A Rovatból

Folyatódik a vadászbotrány: hosszú levelet írtak Balázsnak és a Rádió 1 műsorvezetőinek a vadászok

Bajdik Péter, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára arra kérte a rádiót, hogy vegyék le az internetről azokat a felvételeket, amelyekben Balázs a vadászokat becsmérli.


Még hetekkel ezelőtt haragította magára a magyar vadászokat Sebestyén Balázs: a Rádió1 reggeli műsorában kezdte szidni őket, mert egyikük lőhette ki azt a fokozottan védett európai szürke farkast, amelynek Nagyvisnyó mellett találták meg a tetemét. Az élő adásban a vadászokat lehülyézte, illetve alkoholistának nevezte őket.

Ezek után az Országos Magyar Vadászati Védegylet 65 ezer magyar vadász nevében kérte ki magának Balázs szavait, és ismert magyar vadászok, többek között Bodrogi Gulya és Póka Egon is reagált a vádakra. A botrány azonban nem csillapodik: most Bajdik Péter, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára írt egy levelet Balázsnak és a többi műsorvezetőnek, amelyben többek között azt kéri, hogy vegyék le a Rádió 1 weboldaláról az érintett műsort tartalmazó felvételt - fedezte fel a Blikk.

Bajdik Péter levelét, amely a kamara weboldalán is megtalálható, változtatás nélkül közöljük:

Tisztelt Sebestyén Balázs!

Tisztelt Rákóczi Ferenc!

Tisztelt Vadon János!

Az Országos Magyar Vadászkamara – mint a vadászok országos érdekképviseleti és köztestületi szervezete – képviseletében keresem meg Önöket. Műsoruk rendszeres hallgatójaként megdöbbenve vettem tudomásul, hogy 2018. november 22-ei adásukban főként Sebestyén Balázs miként nyilatkozott a vadászatról és a magyar vadásztársadalomról.

Szeretném röviden és pontosan idézni, hogy mik is hangzottak el:

• „Vakok ezek a vadászok vagy megint részegek voltak?”

• „Az alkoholtól a szürke hályog már ráereszkedett a szemére. Miért nem őt lövik le, milyen jó lenne…”

• „A hatalmukat fitogtató, kisebbségi komplexussal rendelkező, egyébként a fegyverben, az erőszakban igen hívő, kisebbségi komplexussal rendelkező, péniszhosszabbító emberek mennek vadásznak, tisztelet a nagyon kevés kivételnek.”

• „Istent játszanak és közben alkoholisták.”

• „Nem tudom sajnálni, még azt sem, amikor az egyik lelövi a másikat. Olyan seggek, komolyan mondom. Isznak, tivornyáznak, részegek.”

• „8 éves gyerek infantilis szintjén vannak. Idióta, ostoba vadászok.”

Kedves Balázs!

A fentebb elhangzott állítások, vélemények kár is szót ejteni róla, bizony általánosítások. Meglehet, hogy jogilag és saját megítélése szerint nem azok. Általánosításnak azonban azt nevezném, ha általánosságban sért, bánt meg valamely csoportot, közösséget. Márpedig a vadásztársadalom széles visszajelzése alapján ez történt. Bár tudjuk, hogy a legtöbbünket „seggnek” tartja és a saját szavaival: „az sem érdekli, hogy mit szólnak a vadászok”, mégis tennénk egy kísérletet, hogy műsoruk objektivitását vagy annak legalább a látszatát próbáljuk meg – ha lehet együtt gondolkodással – fenntartani.

A téma, melynek kapcsán a fentiek elhangzottak, egy fokozottan védett állat egyede, egy szürke farkas elpusztításának híre volt. A farkast a hírek szerint lelőtték, a tettest a Vadászkamara információi szerint még keresik. Szeretném tájékoztatni, hogy ennek fényében nincs arra bizonyíték, hogy a farkast egyáltalán vadász lőtte le, arra pedig végképp nincs, hogy jogszerű vadászati tevékenység során követte volna el valaki a cselekményt. Amennyiben ez mégis beigazolódna, a Vadászkamara az első szervezetek közé fog tartozni, mely az elkövető ellen súlyos büntetés kiszabását kezdeményezi, saját lehetőségein belül is megteszi a szükséges intézkedéseket és biztosíthatom, hogy a vadásztársadalom elhatárolódik a hasonló (bűn)cselekményektől. Szeretném felhívni a figyelmét egy hasonló esetre, mely 2014-ben Nógrád megyében egy barna medve illegális lelövéséhez kötődik, amikor is a vadászati hatóság és a vadászok bejelentésére derült fény az eseményre és az ő kezdeményezésükre indult eljárás az elkövetők ellen.

Kedves Műsorvezető Urak!

A magyar vadásztársadalom népes tábort mondhat magáénak: 2018-ban 64.741 ember vadászik hazánkban, mintegy háromezren ezt hivatásukként gyakorolják a mindennapjaikban. Ez azt jelenti, hogy Magyarország minden lakosát figyelembe véve, minden 151. ember vadászik, a 18. életévét betöltött lakosokra vetítve pedig minden 125. ember. Obszcén megjegyzéseit alapvetően sem tudom értelmezni, de különösen nem a vadásztársadalom 2626 fős táborára, hiszen ez a létszám a női vadászok létszáma.

Összességében tehát hazánkban közel 65.000 emberre (férfiakra és nőkre) lenne igaz az, ami a műsorban elhangzott, hiszen Balázs szavaival csak nagyon kevés kivétel van a fentiek alól.

A „kinyilatkoztatós”, „odamondós”, „keménykedős”, „majd én megmondom a tutis” állítások ebben az olvasatban rendkívül felháborítók és az egész vadásztársadalom nevében kikérjük magunknak. A magyar vadászok nem bűnözők, nem alkoholisták, nem kisebbségi komplexusból cselekszenek és nem játszanak Istent. Talán emlékeznek a magyar rádiózás történetében olyan műsorvezetőkre, akik magukat Isteneknek nevezték, sőt talán olyan rádiós műsorvezető is akad, aki magáról ezt el is hiszi. Mégsem gondolom, hogy az egyén megnyilvánulásai miatt kell egy közösséget (akár vallási, akár etnikai, akár szakmai közösséget) megítélni, mi több elhamarkodott módon el is ítélni vagy megbélyegezni.

Mint minden társadalmi, szakmai rétegben, így a vadászok táborában is van mindenféle ember, de ez nem ok, hogy mindenkit egy kalap alá vegyenek. Még szerencse, hogy a rádiós és televíziós műsorvezetésben vagy a celebek világában senki sem lóg ki a sorból, mindenkit azonos módon lehet mérni és megítélni az össztársadalmi erkölcsi mérce szerint.

Biztosíthatom, hogy a magyar vadásztársadalom döntő hányada nem „segg”, hanem a mindennapokban kötelességtudó, dolgozó, családapaként vagy anyaként otthon is helytálló hétköznapi ember, akik közül sokan az Ön/Önök hallgatói. A meghatározó többségük becsületes, visszahúzódó, a csendes magányt is kedvelő adófizető, a természet szerelmese, akik olykor csekély jövedelmükből is komoly összegeket áldoznak a fenntartható vadgazdálkodásra, hazánk természeti értékeinek fenntartására. Gondolom pontosan úgy, mint a legtöbb rádiós műsorvezető.

A vadásztársadalmon belül mélységes a felháborodás, melyet Balázs véleménynyilvánítása váltott ki. Természetesen lehet, hogy ez a cél: mondjunk valamilyen felháborítót, vonjuk magunkra a figyelmet és bátran bántsunk meg több tízezer embert, csak azért, mert valamiben különbözik az érdeklődésük, életformájuk a többi embertől. Az újságírók majd elcsámcsognak rajta egy darabig és a műsornak a negatív hír is hír. Kíváncsi lennék milyen lenne a nyilatkozat visszhangja, ha a fenti megállapítások nem egy szakmai vagy szabadidős tevékenység által tömörített közösség, hanem etnikai, nemi identitás vagy vallási alapon csoportosuló közösség tagjait érték volna.

Kikérjük magunknak azt a megállapítást is, hogy a magyar vadászokat alkoholistáknak, részegen duhajkodó idiótáknak állítja be a műsor. Felhívom a figyelmet arra, hogy vadászvizsgát tenni és fegyvert szerezni Magyarországon jogszabályokban rögzített keretek között lehet, hosszas, a KRESZ rendszeréhez hasonló elméleti és gyakorlati felkészülés, tanfolyam teljesítése és vizsga után. Vadászat során, akárcsak autóvezetés esetében is zéró tolerancia van az alkoholfogyasztásban, tehát Balázs által említett körülmények között sem autót vezetni, sem pedig vadászni nem lehet. Balázs kedveli a publikációkra, statisztikákra alapozott közléseket, ilyen volt például a Rádió1 reggeli műsorában a közelmúltban az is, amikor a női és férfi sofőröket hasonlították össze elsősorban Rákóczi Ferenccel. Akkor Balázs ragaszkodott a statisztikai módszereken nyugvó ténymegállapításokhoz.

Jelzésül álljon itt egy statisztika. A KSH adatai alapján 2018. január és szeptember között az ittas járművezetők 1022 közúti balesetet okoztak a magyar utakon. Sajnálatos módon vadászbalesetből is előfordul 1-2 eset éves szinten, de ennek vajmi kevés köze van az alkoholfogyasztáshoz, ténylegesen a szó szoros értelmében balesetekről beszélhetünk. Ne feledjük el, a Vadászkamara legóvatosabb becslése szerint vadászati tevékenység kapcsán évente 2 millió (!) lövést adnak le országosan a hazai vadászterületeken. Kedves Balázs! Biztos, hogy fenntarja azt az állítását, hogy nem sajnálja, amikor baleset történik és egy értékes emberi élet megszakad?

A rádióműsorukban – talán erre egyébként büszkék is – elég hangsúlyos szerepet szokott kapni az objektivitás, széleskörű tájékoztatás, figyelemfelhívás, nyilvánvalóan megfűszerezve a műsorvezetők személyes véleményével. Az objektivitásba vetett bizalmat messzemenően beárnyékolják a hasonló, igenis általánosító, becsületsértő és arcpirítóan goromba, rosszindulatú megjegyzések. Ezek elkerülésére szeretném felajánlani, hogy ha kétségek merülnek fel a jövőben a vadászatot, vadgazdálkodást érintő témákban, úgy kérem forduljanak a Vadászkamarához, állunk rendelkezésükre. Korábban is szerepelt a műsorukban kollégánk, forduljanak hozzánk bizalommal, ha kérdésük merül fel.

Ajánlom figyelmükbe a Hobo Blues Band Vadászat című albumának Prológusát, mely szerint a Vadászat alapelvei:

„A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”

Hadd vállaljam én is az általánosítást: A magyar vadásztársadalmat jól ismerve a többségük ilyen ember. Azért vadásznak, mert a fenti idézet alapján dobban a szívük, egyek akarnak lenni a természettel és szeretnék megismerni azt. Szabálykövetően vadásznak a megengedett jogi környezetben és mindent megtesznek nemcsak a zsákmányszerzés, hanem a fenntartható gazdálkodás érdekében is. A magyar vadászok nem hülyék, nem alkoholisták, nincsenek komplexusaik, nem infantilisek, nem seggek, nem idióták.

A magyar vadászok pusztán csak vadászok. Vadgazdálkodási munkát végeznek; vadkárt hárítanak el; hozzájárulnak ahhoz, hogy vadhúst fogyaszthassunk; óvják, védik a természetet és annak erőforrásait; élőhelyet fejlesztenek és teremtenek; dolgoznak és küzdenek a biodiverzitás fenntartásáért, valamint együttműködnek számos civil és társadalmi szervezettel.

Kedves Műsorvezető Urak!

Fentiek alapján, kérem értékeljék át a vadászokról kialakult képet, lehetőségük szerint ismerjenek meg minket és az általánosításoktól mentesen, objektív képet alakítsanak ki rólunk először önmagukban, majd ezt követően a műsorukban is. Amennyiben ebben segíthetünk, állok rendelkezésükre. Nem bulvárosan, nem megmondósan, hanem szilárd hittel abban, hogy talán megismerhetik a vadászat valódi arcát és a magyar vadászokat. Higgyék el, köszönőviszonyban sincs a valósággal, amit rólunk gondolnak, mondanak és ez alapján a fenti műsor hiteltelen, sértő és már-már a közösség elleni izgatás, uszítás határait súrolta.

Erre tekintettel kérem, hogy a kritizált műsort szíveskedjenek a honlapjukról eltávolítani és a jövőben nagyobb figyelmet fordítani, az Önök számára is bizonyára fontos objektivitásra. Bocsánatkérésre – bár illendő lenne – nem szólítom fel Önöket, tartok Tőle sikertelen próbálkozás lenne és amennyiben nem őszinte, úgy szükség sincsen rá. Inkább ismételten felajánlom, hogy legközelebb szívesen segítünk, ha vadászati témával kerülnek szembe. Keressenek bizalommal.

Az előttünk álló Ünnepekre is tekintettel, a megbékélésbe vetett „idióta” bizalommal:

Bajdik Péter

az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZTÁRVILÁG
A Rovatból
„Gáspár Győző lánya vagyok, celeb, és még cigány is” – Gáspár Evelin elárulta, miért nem tudott elhelyezkedni frissdiplomásként
Hajdú Péternek öntötte ki a lelkét a Sztárbox döntőse. A családi drámák és a nagyapja betegsége is átformálta a gondolkodását.


„Halmozottan hátrányos helyzetű vagyok: Gáspár Győző lánya vagyok, celeb, és még cigány is” – hangzik el Gáspár Evelin meglepően őszinte mondata a Beköltözve Hajdú Péterhez című műsor legújabb epizódjának előzetesében. A műsorvezető közzétette a pénteken, november 28-án adásba kerülő beszélgetés rövid beharangozóját.

A videóban Gáspár Evelin arról vall, milyen nehézségekkel szembesült frissdiplomásként a munkaerőpiacon. Mint mondta, hiába szerzett 25 évesen diplomát és rendelkezik nyelvvizsgákkal, a munkakeresés során falakba ütközött. Úgy érezte, a neve, a hírneve és a származása együttesen gátolja a boldogulásban. Ez a vallomás azonban nemcsak a szakmai kihívásokról szól, hanem egy mélyebb, személyes nézőpontváltásról is árulkodik, amelyet a közelmúlt családi megpróbáltatásai formáltak.

„Főleg a covid után én ezt nagyon átértékeltem, mert a nagyapám, a Győző papa nagyon covidos volt, majdnem elveszítettük őt” – mondja Gáspár Evelin. A család egészsége miatti aggodalom tavaly is meghatározó volt az életükben, amikor édesanyja, Gáspár Bea komoly betegségen esett át. A műsor egy korábbi előzetesében édesapja, Gáspár Győző is drámai őszinteséggel nyilatkozott erről az időszakról: „Mi elveszítjük Beát, nekünk most van vége” – mondta akkor megtörten.

Evelin képe az utóbbi időben sokat árnyalódott a nyilvánosság előtt. A „celebgyerek” skatulyából kilépve idén a sportban is megmérette magát: az RTL Sztárbox című műsorának női könnyűsúlyú mezőnyében egészen a szuperdöntőig menetelt, ahol végül Kulcsár Edinával szemben pontozással maradt alul a november 2-án rendezett fináléban.

A nyilvánosság terheiről Evelin korábban is beszélt már. Egy nyári interjúban úgy fogalmazott: „Közismert ellenségnek tartom magam.” Egy másik alkalommal a gyerekkora óta tartó, külsejét érintő bántásokról vallott: „Tízéves korom óta látnak a tévében, és legtöbbször a testem miatt kapom a megjegyzéseket.”

A teljes beszélgetés, amelyben Gáspár Evelin a hátrányos helyzetről és az azt alakító tényezőkről részletesebben is beszél, pénteken lesz látható; az előzetes, amelyből a mostani idézetek származnak, a műsorvezető hivatalos Instagram-oldalán jelent meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZTÁRVILÁG
A Rovatból
Steiner Kristóf Grazba járt kezelésekre – haza kellett költöznie, de váratlan hozadéka is lett betegségének
Az író egy korábbi evészavara következményei miatt járt ajurvédikus kezelésre Ausztriába. A kényszerű ingázás szülte a díjnyertes podcast ötletét, amivel a szorongását is feldolgozta.


Steiner Kristóf a múlt pénteken vehette át a legjobb videopodcastért járó díjat a Creator Awards gálán, ám most kiderült, a siker mögött egy komoly egészségügyi küzdelem áll. A gasztroblogger a lapnak elárulta, a sors kifürkészhetetlen útjai vezettek a díjnyertes műsorhoz, ami egy kiújult egészségügyi problémájának köszönhető – írta meg a Blikk.

„Egy régi, több mint tíz évvel ezelőtti egészségügyi problémám jött újra elő, s egy ajurvéda orvoslási módszerhez folyamodtam, ami miatt sokat kellett átjárnom Ausztriába, mert ott volt az orvos” – mondta Kristóf, aki korábban már beszélt arról, hogy evészavarral küzdött: „A dolgok nem múlnak el nyomtalanul... minden, amit teszünk, annak következménye van. Szerencsére nem olyan tragikus a helyzet, de muszáj volt elmennem erre a beavatkozásra.”

A Budapest és Graz közötti ingázás adta az ötletet a Ha már itt vagyunk című podcasthez. „Szerintem nagyon fontos üzenet tud lenni, hogy az ember sokszor a személyes tragédiáiból is tud valamit építeni”

– tette hozzá.

A sorozat, amelyben Kristóf egy ágyban fekve, egy kortárs művész alkotása mellett beszélgetett hírességekkel a világvégéről, befejezett projektnek számít, nem tervezi a folytatását: „Nagyon fontos volt számomra ez a podcast, mert aggódtam amiatt, amilyen irányba tart a világ. Úgy éreztem, a félelmemet szeretném kreativitásba csatornázni.”

A díjátadó időzítése tökéletes volt, ugyanis épp most jelent meg a férjével, Nimrod Dagannal közös szakácskönyvük. „Tiszta szerencse, hogy most van a díjátadó, mert most jelent meg a közös szakácskönyvünk, amelynek a címe: Így is ehetünk – abból ami van, ahogy jól esik. Ebben a két hétben ezzel kapcsolatban járunk eseményekre, aztán visszatérünk a görög falunkba, a nyugodt életünkbe a hat cicánkhoz” – mesélte a két éve alkoholt nem fogyasztó, vegán író.

Kristóf a közéletben is aktív. Nemrég arra biztatta követőit, hogy támogassanak egy fővárosi LMBTQ közösségi ház létrehozását a Fővárosi Közösségi Költségvetés keretében. A szeptemberi szavazás lezárult, de a 120 millió forintos projekt végül nem került be a megvalósuló ötletek közé. Míg a kormányközeli sajtó a terv alacsony támogatottságát hangsúlyozta, más források szerint a magas költségkeret volt a fő oka annak, hogy olcsóbb javaslatokat választottak helyette. Kristóf emellett egy online „tértisztítási kampányt” is indított a bullykultúra ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZTÁRVILÁG
A Rovatból
Kern András elárulta, melyik kollégájával nem beszélt 8 éven át: Elismerem, vannak hosszú haragok az életemben
A Hot! magazinnak vallott a színészlegenda a Ripacsok rendezőjével való mosolyszünetről. Az idő múlása és a megfogyatkozott baráti kör is szóba került.


Nyolc évig tartó némaság árnyékolt be egy legendás barátságot – Kern András egy friss interjúban beszélt arról, hogy volt olyan közeli barátja, akivel közel egy évtizeden át egy szót sem váltott.

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész a Hot! magazinnak adott interjújában vallott arról, hogy bár nem keresi a konfliktusokat, ha egyszer megsértődik, azt nehezen felejti el. A barát, akiről szó van, pedig nem más, mint Sándor Pál filmrendező.

A művész őszintén beszélt arról, hogy a haragtartás a jellemének része.

„Nem szoktam összeveszni emberekkel, de ha épp összeveszünk, akkor az elég hosszúra tud sikerülni. Sándor Palival nyolc évig nem beszéltünk egymással, de aztán visszajött a barátság. Elismerem, vannak hosszú haragok az életemben”

– idézte a színészt a Blikk. Hozzátette, hogy baráti köre az évek során jelentősen megfogyatkozott, aminek több oka is van. „Egyrészt már sokan meg is haltak közülük, másrészt összevesztünk vagy eltávolodtunk egymás életéből… Rengeteg jó haverom volt, viszont ma már jó, ha évente egyszer találkozunk.”

A nyolcéves mosolyszünetnek különös súlyt ad a két alkotó közös múltja és szakmai összefonódása. Sándor Pál rendezte az 1981-es kultikus filmet, a Ripacsokat, amelyben Kern András Garas Dezsővel játszotta a két, egymással rivalizáló komikus főszerepét. A film a magyar filmtörténet egyik kiemelkedő alkotása lett, és a két művész barátságát is szimbolizálta. Együtt dolgoztak a Szabadíts meg a gonosztól című filmben is, kapcsolatuk tehát sok évtizedes múltra tekintett vissza. A hosszú harag azonban nem tartott örökké. Kern András szavaiból kiderül, hogy a barátság Sándor Pállal végül helyreállt

Az interjúban Kern nemcsak a barátságokról, hanem a pálya kezdeti időszakáról is mesélt, amikor az önkifejezés még egészen mást jelentett. „Az önkifejezés nagy divat volt akkoriban is. Jól lehetett vele csajozni is, bár nekem az eleinte nem nagyon sikerült” – idézte fel a színművész.

A színész az idő múlásáról is megrendítő őszinteséggel beszélt. A gondolatoknak különös súlyt ad, hogy a művész tavaly decemberben rosszul lett a Pesti Színházban a Spiró György által írt Az imposztor című előadás közben. A darabot félbe kellett szakítani, Kern Andráshoz mentőt hívtak, de szerencsére később már otthonában lábadozhatott. A történtekről később a TV2 Mokka című műsorában mesélt. „Irtó ijesztő, nagyon kellemetlen volt, és nem lehet tudni, hogy mi történt. Olyan volt, mintha a szívemnek, vagy az agyamnak, vagy az ereimnek, vagy valamelyik fontos szervnek valami nagy baja lenne” – emlékezett vissza.

Ez az élmény is hozzájárulhatott ahhoz, hogy másképp látja az életet és az emberi kapcsolatokat.

„Egy kicsit már érzem, hogy nagyon múlnak az évek. Ami nagy kár, mert összességében jó és érdekes volt ez az élet!”

– fogalmazott most Kern, aki az elmúlással kapcsolatban is elmondta gondolatait. „Most már azért nem annyira dühöt érzek, mint inkább belenyugvást. Megszokja az ember a gondolatot, azt, hogy ennek egyszer csak vége lesz, nem is olyan sokára.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZTÁRVILÁG
A Rovatból
Kármen igent mondott Daninak a Házasság első látásra fináléjában, a pszichológus szerint viszont szinte semmi esélyük a való életben
A műsorban még térdre is ereszkedett a vőlegény, a kamerák mögött azonban a statisztika kegyetlen. A formátum mesterséges világa ritkán szül tartós szerelmet.


Bár a Házasság első látásra fináléjában elhangzott az igen, sőt, Dani gyűrűvel a kezében térdelt le Kármen elé, a valóság ennél jóval összetettebb. A TV2 műsorának

egyetlen, folytatás mellett döntő párja számára happy enddel zárult a kísérlet, egy pszichológus szerint azonban a való életben a tartós együttlétre csupán „pár százalék” az esélyük.

A műsor záró epizódjában mindketten a folytatás mellett döntöttek. „Pont ezért hallgatok most az eszemre, és a szívemre egyaránt. A válaszom: igen” – mondta Kármen, mire Dani így reagált: „Sajnálom, de ha rajtam múlik, ez igen.” A romantikus pillanatokat egy lánykérés követte, ám a kísérlet során látott heves viták és egy szakértő józan értékelése beárnyékolja a happy endet.

Csehák Hajnalka pszichológus a Blikknek elmondta, a formátum sajátosságai – a folyamatos kamerajelenlét és a mesterséges helyzet – eleve megnehezítik a valódi kötődés kialakulását.

„Azt, hogy valaki első látásra házasságot köt valakivel, elsősorban egy érdekes játékként lehet értelmezni”

– fogalmazott a szakértő. A nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják, hogy a műsorban összeadott párok csupán elenyésző része marad együtt hosszabb távon.

A pár kapcsolatát a műsor alatt végigkísérte a feszültség. Egy közös vacsorán Kármen a többi pár előtt alázta meg Danit, egy emlékezetes kirohanása során ezt vágta a fejéhez: „Keljél fel előbb, baszd meg! És csináld meg!” Később egy vita hevében a földhöz vágta a gyűrűjét is. „A válást beadhatjuk már most...” – mondta a Blikk tudósítása szerint. Az intimitás szintén állandó konfliktusforrás volt, Kármen szerint Dani túl sok szexet akart, ami érzelmileg megterhelte. Férje pedig egy közösségi médiás bejegyzésében jellemezte a helyzetet: „Van egy feleségem, akinek az állapota instabil.”

A műsor szakértőit közben az a vád érte, hogy a magasabb nézettség érdekében szándékosan nem összeillő párokat válogatnak össze. A produkció pszichológusa, Tóth Melinda ezt azzal hárította, hogy nem „tökéletes” párokat keresnek, hanem olyanokat, akikben van fejlődési lehetőség. Az, hogy Kármen és Dani kapcsolata a valóságban is működőképes lesz-e, már a kamerák lekapcsolása után dől el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk