Élő adásban bújt ki a Berki-bébi: hol maradnak ilyenkor a gyermekvédő szervezetek?
Ki az az újszülött, akinek karácsony előtt már milliók beszélnek az eljöveteléről? Természetesen Berki Krisztián és Mazsi gyermekére gondolunk, akinek világrajöttét élőben követhettük 1490 forintért egy internetes felületen. Ha pedig a súlyát és hosszát is pontosan megtippeltük, 100 ezer forint ütötte a markunkat.
Na jó, mondhatnánk, de miért is lenne közügy két megalomán celeb nárcizmusa? Az élő közvetítésre azonban nem kevesebb, mint 195 ezer polgártársunk volt kíváncsi - legalábbis ennyi az oldalletöltések száma, de lássuk be, a fenti szám töredéke is aggasztó képet festene. Ezek a lelkes érdeklődők ugyanis még csak nem is ingyen csatlakoztak be borzongani, kukkolni vagy rosszabb esetben röhögni, hanem egy mekis menü vagy öt BKV-jegy áráért.
Szívből kívánom, hogy a most született kislány ne pszichológusra költse ezt az összeget - már ha egyáltalán az ő jövőjét szolgálja majd.
Amikor Trumpot 2016-ban megválasztották, a South Park készítői úgy döntöttek: nem hajlandóak a sorozatban szerepeltetni az elnököt, mert úgysem tudnak durvábbat kitalálni, mint ami a valóság. Talán hasonló okból nem kapták fel a babalájvot a hazai megmondóemberek.
Ennek az írásnak sem célja Berki Krisztián és kedvese, Mazsi személyét minősíteni, netán a pszichéjükben turkálni. Berki nem különösebben megosztó karakter - ez a fogalom ugyanis magába foglalná, hogy bár sokan nem kedvelik, de sokan szeretik is. Márpedig az utóbbi csoport tagjait még mikroszkóppal sem lehet kimutatni a magyar társadalom szövetében.
Ugyanakkor kissé bele is fásultunk az évek során: a médiamacsó húzásai ma már aligha ütik meg a toronymagasra tolódott ingerküszöbünket. Most azonban mégis sikerült kinyitnia a bicskát. Persze, pontosan ez volt a cél.
“Könyörgöm, ez csak a Berki! Csak azért csinálja, hogy beszéljenek róla!” - mondogatják eltartott kisujjal ezek a bizonyos mértékadó véleményformálók, akik csak az Élet és Irodalomból tájékozódva érintkeznek a külvilággal. Na meg idézgethetik Esterházy Pétert, miszerint “Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.”
Itt és most leszögezném: semmi morális aggályom nincs azt illetően, ha egy felnőtt ember a saját vakbélműtétét, testnyílásait, orgazmusát, haldoklását, vagy akár a belső szerveinek eladását videózza le. Nem fogom nézni, sem ízlésesnek találni, de hiszek benne, hogy a kereslet és kínálat egymásra talál.
Csakhogy a most született Berki-kislány egy saját sorssal rendelkező ember. Szuverén személy. Lehet, hogy imádni fogja a szüleit - még az is lehet, hogy maga is a nyomdokaikba lép majd. Lehet, persze. Egyelőre azonban csak annyi biztos, hogy élete egyik (ha nem a) legtraumatikusabb, legkiszolgáltatottabb pillanatában landolt a nyilvánosság előtt.
Mi lesz a következő? Vajon a szellemi fogyatékos kistesó vagy a demens nagymama bepelenkázására fogunk befizetni? Talán még az is bocsánatosabb lenne, mert a fentiek már nem lesznek abban az állapotban, hogy felfogják: a beleegyezésük nélkül alázzák meg őket. Egy gyerek azonban erre előbb-utóbb rádöbben majd.
Berkiék kamerás szülése jelenleg téma a komplett magyar bulvár széltében-hosszában. Már az is értesült róla, aki nagyon nem akart.
És vajon miért van az, hogy aki ebben az országban örökbe fogadna egy gyereket, az évekig tartó aktatologatásra, teljes körű átvilágításra, jogi procedúrák tömkelegére számíthat - akinek ellenben saját gyereke születik, az úgy bábozik vele a kamerák előtt, és úgy árusítja ki a gyerekkorát, a magánszférához, a méltósághoz való jogát, ahogy nem szégyelli?
A jelenlegi jogrend szerint a szülő a gyermek törvényes jogi képviselője. Ha a szülő nem tartja tiszteletben a gyermeke méltósághoz fűződő jogait, akkor a gyámhivatal tiszte közbelépni. Egyelőre azonban úgy tűnik, egy ilyen eset - kellő mennyiségű cukormázzal leöntve és bulvárszerepléssel megtámogatva - csak gyarapítja azok vagyonát, akik a saját gyermekük terhére követnek el ilyen méltatlan ízléstelenséget.
