KULT
A Rovatból

Amikor Budapest és Bécs exportképes volt Hollywoodban

Ha elmélyedünk az amerikai filmtörténet első 50 évében, lépten-nyomon magyar és német hangzású nevekbe botlunk.


Szinte lehetetlen felmérni, hogy mekkora nyomot hagytak közép-európai filmesek, producerek, rendezők, színészek, írók, operatőrök, a tengerentúli mozin. Ezt idézi fel Muszatics Péter Bécs, Budapest, Hollywood című könyvével.

A szerző neve manapság filmfesztiválokhoz kötődik: ő az idén szeptember elején megrendezendő 2. Budapesti Klasszikus Film Maraton fesztiválmenedzsere és – 12 éve – a Jameson CineFest egyik főszervezője. Muszatics a CineClassics programsorozat kurátora, melynek keretében 2010 óta számos világhírű, közép-európai származású filmest mutattak be. Korábban jelentős dokumentumfilmeket is készített, mint A folyamatot (2004), amely az antiszemitizmus témáját járta körül, vagy a 2009-es Kádárt, amely a néhai pártfőtitkára utolsó beszédéből indult ki. Mostani könyve filmszenvedélyének lenyomata.

-A legtöbb művészet inspirációk és adaptációk története, de talán sehol nem jelenik meg olyan markánsan, mint a filmművészetben – mondja Muszatics Péter – A felnövő új generációk tagjai mindig az előző korosztályok filmjeit nézték – így voltak például a francia „új hullám” alkotói az amerikai filmekkel – és ezekből kiindulva váltak teljesen eredetiekké. Ezt a jelenséget egészen napjainkig végig lehet vezetni és ez engem mindig érdekelt.

- Mit jelent az Ön számára az a fogalom: „közép-európaiság”?

- A Vasfüggöny korában, az 1940-es évektől a 80-as évek végéig nagyon nehezen volt értelmezhető a „Közép-Európa”, mint fogalom. A 70-es években bukkantak fel először azok az értelmiségiek – Vacláv Havel, Konrád György, Czeszlaw Milos, Milan Kundera – akik nagyon markánsan megfogalmazták, hogy mi közép-európaiak vagyunk. Szakítani akartak azzal a nyugati felfogással, amely ezt az egész térséget beskatulyázta „kelet-európainak” és megpróbálták újrafogalmazni saját identitásukat, a régi hagyományokra, az Osztrák-Magyar Monarchiára alapozva. A Monarchia az akkori Európa legnagyobb kiterjedésű állama volt 1918-ig, 50 millió lakossal, 12 „bevett” és számos más nemzetiséggel, népcsoporttal. Igazi, sokszínű kavalkád volt.

Ebben a különös államalakulatban legalább annyi jó dolog volt, mint rossz, mert a sokféle nációnak kommunikálnia kellett egymással, és ez megjelent a tömegkultúrában is. A legjellemzőbben az operett tudta áttörni a korlátokat, egyszerű, élvezetes meséivel, igényes zenéivel.

A Monarchia felbomlása után minden nép bezárkózott a saját határai mögé, bár a két világháború között még valamivel intenzívebb volt az érintkezés, mint a szovjet megszállást követően. De menjünk át Amerikába! Nagyon sok emigráns, akik kulcsszerepet játszottak az amerikai film megteremtésében, éppen Közép-Európából származott…

- Kezdve Zukor Adolph-fal…

- …aki a borsodi Ricse faluban született és a Paramount Pictures alapítója lett (címképünk) de említhetném Fried Vilmost, Tolcsváról, aki William Fox néven a 20th Century Fox-nak lett egyik kezdeményezője és még során. Bár az amerikai film első aranykorában mindenféle nációbeliek részt vettek, érdekelt, hogy mi a titka a közép-európaiak ilyen nagy mértékű hozzájárulásának. Szabó Istvántól hallottam először ennek kapcsán a „human touch”, azaz az „emberi érintés” kifejezést. Ez azokat a kódokat, dramaturgiai, történet-mesélési elemeket tartalmazza, ami által egy filmes képes megérinteni a közönséget. Ez olyan ritka képesség, amelynek feltehetően sok közép-európai van birtokában. Ezt a titkot próbálom közelebb hozni a könyvemben, de nem állítom, hogy sikerül is teljes mértékben megfejteni.

- Talán az is benne van ebben a közép-európai „érintésben”, hogy miközben a Monarchia egyfelől tekinthető a térség aranykorának, amit beleng az a bizonyos „gemütlich”, kedélyes életérzés, másfelől viszont ott van a folyamatos feszültség a népek között, és a belső identitászavar, a hovatartozás kérdése.

- Könyvem fókuszában két nagy bécsi születésű rendező áll: Erich von Stroheim és Ernst Lubitsch. Stroheim a filmtörténet egyik legnagyobb alkotója volt. Színészként kezdte pályáját, majd rendező lett. Mivel azonban folyamatosan konfliktusba került producereivel, korán kettétört rendezői pályája, elkészült filmjei azonban, mindenek előtt a Gyilkos arany (Greed), az egyetemes filmművészet kincsei. Olyan nagy rendezőkre hatott az ő munkássága, mint Orson Welles és Stanley Kubrick. Ők, ugyanúgy, mint Stroheim, mindig a mozi fősodorjától eltérő filmeket készítettek…

- Mellesleg a New York-i születési Kubrick szülei is közép-európai bevándorlók voltak…

- Ernst Lubitsch viszont a könnyebb múzsa talán legnagyobb alakja volt a 30-as, 40-es években. Ő teljesen más módon készített filmeket, mint Stroheim, de műveinek virtuozitása a mesterek közé emelte és óriási hatást gyakorolt az őt követő nemzedékekre, főleg a vígjáték műfajában tett le szilárd alapokat. Legtehetségesebb tanítványa pedig az a Billy Wilder volt, aki Krakkó mellett született, de Bécsben nőtt fel. Azért választottam ki Stroheimet és Lubitschot, mert a filmművészet két különböző útját járták be. Stroheim így jellemezte kettejüket:

„Lubitsch először a trónon mutatja be a királyt, aztán a hálószobában. Én először a hálószobában mutatom meg, és e néző ebből már tudni fogja, hogy milyen ember az, aki a trónon ül.”

Stroheim kegyetlen volt, kíméletlen és nagyon őszinte. Ezt nem szeretik az emberek, sokkal inkább a becsomagolt, megédesített, finoman elmesélt történeteket szeretik, még akkor is, ha annak mélyén ott van a keserűség, az életbölcsesség. Lubitsch annak volt a virtuóza,, hogy miként kell a tömegeknek hatásosan, élvezetesen, szórakoztatóan elmesélni filmeket, amelyek azonban mégsem voltak felszínesek. Éppen ezt tanulta meg tőle Billy Wilder, a legnagyobb kedvencem.

Az 1942-es Lenni vagy nem lenni című Lubitsch-filmnek írója Lengyel Menyhért, producere pedig Korda Sándor volt:

- Wilder minden műfajban képes volt maradandót alkotni a szinte börleszk-szerű vígjátéktól a lélektani drámán át a gengszterfilm-paródiáig és a krimiig…

- Itt van például a Legénylakás című filmje, Jack Lemmonnal és Shirley MacLaine-nel, amely több Oscar-díjat, köztük a legjobb filmét is elnyerte. Egy kishivatalnok, egy bohém agglegény, aki kiadja légyottokra a lakását, egy New York-i toronyház kafkai univerzumában beleszeret egy lifteslányba. Egyszerű vígjátéki sztori, de hősünk végig a szakadék szélén táncol, története akár tragédiával is végződhetne és ezzel a néző is tisztában van. Éppen ettől a távlattól válik a film humorossá. Ez az egyik titok. Nyilván ez is Közép-Európából jött, ahol az emberek átélték, hogy összeomlik az államuk, forradalmak törnek ki, kegyetlen háborúk zajlanak, és emberek millióit hurcolják el Auschwitzba.

Tehát annyi minden megtörtént velük, hogy ez bölccsé tette őket, és ezeket a bölcsességeket jól tálalva meg tudták fogalmazni Amerikának és az egész világnak.

Kertész Mihály: Út a Villamosszék felé

- A magyarok közül nemcsak a rendezők, színészek, mint Kertész Mihály vagy Lugosi Béla, Bánki Vilma és Peter Lorre, hanem az írók is remekül beilleszkedtek Hollywoodba.

- Molnár Ferenc volt a szakma koronázatlan királya, de nyomában több kiváló író is jelentős sikereket aratott, mint László Aladár, Vajda Ernő, László Miklós, Bíró Lajos. Ma már nem is tudjuk, hogy az ő színdarabjaikból micsoda filmklasszikusok születtek. Például éppen Lubitsch készített filmet Bajok a paradicsomban címmel László Aladár Becsületes megtalálójából, ugyancsak övé a Saroküzlet, amelynek eredetije László Miklós Illatszertára volt. De ugyanez mondható el az osztrák írókról is. Bécs és Budapest atmoszférájában volt valami, amit exportképesnek tartottak Amerikában…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: