KULT
A Rovatból

A dadogása miatt sokat csúfolták, majd biztonsági őr és magánnyomozó lett, mielőtt leuralta volna Hollywoodot – Bruce Willis 70 éves

Az egyik legnagyobb filmsztár 2022-ben tette le a lantot az egyre súlyosbodó demenciája miatt, addigra azonban egy a maga nemében páratlan karriert hozott össze. Ő már sokat felejt, de mi sosem feledjük őt!


Walter Bruce Willis 1955. március 19-én született az akkori NSZK-ban, Idar-Obersteinben. Édesanyja, Marlene német volt, Kasselből származott, édesapja, David Willis pedig egy épp ott állomásozó amerikai katona volt. Van egy húga is, Florence és két öccse, Robert (már elhunyt) és David. Miután az apja 1957-ben leszerelt a hadseregből, a családját áttelepítette szülővárosába, Carneys Pointba, New Jersey-be. Marlene egy bankban dolgozott, David pedig hegesztő, gépészmester és gyári munkás volt.

Bruce gyerekként dadogott. A Penns Grove gimnáziumba járt, ahol az iskolatársai sokat piszkálták emiatt, és gúnyból „Buck-Buck”-nak becézték. Szerencsére azonban voltak barátai is, akik Brunónak becézték.

Minden beszámoló szerint népszerű, jó humorérzékkel megáldott gyerek volt, akit a középiskolában a diáktanács elnökévé választottak. Szerette a csínytevéseket, szóval gyakran került bajba. Ehhez azonban párosult egy kissé lágyabb oldala is, amelynek középpontjában a színház és a színpad iránti érdeklődése állt. Ez furcsa módon abból a felismerésből született, hogy a dadogása azonnal megszűnt, amint elkezdett nagyobb csoportok előtt fellépni. Ezért hát csatlakozott az iskola drámaklubjához, majd 1973-ban érettségizett Penns Grove-ban.

A középsuli elvégzése után biztonsági őrként kezdett dolgozott a salemi atomerőműben, majd úgy döntött, kipróbálja magát magánnyomozóként, s talán ez is vezette őt a színészet felé. E munkájában szerzett tapasztalatait később A simlis és a szende (1985-1989) című sorozatban és Az utolsó cserkész (1991) című akció-vígjátékban is kamatoztatni tudta.

Willis beiratkozott a Montclair State University drámaprogramjába, ahol szerepet kapott a Macska a forró bádogtetőn című előadásban. 1977-ben azonban otthagyta az iskolát, és New Yorkba költözött, ahol az 1980-as évek elején Manhattan különböző szórakozóhelyein, köztük a Kamikazéban, a Cafe Centralban és a Chelsea Centralban pultosként tartotta fenn magát, miközben a Hell's Kitchen negyedben élt, és folyamatosan járkált meghallgatásokra. A legnagyobb színészi bálványaiként Gary Coopert, Steve McQueent, John Wayne-t és Robert De Nirót nevezte meg, utóbbival pedig volt szerencsére együtt játszani a 2008-as Minden azzal kezdődött című Barry Levinson-filmben.

Simlis vagy szende?

1977-ben kapta az első fizetős színészi munkáját, amikor az Ég és föld című off-Broadway-darabban debütált. Ezt további színpadi munkák követték, de 1980-ban Willis átváltott a filmre, amikor egy apró szerepet kapott Frank Sinatra és Faye Dunaway Az első halálos bűn című filmjében. Két évvel később (ismét egy kis feltűnés erejéig) a Paul Newman főszereplésével készült Az ítélet (1982) című Oscar-jelölt filmben lehetett őt látni, majd ezután a tévében, például a Miami Vice és az Alkonyzóna egy-egy epizódjában.

1984-ben, miután Ed Harrist helyettesítette a Fool for Love című off-Broadway-sikerben, Willis Hollywoodba utazott, hogy részt vegyen a Kétségbeesve keresem Susant (1985) című Madonna-film meghallgatásán.

Nem kapta meg a szerepet, de ez végül egy rendkívül szerencsés döntésnek bizonyult: Willis ugyanis így ott maradt a városban egy nappal tovább, és elment a következő év márciusában debütáló A simlis és a szende című új sorozat castingjára.

A legenda szerint katonai ruhában és punk frizurával jelent meg a válogatáson, hogy elnyerje David Addison, az okoskodó magánnyomozó szerepét. Közvetlenségével és sármjával pedig lenyűgözte a csatorna vezetőit, és végül kb. 3000 színész közül ő lett a befutó.

A Cybill Shepherd főszereplésével készült sorozat a Blue Moon nyomozóiroda két tagja, Maddie Hayes (Shepherd) és David Addison bűnügyeket megoldó hőstettei körül forgott. Az 1989 májusáig sugárzott A simlis és a szende hatalmas sikert aratott az ABC-nek, és még nagyobb áttörést jelentett Willis számára. „A nők vonzónak találják őt, a férfiak pedig arról fantáziálnak, hogy olyanok lehetnek, mint ő” – mondta Gary Pudney, az ABC tehetségkutató alelnöke a People magazinnak.

Nem egy tipikus akcióhős

Még A simlis és a szende sugárzása alatt tűnt fel (illetve minden bizonnyal a sorozat népszerűségének köszönhetően) első mozifilmjében, az 1987-es Nem látni és megszeretni című vígjátékban, amelyben Kim Basingerrel játszott együtt. Egyébként ugyanebben az évben vette feleségül Demi Moore-t is, de erről bővebben később.

Mivel pedig Willis lelkes bluesrajongó és szájharmonikás volt, szintén ’87-ben a Motown Records stúdiójában rögzítette a Return to Bruno című bluesos soulalbumát, amely aztán szerény eladási bevételt hozott.

Sebaj, a filmes karrier enélkül is szárnyalt. 1988-ban ugyanis már John McClane-t alakította a Drágán add az életedben. A filmre már a bemutató előtt sikerült felfigyelni, részben azért, mert Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger is visszautasították McClane szerepét.

Amikor pedig a filmesek végül a teljesen más típusú és habitusú Willis mellett döntöttek, mivel a karaktert melegséggel és humorral akarták megtölteni, és abba is beleegyeztek, hogy 5 millió dollárt fizetnek neki (ami hatalmas összeg volt egy olyan színésznek, akit sokan még mindig viszonylag kezdőnek tartottak), sokan adtak hangot a felháborodásuknak a szakmából.

A közönséget azonban ez nem érdekelte. Willis saját kaszkadőrmutatványai és emlékezetes egysorosai révén a Drágán add az életed 85 millió dolláros bevételt hozott az amerikai mozikban, világszinten pedig több mint 140-et, s később négy folytatás is készült hozzá. Ez azonban csak a kezdet volt Bruce számára, aki az azt követő évtizedekben a filmjei összesen több mint 3 milliárd dolláros jegybevételt hoztak.

Egy évvel a Drágán az az életed után már egy újabb sikerfilm részese volt, bár a hazai mozinézők ebből nem sokat fedeztek fel, mivel a Nicsak, ki beszélben (1989) ő adta Mikey, a kisbaba hangját (a magyar szinkronban pedig Mikó István). Megkapta azonban első és egyetlen mozifilmes Golden Globe-jelölését Az ellenség földjén (1989) című drámájáért (A simlis és a szendéért korábban már kapott Golden Globe-ot és Emmyt is). Az angol bulvárújságíró szerepéért a Hiúságok máglyájában (1990) vegyes kritikákat kapott, 1991-ben pedig a Hudson Hawk: Egy mestertolvaj aranyat ér című akciófilmje, ami egyfajta hiúsági projekt volt a számára, mivel benne volt a forgatókönyvben is, nagy bukás lett, és megkapta az év legrosszabb filmjének járó Arany Málna-díjat. Sőt, ezt (a bukást és az Arany Málnát) 1994-ben megismételte Az éj színével is. Ezek a megbicsaklások azonban nem ártottak a karrierjének, és a kilencvenes évekre már ő lett az egyik legjobban fizetett hollywoodi filmsztár.

Bokszoló és pszichológus

Azzal mindenesetre nem lehetett őt megvádolni, hogy be akarta volna skatulyázni magát bármilyen szerepkörbe. Nem elégedett meg sem azzal, ha akcióhősködhet, sem azzal, ha csibészes mosolyával romantikázhat. Willis megpróbált a műfajok igen széles skáláján mozogni, s ezt a kilencvenes évekbeli filmjei kellőképp alá is támasztják. Szerepelt persze akciófilmekben (Még drágább az életed, Árral szemben, Die Hard: Az élet mindig drága, A Sakál, A kód neve: Merkúr, Szükségállapot), de emellett fekete komédiában (Jól áll neki a halál), erotikus thrillerben (Az éj színe), kisebb keserédes filmekben (Világgá mentem, Senki bolondja), gengszterfilmben (Az utolsó emberig), szerzői és kommersz sci-fikben (12 majom, Az ötödik elem, Armageddon), szatírákban (Négy szoba, Bajnokok reggelije) és romantikus drámában (Velem vagy nélküled) is.

Két filmjét pedig bővebben ki kell fejtenünk, annyira meghatározóak voltak. Az egyik az 1994-es Ponyvaregény, amely Willis következő nagy lépése volt a komoly, díjakért versengő filmek felé. Néhány évvel korábban Brian De Palma Hiúságok máglyájában már próbált valamivel nagyobb presztízsre törekedni, de akkor nem jött össze. A Ponyvaregénnyel viszont igen.

Quentin Tarantino második egész estését a kor legjelentősebb filmjei között tartják számon, és óriási hatással volt a szereplőinek pályájára – gondoljunk csak Willisre, John Travoltára, Samuel L. Jacksonra, vagy Uma Thurmanre! Bruce pedig ezután olyan öntudatosan művészi és szokatlan filmekben kezdett szerepet vállalni, mint a 12 majom (1995), Az ötödik elem (1997), a Bajnokok reggelije (1999), vagy a Sin City: A bűn városa (2005). Ekkorra már nemcsak filmsztár volt, hanem filmszínész is. Nemcsak égő épületekből ugrott ki, hanem olyan szerzői rendezők minőségi filmjeiben játszott, mint Terry Gilliam, Luc Besson, Quentin Tarantino és Wes Anderson.

Aztán szerepelt a Hatodik érzékben. Malcolm Crowe pszichológust játszotta M. Night Shyamalan 1999-es természetfeletti filmjében, s talán ez volt az egyik legközelebbi találkozása azzal, hogy egy hétköznapi fickó bőrébe bújjon, annak ellenére, hogy Malcolm nagyon nem hétköznapi körülmények között élt. Willis alakítása csendes, kísérteties volt, megtalálta azt a stílust, amit korábban csak szórványosan használt, de később újra és újra visszatért hozzá, különösen a sebezhetetlen David Dunn szerepében Shyamalan A sebezhetetlen (2000) és az Üveg (2019) című filmjeiben.

A Hatodik érzék egyetlen filmben egyesítette Willis addigi sikereinek nagy részét, sőt, tovább is fejlesztette azokat: rengeteg szakmai elismerést kapott (többek között hat Oscar-jelölést), a kritikusok is imádták, és a közönség körében is hatalmas népszerűségnek örvendett. Az év második legnagyobb bevételét produkálta a Star Wars I. rész: Baljós árnyak mögött: összesen 293 millió dollárt hozott az USA-ban, világszinten pedig 672,8 milliót. Willis legnagyobb anyagi sikere volt, amit sem előtte, sem utána nem tudott túlszárnyalni.

Két nagy szerelem

A magánélete meglepő módon nem volt tele botrányokkal. Az első hosszabb kapcsolata, egyben első házassága kapásból a karrierje elején startolt. 1987 augusztusában kezdett el randizni Demi Moore-ral, akit három hónappal később, november 21-én feleségül is vett Las Vegasban. S miután nem gondolták meg magukat (a valószínűleg hirtelen ötlet miatt), egy hónappal később tartottak egy második, jóval nagyobb lagzit is, mintegy 450 vendégnek a Warner egyik burbanki stúdiójában. Összesen három lányuk született: Rumer 1988-ban, Scout 1991-ben, Tallulah Riley pedig 1994-ben.

Willis és Moore végül több mint 10 év házasság után, 1998. június 24-én jelentették be a szakításukat. 2000. október 18-án adták be a válókeresetet, a papírokat pedig még aznap véglegesítették. A válással kapcsolatban Willis így nyilatkozott: „Úgy éreztem, hogy kudarcot vallottam apaként és férjként, mivel nem tudtam ezt a dolgot megoldani.”

Állítása szerint Will Smith támogatta őt a leginkább ebben a nehéz időszakban, ő segített neki megbirkózni a helyzettel. Bruce mindenesetre közeli kapcsolatot és barátságot ápolt a továbbiakban is Demivel, sőt, az exe későbbi férjével, Ashton Kutcherrel is, még az esküvőjükön is részt vett.

Demi után rövidebb, maximum 1-2 éves kapcsolatai voltak, pl. Maria Bravóval, Alisha Klass-szal, Rachel Hunterrel vagy Karen McDougallal, Brooke Burns színésznőt pedig 2003-ban el is jegyezte, de végül tíz hónap együttlét után, 2004-ben szakítottak.

A nagy ő végül 2007-ben lépett be Bruce életébe: ekkor találkozott a nála 23 évvel fiatalabb brit modellel, Emma Heminggel a közös edzőjük edzőtermében. Ők ketten majdnem két év randizás után a Turks- és Caicos-szigeteken léptek az oltár elé 2009. március 21-én, hat nappal később pedig Beverly Hillsben, egy polgári szertartás keretében újra összeházasodtak. Azóta is együtt vannak (az utóbbi években sajnos inkább rosszban, mint jóban, már ami Willis egészségi állapotát illeti), épp most fogják ünnepelni Bruce 70. születésnapja után közvetlenül a 16. házassági évfordulójukat.

A pár első közös gyermeke, a Mabel nevű lányuk 2012-ben jött a világra, őt követte két évvel később Evelyn (bizony, Willisnek öt lánya van).

Biztonságban van

Közel három évvel azután, hogy Bruce és Emma megújították a fogadalmukat a 10. házassági évfordulójuk alkalmából, a Willis család 2022 márciusában nyilvánosságra hozta, hogy Bruce-nál afáziát diagnosztizáltak, ezért visszavonul a színészi pályától. A rajongók ezután 2023 februárjában kaptak egy frissítést Bruce állapotáról, amelyben már „pontosabb diagnózist” kapott: a színész frontotemporális demenciával küzd, amelyre sajnos nincs gyógyír, sem kezelés.

Willis a karrierjének utolsó éveiben főként egy kaptafára készülő, borzalmas akciófilmeket forgatott, s csak az állapotának bejelentése után tudatosult a szerepdöntéseit addig nem értő közönség és szakma számára, hogy miért kereste a kevés dialógusokkal járó, nem sok kihívást jelentő és nem sok ideig tartó, de jól fizető projekteket. Még az egyre romló állapotában is próbált pénzt hozni a házhoz.

Természetesen azért ebben az időszakban is feltűnt mozis és eseményfilmekben, például a Széttörvében (2015), a Volt egyszer egy Venice-ben (2017), a Bosszúvágyban (2018), az Üvegben (2019) vagy az Árva Brooklynban (2019), de az utóbbit követő három éven belül leforgatott 26 darab (!!) filmje, illetve azok záróakkordja, a 2023-as A bérgyilkos után már sajnos ezekre sem volt képes, így azóta a szerettei (Emma, Mabel, Evelny, Demi, Rumer, Scout, Tallulah stb.) körében él visszavonultan, nyugalomban, biztonságban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk