SZEMPONT
A Rovatból

Egy orvos őszinte vallomása arról, hogy miért hagyta el Magyarországot

Tíz éven át kitartott itthon, többször is mehetett volna, de végül maradt. Ám most olyan helyzetbe került, hogy meg kell mégis próbálnia.


Elgondolkodtató írás jelent meg egy magyar orvostól, aki leírta, miért döntött úgy, hogy máshol folytatja hivatását.

A szöveget változtatás nélkül, beleegyezésével közöljük.

orvos1

"Aki a Twitteren követ, az tudja, nem hirtelen felindulásból hagytam el az országot. Orvos vagyok. Ezt hallva mindenki azt gondolja, hogy nem lehetnek megélhetési problémáim, mert ”az orvosok jól keresnek és egyébként is kapnak egy csomó hálapénzt”.

Talán kevesen tudják, de az elmúlt 10-15 évben felnőtt egy olyan orvosgeneráció, amely megveti a hálapénzt. És ez a generáció kényelmetlenül érzi magát, amikor borítékot akarnak a zsebébe nyomni. Persze, kívülről jól hangzik, hogy valaki a képesítésének megfelelő munkát végezve – a fizetésén felül – rendszeresen kap valami mellékest és a legtöbb nem-orvos ismerősöm azt mondja, hogy ő biztosan elfogadná azt a pénzt, de nem ilyen egyszerű ez. Bizonyára személyiségfüggő, hogy egyesek miként kezelik az ilyen helyzeteket, én megalázottságot és kiszolgáltatottságot éreztem. Van képzettségem és munkám, a fizetésemből akarok megélni és nem a betegek által adott hálapénzből.

"
Egyébként sok esetben azért adják, mert úgy gondolják, hogy szükséges! Semmit nem csináltál még a beteggel, de pénzt akarnak adni! Az esetek 90 százalékában megdöbbentek, amikor visszautasítottam.

Rendkívül kellemetlen, amikor mindenképpen rád akarják erőltetni és gyakran erélyesen kellett rájuk szólni, hogy tegyék már el azt a rohadt pénzt. Ezután magyarázkodni kezdtek, hogy de ők szeretnék, ha foglalkoznék velük. Én pedig magyarázkodhattam, hogy nem azért nem fogadom el, mert nem akarok velük törődni.

Hát micsoda borzalmas kép alakult ki az egészségügyről?! Milyen kibaszottul beteg ez a rendszer, ha egy beteg – hálapénz adása nélkül – nem érzi magát biztonságban!?

Más esetben azzal a céllal adják, mert – a beteget egyébként is megillető, az elérhető legkorszerűbb ellátáson túl – valami extra szolgáltatást remélnek illetve az orvos ennek lehetőségét felvetve, kér (!!!) egy bizonyos összeget. A beteg úgy sokszor úgy érzi, hogy a pénz átadásával “megvette” az orvost és az minden óhajára figyelni fog.

Gondolkozzunk már el egy kicsit! Valóban azt reméljük, hogy egy olyan ember, aki pénzt kér (egy alanyi jogon járó ellátásért!), az majd fokozott figyelemmel lesz a betegre? Olyan embertől várunk fokozott törődést, akit egyértelműen a pénz motivál? El fogja végezni a munkáját a legjobb tudása szerint – mert erre kötelezi a rendszer – de semmi egyéb.

Valóban azt képzeljük, hogy egy bizonyos orvosnak adott pénzen múlik majd az, hogy éjszaka az ügyeletes miként látja el a beteget? Hogy kiemelkedő figyelmet kapjon az egyébként is túlterhelt ápolóktól? Hogy milyen gyorsan lesz meg a szövettani eredmény? Hogy valóban lesz-e elegendő mennyiségű vér a transzfúziós állomáson? stb. Hát egy nagy büdös lófaszt! A hálapénz semmire nem jelent garanciát! Ezért én arra buzdítok mindenkit, hogy ne is adjon!

Az utólag adott paraszolvenciát is ellenzem, hisz legtöbbször csak azt csinálja az orvos, amit tanult, amihez ért. A munkáját végzi. Neki is érdeke, hogy a beteg meggyógyuljon. Persze vannak bizonyos esetek, amikor az orvos részéről fokozott erőfeszítést, irodalmi utánajárást, többszörös konzultációkat stb. igényel az ellátás és jól esik, ha ezt észlelik és meg akarják köszönni, de ne pénzzel!

Tisztában kell lenni azzal, hogy a hálapénz legnagyobb részét az idősebb orvosok harácsolják össze – ezt valamelyik hírportál felméréssel is igazolta (talán az index.hu).

Hogy mekkora összeget lehet keresni hálapénzzel? Szakiránytól függ. Ismerek olyan nőgyógyászt, aki hetente (az OEP által finanszírozott!) szakrendelésen 400-500 ezer forintot keres és ehhez még hozzájön az, hogy egy szülés levezetéséért elkér 150-180 ezer forintot. Hallottam már sebészt panaszkodni amiatt, mert az adott hónapban nem kereste meg a 2 millió (!) forintot, de a belgyógyászok is megkereshetnek heti 100-200 ezer forintot…

Csábító összegek ezek, melyek valóban jólétet biztosítanak. De elvi és lelkiismereti okok miatt egyre többen határolódnak el ettől. Én is így tettem. Ugyanakkor saját lakást és családot szerettem volna. A szüleim részéről jelentős anyagi támogatásra nem számíthattam (a Diákhitel és diákmunka nélkül az egyetemet se nagyon tudtam volna elvégezni), így nekem kellett volna biztosítanom az anyagi feltételeket.

Néhány éve bementem az egyik bankba, hogy lakáshitelekről érdeklődjek. Bemutattam a fizetési kivonatomat és a pult mögött ülő hölgy kinevetett. Nem hitte el, hogy orvos létemre annyi a fizetésem… Több pénzt csak úgy tudok keresni, ha több ügyeletet vagy másodállást vállalok. Csináltam mindkettőt. Több pénzt kerestem, de rohadtul fárasztó volt és gyakorlatilag nem volt szabadidőm. A klinikai tanulmányokban való részvétellel is többlethez lehet jutni, de szintén a szabadidő és a család rovására megy.

"
Én a fizetésemből akartam megélni. Nem luxusra vágytam, hanem lakásra és családra.

Az elmúlt években valamelyest emelkedtek a fizetések. Mondjuk ez nem is baj, ha hozzáteszem azt, hogy 2008-ban nettó 125 (!) Ft/óra volt a megbecsülés a sürgősségi osztályon… (Azért maradt ez meg bennem ilyen pontosan, mert diákmunkásként épp a kétszeresét kerestem, 4 évvel korábban.) Szóval, a bérezés javult, de ennek kapcsán azért az megjegyezném, hogy két szakvizsgával és havi 4-5 ügyelettel messze nem kerestem meg azt az összeget, amit egy felsőfokú végzettséggel rendelkező, kezdő informatikus kap kézhez. (A fiatal szakorvosoknak járó támogatására nem voltam jogosult, mert annak előfeltétele volt a Rezidens Támogatási Programban való részvétel. Abban pedig azért nem vehettem részt, mert amikor bevezették, már nem voltam rezidens.)

Ígérik, hogy továbbra is javulni fog a fizetés, de kétlem, hogy a körülmények változnának. És itt nem az omladozó falakra ill. az elavult eszközökre gondolok, mert az én korábbi munkahelyemen ezekkel nem volt probléma. Nem is az öreg, pénzéhes főorvosokra gondolok, akik gátolják a fiatalokat a szakmai fejlődésben. (Ez elsősorban a műtétes szakmákban fordul elő. Az öregek – nyilvánvalóan a hálapénz miatt – nem engedik a műtőasztal közelébe a fiatalokat, így az utóbbiak nem tudnak kellő tapasztalatot gyűjteni.) Ezek is óriási problémák, de én nem szembesültem velük. Megbecsülték a munkámat, a továbbképzésemben nem akadályoztak, jó kollegiális kapcsolatom volt és gyors szakmai előremenetelt prognosztizáltak (én is láttam).

De elegem lett az ügyelet utáni nem létező szabadnapokból. A ki nem fizetett túlórákból. Abból, hogy egy-egy szakrendelés során 6-8 óra alatt 30-40 beteget kell véleményezni (hazudik, aki azt mondja, hogy ezt kellő alapossággal lehet csinálni). Abból, hogy még mindig vannak olyanok, akik mindenhatónak képzelik magukat és az empátia legkisebb jelét sem mutatják a betegekkel szemben. És abból, hogy a megbeszélések nem a betegekről, hanem a kórház anyagi helyzetéről szólnak. Bármennyire is fontos a pénz, a stabilitás, a fenntarthatóság, stb. az egészségügyi dolgozóknak alapvetően a betegellátással kellene foglalkozniuk és nem azzal, hogy miként lehet nagyobbat markolni a közös kasszából és hogy miként lehetne spórolni. A nemzetközi irányelveket próbáljuk követni és bizonyos kórházakban ez nagyon jól működik, de közben más (kisebb) kórházakban nincs elegendő gumikesztyű, kézfertőtlenítő, gyógyszer, stb. Nem kell, hogy minden helyen mindent lehessen kezelni, mert ez máshol sincs így, de nem az elektronikus lázlapot kellene bevezetni, hanem elérni, hogy a kórházak ne szenvedjenek hiányt az alapvető dolgokban! Magyarországon igenis van lehetőség a legkorszerűbb kezelésekre, emiatt nem lehet pocskondiázni a magyar egészségügyet. Sőt, bizonyos mérőszámokban (pl. a PCI elérhetősége szempontjából) jobbak vagyunk egyes, gazdaságilag fejlettebb országoknál, de szégyen, hogy helyenként rozsdás ágyakon és fűtetlen szobákban kell betegeket kezelni – mert az adott kórháznak nincs pénze a felújításra.

"
Summa summarum, a kilátástalanságból lett elegem. Csak 10 évet dolgoztam ebben a rendszerben, de a körülmények tekintetében semmilyen javulást nem tapasztaltam. Ígéretek voltak bőven, de pozitív változásokat nem láttam.

Olyan hibák ezek, amelyeket csak központilag lehetne megoldani, de függetlenül attól, hogy melyik kormány volt hatalmon, a tervezés és kemény végpontok kijelölése helyett csak a barkácsolást és a populista szónoklatokat kaptunk. Nem véletlen, hogy a végzős orvostanhallgatók nagyobb része nem is tervezi, hogy Magyarországon kezd dolgozni, már a rezidensképzést is külföldön akarják elkezdeni. A külföldön dolgozó ismerőseim (orvosok és ápolók egyaránt) egyhangúan azt mondják, hogy ha ugyanannyi pénzt keresnének itthon, mint külföldön, akkor sem jönnének haza. Azt hiszem, ez elég pontosan rámutat a körülmények fontosságára.

Öt-hat évvel ezelőtt én is elgondolkoztam a külföldi munkavállaláson. Több interjún is részt vettem, de végül mindig visszaléptem. Úgy gondoltam, hogy itt nőttem fel, itt tanultam, itt vagyok otthon, itt kell boldogulnom és természetesen a szüleimet sem szerettem volna itthon hagyni, hisz nekik egyre több segítségre lesz szükségük. [Annak ellenére, hogy ők már egyetemista koromban is azt javasolták, hogy menjek külföldre.] Végül meg is szakítottam a kapcsolataimat a toborzó cégekkel.

Néhány évvel később felmerült bennem, hogy országon belül próbálok egy jobb helyet keresni. Kelet- és nyugat-magyarországi kórházakat egyaránt meglátogattam. Minden helyen és azonnal tudtak volna alkalmazni, de sehol nem volt jobb a helyzet. Mindenhol ugyanazok a problémák zsigerelik ki a dolgozókat és mételyezik a közhangulatot. A jelenlegi rendszer borzasztóan beteg voltát jól jellemzi, hogy az egyik Budapest melletti kórház igazgatója azzal próbált csábítani, hogy náluk havi 500-600 ezer forintnyi paraszolvenciát is megkereshetek…Végül maradtam ott, ahol voltam és bíztam benne, hogy egyszer majd csak jobb lesz.

Aztán mégis meggondoltam magam. Egy-két héttel azután, hogy megtudtam, apa leszek, állásajánlatot kaptam egy svédországi kórházból. Abban biztosak voltunk, hogy egy fizetésből nagyon nehezen fogunk tudni lakáshitelt fizetni és gyermeket is nevelni, ezért belevágtam. Nem tudom, hogy mi lesz a vége. Az is lehet, hogy egy fél év múlva újra otthon fogok dolgozni. Alapvetően pesszimistán állok a külföldi munkához, de ha ebbe most nem kezdtek bele, akkor egész életemben a “Mi lett volna, ha…” kérdéssel emésztettem volna magam.

És persze lehet mondani, hogy cserben hagytam a magyarországi kollégáimat és a betegeket. Igen, van egy ilyen olvasata is. Maradhattam volna otthon, pusztán elhivatottságból. Mert a magyar egészségügyet csak a benne dolgozók elhivatottsága tartja egyben. Mert mindig lesz valaki, aki beugrik a másik helyett és elvisz néhány plusz-műszakot (hogy aztán káromkodjon az elmaradt túlóradíj miatt). Mert mindig lesz valaki, aki a havi nyolc ügyelete mellé bevállalja a kilencediket is. A magyar egészségügyet ez tartja életben és a vezetők – aljas módon – épp ezt használják ki.

"
Tíz éven keresztül csináltam, belefáradtam. Maradhattam volna otthon, bízva abban, hogy egyszer tényleg jobb lesz. De belefáradtam és úgy döntöttem, hogy próbát teszek.

Tedd szívedre a kezed és válaszolj őszintén. Hasonló helyzetben és lehetőség esetén nem ugyanezt tette volna?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Otthon Start: Legalább nettó 500 ezer forintos jövedelem kell majd az 50 milliós lakáshitelhez
A szülői segítség jól jön majd az önerőhöz, de egy 8-10 éves gyerek nevére nem vehet majd lakást a 3%-os kedvezményes hitellel a szülő, mert a tanulói jogviszony nem minősül járulékfizetésnek - mondja a szakértő. Így kiesnek az egyetemisták is.


A kormány új lakástámogatási programot indít szeptembertől Otthon Start néven. 50 millió forintig lehet felvenni államilag támogatott, végig fix 3 százalékos kamatozású lakáshitelt, mindössze 10 százalékos önrésszel. Se házasság, se gyerekvállalás nem feltétel, elég, legalább két év magyarországi TB-jogviszony, és az, hogy az első saját ingatlan vásárlására kerüljön sor, illetve ha van  is tulajdonrésze a jelentkezőnek, az nem érheti el az 50 százalékot. A támogatás 100 millió forint alatti lakásokra használható fel, ahol a négyzetméterár nem haladja meg az 1,5 millió forintot.

Fülöp Norbertet, a BiztosDöntés.hu vezető elemzőjét kérdeztük, kinek és hogyan érdemes élni az új lehetőséggel.

– Amikor Gulyás Gergely ismertette az Otthon Start programot, azt mondta, hogy az egyetlen feltétele a 3%-os hitel felvételének a két év TB-jogviszony. Tényleg csak ennyi?

– Valójában a bank minden esetben hitelképességi vizsgálatot végez, és az ő felelőssége eldönteni, hogy hitelez-e valakinek. Tehát

attól, hogy valaki megfelel a meghirdetett személyi feltételeknek, még egyáltalán nem biztos, hogy meg is kapja a kölcsönt. Ez mindig a bank döntése.

Mondok egy példát: lehet, hogy valaki az első ingatlanját vásárolná, van két év TB-jogviszonya, az önerő is rendelkezésre áll, de a bankszámláján látszik, hogy rendszeresen szerencsejátékozik. Ilyen esetben a bank akár el is utasíthatja a kérelmét.

– Azaz csak a kormány részéről egyetlen feltétel a két év TB jogviszony, ez nem jelenti azt, hogy a bank ne támaszthatna további elvárásokat.

– Pontosan. A bank dönti el, hogy kinek hitelez, csak a bank adhat végül zöld utat. Senki más nem kötelezheti arra, hogy hitelt helyezzen ki. Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy ha valakinek megvan a jövedelme, a TB-jogviszonya, és nem követ el olyan hibákat, amelyek hitelképtelenné teszik, például ha nincs KHR-listán, akkor jó eséllyel megkapja a hitelt. A bank számára biztosítékot jelent, hogy 10% önerőt be kell fizetni. Ha minden kötél szakad, és felmondják a hitelszerződést, akkor az ingatlant értékesítik, a bank kártalanítja magát, és a fennmaradó összeget az adós megkapja. Ebben nincs különbség a többi lakáshitelhez képest.

– Milyen jövedelem mellett reális egy ilyen kölcsön felvétele? Egy 50 milliós hitelhez mennyi a minimális jövedelem, amit igazolni kell?

– Ha 3%-os kamattal számolunk, 50 millió forintos hitel és 25 éves futamidő esetén a havi törlesztőrészlet körülbelül 237 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy

legalább nettó 500 ezer forintos jövedelemmel kell rendelkeznie az igénylőnek, de inkább egy kicsit többel, ha a maximális hitelt szeretné felvenni.

Ez egyébként országos szinten még viszonylag reális. Más kérdés, hogy egy fiatal, aki az első ingatlanját szeretné megvásárolni, rendelkezik-e ekkora jövedelemmel. De azt gondolom, nem kötelező az 50 millió forintot felvenni. Lakáshitelből akár 100 milliót is fel lehet venni piaci alapon, mégsem élnek ezzel tömegesen. Itt is így van: az 50 millió forint egy felső korlát.

– Ha valakinek van 5 millió Ft önrésze, és felveszi a maximális hitelt, 55 millióért kereshet lakást. A fővárosban még ez sem könnyű feladat, tehát most is azok járhatnak jobban, akik számíthatnak még családi támogatásra is.

– Ha például egy szülő tudja támogatni a gyermekét valamennyi összeggel, ami sok esetben nem is irreális, akkor a fiatal kedvezőbb feltételekkel juthat hitelhez. Mivel a támogatott hitel kamata jóval alacsonyabb a piacinál, kevesebb jövedelem is elegendő lehet. Ebben az esetben tehát valóban komoly segítség ez a program.

De ha nincs önerő, akkor hiába az olcsó a hitel, az illető nem fogja tudni felvenni.

Tehát ez a konstrukció azoknak jelent segítséget, akik amúgy is tervezték az ingatlanvásárlást, van is némi önerőjük, és most szeretnék elindítani ezt a folyamatot. Nekik ezáltal alacsonyabb lesz a havi törlesztőrészletük, és kisebb jövedelemmel is elérhető a hitel.

– Megtehetem-e azt, hogy az 8-10 éves gyerekem nevére veszek lakást, és ehhez elintézem neki az 50 milliós hitelt? Hiszen a gyereknek elvileg megvan a TB-jogviszonya, igaz, keresete nincs.

- Nem, ha a gyerek tanuló, akkor hiába van egészégbiztosítása, az nem minősül járulékfizetésnek.

– Akkor kiesnek az egyetemisták is. Mi a helyzet azzal a házaspárral, ahol eddig csak az egyikük volt a tulajdonos?

- Amennyiben van egy házaspár, és az egyik fél nevén van egy ingatlan, ő a tulajdonos, és a másiknak semmi köze az az ingatlanhoz, akkor ő maga vásárolhat, és igénybe veheti a kedvezményes kölcsönt.

- És ha a másik részben tulajdonos?

– 50%-ot elérő lakástulajdonnal már nem lehet igénybe venni a támogatást.

– Az 50% tehát már nem fér bele, de a 49,9 százalék igen? Eszerint ha egy házaspárbák az egyik félnek 51%-a, a másiknak 49%-a van a közös ingatlanban, akkor utóbbi élhet a lehetőséggel, és vehet új lakást?

– Érdekes szituáció, de elméletileg igen. A bank viszont sokszor automatikusan adóstársnak vonja be a házastársat is. Ez már problémát okozhat, mert akkor a másik félnek is meg kellene felelnie a feltételeknek.

Ezt el lehet kerülni, ha vagyonjogi szerződésben rögzítik, hogy a másik félnek nincs köze az új ingatlanhoz, ezt a bank el szokta fogadni.

De nem biztos, hogy minden házaspár számára kívánatos ilyen megállapodás, amiben jogilag rögzítik, hogy az új ingatlan nem számít közös vagyonnak.

– Ha egy fiatal megveszi az első, kisebb lakását, akkor feltételezhető, hogy nem marad ott 25 évig. Később családot alapíthat, amihez nagyobb lakás kell. Ilyenkor mi történik a 3 százalékos hitellel, átviheti az új ingatlanra?

– Ezt jelenleg még nem tudjuk. Később fog kiderülni, hogy lesz-e például lakhatási kötelezettség, mint a CSOK esetében, ahol tíz éven belül csak akkor lehet eladni az ingatlant, ha a támogatást másik megfelelő lakásra viszik át. Ezek a szabályok várhatóan szeptember környékén lesznek ismertek.

– Amit viszont tudni lehet, hogy itt nem kötik meg a vásárló kezét: nem kell új építésű lakást venni.

– Igen, ez óriási engedmény, ahogy az is, hogy nincs gyermekvállalási kötelezettség, és nem szükséges házasnak sem lenni. Ez egy kedvező árú lakáshitel azok számára, akik az első ingatlanjukat vásárolják. Így kell felfogni.

– Hosszú futamidőről van szó. Ma már nem azt a világot éljük, hogy valaki egy munkahelyen dolgozik nyugdíjig. Léteznek ugyan biztosítások a rövid távú munkanélküliségre, ám ezek sokszor nem nyújtanak elegendő védelmet. Ezt is mérlegelnie kell annak, aki hitelt vesz fel, nem?

– Minden hitelfelvétel előtt ezeket a szempontokat mérlegelni kell. Úgy kell bevállalni a havi törlesztőrészleteket, hogy az ember képes legyen kezelni váratlan helyzeteket is.

Az lenne az ideális, ha a törlesztők mellett fél évnyi tartalék is rendelkezésre állna. Azaz, ha valaki elveszíti az állását vagy keresőképtelenné válik, akkor fél évig képes legyen fenntartani magát.

Nem érdemes az összes pénzt önerőként felhasználni. Érdemes inkább egy kicsivel több hitelt felvenni, és a megmaradt tartalékot megőrizni, például állampapírban vagy más gyorsan likvidálható eszközben. Így biztosítható az esetleges keresetkiesés finanszírozása. A hitelfedezeti biztosítások is hasznosak lehetnek, főleg baleset vagy betegség esetén, de munkanélküliségre általában csak rövid ideig nyújtanak fedezetet. Persze a pár hónap törlesztőrészlet kifizetése is komoly segítséget jelenthet.

– Az Otthon Start összevonható a CSOK-kal és más kedvezményekkel. Ha valaki komplexebb megoldásban gondolkodik, érdemes-e szakemberhez fordulni, aki a jövedelmi viszonyok ismeretében segít kiválasztani az optimális kombinációt?

– Igen, mindenképpen érdemes egy független tanácsadóhoz vagy a banki ügyintézőhöz fordulni. Ma már teljesen megszokott, hogy a támogatott hiteleket és más konstrukciókat kombinálják. Például egy pár babaváró hitelt vesz fel, és ezt használja önerőként. Vagy a támogatott hitel nem elegendő, ezért piaci hitelt is felvesznek mellé. Sok bank kedvezményt ad a lakáshitel kamatából, ha a babaváró hitelt is náluk vették fel. Az árazás tehát egyre bonyolultabb, ezért

egy szakember nagyon sokat tud segíteni, és sok esetben ez nem is kerül pénzbe.

– A jelenlegi gazdasági környezet mennyiben befolyásolja a hitelfelvételi hajlandóságot? Ez az új konstrukció beindíthatja a hitelpiacot?

– A gazdasági környezet természetesen hatással van az ingatlanpiacra. Az év elején volt egy nagy fellendülés, amikor sokan kivonták a pénzüket az állampapírokból, és inkább ingatlanba fektettek, főleg a befektetők. Emiatt az ingatlanárak jelentősen emelkedtek, különösen azokban a régiókban, ahol a befektetők megjelentek. Most, hogy ez lecsengett, ez az új konstrukció, várhatóan növeli majd az első lakásvásárlók arányát. Az azonban kérdés, hogy ez ellensúlyozni tudja-e a befektetők visszafogottabb aktivitását. Összességében tehát várható némi élénkülés, de nem számítok piacrobbanásra a közeljövőben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Kuncze Gábor a Pride-ról: A rendőrség meg sem próbál büntetni, akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek
A volt belügyminiszter szerint súlyos tévedés volt Orbán Viktor részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott, a rendőrség pedig a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.


A rendőrség már napok óta hallgat arról, számíthatnak-e büntetésre azok, akik részt vettek a Pride-on, pedig korábban a kormány még a gyülekezési törvényt is megváltoztatta, hogy lehetővé tegye arcfelismerő kamerák bevetését a betiltott rendezvényeken, Tuzson Bence igazságügyi miniszter kijelentette, szabálysértésnek minősül, ha valaki részt vesz a felvonuláson.

Kuncze Gábor 1994 és 1998 között volt Magyarország belügyminisztere. Őt kérdeztük arról, szerinte kell-e bárkinek is büntetéstől tartania, és hogyan értékeli a rendőrség szombati fellépését.

– Miközben a rendőrség folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szombati rendezvényt betiltotta, meg sem próbálta feloszlatni a tömeget, ehelyett biztosította az útvonalat. Mi történhetett?

– Ennek a hátterét természetesen nem ismerjük pontosan, de a rendőrség a törvényben foglalt feladatainak megfelelően járt el. Ha elolvassuk a vitában megszólaló jogászokat (nem politikusokat), nekik egyöntetűen az a véleményük, hogy a főváros, vagy bármely önkormányzat a saját területén nem köteles engedélyt kérni rendezvény megtartására. Természetesen, ha közterületet vesznek igénybe, akkor a rendőrségnek jelen kell lennie a rend fenntartása érdekében. Ezen túlmenően a rendőrségnek jelen esetben nem voltak további feladatai.

A rend fenntartását viszont kiválóan ellátták: elterelték a tömeget, és így megelőztek egy spontán összetűzést a szélsőjobboldali tüntetők és a demonstrálók között.

Ez a döntés a rendőrség részéről dicséretes és szakszerű volt.

– Számomra úgy tűnik, mintha a rendőrségnek lenne egy politikai „énje”, amelyik azt kommunikálta, hogy ez egy betiltott rendezvény, miközben engedélyt adott a szélsőjobboldalnak szinte ugyanarra a területre, és van egy szakmai énje, amelyik közben rendben végzi a dolgát.

– Inkább az ön szavaival élve, a rendőrségnek van egy „énje”, és van egy „felettes énje”. Az „énje” az, amelyik ismeri a jogszabályokat és azok szerint cselekszik. Felettesei pedig törvényes felügyeletet gyakorolnak felette, és a dolgok így mennek a maguk útján. Természetesen előfordulnak túlkapások is, láttunk ilyeneket az elmúlt 30 évben bőven, de jelen esetben a rendőrség a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.

Hogy a korábbi napokban és hetekben milyen politikai handabandák kísérték ezt az egészet, az egy más kérdés.

Valószínűleg a rendőrség az utasításoknak megfelelően kommunikált, de a rendezvény során a törvények szerint végezte a dolgát.

– Akkor nézzük ezt a „felettes ént”, amely most akár ismét előtérbe kerülhet, és azt mondhatja: nosza, kezdjünk el büntetni. Az arcfelismerő rendszer használata kapcsán ez egyáltalán lehetséges? Van rá jogszabály, ezt tudjuk, de technikailag kivitelezhető-e, hogy több tízezer emberrel szemben indítsanak eljárást? Van erre elegendő emberi erőforrás, papír, infrastruktúra?

– A rendőrség jelenleg nem akar büntetni. Természetesen lehet büntetni felvételek alapján, például ha valaki közterületen súlyosan megszegi a közlekedési szabályokat, a rendőrség büntethet, és az meg is áll jogilag. De jelen esetben nincs olyan felvétel. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha valakinek az volt az ötlete, hogy Budapestet Peking mintájára kamerákkal figyelje meg, az is problémás lenne. Ráadásul maga a rendőrség terelte más útvonalra az embereket. Ha például az Erzsébet hídra terelés ott helyben született döntés volt, akkor utólag nehezen lehetett volna oda kamerákat felszerelni. De ezt nem tudom biztosan.

Viszont, ha a rendőrség mégis ezzel próbálkozna, akkor újra életbe lép a jogállam.

Az ügyek eljutnak a bíróságra, és ott azt vizsgálják majd, hogy a demonstráció törvényes volt-e. Véleményem szerint a bíróság azt fogja megállapítani, hogy az volt, így nincs alapja bírság kiszabásának. Egyébként is, engedély nélküli demonstráción való részvétel miatt büntetni a fővárosi rendezvény résztvevőit, ez teljesen kizárt. Ha a rendőrség önállóan jár el, ebbe bele sem kezd.

– A feljelentéseiről elhíresült Tényi István ezúttal azt javasolta, hogy gyakoroljanak közkegyelmet a Pride-on résztvevőkkel szemben.

– Ez a javaslat körülbelül olyan, mint amikor azt mondták, hogy „Orbán Viktor mesterterve valósult meg”, miszerint ő szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hogy az ellenzéket egy ernyő alá sodorja, ami egyszerűen nevetséges. A közkegyelemre való hivatkozás is hasonló. Ha közkegyelem alapján mindenkit mentesítenének, azzal úgy tüntetnék fel magukat, mint nagyvonalú, megértő szereplők, miközben

valójában elkerülnék azt a vitát, hogy egyáltalán joguk volt-e szankcionálni.

Egyébként közkegyelmet már gyakoroltak korábban. A taxisblokád idején is, majd a 2006-os zavargások résztvevőit részesítette a Fidesz 2010 után, közkegyelemben. De mekkora különbség van a két korábbi eset és a mostani között! A szombati rendezvényen semmilyen atrocitás nem történt, rendben lezajlott, míg 2006-ban súlyos összecsapások voltak. A közkegyelem mostani emlegetése egyszerű kimenekülési kísérlet. A Fidesz így próbálja menteni a menthetőt.

– Van-e annak jogi lehetősége, hogy valaki azt mondja: „én nem kérek közkegyelmet”, és jogi útra tereli az ügyet?

– Ahhoz, hogy jogi útra lehessen terelni az ügyet, előbb valakit konkrétan fel kell jelenteni a részvételéért, névvel, címmel. A trükk éppen az, hogy a közkegyelemre hivatkozva nem indítanak eljárást senki ellen.

– Orbán Viktor eleinte kijelentette, hogy nem lesz Pride, kár is készülni rá. Aztán, ahogy haladtak az események, előálltak azzal, hogy nem fognak beavatkozni, mert „nem szokás Magyarországon bántani egymást”. Majd szombaton minden eddiginél nagyobb Pride-ot rendeztek. Hogyan lehet definiálni egy olyan államhatalmat, amely képtelen érvényt szerezni a saját akaratának?

– Én ezt kissé másként látom. Az állam képes cselekedni, és képes nagyokat hibázni is. Ha hibázik, a legszerencsésebb, ha ezt belátja, és visszavonul. Most ez történt. Súlyos tévedés volt a miniszterelnök részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott.

Ez egyértelműen politikai haszonszerzési kísérlet volt, semmilyen más célja nem volt.

Amikor kiderült, hogy ez nem fog működni, nem visszavonultak, hanem fenyegetőzéssel és törvénykezéssel próbálták érvényt szerezni az akaratuknak. Mikor ez sem vált be, kommunikációs trükkökkel próbálják visszavonulásukat győzelemként beállítani. De a valóság az, hogy egy nagyon rossz elképzelés megbukott. Akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek. Ami ennél is fontosabb: a civil társadalom és a jogállam viszont győzött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lili szerint annyira jók lettek a pontjai, hogy „csak isten közbenjárásával” nem fogják felvenni a Közszolgálati Egyetemre
A diáklány úgy látja: ma Magyarországon a szavazatleadásnál nem a hitelesség számít, hanem az, hogy leváltják-e Orbán Viktort.
F. O. - szmo.hu
2025. július 04.



Pankotai Lilit ismét feljelentették, ezúttal egy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen amiatt, hogy részt vett a budapesti Pride-on. A fiatal aktivista azt mondja, nem érte meglepetésként az ügy: „A kormány előzetes kommunikációja alapján számítottam valami hasonlóra. Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy ezt elsőként sikerült behúznom. Nem ijedtem meg” - mondta a wmn.hu-nak adott interjúban.

Elmondása szerint az elmúlt hónapokban több hasonló eset is történt, amikor feljelentették, volt rá példa, hogy civil állampolgár, máskor képviselő kezdeményezte az eljárást. „Sajnos van már ebben gyakorlatom” – fogalmazott. Úgy látja,

társadalmi szinten is aggasztó, ha az emberek megfigyelik egymást, és feljelentik a másikat a hatóságoknál. „Bizony szarban a haza, ha itt tartunk”

– mondta.

A korábbi felszólalása, amely a 2022. október 23-i tanártüntetésen hangzott el, országosan ismertté tette őt, azóta azonban több támadás is érte. Bár az utóbbi egy évben jobban viseli a nyilvánosságot, még mindig nehezen dolgozza fel az eseményeket. Legfőképp az érintette meg, hogy az iskoláját is el kellett hagynia. „A perekkel kapcsolatban érzem, ahogy újra és újra végighallgatom a történteket, hogy én ezt a mai napig nem dolgoztam fel.”

Különösen nagy élményt jelentett számára, amikor a budapesti Pride-on több százezer ember között élhette meg a közösség szolidaritását.

Úgy fogalmazott: „Az is csodálatos volt. Semmi nem tudja azt felülmúlni, ami ott volt.” Fontosnak tartja, hogy ez az összetartás az online térben is érezhető maradt. Bár szívesen megköszönné mindenkinek egyenként a támogatást, ezt nem tudja személyesen megtenni.

A közéleti szerepvállalása miatt gyakran kapja meg azt a kritikát, hogy diákként ne politizáljon. Ezzel kapcsolatban azt mondta: „Ha egy csettintésre eltűnne az összes politikus, aktivista, akik fiatal korukban kiálltak ügyekért, akkor nagyon kevés politikai személy maradna a történelmünkben vagy a jelenünkben.” Szerinte már középiskolásként is fontos lehet, hogy valaki közügyekkel foglalkozzon.

A jelenlegi politikai közbeszédről úgy nyilatkozott, hogy

ma már kevésbé mernek durvább eszközökhöz nyúlni, ő pedig nem fél, és nem is tudná magát cenzúrázni.

„Ez egy szabálysértési ügy, amiből nekem ez a negyedik vagy az ötödik” – tette hozzá.

Pankotai szerint a korosztályán belül többféle hozzáállás létezik a közélethez. Vannak, akik már külföldre költöztek, mások a mindennapi életükkel foglalkoznak, és kevésbé figyelnek a politikára. De van egy harmadik csoport is, amely pontosan tisztában van a jelenlegi helyzettel. „Ők nem feltétlenül olvasnak sok hírt, nem így informálódnak, nem ezek alapján foglalnak állást. (…) Viszont annyira képben vannak, hogy tudják, annak, ami jelenleg Magyarországon a politikában folyik, sürgősen véget kell vetni.”

Az érettségi után kihagyott egy évet, nyelvet tanult, dolgozott és utazott.

Mostanra megérkeztek a pontszámai, és úgy érzi, nagy eséllyel bekerül az általa megjelölt képzésre: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karára.

A jövőjével kapcsolatban egyelőre nem tervez konkrétan. „Mindig azon a területen szeretnék dolgozni, ahol a leghatékonyabban lehet az emberek érdekét érvényesíteni” – mondta.

A jelenlegi politikai környezetben azonban nem látja hatékonynak a pártpolitikát, és nem is tudná magát populistaként meghatározni. Szerinte ma Magyarországon a szavazatleadásnál nem a hitelesség számít, hanem az, hogy leváltják-e Orbán Viktort.

Úgy gondolja, most a véleménynyilvánítás és a tartalomgyártás lehet a legjobb eszköz. Ha a jövőben változik a politikai kultúra, el tudja képzelni, hogy politikusként dolgozzon, de ha nem történik szemléletváltás, akkor nem akar részt venni a pártpolitikai működésben. „Ebben a színházban, ami jelenleg nemcsak Magyarországon, de az egész világon a politikát jellemzi, nem vagyok hajlandó beszállni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Timothy Garton Ash: Orbán Viktor Milosevics sorsára juthat jövőre
Egyre világosabb, hogy a nagyhatalmak saját céljaik mentén próbálják befolyásolni az uniós országokat. Ash szerint Európa sorsa a következő években dőlhet el.


Timothy Garton Ash oxfordi professzor szerint ma Európában valóságos eszmei harc zajlik: a liberális és antiliberális, valamint az internacionalista és nacionalista nézőpontok csapnak össze. A világhírű történész szerint az Ukrajna elleni orosz invázió új korszakot nyitott a kontinensen – egy olyan időszakot, amelynek tétje Európa jövője, írja a HVG.

A professzor a Financial Times-ban megjelent véleménycikkében arról ír, hogy a földrész vezetői csak három komoly világpolitikai sokk után ismerték fel a rájuk leselkedő veszélyeket. Ezeket Vlagyimir Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump amerikai elnök lépései idézték elő. Timothy Garton Ash szerint különösen érdekes, hogy az antiliberális erőket egyszerre támogatja Moszkva és Washington.

A történész kiemeli: Oroszország revansista törekvéseket folytat, vagyis annyi területet akar visszaszerezni a hajdani birodalomból, amennyit csak tud. Ebben jelenleg is hibrid háború eszközeit használja – ilyen például a szabotázs, a gyújtogatás, a digitális támadások és a dezinformáció. Putyin egyik fő szövetségese Kína, de India, Dél-Afrika és Brazília is egyre fontosabb szereplője ennek az új világrendnek.

Ash szerint az Egyesült Államok három szinten jelent kihívást a liberális Európa számára: geopolitikailag Ukrajna és a biztonsági garanciák miatt, gazdaságilag a vámok és a nacionalista piacvédelem révén, ideológiailag pedig azért, mert nyíltan az antiliberális európai pártok mellé állt.

A populista mozgalmakat főként a vidéki, szegényebb, kevésbé iskolázott rétegek támogatják – sokan közülük a migráció miatt érzik magukat kiszolgáltatottnak. A fiatalok ezzel szemben attól félnek, hogy rosszabb körülmények között élnek majd, mint a szüleik, ezért egyre többen állnak be az elitellenes pártok mögé.

A középpártiság hívei gyakran követik el azt a hibát, hogy bevándorlás témájában a szélsőjobboldali retorikát veszik át – véli Ash. Szerinte ugyanakkor fontos lenne, hogy egyszerre lépjenek fel hatékonyan az illegális határátlépések ellen, és közben elmagyarázzák, miért van szükség külső munkaerőre.

A professzor úgy látja, szükség van erős, hiteles politikai vezetőkre, mert például Orbán Viktor a legsikeresebb demagóg Európában – de most kihívója akadt Magyar Péter személyében.

A jövő évi választás szerinte nem lesz sem szabad, sem tisztességes, mégis „meg lehet vívni a kellőképpen népszerűtlen hatalom ellen” – ahogy azt Szlobodan Milosevics is megtapasztalta 2000-ben.

Lengyelországban egyre több fiatalnak van elege abból, hogy két idős politikus, Jaroslaw Kaczynski és Donald Tusk folyamatosan civakodik. Franciaországban pedig az lesz a meghatározó, hogy ki száll szembe Marine Le Pennel vagy Jordan Bardellával az elnökválasztáson.

Ash szerint ha a liberális Európa sikerrel jár a nemzeti küzdelmekben, támogatja Ukrajnát, és az USA-ban négy év múlva a transzatlanti együttműködés hívei kerülnek fölénybe, akkor „egy ragyogó új korszak kezdete lehet a földrészen”. Hozzáteszi: „Nem valószínű, de elképzelhető.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: