Az IKEA-effektus – avagy miért szeretjük jobban a kézműves tárgyakat?
Az IKEA-effektus egyfajta felbecsülés, mely egy termékről alkotott értékítéletünket nagymértékben befolyásolhatja. Vagyis
az emberek képesek nagyobb értéket tulajdonítani termékeknek, melyeket részben maguk készítenek el.
Legjobb példa erre a pszichológiai hatásra az IKEA és a LEGO, az ottani dizájnerek valószínűleg az IKEA-effektussal hoznak döntéseket. De valóban létezik ez?
A kézműves-, és egyedi javak iránt megnőtt a kereslet, nem beszélve az együttműködéssel, vagyis megosztva előállított termékekről. Az IKEA-effektust használva kompetenciaérzetet kelthetsz a vásárlóban, mikor végzett az összeállítással. Ekkor ugyanis olyan kötelék alakul ki a vásárló és a termék között, amely a szerelés végeztével szinte szeretetté alakul. Nagyobb lesz a szubjektív értéke számunkra, mint a belefektetett energiáé.
Példa: egy tanulmány résztvevői origami darukat készítettek maguknak. Körülbelül 5-ször többre értékelték munkájuk gyümölcsét azok, akik nem rendelkeztek akkora kézügyességgel, mint akik remek hajtogatók voltak.
Ki kell emelnünk, hogy az IKEA-effketus nem az erőfeszítés mértékéről szól, hanem a feladat teljesítéséről. Akkor jön létre, amikor a felhasználó (ez esetben a vásárló) befejezte a feladatot, tehát a terméket is. Amennyiben hamar szétszerelésre kerül az áru, úgy az IKEA-effektus megszűnik.
Egy másik példa: 1920-40 között az amerikaiak le akarták rövidíteni a torták elkészítéséhez szükséges időt. A szakácsoknak a végén már csak vizet kellett a porhoz hozzáadniuk, hogy elkészítsék a süteményt. Sajnos azonban az amerikai "sütőpor" hamar eltűnt a piacról.
Ekkor viszont megkeresték Ernest Dichter pszichológust, aki azt mondta, hogy túl egyszerű elkészíteni a tortát, nem ad semmiféle élvezetet a sütés! Az emberek úgy érzik, hogy előre elkészített tortát hoznak a boltból. A megoldás végül az volt, hogy, hogy kivették a tojást a porból, hogy az emberek maguk adhassák hozzá. A sütőpor piac ismét virágzásnak indult.
A tanulság tehát, hogy az embereknek érzelmileg részt kell venniük a készítés folyamatában, nem csak a végeredményben. Az út ugyanolyan fontos, mint a cél.
Az összeszerelés cselekvése, a saját kezünk munkája növeli a termék észlelt értékét. A főszabály az, hogy a nagyobb közreműködés nagyobb értéket vált ki. Míg a túl hosszú vagy megerőltető energiabefektetés hamar eltántoríthatja a vásárlót a terméktől. Tehát csak akkor van IKEA-hatás, ha a felhasználó befejezte a feladatot.
Ezáltal nem baj az sem, ha éppen kicsit kevesebb erőfeszítéssel kell dolgoznunk, az IKEA-hatás akkor is létrejön, ha a közreműködésünket értékesnek érezzük. Lényeges szempont még, hogy mindig adjuk meg a legtöbb lehetőséget a termék testreszabására. Legyen egyszerű, mint feltörni egy tojást, de a végén érezzük úgy, mintha az egész tortát mi sütöttük volna.
via UX Planet
