KULT
A Rovatból

A jó hír: Szandinak még mindig atom hangja van. A rossz hír: változatlanul a Szerelmes szíveket énekli vele - megnéztük az Álarcos énekest

Az új nyomozók és az új szabály hozott némi frissülést a műsornak, de az első adás nem adott igazán emlékezetes pillanatokat. Kritika.

Link másolása

Ha netán valaki nem látta a műsort, de szeretné megnézni, akkor tudjon róla, hogy

a cikk SPOILEREKET tartalmaz.

A jó hír: Szandinak még mindig atom hangja van. A rossz hír: változatlanul a Szerelmes szíveket énekli vele.

Azt viszont sosem hittem volna, hogy egyszer Szandi szájából ezt fogom hallani: „Ezért BÜNTETÉSBŐL el kell énekelned egy részletet a Szerelmes szívekből.”

Kemény, de őszinte szavak, köszönöm, Szandi.

Mindez egyébként úgy történt, hogy az énekesnő meg akarta büntetni Fluor Tomit, aki Istenes Bence szerint leszólta Szandi művészetét.

Nem tudom eldönteni, azért nyerem meg minden évben az Álarcos énekes kritika szép feladatát, mert ennyire elégedettek velem a főnökeim, vagy mert senki más nem vállalja.

Különösebben nem bánom. Én tudok szórakozni az efféle celeb műsorokon. Jó kis ökörködés, semmi több, de hát nem kell mindig olyan high brow-nak lenni. Néha jól esik ez is, vagy hogy egy régi klasszikust idézzek gyermekkoromból : nem kell mindig kaviár.

Tudom, ha valaki azt szeretné, hogy értelmiséginek nézzék, fanyalogni illik az efféle szórakoztató műsorokra, de püff, hát mondjátok már, legfeljebb nem néznek értelmiségnek (könnyen lehet, eddig sem néztek annak).

Ezzel együtt tudok élni.

Azért az látszik, hogy én sem a celebvilág követésével töltöm mindennapjaimat, mert a nyomozók által benyögött tippeknek kábé a feléről fogalmam sincs, kicsoda. De nem görcsölök ezen, aki van olyan jó (vagy annyira irritáló) hogy érdemes megjegyezni a nevét, annak előbb-utóbb meg fogom.

Az idei évad több újdonságot is tartogatott. Kezdve rögtön a nyomozógárda lecserélésével. Mint emlékezetes, az első évadban Gáspár Laci, Dancsó Péter, Csoboth Adél és Sebestyén Balázs próbálta kitalálni, kik rejtőznek a maszkok mögött.

Úgy tűnik, a Youtube és a tévé között nem is olyan könnyű az átjárás. Talán ez lehet az oka, hogy a második évadra Dancsó Péter helyére a versenyzőből nyomozóvá előlépő Hargitai Bea került.

Idén azonban teljes tisztújítást hajtott végre az RTL Klub. Fluor Tomi ül Gáspár Laci helyén, ami első ránézésre, lássuk be, nem tűnik minőségi cserének, legalábbis ami az énektudást illeti. Fluor amúgy jó arc, ne feledjük, ő volt az, aki a már akkor mélyen a NER bendőjében leledző Petőfi rádióban bemondta a mikrofonba, hogy Soros. Az ökörködés faktor nála is erős, nem csak Lacinál, szóval vélhetően működni fog.

Az a Szabó Zsófi ül mellette, akivel amúgy ha jól emlékszem, réges-régen, valamelyik műsorban elénekelték duettben a Mizut. A páros az első pillanattól flörtölni kezdett egymással, pontosabban egyelőre Fluornak jutott az idióta balfék szerepe, aki ostromolja a lányt, utóbbi azonban ellenáll.

Hogy ez megmarad poénfaktornak, vagy az RTL kreatívjai felépítenek belőle egy kis belső szappanoperát, majd elválik. Mindenesetre rögtön az elején csókot váltottak, de azért Zsófi szemérmesen a szájuk közé tette a tenyerét.

Szandiról már megemlékeztem. Amúgy pont egy celebműsor, a Sztárban sztár kapcsán jöttem rá anno, hogy milyen remek énekesnő, csak hát a dalszerzői nem olyan nótákkal látják el, amiket szívesen hallgatnék.(Azt nhiszem, ettől ő még nyugodtan fog aludni.)

Szandinak ráadásul remek humora is van, ezért azt remélem, emelni fogja a műsor színvonalát.

Sebestyén Balázs helyét Nagy Ervin foglalta el, aki az első évadban már szerepelt, mint versenyző (ő volt a Robot), tavaly pedig vendégnyomozóként tűnt fel. Az ő személye gondolom, kicsit a kritikusoknak is szól: lám itt egy remek, sokak által elismert színész, még neki sem derogál az Álarcos énekes.

De hát Sebeők János is beköltözött a Big Brother házba, úgyhogy ez önmagában nem sokat jelent.

Bár Csobot Adéltól is elbúcsúztunk, a Badél házaspár fele azért maradt: Istenes Bence állandó pontnak tűnik, neki csak a haját festették be. Azt nem mondhatnám, hogy ez emelte az élvezeti értékét, igaz, rontani sem rontott rajta. Különösebben nem tűnik megtörtnek, amiért nem a felesége ül vele szemben, de ezt majd otthon lemeccselik.

A szabályban is van némi változás: bevezették a szuperkártyát. Minden nyomozó kap egyet, amit a játéksorozatban egyszer használhat fel, és egy adásban csak egy valaki dobhatja be. Lényege, hogy ha valamelyik versenyző esetében úgy érzik, biztosak a személyazonosságában mind a négyen, akkor felhasználhatnak egy szuperkártyát.

Ha igazuk volt, a versenyző leleplezi magát, és a helyére jön egy új versenyző. Ha tévedtek, akkor a kártyát felhasználó nyomozó büntetést kap

Először a Katicánál merült fel az új szabály alkalmazása. A meglehetősen alacsony versenyzőről hamar megállapították, hogy vagy gyerek, vagy Nótár Mary.

Ezen a ponton sikerült a műsornak kiakasztania a prosztóság mérőt. Szabó Zsófi fontolgatta ugyanis, hogy felhasználja a szuperkártyát, mire Istenes Bence azt a roppant szellemes (not!) büntetést találta ki neki, hogy amennyiben téved, és a Katica mégsem Nótár Mary, akkor meg kell csókolnia Fluor Tomit.

Szabó Zsófinak ezek után érthető módon elment a kedve a Szuperkártya használatától. Senki nem tett egy rosszalló megjegyzést sem, még vicces formában sem. Fluor Tomi volt az egyetlen, aki felvillantott némi emberséget, amikor úgy kommentálta a dolgot,  hogy

nem így szeretné kiérdemelni azt a bizonyos csókot.

Legközelebb az Eperke kapcsán merült fel a szuperkártya. Róla már a kisfilmjében is lejött, hogy fiú, és töri a magyart. Ez kábé két főre szűkítette a mezőnyt. És amint elkezdett énekelni, az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem Cooky táncol a színpadon, hanem Fekete Pákó.

Szabó Zsófi volt az első, aki kimondta Pákó nevét, de a Damoklész kardjaként feje felett lebegő büntetés miatt (a tsók) megint csak nem merte kijátszani. Végül Nagy Ervin lovagiasan átvállalta a kockázatot. Jellemző az egész koncepció kétszínűségére, hogy rögtön megváltozott a büntetés is: ha téved, nem kell megcsókolnia Fluor Tomit, csak ugyanolyan színűre festik a haját, mint Bencének.

Persze az Eperke valóban Pákó volt, így Ervin megúszta a fodrászati beavatkozást. Viszont ez egyben azt is jelentette, hogy érkezik +1 versenyző, mégpedig a Kaméleon.

Az eddigi évadok adásai meglehetősen vegyesek voltak. Kínosan rossz produkció mondjuk, nem volt, de azért hullámzott a színvonal. Viszont minden adásra jutott 2-3 igazán jó előadás vagy az éneklés színvonala, vagy a szellemes színpadi megoldások miatt. Nekem most hiányzott a nagy dobás. Egy produkciót sem tudnék kiemelni.

Ennek kapcsán Fluornak becsúszott két baki is:

Amikor meghallotta a kezdő taktusokat, örömmel felkiáltott: Heal the World! Ráadásul – nyilván régi reflexből – lejackózta Jacksont. Bevallom, én is csak nemrég tudtam meg Klamancsek Krisztiántól, hogy Michael halála óta az igazi fanok mellőzik a Jacko megnevezést, mert állítólag maga a sztár utálta.

Az adás végén a Rókát leplezték le, a maszk alól Szabados Ági került elő, a Híradó műsorvezetője. Esküszöm, nem pikkelek Fluorra, de megint csak ő égett, hisz annak ellenére nem ismerte fel Ágit, hogy forgattak együtt videóblogot.

Ági leginkább a fantasztikus tánctudásával nyűgözte le a zsűrit. Mint kiderült, ez nem véletlen: évekig volt versenytáncos.

A Szarvasról felmerült, hogy talán Gáspár Laci tért vissza ily módon az adásba. Annyiból nem alaptalan a feltételezés, hogy jól énekelt, és Michael Jacksont választott, aki nagy kedvence Lacinak.

Az első adás nem szögezett a fotelba. Ez részben talán annak is köszönhető, hogy a korábbi évadokkal ellentétben most sokkal többet beszéltek a nyomozók produkciók alatt - vagy legalábbis többet vágtak be belőle -, és ez jelentősen megtörte azt a kevés varázst is, amit esetleg egy-egy produkció okozhatott volna. Még csak most indult a szezon, nyilván a nyomozóknak is össze kell csiszolódni, és biztos lesznek jó értelemben is emlékezetes pillanatok. Érdeklődve várom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zack Snyder tovább kínoz minket: itt a Rebel Moon második része, A sebejtő azonban ezer sebből vérzik
Bizony, ez lett a „scargiver” magyar megfelelője: sebejtő. Persze ez a legkisebb gond a filmmel, amely láttán tengernyi fékevesztett ökörség miatt foghatjuk a fejünket, a tavalyi első résznél mégis jobb lett. Mutatjuk, miben.

Link másolása

A kezdetekről, vagyis a Rebel Moon: 1. rész – A tűz gyermekéről netflixes premierje idején, vagyis 2023 decemberében mi is megírtuk, hogy nem az lett író-rendezője, Zack Snyder megváltó filmje. Pedig nagyon ráférne már egy kis üdvösség, hiszen amilyen ütősen indult a karrierje olyan darabokkal, mint a 2004-es Holtak hajnala, a 2006-os 300 vagy a 2009-es Watchmen: Az őrzők, olyan gyorsan ábrándította ki magából addigi rajongóinak többségét a hatalmas katyvasz Álomháborúval (2011), vagy a vérkomolyan vett, és nagy vehemenciával elkészített, ám jókora luftot rugó DC-s szösszeneteivel (Az acélember – 2013, Batman Superman ellen: Az igazság hajnala – 2016, Az Igazság Ligája – 2017), ráadásul a zombizsánerhez való reményteli visszatérése sem sikeredett túl fényesen Az élőhalottak hadseregével.

A csalódások sorozata pedig így olyan hosszú lett, hogy már egy olyan darab kapcsán sem tápláltunk vérmes reményeket az újjáéledésre, mint a Star Wars nyomdokain járó Rebel Moon című űropera.

Sajnos nem is cáfolt ránk Snyder az első résznek kikiáltott A tűz gyermekével, amiben nagyjából minden filmből volt valami nyúlás, amit a direktora életében látott. Alapvetően A hét szamuráj alapszituját turbósította fel vaskos Star Wars-lopásokkal, és még sorolhatnánk, mi minden mással.

Ha pedig már az első etapnál is ilyen komoly gondok adódtak, abban bízni, hogy a négy hónappal később streamingre felpattintott folytatásra (a két filmet természetesen egyszerre forgatták) Snyder hirtelen mindent kijavít, eléggé halott ügy.

Ritkán fordulnak elő csodák, és talán senki sem hökken nagyot, ha azt mondjuk, A sebejtő (ez a magyar cím de fincsi) sem lőtte ki a Rebel Moont sci-fi műfaj halhatatlanjait rangsoroló képzeletbeli listák élére. De nem lett rosszabb, és ez is valami…

A tűz gyermeke sztorija ott ért véget (vagy inkább maradt abba), hogy a Veldt békés népét gabonáért sanyargató gonosz Atticus Noble (Ed Skrein) a Korával (Sophia Boutella) való bunyóban szétzúzódott a sziklákon, így hőseink úgy hitték, megmenekültek, hiszen parancsnok nélkül nincs sanyargatás. Persze tévedtek. A szedett-vedett banda, köztük Kora, Gunnar (Michiel Huisman), Titus tábornok (Djimon Hounsou), Nemezis (Bae Doona), Tarak herceg (Staz Nair) és Milius (Elise Duffy) visszatérnek a Veldtre, hogy meghozzák a jó hírt, miszerint a szorgos hangyáknak nem kell a náci felhangokkal és dizájnnal pöffeszkedő Anyavilág katonáinak átengedni a megélhetésüket és élelmüket, amikor jön az értesítés: Noble nem halt meg, és öt nap múlva ott is van óriás űrhajójával, hogy begyűjtse a gabonát.

Szóval Koráéknak ennyi idejük van felkészíteni a békés farmereket a harcra, plusz kigondolni egy taktikát, amely segítségével legyőzik majd a jókora túlerőt. Ja, és az Anthony Hopkins hangján beszélő, palástot viselő agancsos robot, Jimmy is itt kószál valahol. A sebejtő tehát folytatja A hét szamuráj-A hét mesterlövész-A három amigó-Egy bogár élete-tematikát, amiben a kis közösséget veszélyeztető gonosz hadakat kell néhány bátor hősnek kitessékelnie a faluból.

Viszont, vagy tán épp ezért, annyi hülyeségre ez a terep nem adott alkalmat, mint A tűz gyermekében, ahol a harcosgyűjtés közepette ide-oda csapódtunk, és csak néha csücsültünk le egy kis dombra egy szusszanás erejéig.

Oké, hülyeségre Snydernél mindig lehet számítani, így most is kapunk olyan jeleneteket, mint pl. amikor a királygyilkosságos puccshoz az élőben ott játszó csellókvartett szolgáltatja rendíthetetlenül, egy pillanatra sem kizökkenve szerepéből a zenei aláfestést, vagy amikor azt látjuk, hogy Noble gigantikus űrhajójának van egy gigantikus kazánháza, amelyben emberek lapátolják a kemencékbe (vagy mikbe) a szenet (vagy mit). Igen, ezzel megy az űrhajó. (Vagy ezzel fűtenek?) És nem gépek végzik a melót, hanem emberek... A Rebel Moonnak kétségkívül van némi steampunkos beütése, na de azért abban is van egy határ…

Az viszont mindenképp A sebejtő számlájára írandó, hogy az akciók ezúttal jobban sikerültek, A tűz gyermeke ugyanis ebben is harmatgyengének számított. A Veldten játszódó ostrom kétségkívül a filmduó legjobb akcióit foglalja magába, Kora és Gunnar pedig ezalatt becsempészik magukat Noble hajójára, hogy belülről robbantsák fel a fenevadat, s itt is találunk megkapó csörtéket.

Na de körülbelül ennyi az a pozitívum, amivel A sebejtő szolgálhat, mivel a karakterek szintjén ezúttal is falakba ütközünk.

Egy csomót mesélnek magukról (hiszen van egy jelenet, amelyben egy asztalnál ülnek hőseink, és szépen sorban mindenki elmeséli a háttérsztoriját, amit persze meg is mutat Snyder, szóval ez is letudva), mégsem ismerjük meg őket igazán, a drámájuk hatástalan marad, és ha meg is hal valaki (márpedig A hét szamuráj alapján nem élheti túl mindenki a kalandot), nem valószínű, hogy krokodilkönnyeket hullatunk majd érte.

Aki pedig azt hitte, hogy mivel A sebejtő a két film közül a második, így végre megnézhetjük Koráék sztorijának lezárását, nos, annak korai volt az öröme. Kapunk egy minifinálét, az igaz, de még sok minden van itt hátra, Snyder tehát valóban arra a merényletre készül, hogy Star Wars-méretű franchise-á dúsítsa vérszegény sci-fi-eposzát. Alig várjuk…

Link másolása
KÖVESS MINKET: