SZEMPONT
A Rovatból

Varga Judit exférje: „Megmagyarázhatatlan, hogy a miniszterelnök családjában ilyen dolgok történnek”

Interjút adott a Partizánnak Magyar Péter, aki szerint az nem normális, hogy az ország fele néhány család kezében van. Azt is elmesélte, amikor válni akart, megjelent az irodájában a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal.

Link másolása

Magyar Péter, a Diákhitel Központ korábbi vezérigazgatója nem sokkal azután tette közzé első NER-kritikus posztját, hogy volt felesége, Varga Judit egykori igazságügyi miniszter és Novák Katalin köztársasági elnök lemondott. Azt írta, „egy percig sem akarok olyan rendszer részese lenni, amelyben az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak.” Egyben bejelentette, minden állami megbízásáról lemond, így otthagyja a Magyar Közút Zrt. igazgatóságát és az MBH felügyelőbizottsági tagságát is.

A Partizánnak adott hosszú interjújában Magyar Péter elmondta, mélységesen felháborította, „ahogy a jobboldali sajtó Rogán Antal irányításával bánt a köztársasági elnökkel.” Példaként azt hozta fel, ahogy Bayer Zsolt a Magyar Nemzet címlapján „páros lábbal beleszállt” Novák Katalinba.

„Én azt gondolom, hogy egy köztársasági elnököt meg lehet kérni, hogy mondjon le, lehet neki tanácsolni, lehet vele beszélni, meg lehet vitatni vele a közvéleménykutatásokat, az opciókat. De az megengedhetetlen, hogy a saját jelöltemmel, a saját emberemmel így bánjunk.”

Hozzátette, őt nagyon bántotta a botrány kirobbantása utáni hallgatás is. „Én biztos vagyok benne, hogy a Sándor-palota egyeztetett a Rogán-féle kommunikációs művekkel, és azt a tanácsot kapták, hogy hallgassanak. Majd a botrány elül, történik valami.” Ehelyett az alaptörvénymódosítás jött, és ezzel kényszerpályára állították a köztársasági elnököt. „De ettől még nem kell nyilvánosan belerúgni a köztársasági elnökbe.”

A konkrét kegyelmi ügyről Magyar Péter azt mondta, ő úgy tudja, hogy Varga Judit nem javasolta Novák Katalinnak, hogy támogassa a kérvényt. Azt nem tudja, hogy amikor visszakapta, miért írta ő is alá. Szerinte ha volt erről egyeztetés, akkor azok tudnának erre válaszolni, „akik ezen az egyeztetésen részt vettek, és meggyőzték, hogy miért kell ezt mégis aláírni.”

Magyar Péter úgy gondolja, valószínűleg Novák Katalin sem magától döntött.

„Egy ilyen ügyben magától nem ad senki kegyelmet. Főleg egy olyan politikai környezetben, amikor erre épül a teljes kormányzati kommunikáció. Valakinek közben kellett járnia.”

„Mert azt gondolom, hogy szakemberek terjesztik elő az elnöki hivatalban is, az igazságügyi minisztériumban is, és ott ráírják, hogy milyen bűncselekményről van szó, mik a kockázatok, emberi, szakmai, jogi, politikai, egyéb. Ha ennek ellenére megadta, ott valami volt.”

Azt nehezen tudja elképzelni, „hogyha egy utolsó MTI közleményt is jóváhagynak valahol, akkor egy ilyen politikailag is, erkölcsöleg is érzékeny kérdésben, főleg akkor, ha egy igazságügy-miniszteri döntést felülbírál a köztársasági elnök valamilyen okból, amihez joga van, akkor itt nem történik valamilyen fajta egyeztetés.”

Ahogy tudomása szerint volt egyeztetés például a Budaházy-ügyben is. „A Budaházy-ügyről pontosan tudom, hogy arról a Fidesz-elnökség is tárgyalt, az egy olyan magasszintű lobbi volt minden irányból, pro és kontra, hogy ott nyilván el kellett dönteni, és ott nem egyszemélyben akarta a köztársasági elnök vállalni azt a döntést, hogy megadja. ”

Magyar Péter nem hiszi, hogy ami most történt Novák Katalinnal és a volt feleségével, az egy leszámolás. „De ha az ember belegondol, jelenleg van a miniszterelnök, aki a Fidesz naprendszerében a Nap. És alatta vannak különböző szereplők: miniszterek, pártpolitikusok, képviselők.

„És ha azt nézzük, hogy ki lett volna két héttel ezelőtt Orbán Viktor potenciális utódja, kik azok a legelismertebb politikusok, akik jobboldali, nemzeti körökben magas népszerűséggel rendelkeznek, akkor négy ilyet tudunk mondani: Szijjártó Péter, Gulyás Gergő, Novák Katalin és Varga Judit. Ebből a négyből kettő kiesett.”

Ez szerinte hosszabb távon is sok mindenen változtat.

„Mutatkozott arra esély, hogy egy olyan generáció lesz a Fideszen belül kormányzati tapasztalattal, akik idővel átveszik az irányítást, és ott más lesz.” Szerinte ami most hétvégén történt, ennek nagyon alávágott.

Pedig szerinte fontos lenne változtatni.

„Amikor azt érzed, hogy már a fél ország pár család kezében van, akkor hova lehet még hátrálni?”

- tette fel a kérdést a műsorban.

Mindezt úgy, hogy saját bevallása szerint ő két évtizede jobboldali, konzervatív. Még 2002-ben keveredett jó barátságba Gulyás Gergellyel, és akkor lépett be a Fideszbe is, de családi indíttatása is a nemzeti oldalra sodorta, keresztapja például Mádl Ferenc köztársasági elnök volt.

„Kialakulhat normálisan egy országban, hogy pár családé az ország fele? Szerintem nem. És teljesen mindegy, hogy jogállam van-e, a bíróságok függetlenek-e - azok egyébként, - vagy az ügyészség végzi-e a dolgát - tételezzük fel, hogy végzi, - nem ez a lényeg, a végeredmény a lényeg. Nekem volt szerencsém Tiborcz Istvánnal négyszemközt többször reggelizni. Szerintem az a lényeg, ami ezekben a körökben folyik.”

Egy példát is elmesélt.

„Hogyha megyek Budapesten, és megkérdezi az egyik gyerekem az autóban, hogy ez a szálloda kié, majd elmegyek a következő szálloda előtt, és megkérdezi megint, mondom, ne kérdezd meg a harmadiknál is, mert ugyanazé. És ezek csak a szállodák. Nem a balkáni irodaházak, nem az alapkezelők, nem a bank, nem a Waberer's, nem a nem tudom, milyen cég. Szerintem ez nincs rendben. És mondom ezt tősgyökeres, meggyőződéses, jobboldali emberként.”

Magyar Péter azt mondja, nem ő változott.

„Pár éve még az a kijelentés volt, hogy élesen elválasztják egymástól az államot és a családi ügyeket. És ez most elmosódni látszik.”

„Szerintem az nem egészséges, és megmagyarázhatatlan nekem, hogy a miniszterelnök családjában ilyen dolgok történnek.”

Azt mondja, régebben még volt közfelháborodás. „Mostmár át lehet írni mindent a saját nevére mindenkinek. Engem ez zavar a legjobban ebben az országban, hogy ez az apátia van, hogy ezt meg lehet csinálni.”

Szerinte a jobboldalnak lenne a leginkább érdeke, hogy kikényszerítse a változást.

„Nem igaz, hogy nem tudjuk kikényszeríteni, hogy ne Rogán Antalok legyenek a kormányzat középpontjában. Én azt gondolom, hogy Rogán Antalnak mennie kell. El kell hinnünk, hogy enélkül is működik.”

Rogán Antalt egyenesen a kormány Richelieu-jének nevezte. „Minden kormányban vannak intéző emberek. Rogán Antal egy intéző ember. Van, amit a miniszterelnök nem fog megcsinálni, vagy nem az ő terepe.”

Persze nem csak róla van szó. „Vannak, akik sose vállalják a nyilvánosságot, soha nem válaszolnak egyetlen kérdésre sem, és ők, meg a mögöttük álló körök kavarnak folyamatosan. Erre írtam, hogy röhögnek a markukba. Őket soha nem kéri senki számon, ők nem elszámoltathatók.”

Miközben mások szerinte a nyilvánosság előtt élik az életüket, tényleg hisznek a szuverén, polgári Magyarországban, és soha nem vettek el semmit a közösből.

„A fontos döntések nem a kormányülésen dőlnek el, hanem a belső magban. Ide tartozik Rogán Antal, Gulyás Gergely, Orbán Balázs és Nagy Márton” – folytatta. Ezen belül is „borzasztó nagy hatalma van Rogán Antalnak. Magyar szempontból talán példátlan hatalma van. Az előző ciklusban még talán nem, de azzal, hogy a titkosszolgálatok is hozzá kerültek, mostmár pro forma is.”

Ezen a ponton szóba került a Pegazus-ügy is, aminél - már ha létezett az egész - a volt feleségének kellett ellenjegyeznie a megfigyeléseket. „Ő az előterjesztésekkel nem volt mindig elégedett. Információkat kért sokszor. És akkor szóltak neki, hogy nem kell ezzel foglalkozni. Ezt átszignáljuk másra. És itt jött a képbe Völner Pál, aki megkapta a titkos megfigyeléseket. Neked ezzel nem kell foglalkozni, majd megoldja más.”

Ennek ellenére a kormányzati kommunikáció hagyta, hogy ráégjen ez a botrány is, pedig Magyar Péter szerint volt feleségének ehhez semmi köze nem volt.

Ugyanígy ráégett Varga Juditra a lakásügyük.

Először a budai ingatlanjukkal kapcsolatosan érték őket sajtótámadások: mennyiért vették, hogy kaptak rá hitelt. „Erről az ingatlanvásárlásunkról három ember tudott. A miniszterelnök, Gulyás Gergely és Rogán Antal.” Varga Judit szólt nekik róla. Majd nem sokkal később megjelent a hír a Blikkben. „Felmerül az emberben, hogy vajon honnan szerezte ezt az információt a Blikk, hiszen nem hiszem, hogy a földhivatalban csak úgy tulajdoni lapokat kéregetnek le random módon, és egyszer csak megtalálják Varga Judit nevét.”

Miután megjelent a cikk, Magyar Péter szerint azt kérték tőlük, ne reagáljanak.

„Az én volt feleségem azt az ukázt kapta Rogán Antaltól és a kormányzati agytröszttől, hogy nem kommunikálunk. Nem emeljük fel a hírt. Pedig egy egyszerűen cáfolható, jogilag, hitelszerződéssel szépen levezethető, normális lakásvásárlás volt.”

„Semmilyen hír nem lett volna, ha az ember normálisan reagál a megkeresésre.” De az volt az utasítás, ne tegyék. „Itt egy elég kemény katonai rend van. És kommunikációban is az van, amit Rogán Antal mond."

„Ez teljesen ráégett a feleségemre, teljesen érthetetlen módon. És utána pár nap múlva kitört a botrány abból, hogy Rogán Antal feleségének hány ezer hektárt sikerült majdnem vásárolnia. De egy sokkal alacsonyabb szinten, mivel már megágyaztak, és mivel már a nézők belefáradtak ebbe. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem véletlenül irányítják úgy a dolgokat, ahogy irányítják.”

Elmesélte azt is, 2020 elejétől pár hónapig külön éltek Varga Judittal. Felmerült a válás is. „Behívtak a Karmelita-kolostorba, és azt mondták, ha ez és ez fog történni, akkor ezt és ezt választhatom. És mondtam, hogy nem, nem szeretnék külföldre menni.”

A visszautasításnak azonban következményei lettek.

„Ha a cukros rendőr nem jó, akkor próbáljuk a botost. Egy verőfényes napon a Diákhitel Központban bekopogott a titkárnőm, hogy megérkezett a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, és azonnali be nem jelentett vizsgálatot kívánnak elvégezni az én irodámban, a helyettesem irodájában és az egész cégnél.” Lefoglalták a számítógépét és minden elektronikus adattárolót.

„Én jól ismerem a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vezetőjét. És felhívtam, hogy ez mi? Ráadásul tudta is, hogy éppen válófélben vagyunk, mert előtte lévő hétvégén kirándultam a gyerekekkel vele. És mondta, hogy ez egy figyelmeztetés. Tegnap este kapott egy telefont, hogy ki kell ide jönni, és le kell foglalni mindent. De ne csináljak semmit, mert nem lesz baj.”

Nem is lett, mert rendeződött a kapcsolatuk Varga Judittal. „Miután ez megtörtént, lezárták a vizsgálatot, mindenféle megállapítás nélkül.”

„Tulajdonképpen beleavatkoztak, hogy hogyan válsz el.” Szerinte a válás tartalmát akarták befolyásolni. „Valószínűleg az volt az elvárt, hogy ne legyen balhé. Nem is lett.”

Aztán azt is megtudta, ki állt az egész mögött.

„Engem egy barátom felhívott utána este. Azt közölte, hogy őt elhívták előtte egy sétára, és ott közölték, hogy ez lesz. És azt is közölte, hogy kinek az utasítása volt, és az kinek az utasítására hajtotta ezt végre.”

Szerinte csoda, hogy mindezek ellenére sikerült rendezniük akkor a kapcsolatukat Varga Judittal. És azt azt követő Fidesz kongresszuson, mikor újra egy pár voltak,

Rogán Antal személyesen gratulált neki, hogy mennyire becsüli, hogy ezt megtette, és mennyire örül, hogy sikerült rendezniük. Ő csak kacsintott válaszul.

Mindezt azért nem mondta el hamarabb, mert volt felesége ennek a rendszernek volt a tagja. De állítása szerint már régóta zavarta, ami történik. A Diákhitel Központ vezérigazgatói székét például azért hagyta ott, mert nem akarta aláírni azokat a megrendeléseket, amiket Balássy Gyula központi tenderen kiválasztott cégével kellett kötniük. Kollégái ugyanis úgy látták, háromszorosam, hatszorosan túlárazottak. Végül Rogán Antal kabinetfőnöke próbálta meggyőzni, de ő inkább felállt. Viszont hallgatott.

De ami most történt, az megadta a végső lökést, hogy ez így szerinte nem mehet tovább. Úgy gondolja, innen már neki nincs visszaút. Politikai alternatívát nem tud kínálni, de szerinte ez a rendszer messze nem annyira stabil, mint kívülről tűnik. Ez a mostani ügy is jól mutatja, hogy bármi megtörténhet.

Arra a kérdésre, hogy nem fél-e, azt válaszolta, nem, mert nem mesélt el mindent.

„Ha én lennék Rogán Antal, akkor a hajam szála se görbülne meg, és nagyon vigyáznék Magyar Péterre, hogy ne legyen semmi baja”.

A teljes Partizán-adás

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nemcsak arannyal, csodálatos edénykészlettel is házaltak Sulyok Tamás emberei egykor az országban
A megválasztott köztársasági elnök ügynökei a 1990-es évek elején házhoz mentek, hogy ott tartsanak bemutatófőzéseket. Az igazán nagy üzletet viszont a valutásboltok jelentették, amelyekből Szeged mellett Budapesten, Kecskeméten és Siófokon is volt.

Link másolása

1990-ben csodálatos edényekről adott hírt a Délmagyarország. „Lassan hazánkban is kialakul egy olyan réteg, amely előtérbe helyezi az egészséges életmódot, a korszerű táplálkozást. Ők nem tekintik különcségnek a Nyugat-Európában, Amerikában már elterjedt - a nálunk megszokottól erősen különböző - főzési kultúrát. Lehet ugyanis víz nélkül főzni, zsír nélkül sütni, csak speciális anyagú és kialakítású edény kell hozzá” - írták.

Azt is részletesen taglalták, mit tud ez a fantasztikus találmány.

„Az energiatakarékos – hőtárolós edényben a hagyományosnál sokkal alacsonyabb hőmérsékleten, és így rövidebb idő alatt készíthető el az étel. Az előmelegített edényben az asztalon is perceken belül megsül a hús úgy, hogy az minden fűszerezés nélkül is élvezhető. Az már teljesen magától értetődő, hogy az edény fülét bármikor meg lehet fogni, illetve a széle olyan kiképzésű, hogy egyszerűen nem csöppen utána, ha kiöntünk belőle valamit.”

Az edényeket a cikk szerint a svájci AMC (Alfa Metalcraft Corporation) gyártja, és kizárólagos hazai forgalmazója egy szegedi cég, a Selco Kereskedelmi Kft. Ez az a vállalkozás, amiről a hvg írta meg először, hogy Sulyok Tamás megválasztott köztársasági elnök cége volt az 1990-es évek elején.

A Délmagyarország arról is beszámolt, hogyan adta el a csodaedényeket a Selco. Először is elmesélik az olvasóknak, hogy az edénycsalád sehol a világon nem látható üzletek kirakataiban, nem kínálja egyetlen bolt se. De akkor hogy juthatunk hozzá?

Úgy, hogy meg kell hívnunk Sulyok Tamás cégének egyik képviselőjét vacsorára.

„Az ügynök, bocsánat, a munkatárs bejelentkezik egy családhoz, és egyúttal megkéri őket, hívják meg az általa elkészítendő vacsorára barátaikat is. Nem eladni megy, hanem bemutatni. Aznap este nem is lehet tőle megvenni, árat sem mond, ezt csak egy későbbi időpontban, négyszemközt közölheti.”

A cikk szerint a nagy titkolózás kizárólag a vevők érdekei miatt van.

„A cég nem hozza olyan kellemetlen helyzetbe a négy-öt párból álló- asztaltársaságot, hogy árat is mond. Esetleg ketten-hárman megveszik, a maradék kettőnek pedig szégyenkeznie kell szerényebb anyagi lehetőségei miatt. Körülbelül ilyen figyelmesség jelzi az egész értékesítési folyamatot.”

Megszólal a cikkben a rendkívül figyelmes értékesítő csapat főnöke, Varga Ferenc is. Elmondja, hogy van más különlegesség is a működésükben. Az értékesítési hálózatuk felépítését az AMC-től lesték el. Itt kerül szóba a piramis is, amiről a hvg már korábban írt.

„A piramis csúcsán a témamenedzser (áll), alatta a területi felelősök, akik kialakítják a maguk egy- vagy többlépcsős munkatársi hálózatát.”

Azért az írás megnyugtatja az olvasót, hogy keresni így is lehet.

„Nálunk a hagyományos értelemben nincs munkabér, az árrésből mindenki meghatározott arányban részesedik. Minél magasabb a szint, annál kisebb hányadban, hiszen egyre több eladás - jutalék - adódik össze”

- magyarázza Varga Ferenc.

Az Alkotmánybíróság sajtóosztálya az RTL Híradónak azt írta, mindez nem hasonlítható piramisjátékhoz, hanem a manapság is népszerű MLM elven működött.

A piramisjáték és az MLM között valóban nagy különbség van, hiába hasonlítanak.

A piramisjátékban addig „épül” egy piramis (például illegális hitelkonstrukciókat „fedeznek” így), amíg az összeomlik, mert a modell alkalmatlan arra, hogy önfenntartó legyen, mivel csupán maga a pénz áramlik lentről felfelé, és az alsó pozícióban lévőknek csak akkor van esélyük, hogy viszontlássák a pénzüket, ha még maguk alá szerveznek embereket.

Az MLM viszont árut értékesít ilyen rendszerben, így a legrosszabb, ami történhet, hogy az alsóbb pozíciókban lévők jövedelme kisebb, ha keveset értékesítenek, de veszíteni nem tudnak. Az adott ügynökök további részesedéseket szerezhetnek, ha ők maguk is beléptetnek ügynököket a hálózatba. Az így beléptetett új munkatársak már az őket beszervezők „alá” fognak tartozni, így eladásaik után is részesedés jár a felettük levő szintnek is. És így tovább, a végtelenségig.

Így működött és működik most is egy-két kozmetikai szerekkel házaló cég, melyek exkluzív(nak nevezett) termékeket kínálnak, olyanokat, melyeket a hagyományos kereskedelemben nem is lehet megvásárolni.

Ebben a rendszerben a magasabb pozícióban állók kifejezetten szép bevételre tehetnek szert.

A legtöbbet azonban az egészet működtető cég nyeri: az értékesítői nem alkalmazottak, hanem önálló vállalkozók, akiknek jutalékot, nem munkabért fizetnek, ezáltal minden járulékot és közterhet megspórolnak.

A Délmagyarország szerint Sulyok Tamás vállalkozásának annyira megtetszett az AMC-től ellesett módszer, hogy azt tervezték, más területeken is bevezetik.

„Hasonló elgondolás alapján szeretnénk ezután működtetni vámszabad területünket, értékesíteni nyugati autókat, híradástechnikai és vagyonvédelmi rendszereket, vagy éppen metálláncot. Sok kis piramis egymás mellett, és mindegyiknek el kell tartania önmagát. Ha valamelyik nem megy, felszámoljuk, és helyébe új tevékenység lép” - részletezte az üzleti stratégiát az ügyvezető, ma már szokatlannak tűnő őszinteséggel.

És csakugyan, Sulyok Tamás cége virágzott, sőt, egyre-másra indított hasonló néven újabb és újabb vállalkozásokat.

Az ügynöki, MLM-szerű értékesítés mellett a megválasztott köztársasági elnök nagy fantáziát látott az úgynevezett valutásboltokban is, ahol kizárólag német márkáért lehetett vásárolni.

Az 1990-es évek elején a forint nem volt szabadon átváltható, azaz nem volt konvertibilis. Emiatt a gazdaságban óriási szükség volt nyugati fizetőeszközökre, mert abban kellett kifizetni minden árut, ami onnan érkezett. Az állam korlátozta azt is, hogy a magánszemélyek mennyi valutához juthatnak, és ezt 50 dollárban maximálták fejenként.

Vagyis ha az ember külföldre utazott, nem tudott elmenni egy valutaváltóba, legálisan csak ennyi pénzt szerezhetett. Pedig az igény óriási volt a nyugati termékekre, ezért is alakult ki a szocializmus utolsó éveiben az úgynevezett Gorenje-turizmus, amikor a szűkösen megszabott valutakeretből mindenki Gorenje-fagyasztóládákat, videomagnókat, ékszerek vásárolt nyugaton, leginkább Bécsben, a híres Mariahilfer Straße-n. Ebben a bevásárlóutcában akkoriban annyi volt a magyar vevő, hogy még az információkat is kiírták magyarul.

Mivel mindenkinek csak 50 dollár járt fejenként, és határátlépésnél igazolni kellett, hogy ennél nem költöttek többet, ezek a bevásárlóutak úgy néztek ki, hogy az autóba bezsúfolódott az egész család nagymamástul, mindenki a maga 50 dollárjával, és egy nap alatt megjárták oda-vissza az utat, beszerezve az itthoni üzletekben nem kapható álomtermékeket.

A korabeli gazdaságra jellemző valutaéhség miatt az állami külkereskedelmi cégek képtelenek voltak igazán jó minőségű „nyugati” termékekkel ellátni a hazai boltokat, mivel nem állt rendelkezésükre központilag olyan nagy mennyiségű valuta, hogy az igényeket kielégítsék. Ezért hát az állami üzletekben ritka és drága portéka volt a jó minőségű iparcikk. A hazai ipar viszont ugyancsak a valutahiány miatt nem volt képes elegendő hazai helyettesítő áruval ellátni a piacot, például a Lehel fagyasztóládáira hónapos előjegyzések voltak, videomagnót pedig bár gyártottak itthon is, annak nagy importalkatrész-tartalma miatt az ára nem volt versenyképes a Bécsben vásárolt termékekkel.

Ebben a környezetben volt hatalmas üzlet dollárboltot vagy valutásboltot nyitni Magyarországon, ahol a vevők megspórolhatták a külföldi utat, fizetni viszont ugyanúgy dollárban vagy német márkában kellett, mint külföldön.

Ehhez a megválasztott államfő cégének kellett szereznie egy úgynevezett önálló külkereskedelmi engedélyt, amely feljogosította, hogy a nyugati árukat behozza Magyarországra, majd itt eladja.

Miután ez sikerült, Sulyok Tamás vállalkozása szépen gyarapodott is. A Selco-üzletek eleinte Szeged környékén jelentek meg, de nemsokára már Budapesten, Kecskeméten, Siófokon is felbukkantak, komoly konkurenciát jelentve az állami Intertourist valutásboltoknak is. Az aranyékszerektől, a Sony és TDK videokazettákon át konyakokig és whisky-ig mindent árultak.

A korabeli újságokban se szeri, se száma a hirdetéseiknek, érezhetően pörgött az üzlet. Az egyetlen fennakadást az jelentette, amikor ékszereket is megpróbáltak ügynökök útján értékesíteni, erre ugyanis nem volt engedélyük.

"Bezáratták az aranybazárt” - ilyen címmel számolt be a Veszprémi Napló 1992. júliusában a malőrről.

Az írás szerint „tetszetős aranyékszereket” árultak Veszprémben, Ajkán és Várpalotán a művelődési házakban. „Mint kiderült, a Selco Kft. bízta meg - szabálytalanul! - az ékszerek eladóit, hogy a csillogó-villogó portékát Veszprém megyében is piacra dobják.”

Csakhogy a Selco-nak kizárólag arra volt engedélye, hogy a boltjaiban eladja az aranyat, arra nem, hogy ügynökök útján is értékesítse.

„Megyénkbe 1,8 kilogramm aranyat hoztak be, melynek értéke meghaladta a 4 millió 200 ezer Ft-ot”

- írta a lap. Az ékszereket 20-40%-os kedvezménnyel adták, bár az újság feltette a kérdést: „Vajon mihez képest jelentős az árcsökkentés? Az óra-ékszer üzletekben az ilyen ékszerek nem sokkal drágábbak.”

A pénzügyőrség mindenesetre megnyugatta az olvasókat, hogy a vásárlók ellen nem indul eljárás, és az ügynökök valódi aranyékszereket adtak el.

Sulyok Tamás az RTL-nek küldött válaszában üzleti múltját azzal indokolta, hogy az ügyvédi és a vállalkozói tevékenység akkoriban nem vált olyan élesen el egymástól, és hozzátette, tudomása szerint jogszerűtlen veszteséget senkinek sem okozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
A feltételezett új orosz űrfegyver visszalőhet minket a kőkorszakba – emberélet kioltása nélkül is
Nem emberi életeket, hanem a civilizációnk életszínvonalát és technológiai feltételeit vehette célba Oroszország azzal a rejtélyes űrfegyverrel, ami alacsony Föld körüli pályán okozhat beláthatatlan pusztítást - figyelmeztetnek az amerikai titkosszolgálatok.

Link másolása

Az, hogy Oroszország növeli az alacsony Föld körüli pályára állított katonai műholdak számát, nem újkeletű dolog: az amerikai hírszerzés először 2022 elején, az Ukrajna elleni invázió kezdetén jelezte az orosz űrtevékenység fokozódását, és nyomozni kezdett az ügyben.

A New York Times emlékeztet: a kémügynökségek arra jutottak, hogy Oroszország újfajta űrfegyver telepítésén dolgozik - egy olyan eszközön, ami alacsony Föld körüli pályán végrehajtott nukleáris robbanással bolygónk infokommunikációs rendszereinek egészét fenyegeti.

Ha a veszély valós, akkor egyben globális: az állítólagos űrfegyver azokat a szatellit hálózatokat veheti célba, amelyek mára fontosabbak talán a mélytengeri optikai kábeleknél is, hiszen a nemzetközi adatkapcsolat, a navigáció, a logisztika vagy például az online kereskedelem alapját, kvázi a világgazdaság egyik legfontosabb motorját jelentik.

Annak ellenére tehát, hogy emberéletet közvetlenül nem tudna kioltani, egy ilyen fegyver az egyik legnagyobb fenyegetés lenne, ami létezik.

A világunkat összekapcsoló sok ezer műholdat veszélyeztetheti az, ha Oroszország atomfegyvert juttat az űrbe - intett óvatosságra Antony J. Blinken amerikai külügyminiszter az egy hete rendezett Müncheni Biztonsági Konferencián is, ahol az oroszokkal az USÁ-nál sokkal jobb kapcsolatot ápoló kínai és indiai kollégájával is átbeszélte az űrbéli nukleáris fenyegetés lehetőségét. A politikus egyértelművé tette: ha Moszkva atomrobbantást hajtana végre a Föld körüli pályán, akkor a detonáció válogatás nélkül tarolná le a létfontosságú műholdakat, legyenek azok amerikai, kínai, indiai vagy bármely más nemzethez tartozó eszközök.

Akárcsak a Kessler-szindróma

Nem kell találgatni, hogy milyen globális károkat okozna egy ilyen támadás az egész világon, mert egy hasonló esemény lehetséges következményeit már 1978-ban leírták.

Donald J. Kessler, a NASA tudósa a róla elnevezett forgatókönyvben felvázolta: a Föld körül keringő űrállomások és műholdak megsemmisülése kommunikációs sötétségbe borítaná az emberiséget, és ehhez elég az orbitális pályán hagyott űrszemét néhány kisebb darabjának összeütközése is, ami láncreakciót indítana el a fejünk felett és elpusztítana minden űreszközt, a kommunikációs műholdaktól a Nemzetközi Űrállomásig.

Ha bekövetkezne, az globális katasztrófát jelentene, hiszen a törmelék komoly károkat okozna azokban a szolgáltatásokban, amelyektől jelenleg mindannyiunk életmódja függ.

Egyes számítások szerint az első műhold 1957-es fellövése óta az emberiség több mint nyolcezer tonnányi hulladékot hagyott Föld körüli pályán. A becslések kb. 2350 üzemképtelen műholdról, 28 ezer darab tíz centiméternél, illetve 900 ezer darab egy centiméternél nagyobb objektumról szólnak, és utóbbiak akár egyetlen egy darabja is elég lenne ahhoz, hogy elpusztítson egy használatban lévő űreszközt, ha összeütközik vele.

Kessler mindezt véletlen baleset következményeként vázolta fel, és nyilván eszébe sem jutott, hogy valaha valaki lenne annyira elvetemült, hogy nem csak előidézne egy ütközést, hanem egyenesen nukleáris robbantást hajtana végre a Föld körüli pályán, még tovább fokozva ezzel a végzetes hatást.

Ha két irányíthatatlan űrtörmelék véletlen találkozása is kommunikációs kőkorszakot idézhet elő (és erre szándékosság nélkül is egyre nagyobb az esély), el lehet képzelni, mit művelne egy irányított atomrobbanás láncreakciója.

Illusztráció: Európai Űrügynökség

Az USA szerint beláthatatlan következményekkel járna

Amerikai tisztviselők és külső elemzők úgy vélik, egy ilyen esemény bőven okozna akkora katasztrófát, mint a Kessler-szindróma.

Összeomlanának a globális kommunikációs rendszerek és az égadta világon minden meghibásodna, a segélyszolgáltatásoktól a mobiltelefonokon át a villamos energia generátorok és vízszivattyúk szabályozásáig, magyarán: működésképtelenné válnának a létfontosságú infrastruktúráink.

Ennek oka az, hogy egy orbitális pályán bekövetkező atomrobbanás iszonyatos mennyiségű űrtörmelékkel szórná meg a fent keringő kommunikációs eszközöket.

Ha egy ilyen végzetes esemény nem lenne önmagában is elég súlyos (de igen, lenne), még hosszú évtizedekre meg is pecsételné az emberiség sorsát, hiszen csak rendkívül lassan helyrehozható károkat okozna. Nagyon hosszú ideig az esetleg megmaradó műholdakkal se lehetne kapcsolatba lépni, a megsemmisült szatelliteket pedig nehéz volna pótolni, hiszen a szétszóródott törmelék ellehetetlenítené új eszközök fellövését és pályára állítását. Teljes kommunikációs sötétség. Akár évtizedekig.

Oroszország tagad

Vlagyimir Putyin orosz elnök egy múlt heti nyilatkozatban kijelentette: ellenzi a nukleáris fegyverek űrbe történő telepítését, és hazája csak ahhoz hasonló képességeket fejleszt, amilyeneken az USA is dolgozik. Erre erősített rá a The Guardian szerint Szergej Sojgu védelmi miniszter, aki tagadta, hogy tervbe vették volna egy ilyen fegyver megalkotását.

„Nem telepítettünk az űrben nukleáris fegyvereket, vagy azok bármely elemét, hogy műholdak ellen használjuk őket, vagy hogy olyan mezőket hozzunk létre, ahol a műholdak nem tudnak hatékonyan működni”

– állítja Sojgu. A feltételezett nemzetközi fenyegetés kapcsán a politikus azt mondta: az orosz szándékokról szóló amerikai állítások célja szerinte az, hogy ráijesszenek a saját törvényhozóikra, mert ettől remélik azok támogatását újabb pénzforrások feloldására, amit Ukrajna támogatására, vagyis az Oroszország elleni küzdelemre fordítanának. A miniszter úgy véli, a Fehér Ház ilyen módon akarja rávenni Moszkvát a nukleáris fegyverzetellenőrzési tárgyalások újrakezdésére is, hiszen országa ezekből a nemzetközi szerződésekből nem sokkal a háború kezdete után kiszállt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet” - Van-e még Milák Kristófnak esélye a párizsi olimpián?
A napokban még mindig csak a 24. születésnapját ünnepelő olimpiai bajnok magyar úszó, Milák Kristóf hosszú kihagyás után újra edzésbe állt. A lapunknak nyilatkozó újdonsült vb-bronzérmes Németh Nándor szerint a következő időszakot fejben is bírnia kell.

Link másolása

A Dohában megrendezett világbajnokságon Honda Tomoru nyerte a 200 méteres pillangóúszást. Magyar szempontból nem a japán sportoló diadala, hanem az időeredménye volt az érdekes: az 1 perc 53.88 másodperces eredmény több mint három és fél másodperccel gyengébb Milák Kristóf világcsúcsánál. Ez még egy visszafogott becslés szerint is azt jelenti, hogy a magyar klasszis közepes formában is megnyerhette volna ezt a versenyszámot a vb-n.

Bosszantó? Örömteli? Ki-ki döntse el magában.

Milák először a 2018-as glasgow-i Európa-bajnokságon győzött 200 pillangón, ezt követte a 2019-es vb-, a 2021-es olimpiai és a 2022-es hazai rendezésű vb-elsőség, majd az Európa-bajnoki cím, kiemelkedő időeredményekkel. Legutóbb a 2023 márciusában rendezett felnőtt országos bajnokságon szerepelt, majd fizikai és mentális problémákra hivatkozva többek között a nyári fukuokai világbajnokságot is kihagyta.

Korábban úgy volt, hogy szeptemberig kapott pihenőt, de ezután sem tért vissza az uszodába. Végül az idei, dohai vb is kimaradt.

A közelmúltban az a hír járta, hogy „álruhában és lehetetlen időpontokban”, de úszóedzéseket végez a Duna Arénában. A Nemzeti Sportnak nyilatkozott Szabó Álmos, a paralimpiai úszóválogatott vezetőedzője, aki arról beszélt, „Milák Kristóf valóban megjelent a Duna Arénában, ahol szárazföldi és vizes edzésmunkát is végez. Nem viselt kapucnit, nem bujkál senki elől, a saját belépőkártyájával, a szokásos edzésidőben jelent meg, és abban az edzésidősávban edzett, amikor mindig is készült. Súlyfelesleg nincs rajta, de biztosan szüksége lesz azért majd még újra pár kiló izomra.”

A sportoló a múlt héten is úszott a Duna Arénában, nem is rosszul, egymás után sorozatban 29 másodperc alatt nyomta le az 50 pillangókat, kis pihenőkkel. A sportoló várhatóan ott lesz a márciusi spanyolországi edzőtáborban is.

Most, hogy Milák Kristóf ismét visszatért, sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy extra-tehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy egy nagy kihagyás után is eredményt érjen el az olimpián?

Németh Nándor egy héttel ezelőtt sporttörténeti sikert ért el azzal, hogy a világbajnokságon bronzérmet szerzett 100 gyorson. A BVSC sportolója őszintén beszélt portálunknak a Milákkal kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről.

Németh Nándor, Fotó: MTI/Kovács Tamás

„Sokan kérdezősködnek róla, de körülbelül ugyanannyit tudunk, mint az újságírók. A mi szempontunkból a váltó miatt érdekes az ő felkészülése, ugyanis nem mindegy, hogy a 4X100 méteres magyar csapat hogy áll majd fel Párizsban. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogyaz úszás egyéni sportág, mindenki maga dönt a saját életéről, ezt nem tudjuk befolyásolni. Húsz hét van az olimpiáig, ennyi idő alatt végig lehet csinálni egy felkészülést – ha nincs az ember mögött egy év kihagyás.”

„Kristóf azonban rendkívül tehetséges, ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet.”

„Ha valaki egy hosszabb pihenő után újra munkába áll, annak az eleje biztosan jó, de aztán jönnek az egyre erősebb edzések, a korai kelések, és ezt fejben is bírni kell. Reméljük a legjobbakat” – mondta Németh.

Kristóf első komoly versenye az áprilisi országos bajnokság lehet, ahol kiderülhet, hol tart a felkészülésben. Az akkori idejéből lehet majd sejteni, hogy mire lesz képes az ötkarikás játékokon.

Selmeci Attila, aki nyolc éven át, a tokiói olimpia végéig irányította Milák felkészülését, néhány hete optimistán beszélt erről a kérdésről.

„A jelenlegi helyzetet látva egyes szakemberek azt mondják, nem valószínű, hogy egy ekkora kihagyás után ez az idő elegendő lesz az eredményes olimpiai szerepléshez, legyen Kristóf bármekkora tehetség. Én a kivételek közé tartozom, tartom magam a korábbi kijelentésemhez: ha most elkezdi és a szükséges intenzitással végzi a munkát, elmegy az edzőtáborba, akkor érzésem szerint sikerülhet jól a felkészülése. Persze az újabb esetleges zavaró körülményeket, egy sérülést, betegséget, pszichés nehezítő tényező kialakulását nem lehet előre látni” – fogalmazott Selmeci a hvg-nek.

Fotó: Getty Images/Matteo Ciambelli

Milák olimpiai indulása egyébként nincs veszélyben, mert már 2022-ben teljesítette az induláshoz szükséges A-szintet

– írta a Telex.

A swimswam.com nemzetközi portál összeállításában a világ 100 legjobb úszója közül a 30. helyre tette Milákot, arra hivatkozva, hogy „2022 óta nem szerepelt jelentősebb versenyen, fizikai és lelki fáradtságra „hivatkozva”. A szaklap méltatja a magyar klasszist azért, mert korábban megdöntötte Michael Phelps világrekordját, a párizsi esélyek kapcsán viszont kiemelik, hogy az idő nem neki dolgozik, ráadásul, a regnáló világbajnok Leon Marchand párizsi hazai közönség előtt úszik majd.

Milákot a végletek embereként jellemzik: két aranyérmet is nyerhet, de az is lehet, hogy el sem indul az olimpián.

És valóban ez a nagy kérdés, hogy kitart-e a lendülete Párizsig? Felül tud emelkedni a korábbi problémáin és legyőzheti-e saját magát?

Szerdán mindenesetre találkozott az edzőjével, Virth Balázzsal, akivel hónapok óta nem dolgozott együtt, és lapértesülések szerint megállapodtak abban, hogy mostantól újra közösen készülnek. Milák továbbra sem akar nyilatkozni, pedig többen próbálták meggyőzni őt arról, hogy a legtöbbet az segíthetne rajta, ha végre mondana valamit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ez egy fordított lavinát is eredményezhet” – Raskó György szerint a gyártók reagálni fognak a piros felkiáltójelekre, de ettől még az élelmiszer nagyon drága marad
Rikító táblácskák jelzik ezentúl, ha kisebb lett egy adott termék. Raskó György agrárközgazdász szerint ez egyértelműen jó intézkedés, hosszabb távon pedig akár véget is vethet az ilyesfajta trükközésnek.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. március 03.


Link másolása

Március elsejétől kell kötelezően megjelölniük az egymilliárd forint feletti árbevételt elérő boltoknak azokat a termékeket, melyeket a gyártóik változatlan vagy akár magasabb áron, de csökkentett méretben árulnak. A gyakorlat egyáltalán nem új, de az utóbbi években harapódzott el. Sokan megszokásból vásárlunk, és észre sem vesszük, hogy a megszokott termék, amit kosarunkba teszünk, icipicit kisebb. Márpedig a súly- vagy térfogatcsökkentett termékek a hó végén súlyos ezrekkel károsíthatnak meg minket,

megfosztva attól a lehetőségtől, hogy egyáltalán szabadon dönthessünk, adott összegért még mindig azt a terméket akarjuk-e megvenni.

Raskó György agrárközgazdásszal arról beszélgettünk, mennyire magyar sajátosság ez a fajta trükközés, és vajon hatásos lesz-e ellene a védekezésnek ez a formája, visszatérhetnek-e a korábbi méretek és mennyiségek.

– Nekem erről a Pál utcai fiúk jut eszembe, amikor elmennek a fiúk az olasz törökmézeshez, aki kisebb darabot ad nekik, drágábban, és Csele, miután kifizeti, mindezt szóvá teszi. Erre az olasz vigyorogva azt mondja, hogy „hát most drágább, hát most kevesebb”.

– Ez a mennyiségi csonkítás az elmúlt két évben vált jellemzővé Európa-szerte, de még a tengerentúlon is ezzel a trükkel próbálkoznak a gyártók.

Magyarországon most már 500 fölött van az érintett termékek száma. Döntően előre csomagolt élelmiszerekről van szó, amelyeknél a csomagolás a korábban megszokott mennyiségnél például egytizeddel kisebb súlyt tartalmaz.

Ha nem figyel oda a vásárló, akkor érezheti magát átverve, amikor hazamegy. Bár azon a terméken, ami most nem 100 grammos kiszerelésű, hanem csak 90, ez fel van tüntetve. A gyártó köteles megjelölni a valós mennyiséget, tehát ilyen szempontból mégsem lehet átverésnek vagy csalásnak nevezni a dolgot, de trükkös fogásnak biztosan, mert előfordulhat, hogy a vevő nem veszi észre, hogy amit fizetett, az nem a korábban megszokott mennyiség, hanem annak mondjuk csak a kilenctizede. Csak érdekességként mondom, hogy Franciaországban az ottani legnagyobb áruházlánc, a Carrefour elébe ment a dolognak, és nem várta meg a kormány utasítását, hanem maga elkezdte feltüntetni azt, hogy valamelyik termék nem a korábban megszokott mennyiséget tartalmazza. Más országokban inkább központi utasításra teszik ezt a dolgot az áruházak, és most Magyarországon is életbe lépett az új szabályozás.

– Tehát ez a típusú szabályozás nem magyar sajátosság?

– Nem, legutóbb Kanada lépett meg hasonlót. Ebből látszik, hogy nemcsak Európában fordul elő ilyen trükközés, hanem más földrészeken is. Brazíliában például az az áruház, amely ilyen terméket árul, köteles 180 napon át olvasható helyen feltüntetni, hogy mennyiség csökkent. Attól persze az ára annyi, amennyi, de ott például 180 napon át kötelező a boltban feltűnő helyen közzétenni, hogy az adott hústermék, felvágott, az már nem 100 gramm, hanem csak 90, vagy éppen 80.

Az intézkedés jogosságát nem hiszem, hogy vitatni lehetne, pláne egy olyan országban, ahol világszínvonalú inflációs ráták voltak az elmúlt időszakban, mint Magyarországon.

A vásárlókat önmagában is idegesíti az állandó drágulás, és mellé még jön a súlycsökkentés, a kettő együtt nem egy kellemes élmény.

– A gyártók akár vissza is térhetnének a megszokott kiszerelésekhez, nem?

– Szerintem a végén ez fog történni, mert a fogyasztó azért csak megjegyzi, ha mondjuk egy húsipari cég sorozatban csökkenti a korábban 100 grammos, 150 grammos vagy éppen 200 grammos termékei mennyiségét, és ezt rá is írja. A vásárlóban csak marad egy keserű íz, hogy haver, te átversz engem. Ha más cégek nem alkalmaznak ilyen trükköt, a gyártó versenyhátrányba kerülhet.

Aki előbb lép ezen a területen, megnyerheti a fogyasztók bizalmát. Ez egy fordított lavinát is eredményezhet.

Ha a többiek visszatérnek a megszokott mennyiségekhez, amik a kerek számokat jelentik általában, akkor az, aki ezt nem teszi meg, ki fog szorulni a piacról. A kiskereskedelemben olyan éles verseny van, hogy hosszú távon, aki kilógó módon trükközik, az biztos, hogy vesztese lesz ennek a sokszereplős játéknak.

Pénteken felkerekedtünk, és megnéztük, alkalmazzák-e már a boltok a rendelkezést. Első utunk a sarki kisboltba vezetett, ahol, ahogy arra számítottunk, híre-hamva nem volt a piros felkiáltójeleknek. De ez nem jelent feltétlenül szabálytalanságot, hiszen feltételezhetően a bolt éves árbevétele nem éri el az egymilliárd forintot. Utána négy nagy éleémiszeráruház-láncot néztünk meg. Először egy Auchant. Bár a bejáratnál még nem fogadott tájékoztatás, de a polcokra folyamatosan helyezték ki a kis figyelmeztető táblákat. A legtöbb helyen már kint is voltak, de szemtanúi is voltunk, ahogy a bolt egyik alkalmazottja az egyik részlegen éppszorgosan pakolta ki azokat. A kép elég vegyes. Van olyan termékcsoport, ahol egyáltalán nem voltak ilyen táblácskák,
de például a fűszereknél, mosószereknél szinte piroslottak a polcok a rengeteg figyelmeztetéstől.

Hasonló volt a helyzet a Lidlnél is, de itt már a bejáratnál egy nagy információs tábla hívja fel a vásárlók figyelmét a változásra, aminek megfelelően bent is ott virítottak a címkék az adott termékek polcain. Szakasztott ugyanez volt a helyzet a Sparnál és az Aldinál is. Tábla a bejárati ajtón (nem is egy), és figyelmeztető táblácskák bent is. Ötszáz terméket nem böngésztünk át, egy ismert öblítőmárkát kiválasztottunk. Azt tapasztaltuk péntek délelőtt, hogy három boltban megkapta a felkiáltójelet, azonban a negyedikben nem. De mivel az első nap első óráiról volt szó, meglehet, hamar pótolták ott is.

– Pénteken több boltban is jártunk, és volt, ahol még nem került fel minden figyelmeztetés. Vajon miért?

– Nagyon sok adminisztráció ezzel külön foglalkozni, mert egy nagyobb élelmiszeráruháznál nagyjából 500 terméknél kell ezt a figyelmeztetést jól látható helyen közzétenni. Eszméletlen sok plusz munka, és nyilvánvalóan nagyobb munkaerőköltséget jelent.

– Ön mit tippel, mikor kezd el csökkenni a piros figyelmeztetések száma a boltokban?

– Lehet akár egy-két év is a visszaállás, mire a termelők, gyártók visszatérnek a megszokott csomagolási egységekhez. És egy dolgot biztos, hogy nem változtat meg ez a hazai előírás:

az élelmiszer a magyar vásárlóerőhöz képest eszméletlenül drága marad.

Most, hogy a hazai élelmiszer-kiskereskedelmi árak elérték a nyugat-európai árszintet, még nyilvánvalóbb az, hogy a kapott jövedelem vagy a vásárlóerő mennyivel nagyobb Ausztriában vagy Németországban, mint Magyarországon. Most már az úgynevezett vásárlóerő-paritáson mért árakban nagyon közel vagyunk egymáshoz, azt lehet mondani, hogy a hivatalos árfolyamon számítva egy az egyben kijön az, hogy

Ausztriában az átlagpolgár a jövedelméből két és félszer több élelmiszert tud vásárolni, mint Magyarországon,

és ugyanez igaz a német vásárlóra is. Transzparensebbé is vált ezáltal az egyes országok életszínvonal mérése, aminek fontos összetevője, hogy az élelmiszerárak egyes országokban hogy alakulnak önmagában és a jövedelmekhez viszonyítva, hogy melyik országban mennyit költenek élelmiszerre. Nagyjából ugyanaz az árszint, és így az jön ki, hogy ez Ausztriában a teljes háztartási kiadásnak csak 11 százaléka, Magyarországon 25 százalék.

Amennyiben nem bízna a címkézésben, vagy csak kisbolt van a közelben, a Nébih oldalán megtalálja az összes terméket is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk