„Nincs erre jobb szó, hitványul vagyok” – Balázs Péter az utolsó interjújában őszintén beszélt a betegségéről
„Nincs erre jobb szó, hitványul vagyok” – vallotta magáról utolsó nagyinterjújában Balázs Péter, aki december 10-én, 82 éves korában elhunyt. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész halálhírét a szolnoki Szigligeti Színház közölte, melynek 14 éven át, 2007-től 2021-ig volt az igazgatója. A teátrum a művészt saját halottjának tekinti.
A színész márciusban a Blikknek őszintén beszélt arról, hogyan éli meg súlyos betegségét és a mindennapi küzdelmet. Felesége, Csilla ápolására szorult, aki 57 éven át hű társa volt.
„Számunkra természetes, hogy összetartozunk, mint ahogy az is, hogy hűséges vagyok a feleségemhez, a családomhoz, s persze a hazámhoz is. Több mint 57 esztendeje tartozunk össze, és nem lehetek elég hálás Csillának, hogy vigyáz rám. Mert sajnos már vigyázni kell rám.
– mondta a színész.
„Miután évek óta súlyos betegséggel küzdök, korábban legalább azt tudtam válaszolni a »hogy vagy?« kérdésre, hogy »köszönöm, jól!«. Tudniillik magam sem tudtam, hogyan is állt az én nagy meccsem a kórral.
– emlékezett vissza.
Azt is elárulta akkor, hogy egyetlen szórakozása a televízió nézése maradt. „Sajnos csak a tévénézés marad szórakozás gyanánt, de olykor már a meccseket sem tudom végignézni.”
Balázs Péter pályafutása során szerepek és szinkronok sokaságával írta be magát a magyar színjátszás történetébe. Olyan legendás sorozatokban alkotott maradandót, mint a Princ, a katona, a Bors, A fekete város vagy a Linda, de a hangját is egy ország zárta a szívébe a Mekk Elek, a Vízipók, a Süsü, a sárkány és A nagy ho-ho-horgász című rajzfilmeknek köszönhetően.
A színpadon és a képernyőn kívüli életében is a hűség és az állandóság jellemezte. Feleségével, Botár Csillával még 17 évesen, gimis szerelemként ismerkedtek meg, tavaly decemberben ünnepelték 57. házassági évfordulójukat. Két gyermekük, Bianka és Bence, valamint unokáik jelentették számára a legtöbbet. Személyiségéhez hozzátartozott a klasszikus zene iránti rajongása – autójában mindig Bach, Beethoven és Mozart szólt. Utolsó születésnapján különösen mélyen érintette, hogy egykori tanítványai sem feledkeztek meg róla. „Mélyen megérintette a lelkemet, hogy az egykori szolnoki növendékeim egymás után felhívtak és felköszöntöttek” – érzékenyült el márciusban.