KULT
A Rovatból

Az RTL új reality játékában áramot is vezettek a sztárokba – megnéztük a Pandora, a szelence átka első részét

A Pandora olyan, mint az Árulók némi népművelő küldetéssel megspékelve, de egyelőre szórakoztató.


Alig hevertük ki az Árulókat, máris itt a következő borzongatós realityműsor, a Pandora – a szelence átka. A játékot ugyanaz a holland csapat találta ki, mint az Árulókat, ami viszont érdekesség, hogy Magyarországon mutatják be először a formátumot.

A műsor már az első kockákkal megkezdi az érzelmi manipulációt, Hujber Ferit és Ulmann Mónikát láthatjuk a könnyeivel küszködni, de az okokra egyelőre nem derül fény.

A sorozatot Máltán forgatták 18 napon keresztül, ide költözött a 16 híresség a műsorvezetővel és persze a stábbal. A játék alapsztoriját Pandora története adja a görög mitológiából: Zeusz megajándékozta Pandorát egy szelencével, de kikötötte, hogy nem nyithatja ki. Pandora persze nem fogadott szót, kinyitotta a szelencét, és ezzel betegségeket és mindenféle egyéb kellemetlen dolgokat szabadított az emberiségre.

A történetet szokták a női kíváncsiság és engedetlenség metaforájának tartani, de ez marhaság, az emberiség 98,67 százaléka nem bírná ki, hogy ne nyissa ki azt a nyavalyás dobozt.

Arról nem is szólva, hogy nem nehéz belátni: ha Zeusz nem akart volna mindenféle ocsmányságot szabadítani az emberiségre, simán adhatott volna a nőnek egy gyémánt nyakéket, mint minden rendes, dúsgazdag nőcsábász.

A játék menete egyébként több ponton is emlékeztet az Árulókra. Például itt is egyfajta kiválasztási ceremóniával indul a móka. Igaz, itt nem "árulók", hanem "átkozottak" vannak, és nem a játékvezető jelöli ki őket, hanem a véletlen. A játékosoknak körbe kell ülniük egy asztalt, ahol minden szék előtt stílusosan egy pergamentekercs hever. A tekercsek többségén nincs semmi, kettőre viszont ráírták, hogy "átkozott vagy".

Az alvilág kapujának nevezett helyiségben található Pandora szelencéje. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a szelence valami apró dobozka. Talán a tubákos szelence miatt. Itt nem erről van szó, Pandora szelencéje szép, nagy ládika, a politikusoknak tetszene, jó sok kenőpénzt lehetne belerakni. Ugyanitt található a szereplők mellszobra, ami egyébként nagyon menő, remekül illik az ógörög tematikához.

Miután kiválasztották az átkozottakat, a két játékos mellszobra belekerül Pandora szelencéjébe. Az a két játékos, aki a kör végén a ládában maradt, párbajozik, és a vesztest Pandora "lerántja az alvilágba", vagyis mehet haza. (Legalábbis remélem, ezt végül is nem mutatták meg.)

Az ókori palotába beköltöző hírességeket az Árulókhoz hasonlóan igyekeztek úgy összeválogatni, hogy minden fiktív nézői célcsoport találjon kedvére valót. Van fiatal és régebben fiatal, tévés, színész, sportoló, sőt gamer, nagyon ismert és kevésbé ismert (vagyis feláldozható). Hargitai Beát, Kabát Petit, Vadon Janit vagy Pataki Zitát rögtön felismertem, de például Bánki Gergelynek (színész) és Szőke Rebinek (gamer és DJ) utána kellett néznem.

Némileg meglepett Kabát Peti, azt gondoltam, a Kabát FC fiaskója után elengedik a kezét. Ezek szerint, ha műsorvezetőként nem is, játékosként látnak benne potenciált. Szegény Vásári Andrét elsőre Puskás Petinek néztem.

Úgy látszik, Köllő Babett is átpártolt az RTL-re, így a Sztárban sztár leszek zsűrijéből egyedül Tóth Gabi küzd még a NER kedvenc kereskedelmi csatornáján.

(Babett lesz amúgy a november 9-én startoló Csillag születik egyik zsűritagja is.)

A műsorvezető, Hevér Gábor remek színész, de egyelőre nem tartozik a legismertebb celebek közé. Láthattuk A mi kis falunkban, a Gólkirályságban és a Futni mentemben is, színpadi szerepei közül pedig talán Georges a legismertebb az Őrült nők ketrecéből. Meg persze mindenki ismeri az orgánumát is, leginkább mint Leonardo DiCaprio állandó szinkronhangja.

Az Árulókkal ellentétben a műsorvezető itt nem öltött fel semmilyen karaktert, ami kifejezetten üdvös. Pedig a készítők kísértésbe eshettek volna, hogy Hevér valamiféle égi hírnök legyen tógában, ehhez illő modoros szöveggel. Szerencsére "a kevesebb több" irányába mentek, Hevér bármiféle póz nélkül egyszerűen csak tájékoztatja a játékosokat arról, hogy mikor mi a helyzet.

További különbség az Árulókhoz képest, hogy az átkozottak, ha akarják, felfedhetik magukat. A játék végén ugyanis három játékosnak lehetősége lesz lemenni a szelencéhez, kinyitni azt, és kicserélni valamelyik mellszobrot. Ha egy átkozott jól taktikázik, elérheti, hogy kivegyék a ládikából.

A kiválasztás után el is indult a szervezkedés. Király Linda és Vásáry André lett az "átkozott". Kabát Peti valami különös, csak általa értett logika szerint kifejtette, hogy aki "átkozott", az nincs veszélyben.

Igaz, ő halál komolyan elgondolkozott azon is, mi van, ha valójában nincs egy átkozott sem. A többiek rámutattak, hogy úgy nem sok értelme lenne a játéknak.

Arra nagyon gyorsan rájött mindenki, hogy Király Linda az egyik átkozott. Wossala Rozina gasztroguru tett is egy javaslatot: a csajok alakítsák meg Aphrodité szektáját, vagyis fogadják meg: ha csaj kerül a ládába, és csaj mehet le nyitogatni, akkor megmentik egymást. Ahogy várható, ebbe elsőre mindenki beleegyezett, aztán persze jött az, hogy ki mit tekint hűségnek és árulásnak, ami az előzetesek alapján a későbbiekben nagy széthúzásokhoz vezet majd.

Következett a küldetés: a Sziszüphosz mítosz alapján egy kőgolyó játszotta a főszerepet, amivel egy stilizált templomot kellett ledönteni. A nyertes csapat négy tagja ezután egy logikai feladatban csapott össze, amiből – a többiek leplezetlen csodálkozása mellett – Gáspár Laci került ki győztesen. Így ő lett az, aki választhatott maga mellét még két embert, aki lemehetett Pandora szelencéjéhez.

Vicces volt látni, ahogy André és Linda is azonnal kavarni kezdett, hogy találjon valakit, aki elkíséri Lacihoz lobbizni, de az énekes semmit nem ígért, és végül Kabát Petit és Kozma Dominikot választotta maga mellé. A két sportoló azt javasolta, ne nyissák ki a ládát, és tartották is magukat ehhez, de Laci mást gondolt.

Persze ebben is van csavar: a három kiválasztott egyesével, egymás után mehettek le a "pincébe", de Laci nem lehetett az utolsó. Ebben az a fricska, hogy tud-e olyan két embert találni, aki tiszteletben tartja azt, amit ő szeretne, és ami még fontosabb: aki utána jön, az nem fogja-e éppen őt betenni a dobozba? Mert hogy a szabályok szerint az is lehetséges.

Ez egyébként a játék legbrutálisabb része és nem csak azért, mert valaki a végén kiesik. A többiek ugyanis a felszínen addig belekapaszkodnak egy kör alakban elhelyezett fém korlátba. Amikor egy játékos úgy dönt, kinyitja Pandora szelencéjét, két dolog történik: csökken a maximálisan megnyerhető 50 millió forintos nyereményalap, a játékostársakat pedig utoléri az istenek haragja.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy kapnak egy kis áramütést.

Nem tudom, pontosan mekkorát, de a reakciók alapján nem csak egy kis "levettem a pulcsit" szintű statikus elektromosságról beszélünk. Általános iskolában egy technikatanár egyszer áramot vezetett belénk, mondván, ha tudjuk, milyen, jobban fogunk ügyelni rá, hogy elkerüljük. Kevés dolog fájt annyira. (Bár igaza lett, azóta nagyon tartok az áramütéstől.)

Nem teljesen világos, hogy a szereplők mennyire voltak tisztában vele, mi következik, minden esetre senki nem háborodott fel rajta, pedig én ezen a ponton valószínűleg ott hagytam volna az egészet a fenébe. (Nyilván előre írásban beleegyeztek mindenbe is.)

Laci nem tudott ellenállni a csábításnak, és kinyitotta a szelencét, amit azzal magyarázott, hogy szeretett volna egy szövetségest szerezni magának a későbbiekre. Király Lindát Bánki Gergelyre cserélte. A színész nem is értette, amikor kiderült, hogy átkozottá vált belőle. Kinek árthatott?

Szegény annak köszönhette balsorsát, hogy Laci őt ismerte a legkevésbé, ezért őt áldozta be.

Így hát Vásáry André és Bánki Gergely csaphatott össze. A feladatuk az volt, hogy történeteket meséltek egymásnak, amiről ki kellett találni, igaz vagy hamis. A játékot André nyerte, így Gergely lett az első kieső. Itt még tartogat a műsor egy csavart: a következő kör elején André választhatja majd ki az egyik átkozottat. Laci izgulhat.

A műsor vitathatatlanul izgalmas, és ami nagy pozitívuma, hogy végig stílusban marad, minden apró játékelem illeszkedik a mitológiai tematikába. Külön erény, hogy a fontosabb feladatokat egy-egy mitológiai történethez kötik, így még egy kis népművelő jelleget is kap az egész. Ha csak néhány ember akad, aki itt találkozik először Pandora vagy Sziszüphosz történetével, már megérte. Szeretném külön kiemelni az animációkat, amelyek kicsit az animék világát idézik, ugyanakkor mégsem érzem idegennek őket, szórakoztató illusztrációként szolgálnak.

Az már látszik, hogy ez a formátum is alaposan megdolgozza a játékosok idegeit, de hogy mitől válik annyira brutálissá, hogy több játékos is könnyre fakad a későbbiekben, az ezen a ponton még nem látszik. Már csak ezért is érdemes követni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hiába tűnik propagandafilmnek a milliárdokból készült Sárkányok Kabul felett, a magyar háborús film azért meglepett minket
A Sárkányok Kabul felett nagy elvárásokkal, hatalmas állami költségvetéssel és még nagyobb kételyekkel érkezett, de meglepően sokszor bizonyul izgalmasnak és működőképesnek. Bár messze nem hibátlan a magyar akciódráma, időnként kifejezetten magával ragad, még akkor is, ha néha botladozik.
B.M.; Fotók: port.hu - szmo.hu
2025. november 20.



A Sárkányok Kabul felett könnyen megkaphatná a „hadseregpropaganda” címkét, sőt első ránézésre szinte kínálja magát erre a besorolásra, de ez csak a felszín. A film sokkal összetettebb, és jóval kevésbé egyszerű, mint amilyennek az előzetesek vagy a témaválasztás alapján tűnhet. Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam.

Ez egy komolyabb akció-dráma, amely megpróbálja a feszült mentőakcióra és az emberi drámára építeni a cselekményét, miközben Magyarország egyik legdrágább államilag finanszírozott háborús produkciója is egyben.

Nem teljesíti maradéktalanul a saját elvárásait, azonban nem egyszer valóban képes magával ragadni, meghatni vagy épp felpörgetni a nézőt.

A történet alapja egy rendkívül erős témaválasztás. 2021-ben az amerikai csapatok kivonulása után Afganisztán szinte összeomlik, és ez olyan kaotikus állapotot teremt, ahol rengeteg ember kerül életveszélybe. A kabuli reptér az egyetlen menekülési útvonal, a nemzetközi erők pedig törékeny egyezséget kötnek a tálibokkal: nem lépnek be fegyveres erők Kabulba, cserébe a járatok szabadon felszállhatnak.

A tálibok próbálják elkapni a szerintük bűnös hitetlenek afgán segítőit, miközben a nemzetközi erők igyekeznek őket élve kijuttatni Kabulból.

Ebbe az őskáoszba érkezik meg a Magyar Honvédség mentőkülönítménye, amelynek feladata mintegy kétszáz magyar állampolgár és a magyar katonákkal együtt dolgozó afgánok kimenekítése. A tét óriási, folyamatosan emelkedik, a politikai háttér valós, a dramaturgiai alaphelyzet pedig feszült és hálás.

Ezért is kár, hogy a Horváth Áron forgatókönyve nem elégszik meg ezzel az eleve izgalmas alapkonfliktussal. Kapunk egy második, mellékszálnak tűnő történetet Bálint, a katona (Jászberényi Gábor) és Eszter, az orvos (Mészáros Blanka) menekülési és megmentési kálváriájáról. Papíron ez mélyíthetné az érzelmi rétegeket, ám ez film gerincévé váló „B-történet” valójában gyengébb, mint az eseményeket mozgató nagy történelmi háttér.

Sokkal jobb lett volna az egész, ha a repteres főkonfliktusra helyezik a hangsúlyt.

Eszter karaktere különösen problémás: a forgatókönyv szinte Teréz anyaként állítja be, de döntései gyakran nehezen érthetők, sokszor kifejezetten irracionálisak, ami megnehezíti, hogy a néző igazán kötődni tudjon hozzá. Emiatt Mészáros Blanka alakítása is kevésbé működik, hiába igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a szerepből. A másik nagy problémám a forgatókönyvvel a befejezés. Valahogy túl „amerikai”, még akkor is, ha igaz történeten alapul.

Ennek ellenére film teljesen élvezhető. A katonai szereplők, Jászberényi Gábortól Trokán Nórán át Dietz Gusztávig, meglepően hitelesek. A legjobb talán a Herczeg alezredest alakító Borovics Tamás.

Ám aki, Stohl András neve miatt vált jegyet a filmre, azt figyelmeztetnem kell, kb. 3 jelenete van a színésznek.

A csapatdinamika jól működik, az összetartás és feszültség ábrázolása pedig pontosan azt a hangulatot hozza, amelyet a műfajban várnánk. Dyga Zsombor rendezése alapvetően magabiztos: bár a kézikamerás megoldások néha túlzottan hektikussá tesznek egy-egy jelenetet. A feszült pillanatok jelentős része jól működik, megfelelő a ritmus és a tempó.

A harcjelenetek inkább korrektnek mondhatók, mint kiemelkedőnek. Nem érnek fel a Hollywoodban megszokott, több tíz- vagy százmillió dollárból készült látványakciókhoz, de a magyar átlaghoz képest kifejezetten színvonalas.

A több, mint ötmilliárd forintos összköltségvetés (melyből körülbelül négymilliárd közvetlen gyártási állami támogatás volt) látszik ugyan a vásznon, de nem feltűnően.

Amerikai mércével továbbra is kisköltségvetésűnek számít a produkció, és a nézői szemek azért inkább azokhoz szoktak hozzá. Nem sok akció van, de amit kapunk, az se igazán emlékezetes. Inkább a feszültség építésén, a drámán van a hangsúly, ez viszont nagyon működik. Mindezzel együtt is jóval élvezetesebb a látványvilág, mint sok más, hiperrealisztikus háborús filmben...khmm, mint például az idei Hadviselés… – abban már zavaró volt a túlzásba vitt realizmus.

A film hangvétele próbál mély és drámai lenni, sőt, néha kifejezetten pátoszos. Ez sokakat zavarhat, engem speciel nem. A legmeglepőbb, hogy időnként működik is ez a pátoszos hangnem: van olyan jelenet, amikor valóban hatásos, ahogy a felfokozott helyzetből kiemelkednek az emberi sorsok vagy a morális dilemmák.

Ám, amikor mellé megy, akkor nagyon mellé megy: a legérzelmesebb jelenetek néha túlzóak, olyankor gejl, csöpögő szinte a pátosz, már-már szappanoperának tűnnek, és teljesen kizökkentik a nézőt.

Én a teljes Eszter közlegény megmentése vonalat kihagytam volna...de akkor csak kb. 45 percnyi filmünk lenne.

Ami abszolút pozitív meglepetés: a propagandától való félelem viszonylag alaptalannak bizonyul. Lehet persze, hogy csak engem nem zavart. A film meglepően ügyesen egyensúlyoz a hősiesség, a katonai szakmaiság és a háború borzalmainak bemutatása között.

Az üzenetek ugyan kőegyszerűek, de legalább nem károsak.

Nem próbálja nyíltan toborzásra inspirálni a nézőt, és nem dicsőíti mértéktelenül a haditechnikát sem. Bár bemutatja a tömeggyilkolásra alkalmas gépeket, nem él vissza velük. Semmi szempontból nem hasonlítható egy Michael Bay-filmhez a katonaságpornó. Egy olyan történetet mesél el, ahol a katonák átlagemberek, akik nehéz döntéseket próbálnak meghozni rendkívüli helyzetben.

A Sárkányok Kabul felett összességében egy hullámzó, de alapvetően szórakoztató produkció.

Az írói hibák, a felesleges mellékszál, túltolt drámaiság mellett a rendezés korrekt, jól működik színészgárda és a feszült hangulat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Szépművészetiben balhézva és a Dunán hajókázva sem kápráztatnak el igazán a Szemfényvesztők 3 illuzionistái
Azért így is akad néhány csavaros trükk a tarsolyban, csak ne lenne minden karakter ennyire elszállva magától.


Kilenc év után folytatódik a „robinhoodkodó” bűvészbanda kálváriája. A Szemfényvesztők 2013-ban meglepetéssikert aratott: a David Copperfield babérjaira törő illuzionisták látványos akciókkal megtűzdelt és csavaros heistfilmje 351 millió dollárt termelt a világ mozijaiban, ami, ha belegondolunk, mégsem olyan nagy csoda, hiszen olyan sztárokkal volt karimáig pakolva a film, mint Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo, Woody Harrelson, Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Isla Fisher, Mélanie Laurent, Common vagy Caitríona Balfe. A minőségről alapvetően ritkán gondoskodó Louis Leterrier rendező (A szállító 1-2, A nyakörv, A hihetetlen Hulk, A titánok harca, Agyas és agyatlan, A leszámolás, Halálos iramban 10) akkor egész szépen betalált, és egy valóban szórakoztató és meglepő fordulatokkal teli filmet tett le az asztalra.

Nem is kellett hát nagyon sokat várni a folytatásra, 2016-ban érkezett a Szemfényvesztők 2. A rendezői széket ezúttal a szintén nem túl erős filmjeiről ismert Jon M. Chu (Step Up 2-3, G.I. Joe: Megtorlás) foglalta el, aki csak később kezdett igazán értékelhető mozgóképeket összerakni (Kőgazdag ázsiaiak, In the Heights – New York peremén, Wicked). A Szemfényvesztők 2 zárta le a rossz korszakát, amely sajnos nem tudta megismételni az első etap erényeit, a gyenge sztori és a fantasztikumot súroló nevetséges jelenetek (a kártyadobálós szcéna eléggé hírhedt lett) megtették a magukét. Az anyagi siker azonban most sem maradt el (főként az USA-n kívüli terepeknek köszönhetően), összesen 334,8 millió dollárt kalapoztak össze a mágusaink, tehát csak egy kicsivel kevesebbet, mint az első résszel.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a visszaesés (az Egyesült Államokban csak 65 milliót hozott) elegendő volt ahhoz, hogy a Lionsgate stúdió egy időre parkolópályára állítsa a franchise-t.

Végül azonban újra összegyűlt a banda (legalábbis a nagyja), hogy kilenc évvel a legutóbbi húzásuk után ismét valami nagyon villantsanak. A harmadik alkalomra is új rendező vállalta el a levezénylést, méghozzá a főszereplő Jesse Eisenberg régi haverja, Ruben Fleischer, akivel korábban együtt forgatták a Zombieland első és második részét, valamint a 30 perc vagy annyi se című akció-vígjátékot (Fleischer azért ezek mellett nagyot ment a Venommal és az Uncharteddal is).

Hőseink, avagy a Négy Lovas visszatér, és velük együtt egy új generáció illuzionistái is színre lépnek. Nem kis feladatra vállalkoznak: minden idők legjobban őrzött, legértékesebb ékszerét, a Szívgyémántot tervezik becserkészni a gonosz cégvezér Veronika Vanderbergtől (Rosamund Pike).

Pontosabban csak Atlas (Jesse Eisenberg) vág neki a társai nélkül a körmönfont rablásnak, amelyhez egy új, fiatal illuzionistatriót kér fel társnak, akik épp a Négy Lovas álcája mögött kopasztottak meg legutóbb egy sokakat megkárosító, milliomos kriptohuszárt. A színész Bosco (Dominic Sessa), a fürge June (Ariana Greenblatt) és az „agy” Charlie (Justice Smith) belemennek a játékba, a balhé közben azonban feltűnnek a régi Lovasok is, a kártyazsonglőr Jackkel (Dave Franco), a szabadulóművész Henley-vel (Isla Fisher) és a hipnotizőr Merritt-tel (Woody Harrelson), akik, Atlashoz hasonlóan, kaptak egy új kalandra invitáló kártyát egy titokzatos megbízótól. Vagyis a veteránok és az ifjoncok kénytelenek összefogni a közös nemezissel szemben.

Persze nem eszik olyan forrón a kását egy Szemfényvesztők-filmben, így megannyi csavarra és trükkre kell számítani a játékidő alatt.

Sajnos azonban ezek közül továbbra sem működik mindegyik. Alapvetően nagy gond ezzel a franchise-zal, hogy pontosan tudjuk, a benne szereplő színészek nem igazi illuzionisták, így az általuk bemutatott trükkök láttán sem esik le az állunk, hiszen tisztában vagyunk vele, nem igaziak.

A Szemfényvesztők-filmekben ráadásul már olyan kunsztokat mutatnak be, amelyekre egyszerűen nem is lehet magyarázat, legalábbis a fizika törvényei szerint elfogadhatók, szóval időnként átnézünk a fantasy műfajába is. Ebben a harmadik rész sem kivétel.

Bár a forgatókönyvírók próbálnak időnként különféle magyarázatokkal előállni a trükkökre, azok a legtöbb esetben igen kevésnek bizonyulnak. Ráadásul ebben az epizódban is kapunk egy, a második rész kártyadobálós pillanatához hasonló kínos jelenetet: amikor a hét főhős egymást túllicitálva próbál menősködni saját képességeivel a kastélyban. Jujj!

Azért van jó hírünk is. A fentieket leszámítva egész szórakoztató lett ez a rész, amelyben valóban akadnak meglepő csavarok, amikre talán csak a legedzettebbek jönnek majd rá. A casting is szuper, az új színészek ügyesek, bár mind nagyon el vannak telve maguktól, de Dominic Sessa (Téli szünet), Ariana Greenblatt (65, Ahsoka, Barbie, Borderlands) és Justice Smith (Jurassic World: Bukott birodalom, Pokémon: Pikachu, a detektív, Dungeons & Dragons: Betyárbecsület) jól hozzák a karaktereiket, és sokkal emlékezetesebbek, mint az „öreg rókák”.

Ráadásul nekünk, magyaroknak is tartogat kukkolnivalót a film, hiszen azt részben Budapesten forgatták, így a szemfülesek nem egy fővárosi helyszínt könnyedén kiszúrhatnak (többek között a Szépművészeti Múzeumot, az Operaházat vagy a Dunán hajókázva a háttérben a Rákóczi hidat).

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár a borzalmas második résznél jobb lett a Szemfényvesztők harmadik kalandja, az első frissességének és körmönfontságának azért híján volt, szóval továbbra is elkelne még néhány ütősebb trükk a szereplők ingujjaiba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk