Zsiday Viktor kongatja a vészharangot: Globális recessziót és elszálló inflációt hozhat Trump iráni háborúja
Zsiday Viktor pénz- és tőkepiaci befektető egy friss írásában fejtette ki véleményét a legújabb Öböl-háború világgazdasági kockázatairól. A befektető azzal kezdi, hogy a munkája során megtanulta, mindig kell B, C és D tervvel is rendelkezni, mert a piaci pozíciók nyitásakor gyakran téved az ember.
Szerinte fel kell készülni arra, hogy mit teszünk, ha nincs igazunk, mikor zárjuk a rossz pozíciót, és hogyan reagálunk a váratlan eseményekre. Ezzel szemben Zsiday úgy látja, hogy Donald Trump egy olyan „gigantikus pozíciót” nyitott, amiből már nem biztos, hogy ki tud szállni. A befektető szerint Trump azt gondolta, hogy „rárúgja az ajtót a korhadt iráni rezsimre*, az pedig összeomlik és big beautiful peace!”. Zsiday ezt a hibát Hitler 1941-es, Szovjetunió elleni és Putyin 2022-es, Ukrajna elleni elszámításához hasonlítja, amelyek B terv híján katasztrófába torkolltak.
Zsiday Viktor állítja, hogy
Rámutat, hogy az árupiaci termékek, mint az olaj és a földgáz kereslete rugalmatlan, szinte bármekkora árat megadnak értük, ha szükség van rájuk. Úgy véli, a zöld átmenet ellenére az emberiség energiaigényének több mint 80%-a még mindig fosszilis forrásokból származik, amelyek elengedhetetlenek a szállítmányozásban, az iparban és a mezőgazdaságban. A befektető szerint a napi több mint 100 millió hordós olajfelhasználásból a Hormuzi-szoros lezárása „csak kb. 14-15 milliót érint”, de ez is elég egy óriási áremelkedéshez, még a stratégiai tartalékok felszabadítása és az export egy részének átirányítása mellett is.
A poszt szerint a piacok kezdetben rövid fennakadásra számítottak, de mostanra kezdenek rájönni, hogy a helyzet elhúzódhat. Ezt szerinte a 2026 decemberi lejáratú WTI olaj árfolyama is mutatja, ami már a középtávú hatásokat árazza, és „bőven a fölött” van, amit az ukrán-orosz háború alatt bármikor látni lehetett.
– írja Zsiday. Hozzáteszi, a megugró olajárak mindennek megemelik az árát a szállítmányozáson keresztül, és hatással vannak az élelmiszer- és ipari termékek áraira is. Példaként a műtrágyaként használt urea árának azonnali megugrását említi. Szerinte ilyen helyzetben a gazdaságpolitikusok nehéz döntés előtt állnak, mert egyszerre jelenhetnek meg inflációs és recessziós jelek. Bár jól hangzik, hogy a jegybankok „átnézhetnek” egy egyszeri sokkon, Zsiday szerint „a 70-es évek és 2022 tapasztalata azt mutatja, hogy a reálgazdasági és politikai hatások hosszú időn át tovagyűrűzhetnek.”
A befektető arra is felhívja a figyelmet, hogy a sokk egy olyan piaci helyzetben érkezett, amikor a befektetőket a mohóság vezérelte, ami növeli egy nagyobb pánik esélyét. Úgy összegzi a helyzetet, hogy a támadók nem számoltak a cselekedetük világgazdasági hatásaival, és már nincsenek teljesen az események urai. Zsiday szerint van „néhánytíz százalék” esélye annak, hogy a háború komoly reálgazdasági és tőzsdei mélyrepülést, legrosszabb esetben globális recessziót és komoly inflációt okoz. Egyetért Pletser Tamás, az Erste elemzőjének véleményével, és posztját két tőzsdei mondással zárja: „Reménykedj a legjobbakban, de készülj a legrosszabbra!”, illetve „A reménykedés önmagában nem stratégia!”.
Az olajárak megugrottak: vasárnap este újra 105 dollár fölé emelkedtek, miközben az iráni háború a harmadik hetébe lépett. A szoroson normál esetben napi körülbelül 20 millió hordó olaj és jelentős mennyiségű LNG halad át, amit a meglévő szaúdi és emírségekbeli vezetékek csak részben tudnak kiváltani. A helyzetet súlyosbította a qatari Ras Laffan LNG-központ termelésének leállítása is, ami tovább emelte az európai gázárakat.
A sokk hatásai gyorsan továbbgyűrűznek, érintve az élelmiszerláncot is a szállítási és inputköltségek emelkedése miatt. A műtrágyapiacon, különösen a karbamid esetében, már az első héten kétszámjegyű drágulás volt tapasztalható a fő exportőrök (Katar, Szaúd-Arábia, Irán) kivitelének akadozása miatt. Válaszul az IEA-tagországok egy 400 millió hordós készletfelszabadítást jelentettek be az árnyomás enyhítésére. Az események főszereplői az Egyesült Államok Donald Trump vezetésével, Izrael Benjamin Netanjahu kormányával, valamint Irán, ahol a legfelsőbb vezető, Ali Hamenei halála után a hatalom a Forradalmi Gárda és az új vezető, Mudzstaba Hamenei köré csoportosult. A térség nagy exportőrei, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar logisztikai átrendezéssel próbálják mérsékelni a károkat.