Szabó Andrea: A Tisza párt támogatottságának csökkenése nem egy tragikus eredmény, inkább csak egy figyelmeztetés
Hosszú, töretlennek tűnő növekedés után a Medián friss kutatása szerint megtorpant a TISZA Párt népszerűsége. A kisebb visszaesést Polgár Judit köztársasági elnöknek jelölési szándéka után mérték. A Publicus felmérése szerint ráadásul nemcsak a párt, de némiképp Magyar Péter személyes népszerűsége is csökkent.
Mi az oka a TISZA Párt támogatottságának első, mérésekkel is alátámasztott csökkenésének? Volt-e már példa ilyen tartósan magas támogatottságra a rendszerváltás óta? És mitől függ, hogy ez a mostani, szokatlanul aktív politikai érdeklődés tartós marad-e? Erről beszélgettünk Szabó Andrea szociológussal.
— Hosszú idő után először jöttek ki olyan közvélemény-kutatási adatok a Mediántól, amelyek változást jeleznek. Számítottunk erre?
— Önmagában egy kutatási eredmény nem értelmezhető önállóan, ezt folyamatként kell kezelni. Majd meg kell nézni, hogy egy hét, két hét vagy egy hónap múlva milyenek lesznek az eredmények. Van egy mondóka a szakmámban: „egy mérés nem mérés, két mérés sem mérés, három mérés a mérés”. Tudom, hogy ez banális, de nagyon jól leírja a lényeget, és ezt a hallgatóknak is megtanítom. Három egymást követő mérés, ami egy cégnél nagyjából egy negyedévet ölel fel, tudja megmondani egy adatról, hogy az valóban tendenciát jelez-e, vagy pedig csak egy úgynevezett médiahatásba mértünk bele, amikor egy felfokozott helyzetben az emberek véleménye gyorsan változhat.És itt van egy nagyon fontos megjegyzésem. A választásokat megelőzően a TISZA Párt egyik nagy sikere abban állt, hogy sikerült felrázni az embereket, és kihúzni őket egy politikai apátiából, egyfajta Csipkerózsika-álomból.
Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az emberek nagyon élénken és erősen figyelnek a politikára, szeretnének a politikai döntésekben részt venni, és úgy érzik, a politika értük van, ezért szükség van rájuk. A demokrácia működése szempontjából ez egy nagyon fontos funkció, ami Közép-Európában nem biztos, hogy minden országban létezik.Ez a funkció bekapcsolódott a választások előtt: nagyon magas volt a politikai érdeklődés és a részvételi szándék, és ez most megmaradt. Több mint három hónappal a választások után az emberek roppant gyorsan reagálnak a politikai történésekre, ami a demokratikus működés szempontjából kifejezetten pozitív fejlemény. Azt jelenti, hogy megmaradt a politika és a társadalom között létrejött nagyon szoros kapcsolat.
Figyelik a történéseket, és ha valami nem tetszik nekik, negatívan reagálnak, ha pedig tetszik, akkor hangsúlyozottan kifejezik a véleményüket. A másik, amit mindig el kell mondanunk, hogy van a választásokat követően egy természetes folyamat, amit győzteshez húzásnak és vesztestől való elfordulásnak nevezünk. Ezek mindig működnek. A kérdés csak az, meddig tartanak. Most úgy tűnik, hogy több, mint három hónappal a választások után is nagyon magasan áll a TISZA Párt támogatottsága, vagyis a győzteshez húzás továbbra is rendkívül erős.
A másik kérdés, hogy a vesztestől való elfordulás folyamata megállt-e, és a Fidesz elkezdte-e stabilizálni a saját táborát. Ezt még nem látjuk, hiszen most volt a hétvégén Orbán Viktor tusványosi beszéde, így a Fidesz közönségének reakciója majd a következő hetek méréseiből fog kiderülni.
— Igaza van Magyar Péternek, hogy hivatalba lépő kormánynak még sosem volt ilyen magas támogatottsága?
— Az általam ismert közvélemény-kutatások 1990 óta nem mutatnak egyetlen párt esetében sem ekkora támogatottságot. Ez teljesen unikális. Nem önmagában az, hogy 60 százalék felett található a Tisza támogatottsága, mert egy-egy mérés erejéig ez előfordulhatott a múltban, hanem az, hogy ennyire tartósan magasan áll. Ha megnézzük, a teljes népességben ezek a mutatók az elmúlt hetekben minden közlés esetében 55 és 60 százalék között mozogtak, sőt, volt, ami egy kicsivel 60 feletti támogatottságot jelzett. Ha őszinték akarunk lenni, van miből csökkennie a TISZA Pártnak. Ha kicsit, néhány százalékponttal csökken is, még akkor is messze fölötte van, mint bármelyik más pártnak korábban.
és pont ezt vártuk az emberektől: hogy figyeljenek a politikai döntésekre.
— Van magyarázata ennek a nagyon magas és tartós tetőzésnek?
— Úgy tűnik, az emberek elégedettek a döntésükkel, vagyis azzal, hogy egy új politikai erőt juttattak hatalomra. Az „új” itt tényleg új, hiszen 2024-ben alakult. Úgy látszik, abban a tekintetben is elégedettek, hogy ezzel egy 16 éve itt lévő, egyre inkább autoriter jegyeket mutató rezsimet is leváltottak. Jelenleg mindkét irányban látszik az elégedettség: a váltás és az új párt bekerülése vonatkozásában is. Akár a Publicus, akár a Medián, sőt, azt hiszem, az IDEA Intézet kutatásai is azt mutatják, hogy amikor megkérdezik az embereket, mennyire mennek jó irányba a dolgok az országban, akkor egy kifejezetten pozitív vélekedést írnak le. Vagyis az, ahogyan a kormányzás zajlik, ez a nyitott, impulzív kormányzás, a társadalmi vélemények becsatornázása, egyszerűen tetszik az embereknek.
Szerintem ebből egyébként tanult Magyar Péter is és a TISZA Párt is.
— Nagyon érdekes ez az őrkutya funkció, amiről azt mondja, hogy most bekapcsolt. Ez azt jelenti, hogy korábban ki volt kapcsolva, vagy nálunk soha nem is létezett?
— Az elmúlt 15 évben csak bizonyos, szűk társadalmi rétegeknél tudtuk kimutatni, hogy határozottan részt szeretnének venni a politikai döntésekben, figyelnek és reagálnak. Ezt a réteget könnyen le tudjuk írni: a magasan iskolázott, városi értelmiségiek tartoztak ide. Ezek jellemzően ellenzéki beállítottságú, liberális, baloldali vagy centrista nézeteket valló társadalmi rétegek voltak, de csak egy nagyon szűk szeletét képezték a magyar társadalomnak.
A politikai hatalom számára nem volt fontos, hogy mindenkit megszólítson. Sőt, az Orbán-rezsim arra törekedett, hogy csak a saját támogatói rétegét szólítsa meg, azt tartsa egyben, mindenki mást pedig nemzeten kívülinek tekintett, így nem is foglalkozott az ő igényeikkel. 2024 után Magyar Péter és a TISZA kifejezetten igényelte, hogy egyre szélesebb társadalmi rétegek akarjanak beleszólni a politikába, és ez valóban újdonság. Az éppen aktuális politikai rezsimek vagy kormányok vagy nem tudták, vagy nem akarták ilyen módon megszólítani a társadalom egészét.
— Jól gondolom, hogy e társadalmi működés nélkül a demokrácia tartósan nem létezhet? Éppen ezért érdekel, hogy az elmúlt 16 évet leszámítva, korábban működött-e ez a fajta társadalmi figyelem?
— Én úgy érzem, hogy 2021-ben volt erre kísérlet, méghozzá az ellenzéki előválasztás idején. Ha emlékszik rá, ott közel 900 ezer embert sikerült megmozdítani, ami komoly teljesítmény volt, de aztán az különböző politikai okok miatt végül kifulladt. 2010 előtt pedig a Fidesz részéről volt többször kísérlet az emberek mozgósítására. Annak idején volt a szociális népszavazási kezdeményezés, és a 2009-es EP-választás előtt is azt próbálták elérni, hogy egyfajta társadalmi öngerjesztő folyamat induljon el. Ebben sikereik is voltak, hiszen 2010-ben nagy arányban nyerték meg a választásokat. Viszont, ami a lényeg: amint 2010-ben megtörténtek a változások, az emberek rögtön visszavonultak a saját életvilágukba, a hétköznapjaikba, és átengedték a politizálás terepét a Fidesznek.
— Tehát azok csak mozgósítások voltak, nem egy berögzült társadalmi attitűd?
— Nem egy berögzült társadalmi mozgás volt, hanem a társadalom egy ideiglenes felhorkanása, ami aztán lecsengett. És az a nagyon érdekes a mostani helyzetben, hogy nem látjuk a politikai érdeklődés vagy, illetve hajlamos vagyok ezt a kifejezést használni, a „politikai izgalom”. csökkenését a társadalomban. A hétköznapi emberek továbbra is beszélgetnek a politikáról, érdekli őket, benne van a szóhasználatukban, hogy „hallottad-e, mi történt már megint a parlamentben?”
Egy másfajta politikai és társadalmi helyzet alakult ki 2024 óta, amióta a Tisza és Magyar Péter színre lépett, és a politika más módon kapcsolódik a társadalomhoz. Én társadalomtudósként, a demokráciát féltő emberként ezt egy nagyon pozitív mozgásnak tartom, és reménykedem abban, hogy ez a fajta érdeklődés tartósan meg fog maradni.
— ’88-’89-ben az emberek szintén nézték a parlamentet, és volt egy hasonló érdeklődés. Ami most van, az minőségében más, vagy ez már megtörtént egyszer és elhalt? Mire kell figyelni, hogy ez ne ismétlődjön meg?
— Az én kutatásaim, és erről írtam 2025-ben egy nagy könyvet, pontosan mutatják, hogy Magyarországon 1989 őszén, a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások időszakában volt a valaha volt legmagasabb a politikai érdeklődés. Erről mérhető adataink vannak. Akkor tényleg mindenki a politikát nézte, mindenki azzal foglalkozott, azt is mondhatnánk, hogy „trendi” volt a politika. Az 1990-es országgyűlési választásokon azonban már kevésbé érződött ez a társadalmi izgalom, és a részvétel sem volt különösebben magas. Mintha az emberek úgy gondolták volna, hogy a négyigenes népszavazással és a kerekasztal-tárgyalásokkal a dolgukat elvégezték, a politika pedig átvette tőlük az irányítást, de valójában nem vonta be őket a döntésekbe, csak egy legitimációs szerepet szánt nekik, csak egy pecsétet akart a saját döntéseire.
Ami biztosan érezhető, hogy 1990-től kezdődően fokozatosan tovább csökkent a politikai érdeklődés, mert az emberek elkezdtek elidegenedni a politikától. Úgy érezték, hogy a politika nem róluk szól, a politikai rendszer és a politikai osztály nem kommunikál velük. Hosszú évtizedekig valójában nem volt közvetlen kapcsolat a politika és a társadalom között. 2024 ilyen szempontból abszolút fordulópont.
Nem csak azért, hogy pecsétet nyomjanak a döntésekre, hanem hogy kifejthessék és elmondhassák a véleményüket. Magyarán, hogy számítanak a politikának, és a politika számít rájuk. Egy kölcsönös kapcsolat alakul ki, mint egy házasságban, ahol a két partner igazodik egymáshoz és táplálkozik egymásból. Amint a politika már nem kapcsolódik a társadalomhoz, ugyanaz fog történni, mint 1989 után: az emberek elfordulnak. A Tisza esetében bekövetkezett csökkenés abból is adódhatott: az emberek úgy érezhették, valami nagyon gyorsan történik a bevonásuk nélkül, pedig arról volt szó, hogy az ő véleményük is számítani fog.
