Egészen különleges előadás-sorozat fut a Nemzeti Galériában, megnéztük a Textúra premierjét
A képzőművészetet, irodalmat és színházat izgalmasan ötvöző Textúra idén ősszel ismét beköltözik a Magyar Nemzeti Galéria tereibe. A 2023-as premier november 14-én volt. Sajnos már elfogytak a jegyek, de mi láttuk a főpróbát. Nézd meg velünk a Textúra legemlékezetesebb pillanatait!
Figyelem, spoileres élménybeszámoló!
Mi a Textúra?
A Textúra nevű előadás-sorozat lényege, hogy térben és időben összekösse a képzőművészetet az irodalmat és a színházat. Kortárs magyar szerzőket kértek fel arra, hogy új irodalmi szöveget írjanak a múzeum egy-egy alkotásához. A Textúra esti előadásain ezeket a szövegeket adják elő színészek az adott festmény vagy szobor közvetlen közelében. A színészek játéka által így egyszerre elevenedik meg a kortárs szöveg, és kerül új megvilágításba az azt inspiráló műalkotás. A színészek rövid szünettel újra- és újra eljátsszák a körülbelül 10 perces jeleneteket, a ezáltal semmiről nem maradsz le, helyszínről-helyszínre vándorolva nézheted meg az összes előadást.
A program idén is nyitánnyal kezdődött. A maszkot viselő táncosok előadását az összes néző még együtt nézte meg az első emeleti kupolacsarnokban. Hozzájuk csatlakoztak a tánc végén, szintén maszkban az est színészei. Színes táblákat feltartva jelezték, hogy karszalagunk színe alapján melyiküket kell követnünk az első tízperces előadásra.
A táncok, táncszerű mozdulatok és az elekronikus zene később több jelenetben is visszaköszönt. Ez nem véletlen, a Textúrát ugyanis idén a nemzetközi hírű Éry Franciska rendezte, aki a zenére, a táncra, a mozgásra és a néző útjára fektette a hangsúlyt.
A kiválasztott művek átvezettek bennünket térben és időben a középkori szárnyasoltároktól a kortárs alkotásokig. Ráadásul az este során áthaladtunk olyan területeken, amelyek normál nyitvatartási időben zárva tartanak, és olyan épületrészbe is bejutottunk, ahová csak a múzeum dolgozói léphetnek be.
Titokzatos, néma, maszkot viselő vezetőinket követve jutottunk el az első helyszínre, a Jelenkori Gyűjteménybe, az Agylábtörlő műalkorás elé. Itt Forrai Áron hálózsákba burkolózva, kukacolva és táncolva nyújtott betekintést egy selyemhernyóbáb filozófikus gondolataiba. Az előadás nem csak humoros, hanem elgondolkodtató is volt, hiszen a hernyó vívódásait magunka is vonatkoztathattuk.
Második állomásunkon a Ferenczy festményen látható három fiú versengését kísértük végig.
Ezzel akarták eldönteni, melyikük hívhatja randevúra a könnyen kapható Ilust, akiről rossz híre ellenére sem tudnak lemondani, akiért utolsó erejükig küzdenek.
Később aztán többször is belefutottunk a versenyző fiúkba az este folyamán. Nem szó szerint persze, de a jelenetek között sétálva a lépcsőről és az aulából is újra meg újra láthattuk, ahogy dübörögve kiszaladnak a kupolacsarnokba.
A Munkácsi-kiállításban a Spirka cigánylány-t festő Berta grófnő elevenedett meg. Teremről-teremre vezetett bennünket, hogy büszkén megmutassa alkotását. Közben felhívta a figyelmünket arra is, hogy csak két nőtől van kiállítva kép az egész nagy budai vár első emeletén.
Idén az egyik kedvencem Szvoren Edina Másik lépcső című írása volt, ami egy nehéz hegymászásba torkolló félresikerült randevúról szól. Ráadásul ennek előadása volt a legkülönlegesebb. Egy QR kódot leolvasva az okostelefonunkon vagy a galéria által biztosított audioguide-on hallgathattuk meg a darabot. Miközben a csalódott szerelmes panaszaira figyeltünk, maszkos kísérőnket követve mi is
Végállomásunk Bernáth Aurél Riviérája volt, ahová a csalódott feleség és figyelmetlen férje is megérkezhetett.
A leghangulatosabb helyszín idén is a szárnyas oltárok terme volt. Kurta Niké Szűz Máriaként beszélt várandósságról, hitről, Krisztus szenvedéseiről, és ironikusan arról is, hogy mi emberek milyen szívesen kihagynánk a szenvedést az életünkből:
Az előadásnak különleges intimitást adott, hogy - ahogyan Krisztus is leült hívei közé - monológja közben a színésznő is leült a közönség körébe - pont mellém.
A következő helyszínen mintha egy diszkóba csöppentünk volna. Nem csak Izsó Miklós szobrai táncoltak, hanem titokzatos kísérőnk is, akinek most először láthattuk az arcát. Ellenben a DJ-pultban Hunyadi Máté “arc nélkül”, maszkban kevert zenét, és arról szónokolt, mit jelent számára táncolni. Milyen az, amikor olyan szavak táncolnak egymással, mint az ÉLET és a HALÁL, a MINDIG és a SOHA, vagy az ÉN és a TE.
Az este során egyébként többször is előfordult, hogy még nem ért véget az előző előadást, mire odaértünk. Ilyenkor maszkos vezetőnk táncmozdulatokkal kötötte le a figyelmünket, amíg a várakoztunk.
A legjobban a Kopaszok. A Vaszilij-terápia előadás zavart össze bennünket. Visky András szövegéből először úgy tűnt, mintha két fiatal szexelne a kiállítótérben. A reflektorok két üres széket világítottak meg, mi pedig nem értettük, hol vannak a szereplők, akiknek csak a hangját halljuk. Később fogtuk fel, hogy valójában a kiállított Bauhaus székek beszélgetnek a teremben lógó Rippl-Rónai festményekről, miközben szökésüket tervezik a galériából. A szerelmes székek csak a jelenet végén “változtak át” az őket megszólaltató színészekké.
Bevallom, én az utolsó előadást vártam a leginkább, mert íróját, Vonnák Diánát személyesen is ismerem. A jelenetben két színész, az Özönvíz című festmény sziámi ikrének két fejeként veszekszik. A mindent elpusztító önzönvíz után ugyanis egyikük képtelen elengedni a múltat, másikuk azonban örül az újrakezdés lehetőségének.
Nagyon örültem, hogy idén nem spórolták le a Textúra fináléját. Az előadás az első emeleti kupolatérben egy záróperformansszal végződött. A táncosok ezúttal tarkójukon viselték a maszkot, és a nézők közé vegyülve megtáncoltatták a közönség tagjait is. Majd a színészek immár újra maszkban csatlakoztak hozzájuk.
A képzőművészetet, az irodalmat és a színházat összekötő előadás-sorozat jelenetei közt találkozhattunk tragédiával, humorral, melankóliával, szakralitással és hétköznapisággal is. A színeszek és táncosok fekete jelmeze, a maszkok, táncok és a zene azonban egységessé tette a változatos hangulatú előadásokat. Hazafelé a kijáratnál megkaptuk a Textúra QR kódos prospektusát is, aminek segítségével az előadás alatt elhangzó összes darabot elolvashatjuk.
