Attól, hogy őszintén és erősen vágysz a a szerelemre, még nem vagy idióta
Sokan túlérzékenynek, túl romantikusnak, nyálasnak, érzelgősnek, sőt gyengének és kissé gyengeelméjűnek tartják azokat, akikben erős vágy él a szerelem iránt. Akik nagyon, de nagyon szeretnének szerelmesnek lenni.
Azért tartják gyengének ezeket az embereket, mert úgy gondolják róluk, hogy képtelen uralkodni magukon, illúziókat kergetnek és nem elég erős személyiségek.
Többen viszont úgy vélik, hogy a szerelemről szóló mítoszok közül az egyik legkártékonyabb az a meggyőződés, hogy aki intenzíven vágyik a szerelemre és a párkapcsolatra, az gyenge lúzer.
Elképzelhető, hogy valakire ez igaz, ám az emberek többségére nem.
A tudomány is igazolja azt, hogy a fenti mítosz mennyire hamis. Eli Finkel, akinek a kutatási területe a párkapcsolat és a vonzalom (és akitől korábban már idéztünk a 6 egyszerű de szenzációs trükk, amivel megmentheted a házasságodat című cikkben) azt állítja, hogy a szerelmi kapcsolatod minősége kétszer annyira befolyásolja a boldogságodat, mint a karriered, a baráti kapcsolataid, vagy akár az egészséged. Pusztán az, hogy a szerelmed kezét foghatod, csökkenti a vérnyomást és a fájdalomérzetet.
Miért alakulhatott ki az a hamis elképzelés, hogy a szerelem utáni erős vágy a gyengeség jele? Például azért, mert talán azt nevelik belénk, hogy a hiányérzet rossz, ha hiányt szenvedünk valamiben, szükségünk van valamire, az szégyellni való dolog. Ezért megpróbáljuk leplezni vagy egyenesen elfojtani az érzéseinket, pedig ezzel csak romlik a helyzet. Az elfojtások miatt frusztrációk és különféle viselkedési problémák alakulhatnak ki, például manipulatív vagy passzív-agresszív magatartás.
Egy másik ok, ami miatt sokan a gyengeség jelének tekintik a szerelem iránti intenzív vágyat, az, hogy ezt olyan "nőies, lányos" dolognak gondolják.
A korábbi évszázadokban a romantikus érzelmeket a nők alakjához kötötték, a nőket pedig eleve gyengének, butának, tanításra alkalmatlannak ítélték. A 18–19. századi gondolkodásmódban a nő és a férfi társadalmi szerepét szigorúan felosztották és elkülönítették egymástól, és ezeket a szerepeket a testi felépítésből és a vélt biológiai funkciókból vezették le. Abból indultak ki, hogy a férfit erős fizikuma, racionalitása és veleszületett, természetes agressziója teszi alkalmassá a közéleti szerepvállalásra, a vállalkozásra, a gazdasági tevékenységre. A nő viszont kisebb, gyengébb, feladata, hogy jó és kedves feleség legyen, majd gondoskodó és gyengéd édesanya, aki szerelmével és szeretetével teremt férje és gyermekei számára meleg, biztonságos otthont. Mély és erős érzelem=nő=gyengeség.
Ken Page, aki pszichoterapeutaként dolgozott, azt írja, hogy munkája során azt tapasztalta: akik a legerősebben vágynak a gyengédségre, azok találnak rá biztosabban. A szerelmet megtalálni és fenntartani is kemény munka. Azok, akik a többet törődnek a kapcsolattal, hajlandók erre a kemény munkára. És minél jobban vágyunk a kapcsolatra, annál sikeresebben fogjuk megtalálni.
A folytatásért lapozz:
