hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Utazás a szarvas torkán keresztül – megnéztük a Vadászati Világkiállítást

Olajzöld öltönyök, nyakkendők, posztóhajtókák, és persze rengeteg preparátum. Na de mit keres ott a Türk Tanács? Helyszíni riport a Hungexpóról.
Fischer Gábor - szmo.hu
2021. szeptember 27.


Link másolása

hirdetés

Szombaton megnyílt a Vadászati Világkiállítás. Ezelőtt ötven évvel már rendeztek ugyanott, a Hungexpo területén ugyanilyen néven kiállítást, akkor persze minden másképp volt. Először is: most szinte politikai krédó kérdése, hogy szeretjük-e vagy gyűlöljük. Akkor ilyenről szó sem lehetett. További lényeges különbség, ötven év alatt nagyon megerősödött azoknak a természetvédő mozgalmaknak a hangja és ereje, amelyek ezt a fajta emberi tevékenységet elítélik. Nem tartják másnak, mint öncélú gyilkolászásnak, és ezt a felfogást egyre többen osztják a társadalmon belül.

Például ötven éve még kifejezetten vonzó része volt a kiállításnak az állatprémekből készített tetszetős bundák kiállítása és az azokból tartott divatbemutató, ma természetesen szó sem lehet már ilyesmiről: a kiállításon semmi hasonlót sem láthatunk, mint ahogy az utcán sem nagyon látunk már állatprém bundás embereket, nemcsak az enyhe tél miatt.

Amikor elindultam a kiállításra, elhatároztam, játszani fogok. Azt játszom, vadász vagyok (nem vagyok), és elképzelt karakterem fejéből kinézve élvezem/bosszankodom végig a pavilonokat.

Első benyomásaim:

Hát igen, az agancskapu. Láttam róla képeket előtte, és az az igazság, hogy lehet ezt szerencsétlen szögből fényképezni, sőt: igazán nehéz is jól, viszont valóban monumentális. Kedvenc fotózkodási pontja a látogatóknak, és megint bejön az ízlés: elhullajtott agancsokból épített toronnyi csont-építmény, hát ez bizony bizarr látvány, de  a modern művészetek időnként ennél még sokkal meghökkentőbbek. Lesz még szó később izgalmas, de elfuserált szobrokról is, de jussunk be.

De ami ennél is bizarrabb, az az, hogy mit is látunk? Egy óriási szarvasfejet, melynek tátott szája formázza a kaput. Hát még jó, hogy mindez nehezen kivehető, szerintem a látogatók nagy része ebbe nem gondolt bele, amikor besétált a hegynyi szarvas száján. Gyengébb idegzetűek meg is kerülhetik az emberekkel táplálkozó lényt, de én bátor vadász vagyok, át, a gigászi gigán, egyenesen a vadonatúj főépülethez érkezünk.

hirdetés
Az egész vásárvárost átépítették, ennek a helyére igazán izgalmas, mozgalmas fogadócsarnok került. Belső kialakítása leginkább egy Volánbusz-pályaudvarra hasonlít, funkciója is hasonló, jegyvásárlás, találkozási pont és továbbmenetel. A jegyek árai: 3000 Ft a normál jegy, 1500 a félárú, melyre nemcsak  szokásosan az EGT országbeli nyugdíjasok és diákok, hanem számtalan más jogcímmel is jogosultak lehetünk. Nemcsak a horgász- és vadászjeggyel, de sok, hátrányos helyzettel vagy fogyatékkal élő közösség is élhet a kedvezménnyel. Vannak ezenkívül többnapos bérletek is, a megszállottaknak, vagy azoknak, akik a különböző napokra szervezett tematikus programokra is kíváncsiak.

Amikor beértem, az első nap déltájt, még viszonylag kevesen voltak. Szinte csak lézengtek, gondoltam is magamban, hát elég gáz, hogy a nyitás napján nem szedik szét a pavilonokat, mint egy bevásárlóközpont megnyitásakor, ráadásul minden bevásárlóközpontban ugyanazt lehet kapni, itt meg mégiscsak valami egyedi dologra számíthatunk. Később ez a helyzet változott, délutánra többen lettünk. Hullámzó tömeg nem volt, de azért épp elég sokan voltunk, a Kincsem-park lelátói például majdnem megteltek. De erről majd később. Tehát én, mint a rettenthetetlen Vadász, egy beléptető kapus procedúra (fémdetektoros vizsgálat) után kiérek a tetthelyre. Nosza, sétáljunk be, először a Központi Magyar Kiállításra. Elvégre magyarok vagyunk. Hatalmas, kör alakú kiállítótér, a falon végig a régi korok nagy vadászai, zordon férfiak, főnemesek, kalandorok, nagy nevűek és ismeretlenek. Képpel, szoborral, ahogy kell. Lerovom a tiszteletemet nagy elődeim előtt, de ami igazán tetszik, az nem is ez: hanem a szobrok. A terem közepén csupa nyílvesszőből igazi szökellő szarvast mintáz, na ez tényleg tetszik.

Szőke Gábor Miklós az alkotó, ez nem szokványos, még szól is valamiről, címe is van: “A magyarok nyilaitól ments meg uram minket”. Ha ez a cím, akkor persze ez nem is vadászati, hanem kalandozási témájú szobor, s a szarvas alakú nyílhegy-felhő itt a magyarokat jelképező totemállat. Mindegy, tényleg izgalmas. Hanem itt a másik:, sokkal prózaibb a címe: “Zrínyi halála”.

S hogy ne férjen kétség a dologhoz, itt minden meg van magyarázva. Azazhogy majdnem minden, igazán nem tudtam, hogy Zrínyit egy tatu teperte le. (ugyancsak Szőke szoborta, a mentét, amin a tatu áll, Mojzes Dóra jelmeztervező készítette).

Nem sikerülhet minden. De cserébe kapunk rengeteg filmet, melyeket kicsi mozifülkékben lehet nézni, s egy megemlékezést az 1971-es kiállításról. Itt nem más, mint a Fővadász, Leonyid Iljics Brezsnyev, az egykori Szovjetunió méltán elfeledett diktátora jelenik meg a képen, a Nagy Vadásszal, Kádár Jánossal. Szép, szép, jó, jó, hümmög magamban a vadász, de én vadakat akarok látni és ilyesmit, olyan vadászatisabbat, mint ez a korrekt terem. Megkapom azt is.

A következő pavilon halászat és vízgazdálkodás tematikájú. Számomra hihetetlen, biztos a szakirányú műveletlenségem miatt, milyen óriási halak is élnek a Tiszában. Azt ugyan nem tudtam mire vélni, hogy egy nagy, hosszúkás medencébe miért hajigál be egy fickó műhalat horgászbotjával, hogy azt unottan kihorgássza, s ezt ismételgesse sokáig. Bizonyára valami produkció is következett, de ezt én már nem tudtam kivárni.

A vízgazdálkodást komolyan veszik: a nemzeti parkok is kitelepültek, információs anyagokat osztogatnak, sőt a Tiszalöki Vízerőmű is fontosnak érezte, hogy jelen legyen.

Bemelegítésnek nem rossz, de frissen lízingelt vadász lelkem valami többre vágyik. Irány a preparátor bajnokság és kiállítás. Itt is van bemelegítő kör: puskák. Nem is akármilyenek, modernek, csillognak-villognak, akik ebben az univerzumban élnek, azoknak biztos itt csurran ki a nyáluk: olyanok lehetnek ezek a márkás puskák, mint egy autórajongónak egy Maserati. Vagy egy Rolls-Royce. Érezhetően megszaporodnak már az olajzöld öltönyök, a zöld nyakkendők és zöld posztós kihajtók és a hetyke vadászkalapok is. A legnagyobbaknak egész jelvénykollekció díszíti a fejfedőjét. Ez biztos jelent valamit a vadászoknál.

A preparátor bajnokság néhány Hitchcock-filmre elegendő rémületes élményt szolgáltat. Végül is, lelövés után is kell valamit kezdeni ezekkel a lényekkel: hát persze, tömjük ki. És kitömnek mindent. Madarakat, medvéket, de őszinte megdöbbenésemre, naposcsibéket is. Ez már perverzió, nem játékok, életük első napját talán megérték, aztán máris kitömték őket. Igen, mindenki el van ájulva: cukik. Halott csibék, Édik. Psycho.

Na tessék, kiestem a szerepemből. Egy igazi vadász minden bizonnyal odavan a preparátumokért. Tehát igenis, legyek korrekt: aki ezt szereti, az nem fog csalódni. Rengeteg, tényleg első osztályú preparátum, olyanok, mintha élnének. Ez valóban művészet. A belém plántált vadász elégedett, gondolom. Igenis: ha már film, nem Hitchcock, hanem Pálfi. Taxidermia.

Na jó, azért lépjünk. Menjünk oda, ahol minden vadász szíve gyorsabban ver: a trófeacsarnok. Erre ténylen nincsenek szavak. De komolyan. Ha vadász lennék, itt alélnék el a gyönyörtől: hihetetlen mennyiségű, agancsos trófea. Koponyák, hegyekben. Koponyák hegye. Golgota. Az olajzöld kabátosok szakavatott szemmel mustrálják a trófeákat, lelkesen mutogatják az érdemesebb darabokat.

A családok is jól érezhetik magukat: a terem közepén dioráma: szintén kitömött állatok jelenetei: el lehet köztük tallózni, míg a papa a szarvaskoponyákat csodálja.

Van itt díjnyertes trófeákat bemutató kicsi terem és trófeabírálat is. Sajnos olyat nem láthattam, mert a helyszín üres volt biztosan jó program lehet, győzködöm vadász-énemet.

Továbblépünk, itt van a Hagyományos Vadászati Módok Csarnoka. Na, ez tényleg érdekes. Ez ugyanis igazi kiállítás. Van itt íjászat, solymászat, régi, elöltöltős puskák, mindez interaktívan is: kipróbálhatunk íjjal, régi puskával lőni (nagy sorok is voltak, végig ott), a madarak meg ott gubbasztanak, valódiak, végre nem kitömött állatok. Nem lehet könnyű nekik, ebben a zajban, de ilyennek is kell lenni egy vadászsólyomnak: fegyelmezettnek, jól idomítottnak. Le a kalappal a solymászok munkája előtt. De van itt fegyverével eltemetett honfoglalás kori sír, persze nem igazi, szertári műanyag csontváz figyel a homokban, ez a gyerekek kedvence. Amikor jöttem, akkor is három csöppség ugrándozott a csontváz feletti plexin.

És figyelem: odajött hozzájuk egy udvarias, a kiállítás uniformisát viselő vadászkülsejű egyén, aki barátságosan, szelíden szólította meg a gyerekeket: nem biztos, hogy elbírja őket a plexi, inkább csak a széléről nézegessék a csontvázat. Mindezt olyan kedvesen, hogy a gyerekeknek nem is volt lehetőségük megszeppenni. Az egyik kisfiú vissza is kérdezett: - te vigyázol itt a dolgokra? A férfiember csak bólintott. Semmi kioktatás, udvariatlanság, csak remélem, hogy ez máshol, más kollégákkal is így működik. Ez tetszett.

 

Láthattam itt kitömött lovasíjászt is, kitömött solymászt, jó: ők minden valószínűséggel bábuk voltak.

A terem egyik sarkában meg VR játékok. A vendég szemüveget kap, őt behúzza a 3D virtuális valóság, mi pedig döbbenten nézzük az össze vissza mozgó embereket. Egy kislány éppen íjjal lőne le egy szarvast (ezt onnan tudjuk, hogy kivetítik nekünk is, amit ő lát), de hát hmm... szóval a legmesszebb kilőtt nyílvessző is csak a vadászles belső falába, mennyezetébe csapódik be. Nagy ez a világ, mégsem találja el. Kicsi lány, megpróbálta. Elégedetten csettintenék, ha vadász lennék, itt tényleg sok mindent láttam, és ez volt leginkább olyan, mint amilyennek az ember elképzel egy kiállítást a XXI. században. Informatív és interaktív.

Megemlítem még a nemzeti kiállítókat, ahol mintha bizonyítást nyerne, hogy az Elbától keletre már nem sikk nemzeti pavilonnal megjelenni ilyen rendezvényen. Viszont itt van Mozambik, Törökország, Szerbia, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Kirgizisztán, Lengyelország, mindegyik reklámozza a maga vadászati helyszíneit, útjait, lehetőségeit. De a hagyományos Nyugat itt, így, nemzeti pavilon szintjén már nincs jelen. Ők másként értelmezik talán a természet védelmét. (Azért persze lehet rénszarvast lőni Svédországban is, ugye.)

Ami teljesen szürreális, az a Türk Tanács jelenléte. Nem is értem, eleve, mi az a Türk Tanács, azt végképp nem, mi a szerepe ezen a kiállításon, de hát itt vannak, két elátkozott hosztesz kínálja a nem éppen sokatmondó kis brosúrájukat, jó meló, nem zavarja őket senki sem. Bagaméri jut eszembe, az elátkozott fagylaltos.

Apropó fagylalt: ha enni akarnánk, készüljünk fel. A vadászat nem a szegény emberek sportja, itt az árjegyzékeken a számok négyjegyűek, egy szarvasburger (jelentsen bármit is) 2500-3000 Forint. Viszont kizárólag kártyával fizethetünk.

Van itt még Kincsem-park, karikás ostor, betyárok, fogatok, igazi családi program. Tele a lelátó, folyamatos a program.

A végére egy pici színes: egy kicsi pavilon. Fából van felhúzva, pár négyzetméter. A neve, Kárpát-medencei Kincsestár. Igazán semmi mellbevágóan érdekes nincsen benne, de mégis ez a szívem csücske: a kiállított mackók miatt. Plüss, plüss, és egy kicsi mézes macis flakon. Nem is kell jobb.

Így telt nekem ez a fél nap, vadászként csettintenék többször is, hiányérzetem is lenne itt-ott, de el kell ismerni: tényleg nem sajnálták sem a pénzt, sem az anyagot. Ez oda lett téve, rendesen.

Aki vadász, vadászik, feltétlen nézze meg. Jó lesz.

Az is, aki úgy gondolja, hogy a természettel eggyé válni lelövöldözős-kitömős módon lehet.

De én itt a végén levetem a vadász-ruhám, úgyis lötyög rajtam. Nekünk van itthon két macskánk, a gyerekek kikönyörögtek két kicsi hörcsögöt is. A kertben járkálnak a sünök esténként és persze ott vannak a madarak a fákon. Darazsak is zümmögnek. Nekem ők tetszenek. Nem is puffantom le őket.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Unott arcú hivatalnokok” – Várkonyi Andrea, a magyar Marie Antoinette

Esküszöm, az összes NER-menyasszonnyal aláíratnék egy házassági szerződési záradékot, hogy a frigy után öt évre eltűnnek az országból. Várkonyi Andreának is jobbat tenne, ha nem hergelné itt a népet a Gucci-intellektusával.
hf - szmo.hu
2021. november 23.


Link másolása

hirdetés

Amikor berobbant a magyar közéletbe a hír, hogy a csilliárd diplomás, orvosi végzettségű, tévés hírolvasóként ismertté vált Várkonyi Andrea feleségül megy a dollármilliárdos, felcsúti gázszerelőhöz, Mészáros Lőrinchez, pár másodpercig ízlelgettem ezt a kis csemegét (lássuk be, van neki egy kis Monty Python-os bukéja), aztán elintéztem annyival: “ő dolga.”

Mert hogy az is. Negyvenes, egyedülálló anya, az országos tévéceleb-karrierből kikopott (nem az ő hibája, jönnek a fiatalabbak, ügyesebbek, fontos fark(as)okkal táncolók, ilyen ez a popszakma), Andrea pedig egy perifériás kábeltévénél landolt. Bevallom, én évek óta azt se tudtam, hogy a világon van, igaz, alig nézek tévét.

Egyáltalán nem hibáztatom vagy ítélem el, hogy a saját és a gyereke jövőjének biztosításáért hozott egy döntést, megragadott egy soha vissza nem térő lehetőséget, vagy egyszerűen csak tényleg elsöpörte a szerelem, és hozzáment az ország leggazdagabb emberéhez.

Akinél az ugyan kétséges, hogy tud-e írni-olvasni (már a saját nevén kívül, az azért sok-sok szerződéshez kellett), ám olyan nyugodtan lehet szenderegni kidolgozott, férfias felsőtestén, mint egy kisbaba.

Szóval ez Andrea dolga. Amit ő eladott, azt évezredek óta bocsátják áruba a nők. Ki olcsóbban, ki méregdrágán, ki koszlott motelszobák nyikorgó rugójú kanapéin, ki szabályos házasságlevéllel, nyolccsillagos dubaji szállodák selyemszatén függönyeinek jótékony homályában.

A problémám nem ezzel van. A problémám azzal van, hogy Andrea – jó néhány sorstársához hasonlóan – mintha egyfajta tudathasadást szenvedett volna el abban a pillanatban, amikor a lábát először bújtatta bele egy átlag magyar tanári fizetés két-háromszorosába kóstáló Jimmy Choo cipőbe. Mintha kikapcsolták volna az agyában azt a területet, amely a valóság-érzékelésért, a józan paraszti észért, és az önismeretért felelős.

hirdetés
Andreának hirtelen küldetéstudata lett. A Gucci-napszemüvegek árnyékában, a Louis Vuitton táskák bőrkantárjainak bársonyos érintésével a vállán ráébredt, hogy őt eddig nem az érdemei szerint becsülték.

Hogy az ő tehetsége, sokoldalúsága, művészi és üzleti géniusza nem volt elismerve. Pedig ő ennek a nemzetnek egy elásott gyémántja, aki csak azért nem tudott oly szemkápráztatóan csillogni, mint az ujján díszelgő, húszmilliós brill, mert ezek a buta magyarok képtelenek voltak fel- és elismerni őt.

És ezt épp Andreától, egy több diplomás, értelmes nőtől nem vártam. Nem vártam, hogy átváltozik magyar Marie Antoinette-é (aki ugye arról híresült el, hogy amikor azt mondták neki, hogy a nép éhezik, nincs kenyerük, meglepetten így válaszolt: “Akkor egyenek kalácsot.”) Bár az anekdota állítólag nem hiteles, az most mindegy is, a lényeg az, hogy Andrea, aki doktori titulusát jó nagy betűkkel fitogtatva, pszichológusi minőségében most megjelentetett egy önismereti-életvezetési sikerkönyvet, abban azt mondja az “unott arcú hivatalnokokról” kérdező kislányának, hogy azért ilyen elgyötörtek, mert nem tanultak eleget.

Mert ugye, ha az ember sokat tanul, akkor majd jobb napokat látott műsorvezető lesz belőle egy kábeltévénél. Jaj, bocsánat, dehogyis: hiperszonikus sebességgel kilő a karrierje, Cannes-i díjnyertes reklámfilmeket gyártó, százmilliós médiacég tulajdonosnője lesz, meg igazgatótanácsi tag az ország egyik legnagyobb kereskedelmi tévéjében, meg önismereti bestseller-író.

Irigyelt és körberajongott marketing-zseni, PR-guru, Dosztojevszkij-i magaslatú tollforgató, meg persze divatikon és szépségideál, így egyszerre. És természetesen ennek KIZÁRÓLAG ahhoz van köze, hogy sokat tanult, ahhoz még csak véletlenül se, hogy hozzáment egy suk-sükölő oligarchához, akié a fél ország.

Na ezzel van bajom. Hogy Várkonyi Andreából többet néztem ki. Marie Antoinette-nek legalább van annyi mentsége, hogy egész életében királyi pompában élt, fogalma sem volt arról, hogy él egy közember. De Andreának van, nagyon is. Pontosan tudja, mire lehet jutni ebben az országban azzal, ha az ember “csak” tanult és szorgalmas. És mégis el akarja hitetni velünk – urambocsá még ő maga is elhiszi – hogy a fergeteges sikereit tényleg a saját képességeinek köszönheti.

Kedves Andrea. Nem vagyok szakértő, de ez nekem bizony színtiszta nárcizmusnak tűnik. Cinikus, álszent magamutogatásnak az újonnan szerzett férjed pénzéből.

Mert ugye vannak a szerényebb luxusfeleségek. Bezsákolják az országosan ismert, kőgazdag palit, aztán a népharag elől gyorsan elhúznak külföldre. Hawaii-n vagy Bora Borán élvezik a jachtos, magánrepülős, brilliánsokkal meg Dior-nagyestélyikkel kipárnázott életüket, minden nap áldják a szerencséjüket, és szépen csendben maradnak. Ez még akár szimpatikus hozzáállásnak is tekinthető.

A nárcisztikus luxusfeleségek viszont azt csinálják, amit te. Fürdenek a palijuk milliárdjain vásárolt, országos népszerűségben, meg írnak egy “sikerkönyvet”, amelyben belerúgnak az “unott arcú hivatalnokokba”.

A Jimmy Choo cipőjükkel.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Csókay András elárulta, mi vezetett szerinte a bangladesi sziámi ikrek szétválasztása utáni botrányokhoz

Az idegsebész szerint „egészen megdöbbentő volt” az, hogy „gyerekbántalmazást kimerítő levelet írt az alapítvány Szász János gyerekének”.

Link másolása

hirdetés

2019-ben választotta szét a Csókay András idegsebész vezette orvoscsapat a bangladesi sziámi ikreket, most Veiszer Alindának adott interjút - amit itt lehet megtekinteni előfizetésért cserébe - a műtétről és a pereskedésbe fajult botrányokról.

Az interjúban, amit a Telex szemlézett, Csókay elmondja, hogy szerinte több szakmai hiba is történt a műtétet megelőzően. Csókay műanyag koponyákon mutatta meg a műsorban, hogyan kellett volna felépíteni a koponyát, és ehhez képes mennyivel lett alacsonyabb a csont, mennyivel kevésbé nyújtott védelmet az agynak. Az egyik lány agya be is vérzett, majdnem meghalt, azóta képtelen az önálló életvitelre - mondta a professzor.

Ennek az oka Csókay szerint, hogy a háta mögött az alapítvány kilobbizta, hogy ne a sok éve vele dolgozó, anatómiához értő képzőművész, Muhari-Papp Sándor Balázs építse fel puzzle-szerűen a kifűrészelt, feleslegessé vált koponyacsontokból az új koponyák hátsó részét.

A vita valójában Csókay és Pataki Gergely plasztikai sebész között húzódik, akik több mint tíz évig vitték közösen a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt. Csókay azonban egyetlen egyszer sem mondja ki a nevét az interjúban, minden esetben alapítványként hivatkozik a másik oldalra.

Az idegsebész az interjúban elmondta, ha nem a háta mögött hoznak meg a műtétről alapvető döntéseket, akkor odament volna, és azt mondja, hogy "fiúk, akkor most innen takarodó van".

hirdetés

Mindezeket a vitákat ráadásul felvette a műtétről dokumentumfilmet készítő Szász János, akinél aztán házkutatást tartott a rendőrség egy ismeretlen feljelentő miatt, a nyersanyagokat keresve. Csókay szerint azért, mert az alapítvány nem szeretné, hogy a konfliktusok nyilvánosságra kerüljenek.

Csókay úgy fogalmazott, "gyerekbántalmazást kimerítő levelet írt az alapítvány Szász János gyerekének, az valami egészen megdöbbentő volt. Elmond egy csomó hazugságot róla, és leírja, hogy meg kell tudni Szász János gyerekének, hogy az apja mit csinált".

Elmondta azt is:

"Én jónak tartom a magyar rendőrséget, védi például a tüntetőket. De az, hogy 11 rendőr lerohanjon egy kovidos családot egy nyolc és egy tizenhat éves gyerekkel... Hát olyan megfélemlítő ereje volt ennek. (…) itt valami borzasztó félrevezetés történt. Félre lehet vezetni a legjobb rendőrséget is."

Támogatás

Veiszer Alinda műsora szponzorok nélkül, kizárólag a nézők adományaiból készül. Ha szeretnéd, hogy még sok hasonló beszélgetés szülessen, a Patreon oldalukon támogathatod a produkciót.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Jocó bácsi szerint mindenki álljon ki az elveiért, akár oltat, akár nem

A népszerű történelemtanár szerint akkor is ki kell tartani mellettük, ha emiatt akár hátrányt is szenvedhetünk.

Link másolása

hirdetés

Napok óta téma a közéletben a pedagógusok kötelezővé tehető oltása. Korábban mi is írtunk arról, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is aggódik, hogy a téli szünet után az oltatlanság miatt kieső tanárok miatt hatalmas pedagógushiány alakulhat ki. Márpedig az EMMI szerint jelenleg a 10 százaléka (kb. 15 ezer ember) nincsen beoltva.

A témában most megszólalt Balatoni József 'Jocó bácsi' is, aki előre bocsátotta, hogy sokaknak talán nem lesz szimpatikus a véleménye. Mint mondta, ő soha senkit nem akart meggyőzni az oltásról, most sem teszi, sőt azt is remek dolognak tartja, ha valakinek elve van.

„De még fontosabb az elvek való melletti kitartás. Elfogadom, hogy valaki nem kér oltást, bár nem értek vele egyet, de tisztetben tartom mindenki döntését. Viszont, ha valaki dönt, akkor fogadja el, hogy bizony az elvei miatt néha érheti hátrány ugyanúgy, ahogy más esetben előny is. Valaki nem kér oltást, oké.

Oltás nélkül nem dolgozhat. Ő nem kéri, vállalja ezzel azt, hogy nem dolgozhat. Tiszta sor. De hogy hetek óta megy a hiszti, hogy mit képzelnek magukról, és emberellenes, az nekem sok. Ha vannak elveim, akkor nem nyígok, hanem kitartok mellette”

– írja a népszerű történelemtanár.

hirdetés

Jocó bácsi nem titkolja ellenvéleményét azokkal szemben sem, akik szorgalmazzák, hogy a járványhelyzet miatt állítsák vissza a digitális oktatást is. „Mert a digitális oktatás javarészt semmit sem ér, a gyerekek jó része lelkileg nem bírna még egy etapot. De ugye ez nem számít. Igen, kiesik több ezer tanár januártól. Nekünk, akik maradunk, azt kell mondani, hogy az eddigi hiány mellett ezt már nem tudjuk ellátni. Omoljon csak össze a rendszer. Aztán lehet majd építkezni” – véli a pedagógus.

Mint írja, „én sem akarok sem rábeszélni, sem lebeszélni senkit. Elsőként mondtam azt, hogy én egy gyereket sem fogok meggyőzni, vagy elbizonytalanítani. Mindenkinek a saját döntése.

Tudom, csak régi, jól bevált oltást lehet beadatni. Kérdem én, azok már régiként és jól beváltként jöttek létre? A kérdés persze költői. Mert mindenre is van kontra.”

Jocó bácsi azzal zárja véleményét, hogy kéri: mindenki tartson ki az elvei mellett, de „őszintén, siránkozás nélkül”.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Két hét leforgása alatt mondták le a karácsonyi céges bulik 90 százalékát a járvány miatt

Olyan dátumok iránt sem érdeklődik senki, amelyeket korábban már nyáron le kellett foglalni, különben esélytelen volt helyszínt találni. Eközben a dolgozók akár 30 százaléka is elhagyhatta a rendezvényszakmát.

Link másolása

hirdetés

Magyarországon is egyre súlyosabb esetszámokat produkál a koronavírus-járvány negyedik hulláma, ami minden bizonnyal a közelgő ünnepi időszakra is rányomja majd a bélyegét. Ennek egyik első jele, hogy november közepén szinte varázsütésre elkezdték lemondani a hagyományos évzáró céges bulikat.

A tavalyi évhez képest jelentős különbség, hogy míg akkor általános tilalom volt érvényben, most hivatalosan lehetne ilyen rendezvényeket tartani, mégis majdnem mindenhol úgy döntöttek, hogy inkább nem kockáztatnak.

Erről, illetve az iparág általános kilátásairól beszélgettünk szakmabeliekkel.

A last minute lett az új hívószó

A céges rendezvénypiac erős hónapokon van túl, a tervezhetőséget viszont jóval nehezebbé tette, hogy a szabadidős turizmushoz hasonlóan ebben a szektorban is kifejezetten a last minute foglalásokra álltak át – tudtuk meg Tatár Györgytől, az egyik legnagyobb hazai céges rendezvényszervező vállalkozás (cegeshelyszinek.hu, rendezvenyhelyszinek.hu) ügyvezetőjétől.

Elmondása szerint az egész őszi időszakra jellemző volt, hogy míg korábban 3-4 hónapra előre is lekötöttek egy rendezvényt, ez az időablak most átlagosan 2-3 hétre csökkent, de extrém esetben az is előfordult, hogy csütörtökön rendeltek meg egy 120 fős rendezvényt a rákövetkező hétfőre. Bár végül ezt is sikerült megvalósítani, az ilyen igények óriási kihívás elé állították nemcsak a szervező céget, de a szolgáltatókat is.

A karácsonyi céges rendezvényeket ugyan viszonylag hamar lekötötték, azonban november közepe óta ezeket is sorra mondják le: a foglalások 90 százaléka néhány hét leforgása alatt teljesen eltűnt a piacról. Ezek között olyan „gyémánt” dátumok is szerepelnek, mint például a december 15-16-17-e, amelyek korábban jóformán kihalásos alapon működtek: akár már nyáron le kellett csapni rájuk, különben lehetetlen volt helyszínhez jutni. Ehhez képest most senkinek nem kellenek.

„Már azzal hívogatnak bennünket a partnereink, hogy a karácsony előtti utolsó hétvégéjük is üres, ha tudunk rá bárki érdeklődőt, állnak rendelkezésre. Ez korábban, normál piaci viszonyok között teljesen elképzelhetetlen volt.”

hirdetés

Némi reménysugarat szerinte itt is az utolsó pillanatos foglalások jelenthetnek: elképzelhetőnek tartja, hogy lesznek olyan cégek, akik akár a karácsony előtti hét hétfőjén döntenek majd úgy, hogy csütörtökön vagy pénteken mégis megtartják a rendezvényüket. Akik pedig eddig nem mondták le a foglalást, sokszor az összes résztvevő helyszíni tesztelésével igyekeznek biztonságos körülményeket teremteni.

Tatár György a balatonfüredi Boutique Hotel Annuska üzemeltetőjeként is hasonló tendenciáról tud beszámolni: ott be se jöttek az évnek ebben a szakában szokásos előfoglalások, mindenki a végsőkig kivár a döntéssel.

„A szeptember és az október még nagyon erős volt, novemberben viszont már érezni lehetett a negyedik hullám hatását. Egyelőre a szilveszter is erősen kérdőjeles, idén valószínűleg az is legfeljebb last minute fog elmenni, amire szintén soha nem volt még példa.”

A Magyarországi Rendezvényszervezők és -szolgáltatók Szövetsége (MARESZ) részéről szintén azt nyilatkozták megkeresésünkre, hogy nyár végén kezdett igazán újraindulni a rendezvényszervező szektor, melyet erős őszi hónapok követtek.

Mindenki egyszerre akart bepótolni mindent, illetve sok év végére tervezett eseményt is előre hoztak. Megélénkült a konferenciaturizmus, ami elősorban a belföldi, kisebb eseményekre volt jellemző, a nemzetközi rendezvények piaca a bizonytalan utazási korlátozások miatt még nem állt helyre.

A MARESZ is úgy tapasztalta, hogy az őszi fellendülés után az utóbbi hetek romló járványügyi adatainak következtében sorra mondják le az év végi rendezvényeket: az ágazatban drasztikusan esik vissza az üzleti rendezvényekre szóló rendelésállomány.

A helyzetet tovább nehezítette, hogy november 14-én megjelent az Emberi Erőforrások Minisztériumának utasítása, amely megtiltja az egészségügyi ágazatban a személyes jelenléttel történő szakmai rendezvényeket. A piacot nagymértékben visszaveti ez a korlátozás, hiszen az egészségügyi témájú szakmai rendezvények, továbbképzések az egyik legfontosabb húzóágazatot jelentik az üzleti rendezvények piacán, az események majdnem 50 százalékát ez a kör teszi ki.

A miniszteri utasítás következtében drámai lemondáshullám indult el ebben a szegmensben, mely nemcsak a budapesti szállodákat, és rendezvényhelyszíneket, de a vidéki vendéglátóhelyeket is nagymértékben érinti.

"Azt tapasztaljuk, hogy a megrendelők bizonytalanok, kivárnak, viszont a sokszor 2-3 hétre lerövidült megrendelési határidő komoly tervezési nehézségek elé állítja a szervezőket és szolgáltatókat. Sokszor okoz problémát elegendő embert találni a rendezvények kiszolgálásához" – erősítette meg a szövetség a Tatár György által elmondottakat.

Mindezek ellenére a MARESZ bizakodva tekint a jövő konferenciái felé, hiszen – mint fogalmaznak – „a szinte bármilyen méretű nemzetközi kongresszust és konferenciát befogadni képes, idén átadott kongresszusi központ új lendületet adhat Magyarországnak abban, hogy előkelőbb pozíciót érjen el a konferenciadesztinációk között, és minél több nemzetközi nagy rendezvényt tudjunk ezáltal is hazánkba csábítani.”

A dolgozók 30 százaléka is elhagyhatta a rendezvényszektort

„Szeptember-októberben még bizakodás volt és mindenki rendezvényeket tervezett, azonban ahogy jelentősen elkezdtek emelkedni az esetszámok, majd a kormány is szigorításokat jelentett be, ez a trend megfordult” – nyilatkozta a Szeretlek Magyarországnak Botond Szabolcs, a Magyar Turisztikai Program Alapítvány (MTPA) társelnöke.

Ő is hasonló trendeket említett, mint cikkünk másik két alanya: november elejétől elkezdtek aggódni az ügyfelek, azóta egyre több a visszamondás, ami ráadásul nem is kötődik semmilyen jogszabályi korlátozáshoz.

Inkább önszántukból visszakoznak, attól tartva, hogy az ő rendezvényükön fertőződik meg valaki, vagy addig megváltozik a szabályozás úgy, hogy végül egyébként se tarthatnák meg, esetleg attól, hogy el se jönnek elegen ahhoz, hogy ne veszteséggel zárjanak. Multinacionális cégeknél az is előfordul, hogy egy közös nemzetközi policy mentén döntenek központilag az eseményeik törlése mellett.

Ebben változást csak az esetszámok csökkenése hozhat Botond Szabolcs szerint, akkor is inkább last minute jelleggel: ha épp kedvezőbbnek tűnik a helyzet, néhányan dönthetnek úgy, hogy mégis megszerveznek egy-egy rendezvényt, de jó előre biztosan nem fog így dönteni senki.

Az év végi időszakban további nehezítést jelent, hogy ilyenkor tipikusan olyan rendezvényekről van szó, ahol nehéz kordában tartani az embereket: mindenki ölelget mindenkit, kevésbé figyelnek a járvány elleni védekezésre, mint például egy konferencián, ahol fegyelmezetten, székeken ülnek a résztvevők.

Az MTPA abban bízik, hogy explicit rendezvénytiltásra már nem lesz szükség, de szerintük ez inkább politikai döntés kérdése a kormány részéről. Mindazonáltal úgy látják, a hatályos jogszabályok, vagyis a kötelező védettségi igazolvány és a megfelelő higiéniás körülmények elég biztonságot nyújtanak ahhoz, hogy ne kelljen tovább szigorítani.

Komoly probléma az elvándorlás okozta munkaerőhiány is. A szervezetnek konkrét adata egyelőre nincs ennek mértékéről, de viszonylagos konszenzus van abban, hogy akár az iparágban dolgozók 30 százaléka is elhagyhatta a szektort.

Az újabb és újabb hullámok pedig tovább erősíthetik ezt a trendet, ami öngerjesztő folyamatként az újraindulásra is negatív hatással lehet. Ezért is tartják fontosnak, hogy oktatással és utánpótlás-neveléssel erősítsék a szegmenst.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: