KULT
A Rovatból

Fábry az új estjéről: „Ez a darab munkásságom egyik kincse lehet”

Fábry Sándor több évnyi kihagyás után tér vissza önállló esttel a színpadra, de beszélgettünk a Karinthy-gyűrűről, és elárulta, ki a miniszterelnök kedvenc humoristája.

Link másolása

Fábry Sándor közismerten ritkán ad interjút. Régóta nógattam én is, de annak ellenére, hogy egy híján 25 éve dolgozunk együtt, csak most állt kötélnek.

– Ha jól számolom, idén tíz éves a köztévén futó Fábry.

– Tíz éves. És az emberek még mindig nem tudják, hogy vagyunk. Rengeteg nézőt vesztettünk, mert nem kapunk semmiféle propagandatámogatást.

Egyébként most nyári szünetre készülünk. Már a szeptemberi első adást is felvettük. Kicsit száműzetésbe vonultunk, ugyanis a Hungexpo területén kellett felvenni ezeket az adásokat, ahol számomra kicsit alacsonyabb komfortfokozatra kellett lépnem.

Például ott az öltözőmhöz nem volt fürdőszoba, de még egy mosdó sem.

De aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan fontos, a lényeg, hogy menjen a műsor.

Ősztől folytatjuk.

– Emlékszem, amikor indult az Esti Showder, ugyanitt ültünk Leányfalun, ennél az asztalnál, az akkori gegcsapattal, és azt mondtad, örülsz, ha két-három évig menni fog a show.

– Még egy évet sem gondoltam.

– Ennek már 24 éve, és még mindig van Fábry-show, ha a címe meg is változott közben.

– És végre az MTVA vezetősége a 200. adás alkalmából egy gratuláló levélre ragadtatta magát.

– A show-t és a Rádiókabarét is te magad gyártod. Nem volt fura producerré válni?

– Producernek lenni nem olyan nagy ördöngösség. Jó embereket kell választani, egy rendes könyvelőt, egy jó szerkesztőt, és akkor mennek a dolgok.

Amikor megkerestek, hogy vállaljam a Rádiókabaré készítését, egy feltételem volt: a vendégeket és a szereplőket illetően semmilyen politikai szempont ne érvényesüljön.

A szélsőbaltól a szolid jobbik mindenfajta résztvevői vannak a Rádiókabarénak, és ez így van jól.

A miniszterelnök úr kedvenc humoristája egyébként Bach Szilvia, aki nem éppen a konzervatizmusáról ismert.

Sajnos a tévéműsorról ugyanez már nem mondható el, ott előre egyeztetni kell a vendégeket.

– A Karinthy-gyűrű valaha a Rádiókabaré díja volt. Ehhez képest az utóbbi években meglehetősen sajátos irányt vett a sorsa. Te magad is gyűrűs vagy, hogy értékeled a történteket?

– Az utóbbi években teljesen érthetetlen okokból, erőszakkal elvették tőlünk ezt a díjat.

Kétségtelen, hogy ez egy ortodox kommunista, Marton Frigyes által alapított díj, de könyörgöm, a Kossuth-díjat is a Rákosi-korszakban alapították, mégis tovább hagyományozódott.

A Karinthy-gyűrű eredeti kiírása úgy szólt, a rádió vezetősége dönti el, ki az, aki az előző évben a Rádiókabaréban nyújtott teljesítménye alapján a legméltóbb rá.

Most már nem is mi adjuk át, nem is mi javasoljuk. Megkapta például Scherer Péter, aki bármilyen kiváló színész, talán életében egyszer sem szerepelt a Rádiókabaréban. Megkapta Szőke András is, ami nem baj, de a kabaréban ő sem szerepelt. Bach Szilviának viszont, akinek évek óta szeretnék Karinthy-gyűrűt adni, nem tudok.

– Búvárkodtam a neten, az utolsó interjú, amit találtam, az önkormányzati választás után készült veled, tehát a Covid előtt. Adja tehát magát a kérdés, Te hogy vészelted át az azóta eltelt 2 és fél évet?

– Az, hogy igyekeztem kevesebbet szerepelni, nem függ össze a Coviddal. Egy idő után elterjedt, hogy nem adok interjút, ami igaz is, és így nem is kerestek sokan.

Egyszerűen úgy éreztem, nincs kedvem megszólalni, főleg politizálni. Elmondtam magamról mindent. A karácsony estéinket egy ország tudja betéve, kicsit elegem volt magamból, ha szabad így fogalmaznom.

Azt, hogy külön politikai szerepet vállaljak, végképp nem tartottam feladatomnak.

Rá kellett döbbennem, hogy a politika az nem értelmiségi műfaj.

Más a természete az értelmiségi létnek, mint a politizálás.

Például Márki-Zay nyilatkozik, hogy küldünk fegyvereket Ukrajnába, HA a NATO is küld. Ezt a második félmondatot szépen levágják, és a tömeg máris szörnyülködik, hogy ezek háborút akarnak, ami pedig nyilvánvalóan nem igaz.

Természetesen örülök annak a választási eredménynek, ami kialakult, de nem vesztettem el kritikus szemléletemet.

A Covidnak két hozadéka volt. Az egyik, hogy elkezdtem egy kis memoárfélét, amely a saját eszmélésemtől indul, és ha lehetek egy kicsit nagyképű, Bereményi Géza Magyar Copperfieldje is hatott rám, bár persze irodalmilag semmiképp nem hasonlítanám magamat Gézához.

A másik hozadék: három éve jelent meg Máriás Bélával közös könyvünk, az Etűdök rókafűrészre és fröccsöntött szarkára, amiben százegynéhány kép található, ezekhez írtam én szövegeket.

Ebből a könyvből írtam most egy darabot, aminek majdnem két évig kerestük a helyét.

Megtalálható benne sok minden, ami külön-külön már volt, de így együtt még nem. Összművészeti őrület, ha úgy tetszik, egy dadaista revü, ami végül az Akváriumban kapott helyet. Ez a darab munkásságom egyik kincse lehet.

A darabot úgy kell elképzelni, hogy egy óriási ledfalon megjelennek dr. Máriás művei, én pedig a tőlem megszokott magas művészi fokon beszélek róluk, illetve mindig történik valami.

– Például?

– Van, hogy két szereplő „lelép” a ledfalról és táncol – ez konkrétan a Lenin és tanítványai című kép, ahol mindenkinek van egy kis kecskeszakálla, mert Lenin feltalált egy haj- és szőrnövesztőt.

Amikor kilépnek, egy Csajkovszkij-balettrészletet ad elő a Varidance, Vári Bertalan csapata, és feltűnik Szőke András is, akit csak úgy hívok, a taliándörögdi Nurejev.

A gyönyörű Váci Eszter és kvartettje adja a zenei hátteret. Eléneklik Sztálin kedvenc dalát, a Sulikót grúzul, de van ezen kívül Csoko-csoko-csokoládé, és „Kvantanamera”, amire Szőke szintén csodálatos táncprodukciót mutat be.

Két nagyszerű színész segíti még a vállalkozást, Tóth Jocó és Friedenthal Zoltán. Friedenthal úrra Pintér Bélánál figyeltem fel, Tóth Jocót pedig régóta ismerem. Lesz látvány, humor, zene.

– Ha már mindenkit felsorolunk, ne hagyjuk ki Bozó Andreát se.

– A csodálatos Bozó Andrea Madonnát fogja alakítani, aki elmegy Varga Imréhez, hogy szobrot készíttessen magáról.

És még egy jó hír: csatlakozik hozzánk Nagy Kriszta Tereskova is, aki a Tereskova Bajkonúrban, az Illatos a pinám, illetve a Dióskalács című kultikus számait adja majd elő.

Úgy gondoljuk, ezek a számok előnyösen simulnának bele a NER kissé ingerszegény rendszerébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: