Eltűnhet a dió Magyarországról, veszélyben vannak a termések
Egyre többen panaszkodnak arra, hogy védekezés nélkül mind kevesebb az esély arra, hogy őszre megmentsék a diótermést, ami egyre nagyobb arányban esik a károsítók áldozatául. Alig néhány éve jelent meg a dióburok-fúrólégy Magyarországon, de mivel egyelőre nincs természetes ellensége, már a szűk évtized alatt komoly pusztítást végzett a hazai termésben – írja a Magyar Nemzet.
A csonthéjas gyümölcsre nézve egyébként nemcsak ez a rovar veszélyes, hanem számos más kórokozó is, kiemelten a baktériumos és gombás megbetegedések. A jelentősebb kórokozók közül meg kell említeni egy vírust: ez a dió gyűrűsfoltossága néven ismert, de károsítja a cseresznyét is.
„Ez a kórokozó nem új, de jelentősége elég nagy, mivel nemcsak terméskiesést okozhat, hanem megjelenését követően – a cseresznyével ellentétben – a diófa fokozatosan elpusztul”
- mesélte a lapnak Kadlicskó Sándor, a Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének munkatársa.
„Védekezésképpen nemigen tehetünk mást, mint hogy az ültetvény érdekében eltávolítjuk a fertőzött fát”
– emelte ki.
Pintér Csaba, a Szent István Egyetem nyugalmazott egyetemi adjunktusa arra mutatott rá, hogy a dió szintén elég gyakori baktériumos betegsége, a xantomonászos foltosság kifejezetten megnőtt az egész lengyeltóti ültetvényben – és minden bizonnyal az egész ország területén –, tekintettel arra, hogy nincs hatásos védekezési technológia ellene.
Pintér Csaba hangsúlyozta, célszerűnek tartanák, ha vegyszerkísérletek indulnának, mivel szerintük a jövő egyik nagy problémája lesz ez a kórokozó.
Úgy véli, a diószedés után fontos őszi feladat lenne, hogy a lehullott, léha, fertőzött, beteg terméseket megsemmisítsék.
A klímaváltozás miatt is egyre súlyosabb a helyzet. Kadlicskó Sándor kitért arra, hogy 2017-ben megfigyelték Lengyeltótiban, hogy a dió legismertebb gombabetegsége, a gnomóniás levél- és termésfoltosság ivartalan alakja, a marsszoninás foltosság már egész korán, június elején megjelent.
Mint mondta,
ez a korábbi évtizedekben, a jóval keményebb telek miatt elképzelhetetlen volt hazánkban.
„A korábbi irodalmi adatok alapján a gombának ez az alakja csak jóval később, július vége után jelent meg, akkor pedig már az idősebb termések ellenállók voltak a fertőzés ellen, de ez, úgy tűnik, megváltozott. Mindez a napjainkban folyó klímaváltozással hozható összefüggésbe” – fejtette ki Kadlicskó.