SZEMPONT
A Rovatból

Van, aki az anyanyelvét is elfelejti

Hogy rendezik be a lakásaikat, mit gondolnak a nők szerepéről, a gyerekek taníttatásáról a régebb óta itt élő keleti, ázsiai migránsok?


A rendszerváltás óta a világ számos pontjáról érkeztek bevándorlók Budapestre. Van, akit jobb anyává tett Magyarország, más a saját anyanyelvét is elfelejtette, ezért már a szülőhazájában is csak angolul mer megszólalni. Az oroszok porcelánokkal veszik körbe magukat a lakásukban, a távol-keletiek egyre kevesebb rizst esznek, az indiaiak pedig mielőbb mennének már haza. Hogyan teremtenek otthon maguknak Magyarországon a bevándorlók? Ennek járt utána az Abcug.

Az utóbbi másfél évben rekordszámú migráns érkezett a zöldhatáron keresztül Magyarországra (hogy a legtöbbjük pár napon belül tovább is álljon), a kormányzat pedig lépten-nyomon azt szajkózza, hogy az országnak nincs szüksége rájuk, és csak a bajt okozzák. Eközben azonban hajlamos elsikkadni, hogy Magyarországon már sokkal régebb óta élnek migránsok, a legtöbbjük pedig olyannyira részévé vált az országnak, hogy teljesen természetes a jelenlétük.

Vannak, akik korábbi oktatási csereprogramok letelte után maradtak itt, mások vegyes házasságban élő külföldiek vagy multinacionális cégek dolgozói, esetleg vállalkozást indító kínaiak, török, a legtöbbjük pedig már a 90-es évek óta Magyarországon él.

Hogyan tud magának egy külföldi otthont teremteni Magyarországon? Ezt vizsgálták a Néprajzi Múzeum kutatói a Vándorló tárgyak című kötetükben: mik azok a kötődések, amelyek egy migránst a szülőhazájához húznak, mit őriznek meg, mit hagynak maguk mögött, és egyáltalán hogyan hat rájuk Magyarország?

Meglepődtek, milyen kihalt Budapest

“Nekem nagyon nehéz volt Magyarországon először. Én egyedül jöttem. Busszal jöttem, nem repülővel. Nem volt pénzem. A főnököm nem jött értem, elfelejtette. Akkoriban volt a Deák téren egy buszpályaudvar. Ott maradtam egyedül. Nem beszéltem se angolul, nem beszéltem németül, magyarul sem. A taxisnak csak annyit tudtam mondani: hotel. Egy éjszakát ott aludtam, másnap ugyanoda visszamentem, a buszpályaudvarra, hátha jön a főnököm, és jött…”. A történet óta már jó pár év eltelt, az azt elmesélő török férfinek pedig azóta már saját gyorsétterme van Budapesten.

Magyarországi fogadtatása azonban ma is élénken él benne, ezért ha török ismerős vagy rokon jön Magyarországra, nem hagyja magára, kimegy érte a repülőtérre, szállást, munkát ajánl neki.

A világ legkülönbözőbb pontjairól Budapestre érkező bevándorlók mind más és más módokon élik meg a Magyarországra érkezésüket. Az ázsiaiak egy része például egyenesen sokként. Számukra egy nagyváros egy nyüzsgő, zajos, forgalmas hely, a távol-keleti városokhoz képest azonban Budapest olyan, mintha egy nyugodt, csendes, kihalt város lenne. “Mintha mindenki elutazott volna” – mondta egyikük. Se biciklisek, se motorosok, éjszaka pedig alig van valaki az utcán.

Az emberek keveset mosolyognak, ingerültek, és furán merevnek tűnnek a rugalmassághoz szokott ázsiaiak számára.

Az orosz bevándorlók között túlsúlyban vannak a nők, ami nem csoda: a legtöbben vegyes házasságok révén érkeztek, a férj magyar, a feleség orosz. Magyarországot azért választják, mert a nyugat-európai országokhoz képest olcsónak számít. Az orosz nők és a török bevándorlók huzamosabb időre érkeztek, a távol-keletiek között vannak, akik csak átmeneti itt tartózkodással számolnak, és van olyan indiai, aki nem is tartotta magát migránsnak, mondván, hogy csak dolgozni jött ide, és van saját otthona Indiában. Hogyan próbálja megőrizni az oroszságát az a nő, aki egy életre Magyarországra költözött a hazájából?

Körbeveszik magukat az otthoni tárgyakkal

Először is lehetőség szerint oroszul beszélnek, főleg a családtagokkal. Megtartanak bizonyos szokásokat, ilyen például az, hogy a családi összejöveteleken énekelnek, illetve szertartásokat, például, hogy a vendéget nem csak teával kínálják, hanem süteménnyel, lekvárral is. Az orosz indentitásukat azonban elsősorban a lakásuk berendezésével hangsúlyozzák: olyan tárgyakkal veszik körbe magukat, amelyek megmutatják etnikai hovatartozásukat, amelyek között jól érzik magukat, sőt, amelyek még azt is meg mutatják, mennyire sikerült hozzászokniuk az új hazájukhoz.

“Gzseli porcelán szinte minden orosz családban van. Mindenkinek van legalább egy kis sarka otthon ilyen porcelánnal, teás edénnyel berendezve”

– mesélte Jelena, az 52 éves idegenvezető. Ezek mellett jellemzőek még a virágos fémtálcák, matrjosababák. Ezek mind a haza iránti vágyódást jelképezik. A fényképek és különböző emléktárgyak szintén gyakoriak, az orosz füstölt halak pedig igazi hiánycikknek számítanak, azok ugyanis nem kaphatóak Magyarországon. Csak ponty, az pedig “olyan a halak között, minta a disznó”.

Ott, ahol a feleség haláleset vagy válás miatt egyedül maradt, még inkább felértékelődött ezeknek a tárgyaknak a szerepe, sőt, a túlzsúfolásuk azt is jelentheti, hogy a tulajdonosuk nem érzi jól magát az új otthonában. Nyina 61 éves rajztanár, 1989 óta él Magyarországon, de a költözése után pár évvel elvált a férjétől, majd többször kirúgták a munkahelyéről. “Vendégnek érzem itt magam, nem sikerült gyökereket eresztenem” – mondta, hozzátéve, hogy már Oroszországban sem lenne otthon. Az ő lakásának minden zuga tele van orosz tárgyakkal.

Van, aki a nyelvet is elfelejti

A frissen érkezett orosz migránsok még gyakran hazalátogatnak, és bár az idő előrehaladásával ezek a látogatások ritkulnak, sosem szakadnak el teljesen szülőhazájuktól: érdeklik őket az aktuális hírek, könyveket olvasnak, filmeket néznek. Mások azonban másképp tartják a kapcsolatot a szülőhazájukkal.

A kínaiak számára az otthon például nincs olyannyira földrajzi helyhez kötve, mint más kultúrákból érkezőknek. Számukra

az otthon ott van, ahová a kapcsolatrendszerük kötik őket. A kínai emberek komolyan veszik a kapcsolati hálót, főleg a rokoni alapút: egy rokonban, még ha távoli is, megbíznak.

Az üzletelés, a szociális élet, mind ebben a kapcsolati rendszerben zajlik, és ha ez hozzáférhető, akkor igazából mindegy is, hogy éppen hol tartózkodnak a világban, otthon fogják érezni magukat.

A japánok, illetve a koreaiak esetében más a helyzet. A család számukra olyannyira elsődleges, hogy folyamatos jelenlétet igényel: a gyerek felelősek a szüleikért, és ez fizikai jelenlétet igényel, nem lehet skype-on letudni.

Ha valaki elköltözik Japánból, és nem ápolja folyamatosan a családi kapcsolatokat, akár teljesen kieshet a családból: egyre ritkábbá fognak válni a találkozások, elmarad az ajándékozás, bizonyos idejű távollét után pedig már az is felmerül, mennyire számít még egy japán japánnak.

A japán nyelvvel pláne így van, tökéletes használata elengedhetetlen feltétele, hogy valakit a japánok japánnak tekintsenek. Hiába az anyanyelve ez valakinek, ha nem használja jól, azzal az idegenséget hangsúlyozza. A japán nyelvnek viszont megannyi olyan eleme van, amelynek használatát csak folyamatos gyakorlás mellett lehet szinten tartani. Ezért van az, hogy a Magyarországon élő japánok közül többen is azt mondták, ha hazalátogatnak, inkább angolul beszélnek, az ugyanis egy tiszta helyzet, akkor idegennek számítanak. Ha megpróbálnának japánul beszélni, senki sem tudná őket hová tenni.

Kevesebb rizs, több gyerekével lévő anya

A távol-keleti családok közül sokan csak átmenetinek tartják magyarországi tartózkodásukat. Ez sokszor a lakásuk berendezésén is látszik. Japánban a lakások modernek, de sokban van olyan helyiség, amit direkt hagyományőrzőn rendeznek be (például földre teríthető ágyak vannak benne). A kutatók ugyanakkor Budapesten egy olyan esettel sem találkoztak, ahol megkíséreltek volna berendezni egy ilyen szobát. A magyarázat mindig az volt, hogy a lakó csak ideiglenesen van Magyarországon, holott voltak, akik már évtizedek óta itt élnek. A kutatók végül arra jutottak, hogy annak a fajta otthonnak egyszerűen Japánban van a helye a japánok szerint.

A rizsfogyasztással hasonló a helyzet: a szülőföldön magától értetődő, itt azonban nem annyira elterjedt, egyszerűen azért, mert van választási lehetőség mást is enni. Ami még furcsább, hogy az idegen ország – jelen esetben Magyarország – az anyaszerepeket is a saját képére formálja.

“Más itt anyának és nőnek lenni, mint otthon” – mondta egy negyvenéves japán nő. Kisebb a különbség a nemek között, könnyebb munkát találni, és nem szégyen egyedülálló anyának lenni. Sőt, itt még az apák is jobban részt vesznek a gyereknevelésben.

A kínai anyák esetében ennek épphogy a fordítottja igaz: a családi szerep felértékelődik, az otthoni, egyenlőségen alapuló nemi szerepek megváltoznak, és a nők sokkal inkább csak a családdal foglalkoznak, és kevésbé a munkával. Kínában utóbbi számít kivételesnek.

A gyerekekkel más a helyzet: az ő esetükben minél inkább próbálják megőrizni a kapcsolatot a szülőhazával. Az ázsiaiakra jellemző, hogy a gyerekük ruháját otthonról hozatják, igyekeznek követni az otthoni divatot, a gyerek ugyanis nem maradhat le az otthoni gyerekektől, meg kell szoknia a viseletet, egyszer ugyanis haza kell térnie.

Jellemző az is, hogy a migránscsaládok a gyerekeiket otthon taníttatják. Így tett egy török étterem tulajdonos is, mindkét fiát visszaküldte Törökországba tanulni, az édesanyjukkal együtt utaztak el. Azóta havonta csak tíz napra látja őket. Hogy miért fontos neki mégis, hogy a gyerekek otthon tanuljanak?

“Sok embernek, aki fiatalon jött ide, mint én, vagy magyar, vagy török felesége van, de a gyerekei itt nőnek fel, szerintem azoknak nagy jövője nincsen. Se anyagi, se más. Barátra sem nagyon találnak, a két kultúra között nem jól érzik magukat” – magyarázta. Szerinte az oktatás jó, de a környezet nem. A lányoknak például már tizenöt éves korukban párkapcsolatuk van, az pedig szerinte túlzás.

Hozzátette azt is, hogy a nyugati országokban azért jobb a helyzet, mert ott van annyi török, hogy kialakulhatnak családos török közösségek. Bécsben, Németországban van ilyen, Magyarországon viszont nincs. Török iskola van ugyan, de szerinte több ott az ázsiai, mint a török.

“Ez már nekem túl multikulturális. Nem akartam, hogy a fiam ennyire megváltozzon.

Elég, ha magyar és török” – mondta. Így az egyetemig Törökországban tanulnak, aztán viszont szeretné, ha visszatérnének Magyarországra.

Migráns vagy külföldi?

Reggel az indiai hírek elolvasásával kezdődik a nap, majd átfut pár angol nyelvű hírt is a legfrissebb magyar történésekről. Chatel az indiai barátaival a Facebookon, akik Berlinben, Amerikában vagy a Közel-Keleten élnek. Munka után a magyar vagy a Magyarországon élő indiai ismerőseivel találkozik. Este pedig Youtube-ról letölthető indiai filmeket néz, amelyek például az Egyesült Államokban élő indiai migránsokról szólnak.

A tanulmánykötet egyik indiai interjú alanyáról van szó, és már a napi rutinja alapján is látszik, hogy rengeteg különböző hellyel érintkezik a kérdés pedig az, hogy lehet-e bevándorlónak nevezni, vagy inkább csak külföldinek kéne.

A Magyarországon élő indiaiak közül többen is elutasították, hogy migránsnak nevezzék őket, mert azt valamiféleképpen a gyökértelenséggel azonosítják. Ők pedig köszönik szépen, Indiában saját házuk, otthonuk van, ahová pár éven belül vissza akarnak térni.

A letelepedés az ő esetükben sokkal fogósabb kérdés, Indiában ugyanis rohamléptékkel javul az életszínvonal, amely sok külföldre költözött indiait csábít haza. A Magyarországon letelepedettek amúgy sincsenek sokan, a számuk pár száz főre tehető, és elsősorban a 90-es években érkezett vállalkozókról van szó, akik főleg éttermeket üzemeltetnek. A magyarországi indiaiak másik, nagyobb csoportja olyan diplomával rendelkező indiaiakból áll, akik főleg multinacionális cégeknek dolgoznak.

A két csoportnak az élettere, a lakása is gyökeresen eltér egymástól. Az átmenetileg Budapesten lévők bérlakásokban élnek, amelyek semennyire sem tükrözik az indiai kultúrát, uniformalizáltak, minden funckionális, a legkitüntetettebb helyen pedig a laptop van, ami az elsődleges kapcsolattartási eszköz az otthonnal. Mindez egybevág azzal, amit elmondanak róla, miszerint a lakást csak használni akarják, érzelmileg nem akarnak kötődni hozzá. Egyikük még egy képet is kitett a kandalló peremére a saját családi házáról

A letelepedett migránsok ezzel szemben faliszőnyeggel, képekkel, vallási tárgyakkal és más, indiai kötődésű dolgokkal veszik körbe magukat a lakásikban. Mellettük azonban megjelennek az európai designtrendek is, ebből látszik ezeknek a migránsoknak a beilleszkedési igyekezete.

A cikk forrásául a Néprajzi Múzeim Vádorló tárgyak című kötetének tanulmányai szolgáltak, elsősorban Vörös Gabrialla A dönerjelenség, Kerezsi Ágnes Orosz identitás Budapesten az orosz feleségek tárgyhasználatának tükrében, Wilhelm Gábor Kelet- és délkelet-ázsiai migránsok tárgyi kultúrája Budapesten, illetve Árendás Zsuzsanna Megteremtettük a mi kis Indiánkat című tanulmánya.

Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András: Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában
A kommunikációs szakember nyíltan bírálta Hajdú Gábor kinevezését az M1 Híradó főszerkesztői pozíciójára. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egy Mészáros Lőrinchez köthető szakember kapjon kulcspozíciót a köztévé új híradójában.
DKA - szmo.hu
2026. augusztus 04.



Jámbor András a Facebookon reagált arra a hírre, hogy Hajdú Gábor lesz a közmédia híradójának új főszerkesztője. Ahogy megírtuk, Hajdú korábban a Mészáros-csoporthoz tartozó Talentis Groupnál dolgozott kommunikációs szakemberként, és kommunikációs specialista is volt a Mészáros-csoportnál.

„Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában!”

– jelentette ki a jelenleg Pikó András józsefvárosi polgármester tanácsadójaként dolgozó Jámbor.

Bár hozzáteszi, nem gondolja, hogy senki, aki valaha kapcsolatba került a Fidesszel, ne kaphatna fontos pozíciót, de szerinte „az talán egy kicsit erős”, hogy Mészáros Lőrinc cégének egy nemrég még aktív kommunikációs szakembere kerüljön a köztévé híradójának élére. A képviselő felidézi korábbi álláspontját, miszerint azok, akik például 2015-ben szálltak ki a Fidesz-propagandából és utána független sajtót csináltak, megérdemlik a megbocsátást. Hajdú Gáborral kapcsolatban azonban máshogy vélekedik:

„Nem hiszem, hogy egy olyan embernek kéne ezt a fontos posztot megkapnia, aki vígan keresett és jól élt a korrupt oligarchák kiszolgálásából, miközben a kollégáit támadta, megalázta és ellehetetleníteni akarta a rendszer. Nem láttunk ettől a Hajdútól egyetlen mondatot sem arról, mit gondol a közmédiát propagandaszócsőként használó előző rendszerről. Amely rendszerben az őt alkalmazó cégeket is kiszolgálta a közmédia.”

Megjegyzi, hogy nem véletlenül nem ír posztot minden fideszes kötődésű emberről, aki feltűnik az új rendszerben, de szerinte ez annyira kirívó eset, hogy meg kellett szólalnia. Szerinte lenne kikből válogatni, és több nevet is említ, akik megérdemelnék a feladatot: „Bakos Piroskától Krizsó Szilviáig számtalan olyan volt MTVA-s van, aki még baloldalinak sem mondható, mégis jól végezte anno a munkáját”. Hozzáteszi még Benyó Rita és Mészáros Antónia nevét is.

A kommunikációs szakember elismeri, hogy politikailag nehéz a helyzet, mivel „a Tisza nem szólhat bele ebbe a kinevezésbe, ha komolyan gondoljuk a független közmédiát”. Ennek ellenére úgy véli, jó lenne „egy erkölcsi határvonalat húzni, hogy legalább az előző rendszer legegyértelműbb kiszolgálói ne kerülhessenek pozícióba”.

Bejegyzése végén Jámbor megjegyezte, hogy „Magyar Péter a kinevezésről szóló Telex-cikk alatt azt kommentelte: »Nem hinném«”, amivel arra utalhatottt, hogy szerinte vissza fogják vonni a kinevezést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Nem térdeltünk le a Bayer előtt” – Zugló polgármestere szerint miattuk bukhatja el a NER-es cég a 300 milliárdos üzletet
Rózsa András, Zugló polgármestere szerint a Bosnyák téri irodakomplexum-beruházás egy túlárazott „ingatlanmutyi” volt. A polgármester állítja, a Bayer Construct nem állapodott meg a kerülettel, ezért a kormány jogszerűen állhat el a 300 milliárdos üzlettől.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



Rózsa András, Zugló polgármestere az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt a Bosnyák téri irodakomplexum körüli helyzetről, miután Magyar Péter kormánya bejelentette, hogy eláll a vásárlástól és visszaköveteli a 300 milliárd forintos vételárat. A polgármester szerint az épületek teljesen készen állnak, de üresen fognak maradni.

„Készen vannak, be vannak rendezve az oda érkező állami hivatalok részére. Úgy tudom, hogy konkrétan a növények, a fogas, minden be van téve. Kulcsra kész az egész” – mondta Rózsa András, aki hozzátette, hogy az épületeket jelenleg is őrzik és a környezetét gondozzák. A polgármester kiemelte, hogy a kerületnek semmi köze a fenntartási költségekhez, mivel az önkormányzatot a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás minden fázisából kizárták.

Szerinte „Zugló és a zuglóiak abszolút elszenvedői ezeknek a NER-es projekteknek, elsősorban ennek a gigaberuházásnak.”

Rózsa András felidézte, hogy az állam és a beruházó Bayer Construct közötti elővásárlási szerződésben eredetileg szerepelt egy kitétel, miszerint a cégnek meg kell állapodnia a zuglói önkormányzattal. Ez a feltétel azonban Rózsa állítása szerint később kikerült a dokumentumból, ami szerinte lényegében lenullázta a kerület tárgyalási pozícióját. A polgármester elmondta, hogy tárgyalt a céggel a kerület kompenzációjáról, mivel a beruházás túlépítettsége minden helyi szabályozást áthágott.

„Egy nagyon nem gáláns ajánlatot adott a Bayer Construct, amit tavaly decemberben elutasított a képviselőtestület, én magam is leszavaztam, és ezt javasoltam a képviselőtestületnek: nem térdelünk le a Bayer előtt, nem adtuk el magunkat fillérekért, hanem fenntartjuk azt, hogy Zuglónak jár a kárpótlás, a zuglóiaknak jár a jóvátétel” – fogalmazott.

A beruházás a kerület mindennapi életére is komoly terhet rótt volna Rózsa András szerint, mivel a közlekedési és parkolási infrastruktúra fejlesztése elmaradt.

A polgármester szerint a helyzetet jól példázza egy általa abszurdnak nevezett eset.

„A pofátlanság tetőfoka volt, amikor az egyik állami hivatal, amely ide költözött volna, írásban megkereste a zuglói önkormányzatot, hogy tudunk-e nekik parkolóhelyeket biztosítani. Úgy építették meg ezt az irodakomplexumot, hogy pontosan tudták, óriási közlekedési és parkolási terhelés lesz a környéken, és nem biztosítottak megfelelő számú parkolóhelyet”

– mondta a polgármester.

Úgy véli, ez a projekt „az abszolút koronája annak a szörnyűségnek, amit a Fidesz és a NER vitt véghez Zuglóval”. Rózsa András élesen bírálta a beruházás hátterét, szerinte az nem szólt másról, mint a profit maximalizálásáról.

„Ez egy ingatlanmutyi. Az egész történet egy hatalmas nagy ingatlanmutyi. Itt arról szólt a történet, hogy a mi becsléseink alapján nagyjából százmilliárd forintot akartak kivenni ebből” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy a kormány döntése helyes volt, de felelősséggel is jár, mivel foglalkozniuk kell az épületek sorsával és Zugló kárpótlásával.

A polgármester szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Bayer Construct visszafizeti a 300 milliárd forintot.

„Úgy számolom, hogy a projekt felépítése körülbelül 150 milliárd forintba kerülhetett, ennyit ténylegesen ráköltöttek munkabérre, anyagra. Ez a pénz már nincs meg”

– magyarázta. Úgy látja, elhúzódó pereskedésre kell számítani.

Az épületek jövőbeli hasznosításával kapcsolatban felmerült a diákszállás vagy kollégium lehetősége. „Ilyen mennyiségű irodára szerintem senkinek nincs szüksége” – tette még hozzá.

A polgármester kifejtette, mi ad szilárd jogi alapot a kormánynak a szerződés felbontására.

„A magyar állam eláll a vásárlástól. Leginkább azért, mert a zuglói önkormányzat nem tudott megállapodni a Bayer Construct-tal, mert nem adtuk meg magunkat könnyen, és így az elővásárlási jogunk fennmaradt, ez pedig egy súlyos hiba volt a Bayer Construct részéről” – mondta.

Minden más szerződéses pontot szerinte lehet vitatni, de „az elővásárlási jog az kőkemény”. Úgy véli, a Bayer Construct részéről hiba volt, hogy nem egyeztek meg időben a kerülettel, és hozzátette: „pici mohóak voltak.”

A Dürer Park beruházása a polgármester szerint már lefutott ügy, hiszen oda beköltöztek az állami szervek. A Bosnyák tér esetében azonban még lát lehetőséget a kerület számára. Reményét fejezte ki, hogy az ügyletből visszaszerzett pénzből megvalósulhatna a 4-es metró régóta ígért meghosszabbítása a Bosnyák térig. „Erre voltak tervek is, tehát ezek készen vannak, és tovább kell tervezni Újpalotáig a 4-es metró meghosszabbítását. Ez egy olyan kompenzáció lenne a kerületnek, ami tényleg jár.”

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Balogh József: A Fidesz-kormány súlyos hibákat követett el az energetikában, és ez most keményen visszaüt
A szakértő szerint az, hogy az Orbán-kormány alatt csak a napelemeket erőltették, hozzájárul a mostani energiaválsághoz. Balogh József szerint ugyanakkor nincs ok pánikra, a tárolókapacitások bővítését és a szélenergia fejlesztését jó iránynak tartja.


Bár a hétvégén úgy tűnt, már vasárnap le kell állítani a Paksi Atomerőművet, a Duna vízszintje egyelőre nem csökkent tovább, és az ipari nagyfogyasztók, valamint a lakosság összefogása is látványos eredményt hozott: egyetlen este alatt egy teljes paksi blokknyi áramot spóroltak meg a magyarok. Az atomerőművet ugyanakkor továbbra is bármikor leállíthatják, Magyar Péter szerint ezen a héten jön a legkritikusabb 5 nap, és a Duna vízszintje akár egy hónapig is alacsonyabb lehet annál, ami az újraindításhoz szükséges.

Meddig tarthat az energiaválság, és pótolható-e külföldről a kieső energia? Mi vezetett a mostani helyzethet, és mi lehet a megoldás? Erről beszélgettünk Balogh József energetikai szakértővel.

– Mennyire súlyos jelenleg a helyzet?

– Nem indokolt a hisztériakeltés, nyugalommal kell kezelni a helyzetet. Úgy gondolom, nem a miniszterelnöknek kellene megszólalnia ebben a témában, mert nem az ő szakterülete. Péntekig kell kitartani, utána javulni fog a helyzet.

– Miért éppen péntekig?

– Mert a hét második felében lehűlés és eső érkezik.

– Mások szerint a Duna alacsony vízszintje akár októberig is megmaradhat, az aszályos időszak elhúzódhat.

– Egy tisztességes meteorológiai előrejelzés legfeljebb tíz napra tekinthető megbízhatónak. Azt kijelenteni, hogy az aszály októberig tart, nem megalapozott. Ilyen alapon akár novembert is lehetne mondani. A jelenlegi előrejelzések szerint a hét második felében megérkezik az eső. Az elektromosenergia-rendszerben különösen káros a hisztériakeltés. Nyugalomra van szükség: át kell tekinteni a helyzetet, majd meg kell találni a megfelelő megoldásokat.

– Az utolsó paksi turbinát is le kell majd állítani?

– Minden attól függ, hogy másodpercenként hány köbméter víz halad át a Dunán. Aszódi Attila erről egy részletes, alapos cikket írt. Ha nincs elegendő víz, sajnos le kell állítani a turbinát, ha viszont megfelelő a vízhozam, erre nem lesz szükség.

Hétfő este a rendszerterhelés körülbelül 6600 megawatt, ami még nem tekinthető rendkívülinek.

Meg kell nézni, hogyan alakul a következő nap, különösen a délutáni időszak. Szerintem nem lesz komoly baj.

– Miért éppen az este hat és tíz óra közötti időszakra kérnek fogyasztáscsökkentést? Ilyenkor a legdrágább az áram?

– A helyzet ennél összetettebb. A Fidesz-kormányzat rendkívül erősen támogatta a napelemes kapacitások kiépítését, arra azonban nem készült fel megfelelően, hogy mi történik naplemente után.

Amit el lehetett rontani, mindent elrontottak.

Lehet, hogy felismerték a problémát, de anyagi szempontból nem volt érdekük annak kezelése. Emiatt rendkívül drága a magyar esti villamos energia. A HUPX-en 400–450 euró körüli árakat is láthatunk. Őszintén szólva én mára 800 euró körüli árat vártam, de az ár nem emelkedett ilyen magasra. Ezért sem szabad pánikot kelteni. A korábbi kormányzat alapvető hibákat követett el az energiarendszer kialakításakor. Nem feltétlenül szándékosan, de a pénzügyi szempontok felülírták a rendszer működésének érdekeit.

– Az államigazgatásban szerdáig kötelező home office-t rendeltek el azokban a munkakörökben, ahol ez kivitelezhező, és a miniszterelnök a piaci cégeket is arra kérte, hogy az energiaspórolás jegyében támogassák az otthoni munkavégzést. Valóban lehet energiát megtakarítani a home office elrendelésével?

– Az irodatömböket akkor is hűteni kell, ha a dolgozók hazamennek. Az Árpád híd környékén is számos olyan irodaépület található, amelyet egész nap közvetlenül ér a napsütés. Ezek hűtését nem lehet egyszerűen leállítani, amikor az emberek elhagyják az épületet.

– Tehát akkor is hűteni kell őket, ha üresek?

– Igen. Egyrészt mindig lehetnek emberek az épületben, másrészt ha a belső tér egyszer átmelegszik, nagyon nehéz visszahűteni. Az üvegfelületek miatt az épület üvegházként kezd viselkedni. Aki ezt az intézkedést javasolta, vélhetően nem ismerte kellően az ilyen épületek működését.

– Tehát az otthoni munkavégzéssel nem takarítunk meg energiát?

– Nemhogy nem takarítunk meg, hanem szerintem akár meg is duplázhatjuk a fogyasztást.

Az irodát továbbra is hűteni kell, miközben a dolgozók otthon is bekapcsolják a légkondicionálót.

– Ha leáll Paks, honnan tudunk energiát importálni?

– Ukrajna nem enged ki villamosenergiát az országból, pedig korábban ez is hozzájárult a magyar rendszer biztonságához. Szlovákia és Ausztria szállít, Szlovénia és Horvátország annyit ad, amennyit tud, emellett Szerbiából is érkezik energia, Románia pedig szintén próbál segíteni. Nem gondolom, hogy súlyos ellátási probléma alakulna ki.

A nagyobb gond az, hogy a korábbi kormány sikeresen összeveszett mindenkivel. .

Ahogy az orosz mondás tartja: „Ne köpj a kútba, mert egyszer még innod kell belőle.” Most érkezett el ez a pillanat.

– Az összekapcsolt európai rendszeren keresztül távolabbi országokból is importálhatunk, nem?

– Az onnan érkező energia már nem jut el Magyarországig, mert azt Németország és Ausztria felveszi. Az Európai Unióban létezik az az elképzelés, hogy az összekapcsolt rendszer mindenki számára megoldást jelent, de a gyakorlatban ez az energia nem ér el hozzánk. Éppen ezért nem szabad úgy összeveszni a szomszédos országokkal, ahogyan azt Szijjártó Péter tette.

– A napelemek napközben azért valamennyi importot kiváltottak.

– Ez igaz, napközben valóban csökkentik az importigényt. Este azonban megszűnik a termelésük, akkor a korábbi, megbukott kormány által preferált napelemek annyit érnek, mint halottnak a csók. És akkor van a 400-500-600 eurós ár.

– Magyar Péter 3000 megawatt tárolókapacitás kiépítésének szükségességéről beszélt. Hogyan értékeli ezt?

– A 3000 megawattos tárolókapacitás indokolt lenne, nagy szükség van rá. A korábbi kormányzat azonban nem építette ki. Számára elsősorban a napelemes kapacitások gyors bővítése volt fontos.

És most már tudjuk, hogy ez nagyon nagy hiba volt.

Ezt korábban is jeleztem. Ez most visszaüt keményen az arcukba.

– Versenyfutás zajlik az idővel? Fontos, hogy a helyzet még a nyáron megoldódjon, mert ősszel, a kevesebb napsütés miatt tovább romolhat?

– Jelenleg öt nehéz napról beszélünk, hétfőtől péntekig. Utána lehűlés és eső várható. Az új kormánynak azonban át kell gondolnia a teljes energiastratégiát. A mostani helyzet egyértelmű figyelmeztetés arra, hogy változtatni kell. El kell kezdeni megtervezni, hogyan lehet megakadályozni, hogy ez a helyzet tartóssá váljon. Az egyik megoldás a szélenergia. A szélenergia mellett számításba kell venni a nem időjárásfüggő megoldásokat, például a biomasszát. Emellett ott van a geotermikus energia is, amelyet a korábbi kormányzat nem akart megfelelően kihasználni. Véleményem szerint ennek az volt az oka, hogy ezen a területen nem láttak megfelelő pénzügyi lehetőségeket. Magyarország geotermikus adottságai olyan jelentősek, hogy ez az energiaforrás akár a teljes termelés 40 százalékát is kiválthatná.

– A kormány a szélenergiáról és Paksról beszél, a geotermikus energiáról azonban nem. Miért?

– Ezt a kérdést a kormánynak kell feltenni.

– Tegyük fel, hogy a kormány minden lehetséges fejlesztést megvalósít: bővíti a szélenergia hasznosítását, fejleszti a geotermikus energiatermelést, és új szivattyúrendszert épít Pakson. De ez sok év munkája. Jövőre ismét kialakulhat hasonló helyzet, vagy egy év alatt azért már lehet érdemi változást is elérni?

– Jelentős előrelépést lehet tenni. Rengeteget tanultunk és értettünk meg ebből a helyzetből, és sokat lehet tenni a rendszer biztonságának javításáért. Ez a legfontosabb üzenet:

nem kell félni a jövőtől, mert a problémák megoldhatók. A mostani helyzet kiváló alkalom a tanulásra.

Pakson és máshol is problémák vannak. Ez általában nem fordul elő, mert egy átlagos évben elegendő víz van a Dunában.

– Mit lehet konkrétan megvalósítani egy év alatt, hogy ne ismétlődhessen meg ez a helyzet?

– El kell kezdeni fejleszteni az említett alternatívákat: a biomasszát és a szélerőműveket. A szélerőművi tendert már ki is írták. Emellett fel kell ismerni, hogy a korábbi kormányzat által egyoldalúan előnyben részesített napelemek önmagukban nem jelentenek megoldást, mert este nem termelnek. Tárolókapacitás és más energiaforrások nélkül emiatt jelennek meg a 400–500, esetenként akár 600 eurós esti áramárak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk