KULT
A Rovatból

Álomszerű film készült a Tisza-tavon lévő kis szigetre önkéntes karanténba vonult fiúról

Ljasuk Dimitry Jóreménység-sziget filmje valós eseményeken alapuló inspiráló történet a magány erejéről, a kitartásról, az álmokról, a természetbe való elvonulásról, apa-fiú kapcsolatáról és az elengedésről.


A történet szerint a főszereplő a világjárvány idején úgy dönt, hogy önkéntes karanténba vonul egy apró lakatlan szigetre a Tisza-tavon. A szigeten egy kis kunyhó áll, amit még édesapjával épített évekkel korábban, de álmukat nem tudták befejezni, mert az apa időközben meghalt. A fiú ki akar szakadni a mókuskerékből, szembe akar nézni magával, ezért hét év után visszatér a szigetre.

A kalandnak tűnő kezdet után azonban hamar próbára teszi a magány, ami rávilágít gyengeségeire és félelmeire. A csodálatos természet, a Tisza gyógyító ereje, a nomád élet és apja régi tanításai szépen lassan megváltoztatják az értékrendjét. Megérti mi az ami igazán fontos az életben és mi az ami nem.

Megtapasztalja az igazi szabadságot és az egyszerű boldogságot. Valami mégis hiányzik az életéből. Fél év elteltével egy jó és egy rossz hírt kap a szigetre érkező paptól, aminek a hatására végleg szembe kell néznie az elengedéssel...

A megtörtént események alapján készült, Ljasuk Dimitry által írt, rendezett és készített 128 perces magyar film november 17-től látható a hazai mozikban.

Dimi – mert ismerősei és a Tisza barátai csak így hívják – így vall az alkotásról, melyet a koronavírus-járvány idején a szigeten eltöltött önkéntes karanténjában álmodott meg:

„Álomként indult, valósággá vált. Bár eddig természet és dokumentumfilmeket készítettem, de régi gyerekkori álmom, hogy nagyjátékfilmeket, művészfilmeket készítsek. Több mint két éve határoztam el a szigeten, hogy első nagyjátékfilmem az ott megtapasztalt élmények és gyermekkori visszaemlékezések alapján készítem el. A kunyhóban írtam meg a forgatókönyvet, amit persze a természet és az élet átírt, de mindezeket adaptáltam a filmbe is. Emellett a film fiktív elemeket is tartalmaz, így tettem kerekké és filmessé a történetet.”

„Mira Nair indiai filmrendezőnő mondta egy interjúban, hogy azt javasolja az első filmes rendezőknek, hogy olyan témát dolgozzanak fel, amiben érintettek, saját történetük, vagy saját közösségükkel, vagy élőhelyükkkel kapcsolatos. Így tud a leginkább azonosulni a filmmel és a témával a rendező, így tanul a legtöbbet. Eddigi rövidfilmjeim és leginkább a most bemutatott nagyjátékfilmemben ezt a tanácsot fogadtam meg.”

A film előzetesei

A film elkészítése technikailag is komoly kihívás volt számára:

Bár a film mozivászonra került, valójában nem mozi kamerával készült, hanem bárki számára elérhető digitális kamerákkal. Ennek elsősorban anyagi oka volt, illetve a természetben vagy egy kenuban történő forgatások során nem fér el egy nagy kamera, pláne nem egy ahhoz szükséges stáb. A rendező, aki a film fő operatőre is, egy 600 ezer forintos főkamerával, 4 féle objektívvel, egy drónnal és két víz alatti kamerával készítette a filmet. Ehhez kapcsolódtak a különböző mikrofonok, kameramozgató gimbal, slider és állvány. A technika összértéke nem érte el a 3 millió forintot.

„Alapkoncepció volt, hogy filmes lámpákat nem használok a szigeten, nem is lett volna mód rá, hiszen csak korlátozottan áll rendelkezésre áram a 12V akkumulátorból. Esti felvételeknél gyertyák, petróleum lámpa és zseblámpa, nappal pedig az aktuális természetes fények. Így szerettem volna elérni, hogy a film valóban átadja a szigeten és a természetben töltött idő eredeti hangulatát.”

Így aztán hatalmas kihívás volt maga a forgatás illetve az utómunka, hogy a mozikban is élvezhető és szép legyen a film.

Ljasuk Dimitry számtalan feladatot végzett el, hogy a megálmodott filmje elkészülhessen:

Ő volt a rendező, író, vágó, operatőr, zenei szerkesztő, hang zörejező, természeti hangok felvétele és szerkesztése is rá várt, de ő volt a producer és a film főszereplője is.

A Jóreménység-sziget teljesen független produkció, független film.

A rendező semmilyen támogatást nem kapott és nem is kért. A filmben nincs fizetett termékmegjelenítés vagy szponzorált tartalom sem. A Tisza-tó számos önkormányzata és hivatalos szerve azonban segítette őt a különböző engedélyekkel és logisztikai tevékenységekkel, vagy éppen ingyenesen biztosított berendezésekkel. A filmhez kapcsolódó képi és hang utómunkákat Ljasuk Dimitry saját forrásból fedezte, ahogy a film szerény marketing és promóciós költségeit is.

ART minősítés és díjak:

A Jóreménység-sziget film ART besorolást kapott a Magyar Filmirodától, így hivatalosan és nemzetközileg is ART filmnek minősülő alkotás. Premier előtt két nemzetközi filmes díjat is nyert a film: A Europe Film Festivalon (London, UK) a Legjobb indie film címet kapta, míg a Best Istanbul Film Festivalon (Isztambul, TR) a "Legjobb első filmes rendező" elismerést hozhatta el.

Érdekességek a film készítéséről

2020-ban, a pandémia kirobbanásától kezdve valóban a szigeten élt a rendező és a Tisza-tó teljes területén forgatott. A filmben megjelenő budapesti jelenetek és a gyermekkori visszaemlékezéseket pedig a szigeti életet követően vette fel.

„Ahogy eddigi filmjeimet is, az első nagyjátékfilmemet is teljesen egyedül forgattam, vágtam, készítettem. A történet fő eleme a természetbe való elvonuláson kívül, édesapám tanításai és az elengedés. Neki köszönhettem a folyó iránti szeretetem. A film életrajzi elemeket és történeteket tartalmaz, de némi fikció is van benne. A film által reflektárok a mai modern világra, annak problémáira és eltorzult értékrendjére - a saját eszköztárammal.”

– mondta el Ljasuk Dimitry.

„A karantén idején valóban a szigeten éltem fél éven át egyedül. Mindent én építettem fel egyedül és valóban önellátó lettem. A film a változásról is szól, hogy miként változik meg az ember értékrendje egy hosszas elvonulás során a természetben. A hosszas magány rávilágít arra, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. És mik azok amik nem.”

„Bár több jelenethez is készítettem storyboard-ot, és a forgatókönyvet is a szigeten írtam, mégis a filmet a valóság és az élet alakította véglegesre. A film minden szempontból a szigeten született meg. A forgatás során megjelenő spontán “szereplők” mint a folyóban talált plüss béka, vagy a szigetre érkező nagylilik mind a szerencsének vagy a természetnek köszönhetem. Így formálta a film történetét az élet.”

A legnagyobb kihívást a négy évszak alatt megtapasztalt időjárás szeszélye, a vizes és a nomád körülmények jelentették. Az operatőri munkán kívül az is nagy feladat volt, hogy magát az építményeket, kertet is Dimitry készítette el. Ezek mellett az olyan hétköznapi rutin tevékenységekre is megoldást kellett találni, mint a mosogatás, mosás, főzés, takarítás – mindezek gépek nélkül.

„Nagy kihívás volt egyedül forgatni. Fényképezési filozófiában arra törekedtem, hogy ne a kamera mozogjon, hanem a képen történjen a cselekmény és ez képes legyen minden érzést átadni. Igyekeztem egyesíteni a dokumentarista stílust, természetfilmeket és art filmek stílusát. Az atmo hangok felvétele is a helyszínen történt.”

A forgatás 2020. márciusától 2021. októberig tartott, majd az utómunkák 2022. augusztusig tartott.

„A Jóreménység-sziget nem természetfilm, hanem a természetben játszódó kalandfilm, monodráma. Emellett nagyon fontos volt számomra, hogy szépen szólaltassam meg a Tisza és az élővilág hangját - mint egy természetfilmben. De egyszerre nem tudtam mindent felvenni. Így “karantén” után egy évvel később újra felkerestem a filmben szereplő helyszíneket és külön hangfelvételeket készítettem, hogy minden hang valóban a Tisza-tóról származzon, a békáktól, a madarakon át a hullámzás, vagy akár a szél hangjáig. De nem csak a Tiszán készítettem felvételeket, hanem a városban is – a filmből kiderül, hogy miért.”

„Különleges időszak volt az életemben a szigeten való élet. A magány megélése, elvonulás, kiszakadás a rohanó világból, a természetben való lét mellett intenzív alkotói és tanulási folyamat is volt. Benne van a szívem és mindaz amit Édesapám hátrahagyott nekem és mindaz amit a Tiszától kaptam. Bízom benne, hogy sok néző megtalálja benne a saját történetét is és megérinti őket a film.”

– tette hozzá Ljasuk Dimitry rendező.

A sziget ma

A fél éves karantén és forgatás után Ljasuk Dimitry lebontotta a kunyhót és elhagyta a szigetet, ami a valóságban félsziget. Kerékpárral és gyalogosan is megközelíthető. 2021. nyarán közösségi pihenőhelyet alakított ki 30 önkéntes segítségével. A Közép Tiszai Vízügyi Igazgatóság engedélyének köszönhetően a stég megmaradhatott és a rendező egy olyan „kulcsos stéget” alakíthatott ki, aminek a edukatív és szemléletformáló célja van. Bárki meglátogathatja és kikapcsolódhat ott, de cserébe vigyáznia és gondoznia kell a pihenőhelyen ültetett növényeket és berendezéseket. Erre egy tíz pontból összeállított házirend hívja fel a figyelmet. 2022. nyarán a „JóreményStég” pihenőhely két öltözőházikóval és két fapalló pihenővel bővült. Ekkor már 150 önkéntes segített kialakítani és megszépíteni a helyszínt. Mindenki hozzáadta a keze nyomát, így készült uszadékfából vesszőkerítés, újrafelhasznált anyagokból padok, szelektív hulladékgyűjtő, szerszámtartók, stb. Dimitry 5 éves bérleti szerződést kötött a KÖTIVÍZIG-gel, mellyel az a célja, megóvja és rendbe tartsa a helyet, illetve hogy ingyenes tanösvényt alakítson ki rajta a sziget élővilágát bemutatva. A bérleti szerződés jelképes összegű bérlet, cserébe és természetesen Dimitry nem folytathat kereskedelmi és vendéglátó tevékenységet a szigeten. Fő célja az, hogy az emberek megtanulják a természetben való pihenés és kikapcsolódás kulturált módját, íratlan és írott szabályait.

A rendező, Ljasuk Dimitry

A Leningrádban született (1978.08.12.) magyar-ukrán független filmes, környezetvédelmi aktivista, reklámszakember elsősorban rövidfilmjeiről és környezetvédelmi tevékenységéről ismert, és még frissnek számít a filmes szakmában. Stílusa, látásmódja eltér a megszokottól, a vlog és dokumentarista stílust egyesíti a klasszikus természetfilmek és művészfilmek stílusával.

Független filmesként semmilyen támogatást nem vett igénybe, filmjeit maga írja, fényképezi, rendezi, narrálja és vágja.

Első rövidfilmjét 2018-ban mutatta be, amely a Tisza-tó látnivalóiról szólt. A Tiszával való szoros kötődését édesapjának köszönheti, akivel rengeteg időt töltött a folyón. Bár nem Magyarországon született Dimitry, mégis saját bevallása szerint szülőföldjeként tekint a Tisza-tóra. Filmjei többsége is a Tiszáról és a Tisza-tóról szól. Céljául tűzte ki, hogy megmutassa a szőke folyó szépségét és felhívja az emberek figyelmét annak értékeire. Filmjei számos díjat nyertek különböző filmfesztiválokon.

A forgatásokon szembesült a folyót érintő hulladékproblémával, amivel kapcsolatosan külön filmeket készített, hogy edukálja és felnyissa a lakosság és döntéshozók figyelmét a problémával kapcsolatosan. Eddigi legismertebb filmje „A Tisza nevében” négy országban került TV sugárzásra és az online megjelenésekkel együtt több mint 1 millióan nézték meg. A tiszai hulladék helyzetet bemutató, négy országban forgatott dokumentumfilm 2021-ben elnyerte a Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál fődíját.

Bővebb információk még ITT és ITT

A szigeten töltött idejéről korábban így mesélt nekünk:


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A rajongók tiltakoznak, a stúdió magyarázkodik – a Star Trek: Csillagflotta Akadémia tényleg ekkora katasztrófa lenne?
A Paramount szerint ez forradalmi modern sci-fi a SkyShowtime-on, a rajongók szerint inkább baleseti jegyzőkönyv. TikTok-dialógusok, kánontiprás és kartonpapír-figurák: nem lehet megmenteni a legendát?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 06.



A Star Trek: Csillagflotta Akadémia megérkezése akkora port kavart, hogy az ember már-már azt hihetné, valami radikálisan új, forradalmi irányváltásról van szó. A valóság ennél prózaibb és sokak számára jóval kiábrándítóbb.

A rajongói felháborodásokat a stúdió rendre politikai indíttatású támadásokkal magyarázza, ám ez az érvelés egyre kevésbé tűnik meggyőzőnek.

A Star Trek közönsége ugyanis nem tegnap lépett be a Csillagflottába: generációk nőttek fel az eredeti 1966-os sorozaton, az Új nemzedéken, a Deep Space Nine-on, a Voyageren vagy az Enterprise-on. Ezek a szériák sosem voltak mentesek társadalmi üzenetektől, sőt, sokszor kifejezetten bátran nyúltak érzékeny témákhoz, de mindezt gondolatébresztő tudományos fantasztikumba csomagolták, nem pedig aktuálpolitikai checklista látványos díszleteibe.

Az utóbbi évek Paramount-féle Star Trek-termései azonban sok nézőben azt az érzést keltették, hogy valami alapvetően félrecsúszott. A netflixes Discovery már indulásakor megosztó volt, de egy ideig én is néztem. A Picard három évadából legfeljebb egy fél szezon működött igazán, a Strange New Worlds pedig hiába próbált klasszikusabb hangvételt megütni, nem tudta maradéktalanul visszahozni a régi varázst, majd jó gyorsan földbe is döngölte azt amit két évad alatt felépített.

A Section 31 pedig aztán végképp kiverte a biztosítékot: egy drága, harsány, identitásában bizonytalan streaming film lett, amely inkább tűnt franchise-hasznosítási kísérletnek, mint szeretettel összerakott sci-finek.

A Csillagflotta Akadémia ebbe az egyre vitatottabb Alex Kurtzman „producerzseni” korszakába érkezik, és adna új reményt. Hát nem fog.

Az egyik legnagyobb problémám a dialógusokkal van. A karakterek olyan nyelvezetet használnak,

mintha egy középkorú marketinges próbálná kitalálni, hogyan beszélnek a Z generáció tagjai egy TikTok-kommentmezőben.

Ez a stílus nemcsak idegennek hat egy hatvanéves franchise univerzumában, hanem gyakran önmaga paródiájává válik. Nem felfrissíti a világot és modernizálja, hanem őszintén kellemetlen lesz. Ráadásul felmerül a kérdés: kinek is szól mindez? A fiatalabb közönség aligha rohan tömegesen egy több évtizedes sci-fi sorozat újabb iterációjáért, a régi rajongók pedig értetlenül állnak a tónusváltás előtt. Azokat elidegenítik, akik az igazi rajongók lennének, újakat pedig képtelenek bevonzani. Az eredmény egy furcsa vákuum, amelyben mintha nem létezne valódi a célcsoport. Ám szórakozás se sok.

A Csillagflotta Akadémia története időben messzire ugrik, a 32. század végére, ami kétségkívül kényelmes megoldás: így az alkotók gyakorlatilag bármit megtehetnek anélkül, hogy túl sokat kellene bajlódniuk a korábbi kánonnal. A Föderáció széthullott, a kolóniák elszigetelődnek, az univerzum újraegyesítésre vár, ez akár ígéretes kiindulópont is lehetne. Holly Hunter alakította Nahla Ake kapitány egy tragikus múltbéli döntés súlyát cipeli, miután ezekben a nehéz időkben elszakított egy gyereket az anyjától. Ugrunk egy jó pár évet az időben, közben a krízis megoldódott (elég szájbarágós COVID párhuzam), és a Föderáció megtalálja a fiút, Caleb Mirt (Sandro Rosta), aki felnőttként körözött bűnöző lett.

Holly Hunter válaszút elé állítja a férfit: Csillagflotta Akadémia vagy börtön.

Ez a dramaturgiai fogás azonban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Csillagflotta hagyományosan a Föderáció elitje volt, a legkiválóbbak gyűjtőhelye, nem pedig egy kozmikus alternatív büntetés-végrehajtási intézet. A sorozat persze igyekszik erkölcsi leckét adni arról, milyen károkat okoz a családok szétszakítása. Csak éppen olyan finomsággal, mintha légkalapáccsal kopogtatnák a néző homlokát. A finomkodás sosem volt erőssége a Kurtzman produkcióknak.

Az első rész főgonoszát Paul Giamatti alakítja, ám a fenyegetés helyett inkább groteszk hatást kelt. Nehéz komolyan venni azt a jelenetet, amikor egy termetes, izomkolosszus harcos majdnem alulmarad a majd 60 éves 170 cm-es színésszel szemben egy kézitusában.

Lehet ezt idegen fajokra és különleges képességekre fogni, de a vizuális benyomás ettől még inkább komikus, mint félelmetes.

A sorozat egészére jellemző ez a disszonancia: drámai pillanatokat akar, de gyakran paródiába csúszik. Olyan, mint egy rossz szuperhősfilm, menő akar lenni, de helyette csak szánalmas. Joss Wheedon-féle párbeszédek működtek egy Buffy-ban, vagy egy FireFlyban, de itt nagyon nem önazonos ez a stílus a Star Trek 60 éves örökségével.

Narratív szempontból sem túl rózsás a helyzet. Az epizódok sodródnak egyik érzelmi kitörésből a másikba, miközben nehéz kitapintani egy valóban átgondolt, hosszabb ívű történetet. Itt nincs értelem, csak érzelmek.

A karakterek többnyire egyetlen tulajdonság köré épülnek, mintha egy produceri checklistát pipálnának végig.

Itt a félénk zseni, ott a minden helyzetben legyőzhetetlen harcos, amott a testpozitív öntudatra ébredt 17 éves tinilány hologram. A Star Trek mindig is sokszínű volt, de korábban a figurák személyisége nem merült ki egyetlen címkében. Spock sem pusztán „a félvér”, hanem belső konfliktusokkal küzdő, komplex személyiség volt. Ehhez képest az Akadémia szereplői gyakran kartonpapír-vázlatnak hatnak, mint egy Disney-sorozat a 2000-es évekből.

A kánonhoz való viszony különösen fájdalmas pont. Érzelmeket villogtató Vulkániak, akik humorizálnak, pacifista Klingonok, akik többapájú családokból származnak, sőt egy genetikai szabályokat felrúgó Jem’Hadar leszármazott is felbukkan.

Az alkotók megnézték a Star Trek lexikon borítóját (bele már nem sikerült lapozni) és senki sem mondta el nekik, hogy nem lehet egy Jem’Harad nő, mert ők genetikai úton szaporodnak, más fajokkal pedig végképp kizárt, hogy vegyüljenek.

Ezeknek az ellentmondások semmi köze a kreatív újragondoláshoz, pusztán hanyagság, ami egy ilyen múltú franchise esetében nehezen megbocsátható.

Mindez azért különösen keserű, mert a Star Trek valaha jóval több volt egyszerű tévésorozatnál. Az elsők között teremtett aktív rajongói közösséget, saját találkozókkal még a Comic Con aranykora előtt, és nem egy mérnök vallotta be, hogy gyerekkori inspirációként hatott rá Gene Roddenberry erredeti víziója.

Steve Jobs legendásan rajongott a franchise-ért, és állítólag külön kérte a mérnökeit, hogy az eszközeik úgy nézzenek ki és úgy működjenek, mintha az Enterprise-ról érkeztek volna.

Ehhez képest a Csillagflotta Akadémia inkább tűnik egy drága, identitását kereső mellékvágánynak, mint a jövőről szóló, optimista látomás örökösének. Itt van neon ugrókötél, neon fülhallgató, minden a jelenlegi technológiai szintet mutatja, csak neon. Semmi igazán forradalmi.

A legszarkasztikusabb megjegyzések sem tudják teljesen elfedni a csalódottságom: sokan nem azért kritizálják ezt a sorozatot, mert gyűlölnék a Star Treket, hanem éppen ellenkezőleg, mert túl jól ismerik, és fájó látni, milyen irányba sodródott.

Ez egy Star Trek sorozat, olyan emberek tollából, akik nem értik a Star Treket és olyan embereknek készült, akik nem szeretik a Star Treket

A Csillagflotta Akadémia nem pusztán egy félresikerült spin-off sorozat, hanem egy újabb állomás abban a korszakban, amelyben a franchise mintha teljesen elveszítette volna saját iránytűjét. Lehet, hogy egyesek számára könnyed „guilty pleasure”, de azoknak, akik a régi, gondolkodásra késztető, bátor tudományos fantasztikumot keresik, ez az akadémiai évfolyam inkább bukást érdemel, mint dicséretet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk