HÍREK
A Rovatból

A nárcisztikus kielégülés miatt posztolnak a szülők a gyerekeikről – meddig megyünk el a lájkokért?

És egyáltalán: miért? Mi történik, ha egy kamasz felfedezi a neten a saját kiskori fotóját? Mi köze ehhez az akár öngyilkosságig vezető zaklatásnak vagy a részvételi jognak?


Természetes, hogy a szülői büszkeség különféle megjelenési formái a közösségi médiában is jelen vannak. Vagyis egészen biztos, hogy mindenkinek van (akár több tucat) olyan ismerőse a Facebookon (ha nem éppen ő maga az), akik előszeretettel osztanak meg fotókat, videókat gyerekeikről, gyakorlatilag már a születés pillanatától kezdve az első fürdetésen, bilin ülésen, tétova lépéseken, teli szájjal, de foghíjasan vigyorgásokon, anyák napi ovis szavalásokon át a színjeles bizonyítványig. Probléma-e, és ha igen, miért az, hogy ezek a (sokszor már-már túl intim) tartalmak kikerülnek a világhálóra? Hol vannak a tartalomgyártás határai, meddig mehetünk el információbiztonság és a gyerek méltóságának megőrzése szempontjából? Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy nem okozunk kárt a gyerekünknek?

Az UNICEF Magyarország és a Magvető Café közös beszélgetéssorozatának legutóbbi alkalmán egy olyan témáról volt szó, ami a gyermekjogokon belül a részvétel jogára reflektál és leginkább a fejlett országokban van jelen. A szervezet részéről Kovács Anna Sára gyermekjogi szakértő beszélgetett Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal, Plankó Gergő újságíró moderálásával.

Kovács Anna Sára azzal kezdte, hogy elmondta: nagyon sokszor találkoznak olyan (akár nemzetközi) esetekkel, hogy kamasz gyerekek rátalálnak saját kisgyerekkori fotóikra, videóikra az interneten. Ezek elég nagy valószínűséggel az ő megkérdezésük nélkül kerültek fel a világhálóra, és a szereplőik nagyon nem szeretnék, ha ott is maradnának. Másrészt a szervezet belföldön is sokat foglalkozik gyerekek véleménynyilvánításhoz való jogával, az internetes zaklatással, kapcsolódásuk tehát bőven van a témához.

A legtöbb családban problémát jelent, amikor egy bizonyos életkor után a gyerek elkezdi elhatárolni magát a családtól.

Az identitásfejlődésnek fontos része az, hogy felfedezi: nemet tud és akar is mondani dolgokra, amire például előtte nem volt lehetősége.

Illetve hogy amit mond négyévesen, azt tíz évvel később már egyáltalán nem gondolja komolyan, sőt, kamaszkorában a korábbi igenre egy őrült nagy nemet fog mondani, fűzte hozzá Orvos-Tóth Noémi.

Ilyenkor egyébként is végtelenül érzékenyek arra, hogyan jelennek meg a környezetükben, milyennek látják őt a társak. A szakember szerint nagyon fontos a szülőket tudatosítani abban, milyen határaik vannak, és mikor, mivel lépik át azokat. Az emlékek, családi pillanatok megörökítésének igénye teljesen természetes, gond akkor van, ha a „hatótávolságuk” irreálisan megnő.

„Nagyon más ez, mint amikor még mondjuk papíralapon készültek a fotók és ott lapultak a családi albumban. Gyakorlatilag kilőjük az űrbe a gyerekeink fényképét, nem törődve azzal, hogy jószerével a világon bárkihez eljuthat.”

A gyerek pedig meg akar felelni, és ha látja, hogy a szülei boldogok ettől, természetes, hogy belemegy az üzletbe.

Ugyan gyerekfotókról beszélünk, de a gyerekek valójában „csak” szereplői ezeknek a felvételeknek, nem ők készítik és teszik közzé.

Mégis mit keresnek egyáltalán a gyerekfotók a közösségi oldalakon?

Sokan akár zavarba ejtően bensőséges pillanatokat megőrző fényképeket posztolnak a nagy nyilvánosság számára. Orvos-Tóth szerint

a válasz egyértelműen a nárcisztikus kielégülés – azért, mert a szülők így megkapják az elismerést jelentő lájkokat, kommenteket, ez pedig jó érzés.

Természetesen egy csecsemőnek az adott pillanatban tökéletesen mindegy, kiposztoljuk-e, milyen volt az első fürdetése vagy sem. A szülők részéről érdemes lenne néhány önismereti kérdést feltenni maguknak azokban a helyzetekben, amikor ellenállhatatlan kényszert éreznek az ilyen jellegű tartalmak megosztására. Nyilvánvaló persze, hogy mindenkit beszippant az internet, a közösségi oldalak, mert olyan jutalmakat ígérnek és nyújtanak, amiket az idegrendszerünk egy pillanat alatt érzékel. Az is egy elég sajátos „össztársadalmi trend”, hogy gyakorlatilag barterezünk a lájkokkal: annak reményében nyomjuk meg a gombot, hogy aztán hátha hozzánk is érkezik egy-egy plusz kedvelés.

„Jutaloméhesek vagyunk, és tetszik, nem tetszik, akár a gyerekünket is hajlandóak lennénk felhasználni annak érdekében, hogy megkapjuk”

- mutatott rá Orvos-Tóth.

Az még egy dolog, ha a cuki képeket nézzük, de mi van a kínos pillanatokkal, a bakivideó-szerű esésekkel, megbotlásokkal, melléülésekkel vagy épp a sajtdobálós kihívással, amit először a kisgyerekeiken, majd a háziállataikon próbáltak ki sokan? Ezek a helyzetek a gyerekeknek nyilván a megtörténésük pillanatában is nagyon fájtak (akár fizikailag is), és ha évekkel később szembe találják magukat velük, most is.

Rengeteg szülő tölt fel például olyan gegeket a gyerekéről, amivel nemcsak a részvételhez való jogát, de az emberi méltósághoz való jogát is megsérti, ez ugyanis 18 év alatt is megillet mindenkit

- hívta fel a figyelmet Kovács.

A sikeres gyerekrészvételnek 9 pillére van, néhány kifejezetten erre a kérdéskörre is vonatkoztatható. Például, hogy az a felület, amin a gyerek fotóját, adatát közzétesszük, használjuk, legyen átlátható. Ha a gyerek már nem szeretné, hogy a fotóját, videóját mindenki lássa, lehessen eltüntetni, tehát legyen visszavonható. Fontos még a beleegyezés önkéntessége, amibe nem szabad vegyülnie a szülő elvárásának, illetve hogy a gyerek biztosan megértse, miben kérik ki a véleményét és mibe egyezik bele, fel lehessen készíteni a potenciális következményekre.

Ha ezeket nagyon szigorúan végigvesszük, egyértelműen a nem posztolás felé billenti a mérleget.

Áthidaló megoldás lehet a zárt csoport, ami kifejezetten képmegosztó céllal jött létre és csak egy szűk családi és/vagy ismerősi kör láthatja az ott közzétett bejegyzéseket. Innen ugyanis normális esetben nem kerülnek ki a tartalmak, ráadásul azoknak mutathatjuk meg őket, akiket tényleg érdekel. Ne spóroljuk meg a tudatosságot, tegyünk fel magunknak kérdéseket, hangsúlyozta a szakpszichológus. „Abban a pillanatban, amikor a gyerekemet elkezdem arra használni, hogy a szükségleteimet kielégítsem, nagyon elcsúsznak a határok. Borzasztóan vékony a mezsgye, hogy veszélyzónába lépünk-e vagy sem.”

Persze manapság már az számít furának, ha valaki egyáltalán nem posztol a gyerekéről.

Az UNICEF munkatársa megemlítette, hogy az egyik ismerőse kizárólag terhesfotót töltött fel a Facebookra, a babája megszületése után már nem posztolt róla. Volt olyan, aki a szülés után megkérdezte tőle, minden rendben, él-e a gyerek, mert nem látott róla fényképet az online térben – ez azonban nem volt más, pusztán a pár tudatos döntése. „Meghökkentő, hogy nemcsak számon kérték, de valóban meg is ijedtek az emberek, hogy hátha valami baj történt.”

De miért is problémás ezeken túl a képek netre való felkerülése?

Ha a legrosszabb esetet vesszük, az az, hogy a dark weben kötnek ki ezek a tartalmak, az internet sötét oldalán, ahol a gyermekpornográfiától kezdve a fegyverkereskedelmen át nagyon sok illegális dolog virágzik – persze ez vélhetően akkor is így lenne, ha az összes olyan fotó és videó, amin kisgyerekek pancsolnak meztelenül nyáron a kerti medencében, eltűnne a közösségi oldalakról. A gyerekek számára jóval megfoghatóbb valóságot jelent, ha ezeket a felvételeket mondjuk bántó céllal ássák elő róluk, magyarázta Kovács. Orvos-Tóth erre reflektálva kiemelte: a gyerekek évszázadtól függetlenül, minden korban bántották, kiközösítették egymást, de most már ebben is hatalmas a különbség a régmúlt és a jelen között.

Korábban, ha az iskolában valakit szekált az osztálytársa, délután, amikor kicsöngettek az utolsó óráról, mindenki hazament és megszűnt ez a bántás, legalább volt egy kis fellélegzési lehetőség. Ma ez nem így van: az online jelenlét egész nap, szünet nélkül lehetőséget biztosít az egészen durva zaklatásra is.

A kipécézett gyereknek hajnali 2-kor is lehet olyan üzenetet küldeni, amibe a lelke beleszakad.

És bizony gyakori, hogy régi és/vagy előnytelen képeket túrnak róla elő, hogy ezzel alázzák. Nem egy olyan esetről hallani, ami így kezdődött és bizony (akár más tényezők halmozódásával) öngyilkosság lett a vége.

Talán most fordul elő először a történelemben, hogy a szülő és a gyerek idegrendszere máshol van, már ami az információ-feldolgozás sebességét illeti. A szülők ugyanis sokkal lassabbak lettek a gyerekeknél. Óriási szakadék kezd kialakulni a két generáció között ebben a tekintetben.

A fejlődésünk során soha nem kaptunk ennyi elismerést ilyen rendszerességgel – nem is arra vagyunk berendezkedve, hogy folyamatosan ilyen ingereknek legyünk kitéve. A közösséghez tartozás azonban elemi szükségletünk, így az elismerésre és az összetartozás érzésére, megtapasztalására is rettentően éhesek vagyunk. Ennek ugyancsak evolúciós gyökerei vannak, hiszen a korai időkben nagyobb rettenetet nem nagyon lehetett elképzelni, mint hogy valaki kívül kerüljön a hordán. Az okoseszközök és a közösségi média ezekre az ősi mechanizmusokra játszik rá, pont emiatt is fontos, hogy mennyire engedjük magunkat kiszolgáltatni a technológiának, mennyire tudjuk gyakorolni az önkontrollt.

Ami borzasztóan hiányzik: a kapcsolódási képesség

A magyar lakosság 70 százaléka bizonytalanul kötődik, nem érzi jól magát az intim térben. Vagy nagyon kapaszkodik, mert attól fél, hogy elveszíti a kapcsolatot, vagy attól, hogy elveszíti önmagát, ha nagyon kitárulkozik. Ezek igen komoly, társadalmi szintű problémák, az említett eszközök pedig egyáltalán nem segítenek abban, hogy a kapcsolati terünkben elkezdjünk rendet tenni.

A mostani szülők kisgyerekeinek egy egészen újfajta magányt, elhanyagoltságot kell megtapasztalniuk azzal, hogy a szülő fizikailag ugyan mellettük van, de a figyelmével és érzelmileg nincs ott. Ilyen korábban még soha nem volt, és bizony súlyos idegrendszeri lenyomata van

– gyakorlatilag teljesen észrevétlenül, összegezte a szakpszichológus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


HÍREK
A Rovatból
Megtalálták a Visegrádi-hegységben eltűnt túrázót - egész éjszaka keresték az idős bácsit
Az elsődleges információk szerint elesett, lemerült a mobilja, és önerőből nem tudott tovább haladni. A keresés éjjel zajlott, a csapatok pedig reggel hat előtt egy jelzett úton találták meg.


Élve találtak rá egy eltűnt 87 éves férfira a Visegrádi-hegységben, derül ki a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat (HUNGO) bejegyzéséből. A rendőrség késő este kérte a kutatócsoportok segítségét, miután a férfi egész napos túra közben eltűnt.

Az elsődleges információk szerint az idős bácsi elesett, lemerült a telefonja, és nem tudott tovább menni. A rendőrök a cellainformációk alapján szűkítették le a keresési területet.

A keresésben rendőrök, gyalogos és terepjárós mentőcsapatok vettek részt. Szisztematikusan átfésülték a Dobogókő és Pilisszentkereszt környéki erdős területeket, majd

a hajnali órákban, reggel 6 óra előtt egy jelzett úton, a földön fekve találtak rá.

Az idős túrázót a helyszínen átadták a mentőknek, majd kórházba szállították.

A férfi utáni kutatásról több fotót is megosztottak a közösségi oldalukon:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
HÍREK
A Rovatból
Rossz hír az Orbán-kormánynak: az Európai Bizottság Trumppal karöltve felgyorsítaná az orosz olaj és gáz kivezetését
A bejelentés egy, az amerikai elnökkel folytatott egyeztetés után érkezett, és további gazdasági nyomásgyakorlásról szól. A készülő csomag a kriptodevizákra, a bankokra és az energiára koncentrál, új korlátozásokat vetítve előre.


Az új amerikai irányvonalhoz igazodva, Trump követeléseinek eleget téve az Európai Bizottság fel kívánja gyorsítani az EU (Magyarország és Szlovákia) leválasztását az orosz energiahordozókról, írja a hvg.hu.

„Jó beszélgetésen vagyunk túl az amerikai elnökkel” – jelentette be az X-en Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Beszámolója szerint arról egyeztettek, „hogyan erősíthetjük közös erőfeszítéseinket Oroszország gazdasági nyomás alá helyezésére további intézkedések révén”.

Ennek érdekében „a bizottság hamarosan bemutatja a 19. szankciócsomagját, amely a kriptodevizákat, a bankokat és az energiát célozza.”

Oroszország háborús gazdasága, amelyet a fosszilis energiahordozókból származó bevételek tartanak fenn, finanszírozza az ukrajnai vérontást. Ennek megszüntetése érdekében

„a bizottság javasolni fogja az orosz fosszilisenergia-import kivezetésének felgyorsítását.”

A bejelentés meglehetősen rossz hír Magyarország, illetve az Orbán-kormány számára. Magyarország az orosz energiahordozók egyik utolsó közvetlen európai vevője, kőolajat és gázt importál nagy mennyiségben Oroszországból. Illetve az orosz Roszatom új atomerőművet épít Pakson.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

HÍREK
A Rovatból
Gulyás Gergely megerősítette Magyar Péter információját: A honvédelmi miniszter testőre saját magát lőtte meg Törökországban
Magyar Péter szerdán hozta nyilvánosságra, hogy a februári úton történt a baleset. Gulyás közlése szerint a minisztert két testőr kísérte, az egyik saját fegyverét sütötte el.


Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, szerdán Magyar Péter arról posztolt, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf februári törökországi útján a miniszter egyik testőre lövést kapott és megsérült.

A Telex újságírója azt kérdezte a délutáni kormányinfón, hogy milyen céllal utazott a miniszter Törökországba, és hogyan történt a baleset.

Gulyás Gergely szerint az említett személyvédő saját fegyvere sült el, ő maga sütötte el, hibázott az illető, és a minisztérium a honvédségi protokoll szerint járt el.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta, hogy az eset több mint fél éve történt, a személyvédő nem volt befolyásoltság alatt, és a látogatáson összesen két testőr volt a miniszterrel.

Gulyás szerint nemzetbiztonsági kockázat nem merült fel, személyi mulasztás történt, az érintett könnyebben sérült meg.

„A mulasztás az volt, hogy a fegyver elsült”

– tette hozzá.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


HÍREK
A Rovatból
Magyar Péter szerint Szalay-Bobrovniczky Kristóf testőre saját magát lőtte meg, egyben összeszedte, miért tartja alkalmatlannak a minisztert
A Tisza Párt elnöke szóvá tette azt is, hogy a honvédelmi miniszter soha nem volt katona, több ezer harcedzett katonát bocsát el háborús veszélyhelyzetben, valamint nyaral és lángosozik, miközben háborús veszélyhelyzetben kirabolják a Kecskeméti Katonai Repteret.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 17.



„Van annak egy diszkrét bája, amikor Orbán Viktorék kérik számon másokon a szakmaiságot és a felelősségvállalást...” - reagált szerdán Magyar Péter Szalay-Bobrovniczky Kristóf posztjára.

„Orbán Viktornak olyan “honvédelmi” minisztere van háborús veszélyhelyzetben, aki soha nem volt katona, semmilyen honvédelmi végzettsége nincs”

- tette hozzá a Tisza Párt elnöke. Magyar ezután hosszas felsorolásba kezdett:

„Orbán olyan emberre bízta a magyar honvédség vezetését:

- aki nem tudja mit jelent a kétéltű lánctalpas jármű;

- aki nem tudja megkülönböztetni a lőporfüstöt a bográcsozás füstjétől;

- aki maximum ólomkatonákat látott, mielőtt miniszter lett;

- aki külön osztályt hozott létre a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál a testőrségének;

- akinek a testőre saját magát lövi meg;

- aki nyaral és lángosozik, miközben háborús veszélyhelyzetben kirabolják a Kecskeméti Katonai Repteret;

- aki a saját cégétől rendel tízmilliárdokért helikoptereket;

- aki több ezer harcedzett katonát bocsát el háborús veszélyhelyzetben;

- aki Csádba küld magyar katonákat egy polgárháborús övezetbe;

- aki nem vállalja a felelősséget azért, hogy egy kormánytisztviselő hölgy egy elhibázott önkéntes kiképzés során kézigránát robbanásban elveszítette a két kezét;

- aki tízmilliárdokat harácsolt össze a Nemzeti Együttbűnözés Rendszerében, de a kaszinói bevétele után nem szeret adót fizetni;

- akinek a felesége 500 millió forint közpénzt égetett el a főpolgármesteri kampányban, majd az ígéretei ellenére visszalépett a választástól.”

„Elég volt! Jövő áprilistól az ilyen emberek legfeljebb egy terepasztalnál játszhatnak katonásdit, vagy a gazdálkodj okosan társasjáték közben égethetik mások pénzét” - zárta a bejegyezést Magyar Péter.


Link másolása
KÖVESS MINKET: