A Rovatból

Szorongás és bűntudat – miért nem posztolok semmit arról, milyen az életem külföldön?

'Ha túl jól vagyok, akkor azért nem akarom megosztani, ha szarul, akkor meg azért' – egy magyar lány gondolatai, aki másfél éve költözött el.


A poszt szerzője többször élt már külföldön: 2016-ban Borneó szigetén vezetett egy nonprofit oktatási központot, ekkor indította a Maláj Mimpi blogot, amelyen a mindennapi életéről, borneói és környékbeli utazásairól számolt be. A mimpi álmot jelent malájul, innen a furcsa név.

2017-ben egy évig az University of Chicago ösztöndíjasként Indiában élt és dolgozott fejlesztési területen, majd idén az év második felében ismét Malajziába költözött. Az alábbi írás is ott született.

2018 december van. Több mint egy éve és négy hónapja költöztünk el otthonról először Indiába (Chicagon keresztül), majd idén július végén egy hónapra haza Budapestre, majd szeptemberben Kuala Lumpurba, Malajziába. Most itt élünk egy modern felhőkarcoló alacsony részén a harmadikon, mert kell az otthonosság közel a földhöz. Mégiscsak a világ egyik leglaposabb országának gyermekei vagyunk.

Rengeteg minden történt, rengeteg érdekes helyen jártunk, millió különböző vallású, etnikumú, gazdasági hátterű emberrel találkoztam, szívtam magamba a világot. Sokszor nagyon rossz volt és nehéz, sokszor nagyon izgalmas, máskor kellemes. Dolgoztam indiai állami cégben azon, hogy a CSR fejlesztési pénzeiket ne kizárólag a politikusok igényeinek kielégítésére használják, és most pedig Malajziában azon, hogy a multik egy kicsit emberségesebben működjenek, erőszakmentes kommunikáción, inkluzív csapatmunkán és társaikon keresztül.

De most nem az elmúlt másfél év történéseiről szeretnék írni egytől-egyig, nem is a melóimról, amik mind elég érdekes fordulatok voltak az életemben, hanem éppen arról, hogy miért nem írtam egy betűt sem ezekről az elmúlt másfél évben.

Most egy kis idő elteltével, és kicsit hozzászokva a nagyon messzire szakadt expat léthez, az a legjobb tippem, hogy ennek köze van a friss szorongáshoz és bűntudathoz, amit Magyarország elhagyása váltott ki, és amit még mindig nem tudok se lenyelni, se kiköpni.

Amikor azon szoktam gondolkodni, hogy megosszam-e a Facebookon az életem történéseit, amióta expat lettem, általában két forgatókönyv játszódik le a fejemben, ellentétes érzésekből hasonló eredményre jutva.

Ha túl jól vagyok, akkor azért nem akarom megosztani, ha szarul, akkor meg azért.

Kilátás a házunk tetejéről Kuala Lumpurban

Risikesh, jóga- és meditációs paradicsom a Gangesz partján, ez pedig az erkélyünk. Az mondjuk nem látszik a képen, hogy nettó 44 fok van és előző éjjel egy élő skorpiót találtunk az ágyunkban.

Valahogy így:

1. Opció: Alapvetően nagyon jól érzem magam, csodálatos egzotikus helyekre jutottam el és gyönyörű tájakon ámuldozom minden nap.

Ekkor igazán nem kéne a Magyarországon élő barátaim orra alá dörgölni, hogy milyen szuper életem lett hirtelen, mennyivel jobb nekem, amióta nem lapátolom a magyar politika szarját. Nem elég, hogy ebből kiugrottam és letettem minden felelősséget, de még nagyon látványosan nyaralok is. Így nem született még képes poszt sem például a Srí Lanka-i utunkról a falamra.

2. Opció: Nagyon szarul vagyok, utálom, ahol vagyok, súlyos honvágy gyötör és őszintén még a melómnak sincs értelme, amiért idejöttem.

Nagyjából így írható le az indiai (vagyis delhi-i) egy évünk nagyobbik része. Amikor pedig ilyen szar, akkor az embernek semmihez nincs kedve és a napi depresszió épp eléggé leköti, nemhogy még blogposztokat írjon saját nyomoráról. Főleg, hogy a social media logikája egyszerűen abba kondicionált bele, hogy csak a szépet és jót szabad megosztani, az egésznek az a célja, hogy megmutasd a világnak, hogy milyen fasza vagy, milyen fasza döntéseket hozol, és milyen jó neked. Ha sok lájk jön rá, akkor te magad is elhiszed, mindenki jól járt! Na de mi van, ha nem hoztál jó döntéseket? Mi van, ha a hangzatos külföldre költözésed nehéz, szar, és nem olyan mint vártad?

Well, nekünk az segített, hogy elhitettük magunkkal, hogy mégse olyan rossz ez, hogy Delhi mégse olyan élhetetlen, hogy sokat tanulok a melómból, és annak is van értéke, ha rendesen megértem, hogy működik az állami korrupció – belülről. És valóban láttunk sok érdekeset, és végül ezeknek egy kis töredékét meg is osztottam – hangsúlyozván saját magam számára is, hogy mégiscsak “jó” ez.

Ebből jött ki az, hogy mindenki, akivel nem voltunk szoros Skype kapcsolatban az egy év alatt és csak a posztokat látta, igazán meglepődött, amikor az “és milyen volt India?” kérdésre azt a választ kapta tőlünk, hogy szörnyű. Majd egy másfél órás panaszkodás-cunamit, hogy egészen pontosan hogyan és miért.

De van más oka is annak, hogy ez így alakult: megintcsak a Magyarországgal kapcsolatos bűntudat. Ami ebben az esetben éppen ellenkező előjellel működik: ha már otthagytam az otthonom, otthagytam a családom és barátaim, ha már meg sem próbálok semmit tenni az ellen, hogy Magyarország tovább zuhanjon a fasizálódás szakadékába, akkor legalább már jól is érezhetném magam.

Komolyan azért jöttem el, hogy nyomorúságos és szorongó életem legyen távol? Ezért igazán felesleges volt, a Deák épp megtette.

Delhi Pekinggel versenyez a világ legszennyezettebb levegőjéért.

Egyedüli fehér fiatal nőként egy férfi többségű indiai állami cégben a vártnál is nehezebb az élet.

Tehát bűntudatom van, amikor jól érzem magam az expat létemben, és akkor is, amikor szarul. Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy összerakjuk, hogy a szorongásom és bűntudatom valószínűleg nem a pillanatnyi élethelyzetemtől függ.

Mert ugye az a rész, hogy van amikor tök jó minden és van, amikor elég szar, nem újdonság, egyszerűen ilyen az élet. És expatként Indiában vagy Malajziában is ilyen az élet. Indiában is és itt is ugyanúgy dolgozom, bejárok egy melóhelyre, csinálok érdekes és kevésbé érdekes dolgokat, vannak nagyon jó arc és idegesítő munkatársaim is, vannak napok, amikor nem bírok felkelni és van, amikor tök örülök, hogy bemehetek dolgozni.

Itt él velem a szerelmem és vőlegényem, tervezgetjük az esküvőnket. Hétvégéken néha elmegyünk sörözni, találkozunk emberekkel, de akkor másnaposak vagyunk vasárnap. Vagy inkább csak otthon döglünk, filmezünk, takarítunk és pingpongozunk. Gyakran utazunk hétvégente, kicsit egzotikusabb helyekre, mint Debrecen, belátom, ez tényleg különbség. Meg az, hogy itt nem vagyunk aktivisták, nincsenek itt a legjobb barátaink, se a családunk. Ami pedig sokszor iszonyú nehéz.

De talán a konklúzió az tud lenni, hogy a Magyarország vs. nem Magyarország (esetleg egy ázsiai messzi ország, ahogy mi csináljuk) kérdésben nincsen objektív jó döntés. Se pedig rossz. Csak döntések vannak és azoknak következményeik, prok és kontrák csomagban jönnek minden esetben.

Én tudom, hogy nem vagyunk rosszabb emberek amiatt, hogy eljöttünk. Ahogyan a sok-sok expattársunk sem azok. Azért jöttünk el, hogy jobbá tegyük az életünket, annak fényében, hogy már hasznunk nem volt otthon politikai szempontból. Vagy legalábbis így éreztük. Hogy feltöltődjünk és majd később újra legyen energiánk az emberiség kollektív önsorsrontásával szembeszállni. Tudom, hogy ez számunkra jó döntés.

Már csak a következményeivel kell megtanulnom jobban együtt élni. Nem szégyellni, ha jobb az életünk itt, mint Budapesten és azt sem, ha néha rosszabb. Nem összehasonlítani folyamatosan. Nem aggódni, hogy ki mit gondol a döntésünkről. Nem akarni minden nap megvédeni azt, ki tudja kitől. Nem védekezni amiatt, hogy épp nem életem melóját csinálom, cserébe hogy itt élünk. Nem folyamatosan átmenetiként tekinteni az életemre, amelyben nem csak a családom, de én is azt várom, hogy mikor megyünk már haza. Valószínűleg nem megyünk haza jó sokáig.

Elég sokáig ahhoz, hogy ideje legyen az expat-lét lelki oldalainak feldolgozására hosszú távú megoldást találnom. Nagyon nem ez volt a terv még pár éve, de nekem most mégis ez az egyik legnagyobb feladatom az utolsó húszas évemre.

És ehhez a lehető legjobb helyen vagyok éppen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lakner-Ruff: Orbán a fél országról kijelenti, hogy az élet helyett a halált akarja
A két szakember közös nyilatkozatban bírálta, hogy a kormányzati kommunikáció „Háborúpárti Menetként” emlegeti az ellenzéki demonstrációt. Úgy látják, a cél a társadalmi árkok mélyítése és a politikai feszültség fokozása.


Lakner Zoltán politológus és Ruff Bálint poltikai tanácsadó közös nyilatkozattal estek neki a kormányzati retorikának. A politikai szakemberek szerint a miniszterelnök és köre „Háborúpárti Menetnek” bélyegzi az október 23-i ellenzéki megmozdulást – áll a Lakner és Ruff közös posztjában.

„Orbán a fél országról kijelenti, hogy az élet helyett a halált akarja” – írják. Szerintük a cél a feszültség fokozása. „Nem elég már a régi »nóta«: egyre feljebb és feljebb kell tekerni a gyűlölet lángját, még nagyobbat kell ásni az amúgy sem kicsi árkon, hogy senki se gondolja, hogy átléphet rajta, és senki se gondolhassa a másik oldalon lévőről, hogy a hazájáért aggódó, tenni akaró magyar ember.”

Szerintük a „Háborúpárti Menet” elnevezés a Rákosi-korszak propagandáját idézi. Október 23. az 1956-os forradalom 69. évfordulója, a szerzők élesen kifogásolják a megbélyegző címkézést ezen a napon is.

„Orbán, aki saját maga vezeti a Fidesz–kormány–CÖF–DPK–HK nevű konstrukciót, ami valójában egy kampány, most a fél országot azzal vádolja, hogy háborúpárti”

- olvasható a bejegyzésben.

Úgy látják, a miniszterelnök nem az egész országot akarja képviselni.

„Nem arra törekszik, hogy miniszterelnökként képviselje az egész országot, és nem is arra, hogy pártelnökként visszanyerje azok bizalmát, akik csalódtak benne, ehelyett életellenesnek nevez mindenkit, aki október 23-án és azon kívül nem vele tart, hanem azokkal demonstrál vagy egyszerűen csak azokkal rokonszenvezik, akik kritizálják Orbán politikáját” - teszik hozzá.

A két szerző példaként említi a kormányoldalhoz köthető megyei lapokban megjelent AI‑generált képet is, amelyen Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke pórázon vezeti Magyar Pétert. A végén kérdésekkel zárnak. „tényleg október 23-án, tényleg „Háborúpárti Menet”, tényleg a fél országot kiírni a nemzetből? Tényleg ez a közös jövőnk?”

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Gerendai az újabb Sziget-szavazásról: Nem fogok azon gondolkodni, hogy milliárdos kockázatokat a nyakamba vegyek úgy, hogy nem látom reálisnak, hogy meg tudom oldani
Másodszor se történt előrelépés a fővárosban: egyelőre nem biztosított a Sziget jövője. Gerendai Károly nyilatkozott a lapunknak arról, hogy látja a mostani helyzetet, van-e még remény a Sziget Fesztivál megmentésére.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 22.



A mai napon a Fővárosi Tulajdonosi Bizottság másodszor sem szavazta meg a Sziget Zrt.-vel fennálló területhasználati megállapodás felmondását. Ezt a külföldi tulajdonos kezdeményezte, mert jövőre ők már biztosan nem rendezik meg a Szigetet. Karácsony Gergely szerint a megállapodás felmondása lenne az első lépés a Sziget megmentéséhez, vagyis ahhoz, hogy egy új szervezővel új szerződést köthessen a főváros. A Tisza frakciója és a Fidesz viszont úgy látja, így önként mondanának le a jövőre szerződés szerint még járó 200 millió forintról, anélkül, hogy garanciát kapnának arra, ténylegesen megrendezik a fesztivált.

A Sziget sorsa azután lett kérdéses, hogy a Superstruct több évnyi veszteséges működés után úgy döntött, kiszáll. A tulajdonrész egy Gerendai Károly vezette konzorciumhoz kerülhetne, amennyiben a Sziget eredeti tulajdonosa ki tud dolgozni egy fenntartható koncpeciót.

Az idő mindenesetre sürget, a nagy fesztiválok már javában szervezik a jövő évi programot.

Gerendai Károlyt váratlanul érte a mai szavazás eredménye.

„Szívesen megpróbálom megmenteni a Szigetet, de innentől fogva, ha azt látom, hogy a fővárosban nem adnak ennek zöld utat, akkor nagyon nem lesz miről beszélgetnünk” - mondta a Szeretlek Magyarországnak.

Szerinte egyetlen lehetőségük maradt. „Nem értem, mi történik, ez az igazság. Most egyetlen reményem van: hátha a Közgyűlés elé ezt még újra be lehet terjeszteni, mert ha jól tudom, ebben a hónapban még lesz egy lehetőség erre. Most azon gondolkodunk, van‑e értelme ott ennek újra nekifutni. De azt már többször elmondtam: nem az a helyzet, hogy nekünk van időnk gondolkodni azon, kell‑e vagy nem kell a Sziget.”

Gerendai Károly azért sem érti a bizottsági szavazás mai eredményét, mert korábban mindenki azt mondta, fontos a Sziget megmentése.

„Állítólag mindenki azt mondta, hogy persze, szükség van a Szigetre, de attól még nem fogadták el, hogy ebben tovább tudjunk lépni. Innentől nem értem magát a helyzetet: ha szükség van a Szigetre, miért nem fogadjuk el, hogy csak úgy lesz Sziget, ha meg tudok állapodni a külföldi tulajdonossal? Addig nem tudok megállapodni vele, amíg ehhez nincs meg a fővárosi felhatalmazás. Most patthelyzet van.”

Ha nem lesz előrelépés, akkor szerinte nem lesz miről beszélni.

„Októberben még remélem, hogy lesz valami megoldás, ha nem lesz, onnantól már nem fogok azon gondolkodni, hogy milliárdos kockázatokat a nyakamba vegyek úgy, hogy nem látom reálisnak, hogy meg tudom oldani” - fogalmazott.

A Fidesz és a Tisza garanciákat szeretne látni. Szentkirályi Alexandra, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője úgy fogalmazott: „a Sziget Budapest és az egész hazai turizmus egyik kiemelt eseménye. Támogatjuk, hogy megmaradjon, de nem azon az áron, hogy a csődben lévő főváros lemondjon 200 millió forintról, anélkül, hogy biztosan tudnánk, 2026-ban is lesz-e Sziget Fesztivál. Ha lesz garancia, lesz Sziget – ez a mi álláspontunk.”

A Tisza Párt is a biztosítékokat hiányolja. Közlésük szerint csak olyan javaslat jöhet szóba, amely „100 %-os garanciát nyújt a fesztivál jövőbeni megszervezésére”. Emellett a párt egy erős városi beleszólást ígérő konstrukciót dobott be.

„A TISZA-val segítő kezet akarunk nyújtani a Sziget Fesztiválnak. Ezért a városvezetéssel szemben nekünk javaslatunk is van. Például, hogy legyen aranyrészvénye a Fővárosi Önkormányzatnak a Sziget Fesztiválban, hogy Budapestnek innentől mindig legyen beleszólása a fesztivál sorsába – beleértve a kulturális programokat, a környezeti terhelést és akár a kedvezményes jegyárakat is a magyar fiatalok számára. Ez valódi garanciát jelentene a budapestieknek, és valódi beleszólást Budapestnek.”

Karácsony Gergely szerint azonban nincs idő. „Így se Sziget nem lesz, se kedvezményes Sziget-bérlet a budapesti fiataloknak, se fővárosi bevétel a közterület-használat után, se iparűzésiadó-bevétel a Szigetből" - írta a főpolgármester.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila az olajfinomító-tűzről: Az ilyen meghibásodások többségét valamilyen emberi mulasztás okozza
Arra a kérdésre, hogy terrorcselekmény, szabotázs történhetett-e Százhalombattán, a szakértő azt válaszolta, első körben ezt a lehetőséget kizárja. Holoda Attila szerint az üzemanyag-ellátással nem lesz gond, és az árak is csak akkor emelkedhetnek, ha tartós lesz a kiesés.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 22.



Még a kárfelmérést sem tudták megkezdeni a MOL százhalombattai finomítójában, ugyanis ehhez meg kell várni, hogy kihűljön az üzem. A hétfő éjjel keletkezett tüzet kedd délutánra sikerült eloltani, majdnem 100 tűzoltó dolgozott a lángok megfékezésén. A baleset miatt a teljes finomítót leállították.

Orbán Viktor azt írta: egyeztetett a Mol vezetőivel és a belügyminiszterrel, „Magyarország üzemanyag-ellátása biztonságban van”, a tűzeset körülményeit szigorúan kivizsgálják. A tűzről és a lehetséges következményekről Holoda Attila energetikai szakértővel beszélgettünk.

– Magyarországon ez a MOL az egyetlen olajfinomítója. A MOL már bejelentette, hogy hozzányúl a stratégiai készletekhez. Ennyire súlyos a helyzet?

– Nem azt jelentették be, hogy hozzányúlnak, hanem csak azt, hogy megfontolják a stratégiai készletekhez való hozzányúlást. Ez egy fontos üzeme a MOL-nak, része a finomítónak, de nem az egész finomítót érinti. Nem arról van szó, hogy leállt a finomító, csupán csökken a kibocsátási kapacitás. Ezért jelentette be a MOL, hogy jelenleg a belföldi üzemanyag-forgalomra fókuszál. Feltehetően vannak exportkötelezettségei is, de ezeket most háttérbe sorolják, hogy elsősorban a hazai igényeket tudják ellátni. Ezért mondták, hogy megvizsgálják, szükséges-e a stratégiai készletekhez hozzányúlni.

Magyarországon a stratégiai készletek jelenleg 96 napra elegendők: ez feldolgozott üzemanyagot és nyersolajat is jelent arra az esetre, ha például a Barátság vezetékben lenne probléma.

Nagy valószínűséggel a belföldi üzemanyag-ellátásban ez nem okoz gondot. Persze a MOL logisztikáját át kell szervezni. Miután eloltják a tüzet, akkor lehet megállapítani a károk mértékét, és azt, hogy mennyi idő alatt küszöbölhetők ki. Nem mindegy, hogy az érintett berendezéseket teljes egészében cserélni kell-e. Ezért sem tudták még megmondani, hogy egy hét alatt helyrehozható-e, vagy hosszabb idő kell. Egy desztilláló torony sérült meg.

– Azt mondják, hogy ez 40 százalékos kapacitás-kiesést jelent. Ezek szerint ilyen desztilláló toronyból nem csak egy van?

– Nagy üzemről beszélünk Százhalombattán, párhuzamos sorokkal. Az a sor állt le, amelyhez a sérült fő alkatrész tartozik, de mellette ott vannak a más, párhuzamos sorok. Ha a tűz nagyobb kiterjedésű, megelőzésképpen azokat is leállítják, nehogy továbbterjedjen. Újraindítás után felmérik a károkat: ha kisebb alkatrészcserékkel helyrehozható, megoldják, ha viszont új tornyot kell gyártani, az hosszabb kiesést jelent.

– Ez eleve veszélyes üzem, biztosan megvannak a biztonsági protokollok. Tipikusan mi okozhat ilyen hibát, hogy lángokba borul egy egység?

– Ipari tapasztalatom alapján az ilyen meghibásodások többségét valamilyen emberi mulasztás okozza. Nagyon komoly protokoll szabályozza azt is, hogyan tárják fel a hibát és a felelőst. Lehet anyagmeghibásodás is, például szeleptömítés-hiba, ahol kifúj a közeg; ilyenkor azt is vizsgálják, miért nem sikerült korábban leállítani. A MOL-nál összetett, magas szintű üzembiztonsági és környezetvédelmi rendszer működik, a térség egyik legjobbja.

Megnézik, hogyan vizsgáztak az automatikus biztonsági és szállítói rendszerek, könnyen lehet, hogy ha ezek nincsenek, nagyobb lett volna a baj.

Hál’ istennek személyi sérülés nem történt. Az ilyen finomítók, főleg éjszaka nagyrészt automatikus üzemmódban működnek, emberi és számítógépes felügyelettel. Feltehetően a vészhelyzeti rendszerek bekapcsoltak. Hogy miért lett mégis ilyen nagy a tűz, azt a vizsgálat tisztázza majd. Az ilyen zavarok, és ez már komoly üzemzavarnak minősül – általában tanulságokkal járnak a jövőre nézve: ha kiderül egy hiba, akkor a rendszert még stabilabbá teszik. A MOL mutatói ilyen téren kiválóak: baleseti, személyi sérüléses és műszaki incidensek szempontjából is jók a rendszereik. De kizárni semmit nem lehet; a meghibásodások jelentős részét valamilyen figyelmetlenség okozza, ugyanakkor előfordulhat ritkán anyag- vagy szelephiba is.

– A repülőtereknek saját, speciálisan kiképzett tűzoltóságuk van, szigorú normaidőkkel az oltás megkezdésére. Ilyen protokollok vannak az olajfinomítóban is?

– Van saját tűzoltóság, ők a finomító területén vannak és azonnal megkezdik a beavatkozást. Információim szerint most is azonnal elkezdték az oltást és a tűz lokalizálását. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy ne terjedjen tovább a tűz, és ki kell zárni a személyi sérülés lehetőségét. Ez az állomány felkészültségben és eszközökben komolyabb, mint egy városi tűzoltóságé: a veszélyesség miatt nagyon erős csapat van ott.

– Hogyan oltottak? Gondolom, hagyományos módszerekkel nem lehet. Mi a speciális technológia?

– A vizet ilyenkor elsősorban hűtésre használják, hogy ne hevüljenek tovább a környező berendezések. Az oltás általában habbal történik: el kell zárni az oxigén utánpótlását, hogy az égés megszűnjön. A víz a hűtést szolgálja, mert ha egy másik, túlhevült berendezés eléri a gyulladási hőmérsékletet, az lángra kaphat. A beavatkozó személyzetet is hűtik, miközben speciális védőruhában dolgoznak, mert nagyon magas hőmérséklet alakul ki.

– Hány fok lehet ott, ahol a tűzoltók dolgoznak?

– Pontos értéket nem tudok, de akár több száz fok is lehet.

Az ottani tűzoltók felkészültsége kiváló, folyamatosan gyakorolnak, és komoly technikai eszközökkel rendelkeznek.

Ezért mondtam, hogy az ellátottságuk erősebb, mint egy nagyobb városé. Sok járművük van, de a nagy kiterjedés miatt ilyenkor meg szokták mozgatni a budapesti, érdi és más környékbeli egységeket is.

– Tehát a saját állomány végzi a kifejezetten szénhidrogéntüzek oltására szakosodott feladatokat, a hívott egységek pedig a lokalizálási, hűtési munkákban segítenek?

– Így van. A külső egységek körbehűtik a rendszert, és segítenek a kevésbé specializált feladatokban. A helyreállítás időt igényel, de ha a tüzet habbal és más oltóanyagokkal „nullázzák”, onnantól nincs további veszély.

– Az ellátásbiztonsággal kapcsolatban: a MOL-nak ott van még a pozsonyi finomító. Onnan ki tudják egészíteni a magyarországi ellátást?

– Természetesen. A két nagy finomító egy supply chain rendszerben működik. Százhalombattán magasabb és jobb a dízel-kihozatal, ezért Szlovákiát rendszerint innen látják el dízellel, míg a benzin-kihozatal a pozsonyi finomítóban jobb, tehát főként onnan látják el benzinnel Magyarországot is. Azaz nem úgy van, hogy minden magyarországi kúton lévő üzemanyag Százhalombattáról jön: a rendszert összehangolják. Ha a pozsonyi finomítóban tudnak kapacitást növelni, megteszik, és ezzel kisegítik a teljes üzemanyag-ellátást.

A MOL nemcsak e két országban rendelkezik hálózattal, Szerbiában is, Horvátországban is, a csoporthoz tartozó INA révén, és az INA is besegíthet, ha szükséges.

Csoportszintű programozás és optimalizálás van: ha a három finomító közül bármelyikben hiba adódik, a másik kettő tud kapcsolódni.

– Ennek fényében a MOL nyilatkozata, miszerint most a hazai ellátásra koncentrálnak, hogyan értelmezendő? Ha összehangoltan működnek, a szlovákiai ellátás is „hazainak” számít, ha a MOL-tól érkezik?

– A MOL feldolgozott üzemanyagot Nyugat-Európába és máshová is exportál, nemcsak oda, ahol saját kút-hálózata van. Ilyen esetben viszont a saját hálózatra fókuszál, beleértve a szlovákiai, szerbiai, romániai rendszert is. Ha szükséges, az adott országban más cégek finomítóiból is vásárolhatnak. Alapvetően törekszenek rá, hogy saját termékkel lássák el például a romániai kútjaikat, de ha Romániában, például Ploiești környékén több finomító elérhető, és onnan is beszerezhetnek, és akkor nem innen szállítanak.

– A benzinárra lehet-e ennek hatása Magyarországon?

– Biztos vagyok benne, hogy nem. Az ilyen jellegű műszaki problémák nem szoktak közvetlenül megjelenni az árban. Ha tartós és nagy mennyiségű kiesés lenne, a kereslet-kínálat hatásaként elképzelhető lenne némi emelkedés, de az árakat sokkal inkább a régiós termékjegyzési árak befolyásolják.

– Végül: a politikai helyzet ismert. Az Északi Áramlatot annak idején felrobbantották. Magyarország különutas energiapolitikáját több ország hangosan rosszallja. Kizárható-e, hogy akár nem állami, de valamilyen szimpatizáns terrorszervezet részéről szabotázs történt?

– Kizárni soha semmit nem lehet, de a százhalombattai finomító őrzés-védelmi rendszere rendkívül szigorú, szinte katonai szintű. Ha erre utaló jel lett volna, azt azonnal kommunikálták volna kormányzati, vagy MOL-szinten.

Első körben ezt a lehetőséget kizárnám.

Soha ne mondjuk, hogy soha, de ha lett volna bármilyen jel, legalább utalást tettek volna rá; így ezt ebben a helyzetben vissza lehet utasítani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Nemzeti Menet: itt vannak a legjobb fotók Magyar Péterék október 23-i rendezvényéről
Táblákkal üzentek a hatalomnak az emberek, akik a szakadó esőben egymás ernyői alá álltak. Volt, aki könyvet tartott a mellette álló feje fölé. Magyar Péter fáklyák fényénél fejezte be a beszédét.


Már javában zajlik az üzengetés arról, hogy Orbán Viktorék Békemenetén, vagy Magyar Péterék nemzeti Menetén voltak-e többen. Az biztos, hogy röviddel egymás után két olyan tömegrendezvény zajlott október 23-án Budapesten, ami egyenként is több tízezer embert mozgatott meg.

A Tisza Párt rendezvénye akkorára sikerült, hogy a tömeg eleje már beért a Hősök terére, míg a vége el sem indult a Deák térről. A jó hangulatú csoportot az sem zavarta meg igazán, hogy nem sokkal a pártvezér ünnepi beszéde előtt zuhogni kezdett az eső. Az emberek egymás esernyője alá bújva kerestek menedéket, de volt, aki egy becsomagolt könyvet tartott a mellette álló feje fölé.

Magyar Péter beszéde már sötétben ért véget, ekkor a tér jelentős részén fáklyák és gyertyák tették még bensőségesebbé a hangulatot.

A Nemzeti Menetről készült legjobb fotóinkat itt láthatjátok:


Link másolása
KÖVESS MINKET: