KULT
A Rovatból

A Kőgazdag fiatalok olyan, mint egy kommunista kurzusfilm a gazdagok ellen – lement az első rész a realityből

A TV2 új reality-show-jának üzenete egyszerű: a gazdag fiatalok buták, felszínesek és kulturálatlanok, és meg sem kísérli, hogy árnyalja a képet.

Link másolása

A TV2 új reality sorozata, a Kőgazdag fiatalok – Rich Kids Hungary a Luxusfeleségekhez hasonlóan a rongyrázó gazdagok életébe nyújt betekintést. Ezúttal nyolc olyan fiatalt követhetünk nyomon, akiket már sokan ismerhetnek a közösségi média világából.

Ami engem illet, nekem egyedül PSG Ogli neve volt ismerős, de róla se tudtam volna sokat mondani, illetve természetesen Köllő Babetté, aki az első résznek csak a végén, a beharangozóban jelent meg, de ha minden igaz, ő is fog szerepelni valamilyen módon.

A műsor körülbelül minden negatív sztereotípiát megmutat, amit erről a rétegről elképzel az ember. Beképzeltek, felszínesek, pazarlóak, plasztikázottak, műek és buták. Ez persze csalóka.

A politikai propaganda világából tudjuk, hogy a médiában mindenki olyan, amilyennek mutatjuk.

Mondjuk a szó szerint pénzben fürdő PSG Ogliról nehéz feltételezni, hogy vannak erényei is. Bár annyi teljesen világos ebből az első részből is, hogy tele van kisebbségi komplexusokkal, amiket a pénzzel és pénzen megvehető külsőségekkel kompenzál.

Testőrt fogad, ami teljesen értelmetlen: egyrészt ki akarná megtámadni, másrészt ő is eléggé ki van pattintva, valószínűleg 10-ből 8 esetben meg tudná védeni magát. Aztán olyan bulit szervez, ahol 2 millió alatti öltözetben nem lehet belépni, és szemmel láthatóan vágyik a gazdag barátok elismerésére (amit nem kap meg, mert mindenki talál valami kifogásolnivalót).

Ogli a sorozat parvenüje, aki azt szemlélteti, hogy a pénzzel nem jár automatikusan elegancia.

Na nem mintha a többiek született arisztokraták lennének. És sokan nem is önerőből jutottak oda, ahol vannak. Bárány Aurél és Tuvic Aleksandra bevallottan javarészt a szülei pénzét költi. Az Instán miss.tuvic-ként szereplő hölgy ráadásul az ízléstelen plasztikaisebészet élő reklámja. Meg is jegyzi, hogy Ogli bulijára mehetne akár meztelenül is, mert csak a melle egyenként egymillióba került.

Herceg Csabi azzal hergeli a csóró tévénézőket, hogy úgy vásáról luxusautót, mint ahogy mi fogkefét. Rájön, hogy kell neki, bemegy a luxusautóboltba, és megveszi.

Jó, az analógia kicsit sántít, mert mi nem veszünk fogkefét, ha van már otthon kettő.

A legbosszantóbb szereplő – Ogli mellett – talán Dulin Metta volt, aki lazán közli a bejárónőjével, hogy többe került a csizmája, mint a nő félévi fizetése (mindezt azért, mert a hölgy véletlenül feldöntötte Metta csizmáját.)

Az első részben két szereplő volt, akinél számomra felcsillant valami pozitív vonás. Ágoston Filipben van legalább valamiféle kifinomultság, bár persze nehéz együttérezni vele, amikor arról beszél, mennyire gyűlöl boltba járni, ezért csak arra külön tart egy céget, hogy naponta friss virágokat hordjanak a lakásába.

A másik, szimpatikusabb szereplő Takách Kata. Ugyan ő is szétplasztikáztatta magát – ami végülis szíve joga –, de ő intelligens nőnek tűnik. Igaz, legnagyobb konfliktusa az életben, hogy az esti vacsoránál meggyőzze párját, vegyen neki egy lakást Dubajban. (Spoiler: sikerült neki.)

Ez a műsor tulajdonképpen olyan, mint a Győzike Show, csak sok Győzikével.

Ahogy az a műsor is leginkább arra volt jó, hogy elmélyítse a gazdag romákról élő negatív előítéleteket, itt is világos, az alkotóknak esze ágában sincs árnyalni a képet.

A legnagyobb probléma tehát mindaz, ami NINCS benne ebben a műsorban. Persze, lehet, hogy naiv vagyok, de nem hiszem el, hogy a gazdag fiatalok körében nincs senki, aki művelt és képes intelligensen viselkedni.

Összehasonlításképp, a Cápák között csapatához idén csatlakozott Orbók Ilona a vagyona alapján simán elférne  ebben a közegben, de már ahogy leül, abban több kultúra van, mint némelyik itteni szereplőben.

Persze azt sem hiszem el, hogy ezek a szereplők ennyire kétdimenziósak, mint ahogy itt látjuk őket.

És igen, lehet, hogy a sorozat folytatásában majd megpillanthatjuk személyiségük, lelkük mélyebb rétegeit, de a hasonló műsorokat ismerve nem kötnék fogadásokat erre.

És még egy aspektus, amit a sorozat nem tud, vagy nem akar felhozni: fogalmunk sincs, mi mit csinálnánk, ha ennyi pénzünk lenne. Amikor legnagyobb gondunk befizetni a rezsiszámlát, nyilván haragszunk kicsit arra, aki Dubajban vásárol lakást.

De mi van akkor, ha tényleg annyi pénzünk van, hogy semmi nem számít? Élünk tovább a lakótelepi manzárdban és a többit eljótékonykodjuk? Ugye, hogy nem.

Azt, hogy amit látunk, finoman szólva az igazságnak csak az egyik oldala, abból is látszik, hogy egyes jelentekről ordít a megrendezettség. Amikor Ogli a testőraspiránsokat vizsgáztatja, az tényleg olyan, mintha valami sitcomot látnánk – jó, nem annyira színvonalas, mert a szereplők amatőrök, de hogy ezt a szerkesztők sugallták a srácnak, abban biztos vagyok.

Mint ahogy az sem kétséges, hogy a következő részre beígért „botrány”, amikor Szandi – amúgy sokak örömére – belöki a medencébe Melittát, ugyancsak műbalhé.

Az biztos, ha a Kőgazdag fiatalokat valaki vissza tudná vinni időgéppel az 50-es évekbe, az akkori rendszer két kézzel kapna utána, hogy megmutassa a népnek, milyen alantasok is a proletárokat eltaposó gazdagok. Pedig sokkal többet is ki lehetne hozni belőle.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: