prcikk: Tapasztó Orsi: Mindent felülír egy 3 éve a kórházban élő, beteg gyermek érdeke, aki senki másnak nem kell | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Tapasztó Orsi: Mindent felülír egy 3 éve a kórházban élő, beteg gyermek érdeke, aki senki másnak nem kell

A kisfiúért petíciót indító mentálhigiénés szakember bízik benne, hogy három évnyi pokol után ez a kisfiú végre hazaérhet szerető családjához. De az eset nem egyedi, vannak más gyerekek is, akik másfél-két éve élnek kórházban.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 04.



Már több mint 230 ezren írták alá azt a petíciót, amit Tapasztó Orsi indított, hogy egy születése óta, azaz 3 éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú végre szerető családba kerülhessen. A kisfiú történetét az RTL Házon kívül című műsora mutatta be. Ebből kiderült, a gyermek értelmileg ép, azonban egy veleszületett rendellenesség miatt speciális ápolást igényel, több műtéten is átesett, születésekor lemondtak róla. Az ott dologozó egyik csecsemő- és gyermekápoló megszerette a kisfiút, ahogy a családja is. Nyolc hónapja eldöntötték, örökbe fogadják, de hiába végezték el az örökbefogadó tanfolyamot, azt mondták nekik, nem ők választják ki, ki kerül hozzájuk. Közben a kisfiút nemzetközi örökbefogadási listára tették.

Ügyvédhez fordultak, aki szerint a gyermekvédelemben több hibát is elkövettek. A 60 napos eljárás már 8 hónapja tart, nem biztosítottak iratbetekintést, és a pár kiskorú gyerekeinél is pszichológiai vizsgálatot végeztek. A tévéműsor és a petíció után csütörtökön váratlanul megjelent a családnál egy miniszteri biztos, aki ígéretet tett az ügy felgyorsítására, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter pedig egy videóban arról beszélt, fontos, hogy a gyermek minél előbb szerető családba kerülhessen. Ezért elvégeztetnek egy harmadik pszichológiai vizsgálatot, amit az állam fizet, ahogy a gyermek eddigi költségeit is az állam fizette, beleértve egy nyári, tíz órás életmentő műtétet - mondta a miniszter. A fordulatról a petíciót elindító Tapasztó Orsi mentálhigiénés szakemberrel, örökbefogadó anyával beszélgettünk.

– Mit mond el a gyermekvédelmi rendszerről az, hogy sajtónyilvánosság és petíció kell ahhoz, hogy egy három éve kórházi ágyban élő kisfiú kikerülhessen onnan?

– Hogy nagyon nagy bajok vannak. Abban például, hogy a gyerek érdeke sehol nem jelenik meg ebben a történetben. Örökbefogadás esetén szabály, hogy nem a szülő választ gyereket, viszont mindent felülír ebben egy beteg gyermek érdeke, aki senki másnak nem kell, csak ennek a családnak. Egyértelmű, hogy nem lehetne ilyesmivel takaróznia egy gyermekvédelmi rendszernek. Jelenleg inkább bántalmazzák tovább a hároméves gyereket és kényszerítik arra, hogy elhanyagolásban éljen egy kórházban. Minden szinten felülvizsgálatot igényelne, hogy milyen emberek ülnek a gyermekvédelemben döntéshozóként, és ők milyen elvek mentén hoznak döntéseket.

– Hogyan alakulhat ki ilyen helyzet, és mennyire jellemző, hogy ez így megtörténik?

– A három év kiemelkedően sok, ezért is lett ügy ebből az esetből. Sok gyerek azonban hosszú ideje van kórházban, tudunk egy éve vagy másfél éve bent lévő gyerekekről is, ami már önmagában borzasztó, de ez a három év különösen súlyos. Ez nem egy ember mulasztásán múlik. Kell hozzá egy gyerek, akinek olyan egészségügyi problémái voltak, amelyek miatt kórházi tartózkodásra volt szükség. Ez azonban már két éve nem áll fenn: ma már nem igényel kórházi ellátást, tehát két éve már örökbeadható, egy család pedig örökbe is fogadná, mégis akadályoztatva vannak.

– Az akadályoztatás miben nyilvánult meg?

– Amikor a leendő szülők elkezdték a kötelező tanfolyamot, azt mondták nekik, hogy nincs válogatás: azt kapják, akit kiajánlanak. Alapvetően ez egy nagyon fontos szabály, mert gyermekvédelmi szakemberek csoportja a gyermek igényeihez „illeszt” szülőpárt, és nem fordítva, hisz ebben is a gyerek érdeke az első. De amikor egy gyerek senkinek nem kell, és ráadásul nemzetközi listára is felkerült, akkor végképp érthetetlen az akadályoztatás. Ezt senki nem érti. Ez az empátia és az emberség hiányát mutatja egy olyan rendszerben, ahol ezeknek alapvetőnek kellene lenniük.

Tehát van szabály, de a gyerek érdeke mindent felülír. Ha senkinek nem kell, annak kellene megkapnia, akinek kell.

– Ha viszont ennyire ragaszkodnak a szabályokhoz, akkor az nem érthető, hogy bizonyos szabályokat a gyermekvédelem részéről rúgtak fel: például a családban élő gyermeket is pszichológiai vizsgálatra kötelezték.

– Több ilyen szabályokon való átlépés volt. Erről a család jogi képviselője biztosan tudna részletesebben beszélni.

– Milyen indoklással tiltották meg a családnak, hogy érintkezhessenek a kisfiúval?

– Az indoklás ugyanaz: „nem a család választ”. Itt elég volt egy ember döntése, ami mindent megakasztott. Az is

gyanús volt számukra, hogy a család ennyire lelkes a kisfiúval kapcsolatban, és hogy „milyen érdekek” fűzik őket az örökbefogadáshoz,

miközben a különböző vizsgálatok során semmilyen „érdekekre” nem derült fény. Több pszichológiai jelentés készült, egymásnak ellentmondó megállapításokkal. Az egyik nagyon pozitív volt, a másik megakasztotta az ügyet. Utóbbi sem tiltotta el a családot az örökbefogadástól, csak azt állapította meg, hogy egészséges gyerekre megfelelnek, betegre nem, miközben egy ápolónőről és egy osztályvezető szakápoló férjről beszélünk. Ez érthetetlen.

– És itt jött Hankó Balázs, aki lehetőséget ígért egy új vizsgálatra. A szabályok szerint további vizsgálatokat már a családnak saját költségére lehetett volna végeztetnie, ez félmillió forint lenne. A miniszteri ígéret szerint ez most egy államilag finanszírozott vizsgálat lesz?

– Az az ígéret, hogy ők ezt kifizetik.

– De egyáltalán nem biztos, hogy ettől a dolog megoldódik?

– Ez a család rendben van, minden adott ahhoz, hogy szeretetben és biztonságban neveljék fel ezt a kisfiút. Ha ez a vizsgálat pozitív eredménnyel zárul, ennek az ügynek sínen kellene lennie.

– Annál is inkább, mivel a kisfiú hároméves múlt. Ezek a legalapvetőbb évek, ami ilyenkor történik, sokszor reparálhatatlan. Ugyanakkor még „csak” hároméves. Ha holnap örökbe fogadnák, lelkileg mekkora hátránnyal indulna?

– A kérdésre nehéz általános választ adni. Saját példát hozok: a gyermekemet háromévesen fogadtuk örökbe, életének két évét, egyéves korától, a rendszerben töltötte. Jól látszottak rajta a rendszer okozta elhanyagolás jelei. A szerető, biztonságos környezet azonban nagyon gyorsan csökkentette ezek nyomait. Ez nem jelenti azt, hogy egy percig is tovább kellene rácsos ágyban ülnie egy gyereknek. Azonnal családba kellene kerülnie. A gyerek reagál a szeretetre és a biztonságra, a lelke gyógyulni kezd.

Hosszú távon azonban a kapcsolataiban visszaköszönhet a sérült ősbizalom: az a belső bizonyosság, hogy a világ alapvetően egy jó hely, ahol elfogadnak és szeretnek, ahol megérdemlem, hogy figyeljenek rám.

Ezek a gyerekek gyakran kérdőjelekkel lépnek be az életbe: van-e jogom itt lenni, elég vagyok-e a szeretethez? Ilyesmit mindannyian átélünk, de náluk ez sokszoros teher. Valószínűleg „csomagként” viszik tovább, remélhetőleg szakmai segítséget kapnak. Kérdés, hogy a hospitalizált gyerekek közül hányan jutnak majd segítő szakemberhez vagy pszichológushoz.

– Hankó miniszter azt mondta a videójában, hogy minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy a gyermek minél hamarabb szerető családban nőhessen fel.

– Minden információ megvan ahhoz, hogy a döntés megszülethessen, és ez a gyerek ahhoz a családhoz kerüljön, akivel már elkezdett kialakulni egy kapocs és akik harcolnak érte hónapok óta. Akik kész gyerekszobával és mérhetetlen mennyiségű szeretettel várják. Azt tudom mondani, hogy az információkat kellene megvizsgálni és nem húzni tovább az időt, mert ami most történik, azt személy szerint felesleges időhúzásnak érzem.

– Azt is fontosnak tartotta elmondani a miniszter, hogy a gyermek minden ápolási költségét eddig is biztosították, és a nyáron végzett életmentő műtétet is támogatták.

– Nem is tudom, hogy erre mit lehet reagálni. Jogi szempontból jelenleg az állam a gyermeknek a szülője. Az anyukája és az apukája egy személyben az állam, a magyar állam. Innentől nem kérdés, hogy anyagilag az állam támogatja ezt a gyereket, és nem hagyja ott például egy életmentő műtét nélkül.

– Hankó Balázs szerint a tavaly nyáron elindított 6 hetes örökbefogadási szabálynak köszönhetően a kórházba hagyott gyerekek közül azóta 122-en kerültek családhoz.

– Az a gond, hogy sokkal nagyobb a baj, mint amekkora munkaerőt, pénzt, paripát és fegyvert erre biztosítanak. Nagyságrendekkel nagyobb a baj.

Tudunk olyan gyerekekről, akik egy-másfél-két éve élnek kórházakban. Sajnos nem ez az egyedi eset, amiről most beszélünk, ez egy kiemelkedő, kimagaslóan rossz eset, de nagyon sok hasonló eset van.

És nem fordítanak elég erőforrást arra, hogy ténylegesen segítséget kapjanak ezek a gyerekek, akiknek egy napot sem lenne szabad törődés nélkül kórházban tölteniük. Az csodálatos, hogy meggyorsították az örökbeadási folyamatot, de nagyon messze vagyunk attól, hogy az állam a képességeihez és lehetőségeihez mérten javítson a rendszeren. Mert sokkal több minden megvalósulhatna, ha a prioritási lista élére kerülne a gyermekvédelem.

– Hány gyermek vár örökbefogadásra?

– A gyermekvédelmi rendszerben 23 ezer gyermek van, közülük kb. 2 ezer adható örökbe. Nagyon sok olyan történet jutott el hozzám az utóbbi években, hogy biológiai szülők hónapokig nem keresték gyereküket, esetleg csak telefonon, a telefonhívást pedig kapcsolattartásnak minősítették, így nem nyilvánították a gyereket örökbeadhatónak. Természetesen a gyermekvédelem célja a hazagondozás és nem az örökbeadás, de a történetek alapján azt gondolom, lenne mit javítani azon, hogy egy objektívebb képet kapjunk egy gyerek hazakerülési esélyeiről és a biológiai szülők reális szándékairól és lehetőségeiről. Rengeteg mindenen lehetne javítani, hogy

ne 23 ezer gyerek éljen a gyermekvédelmi rendszerben, vagy ha már benne kell élnie, egy jobb rendszer vigyázzon rájuk, a bántalmazás és kizsákmányolás helyett.

Erre egyelőre nem látok valódi törekvést.

– A jelen törvények szerint például egynemű párok sem fogadhatnak örökbe gyermeket. Jobb állami gondozásban élni, mint egy szerető meleg családban?

– Ez a rendszer eldöntötte, hogy akár gyerekek bántalmazása árán is tartja magát ahhoz, amit az ideológiája képviselni szeretne. Itt nincs más út, és ez borzasztó.

A meleg párok esetében sem az jut érvényre, hogy a gyermek érdeke mindenek felett áll.

Képzeljük el azt, hogy egy egyedülálló ember, vagy akár egy azonos nemű pár családjában hogy élne egy gyerek. Nekem nagyon jó barátaim vannak, azonos nemű párként élnek. Nem egy, hanem két gyereket fogadtak örökbe, és csodálatosan nevelik őket, a gyerekeknek fantasztikus életük van. Élhetne így nagyon-nagyon sok gyerek. Ehelyett az állami gondozásban élik a mindennapjaikat, amelyben ha véletlenül kifognak egy odaadó gondozót, a család szeretetét és az otthon melegét sajnos ez sem pótolhatja.

– Változhat valami a mostani eset után?

– Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium generációk közötti együttműködés segítéséért felelős miniszteri biztosa pénteken reggel nyilatkozott egy rádióműsorban, miután előző nap meglátogatta a gyermeket a kórházban. Szavaiból azt éreztem, hogy próbálja hitelteleníteni a családot, megkérdőjelezve azt, hogy egy beteg gyerek ápolására vajon alkalmasak lennének-e. Ne feledjük, ápoló házaspárról beszélünk. Kardosné sok minden mellett arról is beszélt, hogy ez a gyerek szeretetben él a kórházban, nincs is olyan rossz állapotban, egyáltalán nem egy rácsos ágy az otthona. Egyszóval azt érzem, hogy

elindult egy olyan narratíva, ami a helyzet súlyosságát hivatott bagatellizálni.

Ettől függetlenül bízom a független szakértői véleményben, és annak erejében, hogy három évnyi pokol után ez a kisfiú is végre hazaérhet szerető családjához. Bízom abban, hogy a döntéshozók belátják, nincs az a gyerek, aki egy perccel is tovább kellene maradjon egy kórházban, mint amennyit egészségi állapota megkíván, főleg szülői gondoskodás nélkül, magára hagyva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pszichológus: Az M1-es Magyar Péter-interjúban látott viselkedés valójában sokunk belső állapotát tükrözi
A pszichológus egy szélesebb társadalmi jelenségre hívta fel a figyelmet. Andrási Betty szerint a folyamatos félbeszakítás és a fölényeskedés a szimpatikus idegrendszeri túlműködés jele, ami sok emberre jellemző mostanában.


Andrási Betty pszichológus a Magyar Péterrel készült M1-es interjú kapcsán írta le a kommunikáció pszichológiai hátteréről egy Facebook-bejegyzésben.

Azt írja, az adást látva „tátva maradt a szám, és komolyan azt hittem álmodok”. Megdöbbenését nem a politikai tartalom, hanem a kommunikáció módja váltotta ki.

Úgy látja, a riporter viselkedése, a folyamatos közbevágás, a fölényeskedés és a nonverbális jelek egy olyan jelenségre világítanak rá, ami túlmutat egyetlen személyen. Szerinte ez nem csupán tiszteletlen kommunikáció volt, hanem egy olyan idegrendszeri állapotot tükrözött, amelyben jelenleg sokan vannak.

A pszichológus kifejti, hogy ez a viselkedés a szimpatikus idegrendszeri túlműködés jele. „Amikor az idegrendszer szimpatikus túlműködésben van, akkor nem kapcsolódunk, hanem reagálunk. Nem figyelünk, hanem bizonyítani akarunk. Nem kérdezünk, hanem támadunk vagy védekezünk” – írja.

Ilyenkor az ember nem hallgatja meg a másikat, hanem le akarja nyomni, hogy a saját igazát bizonyítsa. Andrási szerint ebben az állapotban nincs valódi kíváncsiság, csak feszültség és kontrollvágy. „Ez kívülről arroganciának vagy tiszteletlenségnek látszik, belülről viszont sokszor félelem. Védekezés és támadás.”

Felveti, hogy a viselkedés mögött félelem állhat: a pozícióvesztéstől, a képviselt világkép összeomlásától, a kirúgástól vagy attól, hogy kiderül, rossz oldalon állt. Ez a belső feszültség és kognitív disszonancia védekező, esetenként támadó kommunikációt eredményez.

A pszichológus szerint ezzel párhuzamosan egy másik folyamat is zajlik a társadalomban: „Elindult a politikai transzparencia.” Olyan dolgok kerülnek felszínre, amelyek sokkot okozhatnak, és idő kell, mire az agy feldolgozza az új valóságot.

Úgy véli, az emberek most szembesülnek azzal, hogy van beleszólásuk az életükbe, amihez hozzá kell szokni. Régi mintáink, mint az „okos enged szamár szenved” elve, átalakulóban vannak, és egyre fontosabbá válik a saját belső igazság felvállalása. „Ez a mostani időszak nem nyugodt. Ez egy leleplező időszak. És igen, ebben benne van a konfrontáció, a feszültség, a kimondás.”

Andrási Betty hangsúlyozza, hogy a kulcskérdés nem az, ki viselkedett tiszteletlenül, hanem az, hogy mi magunk hogyan reagálunk a helyzetre.

„Nem az, hogy ki mit csinált az interjúban. Ki volt vagy ki nem tiszteletlen, hanem az, hogy te hogyan reagálsz ebben az egészben? Mert amit most látunk kívül, az nagyon sok ember belső állapota.”

Szerinte ha ezt a feszültséget csak kifelé vetítjük, ugyanazokat a romboló mintákat tartjuk életben.

A megoldást abban látja, hogy az idegrendszerünket egy nyugodtabb, paraszimpatikus állapotba hozzuk. „A valódi változás nem ott kezdődik, hogy kimondjuk az igazságot, hanem ott, hogy az idegrendszerünk képes-e megtartani azt az állapotot, amiben az igazság nem fegyver lesz, hanem tisztulás.” Ebben az állapotban lehetséges a másik meghallgatása, a tiszteletteljes határhúzás és az együttműködés.

„Ugyanazt az igazságot el lehet mondani úgy is, hogy rombol, és úgy is, hogy tisztít.”

Gyakorlati tanácsként javasolja, hogy vegyük észre, amikor „beindulunk”: felgyorsul a beszédünk, közbe akarunk vágni, bizonyítani akarunk. „Ilyenkor nem a másik a probléma, hanem az idegrendszered lépett túlélő módba.” Szerinte ha ilyenkor megállunk, veszünk pár mély levegőt és lelassítunk, már egy másik állapotból tudunk reagálni, ami lehetővé teszi a valódi, jelenlétből fakadó határhúzást. Úgy véli,

ez a fajta tudatosság elengedhetetlen, mert most nemcsak a politika változik, hanem az is látszik, ki hogyan bírja az igazságot, kívül és belül egyaránt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Orbánhoz nem így álltak hozzá” – Dull Szabolcs szerint a közmédiás kérdezők teljes szereptévesztésben voltak Magyar Péterrel szemben
A politikai elemző szerint Magyar Péter nem a leendő miniszterelnökhöz méltó fogadtatást kapott a közmédiánál, miután másfél év után bement a Kossuth Rádióba és az M1 stúdiójába. Szerinte hatalmas volt a kontraszt ahhoz képest, hogyan fogadták évekig Orbán Viktort.


Dull Szabolcs a Facebook-oldalán írta le véleményét Magyar Péter közmédiában való megjelenésével kapcsolatban, amely szerinte azt igazolta, hogy szükség van a hírszolgáltatás felfüggesztésére.

„A Tisza elnöke másfél év után bement a Kossuth rádióba és az M1-be, és nem leendő miniszterelnökhöz méltó fogadtatást kapott”

– írta.

A politikai elemző úgy véli, hogy a közmédia munkatársai nehéz helyzetben voltak, hiszen két éven át lejárató anyagokat készítettek a politikusról, és másfél éve nem hívták meg interjúra.

„Magyar Péter ennek ellenére is nyert, a kérdezők pedig némileg meglepő módon úgy tettek, mintha mi se történt volna: egy támadó attitűddel, számonkérően, a választáson történtekre sehogy se reagálva kérdezték Magyart.”

Dull Szabolcs szerint a politikus nem is hagyta magát, és a szemükbe mondta, hogy „goebbelsi, hazug propagandát folytatnak”.

Az elemző szerint a kérdezők teljes szereptévesztésben voltak. Felidézi, hogy Magyar Péter a köztévében megkérdezte: „Szerkesztő asszony, nem érzi ezt kellemetlennek?”. Mire a riporter felcsattant: „Hogy kellene kérdeznem?”, „nem fog kihozni a sodromból”.

A közrádió műsorvezetője pedig többször is kioktatta Magyart. „Végig érezhető volt, hogy mindkét kérdező Magyar ellenfeleként pozicionálta magát, és úgy beszélgettek, mintha nem értenék Magyar felháborodását a közmédia hírszolgáltatása miatt.” Dull úgy látja, a feltett kérdések témája és stílusa a Fidesz kampányát idézte, amely a kormánypártnak egyharmadnyi szavazatot sem hozott.

„A közrádió kérdezője értetlenkedett, hogy miért őt támadja Magyar, a köztévé kérdezője visszaszólt, hogy »ne engem támadjon, kikérem magamnak, hogy hazugsággal vádoljon«.”

Az elemző úgy látja, a feszültséget a riporterek mentegetőzése és kioktató stílusa alapozta meg azzal, hogy egy „hiszen januárban hívtuk, de nem jött” típusú felvetéssel indítottak. Szerinte nehezen indokolható, hogy az ellenzék vezetője miért nem szerepelhetett élő adásban a kampány alatt. Dull Szabolcs szerint a kérdezők a választások után is azt a látszatot akarták kelteni, hogy a közmédiában minden rendben van.

„Hatalmas a kontraszt, ha arra gondolunk, hogyan fogadták évekig minden pénteken Orbán Viktort” – írta. Állítása szerint a miniszterelnöknek sosem kellett kellemetlen kérdésekre számítania, sőt, hírek szólnak arról is, hogy lista készült a tiltott témákról. „Magyar Péter ezzel szemben nem alákérdezést, hanem számonkérő, kötekedő fogadtatást kapott.”

Dull hozzáteszi: „Nyilván egyik irány sem jó.” Felidézi a beszélgetés végi párbeszédet is, amikor a kérdező úgy búcsúzott: „Ha meghívás érkezik, legyenek kedvesek javasolni a szakértőiknek, hogy bejöjjenek”. Magyar pedig úgy válaszolt: "Nehogy elnevesse magát".

A politikai elemző úgy véli, a történteket a két politikai tábor eltérően fogja értékelni. „A beszélgetést a tiszások és a fideszesek más miatt tartják majd felháborítónak: a tiszások a kérdezőket, a fideszesek Magyar Péter viselkedését, visszaszólásait tartják majd vállalhataltannak.”

Dull Szabolcs emlékeztet rá, hogy a Tisza Párt programjának része volt a közmédia hírszolgáltatásának felfüggesztése.

„Magyar Péter azért vállalta ezt a két beszélgetést, amelyet interjúnak nehezen lehet nevezni, hogy demonstrálja: a közmédiában teljes szereptévesztésben vannak, és nem változott a választás után se semmi.”

Végül megállapította, hogy Magyar majd kiválóan tud érvelni a beszélgetések után amellett, hogy miért kell véget vetnie ennek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Urbán Ágnes: Mintha a Kossuth rádió riporteréhez nem jutott volna el a választás, a rendszerváltás híre
A médiakutató szerint a reggeli interjúban láthatóvá vált az állami médiában dolgozók teljes szerepzavara. Urbán Ágnes szerint most az a legnagyobb kérdés, lehet-e csinálni egy olyan közmédiát, aminek a vezetése igazán független, és olyan vezetőt kinevezni, aki valóban autonóm.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 15.



Egészen döbbenetes volt az interjú, amit Magyar Péterrel Kossuth-rádióban, illetve M1-ben készítettek szerda reggel. Utoljára 2024-ben hívták meg a közmédiába, vagyis a kampány alatt egyszer sem juthatott szóhoz. A mostani interjúban pedig a műsorvezetők úgy viselkedtek, mintha még mindig a pártközpontból kapnák az utasításokat, bár kétségtelen tény, hogy a Tisza elnöke sem bánt velük kesztyűs kézzel.

Magyar Péter már az elején megismételte, hogy az állami médiát a propaganda részének tekinti, és a hírszolgáltatást mindenképp felfüggesztik, amint kormányra kerülnek. De vannak más terveik is a közszolgálati médiával.  Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével a történtekről beszélgettünk, valamint arról, hogyan nézne ki az ideális köszolgálati média.

— Hogyan értékeli Magyar Péter reggeli interjúit?

— Eléggé extrém volt. Mintha a Kossuth rádió riporteréhez nem jutott volna el a választás, a rendszerváltás híre, és nem nagyon tudta volna, miben van. Valamilyen furcsa oknál fogva úgy gondolta, hogy agresszív, politikai ellenfélként kezelő megközelítéssel kell beszélgetnie a leendő magyar miniszterelnökkel. Azt hiszem, nem az volt a célja, hogy bizonyos kérdésekben megismerje és megismertesse a hallgatókkal Magyar Péter véleményét, hanem inkább az, hogy egy rendkívül sértett és arrogáns riporter benyomását keltse. Ilyen szempontból nem is nagyon értem az ő koncepciójukat. Azt hittem, most elindul valamiféle értelmes beszélgetés, vagy legalább annyi, hogy elkezdenek úgy viselkedni, mint egy normális közszolgálati rádió vagy televízió. De egyáltalán nem ez volt a cél.

Mintha még direkt alapot akartak volna szolgáltatni arra, hogy ezt az egészet ebben a formájában meg lehessen szüntetni.

Az ott lévő emberek teljes szerepzavara, vagy legalábbis az adott riporter és a mögötte álló szerkesztők teljes szerepzavara most tökéletesen láthatóvá vált.

— Arra is hivatkoztak az állami média riporterei, hogy számtalan alkalommal meghívták a leendő miniszterelnököt. Elképzelhető, hogy a közmédia valóban megpróbálta meghívni Magyar Pétert?

— Erről fogalmam sincs. Azt azért sejtem, hogy tekintettel arra, milyen kritikák érték folyamatosan a közmédiát, ha lett volna élő meghívás Magyar Péter felé, amit ő nem fogadott el, azt valószínűleg kommunikálták volna a nyilvánosság felé. Semmi ilyesmit nem hallottunk eddig, hogy hívták volna, ezért ez nekem nem tűnik túl hitelesnek, de persze fogalmam sincs, milyen kommunikáció zajlott. Viszont volt egy mondat, ami különösen abszurd volt. A riporter azt mondta, hogy ő direkt megkérdezte, és az MTVA jogi osztálya azt mondta, hozzájuk semmiféle panasz nem érkezett.

Ez viszont teljes átverés, mert ennek a végtelenül korrupt és problémás közmédia-rendszernek épp az a lényege, hogy az MTVA gyártja a műsorokat, de a felelősséget a Duna Médiaszolgáltató viseli.

Tehát nem az MTVA jogi osztályát kellett volna megkérdezni, hanem a Duna Médiaszolgáltató jogi osztályát, ugyanis a panaszok folyamatosan oda érkeznek. Hogy mást ne mondjak: a Magyar Helsinki Bizottság és a Mérték Médiaelemző Műhely nemrég közösen küldött be egy panaszt, mégpedig a képernyő sarkában folyamatosan látható Nemzeti Petíció logó miatt. Magától értetődően mi is a Duna Médiaszolgáltatóhoz fordultunk. Tehát amit ott bemondott a kérdező, hogy az MTVA jogi osztályára nem érkezett semmi, lehet, hogy tényszerűen igaz, de a hallgatók teljes félrevezetése. Persze, hogy nem érkezett hozzájuk semmi, hiszen ezek a panaszok a Duna Médiaszolgáltatóhoz mentek.

— Ugyanakkor a Petőfi TV hirtelen nyitott lett új alkotókra, és élőben adták Magyar Péter nemzetközi sajtótájékoztatóját is. Minek volt köszönhető ez a hirtelen nyitottság?

— A vasárnapi napnak. Ezt persze lehet többféleképpen is interpretálni: ha valaki nagyon jóhiszemű, akkor gondolhatja azt, hogy végre felszabadultak. Mindig is szerettek volna korrektek lenni minden politikai oldallal, csak nem tehették, de most eljött az ő idejük. A kevésbé jóindulatú megközelítés szerint

ezek az emberek úgy szocializálódtak, hogy valakit szolgálnak, és most azonnal új gazdát kezdtek keresni, mert féltik az egzisztenciájukat.

Mindenki a saját vérmérséklete szerint döntheti el, hogy ez a gyors változás mit jelent a közmédiánál.

— A Facebookon több bejegyzés is arról szólt, hogy eddig fideszes szülők az M1 által is közvetített sajtótájékoztatót látva ábrándultak ki a pártjukból. Ez is bizonyítja, milyen fontos a tájékoztatás szerepe. Lengyelországban elsötétítették a közmédiát, majd átszervezték és újraindították. Járható út ez nálunk is?

— Két különböző országról, két különböző közjogi helyzetről beszélünk, tehát a kettő ilyen szempontból nem nagyon hasonlítható egymáshoz. A közmédia hírszolgáltatásának a felfüggesztését Magyar Péter is belengette, de feltételes módban: addig, amíg helyre nem áll a korrekt hírszolgáltatás – valahogy így fogalmazott. Senki nem tudja, hogy ez pontosan mit jelent. Gondolom, a kormány hoz majd egy döntést.

— Magyar Péter egy olyan paritásos pártellenőrzési modellről beszélt, ami korábban már volt Magyarországon, de nem vált be. Van ennél jobb megoldás? Mi lenne az ideális?

— Abból kiindulhatunk, hogy a mostaninál minden jobb. Az, hogy a kormánypárt ellenőrzi a közmédiát, és valójában nincs semmiféle érdemi kontroll fölötte, biztos, hogy a létező legrosszabb modell. A korábbi rendszerhez való visszatérés bizonyos szempontból jobb: több párt van jelen egy felügyelőtestületben, és most egy olyan testületre gondolok, ami érdemi felügyeleti jogkörökkel bír.

A közszolgálati közalapítvány kuratóriuma, ami az elmúlt 16 évben létezett, csak éppen értelme és jogköre nem volt, nyilván egy vicc volt ebben a formában.

De ha van egy érdemi felügyeleti szerv, amiben több párt vesz részt, az mindenképpen jobb, mintha a közmédia egy párt hegemóniája alatt működne. De van egy apró probléma a jelenlegi helyzetben: lesz egy parlamentünk három jobboldali párttal. Azt gondolom, a magyar pártrendszer és a politikai szféra idővel színesebbé válik, tehát sejthetően előbb-utóbb megjelennek a színen baloldali vagy liberális pártok is. De most négy évig biztosan nem lesznek a parlamentben. Nem biztos tehát, hogy a magyar társadalom vagy a politikai élet színességét le tudná fedni egy olyan felügyeleti szerv, ami a parlamenti pártok részvételével működik. De szerintem nem ez a legérdekesebb kérdés, hanem az, hogy lehet-e csinálni egy olyan közmédiát, aminek a vezetése igazán független, és olyan vezetőt kinevezni, aki valóban autonóm. Ezt nem lehet törvénybe beleírni. Nem hiszem, hogy lehet olyan törvényt alkotni, ami az igazi emberi, személyes hitelességet, a szakmai autonómiát garantálni tudja. Ezt egy olyan vezető tudja képviselni, akiben ez tényleg megvan. Nem lehet előírni valakinek, hogy legyen független és autonóm. Az a nagyon izgalmas kérdés, hogy hogyan fog történni a vezető kiválasztása, és ebből

ki tud-e jönni egy olyan ember, aki valóban komolyan veszi a feladatát.

Ez egy szép feladat mindenkinek: kezdjünk el gondolkodni, tudnánk-e mondani itt és most Magyarországon egy olyan embert, aki egyrészt képes egy ekkora intézményt elvezetni, másrészt szakmailag kompetens ezen a területen, és van egy olyan – nem akarok nagyon pátoszos lenni – nemzetegyesítő képessége, hogy legalábbis nem utasítják vissza élből az egyik, a másik vagy a harmadik párt szavazói. Tehát nem számít vörös posztónak senki szemében. Ha mélyen belegondolunk, nem magától értetődő, hogy van ilyen ember Magyarországon. Bennem emiatt nagyon nagy a kíváncsiság.

— Vajon a paritásos politikai ellenőrzés, vagy egy törvényben garantált, a bíróságokéhoz hasonló teljes függetlenség lenne a jobb? És ha meg is találjuk a megfelelő embert, a társadalom és a pártok készen állnak-e arra, hogy tiszteletben tartsák az autonómiáját?

— Reagálnék először a bírósági rendszerhez hasonló dologra. El tudnék képzelni egy ilyen tényleg autonóm intézményt, ami mondjuk évente a parlamentnek tartozik elszámolással, és senki másnak. A probléma, hogy ehhez túl nagy összegről beszélünk. A közmédia költségvetése most 154 milliárd forint. Ahhoz, hogy ezt elengedjük, és azt mondjuk, hogy építsünk a társadalmi bizalomra, és legyen teljesen autonóm, ez egy kicsit túl sok pénz. Ekkora összeget nem lehet elengedni anélkül, hogy ne lenne valami kontroll, legalább a közpénzek szabályos elköltése szempontjából. Az lenne az első feladat, hogy nagyon-nagyon végig kéne gondolni, mekkora közmédiára van szüksége ennek az országnak.

Kell-e például ennyi televíziócsatorna? Kell-e egy sportcsatorna egy olyan országban, ahol piaci alapon működik egy rakás sportcsatorna?

És még egy csomó funkciót végig kéne gondolni. Aprópénz, de érdekességként mondom: nem biztos, hogy a közmédiának kellene finanszíroznia a Nemzeti Sport kiadását, mert ez most egyébként náluk van. Tehát először a funkciókat kellene végiggondolni, és mindenképpen el kellene kezdeni csökkenteni a költségvetést. Nem indokolt egy ilyen nagy közmédiát fenntartani. Minél inkább sikerül csökkenteni az összeget, annál inkább ki lehet találni egy olyan felügyeleti rendszert, ami nem szakmai felügyelet, hanem a közpénzek átlátható és szabályos elköltésére irányul. Hogy nehogy valakinek eszébe jusson lopni a közösből. Ebben a tekintetben indokolt a felügyelet, de ezt úgy kellene kitalálni, hogy szakmai dolgokba ne lehessen beleszólni. És azt is ki lehetne találni, hogy

ne évről évre, a költségvetési törvényben döntse el a mindenkori parlamenti többség a közmédia finanszírozását, mert ott van egy zsarolási potenciál.

Ki kéne találni egy mechanizmust, hogy mondjuk három évre előre rögzítsék a költségvetést. Persze kell valami indexálás, ha elszabadul az infláció vagy gazdasági válság van, de ha van egy három évre előre rögzített költségvetés, akkor a mindenkori parlamenti többség nem tudja kénye-kedve szerint rángatni a közmédiát.

— A BBC-nél öt év ez a költségvetési ciklus...

— Az még jobb, mert ha átnyúlik egy parlamenti cikluson, az az igazi. Én most három évnek is örülnék, de a legjobb valóban az, ha átnyúlik a parlamenti cikluson.

— A magyar társadalom és a politikai osztály készen áll arra, hogy elfogadja érinthetetlennek a közmédiát akkor is, ha az rájuk nézve adott témákban kellemetlen is lehet?

— Ezt pár hónap múlva látni fogjuk, mert sejtem, hogy ez a független média kapcsán is elő fog kerülni. Most elsősorban azok fogyasztják és támogatják a független médiát, akik alapvetően nagyon kormánykritikusak, Fidesz-kritikusak és Fidesz-ellenesek voltak. Most közülük sokan boldogok és eufórikusak, alig várják, hogy jöjjön a Magyar Péter-kormány.

Pár hét vagy hónap múlva látni fogjuk, mi történik, amikor a független média továbbra is végzi a dolgát, mert az újságíró az újságíró marad, és megjelennek az első, már a Magyar Péter-kormánnyal szemben kritikus cikkek, a különböző döntések kritikái.

Később pedig esetleges korrupciós ügyek feltárása. Akkor a mostani Magyar Péter-támogató olvasók, a Tisza Párt szimpatizánsai vajon mennyire lesznek megértőek a független médiával szemben? Vagy ott fognak tombolni a komment­szekcióban, hogy mit képzel bármelyik újságíró, biztos az Orbán Viktort akarják vissza, vagy újra Fidesz-kormányt akarnak?

— Nem a politikai osztály, tehát a kritika alá vett kormány legnagyobb felelőssége lenne, hogy megvédje a vele szemben kritikus sajtót, és ezzel edukálja a társadalmat?

— Ez egyrészt igaz, másrészt ez így ebben a formában inkább csak a mesében van. Szerintem ez nem fog megtörténni, és nem is biztos, hogy jó. Ha két-három hónap múlva Magyar Péter védené meg a független médiát a kommentelőktől, az nem lenne egy egészséges állapot. Nem jó, ha a média és a politikus nagyon barátkozni kezd. Az egy nagyon egészségtelen állapot volt, amit láttunk: a propagandamédia az elmúlt 16 évben bevallottan és vállaltan Orbán Viktor rajongóiból állt, abból nem tud jó termék születni. Persze lehet gesztusokat tenni. A tegnapi sajtótájékoztatón az az egy-két perc, amikor Tárkányi Zsolt deklarálta, hogy először a független média kérdezhet, és elmondta a nemzetközi újságíróknak, hogy ezek a médiumok eddig be se nagyon jutottak sajtótájékoztatókra, az egy nagyon szép gesztus volt. Ahogy az is, hogy Magyar Péter elmondta a külföldi újságíróknak, hogy az ott kérdező Kaufmann Balázsnak köszönhető a kegyelmi ügy feltárása.

Ez szép, szimbolikus gesztus volt, de ennél nagyobb összeborulás a Tisza-kormány és a független média között szerintem nem várható, és nem is lenne egészséges.

Ezt a társadalomnak magának kellene lejátszania valahogy.

— Egyáltalán szükség van-e közmédiára a 21. században, az online felületek, podcastok, a végtelen információ tengerében? Nem lehetne ezt a rengeteg pénzt másra, hasznosabb dolgokra költeni?

— Ez egy nagyon izgalmas kérdés. A teljes megszüntetés talán nem lenne jó, bár ezen lehetne vitatkozni. Annak viszont lenne értelme, hogy komolyan átgondoljuk, mire és mekkora intézményre van szükség. A hírszolgáltatásban és a kultúrában még ma is van komoly szerepe a közmédiának. De például el lehetne gondolkodni azon, hogy azt az összeget, amit a magyar állam tartalomgyártásra költ, nem biztos, hogy egyetlen intézménybe kell beleönteni. Mondok egy példát: az állam szán évi egymilliárd forintot dokumentumfilmekre, hogy megértsük a világot, és dokumentáljuk, mi történik a magyar társadalommal. De abban nem vagyok biztos, hogy ezeket a filmeket a közmédiának kell legyártatnia.

Lehetne egy jó alap, szakmai és művészi szempontból vegyes testülettel, amelyik eldönti, milyen ötleteket támogatnak.

Az elvárás csak annyi lenne, hogy a készítők hozzanak egy szándéknyilatkozatot valakitől, hogy a filmet be fogják mutatni. Lehet, hogy a film a TV2-n, az RTL-en, a Partizánon, a Telexen vagy a 444-en fog megjelenni. A lényeg, hogy a tartalom készüljön el, és jusson el a nézőkhöz.

— Ez nem újdonság, a Nemzeti Filmintézetnél már most is befogadó nyilatkozattal lehet pályázni. Más kérdés, hogy a Filmintézettel is kezdeni kell majd valamit...

— Igen, ez tényleg van, és léteznek más típusú alapok is, például a helyi rádióknak és tévéknek is vannak kisebb összegű műsorkészítő alapjaik. Igazából azt akartam jelezni, hogy újra kéne gondolni a közmédia feladatait. Lehet, hogy bizonyos területek nem rá tartoznak, hanem más mechanizmus kellene hozzájuk. És onnantól, hogy feladatokat veszünk el a közmédiától, a költségvetés is csökken. Hogy a legnyilvánvalóbbat mondjam: nem kell minden NB I-es meccset közvetíteni. Akkor eljutunk oda, hogy mi az, amihez mindenképpen kell a közmédia. És amit az előbb mondott: akik a sajtótájékoztatót látva jöttek rá, hogy a miniszterelnök-jelölt talán nem egy háborús őrült, hanem egy normális ember, pont ez bizonyítja, hogy még szükség van közmédiára. Lehet, hogy 20 év múlva már nem lesz. De szerintem most még van.

— Mi legyen az MTI-vel? Nagy trükk volt, hogy ingyenessé tették a hírszolgáltatását, ami kinyírta a magánhírügynökségeket és rövid pórázra tette a kereskedelmi rádiókat. Ezt indokolt megszüntetni?

— Én mindenképpen kivenném a közmédiából. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a közmédia nagyon könnyen válik a politikai hatalom játszóterévé. Ha sikerülne ebből kivenni az MTI-t, akkor az talán egy lépéssel messzebbre kerülne a politikától és a politikai nyomástól. Persze a teljes függetlenség illúzió, mert egy nemzeti hírügynökség finanszírozása mindig is függeni fog a magyar államtól, de a működését tekintve távolabb kerülhetne a nyomástól.

— Mindezeket figyelembe véve mennyi idő múlva mondhatjuk azt, hogy van egy valódi közmédiája az országnak?

— Három dolog mindenképpen kell. Az egyik egy strukturális, szabályozási változás. Az biztos, hogy több hónap, amíg kialakul egy új keretrendszer és megszületik egy új médiatörvény. Csodálkoznék, ha ez ősznél hamarabb meglenne, hacsak nincs már előkészítve egy kész tervezet. A másik, ami a nézőknek sokkal látványosabb lesz, a hírszolgáltatás megújulása: ki lesz a hírigazgató, milyen embereket vesznek fel, mennyire jelenik meg a valódi újságírói munka. Itt szerintem teljes stábcsere kell.

Akik eddig asszisztáltak a hírműsorok készítéséhez, nem alkalmasak arra, hogy egy közmédia-híradót csináljanak.

Itt kell a legtöbb embert lecserélni, természetesen nem a technikai munkatársakra gondolok, hanem azokra, akik a tartalmat előállították és szerkesztették. A harmadik dolog, ami nekem személyesen és minden adófizetőnek fontos: a közmédia működésének teljes transzparenciája. Ki kell alakítani egy rendszert, ahol a szerződések elérhetők. Ne egy kezelhetetlen, gyenge minőségű PDF-et kelljen keresgélni az MTVA egyik eldugott oldalán, hanem átláthatóan lehessen látni, mire megy a pénz. Ez a három elem szükséges, és remélem, őszre ezt már látni fogjuk. Valószínűleg a második lesz a leggyorsabb: egy új hírigazgató és egy valódi újságírókból álló új stáb felállítása szerintem nagyon gyorsan meg fog történni.

— Tehát mondhatjuk azt, hogy őszre már lehet egy jól működő közmédiánk?

— Szerintem ez a legvalószínűbb. De az is lehet, hogy a Tisza Párt tanácsadói körében már létezik egy teljesen kész médiatörvény és közmédiastruktúra, akkor ez lehet gyorsabb is. Mivel erről én semmit nem tudok, ezért gondolom azt, hogy inkább az ősz a reális.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Nádas Péter a Fidesz bukásáról: Orbán szó szerint kirabolta az országot
Az író a német ZEIT ONLINE-nak adott interjúban értékelte a választás eredményét és a kormányváltást. Nádas szerint az új kormánynak rendkívül nehéz feladatokkal kell szembenéznie a Fidesz-korszak után.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 15.



„Orbán szó szerint kirabolta az országot” – Nádas Péter a német ZEIT ONLINE-nak adott interjúban értékelte a vasárnapi választás eredményét, és beszélt arról is, hogy Magyar Péter politikai tehetsége és Orbán Viktor valóságtól való elszakadása egyaránt kellett a Fidesz bukásához. Az író a választás hétvégéjén tartott az erőszaktól, szerinte a kormánymédia narratívája akár ürügy is lehetett volna a hatalom számára.

Nádas úgy látta, a kormányoldal kommunikációja tudatosan készítette elő a feszültséget.

„Az állami médiában a választás előtt folyamatosan arról tudósítottak, hogy az ellenzék vereség esetén fegyverhez nyúlna, a kormány azonban ezt meg fogja akadályozni.

Még a szavazatszámlálás előtti utolsó órákban is ezt harsogták” – mondta. Ez ürügynek tűnt Orbánnak, hogy ő maga is erőszakhoz folyamodjon.

„Ez ürügynek tűnt Orbánnak, hogy ő maga is erőszakhoz folyamodjon. Valószínűleg az utolsó pillanatban látta be, hogy ezzel az eszközzel már nem élhet, mert a rendőrség és a hadsereg nem működött volna vele együtt”

– mondta az író.

A Tisza Párt sikerének titkát Nádas elsősorban Magyar Péter személyiségében látja. Kiemelte az állhatatosságát, az őszinteségét, a nyíltságát, majd hozzátette: „Magyar a szépségének is köszönheti a győzelmét”. Az író szerint Magyar rendkívül ellenálló, hiszen „nap mint nap vödörszámra öntötték rá a mocskot”, mégis nyitottsággal vitte végig a kampányt. Nádas úgy gondolja, hogy
a Fidesz által kisajátítani próbált hazafiság fogalmát is Magyar Péter testesíti meg hitelesen, őt igazi hazafinak tartja.

A választás utáni napok eseményei jól mutatják a Nádas által is érzékeltetett feszültséget, különösen a közmédiában. Magyar Péter a győzelme után a Kossuth Rádiónak adott először interjút, ami olyan kiugró hallgatottságot hozott, hogy még a piacvezető kereskedelmi adókat is megelőzte. Az interjú hangvétele több sajtóorgánum szerint is feszült volt. Urbán Ágnes médiakutató szerint a beszélgetés az állami médiában dolgozók teljes szerepzavarát mutatta. Ezt erősíti, hogy az MTVA-ban egy szerdai állománygyűlésen a csatornaigazgató közölte: a következő egy hónapban minden marad a régiben, és a hírek előzetes ellenőrzésén sem változtatnak.

Nádas Péter szerint a fordulatot nemcsak Magyar Péter politikai tehetségének, hanem legalább annyira Orbán Viktornak is köszönhetjük.

„Az elmúlt években teljesen elvesztette ugyanis a kapcsolatot a valósággal, és nem fogta fel, hogy Putyin-barát politikája rendkívül sikertelen” – fogalmazott.

A történelmi párhuzamokat ugyanakkor elutasítja, szerinte a mostani fordulat sem az 1956-os forradalomhoz, sem az 1989-es rendszerváltáshoz nem hasonlítható. Úgy látja, utóbbit például nem a magyarok érték el saját erőből, hanem a szovjet birodalom összeomlásának volt a következménye.

A jövővel kapcsolatban az író a kihívásokat hangsúlyozta. Azt mondta, attól nem fél, hogy Magyar Péter Orbánhoz hasonló pályát futna be, de egy kijózanító ébredésnek mindenképp következnie kell.

„Az új kormány ezért olyan feladatok előtt áll, amelyeket nagyon nehéz megoldani”

– jelentette ki, de hozzátette, most ennél fontosabb számára, hogy együtt örüljön a fiatalokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET: