A kevesebb több lehet
Bogárdi Kittivel, a „Ki a legszebb magyar lány?” című verseny szeptemberi győztesével beszélgettünk legfontosabb céljairól, hobbijairól, na és persze a versenyünkön szerzett tapasztalatairól.
Mervai Márk interjúja
A szombathelyi születésű Kitti már jó pár éve budapesti egyetemistaként él, jelenleg pedig épp eddigi élete legfontosabb munkáján, a szakdolgozatán dolgozik.
- Germanisztika szakos vagyok, ennek ellenére eddig még nem sikerült eljutnom Németországba. Igaz, egy egész európai túra is be van tervezve, és ezt a tervet nem is adom fel annak ellenére sem, hogy egyetemistaként nincs sok pénze az embernek.
- Amikor eleged van a szakdolgozat írásából, mivel kötöd le magad?
- Két nagy szenvedélyem van: a fotózás és a divat. A fotózást úgy kezdtem, hogy mobiltelefonnal fotóztam magam, mert megfelelő felszerelés és referencia nélkül nehéz rávenni embereket. Megtanultam a fontosabb beállításokat, amiket egy kis digitális gépen érdemes tudni (fény, kontraszt, beállítás, mi előnyös, mi nem), majd mániám lett a képek szerkesztgetése. Később már tájakat, tárgyakat is fotóztam, a Facebook-on van egy albumom, amiben ezek megtalálhatók. De csak hobbi, amiben kiélem a kreativitásra való igényem.
- A versenyünkre hogy figyeltél fel?
- Ha belegondolok, nem is értem magam, mert nem az én műfajom egy ilyen szépségverseny. De amikor megláttam, hogy az egyik ismerősöm töltött fel képet magáról, hirtelen felindulásból én is feltöltöttem egyet. Attól kezdve érdekelni kezdett a dolog, mert görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy ahol csak lehet, én legyek a legjobb mindenben.
- Gondolom nem bántad meg.... Milyen tapasztalataid voltak a verseny alatt?
- Voltak jók is, rosszak is. Ahogy már páran előttem megfogalmazták, sokkal többet nyom a latba, hogy valaki egészalakos fürdőruhás képet tölt fel, mint az, hogy valakinek meseszép az arca. Ez nekem mindig is szívügyem volt, mert én elsősorban az emberek arcát figyelem. Sajnos ez a többségnél nem így van, ami legtöbbször a szavazatokban is megmutatkozott. Az mindenképp jó tapasztalat, hogy mindezek ellenére szeptemberben mégis én nyertem.
- Ezek után a modellkedésről is elgondolkoztál?
- Az is nagy álmom volt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy 160 centi maradok. Másfelől nádszálvékonynak sem nevezhetem magam, így inkább a fotózásnál maradtam.
- Egy nőben kifejezetten a nőies vonalak a szépek és vonzók. Neked bejön a kicsit macis típus is, vagy csakis a kigyúrt hasfal a vonzó?
- Sem a maci típus, sem a kigyúrt nem jön be. Valahol a kettő között mozog az ízlésem. Egyáltalán nem szeretem a kigyúrt, agyondolgozott testalkatot. Régebben még talán a vékonyabbak felé húztam, most már az arany középút az, ami tetszik. Ez körülbelül azt jelenti fiúban, amilyen én lányban vagyok.
- S milyennek látod a magyar lányokat nemzetközi szintű összehasonlításban?
- A magyar lányok tény, hogy nagyon szépek. Mivel rajongok a divatért, a high-fashion (nem tudok rá megfelelő magyar szót) modellek azok, akiknek valami különlegességet látok az arcukban (például az orosz lányok). Nekem ők az igazán különlegesek, tehát nálam ők jelentik a szépet. Érdekes módon a férfiaknak pont ők nem tetszenek.
- S szerinted milyen az ízlésük?
- A magyar lányok néha nagyon nem tudnak ésszerűen öltözködni, hanem vakon követik azt, amit itthon divatnak hívunk, pedig néha többre mennének vele, ha kevesebbet mutatnának meg magukból, mert az sokkal izgalmasabb lehetne. Szerintem mindenki keresse meg magában azt, ami különleges, ami széppé teszi, és ne hagyja, hogy azok a normák szabják meg az önbecsülését, amiket másoktól hall.
