SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: Láthatóan nem ugyanolyan a világ kiállása Ukrajna, mint Izrael mellett

Bármennyire is szeretné Zelenszkij, azt a támogatást nem kaphatja meg, amit Izrael megkapott Iránnal szemben. Oroszország mégiscsak atomhatalom, ami behatárolja a Nyugat lehetőségeit. De a technológia átadása még így is sokat segíthet Ukrajnának.


Nem lett biztonságosabb hely az elmúlt héten sem a világ, sőt. Most történt először meg, hogy Irán nyíltan és felvállaltan izraeli területek ellen intézett támadást, nem is kevés eszközzel, drónok, robotrepülőgépek százait indította el, emellett ballisztikus rakétákkal is támadta a zsidó államot. MindezT válasznak szánta az Irán damaszkuszi konzulátusa elleni rakétatámadására, amellyel megölték a Forradalmi Gárda két tábornokát, ami szintén egy határátlépésnek tekinthető.

Okozhat-e mindez egy általános közel-keleti háborút? És hogyan függ össze az, ami a Közel-Keleten történik azzal, ami Ukrajna földjén? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával.

– Várható-e itt valamiféle önmérséklet, vagy megállíthatatlanul robognak az események egy nyílt, államok közötti háború felé?

– Én azt gondolom, hogy azért nem kell eltúlozni az eszkalációt. Az első és legfontosabb dolog, hogy maga a közel-keleti konfliktus, illetve jelen esetben a Hamász–Izrael háború eleve egy regionális katonai konfliktus volt. Onnantól kezdve, hogy az iráni proxy szövetségesek, mint a Hezbollah, a jemeni húszik, vagy a szíriai és iraki különböző katonai szervezetek, amelyek támogatják Iránt, vagy Irán érdekeit képviselik, beszálltak ebbe a háborúba. Innentől kezdve ez egy regionális konfliktus. Abban a tekintetben kétségtelenül eszkalálódott a konfliktus, hogy

eddig olyan nem volt, hogy egymás területén támadta volna egymást Izrael és Irán.

Az iráni értelmezés szerint, amit nagyon sokan elfogadnak, arról van szó, hogy ezt az egész eszkalációt Izrael kezdte, amikor a damaszkuszi konzulátus területén, annak a parkolójában megsemmisített embereket, megölt iráni katonákat.

– Ezzel szemben az izraeli narratíva az, hogy Irán áll a helyzet kiéleződése mögött, azokon a bizonyos proxy szervezeteken keresztül.

– Ez kétségtelen. Az nem kérdés, hogy az irániak a proxyjainkon keresztül ott voltak a háborúban. Ezt nem is gondolom, hogy bárki tagadná. De arra eddig nem volt példa, hogy egymás területén támadják egymást. Ettől függetlenül

az iráni támadás egy rendkívül korlátozott, megkoreografált, mondjuk azt, hogy szimbolikus támadás volt, így tekint rá szerintem a teheráni vezetés is, ami vagy két hétig hangsúlyozta, hogy lesz ilyen támadás.

Gyakorlatilag előre értesített, hivatalosan azt mondják, hogy az Amerikai Egyesült Államokat, de gyakorlatilag ezen keresztül a zsidó államot is. Az Egyesült Államok ugyan azt mondja, hogy ilyen értesítést nem kapott, de tény, hogy a támadásról azért tudhatott. Ez az első dolog. A másik, hogy a támadás úgy kezdődött el, hogy több mint 180 drónt indítottak el.

Ezek a drónok hét órát mennek Iránból, hogy elérjék Izrael területét, és ez azt jelenti, hogy hét órája volt felkészülni Izraelnek és szövetségeseinek,

az Egyesült Államoknak, Nagy Britanniának, Szaúdi-Arábiának, hogy kilőhessék ezeket a drónokat, illetve a később kilőtt cirkálórakétákat vagy robotrepülőgépeket, amik utazási sebességgel két óra Izraelig, illetve tulajdonképpen a ballisztikus rakétákat is, amiknek a közlekedési ideje 12 perc. Irán jelképes támadásnak szánta ezt, olyannyira, hogy a Negev-sivatagba, illetve a megszállt Golán területre lőtte ki a rakétáit, illetve ezeket célozta állítólag, és mint ismeretes, nagyon jó aránnyal részben Izrael, részben a szövetségesek megsemmisítették ezeket. Azaz komoly vesztesége nem származott erről Izraelnek.

– Most viszont az irániak azt mondják, ha az izraeliek bármit lépnek, olyan fegyverekkel válaszolnak, amivel percek alatt érnék el Iránt. Eddig soha nem látott fegyverekről beszélnek, amik vagy léteznek vagy nem, persze.

– A ballisztikus rakétáik 12 perc alatt érik el Izraelt. Ennyiben mindenféleképpen igaz az állítás. Ha Irán meg szerette volna terhelni Izrael és a szövetségesei légvédelmét, akkor nem drónokat és robotrepülőgépeket, hanem nagy tömegben ballisztikus rakétát küldött volna, amiből majdnem 3000 van nekik. Tehát én azt gondolom, hogy ezekről lehet szó, az összes többi inkább stratégiai kommunikáció. Azt is hozzá kell tenni, hogy

rögtön a támadást követően, az irániak bejelentették azt is, hogy ők lezártnak tekintik a kérdést.

Nyilvánvaló itt a döntő az lesz, hogy Izrael hogyan válaszol erre. Azt gondolom, meg fogják fontolni, hogy hogyan válaszoljanak. Tudnak válaszolni, de az a kérdés, hogy a válasz tovább eszkalál vagy sem.

Nem kell feltétlenül, hogy olyasmire gondoljunk, hogy Izrael újra iráni területeket támad. Válaszolni úgy is tud, hasonlóképpen, ahogy eddig csinálta, hogy a proxykat támadja,

mondjuk megsemmisít Szíriában, Irakban vagy bárhol máshol, azaz nem iráni területen politikusokat vagy katonai vezetőket. Ráadásul hadd tegyem hozzá, hogy szerintem az, hogy Izraelnek és szövetségeseinek sikerült megakadályozni az iráni támadást, az, hogy a ballisztikus rakétákból is legfeljebb 6-7, maximum 8 ért célba a több mint százból, az önmagában azt is mutatja, hogy mekkora a különbség a két ország fegyverei, technikai eszközei között. Ráadásul nagyon jó alkalom arra, hogy visszaálljon az izraeli társadalom magabiztossága, újra bízzanak saját erejükben, mert ezt az október 7-i Hamász-támadás alaposan megtépázta. Szerintem nem kell feltétlenül attól tartanunk, hogy akár Izrael, akár pedig Irán eszkalálni akarná ezt a helyzetet. Ráadásul izrael egy picit áldozatként is bemutathatja magát, ami azért nagyon fontos, mert a világ nagyjából úgy látja, hogy Izrael a Hamász-támadást alaposan túlreagálta a gázai háborúval.

– Miközben senki sem akar eszkalálni, a dolgok néha önjáróvá is válhatnak, azaz annak nem fenyeget a veszélye, hogy kis lépésekben mégiscsak bekövetkezik egy olyan eszkaláció, amit igazából senki sem akart?

– Minden ilyen döntést emberek hoznak meg. Politikusok, felelős politikusok, ráadásul valószínűleg nem egyedül hozzák meg ezeket a döntéseket. Szerintem Izraelnek megvan a lehetősége arra, sőt a szövetségesei is arra akarják rávenni, hogy ne eszkaláljon tovább, elégedjen meg azzal, hogy nem eszkaláló jellegű választ ad. Azzal is kezdtem, hogy az egész konfliktus a Hamász és Izrael között már eleve egy regionális történet. Tudom, hogy nagyon sokan úgy gondolják, hogy minőségében változna a helyzet, ha egy Irán–Izrael konfliktusra kerülne sor, de nem, az is alapvetően egy regionális konfliktus maradna. Természetesen amennyiben ebbe a konfliktusba beszállna az Egyesült Államok is, az egy másik helyzet lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy az izraeliek nem tudják visszafogni magukat.

Az tény, hogy Izraelt támogatták a szövetségesei, de Biden elnök azt mondta, hogy igen, ebben támogatják, de abban nem, hogy tovább eszkaláljon.

Tehát ezt meg kell fontolnia Izraelnek is és az izraeli vezetésnek is, teljesen mindegy, hogy egyébként mit gondolnak. Amerikai támogatás, szövetségesi támogatás nélkül nem hiszem, hogy Izrael hosszú távon ne szenvedne el károkat egy Iránnal történő összecsapás esetén, még akkor is, ha Irán sem gazdaságilag, sem technikailag nincs felkészülve egy nagyobb háborúra.

– Hogyan hat ki mindaz, ami a Közel-Keleten történt az orosz-ukrán konfliktusra?

– Az biztos, hogy ez figyelmeztető jel az oroszoknak. És figyelmeztető jel a Nyugatnak is. Az, hogy a drónokat ilyen simán leszedték, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyugati technológia képes ezeket a drónokat simán megsemmisíteni.

A döntő kérdés az, hogy ehhez a technológiához vagy valami hasonlóhoz hozzájuttatják-e Ukrajnát vagy sem.

Az a kérdés, hogy ez a felismerés hogyan hat. Többféleképpen hathat, pénteken el fog dőlni, mivel az Egyesült Államok képviselőháza péntek este fog dönteni a segélycsomagokról vagy valamilyen segélycsomagról a bejelentés szerint.

– Zelenszkijnek már szóvá is tette, hogy Ukrajna miért nem kaphat olyan légtérvédelmi támogatást, mint amilyet Izrael kapott a szövetségesektől.

– Azért nem kaphat, mert

abban az esetben azt lehetne mondani, hogy nem Iránnal, hanem egy atomnagyhatalommal kerülne szembe a szövetség, és ezt el akarja mindenki kerülni.

Nyilvánvaló, hogy nem ugyanolyan a világ kiállása Izrael, mint Ukrajna mellett. Miközben megértem Zelenszkij sérelmét, nagyon pontosan kell tudnia neki is, hogy az ukrajnai kérdés nem hat úgy az Egyesült Államokbeli választásokra, mint ahogy egyébként egy közel-keleti, egy izraeli konfliktus hathat.

– Ha Zelenszkij ezzel tisztában volt, miért mondta, amit mondott?

– Zelenszkijnek, mint államelnöknek az egyik legfontosabb feladata az, hogy kikényszerítse az Egyesült Államoktól és a Nyugattól azt a segítséget, amit kaphat. Ennek érdekében természetesen efféle erkölcsi dörgedelmeket is mond, ami azt jelenti, hogy

legyetek szívesek és adjatok nekünk hasonlóképpen védekezésre esélyt.

Azt azért látni kell, hogy az Egyesült Államok érdekeltsége Izraellel szemben egészen más, mint Ukrajnával szemben, vagy inkább úgy mondanám, hogy Izrael gyakorlatilag az Egyesült Államok hivatalos szövetségese. Ugyanezt nem mondanám el Ukrajnáról. Ukrajna esetében természetesen támogatja az ukrán törekvéseket, de semmiféleképpen nem beszélünk szövetségről.

– Viszont ha simán csak a primer politikai vagy biztonságpolitikai érdekeket nézzük, akkor Európa esetében ez egy kicsit fordítva van.

– Az egyik döntő kérdés az, hogy Európa képes lesz-e támogatni Ukrajnát, illetve, hogy Európa akár egyedül is képes lesz-e támogatni Ukrajnát, ha mondjuk az Egyesült Államokban csökken az erre való hajlandóság. Ez az egyik legnagyobb kérdés az ukrán események kapcsán. Szerintem Európa tudná támogatni idővel Ukrajnát teljes egészében is, azzal a megszorítással természetesen, hogy bizonyos eszközöket nem képes adni, amelyek nincsenek a készletében, vagy ami csak az Egyesült Államoknak van. De igen,

itt alapvetően arról van szó, hogy Európának kellene döntően támogatnia Ukrajnát.

Ezt a támogatást el is kezdte, de önállóan erre láthatóan még nem képes. A döntő kérdés az, hogy az európai hadiipar képes-e ezt megtenni. Jelenleg nem képes, de azt látjuk, hogy arrafelé tartanak a folyamatok, képes legyen Európa hosszú távú támogatást adni Ukrajnának, és azt gondolom, néhány éven belül, körülbelül 2025-26-ra eljutunk oda, hogy önállóan is tudja majd támogatni Ukrajnát.

– Ukrajna kitart addig?

– Kitarthat, ha megmarad a támogatásnak egy minimuma. Azért azt látni kell, hogy jelenleg leginkább két dologban van hiány: a lőszerben, illetve emberben. Most az új behívási rendszer vagy sorozási rendszer pótolni tudja Ukrajna emberállományát is. Néhány hónapot ez igénybe fog venni. Ráadásul az akarat is megvan az ukránokban, hogy harcoljanak. Nem állítom azt, hogy sokan nem úgy gondolkodnak, hogy harcoljon más, de látni, hogy összességében

egyelőre nagyon erős a kiállás amellett, hogy igenis győzni akarnak Oroszország felett, vissza akarják szerezni a területüket.

Nem tudom, hogy ez be fog-e következni, én szkeptikus vagyok egyébként e tekintetben. Nem hiszek abban, hogy Ukrajna vissza tudja szerezni az egész területét. De amíg ezzel megbarátkozik az ukrán társadalom, az mindenképpen időbe telik, és ezt ki kell várni. Abban nem hiszek, hogy hirtelen megadja magát Ukrajna. Annál is kevésbé, mert végre elkezdődött Ukrajnában is, hogy hasonlóan az orosz erőkhöz, védelmi vonalakat építenek ki, amit nagyon nehéz áttörni, és amihez jelenleg nincs ereje az orosz erőknek sem. Az oroszok természetesen abban bíznak, hogy fel tudják őrölni az ukrán ellenállást, és kellőképpen kitartóak lehetnek abban, hogy végül is Ukrajna megadja magát. Én egyelőre ezt nem látom ukrán részről, de tény, hogy

hosszú évekig valószínűleg nem tudnak ellenállni az ukránok.

Ezért például nagyon nagy kérdés lesz, hogy a Nyugat hogy dönt abban a kérdésben, hogy a NATO tagság miként érinti, vagy érintheti az ukránokat.

– Vannak, akik azt mondják, hogy ez körülbelül addig tarthat, ameddig az F-16-osok meg nem érkeznek Ukrajnába, mert akkor megváltozhatnak ezek az erőviszonyok. Ez csodafegyver-várás, vagy ennek van realitása is?

– Látni kell, hogy Oroszországnak a mostani taktikája arra irányul, hogy ellehetetlenítse az életet. Azt üzenik ezzel, hogy ha Ukrajna nem lehet a miénk, akkor ne legyen senkié, és legyen belőle egy élhetetlen ország. Ezt akarják ezekkel a bombázásokkal elérni, megtörni az ukrán társadalmat. De ez önmagában nem vezet oda, hogy Ukrajna ne maradhasson meg, legfeljebb rendkívül rossz állapotban fog megmaradni. Inkább az a kérdés, hogy

ha a Nyugat megadja és tartóssá teszi-e azt a támogatást, ami megvédi elsősorban az orosz rakéta és dróntámadásoktól Ukrajnát. Akkor kialakulhat olyan helyzet, hogy az ország mégsem lehetetlenül el.

Izrael és a szövetségesek iráni támadással szembeni akciója azt mutatja, hogy a Nyugat technikailag ezt biztosítani tudja. Tehát képes lenne ennek a biztosítására, és ez nagyon rossz hír Oroszország számára. Mert ez azt jelenti, hogy hiába van nektek nagyon sok rakétátok, meg drónotok, azért nem tudtok akkora kárt tenni. Szerintem ez a kulcskérdése az ukrajnai kitartásnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tibi atya Magyar Péterék menetéről: Nem emlékszem, mikor tapasztaltam utoljára ilyet
A mémoldal alapítója a közbeszéd állapota miatt döntött úgy, hogy részt vesz a Tisza Párt országjárásában. Szerinte a többség inkább összefogna, mintsem ellenségeket keresne.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 23.



Tóth Máté, a Tibi atya oldal alapítója is csatlakozott Magyar Péter országjárásához, amelyben a Tisza Párt elnöke egymillió lépést megtéve gyalogol el Nagyváradra. A népszerű mémoldalt működtető Tóth csütörtökön számolt be róla, hogy miért döntött a részvétel mellett: mint írta, aggasztja a közbeszéd állapota.

A séta Darvas és Mezősas között, egy 28 kilométeres szakaszon különösen mély nyomot hagyott benne. Beszámolója szerint a gyaloglás során olyan összefogást és kedvességet tapasztalt, amit ritkán él meg a hétköznapokban. „Szívet melengető volt látni, ahogy fiatalok és idősek kijöttek a házakból, és hozták, amijük volt: üdítőt, süteményt, pálinkát, gyümölcsöt. Tudom, ez így leírva talán fellengzősnek vagy giccsesnek tűnik, de őszintén mondom: nem emlékszem, mikor tapasztaltam utoljára ilyet” – fogalmazott a bejegyzésben.

A legmeghatóbb pillanatokat egyértelműen az emberek egymás iránti kedvessége jelentette. Tóth szerint ez a nap emlékeztette őt egy korábbi, közösségileg is meghatározó élményre: „ilyen érzés legutóbb a 2016-os foci EB meccsei után töltött el. Akkor, amikor az utcán népünnep volt, és jó volt egyszerűen csak magyarnak lenni.”

Úgy látja, a magyar társadalom sok sebből vérzik, de a jelek szerint egyre többen vágynak békére és összetartozásra.

„Szerintem ezt szeretné már ez a megfáradt nép: hogy ne kelljen állandóan harcolni valaki ellen” – írta, hozzátéve: „a magyarok többsége nem akar harcolni. Főleg nem egymás ellen.”

Tóth szerint sokaknak elegük van abból, hogy a mindennapokat átszövi a politika. Úgy fogalmazott: „egyszerűen boldogok lennénk, ha nem kellene folyamatosan valami ellen harcolni, hanem csinálhatnánk valami közöset, valami jót.”

A bejegyzéshez fűzött hozzászólásában jelezte, hogy nyitott a párbeszédre. „Nagyon szívesen fogadok meghívásokat mindenhonnan. Lesz egyébként nálunk Fidelitasos vitaest is – sőt, részt is vettünk múltkor egy, általuk szervezett beszélgetésen is. Én azt gondolom, hogy amíg normális keretek között, értelmesen tudunk vitázni, addig kell is” – tette hozzá.

A Tisza Párt által szervezett Egymillió lépés nevű gyalogmenet múlt szerdán indult Budapestről, a Szent István Bazilikától. Magyar Péterék célja, hogy mintegy háromszáz kilométert megtéve Nagyváradra érkezzenek meg.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Farkas András: A környező országokban nem engedik a nyugdíjakat ilyen gyorsan leszakadni az átlagkeresetektől
Egyre nagyobb a különbség, ráadásul a százalékos emelés miatt a nyugdíjas társadalmon belül is egyre nő a szakadék - mondja a szakértő. A most bejelentett 30 ezres utalvány pedig töredéke a korábban áfa-visszatérítésként beígért évi 120-180 ezer Ft-nak.


30 ezer forintos utalványt jelentett be a nyugdíjasoknak Zsigó Róbert államtitkár. Az csak utólag derült ki, hogy a több címletben kiállított kuponok az ÁFA-visszatérítés helyett érkeznek. Bár Orbán Viktor néhány hónapja még arról beszélt, havi 10-15 ezer forintot jelenthet a nyugdíjasoknak a visszatérítés, kuponokban csak ennek töredékét fizetik ki.

Miért gondolhatta meg magát a kormány, és milyen segítségre lenne a nyugdíjasoknak leginkább szükségük? Farkas András nyugdíjszakértőt kérdeztük.

– Az áfa-visszatérítés helyett a nyugdíjasok végül 30 ezer forintos utalványt kapnak valamikor ősszel.

– Ez a 30 ezer forintos utalvány biztos örömet fog okozni a nyugdíjasoknak. Csak az a kérdés, hogy mikor kapják meg, mert ez a része eléggé ködös még, hogy valamikor ősszel. Másrészt nem igazán érthető, hogy miért kell ezt papíralapon, több címletben kinyomtatva odaadni a nyugdíjasoknak. Mindenesetre örüljünk annak, hogy legalább ez már valami konkrétum, sokkal konkrétabb, mint az áfa-visszatérítés volt. Szerintem szembesültek azzal, hogy a részleges áfa-visszatérítés személyenkénti visszaadása őrületes logisztikai feladvány lett volna, ami kivitelezhetetlen lett volna még idén. De azért ez az egyszeri 30 ezer forint nem olyan kiemelkedő összeg, hiszen ha belegondolunk, a miniszterelnök arról beszélt, hogy havi 10-15 ezer forint lehetne a maximuma az áfa-visszatérítésnek.

Ez éves szinten 120-180 ezer forint lehetne, ennek töredéke ez a 30 ezer forint.

Másfelől ezt meg lehetett volna oldani úgy, hogy hozzácsapják a következő havi nyugdíjhoz, mindenki plusz 30 ezer forinttal többet kap, és rábízzák a nyugdíjasokra, hogy költsék arra, amire nekik szükségük van. Hiszen lehet, hogy gyógyszerre kellene, vagy orvosi ellátásra a szegény nyugdíjasnak ez a pénz.

– Ez évente jelenthet 30 ezret, vagy csak egyszeri alkalom?

– Feltehetően a dolog logikája az, hogy a választás előtti évben adunk valami pluszt a nyugdíjasoknak, tehát ez mindenképpen egy egyszeri juttatás, nem fog beépülni a nyugdíjak összegébe.

– És emellett még lesz ősszel a visszamenőleges kiegészítő nyugdíjemelés, ami viszont beépül.

– Erre azért van szükség, mert januárban a nyugdíjakat csak 3,2 százalékkal emelték, mert akkor a kormányzat azt tervezte bele a költségvetési törvénybe, hogy ennyi lesz az éves infláció. Menet közben kiderült, hogy ennél biztos több lesz. A legutóbbi bejelentések szerint most már 4,5 százalékra számít a kormányzat. Az elemzői konszenzus ennél magasabb, de most vegyük a 4,5%-ot, ami azt jelenti, hogy a 4,5% és a 3,2%-os januári emelés különbözetével, vagyis 1,3%-kal visszamenőlegesen január 1-jéig meg kell emelni az összes nyugdíjat és nyugdíjszerű ellátást, amire biztosan sor kerül majd novemberben. Pedig a nyugdíjas szervezetek - egyébként megítélésem szerint nagyon megalapozottan és jogosan - azt szeretnék elérni, hogy

ha egyszer tudjuk, hogy 4,5% biztos lesz az infláció, és a pénzt erre 90 milliárd forint értékben félretette a kormányzat, akkor miért nem adják oda most a nyugdíjasoknak?

Miért kell várni novemberig erre a visszamenőleges emelésre? Oda lehetne adni júliusban is ezt a visszamenőleges nyugdíjemelést.

– Ez azt jelenti, hogy 11 hónap különbözetet kifizetnek novemberben, és decembertől már ennyivel magasabb lesz a nyugdíj?

– Ha a törvény előírását nézzük, akkor így van, de már a novemberi emelt összeggel érkezik. Azért adnak oda 11 havit egy összegben a január–október közötti 10 hónapra, mert februárban kifizették a 13. havi nyugdíjat is, és arra is odaadják. Így egyben ez 11 hónapnyi emelés, és még a novemberi. A decemberi nyugdíj már emelt összegben érkezik, aztán jövő januárban erre az emelt összegre jön majd a 2026. évi nyugdíjemelés mértéke.

– Nézzük azokat a dolgokat, amitől megmenekült ezzel a megoldással a gazdaság. Az adminisztrációtól, ami talán többe került volna, mint maga az áfa-visszatérítés. És ebben a konstrukcióban az őstermelők sem járhatnak rosszul, mert mivel végül is nem áfa-visszatérítés lesz, az utalványokat náluk is le tudják majd vásárolni a nyugdíjasok. Ez így van?

– Igen, kifejezetten hangsúlyozta az első közlés, hogy az őstermelőknél is beváltható utalványról van szó. Persze ez is plusz bürokráciát indukál majd. Még egyszer mondom, hogy sokkal egyszerűbb módokon is lehet a nyugdíjasokat plusz juttatásban részesíteni. Ez is sokféle pluszköltséggel járhat.

Ki kell nyomtatni ezt a rettenetes mennyiséget 2 millió 400 ezer jogosultnak, 10 féle címletben, mindenkinek 30 ezer forint értékben, ezt össze kell rendezni, borítékba tenni, majd ki kell küldeni postán a nyugdíjasoknak.

Ez óriási plusz feladat így is, noha sokkal egyszerűbb, mint a részleges áfa-visszatérítés eredeti koncepciója.

– Akkor miért ezt a formát választotta a kormány?

– Nyilvánvalóan köze van a jövő évi választásokhoz ennek az akciónak. A nyugdíjasok mindenképpen rászorulnak arra, hogy plusz juttatást kapjanak, mert a nyugdíjakra Magyarország az összes kommunikáció ellenére az Európai Unióban az egyik legkevesebbet költő ország.

Nálunk a 2 millió öregségi nyugdíjas ellátására a GDP-nek csak a 7,45 százalékát költjük, miközben az Európai Unió átlaga 10,9 százalék.

Tehát messze a legkevesebbet ráfordító országok között vagyunk, így hát belefér, hogy a nyugdíjasoknak kicsit javítsunk a pozícióján. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a nyugdíjasok úgynevezett relatív jövedelmi pozíciója, amit a KSH is nagyon tisztességesen kimutat, minden évben folyamatosan csökken. Tavaly például több mint 6%-kal, és idén is körülbelül annyival fog csökkenni. Ez azt jelenti, hogy az aktív keresőkhöz képest a nyugdíjasok helyzete folyamatosan romlik.

– Tehát növekszik a szakadék közöttük. Ezt nyilván csak nyugdíjreformmal lehetne megoldani.

– Ez egyelőre lekerült a napirendről, de hát egyszer csak nem lehet majd megúszni, mert közelítünk azon helyzet felé, amikor valóban feszítő probléma lesz majd. A nyugdíjakat mindig ki lehet fizetni, tehát nem attól kell tartani, hogy összeomlik a rendszer, de hogy mennyi nyugdíjat tud kifizetni egy rendszer, az meg függ attól, hogy hogyan alakul a finanszírozás, hogyan alakul a demográfia, hogyan alakul a foglalkoztatási viszony, és mi a kormányzati prioritás, vajon a nyugdíjasok helyzetét szeretnénk-e javítani, vagy szinten akarják legalább tartani, vagy engedik, hogy továbbra is minden évben rosszabb legyen a helyzetük.

– A nyugdíjasoknak nincsen olyan érdekérvényesítő képessége, hogy ezen önmaguktól tudjanak változtatni.

– A nyugdíjasoknak nincs, de a politikai pártok napirendre tűzhetnék ezeket a kérdéseket, vagy maguk a nyugdíjasok is komolyabban vehetnék saját magukat. Például, ha mind a kétmillió öregségi nyugdíjas írna egy udvarias levelet a parlamenti képviselőjének, hogy követeli, hogy változtassák meg a nyugdíjrendszert, akkor 2 millió levél talán valami komolyabb hatást is kiválthatna.

Esetleg a nyugdíjasok teljesen békésen végigsétálhatnának a parlament előtt, ha nem is 2 millióan, de mondjuk 200 ezren,

akkor óriási erőt tudnának képviselni, akár egy tavaszi vagy nyári sétának is megfelel, egy kis kirándulás otthonról, de közben fölemelnék a táblát, hogy követeljük, hogy a nyugdíjrendszert változtassák meg úgy, hogy a nyugdíjasok helyzete érdemben javulhasson.

– Van valami akadálya annak egyébként, hogy a nyugdíjrendszert rendbe rakják? Más, hasonló gazdasági helyzetben lévő országok esetében is ugyanilyen rossz a nyugdíjasok helyzete?

– Két ország van alattunk, de ott van foglalkoztatói nyugdíjpillér, tehát valójában ők is inkább jobb helyzetben vannak. A románok tavaly beértek minket, a bolgárok már szerintem előttünk is vannak. Az összes környező államban komoly reformokra került sor az utóbbi néhány évben. Például megváltoztatták a nyugdíjemelés rendszerét úgy, hogy

nemcsak odaadják a nyugdíjasaiknak a teljes inflációt, mint nálunk, hanem ezen felül is emelnek, a reálkereset-növekedés meghatározott százalékával.

Például a lengyelek odaadják a reálkereset-növekedés 20%-át, a csehek 33%-át, de a szlovákok vagy a lettek odaadják az 50%-át. Tehát nem engedik leszakadni a nyugdíjakat ilyen gyorsan az átlagkeresetektől.

– És ettől ezek az illető országok nem mennek csődbe...

– Egyáltalán nem. Át kell priorizálni kicsit, hogy mire költenek.

– Mekkora költség lenne ez a magyar költségvetésben?

– Egy százalékpontnyi nyugdíjemelés most 60-64 milliárd forint között ingadozik. Tehát ha 1%-kal emelem a nyugdíjakat, vagy olyan intézkedést hozok, ami 1 százalékponttal megnöveli a nyugdíjasok helyzetét, az 64 milliárd forintba kerül. Ha 5 százalékponttal akarom emelni, akkor az körülbelül 300-320 milliárd forintba kerül, és így tovább.

– Mennyivel kellene emelni a nyugdíjakat, hogy azt mondjuk, hogy viszonylag normális helyzetbe hoztuk a nyugdíjasainkat a lehetőségeinkhez képest?

– Ezt azért nagyon nehéz megválaszolni, mert nem egységesen kellene emelni a nyugdíjakat.

Az egyik fő probléma pont az, hogy egy egységes százalékos mérték van meghatározva mindenkinek, a 80 ezer forintos nyugdíjasnak is, meg a 3 millió forintosnak is.

Például eddig 3,2%-kal emelték meg a nyugdíját januárban, és micsoda óriási különbséget jelent ez a két végletnél összegben! Egy okos reformnál először is megnézik, hogy nem kell-e külön emelni a nagyon leszakadt nyugdíjakat nagyobb mértékben vagy más módon, mint a magasabb nyugdíjakat, és azt is meg kell nézni, hogy a régebben megállapított nyugdíjak mennyit érnek most. Egy 2006-ban megállapított nyugdíj gyakorlatilag a töredékét éri egy 2025-ben megállapítandó nyugdíjnak.

– Azaz egymáshoz képest is ki kellene egyenlíteni a nyugdíjakat?

– Így van, mert a nyugdíjas társadalom magán belül is szakad szét, és ráadásul az összes nyugdíjas leszakad az aktívaktól. Tehát ez egy komplex probléma, amit ezzel a nyugdíjemelési reformmal megnyugtatóan lehetne kezelni. És még nem is az egész rendszer reformjáról beszélek, kizárólag a nyugdíjemelés reformjáról.

– Néhány százmilliárd forintból már látványos változást lehetne elérni?

– Biztos vagyok benne, ha a nyugdíjasok érdekeit valóban szem előtt tartja a kormányzat, akkor talál erre forrást. Mint ahogy talált forrást a 13. havi nyugdíjra is, amikor kellett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hogyan lehet kideríteni, hogy Tiborcz Isvánnak 188 milliárdja van? – A 100 leggazdagabb magyar című kiadvány szerkesztőjét kérdeztük
Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Jászai Gellért – évről-évre egyre meghatározóbbak a NER-es világ főszereplői a leggazdagabbakról készült listán. Az ott szereplő száz ember a magyar GDP több mint 10 százalékát birtokolja – mondja Szakonyi Péter.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. május 24.



Tiborcz Istvánnak már 188 milliárd forintos vagyona van, így a miniszterelnök lányának férje jelenleg a 11. leggazdagabb magyar - áll a 100 leggazdagabb magyart felsoroló kiadványban. Tiborcz egyetlen év alatt duplázta a vagyonát. Ez még Mészáros Lőrincnek sem sikerült, akinek 50 százalékkal nőtt a vagyona, igaz, ő már 1422 milliárdnál tart. Óriásit robbantott Jászai Gellért is, aki négy év alatt megtízszerezte, amije van.

De hogyan lehet kideríteni, hogy a NER főszereplőinek és a lista többi szereplőjének mekkora a vagyona? Szakonyi Péterrel, a kiadvány felelős szerkesztőjével beszélgettünk.

– Milyen módszerrel lehet felderíteni, hogy kinek mekkora a vagyona?

– Ma már sokkal könnyebb, mint amikor indultunk, 24 évvel ezelőtt, 2002-ben. Akkor nem volt elektronikus cégnyilvántartás sem, tehát csak a piaci információk alapján, személyes ismeretségeket bevetve készítettük az első ilyen kiadványt. Ma már a vagyonok felkutatása, nem azt mondom, hogy könnyű, de könnyebb, mint negyedszázaddal ezelőtt volt, mert az elektronikus cégadatbázisok rendelkezésre állnak, nem is egy ilyen van, és abból

kellő kitartással, türelemmel ki lehet bányászni adatokat, neveket, üzleti kapcsolatokat, összefonódásokat, tehát mindent, ami egy ilyen kiadvány kiadásához szükséges.

Mivel május közepén jelenünk meg, és a friss, vagyis az elmúlt évi mérlegadatok csak május végén kerülnek fel a netre, nekünk ideális esetben minden érintettel fel kell venni a kapcsolatot, hogy megtudjuk tőlük, hogy az elmúlt évben milyen eredményt értek el, bízva a mi diszkréciónkban, és bízva abban, hogy jó információ jelenik meg.

– A listán elég sok NER-közeli ember van. Ők is ilyen együttműködőek?

– Abszolút. Néhány kivétel van, tényleg csak néhány, a százból mondjuk három vagy négy, aki nem kommunikációképes.

– De itt vannak még például a magántőkealapok, és egyéb megoldások, ahol azért jelentős mennyiségű vagyont lehet eldugni, tehát ilyen szempontból ez a lista nem biztos, hogy a valóságot fedi.

– Teljesen így van. A különböző lehetőségek,

elsősorban is a magántőkealapok príma lehetőséget biztosítanak arra, hogy vagyonokat eldugjanak, elrejtsenek.

Ezzel viszont senki nem tud mit csinálni, az lenne az üdvözítő megoldás, ha ezek megszűnnének, és a tulajdonosi struktúra minden egyes cég esetében nyilvános lenne.

– Igazából mi a haszna egy ilyen listának?

– Az, hogy megmutatja a magyar gazdaság fejlődésének irányait is személyeken áttükröztetve.

Ez a száz ember a magyar GDP több mint 10 százalékát birtokolja. Ez olyan erő és kapacitás, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A másik jelentősége az lenne, és ezt félve mondom, hogy akik benne szerepelnek, azok szükségét érezzék annak, hogy a társadalmi felelősségvállalásban is részt vegyenek. Tehát segítsék az elesetteket, a rászorulókat, a civil szervezeteket, segítsenek sok embernek, hiszen nekik bőven van pénzük, és ezzel a pénzzel kötelezettség is jár, amit sajnos nagyon kevesen, a százból is nagyon kevesen tartanak be. Végtelenül sajnálatos, végtelenül szomorú, hogy 35 évvel a rendszerváltás után erről még beszélni kell, hogy egyáltalán ez a kérdés felvetődik.

– Gondolom, nem azt lehet valós társadalmi felelősségvállalásnak nevezni, amikor az ünnepek táján PR-akcióban néhány csomagot kiosztogatnak, amit logóval együtt közzé is tesznek mindenhol, ahol csak lehet. Inkább folyamatos elkötelezettségről van szó, amit valójában ennek lehet tartani?

– Pontosan. Sokan azt nem értik még ma sem, hogy

a társadalmi felelősségvállalás az nem olcsó reklám.

Amikor ilyen esetben kérik a tanácsomat, mindig azt mondom, hogy ne tekintsék ennek. Ezt öncélúan kezelni felháborító. Ne várjanak ettől se újsághírt, se tévériportot, se köszönőleveleket, tegyék ezt azért, mert szükségét érzik annak, hogy segítsék a társadalmat, mert megtehetik.

– Ebből a százból hányan vannak, akik ezt komolyan veszik?

– Nem tudom, mert azért van, aki ezt olyan komolyan veszi, hogy nekem sem mondja el. És van olyan is, a másik oldalon, aki pedig azt mondja, hogy egy forintot nem ad ilyenre, mert állandóan ellopják, és azt is ellopják. Nem bízik meg semmilyen szervezetben, alapítványban, stb. Szerintem a százból a fele már hajlik erre, vagy már évek óta esetleg támogat valamilyen szervezetet, kezdeményezést, intézményt, de erről nincsenek adataim.

Annyi lenne mondjuk ebben az esetben a minimum, hogy azt az ökölszabályt, amit Nyugat-Európában már évtizedek óta követnek, jelesül, hogy az éves nyereséged 10%-át fordítsd jótékonysági célra, bevezessék és betartsák.

Az elmúlt héten jelent meg egy londoni napilapban a brit, pontosabban a Nagy-Britanniában élő milliárdosok rangsora, és a rangsor mellett egy külön táblázatot közöltek, azoknak a nevét, akik a vagyonuk 10 százaléka fölött adakoznak. És például olyan is volt, hogy valakinek a vagyona mondjuk 980 millió font – ez egy konkrét összeg volt –, és ennek a 13%-át fordította tavaly jótékonykodásra.

– Mikor kezdik el összeállítani a jövő évi listát?

– Már elkezdődött. Itt nem lehet leállni, mert az információk folyamatosan érkeznek, azt folyamatosan be kell építeni az adatbázisba, hogy aztán az év elején neki lehessen állni az egyeztetéseknek, a személyes találkozóknak, és legfőképpen is a vagyonkalkulusnak.

– Mennyien dolgoznak ezen?

– Körülbelül húszan. Nem főmunkaidőben, de a január–április közti időszakban ez 20 ember munkája.

– Léteznek a régióban más hasonló listák, és ha vannak, akkor azokkal összevetve mit lehet megállapítani a magyarországi fejlődésről és helyzetről?

– Természetesen vannak listák. Mi évek óta együtt dolgozunk a román Capital című gazdasági magazinnal, egy cseh és egy szlovák magazinnal is, sőt Lengyelországban is van egy hasonló lista, Ausztriáról nem is beszélve természetesen. Ami figyelemre méltó, hogy a magyar gazdagok a régióban található gazdagokkal összevetve szegénynek tekinthetők. Az egyik amerikai magazin minden évben kiad egy éves listát, amin az egymilliárd dollár feletti vagyonnal rendelkezőket rangsorolja. Ez 3000 fő volt idén, és ezen már három magyar volt megtalálható: Mészáros Lőrinc, Veres Tibor és Felcsuti Zsolt. Ez azért már mutatja, hogy

feljövőben van a magyar milliárdos réteg, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt évben 22%-kal növelték a vagyonukat, miközben a magyar gazdaság szenvedett, és növekedni egyáltalán nem tudott.

– Hogyan lehet úgy vagyont növelni, hogy közben a gazdaság stagnál, vagy recesszióban van?

– Egy versenyre épülő, kapitalista piacgazdaságban úgy, hogy jobbat, olcsóbban, rövidebb határidőre szállítasz. Mivel Magyarország most már nem tekinthető klasszikusan piacgazdaságnak, hiszen

van egy olyan jelentős szegmense a magyar gazdaságnak, ami a versenytől függetlenül működik.

Az állami megrendelések sok esetben lehetetlenné teszik a versenyt, mert nem az nyer, aki olcsóbban, jobban, jobb minőséget és szorosabb határidőre gyárt, hanem akinek jobb a kapcsolata, aki be van kötve a NER-hez. Ilyen szempontból ez a réteg nincs annak kiszolgáltatva, hogy a magyar gazdaság hogyan működik, mert a megrendeléseiket így is, úgy is megkapják. A másik, ami egy kicsit biztatóbb, hogy van már egy csomó olyan magyar üzletember, aki a nyereségének a nagy részét külföldről szerzi, exportál, külföldön is létesít irodát, gyártótelepet, tehát aki ki tud szakadni a magyar gazdaság vérkeringéséből.

– Ők jellemzően NER-től független vállalkozók, vagy ugyancsak a NER-be vannak becsatornázva?

– Ezek elsősorban NER-független vállalkozók, akik idejében felismerték, hogy a kormánytól és az állami megrendelésektől való függés életveszélyes, és sehova nem vezet.

– Hány százalékát képviseli a listának a NER-hez becsatornázott vállalkozók köre?

– Azt én sem tudom, mert vannak úgynevezett hibrid vállalkozók, akik azért lehajolnak az állami milliárdokért is, de a versenyszférában is jól teljesítenek. Ilyen szempontból 100%-ig NER-függő vállalkozó szerintem egy sincs a száz között.

– Ha esetleg veszít a Fidesz 2026-ban, akkor ez a lista mennyire reccsenhet meg, és vele együtt a magyar gazdasági elit is?

– Ezt nem merem megjósolni. Lássuk először a medvét, lássuk a változást, majd az azt követő fejleményeket, és akkor kiderül, hogy ki a legény a gáton.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Puzsér Róbert: Az Orbán-rendszer az utolsókat rúgja, azt is a magyarokba
A kritikus szerint a Fidesz politikája megbukott, a társadalom pedig kezdi felismerni, hogyan zsákmányolták ki a közvagyont.


Rövid posztban foglalta össze szombaton Puzsér Róbert, hogyan látja a Magyarországon zajló folyamatokat. A kritikus szerint egyre inkább felnyílik az emberek szeme azzal kapcsolatban, hogy milyen poltikát folytat a Fidesz:

„Az Orbán-rendszer az utolsókat rúgja, azt is a magyarokba, de mindhiába: a társadalom megosztására vonatkozó politika bukásra áll.

A magyarság a kegyelmi ügy okozta sokkból felocsúdva rohamosan döbben rá arra, hogy amíg Rogán és Habony nemzeti maszlaggal etette, a fideszes pártmaffia és újburzsoázia közös erővel kisemmizte a közvagyonból” - írta a bejegyzés elején a publicista, majd részletesebben is kifejtette:

„Magyarországon már hatodik éve nincs gazdasági növekedés, miközben Matolcsyék ötszázmilliárdos bankrablásának árát a magyarok pusztító infláció képében fizetik meg. Matolcsy Ádám csak a Ferrarijának a felnijére[!] tizenhatmillió forintot költ, ami egy autó árának is sok,

Mészáros Lőrinc pedig egyetlen[!] év alatt másfélszerezi meg a vagyonát, amely ma már másfél billió[!] forintra rúg, a vállalkozónak hazudott sikerember pedig olyan színvonalon szólal meg akár üzleti, akár bármilyen egyéb ügyben, mint egy Széll Kálmán téri hajléktalan, akinek a nevére írattak egy céget.

Orbán Viktor unokaöccsének októberben alapított cége három hónap alatt egymillió forintnyi bevételt termelt, hogy a tehetséges fiatalember decemberben osztalék gyanánt már hatszáznegyvennyolcmillió[!] forintnyi, cégén átfolyatott közpénzt vegyen fel, és mivel ez a tetemes összeg „egyéb bevétel” címén érkezett a cégbe, az ifjú Orbán Dávid még az iparűzési adó befizetését is elkerüli.”

Ezután Puzsér arra emlékezetet, hogy mostani események kísértetiesen emlékeztetnek egy korábbi időszakhoz:

„Magyarország kirablása új nagyságrendbe lépett: az eddig hűbérként kiosztott közjavak mértéktelen zabrálása zajlik, akárcsak a 2010-et megelőző években, amikor a szocialista-szabaddemokrata pártmaffia már érezte, hogy meg vannak számlálva a napjai, úgyhogy a politika támogatását élvező milliárdosok sáskahadként raboltak le minden mozdíthatót.

Élvezettel töltene el fideszes bűnszervezet hanyatlása, ha nem fájna annyira a röhögés a leépített és kizsigerelt ország meg a kulturális identitásából kiforgatott nemzet nyomorult állapotát látva.”

Szerinte napjaink legfontosabb kérdése az, hogy mi lesz majd a 2026-os választások után abban az esetben, ha nem a Fidesz győz.

„A legfőbb kérdés: ha jövő tavasszal a Tisza Párt kétharmados országgyűlési többséget szerez, Orbán Viktor átadja-e a hatalmat Magyar Péternek, vagy inkább végrehajtja Magyarország nyugati szövetségből való kivezetését és Kelethez csatolását, hogy a zsákmányul elejtett országot megőrizze?”

- írta a posztban a kritikus.

„Az öntudatos állampolgárok meg a hazai civil szféra felelőssége lesz, hogy a magyar történelmet az európai társadalmi fejlődés medrében tartsa, és a nemzetkatasztrófát megakadályozza. Az 1989-es átmenet a magyarok feje felett zajlott, az ország népének nyűg volt a rendszerváltás, és a szabadságnak nem lett becsülete. Talán ez a harminchat éves kurzusismétlés meg a 2026-os pótvizsga elhozza a demokrácia, a jogállamiság és a legalapvetőbb társadalmi konszenzusok tiszteletét. Kifosztva és megkésve talán még lehet Magyarországon polgári társadalom” - teszi hozzá zárásképp Puzsér Róbert.


Link másolása
KÖVESS MINKET: