Fekete Csingiling, elveszett lányok, szimpatikus Hook – A Pán Péter és Wendy az eddigi legjobb feldolgozás
„Minek még egy?” – kérdezhetnénk, ráadásul joggal, hiszen J.M. Barrie Pán Péterének történetéből már számtalan élőszereplős és animációs film készült a karakter első, 1902-es megjelenése (A kis fehér madár című regényben) óta. Az első mozgóképes adaptáció, a Pán Péter például már 1924-ben leforgott, ám igazán az ötvenes években lett világszerte népszerű a sztori, amikor a Walt Disney Stúdió bemutatta 1953-ban az egész estés animációs feldolgozást. S bár készült egy nem hivatalos szovjet változat is 1987-ben, Steven Spielberg látta meg hosszú idő után először az addig kevésbé kiaknázott filmes lehetőséget az anyagban. Noha ő nemcsak szimplán feldolgozta az eredetit, hanem egy elképzelt folytatást kanyarított Pán Péter történetéből a már felnőtt és a kalandos gyerekkorára nem emlékező elveszett fiúról. A Hook pedig sikert aratott 1991-ben (bár a mester talán a leggyengébb filmjének tartja), olyannyira, hogy utána már sokkal gyakrabban került elő Barrie fantáziavilága a stúdiók „mit forgassunk legközelebb?”-mítingjein.
Jött P.J. Hogan Pán Péterje (2003), hogy kipipálják a klasszikus sztori feldolgozását is. Érkezett Joe Wright Pánja (2015), hogy a történet Spielberg-féle továbbgördítése mellé kapjunk egy előzményt is a fiatal Hook kapitány és Péter korai barátságáról. De a 2003-as Neverland, valamint két 2020-as film, a Wendy és a Jöjj velem is innen merítettek ihletet. Sőt, még Oscar-díjas életrajzi mű is készült J.M. Barrie-ről és a Pán Péter megírásáról Johnny Deppel, Én, Pán Péter címmel 2004-ben.
Nos, a Disney ugyebár az utóbbi 10 évben erősen rákapcsolt egykori, klasszikus animációinak élőszereplős újragondolásába, a Hamupipőke, az Alice Csodaországban, Az oroszlánkirály, A szépség és a szörnyeteg, a Susi és Tekergő, a Csipkerózsika (pontosabban Demóna), A dzsungel könyve, a 101 kiskutya, a Micimackó, az Aladdin, a Mulan és a Pinokkió is megkapták már a maguk (többnyire felesleges) remake-jét, e hónapban pedig még A kis hableány is betámadja a mozikat. Ugyanakkor jövőre érkezik a Hófehérke, és már biztosan nem marad ki a szórásból a Lilo és Stitch: A csillagkutya, a Herkules, A Notre Dame-i toronyőr, A kőbe szúrt kard, a Robin Hood, a Bambi, a Macskarisztokraták és a Vaiana sem…
S bizony, az 1953-as Pán Péter sem kerülhette el a sorsát, így a Pán Péter és Wendy egyszerre alapul J.M. Barrie eredeti sztoriján, valamint Clyde Geronimi, Wilfred Jackson és Hamilton Luske klasszikus animációján.
A Pán Péter és Wendy rendezője David Lowery volt, aki egyrészt vizuálisan kreatív (A zöld lovag - 2021), másrészt ért a lélekhez (Kísértettörténet - 2017), ráadásul dolgozott már fel színvonalasan klasszikus Disney-filmet is (Elliott, a sárkány – 2016) Ideális adaptálónak tűnt hát a Pán Péterhez, s elmondása szerint ő is csak azért vágott bele a már jócskán elkoptatott történet újbóli elmesélésébe, mert látott benne olyat, amivel felturbózhatná, s egy kicsit maibbá tehetné azt.
Talán az 1953-as Disney-animáció óta a Pán Péter és Wendy áll a legközelebb a forrásanyaghoz: a Darling testvérek, Wendy (Ever Anderson), Michael (Jacobi Jupe) és John (Joshua Pickering) örökké gyerekek akarnak maradni, így Pán Péter (Alexander Molony) és Csingiling (Yara Shahidi) segedelmével Sohaországba teleportálnak, ahol a gaz felnőttek, Hook kapitány (Jude Law) és kalózai folyton Péter és az elveszett fiúk nyomában loholnak. Eddig a szokásos. Most pedig lássuk, miben más Lowery feldolgozása!
- Bár a címben Pán Péter szerepel először, valójában Wendy a főhős, ez a Wendy pedig talán a karakter eddigi legjobb változata. Milla Jovovich és a rendező Paul W.S. Anderson közös lánya, Ever Anderson alakítja (aki az édesanyját le sem tagadhatná…), ő adja át ügyesen Wendy érettségét és gyermeki mivoltát, a lányt, aki megrekedt a felnőtté válás és aközött, hogy még mindig gyermek akar lenni. Kétségtelenül van jövője a szakmában.
- Hook is kapott nem kevés új réteget.Jude Lawnak sikerül életre keltenie a félelmetes kalózt, akiben persze ott a valódi gazemberség, de egy olyan oldalát is megmutatja, amit talán még sosem láttunk, így most először tudunk igazán kapcsolatba kerülni a karakterrel.
Ez a Hook ugyanis gyerekként Péter legjobb barátja volt, ám eltávolodtak egymástól, Hook felnőtt, az évek alatt köztük lévő konfliktusok pedig felerősődtek, s látszólag örök ellenségekké tették őket. Izgalmas új vetület.
- A XXI. század jogos elvárásainak megfelelően sokszínűbb lett a szereplőgárda is. Csingilinget például a fekete Yara Shahidi alakítja, és bizony az egyik címszereplőt alakító Alexander Molonyban is több rassz keveredik. Talán ennek a döntésnek köszönhető az IMDb-n e cikk írásakor található, feltűnően és igazságtalanul gyenge pontszám (4,2 csillag), de hát ezzel nem sokat lehet tenni, az utálkozók pedig főhetnek a saját levükben, hiszen a jövőt és a fejlődést nem tudják megállítani, számukra rossz hír, hogy a jövőre érkező Hófehérke főszerepében egy latina színésznő (Rachel Zegler) lesz látható, és ugyebár Ariel is fekete lett Halle Bailey alakításában, így a mozi 127 éve után végre nem csak fehér kislányok és kisfiúk érezhetik igazán a magukénak kedvenc mesehőseiket. Ja, nem mellesleg a Pán Péter és Wendyben az elveszett fiúk közt nem csupán fiúkat találunk, hoppá!
Talán ezek a fő csapások, amelyek mentén Lowery el tudott indulni, ráadásul a helyszín tekintetében is határozott elképzelései voltak: a kanadai Új-Fundlandot a saját Sohaországává változtatta.
Sohaországot még mindig varázslatosnak érezni, és továbbra is mindent láthatunk, amire számítunk: vannak sellők, kalózok és egy óriási krokodil is egy látványos és akciódús barlangi jelenetben.
Igaz, ennél többet nem igazán kapunk Soharoszágból, csupán a kalózokat és az elveszett fiúkat (na meg az Alyssa Wapanatâhk által alakított Tigrisliliomot, aki talán most kapta a legtöbb feladatot: mentor és vezető lett) állítja szembe Lowery és Toby Halbrooks forgatókönyve, városokat, polgárokat, a helyi mindennapi élet részleteit azonban nem tárja elénk, s ez talán okozhat némi hiányzérzetet.
A Pán Péter és Wendy mindazonáltal, ha nem is tökéletes, talán a klasszikus történet eddigi legjobb adaptációja, amelyben bőven több mondanivaló bújt meg a korábbi próbálkozásoknál, így gyermek és felnőtt egyaránt megtalálhatja benne a kedvére valót.
