SZEMPONT
A Rovatból

Van, aki az anyanyelvét is elfelejti

Hogy rendezik be a lakásaikat, mit gondolnak a nők szerepéről, a gyerekek taníttatásáról a régebb óta itt élő keleti, ázsiai migránsok?

Link másolása

A rendszerváltás óta a világ számos pontjáról érkeztek bevándorlók Budapestre. Van, akit jobb anyává tett Magyarország, más a saját anyanyelvét is elfelejtette, ezért már a szülőhazájában is csak angolul mer megszólalni. Az oroszok porcelánokkal veszik körbe magukat a lakásukban, a távol-keletiek egyre kevesebb rizst esznek, az indiaiak pedig mielőbb mennének már haza. Hogyan teremtenek otthon maguknak Magyarországon a bevándorlók? Ennek járt utána az Abcug.

Az utóbbi másfél évben rekordszámú migráns érkezett a zöldhatáron keresztül Magyarországra (hogy a legtöbbjük pár napon belül tovább is álljon), a kormányzat pedig lépten-nyomon azt szajkózza, hogy az országnak nincs szüksége rájuk, és csak a bajt okozzák. Eközben azonban hajlamos elsikkadni, hogy Magyarországon már sokkal régebb óta élnek migránsok, a legtöbbjük pedig olyannyira részévé vált az országnak, hogy teljesen természetes a jelenlétük.

Vannak, akik korábbi oktatási csereprogramok letelte után maradtak itt, mások vegyes házasságban élő külföldiek vagy multinacionális cégek dolgozói, esetleg vállalkozást indító kínaiak, török, a legtöbbjük pedig már a 90-es évek óta Magyarországon él.

Hogyan tud magának egy külföldi otthont teremteni Magyarországon? Ezt vizsgálták a Néprajzi Múzeum kutatói a Vándorló tárgyak című kötetükben: mik azok a kötődések, amelyek egy migránst a szülőhazájához húznak, mit őriznek meg, mit hagynak maguk mögött, és egyáltalán hogyan hat rájuk Magyarország?

Meglepődtek, milyen kihalt Budapest

“Nekem nagyon nehéz volt Magyarországon először. Én egyedül jöttem. Busszal jöttem, nem repülővel. Nem volt pénzem. A főnököm nem jött értem, elfelejtette. Akkoriban volt a Deák téren egy buszpályaudvar. Ott maradtam egyedül. Nem beszéltem se angolul, nem beszéltem németül, magyarul sem. A taxisnak csak annyit tudtam mondani: hotel. Egy éjszakát ott aludtam, másnap ugyanoda visszamentem, a buszpályaudvarra, hátha jön a főnököm, és jött…”. A történet óta már jó pár év eltelt, az azt elmesélő török férfinek pedig azóta már saját gyorsétterme van Budapesten.

Magyarországi fogadtatása azonban ma is élénken él benne, ezért ha török ismerős vagy rokon jön Magyarországra, nem hagyja magára, kimegy érte a repülőtérre, szállást, munkát ajánl neki.

A világ legkülönbözőbb pontjairól Budapestre érkező bevándorlók mind más és más módokon élik meg a Magyarországra érkezésüket. Az ázsiaiak egy része például egyenesen sokként. Számukra egy nagyváros egy nyüzsgő, zajos, forgalmas hely, a távol-keleti városokhoz képest azonban Budapest olyan, mintha egy nyugodt, csendes, kihalt város lenne. “Mintha mindenki elutazott volna” – mondta egyikük. Se biciklisek, se motorosok, éjszaka pedig alig van valaki az utcán.

Az emberek keveset mosolyognak, ingerültek, és furán merevnek tűnnek a rugalmassághoz szokott ázsiaiak számára.

Az orosz bevándorlók között túlsúlyban vannak a nők, ami nem csoda: a legtöbben vegyes házasságok révén érkeztek, a férj magyar, a feleség orosz. Magyarországot azért választják, mert a nyugat-európai országokhoz képest olcsónak számít. Az orosz nők és a török bevándorlók huzamosabb időre érkeztek, a távol-keletiek között vannak, akik csak átmeneti itt tartózkodással számolnak, és van olyan indiai, aki nem is tartotta magát migránsnak, mondván, hogy csak dolgozni jött ide, és van saját otthona Indiában. Hogyan próbálja megőrizni az oroszságát az a nő, aki egy életre Magyarországra költözött a hazájából?

Körbeveszik magukat az otthoni tárgyakkal

Először is lehetőség szerint oroszul beszélnek, főleg a családtagokkal. Megtartanak bizonyos szokásokat, ilyen például az, hogy a családi összejöveteleken énekelnek, illetve szertartásokat, például, hogy a vendéget nem csak teával kínálják, hanem süteménnyel, lekvárral is. Az orosz indentitásukat azonban elsősorban a lakásuk berendezésével hangsúlyozzák: olyan tárgyakkal veszik körbe magukat, amelyek megmutatják etnikai hovatartozásukat, amelyek között jól érzik magukat, sőt, amelyek még azt is meg mutatják, mennyire sikerült hozzászokniuk az új hazájukhoz.

“Gzseli porcelán szinte minden orosz családban van. Mindenkinek van legalább egy kis sarka otthon ilyen porcelánnal, teás edénnyel berendezve”

– mesélte Jelena, az 52 éves idegenvezető. Ezek mellett jellemzőek még a virágos fémtálcák, matrjosababák. Ezek mind a haza iránti vágyódást jelképezik. A fényképek és különböző emléktárgyak szintén gyakoriak, az orosz füstölt halak pedig igazi hiánycikknek számítanak, azok ugyanis nem kaphatóak Magyarországon. Csak ponty, az pedig “olyan a halak között, minta a disznó”.

Ott, ahol a feleség haláleset vagy válás miatt egyedül maradt, még inkább felértékelődött ezeknek a tárgyaknak a szerepe, sőt, a túlzsúfolásuk azt is jelentheti, hogy a tulajdonosuk nem érzi jól magát az új otthonában. Nyina 61 éves rajztanár, 1989 óta él Magyarországon, de a költözése után pár évvel elvált a férjétől, majd többször kirúgták a munkahelyéről. “Vendégnek érzem itt magam, nem sikerült gyökereket eresztenem” – mondta, hozzátéve, hogy már Oroszországban sem lenne otthon. Az ő lakásának minden zuga tele van orosz tárgyakkal.

Van, aki a nyelvet is elfelejti

A frissen érkezett orosz migránsok még gyakran hazalátogatnak, és bár az idő előrehaladásával ezek a látogatások ritkulnak, sosem szakadnak el teljesen szülőhazájuktól: érdeklik őket az aktuális hírek, könyveket olvasnak, filmeket néznek. Mások azonban másképp tartják a kapcsolatot a szülőhazájukkal.

A kínaiak számára az otthon például nincs olyannyira földrajzi helyhez kötve, mint más kultúrákból érkezőknek. Számukra

az otthon ott van, ahová a kapcsolatrendszerük kötik őket. A kínai emberek komolyan veszik a kapcsolati hálót, főleg a rokoni alapút: egy rokonban, még ha távoli is, megbíznak.

Az üzletelés, a szociális élet, mind ebben a kapcsolati rendszerben zajlik, és ha ez hozzáférhető, akkor igazából mindegy is, hogy éppen hol tartózkodnak a világban, otthon fogják érezni magukat.

A japánok, illetve a koreaiak esetében más a helyzet. A család számukra olyannyira elsődleges, hogy folyamatos jelenlétet igényel: a gyerek felelősek a szüleikért, és ez fizikai jelenlétet igényel, nem lehet skype-on letudni.

Ha valaki elköltözik Japánból, és nem ápolja folyamatosan a családi kapcsolatokat, akár teljesen kieshet a családból: egyre ritkábbá fognak válni a találkozások, elmarad az ajándékozás, bizonyos idejű távollét után pedig már az is felmerül, mennyire számít még egy japán japánnak.

A japán nyelvvel pláne így van, tökéletes használata elengedhetetlen feltétele, hogy valakit a japánok japánnak tekintsenek. Hiába az anyanyelve ez valakinek, ha nem használja jól, azzal az idegenséget hangsúlyozza. A japán nyelvnek viszont megannyi olyan eleme van, amelynek használatát csak folyamatos gyakorlás mellett lehet szinten tartani. Ezért van az, hogy a Magyarországon élő japánok közül többen is azt mondták, ha hazalátogatnak, inkább angolul beszélnek, az ugyanis egy tiszta helyzet, akkor idegennek számítanak. Ha megpróbálnának japánul beszélni, senki sem tudná őket hová tenni.

Kevesebb rizs, több gyerekével lévő anya

A távol-keleti családok közül sokan csak átmenetinek tartják magyarországi tartózkodásukat. Ez sokszor a lakásuk berendezésén is látszik. Japánban a lakások modernek, de sokban van olyan helyiség, amit direkt hagyományőrzőn rendeznek be (például földre teríthető ágyak vannak benne). A kutatók ugyanakkor Budapesten egy olyan esettel sem találkoztak, ahol megkíséreltek volna berendezni egy ilyen szobát. A magyarázat mindig az volt, hogy a lakó csak ideiglenesen van Magyarországon, holott voltak, akik már évtizedek óta itt élnek. A kutatók végül arra jutottak, hogy annak a fajta otthonnak egyszerűen Japánban van a helye a japánok szerint.

A rizsfogyasztással hasonló a helyzet: a szülőföldön magától értetődő, itt azonban nem annyira elterjedt, egyszerűen azért, mert van választási lehetőség mást is enni. Ami még furcsább, hogy az idegen ország – jelen esetben Magyarország – az anyaszerepeket is a saját képére formálja.

“Más itt anyának és nőnek lenni, mint otthon” – mondta egy negyvenéves japán nő. Kisebb a különbség a nemek között, könnyebb munkát találni, és nem szégyen egyedülálló anyának lenni. Sőt, itt még az apák is jobban részt vesznek a gyereknevelésben.

A kínai anyák esetében ennek épphogy a fordítottja igaz: a családi szerep felértékelődik, az otthoni, egyenlőségen alapuló nemi szerepek megváltoznak, és a nők sokkal inkább csak a családdal foglalkoznak, és kevésbé a munkával. Kínában utóbbi számít kivételesnek.

A gyerekekkel más a helyzet: az ő esetükben minél inkább próbálják megőrizni a kapcsolatot a szülőhazával. Az ázsiaiakra jellemző, hogy a gyerekük ruháját otthonról hozatják, igyekeznek követni az otthoni divatot, a gyerek ugyanis nem maradhat le az otthoni gyerekektől, meg kell szoknia a viseletet, egyszer ugyanis haza kell térnie.

Jellemző az is, hogy a migránscsaládok a gyerekeiket otthon taníttatják. Így tett egy török étterem tulajdonos is, mindkét fiát visszaküldte Törökországba tanulni, az édesanyjukkal együtt utaztak el. Azóta havonta csak tíz napra látja őket. Hogy miért fontos neki mégis, hogy a gyerekek otthon tanuljanak?

“Sok embernek, aki fiatalon jött ide, mint én, vagy magyar, vagy török felesége van, de a gyerekei itt nőnek fel, szerintem azoknak nagy jövője nincsen. Se anyagi, se más. Barátra sem nagyon találnak, a két kultúra között nem jól érzik magukat” – magyarázta. Szerinte az oktatás jó, de a környezet nem. A lányoknak például már tizenöt éves korukban párkapcsolatuk van, az pedig szerinte túlzás.

Hozzátette azt is, hogy a nyugati országokban azért jobb a helyzet, mert ott van annyi török, hogy kialakulhatnak családos török közösségek. Bécsben, Németországban van ilyen, Magyarországon viszont nincs. Török iskola van ugyan, de szerinte több ott az ázsiai, mint a török.

“Ez már nekem túl multikulturális. Nem akartam, hogy a fiam ennyire megváltozzon.

Elég, ha magyar és török” – mondta. Így az egyetemig Törökországban tanulnak, aztán viszont szeretné, ha visszatérnének Magyarországra.

Migráns vagy külföldi?

Reggel az indiai hírek elolvasásával kezdődik a nap, majd átfut pár angol nyelvű hírt is a legfrissebb magyar történésekről. Chatel az indiai barátaival a Facebookon, akik Berlinben, Amerikában vagy a Közel-Keleten élnek. Munka után a magyar vagy a Magyarországon élő indiai ismerőseivel találkozik. Este pedig Youtube-ról letölthető indiai filmeket néz, amelyek például az Egyesült Államokban élő indiai migránsokról szólnak.

A tanulmánykötet egyik indiai interjú alanyáról van szó, és már a napi rutinja alapján is látszik, hogy rengeteg különböző hellyel érintkezik a kérdés pedig az, hogy lehet-e bevándorlónak nevezni, vagy inkább csak külföldinek kéne.

A Magyarországon élő indiaiak közül többen is elutasították, hogy migránsnak nevezzék őket, mert azt valamiféleképpen a gyökértelenséggel azonosítják. Ők pedig köszönik szépen, Indiában saját házuk, otthonuk van, ahová pár éven belül vissza akarnak térni.

A letelepedés az ő esetükben sokkal fogósabb kérdés, Indiában ugyanis rohamléptékkel javul az életszínvonal, amely sok külföldre költözött indiait csábít haza. A Magyarországon letelepedettek amúgy sincsenek sokan, a számuk pár száz főre tehető, és elsősorban a 90-es években érkezett vállalkozókról van szó, akik főleg éttermeket üzemeltetnek. A magyarországi indiaiak másik, nagyobb csoportja olyan diplomával rendelkező indiaiakból áll, akik főleg multinacionális cégeknek dolgoznak.

A két csoportnak az élettere, a lakása is gyökeresen eltér egymástól. Az átmenetileg Budapesten lévők bérlakásokban élnek, amelyek semennyire sem tükrözik az indiai kultúrát, uniformalizáltak, minden funckionális, a legkitüntetettebb helyen pedig a laptop van, ami az elsődleges kapcsolattartási eszköz az otthonnal. Mindez egybevág azzal, amit elmondanak róla, miszerint a lakást csak használni akarják, érzelmileg nem akarnak kötődni hozzá. Egyikük még egy képet is kitett a kandalló peremére a saját családi házáról

A letelepedett migránsok ezzel szemben faliszőnyeggel, képekkel, vallási tárgyakkal és más, indiai kötődésű dolgokkal veszik körbe magukat a lakásikban. Mellettük azonban megjelennek az európai designtrendek is, ebből látszik ezeknek a migránsoknak a beilleszkedési igyekezete.

A cikk forrásául a Néprajzi Múzeim Vádorló tárgyak című kötetének tanulmányai szolgáltak, elsősorban Vörös Gabrialla A dönerjelenség, Kerezsi Ágnes Orosz identitás Budapesten az orosz feleségek tárgyhasználatának tükrében, Wilhelm Gábor Kelet- és délkelet-ázsiai migránsok tárgyi kultúrája Budapesten, illetve Árendás Zsuzsanna Megteremtettük a mi kis Indiánkat című tanulmánya.

Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Magyar Péter változtatott az eddigi stratégiáján, és nagyon komoly kockázatot vállalt
Szerinte az EP-választással nem vállalt olyan sokat a Tisza Párt politikusa, de abban, hogy önkormányzati helyekért indulnak, sokféle csapdahelyzetbe kerülhetnek.

Link másolása

Somogyi Zoltán politikai elemző szerint Magyar Péter taktikát váltott azzal, hogy a kampány közepén döntött úgy: részt vesz az önkormányzati választásokon is. Szerinte olyan hangulat állt elő, ami elragadta magával a politikust és a Tisza Pártot – fejtette ki a Népszavának.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Magyar Péter első három polgármester-jelöltjét olyan kerületekben (a VII.-ben, a XI.-ben és a XVIII.-ban) mutatta be, ahol jelenleg ellenzéki (DK-s) városvezetők irányítanak, ami miatt vitába került Dobrev Klárával, a párt vezető politikusával is.

Pénteken aztán bejelentette, hogy azonos számű jelöltet indítanak ellenzéki és fideszes vezetésű kerületekben is, igaz, mindeközben a Színes Erzsébetváros jelöltje, Lajos Béla közölte: mégsem a Tisza Párt színeiben indul a VII. kerületben.

Somogyi Zoltán szerint egyelőre csak annyit lehet biztosan állítani, hogy Magyar Péter eltér attól a stratégiától, amit eddig követett, és ami láthatóan jól működött. A NER-ből év elején kiszálló politikus eddig egyenlő távolságot igyekezett tartani Orbán Viktortól és Gyurcsány Ferenctől is, akikhez képest alternatívát igyekezett nyújtani. Azokat a választókat szólította meg, akiknek elegük van nemcsak a Fideszből, hanem abból az ellenzékből is, amely – a közvélemény egy része szerint – alkalmazkodott a kormányzati kívánalmakhoz.

Somogyi szerint ehhez a taktikához ideális volt az EP-választás, amivel egy „bent is vagyok, kint is vagyok” állapottal tudott belépni a politikai színtérre.

„Azzal, hogy elindul az önkormányzati választásokon, Magyar Péter feladja az eddig követett stratégiát”

– jelentette ki a politikai elemző.

Ezzel már nem tudja fenntartani azt a látszatot, hogy a jelenlegi pártstruktúra felett áll. „Ha túlságosan elmérgesedik a viszony a DK-val, akkor az szavazatveszteséget is okozhat Magyar Péter pártjának” – tette hozzá Somogyi. Szerinte az önkormányzatokban viszont napi szinten kell döntéseket hozni, a Tisza Párt politikusai nem kerülhetik el, hogy egy-egy adott ügyben együttműködjenek akár a Fidesszel, akár az ellenzéki pártokkal.

Hozzátette: Magyar Péternek felelősséget kell majd vállalnia azokért a politikusokért is, akik a Tisza Párt színeiben kerülnek be adott esetben önkormányzati testületekbe. A politikai elemző nem állítja, hogy az önkormányzati indulás feltétlenül rossz ötlet volt a pártvezető részéről, „de azt igen, hogy nagyon komoly kockázatokkal jár számára.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Kishitű voltam, már azon dolgozom, hogy senkivel ne kelljen koalíciót kötnünk
Néhány hete még úgy gondolta, hogy háromosztatú lesz a magyar politikai tér, most már másképp gondolkozik erről. Magyar Péter nem szeretne koalíciót kötni sem Orbán Viktorral, sem Gyurcsány Ferenccel.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. május 02.


Link másolása

Közel három órán keresztül kérdezte Magyar Pétert Puzsér Róbert a Hard Talk legutóbbi adásában. A kritikus egy ponton arról kérdezte vendégét, hogy a Tisza Párt politikusa mit tekintene az Orbán-rendszer végének. Magyar ugyanis korábban nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy hatalomra jutva megfontolná a koalíciót egy Orbán Viktor nélküli Fidesszel.

Magyar Péter a válasza elején Horn Gyulát idézte, aki szerint mindenekelőtt azt kell megnézni, hogy milyen felhatalmazást kapnak majd a választások során az emberektől. Magyar ezután azt mondta, hogy az első interjúi idején még ő sem gondolta volna, hogy néhány héttel később már Puzsér és Kóczián faggatják.

„Kishitű voltam, és azt gondoltam, hogy egy háromosztatú politikai teret kell elképzelni”

– kezdte a választ Magyar arra utalva, hogy Orbán és Gyurcsány pártja mellé szerinte még be lehet férkőzni.

„Most már nem így gondolom. Azt hiszem, hogy ez most már egy kétosztatú politikai tér lesz” - folytatta a Tisza Párt alelnöke, aki hangsúlyozta: ő abban reménykedik, hogy idővel „tényleg elmehet a gyerekeivel játszani és lesz száz másik Magyar Péter vagy nem Magyar Péter, aki átveszi”.

„Azon fogok dolgozni, hogy nekünk senkivel ne kelljen koalíciót kötnünk. Engem nem érdekel Gyurcsány Ferenc, megmondom őszintén. Soha egy asztalhoz nem akarok vele leülni, mert tudom, hogy mit tett ezzel a hazával”

– mondta Magyar Péter.

A politikus azt is leszögezte, hogy Orbán Viktor sem érdekli, aki szerinte jól indult, de mégis csak ő vezeti „a kormánynak vagy maffiának nevezhető konglomerátumot”.

Puzsér és Magyar beszélgetését ebben a cikkben lehet végignézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Salát Gergely: Hszi Csin-ping kőkemény politikus, Orbán Viktorral nem arról fognak beszélgetni, milyen irányba kanyarodjon a Budapest-Belgrád vasút
Jól zár a kommunikáció, fogalmunk sincs, valójában mit fog itt csinálni kínai elnök - mondja a szakértő. Az viszont biztos, hogy amiről Orbán Viktorral megállapodnak, néhány éves távlatban meghatározó lehet a magyar-kínai kapcsolatokban.

Link másolása

Ma Magyarországra jön Hszi Csin-ping kínai elnök, a Kínai Kommunista Párt vezetője, aki Franciaországból, illetve Szerbiából érkezik. A kínai elnököt 400 fős delegáció kíséri, és a magyar kormány történelmi jelentőségűnek tartja a látogatást. Azt, hogy pontosan miről lesz szó, milyen megállapodásokat írnak alá, egyelőre titokban tartják. De Kína az elmúlt években hatalmas befektetésekbe kezdett Magyarországon, elsősorban akkumulátorgyárakat, valamint autógyárakat telepít hozzánk, emellett javában készül a Belgrád-Budapest vasútvonal, amely az új kínai selyemútnak nevezett kereskedelmi útvonal fontos része lesz.

Magyarország tehát Kína egyik fontos európai partnerévé vált az elmúlt években.

Közben Kínának egyre több a konfliktusa az Euórópai Unióval, főleg gazdasági téren, Európa a saját gazdaságát, például autóiparát félti, globálisan pedig egyre feszültebb a viszony Kína és az Egyesült Államok között, Kína növekvő világpolitikai ambícióinak köszönhetően.

Arról, hogy mi a mostani látogatás tétje, Salát Gergellyel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének tanszékvezetőjével és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójával beszélgettünk.

— Mi a jelentősége annak, hogy Hszi Csin-ping éppen most, személyesen Magyarországra jön?

— Húsz éve járt utoljára Magyarországon kínai elnök. Ez nyilván egy gesztus Magyarországnak, ami azt akarja mutatni, hogy megéri Kínával jóban lenni, mert ilyen gesztusokra számíthatunk. De itt természetesen nemcsak a gesztusokról van szó, hanem azokról a nagyon megelevenedett magyar-kínai, elsősorban befektetési kapcsolatokról is, amelyeket ezzel a látogatással Hszi Csin-png szentesít.

— Szimbolikus csupán ez a látogatás, vagy valóban eldőlnek most fontos kérdések?

— Azt gondolom, hogy a konkrét kérdések, hogy melyik cég hol fektet be, hány milliárdot, vagy milyen magas lesz a kerítés, ezeket már rég letárgyalták a szakemberek egymás között. Itt legfeljebb az általuk már kidolgozott szerződéseket fogják ünnepélyesen aláírni. A megbeszélés sokkal inkább a világ helyzetéről, az EU-kínai kapcsolatokról és annak a lehetőségeiről fog szólni Orbán Viktor és Hszi Csin-ping között.

Ők nem arról fognak beszélgetni, hogy milyen irányba kanyarodjon a Budapest-Belgrád vasút, hanem arról hogy mik az alapvető stratégia, geopolitikai érdekei a két országnak, illetve, mit lehet kezdeni az EU-kínai kapcsolatokkal, illetve abban milyen szerepet tud játszani Magyarország.

— Ugyanez elmondható Hszi Csin-ping franciaországi látogatásáról vagy a szerbiai útjáról?

— Mindegyik másról szól. Franciaországban egészen konkrét dolgokról kell megalkudni. Ott is feltételezem, hogy a geopolitikai viszony lesz a fő kérdés. Nyilván beszélni fognak az orosz háborúról és arról a nyugat-afrikai nyomulásról, amit Franciaország kárára az oroszok végeznek, de azért valószínűleg a kínai gazdasági érdekek is ott vannak mögötte. Nyilván beszélni fognak kereskedelmi és egyéb kapcsolatokról.

Emmanuel Macron az EU egyik első számú vezetője, bizonyos kérdésekben a kínai kapcsolatok szószólója, más kérdésekben, például az elektromos autók ellen indított dömping-eljárásban éppen, hogy a Kína elleni fellépés fő képviselője.

Ott nagyon komoly alkudozás megy majd mindenféle dömping-eljárásokról és egyebekről. Nyilván ilyen jellegű alkudozás Magyarországon nem lesz. A belgrádi látogatás pedig inkább egy gesztus. Ez pontosan a belgrádi kínai nagykövetség lebombázásának a 25. évfordulójára van időzítve. Ez egy üzenet az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, hogy „nem felejtünk”, üzenet Oroszországnak, hogy „nem fogunk barátkozni a NATO-val és Amerikával, számíthattok ránk”, és természetesen azért Szerbiában is vannak üzletek, amiket le kell tárgyalni.

— Magyarország valójában mennyire jelentős üzleti partner Kínának?

— Öt éve azt mondtam volna, hogy semennyire, vagy minimálisan. Most azt gondolom, hogy ezekkel a hatalmas befektetésekkel tényleg fontossá vált. Nyilván nem a világ legfontosabb országa, a kínai befektetések nagyrészt nem Magyarországra érkeznek, még Európán belül sem, de azért egy CATL, vagy egy BYD méretű gyár Kínából is látható.

— Nemrég arról jelent meg hír, hogy Hszi Csin-ping ellátogat Pécsre is, később ezt Szijjártó Péter álhírnek nevezte. Erről mit gondol, mi lehetett a háttérben?

— Megjelent hetekkel ezelőtt egy hír, hogy Pécsen is lesz egy nagy autógyár, majd ezt hirtelen törölték a hírportálokról. Most mindenki találgat.

Nagyon jól zár a kommunikáció mind a két oldalon, tehát fogalmunk nincs valójában arról, hogy mit fog itt csinálni Hszi Csin-ping és milyen megállapodásokat akarnak kötni. Ilyenkor elszaporodnak a pletykák.

Három nap múlva okosabbak leszünk.

— Milyen most Kína helyzete? Lehet olvasni gazdasági válságról, vagy arról, hogyan válnának az Egyesült Államok riválisává – mindebben hol tartanak most?

— Bőven vannak gazdasági problémák, de nincs válság. Azért öt százalékos gazdasági növekedést továbbra is fent tud tartani Kína. Bizonyos problémákat meg kell oldani, ezen rajta vannak, vagy rajta lesznek.

Nyilván a két számjegyű gazdasági növekedés időszaka soha nem fog visszatérni, de olyan modernizációs, csúcstechnológiai és innovációs programok zajlanak, hogy azért egy szép, számottevő ütemű gazdasági növekedést továbbra is fenn tud tartani.

Ahol éppen valami nagy probléma van, oda a kínai államnak van akkora ereje és kapacitása, hogy gyorsan tudnak sok erőforrást csoportosítani a tűzoltásra. Tehát nem lesz nagy válság.

— Hszi Csin-ping milyen politikus, mit hozott Kína számára?

— Kőkemény politikus, aki nem is feltétlenül a saját ambíciói miatt, hanem inkább a Kínai Kommunista Párt elitjének konszenzusa alapján összerántotta Kínát. A 90-es, 2000-es években rengeteg helyi kiskirály, milliárdos, oligarcha egymással ellentétes érdeke húzta szét az országot, ezeket letörte. Megint egy centralizált, kemény pártállam lett Kína.

Amikor eltűnő politikusokról hallani, akik talán előkerülnek később, talán nem, az is ennek a folyamatnak a része?

Természetesen a politikai harc, a centralizáció áldozatokkal jár.

— Az emberi jogi kérdésekben mi Hszi Csin-ping szerepe, illetve felelőssége?

— Az általános bekeményítés, centralizáció a nyugati értelemben vett emberi jogok visszavágásával jár. Most rosszabb a helyzet ebből a szempontból, nyugati szempontból Kínában, mint mondjuk 15 éve. Azt gondolom, hogy ez a kínai pártelit politikájának a része. Egészen egyszerűen nem akarnak a szovjet kommunista párt sorsára jutni – ezt ki is mondták. Azt gondolják, hogy ahhoz, hogy a párt megőrizze a hatalmát, most egy keményebb időszakra van szükség.

— A kínai elnök mostani magyarországi látogatásának milyen távlatban lehet jelentősége, milyen távlatban határozhatja meg azt, hogy a két ország viszonya hogyan alakul?

— Ez néhány éves távlatban lehet meghatározó. Azt, hogy mondjuk a következő egy-két-három-négy évben milyen befektetések fognak idejönni, milyen pénzügyi konstrukcióval fog együttműködni a két ország, erre meghatározó lesz. De öt év múlva nyilván teljesen más lesz a világ, mint most, tehát akkor lehet, hogy megint teljesen újra kell gondolni az egészet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ha nem jön össze, májusban pihenünk” – Órákkal a határidő előtt még nem adta le az ajánlásokat sem a Momentum, sem Márki-Zay pártja, sem a Jobbik
Magyar Péter felbukkanása eddig leginkább az ellenzéki pártoktól szívott el támogatókat. Ez már az ajánlásokért folytatott küzdelemben is érződik. Végigjártuk Budapest legforgalmasabb pontjait, hogy lássuk a véghajrát.

Link másolása

A február óta eltelt időszakban a semmiből vált az egyik a legerősebb ellenzéki erővé Magyar Péter Tisza pártja, és ezzel teljesen felforgatta a politikai térképet, főleg az ellenzéki térfélen. Ezt jól mutatja az is, hogy több ismert ellenzéki pártnak is nehezére esik összegyűjteni az Európai Parlamenti választáson való résztvételhez szükséges 20 ezer aláírást.

Néhány óra múlva, pénteken 4 órakor lejár a határidő, de az ajánlóíveket még nem sikerült leadni mindenkinek.

Elsőként a Tisza párt jelentette be, hogy összegyűjtötték a szükséges számú ajánlást, rögtön az első napon, igaz, leadni csak április 30-án adták le az íveket. A Fidesz szintén az első nap végzett, és ők április 27-én, elsőként le is adták azokat. Április 30-án továbbította a Választási Irodához ajánlásait a Mi Hazánk, a Kétfarkú Kutyapárt és a Gattyán-féle MEMO is. Az MSZP-DK-Párbeszéd a szükséges 20 ezer aláírást háromszorosan túlteljesítve csütörtökön adta le az íveket, és ugyanezen a napon végzett az LMP is.

Péntek reggel, órákkal a határidő lejárta előtt azonban az NVI honlapja szerint még nem adta le az aláírásokat sem a Momentum, sem a Jobbik, sem a Mindenki Magyarországa Mozgalom.

Az olyan kisebb indulókról nem is beszélve, mint a Jakab Péter-féle Nép pártján, vagy a Vona Gábor fémjelezte Második Reformkor.

Csütörtökön több helyen is jártunk Budapesten, hogy megnézzük, hogyan folyik a véghajrá. Arra számítottunk, biztosan kint lesz az összes aktivistájával az összes még nem végzett párt. Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna.

A Nyugati aluljáróban Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Mozgalma várta az aláírókat. Két nappal korábban az MMM kiküldött egy levelet azoknak, akik korábban bármikor feliratkoztak a mozgalom hírlevelére, melyben többek között ez áll:

„Sajnos az erőn felüli munka dacára sem sikerült még összegyűjteni a 20 ezer aláírást, ahogyan sok más pártnak sem. Több száz aktivistánk gyűjti napok óta az ajánlásokat, azonban a tapasztalat az, hogy az emberek fásultak, bizalmatlanok és a legtöbben elutasítóak a politikával szemben.”

A Nyugatinál nem kerteltek, őszintén elmondták, hogy

rezeg a léc, állításuk szerint mindenki kint van, és gyűjti az aláírásokat (ezt később tapasztaltuk is, több helyszíneken láttuk az MMM pultját).

Egy idősebb aktivista személyes véleményként mindehhez hozzátette: azért is dolgoznak ilyen kitartóan, mert úgy gondolják, hogy személyesen Márki-Zay Péterért, és a mozgalom által képviselt értékekért kár lenne, ha elvesznének. Természetesen szóba került Magyar Péter felbukkanása, elszívó hatása, az aktivista szerint „minden kicsi megérzi” a Tisza párt felemelkedését. És hogy mi lesz, ha nem jön össze a húszezer? „Májusban pihenünk” – mondja szomorkás mosollyal.

Kissé odébb állt a Jobbik pultja is, amelyen csupán a listavezető Róna Péter neve és arcképe látható, és nagyítóval lehetett megtalálni, hogy ez valójában a Jobbik pultja. Akkor, utunk elején még nem mentünk oda, gondolván a következő helyszínen is lesznek jobbikosok.

Mekkorát tévedtünk!

Átvillamosoztunk a Széll Kálmán térre, ahol egy idős hölgy ücsörgött egy elhagyott MMM pult mögött. Volt ott még Vona Gábor Második Reformkor pártjának pultja is, és egy nagy sátor Karácsony Gergely arcképével, de sem Momentum, sem Jobbik, sem LMP nem volt sehol. Így hát metróval átrobogtunk az Astoria aluljáróba, ahol senki nem volt, csak a szokásos tömeg.

Egy megállóval odébb, a Blahán megtaláltuk az LMP pultját. Az aktivisták, akik közül az egyik Vitézy Dávidos sapkában volt, elmondták, a Tisza áradását ők is megérzik, de talán éppen most lesz meg a húszezredik aláírás. Este még mennek kopogtatni, elsősorban olyan körzetekbe, ahol a bázisuk van, tehát a felső-középosztály által lakott budai kerületekbe, ott fogékonyak a környezetvédelmi témákra, illetve az

„akksigyáras helyekre, ott aktív volt a párt, hamar össze lehet szedni száz aláírást”.

Sikerült is: estére az NVI honlapján már felkerült a párt aznapi dátummal, mint listát leadott szervezet.

Kimetróztunk az Őrs Vezér térre, ahol az MMM mellett Karácsony sátra és Gattyánék bódéja állt. Momentum, Jobbik, LMP sehol. Visszafele körülnéztünk a Keletinél, ahol hasonlóan üres volt minden, majd átlibbentünk a Kálvin térre. Sehol semmi. Szintén üres volt a Corvin negyed aluljárója is, így hát visszavillamosoztunk a Nyugatiba.

Ott még állt a Róna Péter név alatt futó Jobbik pultja. Az ottani aktivisták szerint megvan a húszezer, már csak a hibahatárra gyúrnak, azaz arra a többletre, amely akkor kellhet, ha diszkvalifikálnak néhány aláírást (és ez mindig megtörténik).

Magyar Péterről viszont érdekes dolgot mondtak: szerintük jót tett, hogy felkavarta az állóvizet. Az aktivista azt vette észre, hogy

az emberek kiléptek a komfortzónájukból és elkezdtek gondolkodni, vitatkozni és beszélgetni.

Bár a fenti beszámoló reprezentatívnak nem tekinthető, de nehéz elképzelni, hogy az összes Momentumos stand pont ott állt, ahol nem jártunk. Az is látszott, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom valóban kint volt mindenhol, ahogy Márki-Zay kérte levelében a párt aktivistáit, de sem az LMP, sem a Jobbik már nem igyekezett.

Meglehet, a Momentumnak is meglett a húszezer, azért vonultak le, de péntek reggel az NVI honlapján ennek még nincs nyoma.

A hazai választási törvény egyik furcsa rendelkezése, hogy egy választópolgár több jelöltet is ajánlhat: azaz több szervezetnek is aláírhat. Így, elméletben Magyar Péter felbukkanása önmagában még nem jelenthetett veszélyt a kisebb pártokra, hiszen aki Magyart támogatja, attól még aláírhatott volna más pártoknak is.

De úgy tűnik, lesznek, akik már ezen a ponton elvéreznek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: