KULT
A Rovatból

Egy titkos kémegységről forgattak Magyarországon

A II. világháborúban játszódó X Company már a 3. évadnál tart. Belestünk a kulisszák mögé.


A X Company tényleg létezett, a titkos kanadai egység tagjait veszélyes európai bevetésekre küldték a második világháború alatt. Több küldetésnél Magyarország volt a célpont, olyan is előfordult, hogy az egyik elkapott kanadai-magyar kém bravúros módon szökött meg a zugligeti börtönből.

A CBC sorozatának nálunk forgatott, harmadik évadában nincsenek magyar szálak, de az egész kémthriller itt készült, rengeteg magyar közreműködővel. Az elmúlt évadokban forgattak már Budapesten, Fóton, a filmgyárban, illetve a gyermekotthonban, a szentendrei Skanzenben és a nádasdladányi Nádasdy-kastélyban is.

A sztori főhőse négy férfi és egy nő, akik újabb és újabb küldetéseket kapnak. A sorozat harmadik, utolsó évadát tavaly, június 25-től november 3-ig forgatták le, és Kanadán kívül Dél-Amerika több országában mutatják be.

Baranyi Katalinnal, a film casting directorával és Sütő Andrással, az egyik magyar szereplővel beszélgettünk a forgatás kulisszatitkairól.

vidikazi

Casting helyett küldj egy videót!

Az első - vagy inkább a nulladik - lépés egy szereplő esetében egy filmforgatásnál a casting. Az X Companynál azoknak, akik nem tudtak részt venni a személyes szereplőválogatáson egy úgynevezett self auditiont kellett készíteni. Ez azt jelentette, hogy András kapott egy jelenetet a szerepből, amire a casting director kiszemelte. A szerep egyébként egy 19 éves zsidó fiú figurája volt, aki végül mártírhalált hal. András otthon a kiválasztott jelenetet eljátszotta, a barátnője pedig felvette a telefonjával. Az így elkészült videót küldte be.

Bár ő úgy érezte, jól sikerült a videó, nem kapta meg a szerepet,

azt egy, a valóságban is 19 éves fiúnak adták. Ugyan Katalin hozzátette, hogy annyira tetszett az anyag, hogy egy másik szerepben szinte biztosan számítanak rá a jövőben, de nem nagyon hitte el. "Ez itthon egy olyan duma, amit udvariasságból sütnek el, de valójában azt jelenti hogy nem kellesz a filmbe" - magyarázza András.

Amikor két hét múlva Katalin felhívta azzal, hogy a korábban beküldött videója alapján szerepelni fog a filmben, nem akart hinni a fülének.

Ráadásul - bár ez is epizódszerep - az előzőnél azért lényegesen nagyobb volt.

Sütő András foglalkozása színművész, 27 évesen számos színházi és filmszerepen van túl, és jelenleg öt színdarabban játszik. Nevét többek közt a Viharsarok című filmből, illetve korábbi interjúnkból ismerhetitek. Néhány hónapja azonban - számára is váratlanul - bekerült az X Company című tévésorozatba, amit a kanadai CBC megbízásából forgatnak Magyarországon.
katonaciv1

A fotók a forgatás közben készültek

Azt forgatják nálunk, amit Kanadában lehetetlen

De miért éppen Magyarországra jön forgatni egy kanadai tévésorozat stábja? "Mivel egy II. világháborús filmről van szó, a francia, lengyel és berlini helyszíneken játszódó jeleneteket Kanadában egyszerűen lehetetlen leforgatni. Ott hiányoznak hozzá a korhű épületek" - avat be a részletekbe Baranyi Katalin, casting director, aki a film hazai munkálatait koordináló Pioneer Pictures munkatársaként, Kemény Ildikó co-producerrel együtt bábáskodott az X Company forgatása felett. A másik ok, amiért Magyarország népszerű helyszín a külföldi filmkészítők számára, hogy a filmtörvény alapján jelentős kedvezmények, illetve támogatások igényelhetők.

Egy ilyen forgatáson általában jóval több a pénz, és ebből következően a paripa és a fegyver is. "Az X Company például két kamerával forog, míg egy magyar forgatáson sokszor annak is örülnek, ha egy kamerára futja. Ez persze semmiféle minősítést nem jelent, sőt: kevesebb pénzből kihozni ugyanazt a színvonalat éppen hogy nagyobb teljesítmény" - magyarázza Katalin. De azért mindenre a pénz sem jelent megoldást.

"
A filmgyártás mindig a problémamegoldásról szól.

A külföldi filmesek alapállása az, hogy minden úgy működik majd, ahogyan otthon megszokták. Kanadában például, ha kinéznek egy nyilvános forgatási helyszínt, mondjuk egy irodaházat vagy egy közteret, 2 napon belül megkapják a forgatási engedélyt.

"
Ők azt hiszik, ez Magyarországon is ilyen egyszerű.

Itthon azonban - mondjuk egy utca vagy egy tér esetében - számtalan hatósággal kell egyeztetni, a főpolgármesteri hivataltól a kerületi polgármesteri hivatalon át a rendőrségig. A kihívás az, hogy ennek ellenére minden a olajozottan menjen, a végeredmény pedig pontosan olyan legyen, mintha otthon dolgoznának."

autosuti_plakat

Sütő András (a jobb oldalon) és Florian Ghimpu román filmszínész

Összkomfortos lakókocsi, személyi kísérő, halálosan nyugodt rendező

A sikeres casting után először jelmezpróbára hívták be Andrást. "Ahhoz vagyok szokva, hogy akár a forgatásra, akár a különböző próbákra magam kell, hogy eljussak. Itt viszont mindig kocsit küldenek értem - filmes argóval: transzportom van. Nem is akármilyet: egy full extrás Mercedes várt rám, és vitt ki az Origo filmstúdiójába, hogy levegyék a méreteimet."

A forgatás első napján azután az autó elvitte Fótra, a gyermekotthonba, ahol a film jeleneteinek egy részét forgatják.

"
Ahogy kiszálltam az autóból, egy hölgy várt rám, aki elkísért a lakókocsimig. Neki az a dolga, hogy engem kísérjen, a lakókocsiból a fodrászatba meg a sminkbe, onnan a forgatási helyszínre, illetve az autóhoz. Ugyanis mindegy, hogy 200 méterre van a következő helyszín, vagy két kilométerre, mindenképpen autóval visznek. Nem mintha nem tudnék gyalog menni: ez inkább azért van, hogy teljes egészében a feladatomra tudjak összpontosítani."

Az asszisztens rendszeresen megkérdi Andrástól, hogy szomjas-e vagy szüksége van-e valamire.

Közvetlenül a felvétel előtt a fodrászok veszik kezelésbe a szereplőt. Fontos, hogy a frizurája, bajsza, szakálla vagy borostája éppen olyan állapotban legyen, mint az ezt megelőző jelenetben. Ezután a sminkesek következnek, akik a jelenetnek megfelelő "állapotba hozzák" a karaktert. Ez András esetében például azt jelentette, hogy "koszfoltokat" festettek az arcára. Ezután az autó elviszi a felvétel helyszínére.

A lakókocsi egyébként összkomfortos. Kívül egy táblán a színész filmben megszemélyesített karakterének a neve szerepel - ez András esetében "Tomek". A lakókocsiban van íróasztal, tükör, ággyá alakítható kanapé, hűtő, WC és fürdőszoba zuhannyal, és egy tévé is.

suti1

Sütő András "Tomek" a lakókocsija előtt - Fotó: Sütő András / Instagram

suti2

Lengyel felkelő, talpig "koszban" - Fotó: Sütő András / Instagram

Sütő András (balról) lőni tanul (Ha a videó valamiért nem akar elindulni, frissítsd az oldalt!)

A forgatás során biztosított körülményekre jó példa, hogy Andrást megtanították azzal a pisztollyal bánni, amit a filmben felkelőként használt. Az egyik napja csak erről szólt: elvitték egy lőtérre, ahol egy szakember kiképezte arra, hogyan tartsa a fegyvert, hogyan bánjon vele - és persze megtanították használni is.

"
Nagyon meglepődtem, hogy teljes napidíjat számoltak el erre a napra is. Gyakorlatilag megtanítottak lőni, teljes gázsiért. Ezek a körülmények első hallásra talán túlzónak tűnnek, mintha az egész világ csak körülöttünk forogna, de valójában egyetlen célja és eredménye van: mindenki 100%-ban a saját feladatára tud koncentrálni, és 100%-osan képes teljesíteni."

Egy forgatáson nagy nyomás nehezedik az egész stábra, hiszen a felvételnél mindennek flottul kell mennie. Itt viszont András szerint az egész stáb rendkívül nyugodtan és nagyon profin dolgozik, az asszisztensektől az operatőrökön át a színészekig és a rendezőig. Az operatőr nem pisszeg, a rendező nem jön ki a sodrából és nem kiabál, még akkor sem, ha valami hiba csúszik be, és emiatt újra kell venni valamit. "Ilyen légkörben nagyon jó dolgozni" - mondja.

Mission (im)possible: magyarként angolul, lengyel akcentussal beszélő felkelőt alakítani

Persze egy forgatás nem csak arról szól, hogy mit biztosítanak a stáb tagjainak, hanem arról is, hogy nekik mit kell nyújtaniuk. Andrásnak is magasra tették a lécet.

"
"Az én szerződésemben például benne volt, hogy a lehető legjobb fizikai és mentális állapotban kell megjelennem a forgatási napokon. Tehát például nem bulizhattam előző este, nem lehettem másnapos, fáradt, kialvatlan."

András dolgát nem könnyítette meg, hogy a szöveget angolul kapta, amit azután angolul, lengyel akcentussal kellett eljátszania. Bár németül anyanyelvi szinten beszél, angolul "csak" társalgási szinten. A szöveget a barátnője segített magyarra fordítani, hiszen tökéletesen értenie kellett a szerepét.

csoport

Partizánok a lengyel táborban

suti

Sütő András, Tomek szerepében

"

Engem bizonyos szempontból jóval nagyobb kihívás elé állított a szerepem, mint egy kanadai vagy brit színészt: magyar az anyanyelvem, alapvetően magyarul gondolkodom, és magyarul is játszom. Azonban a filmben tökéletes angolsággal kellett megszólalnom, ráadásul lengyel akcentussal. Ezért is kellett betéve tudnom a szöveget, mert forgatás közben nem gondolkozhatok azon, hogy mit is kell mondani, hogyan is kell ejteni. Akkor játszanom kell. Úgyhogy az volt a taktikám, hogy hetekkel előre bemagoltam az egészet, hibátlan kiejtéssel, hogy ha álmomból felköltenek, akkor is tudjam.

A forgatás napján, a jelenet előtt aztán jön a coach, egy nyelvtanár, akinek a lengyel akcentus a szakterülete. Vele szóról szóra átrágták még egyszer az egészet. Így, mikor a kamera elé állt, már tökéletesen és folyékonyan vissza tudta adni egy fiatal lengyel felkelő figuráját. Anélkül, hogy a mögötte lévő háttérmunka, összpontosítás látszana - így a figura teljesen életszerű maradt. De ehhez az kellett, hogy a forgatás napjára tényleg betéve tudja a szöveget.

"Egyből bevesznek a csapatba"

Az, hogy pénz, infrastruktúra és eszközök tekintetében nem szűkölködik a produkció, fontos dolog, de csak az egyik oldala az éremnek - legalább ilyen fontos a jó atmoszféra. András erről is beszélt:

"Bár hajszálnyira sem térhetsz el a forgatókönyvtől, ez nem jelenti azt, hogy a saját ötleteid nem építheted be a jelenetbe. Ha például én úgy látom, hogy jobb lenne, ha a jelenetbeli beszélgetés végén felállnék, ezt minden további nélkül javasolhatom a rendezőnek, aki komolyan fontolóra veszi, és ha úgy látja, simán rábólint a javaslatomra. Szóval ez az egész nem csak arról szól, hogy technikában, eszközökben és a tárgyi feltételek tekintetében maximumot nyújtanak. Emberileg is a maximumot kapod, egyenrangú alkotótársként kezelnek".

csoklivia

Livia Matthes Sabine szerepében

kamerasokkal

Evelyne Brochu (Aurora) és Jack Laskey (Alfred) az operatőrökkel

megyafelvetel

Aszalós Botond és Bradley Crosbie a kamerák mögött

"Már az első forgatási napon bevettek a csapatba. Délután kettőkor tartottak ebédszünetet. Egy nagy sátorban válogatott finomságok várták a stábtagokat.

"
Az ebéddel leültem egy asztalhoz, egyedül, hiszen ez volt az első napom, senkit sem ismertem a stábban. Aztán jött a rendező, és miután magához vette a tányérját, leült mellém, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Aznap találkoztunk először, és ő mégis az én asztalomhoz ült le, hogy ebéd közben beszélgessünk, és egy kicsit jobban megismerjük egymást."

"Imádják a magyar színészeket"

Az X Company stábja nagyon szeret magyarokkal forgatni - és ez általában is igaz a külföldi filmesekre Baranyi Katalin szerint, aki 25 éve menedzsel ehhez hasonló produkciókat, tehát nem a levegőbe beszél.

"
Minden külföldi úgy megy haza tőlünk, hogy ilyen jó stábbal még sosem forgattak. Két éve például ugyanennek a sorozatnak a második évadát vettük fel. Esős idő volt, és hihetetlen sárban dagonyázva folyt a munka. A forgatás végén a producer azt mondta, hogy Kanadában ezt nem lehetett volna megcsinálni. Ott a stáb egyszerűen bele sem fogott volna ilyen körülmények között - vagy az első nap után összecsomagol."direktor

Grant Harvey rendező Torben Liebrechttel értekezik - Fotó: Kende Tamás

A magyar színészeket egyébként is imádják. A kanadaiak például teljesen odavannak attól, hogy híres, magyar viszonylatban sztárszínészek eljönnek egy- vagy néhány napos epizódszerepekre. És azt mondják, hogy nagyon sokat tanulnak is tőlük.

"
Andrist is nagyon szeretik: többek közt azért, amiért általában a magyar színészeket: mert alázatos, szorgalmas és nagyon készségesen együttműködik, amikor instruálják."

Magánemberként a mottójuk az lehetne, hogy "Szeretlek, Magyarország!"

A külföldi filmeseknek azonban nem csak szakmailag jön be ez az ország - Baranyi Katalin ezt konkrétumokkal is alátámasztja.

"
Azt kell mondjam, a stáb minden tagja, a technikai asszisztenstől a rendezőig és a producerig teljesen rá van kattanva Magyarországra. Imádják Budapestet, a kultúrát és az embereket. Amíg itt voltak, bringát vettek, kirándultak, szabadidejükben csavarogtak, felfedezőutakra indultak. Nem túlzás azt mondani, hogy ők jobban sajnálták, hogy ennek a sorozatnak ez az utolsó évada, mint a nézők. Annyira szerettek nálunk forgatni, hogy már szinte mindenki bejelentkezett: ha lesz a jövőben itt forgó másik produkció, feltétlen jönnének.csoport

Livia Matthes (Sabine), Torben Liebrecht (Faber), Evelyne Brochu (Aurora), Jack Laskey (Alfred), Dustin Milligan (Tom), Warren Brown (Neil), Sara Garcia (Miri) és Connor Price (Harry)

zaro

Van, hogy a vonzalom konkrétabb: több külföldi stábtagnak van már magyar barátja vagy barátnője, komoly szerelmek szövődtek, tartós kapcsolatok alakultak ki. Egy kanadai producer, aki egy másik filmet forgatott nálunk korábban, Katalinnak elmesélte, hogy az abban szereplő amerikai színészek kezdetben fenntartásokkal fogadták a helyszínt. Bár nem sokat tudtak Magyarországról, mégis eléggé fanyalogtak, hogy itt kell majd forgatniuk. De két hét sem kellett, és az egész a visszájára fordult: annyira "rágyógyultak" az országra, annyira bejött nekik, hogy szinte depresszióba estek, mikor vége lett a munkának, és haza kellett utazniuk. Így utólag már nem is értették, hogy érezhettek mást az elején...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Szerető családapa, rejtőzködő szörnyeteg – az Apám, a BTK gyilkos bepillantást enged a gonosz otthonába
A gyilkos, akit mindenki szeretett: a cserkészvezető, gyülekezeti vezető, aki éjjel igazi szörnyeteg volt. Lánya most szembenéz az örökségével. A Netflix legújabb dokumentumfilmje felfedi, milyen életet él az, aki csak utólag jön rá, hogy az apja Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. október 13.



Skye Borgman legújabb dokumentumfilmje, Apám, a BTK gyilkos a Netflix jól bevált true crime-formuláját követi, mégis valami egészen másról szól, mint amit elsőre várnánk. A néző nem pusztán egy hírhedt sorozatgyilkos történetét kapja, hanem egy család széthullásának, egy identitásválsággal küzdő nő lelki útjának intim, néhol kényelmetlenül személyes lenyomatát. Borgman rendezése az ismert BTK-gyilkos, Dennis Rader életét és tetteit idézi fel, de csak felszínesen, mert valójában az áldozatok közül egy különlegeset helyez a középpontba: a gyilkos lányát, Kerri Rawson-t.

A film témája eleve hátborzongató. A „BTK” rövidítés a „Bind, Torture, Kill”, azaz „Megkötöz, Megkínoz, Megöl”. Az egyik legrettegettebb név lett az amerikai bűnügyi történelemben.

Rader a hetvenes évektől kezdve Wichita városát tartotta rettegésben, miközben a külvilág számára átlagos, sőt példás polgárnak tűnt: cserkészvezető, felekezeti vezető, lakóközösségi egyesületi ellenőr, szerető családapa. A kettősség döbbenetes és éppen ez a kontraszt teszi a történetet annyira megrázóvá. A rendőrség évtizedeken át képtelen volt kézre keríteni, miközben a gyilkos nyíltan üzengetett nekik az újságokon keresztül, cinikusan játszadozva a hatóságokkal. Aztán a ’80-as évekre hirtelen csak eltűnt, hogy 2004-ben újra felbukkanjon, ám ekkor már a technológia fejlődése, a DNS-vizsgálatok és a számítógépes nyomozás véget vetett rémuralmának. Végül 2005-ben elfogták, és Rader, mindenki megdöbbenésére, azonnal beismerte a gyilkosságokat, rideg részletességgel mesélve el szörnyű tetteit.

Borgman nem a bűncselekmények rekonstrukcióját helyezi előtérbe. A film sokkal inkább a következményekkel foglalkozik: hogyan éli meg egy család, ha egyik pillanatról a másikra rájön, hogy az apa, akit szeretett, egy szadista sorozatgyilkos? Kerri Rawson visszaemlékezései ennek az ellentmondásnak a fájdalmát tárják fel. Ő az, aki szó szerint egész életét újraépíti abból, amit apja öröksége lerombolt. A generációs trauma, amit Kerriék kaptak a gyilkos apjuktól kegyetlen terhet ró az egész családra. A filmben Kerri kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, az apjához fűződő kapcsolatáról, arról a pillanatról, amikor megtudta az igazságot, és arról is, hogyan próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. A fura az egészben, hogy Kerri nyíltan kimondja, hogy elhidegült a családjától, akik egyébként nem kívántak részt venni a projektben, sőt még az arcuk mutatását se vállalták.

Így kicsit furcsa a helyzet, hogy a lány önmagát állítja a központba, miközben testvére és édesanyja véleményét nem hallhatjuk.

Borgman kamerája türelmes, de nem ítélkezik. Mégis, nézőként nehéz nem érezni bizonyos feszültséget Kerri szerepében. Egyrészt mélyen átérezzük a fájdalmát és a traumáját, másrészt viszont zavarba ejtő, hogy immár több dokumentumfilm és interjú is épül az ő történetére és maga is előadóként, tanácsadóként dolgozik olyan áldozatokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ez a kettősség, vagyis a "karitatív munka, ami igazából megélhetés is” egy érdekes kérdéskör, mely finoman, de érezhetően végigvonul a filmen. Mintha Borgman is ezzel a dilemmával küzdene: meddig lehet együttérezni valakivel, aki mégis a hírhedt gyilkos révén vált ismertté és ez definiálta az életét.

A film szerkezete klasszikus netflixes ritmusban építkezik: visszaemlékezések, archív felvételek, interjúk és gondosan megkomponált dramatizált jelenetek váltják egymást. Mindez lendületet ad, ugyanakkor néha kizökkenti a nézőt. A narratíva időnként megbicsaklik, mintha a rendező sem tudná eldönteni, krimit, családi drámát vagy pszichológiai portrét szeretne készíteni. Mindez azonban nem csökkenti a téma erejét: Rader kettős élete, a hétköznapiság és a szörnyűség közötti éles kontraszt olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egyetlen dokumentumfilm keretein.

Különösen izgalmas, hogy a film új fényt vet az amerikai sorozatgyilkos-mítoszra is.

Magyar szemmel nézve Dennis Rader neve kevéssé ismert, noha az amerikai popkultúrában mély nyomot hagyott. Aki látta a Mindhunter sorozatot, talán emlékszik rá: BTK volt az a rejtélyes figura, aki a sorozat részeinek elején, vagy végén egy-egy rövid jelenetben feltűnt, mint egyfajta árnyék, akit a néző sosem ismerhet meg teljesen. Sőt, a 2018-as kiemelkedően jó és méltatlanul elfeledett The Clovehitch Killer című film is erősen merített Rader történetéből, nem teljesen, de tekinthető adaptációnak is valamennyire. Hogyan élhet együtt egy család a „jó apa” illúziójával, miközben az valójában szörnyeteg.

Borgman tehát nemcsak a sorozatgyilkosságokat dolgozza fel, hanem egy kulturális jelenséget is boncolgat: mi az oka annak, hogy ennyire vonzódunk a gonosz történeteihez? Miért nézzük újra és újra ezeket a filmeket, miközben elborzadunk? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a true crime tartalmak biztonságos távolságból engednek bepillantást az emberi természet legsötétebb zugaiba és a Netflix pontosan tudja, hogyan adagolja ezt az élményt. Elképesztő rajongóbázist épített ki magának a valós bűnügyi történeteken alapuló „szórakoztató” zsáner.

Mindezek ellenére az Apám, a BTK gyilkos nem tartozik Borgman legerősebb munkái közé.

A téma megrázó, a történet lebilincselő, mégis hiányzik belőle az a fajta érzelmi vagy stiláris kohézió, ami igazán emlékezetessé tehetné. A film sokkal inkább egy alapos, jól megszerkesztett, de kissé személytelen riport, mintsem egy mélyre hatoló, lélektani tanulmány. Talán épp ez a visszafogottság teszi valamennyire felejthetővé is.

Összességében az Apám, a BTK gyilkos egy megrendítő, de kissé ellentmondásos dokumentumfilm.

Erőssége a témaválasztás és Kerri őszintesége, gyengesége viszont a formanyelv, a rohanás és az érzelmi tompultság. Mégis, ha valaki érdeklődik a true crime műfaj iránt, és kíváncsi arra, hogyan hat a bűn egy család életére generációkon át, ez a film megéri a figyelmet, még akkor is, ha nem hagy maga után katarzist, csak egy kellemetlenül őszinte kérdést: mennyire ismerhetjük valójában azokat, akik köztünk élnek és szeretünk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nemcsak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk