prcikk: "A szaranyázást abba kellene hagyni!" | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

"A szaranyázást abba kellene hagyni!"

Senki nem születik 'szaranyának'. De az önmarcangolás helyett jó lenne inkább arról írni, olvasni és beszélgetni, hogyan lehetnénk elég jó anyák. Ahelyett, hogy mitől vagyunk 'szaranyák'.


A dora et labora blogon egy keresztény, újságíró, feminista édesanya bejegyzéseit olvashatjátok: "mindezek együttállása adja a boldoguláshoz szükséges eszköztárat és szabadságot. Vagy segít felismerni és elviselni a határaimat". Dóra két kisgyerek anyukája azért indította a blogot, hogy a személyesebb hangvételű, vagy sajtóműfajok közé nem igazán sorolható írásainak legyen felülete, ahol nem kell tekintettel lennie különböző szerkesztési elvekre, olvasói vagy fenntartói elvárásokra, leadási határidőkre és karaktermennyiségre."

Ha van szó, amit kiirtanék a mai magyar közbeszédből – vagy minek is nevezzem a közösségi médiafelületek, a mamifórumok és az online női magazinok nyelvezetét –, az a szaranya. Ha rágondolok, ideges leszek. Le sem fogom írni ezután soha.

Most mégis le kell, mert ez a szaranyázás egyfolytában szembejön velem. Pedig, szerintem, mindazon túl, hogy elég pontosan megmutatja a mai magyar anya állapotát – látszólag laza és kortárs, miközben végtelenül és legtöbbször fölöslegesen önmarcangoló, a körülményei miatt tehetetlen és szorongó, vagy a körülményei mögé bújva önfelmentő – az egyik legkárosabb dolog, mert a valódi problémák megoldása helyett egészen más folyamatokat mutat és indít el. Ezért arra kérlek, hogy ne használd. Ha anya vagy, ne mondd magadra, ha pedig újságíró, blogger vagy véleményformáló, ne terjeszd.

szaranya1

Az a legbosszantóbb benne, hogy semmi köze ahhoz, amit le szeretne írni. Aki magára mondja ezt, az valószínűleg nem szaranya, hanem vagy lusta, vagy önbizalom-hiányos és kívülről várja a megerősítést.

Az igazán, mélységesen szar anyák, akik elhanyagolják és/vagy rettegésben tartják a gyerekeiket, egészen biztosan nem stresszelnek azon, hogy szaranyák-e, olyan mélyen vannak a saját szarságukban.

Ha pedig felismerik, hogy azok, akkor máris megvan az esélye annak, hogy kimásszanak a gödörből, ahová valószínűleg magukkal rántották a gyerekeiket is, és elindulhatnak afelé, hogy elég jó anyák legyenek. Ez persze nem megy támogatás nélkül. Az igazán szaranyák szakember segítségére szorulnak. Ha úgy látod, hogy tényleg szar anya vagy, nem csak úgy mondogatod, fordulj szakemberhez, kérlek.

De valószínűleg nem vagy az. Ahogy én látom, kor- és sorstársaim nagy része túl sokat pörög azon, hogy egyik vagy másik elvárásrendszer szerint vajon szaranyák-e, pedig, jaj Istenem, dehogyis. Könyörgöm, nem.

Nem állítom, hogy nálam van a bölcsek köve. De azt állítom, hogy a szaranyázást abba kellene hagyni. Elsősorban azért, mert csak úgy tesz, mintha, miközben egyáltalán nem a gyerekről szól. Hanem rólad. Ez a nagy becsapás benne. Nem arról szól, hogy a gyereknek jó-e, hanem hogy te jól csinálod-e. Kitől várod, hogy ezt megítélje? Milyen mércéhez szeretnél igazodni? Vannak fontos dolgok, amelyek neked és a családodnak elsődlegesek és ahhoz próbálod alakítani a dolgokat? Vagy ide-oda sodródsz, mert egyszerre szeretnél kötődve nevelni (hogy ez mit jelent, az megérne egy külön bejegyzést) és azt elérni, hogy már három hónapos korában ki se kelljen venni a kiságyból éjszakánként a babádat? Szeretnél úgy kinézni, mint akit divatmagazinból húztak elő, szeretnél tip-top konyhát, elég időt magadra és közösségi életet? Mert ez varázsütésre és – legfőképpen – egyszerre nem fog menni. Az anyaság választások sorozata, gyakorlatilag minden pillanatban döntened kell. Ez ilyen, de attól megint csak nem leszel szaranya, hogy kiválasztod az egyiket és elengeded a másikat. Attól leszel önazonos.

szaranya5

A gyereknevelés körüli ideológiai küzdelmeket sem kell túlságosan komolyan venni. Amíg egészen kicsik, addig annyi a dolgod, hogy gondoskodj arról, egyenek és aludjanak rendesen, mozogjanak és játszanak eleget. Hogy az evést és az alvást hogy oldod meg – cumisüvegből, órára vagy igény szerint szoptatva, kendőben, babakocsiban, közös vagy külön ágyban altatva –, az tulajdonképpen és a lényeget tekintve teljesen mindegy. Ahogy nőnek, egyre bonyolultabb lesz a képlet, de ha figyelsz a gyerekedre, azokat az akadályokat is át tudod majd ugrani. Akkor már a gyerekkel közösen. Egyébként pedig a szaladgálás, közös játék a szabadban minden szorongáson átsegít. Őt is, téged is.

Ha pedig egyszerre szeretnél tiszta lakást, ápolt külsőt, több pénzt, kiegyensúlyozottabb gyerekeket, az kemény meló, időbeosztás, tervezés, nem teheted szét a kezed az első összeomlás után, hogy neked ez nem megy. Nem mondhatod, hogy szaranya vagy, mert még ettől sem vagy az. Esetleg lusta vagy, figyelmetlen, túlterhelt, önbizalom-hiányos vagy ami a legrosszabb, de én speciel hajlamos vagyok erre: önfelmentő. Szükség is van az felmentésre, amikor az összeomlás szélén állsz, és engedd is meg magadnak, hogy időnként összeomolj (a családod is engedje meg, igen), de ne húzd aztán magadra a szaranyát, ne tartsd magad elé védőpajzsként, hanem vond le a megfelelő következtetéseket és legközelebb csináljátok másképp. Legközelebb higgye el a párod/anyád/anyósod – bárki, akitől segítséget tudsz kérni – hogy baj lesz, ha nem tudsz pihenni. Te pedig kérj segítséget, és merd rábízni másra a babádat, bízz másokban és magadban is.

De még ha mindent beosztasz is, ha jön a segítség, amikor jönnie kell, bizonyos mennyiségű szaranyaságot nem lehet megúszni, de ez, mivel teljesen általános és normális, nem szaranyaság. Ne használd kifogásként. Írj, olvass, tájékozódj. Keress közösséget, beszélgess. Vagy vonulj vissza és légy csendben.

szaranya3

Nem azért dumálok, mert nekem az ölembe pottyant minden jóság és fenékig tejfel az élet. Tudnék mesélni.

Tudom, hogy nagyon nehéz, mégis végig kell csinálni és nincs szabadnap, se év végi prémium, és legfőképpen: nem lehet felmondani, ha nem megfelelőek a munkakörülmények.

Tudom, hogy milyen sokszor segítség nélkül a hátadon cipelni az egészet.

Tudom, milyen szorongani az oltástól, a körömvágástól, az altatástól, bármitől.

Tudom, milyen egyfolytában kéretlen tanácsokat kapni és milyen nehéz elengedni őket.

Természetes, hogy elbizonytalanodsz, természetes, hogy időnként úgy érzed, kevés vagy és az is természetes, hogy időnként rosszul csinálod. Hogy hibázol. Hogy ordítasz a gyerekeiddel és kiborulsz.

Mert ezt nem lehet bírni egyedül. Ezek az állapotok, amikor természetesnek hisszük, hogy egy nő n számú gyereket teljesen izolált magányban, a négy fal között nevel, tip-top kiegyensúlyozottságban, a legkevésbé sem természetesek.

Légy elnézőbb magaddal. Engedd meg magadnak, hogy hibázz. Ez nem szaranyaság, hanem az anyaság része. Keress közösséget. Vagy keresd a magányt. Ne felejtsd el a barátaidat. Ne pörögj állandóan a gyerekeiden. Fel fognak nőni, csak szeresd őket. Érteni fogják, hogy akkor is szereted őket, ha mérges vagy, de hát időnként mérges vagy.

Nem szeretnék életmód-tanácsokat osztogatni, ezért nem fogom hosszasan ecsetelni, ezer ilyen blog van már. De azt szeretném, hogy te légy bátor és erős, és a többit tudni fogod magadtól is. Persze, ha érdekel, szívesen mesélek. Ha pedig mesélnél, írj bátran. Akár nekem is, vagy csak magadnak.

Ha érdekelnek az anyaságról szóló írások, kezdd az elején: olvasd el Dóra gondolatait a szülésről és születésről!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: