KULT
A Rovatból

„Aki Korda közé keveredik, megeszik a diszkók” – Hajós András ilyen szóviccekkel büntetett a Sztárban Sztár All Stars első adásában

Peter Srámek brillírozott, Oláh Ibolyát Hofivá maszkolták, Hevesi Tamás operát énekelt: a TV2 az elmúlt évek összes nagyágyúját beveti a nézettségi háborúban.


A TV2-n kicsit másképp alakul az ősz, mint ahogy a korábbi években megszokhattuk. Ilyenkor általában kezdődött a Sztárban Sztár Leszek, a TV2 csodafegyvere az X-Faktorral szemben. Aztán a zsűri fele – Majka és Pápai Joci – átigazolt a konkurenshez, a csatorna pedig úgy döntött, nem bíz semmit a véletlenre.

Meghirdették a Sztárban Sztár All Starst, amiben összeszedték a korábbi évadokban versenyző hírességek krémjét, hogy igazi sztárparádéval nehezítsék meg szombat és vasárnap esténként az RTL dolgát. A zsűrit is a korábbi évadokból válogatták össze.

Visszatért Hajós András, akinek a jelenléte kicsit mindig zavarba hoz. Még emlékezhetünk, hogy anno nemcsak a Heti hetes egyik visszatérő szereplője volt, de egy időben azt tervezte, hogy politikai pályára megy, méghozzá SZDSZ színekben.

Ezek után kicsit meglepő a NER kedvenc kereskedelmi csatornáján látni.

Itt van újra Liptai Claudia is, akit kicsit sajnálok, hogy ilyen műsorokban pazarolja az idejét, mivel kiváló színésznő. De sejtem, hogy a Sztárban sztár (és leágazásai) adásonként fizet neki annyit, mint amennyit egy színház egy egész évadra tud kínálni.

Igaz, a zsűri másik férfi tagjának, Stohl Andrásnak nem gond összeegyeztetni a színházi szerepeket a showbiznisszel. Buci volt már versenyző is, ezért pontosan tudja, min mennek át a versenyzők, ami segíthet az empatikus értékelésben.

Bár mindegyikük volt már többször zsűritag, Kiss Ramóna jelenti az állandóságot, aki 2022-óta ül az ítészi székben.

A műsorvezető a kirobbanthatatlan Till Attila. Érdekesség: bár úgy tűnhet, mindig is ő volt a Sztárban sztár műsorvezetője, valójában nincs így: 2013-ban az első évadban Friderikusz Sándor konferálta fel a versenyzőket.

A szabály továbbra sem túl bonyolult: a színpadra lépő sztárok párokba rendeződve párbajoztak egymással. A zsűri nem pontozhat, csak értékelhet. Miután egy páros mindkét tagja elénekelte a magáét, a nézők szavazata alapján az egyik tovább jut.

Azért a zsűri is kap lehetőséget: minden zsűritag megmenthet egy versenyzőt, aki vigaszágra (az úgy nevezett Reményzónába) jut. Az adás végén az így megmentett (összesen legfeljebb négy) vigaszágasból megint csak a nézők szavazati alapján ketten még tovább jutnak.

Az adás közös produkcióval indult, a Blondie Call Me című számát adták elő az est fellépői.

Az első párbajban Tóth Gabi és (egyik) exe, Trap kapitány küzdött meg. Gabi Anastaciát kapta feladtul, és egy valamit bebizonyított.

Bármennyire is kritikus vagyok vele viselt dolgai miatt, azt az egyet nem lehet elvitatni tőle, hogy bitang jó énekesnő.

A bevezető filmjében reményét fejtette ki, hogy a nézők ismét meglátják benne azt a 16 éves lányt, aki anno feltűnt a Megasztárban. De hát az a lány egy rocker volt, aki Guns’N Rosest és Pokolgépet énekelt, és innen sikerült eljutnia a kalocsai hímzéses népnemzeti giccshez. Most viszont kicsit tényleg visszahozott valamit abból az időből.

Trap kapitány is azok közé tartozik, akiről valószínűleg nem is tudnék, ha télen nem kell kritikát írnom a Sztárban sztárról. Örülök, hogy így történt, mert tényleg nagyon szórakoztató, sokoldalú előadót ismertem meg benne. De amilyen szenzációsan idézte meg tavaly Rátonyi Róbertet, Szécsi Pált most nem igazán sikerült hoznia.

A zsűri Gabit látta jobbnak, és a nézők is, de Tibi kapott egy szívecskét Ramónától.

Ezután Kiss Ernő Zsolt és Peter Schramek mérkőzött meg egymással. Ernő annak idején nem jutott túl messze a műsorban, ezért érthetően örült az új esélynek. George Baker nevét kétlem, hogy manapság sokan ismernék még, az Una Paloma Blancát is inkább Korda György előadásában ismerjük. Nekem leginkább azért maradt emlékezetes, mert a 80-as években keringett a gyerekek között egy átirat, amiből már csak annyi rémlik, hogy temetőről és csontvázakról szólt. Nem volt rossz, de a zsűri széttrollkodta az értékelést, és a korszakot cikizte.

A Rising Star is a kérészéletű tehetségkutatók közé tartozott, először és utoljára 2014-ben láthattuk. De volt egy tagadhatatlanul pozitív hozadéka: bemutatta nekünk az aranyos Peter Srameket, akit annak ellenére nagyon bírok, hogy Zámbó Jimmy a példaképe.

Sramek olyan Tóth Gabit varázsolt a színpadra, hogy mindenkinek leesett az álla. Ilyen produkcióval döntőt szokás nyerni, nem egy egyszerű párbajt. Stohl Andárs tátott szájjal nézte végig. Az egy dolog, hogy tökéletesen hozta a karaktert, és amennyire fizikailag lehetséges, a hangot is, de úgy valósította meg mindezt, hogy egy pillanatra sem tűnt paródiának.

A legjobb mondat Hajós Andrástól hangzott el Peter szájtartásáról:

„A Gabinak van egy ilyen szájtartása, hogy úristen, mindjárt megsértődik, sír és posztolni fog.”

Ernőnek esélye sem volt. Még szívecskét sem kapott.

Király Linda Oszvald Marikáként énekelte, hogy Kivilágos virradatig. Oszvald Marika a szubrettek királynője, egy cuki energiabomba. Táncol, cigánykereket hány, Speedy Gonzalesként cikázik. Linda derekas munkát végzett, de nem vitte túlzásba a mozgást, és az utánzás sem volt tökéletes, Peter Sramek után különösen visszaesésnek éltem meg. És hát lássuk be, tehetségkutatóban operettel lenyűgözni a nézőket ma már nagyon nehéz.

Hevesi Tamás Simándy Józsefként énekelte a Hazám hazámat, ami nagyon nagy falat. Nem is kezdte jól, hamiskás volt és a ritmust sem találta. Aztán némileg magára talált, de azért voltak bőven hibák. Igaz, az eredeti hangnemben énekelte, ami plusz nehezítés. Ezzel együtt annyira nem ájultam el, mint ahogy a zsűri. A két produkció közül megérdemelten jutott tovább. De Linda sem búcsúzott még, megkapta Hajós András szívét.

Zámbó Krisztián fura figura a hazai popszakmában.

Közel sem énekel úgy, mint az apukája, de százszor jobb fej.

Van humora, tud bolondozni, nem veszi komolyan magát, és ezért szerethető.

Korda Györgyöt és a Lady N-t kapta feladatul, amit olyan nagyon azért nem oldott meg. A zsűri is visszafogottan értékelt. Kordát látszólag könnyű utánozni jellegzetes hangja és mosolya miatt. Valójában azonban van egy olyan erős személyisége és színpadi jelenléte, amit kevesen tudnak visszaadni.

Hajós András ezen a ponton megajándékozott az est legbüntetőbb poénjával:

„Aki Korda közé keveredik, megeszik a diszkók.”

Én kérek elnézést.

Opitz Barbi Kovács Kativá lényegült át. Úgy szerette volna meghálálni, de a zsűri szerint nem sikerült. Liptai Claudia felemlegette Tóth Gabit is, aki anno tényleg emlékezetes előadást nyújtott Kovács Katiként. Én azonban megvédeném Barbit. Bár Tóth Gabi tényleg nagyot énekelt, de egyáltalán nem hozta Kovács Kati hangját. Barbinál ha nem is elejétől a végéig, de sokszor hallani lehetett az énekesnő hangját. A nézők mégis inkább Zámbót szavazták tovább a következő fordulóba.

Az nagyon igazságtalan szerkesztői döntés, hogy Gubik Petra és Oláh Ibolya között a műsornak már ebben a korai szakaszában választanunk kellett. Mindketten nagyon jók voltak a téli etapban, amit Petra megnyert, Ibi pedig harmadik helyen végzett.

Bár nagy rajongója vagyok, Gubik Petra Shania Twain performansza engem nem győzött meg. Szó se róla, jól énekelt, volt energia is, de kicsit egysíkúnak éreztem, nem építkezett. Láttunk már tőle sokkal jobbakat is.

Oláh Ibolya Hofi Gézaként érkezett, de ugyanezzel a maszkkal a következő adásban nyugodtan jöhetne Louis De Funesként, annak is tökéletes. Próbálta hozni Hofi hangját és gesztusait, de valahogy a Hofi érzés mégsem született meg.

Leginkább a maszkmesterek nyerték meg neki ezt a párbaj, de szerencsére Petrát sem küldte még haza a zsűri.

A műsor végére két nagyágyú maradt. Keresztes Ildikó olaszul énekelt fergetegeset. Csodálom, honnan veszi ezt a rengeteg energiát ráadásul úgy, hogy saját bevallása szerint beteg. A kiejtése is jónak tűnt, ő ezt annak tudta be, hogy tud románul, ezért könnyebben boldogult a másik latin nyelvvel. Ildikó is nagyszerű énekesnő, több rivaldafényt érdemelne.

Szabó Ádám Teddy Swimsként hatalmasat énekelt. Így utólag nem is értem, miért harmonikásként indult a Csillag Születikben. Azóta megjárta az X-Faktort is, és megnyerte a Sztárban sztár hetedik évadát. Most is megérdemelten jutott tovább, bár keresztes Ildikót sajnáltam, aki kénytelen volt beérni egy szívvel.

Nem maradt más hátra, mint dönteni a vigaszágasok sorsáról. Közülük Gubik Petrát és Király Lindát mentette meg a közönség. Keresztes Ildikót viszont sajnálom, jobb volt, mint Király Linda, sőt, szerintem még Hevesi Tamásnál is. De hát ez egy ilyen műsor. Várhatóan a továbbiakban is.

Vasárnap újabb sztárok érkeznek, hogy próbát tegyenek, többek Között Dallos Bogi, Puskás Peti, Sipos Tomi és Emilio érkezik a Sztárban Sztár All Stars színpadára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: