SZEMPONT
A Rovatból

"Szabadságra jöttem a sorsomból" – ezt keresi egy magyar Londonban

Gábornak biztos állása volt Magyarországon, mégis elköltözött. Elmondta, miért, és azt is, mi az, amit gyerekkora óta keres, és most megtalálta.


Gábor a zenei promóció világában dolgozott, amíg Magyarországon élt, de a biztos megélhetésért elhagyta az országot. Gyerekkora óta vágyott Nagy-Britanniába. Most ott él.

A kiköltözésről, a kinti munkavállalásról beszélgettünk vele.

– Mi késztetett arra, hogy elhagyd az országot, és miért épp Nagy-Britanniába költöztél?

– Alap frázis nyavalyogni, hogy otthon képtelenség boldogulni, és a többi, de ha lehet, nem állnék be a sorba, a privát problémákat nem szeretném a mindenkori vezetés számlájára írni – ahogy sokan teszik. Másfelől nem is feltétlen igaz ez a kijelentés, viszont kár tagadni, hogy Magyarországon jóval nagyobb hendikeppel indul egy potenciális munkavállaló a halpiacon, mint például itt, és a vállalkozók szekere is könnyebben lódul meg errefele. A fizetések reálértékéről ne is beszéljünk.

Le a kalappal azok előtt, akik otthon helyt állnak. Őszintén mondom. Mi, akik itt vagyunk, megléptünk a nehezített pályáról, vagy legalábbis kicsit szabadságra mentünk a sorsunkból.

Isten bocsássa ezt meg, másnak nem kell. Nekem egyébként volt egy elég biztos állásom a zenei/kulturális promóció világában, és ha mindennemű juttatást összeadtunk – koncertjegyek, lemezek, egyéb kiadványok, fogyasztás – kijött egy korrekt ellenérték, csak pont a készpénz nem volt annyi, amennyi a magánéleti továbblépéshez, az életkoromnak megfelelő körülmények kiépítéséhez elég lett volna.

És hogy miért Nagy-Britannia... részemről azért, mert kiskorom óta vágytam ide. Az csak plusz, hogy itt nem számít luxusnak, ami otthon igen.

– Honnan ez a brit-mánia?

– Ha volt valami brit sorozat vagy film a tévében, annyira lekötött a képernyőről áradó hangulat, hogy a sztorira nem is bírtam figyelni. A téglafalak, az ég és a fű színe, az épületek… nagyon bejöttek. Valahogy azt éreztem, hogy én már éltem ott. Azaz itt.

A nyelvvel is előbb találkoztam, mint bármelyik másikkal. Cirka 5 éves voltam, amikor a nagypapám megtanított olvasni, és megvette többek közt a Lipton király udvarában című mesekönyvet. Ez egy rajzokkal mérsékelten, ízléssel illusztrált kiadvány volt, a történetben szereplő tárgyak, figurák pedig a rajzok melletti keretben voltak kiemelve és alájuk volt írva az angol jelentésük. Így hiába tanultam oroszul az általánosban, volt már némi alapom, ami aztán a rockzene képbe kerülésével lett komplettebb. A tökéletestől még mindig messze van, de alakul, dolgozunk az ügyön.

Szóval később, 10 éves korom környékén jött az MTV Europe - a maga tömény brit hangulatával - és az angolszász rockzene máig tartó hódolata. Ezek nemcsak az országgal, a nyelvvel is elmélyítették a viszonyt.

– Hogy fest egy frissen kitelepült első hónapja?

– A sajátoméról tudok beszámolni, ami valamelyest általános, de inkább a szerencsésebbek közül való. Szállással nem volt gond, mert egy hölgyismerősöm révén adott volt. A házban, ahol maga is bérelt egy szobát, épp volt egy szabad hely.

Ez körülbelül az egyetlen módja, hogy egy frissen érkező megvesse a lábát, de nem kell feltétlenül személyesen ismerni bárkit is, közösségi oldalakon könnyen találni hirdetéseket kiadó szobákról. Helyi financiális múlt nélkül lehetetlen itteni agencytől szobát, pláne lakást bérelni. Utóbbi ráadásul komoly alaptőkét igényel, pláne Londonban.

Arról nyilván mindenki hallott, hogy itt vannak a világ legdrágább négyzetméter-árai, igaz ez a bérleményekre is.

Szóval a rajt legolcsóbban egy megosztott szobával oldható meg, de még így sem árt minimum 3x80 fonttal számolni. Ennyi egy dupla szoba felének egy heti bérleti díja plusz a két hét depozit, amit minden főbérlő (landlord) elkér. Van, aki többet, akár négy hetet is - plusz egy heti rentet.

12009723_1180344031980182_1447815428459563645_nhamp12219430_1184523531562232_3794630160926336732_n
"
Október 4-én érkeztem, 5-én szétdobtam a cv-ket (önéletrajzokat) a környéken, 7-én már dolgoztam is egy közeli pékségben, 11-én megkaptam az első borítékot – benne 130 fonttal. Ez volt két 12 órás műszak honoráriuma. Megvolt a következő heti rentem plusz némi költőpénz – és ez csak két nap munkáért cserébe!

A bérelt fél szoba nemcsak a fedelet és a tisztálkodást biztosította, de egy címet is, ami nélkülözhetetlen az NI number, a National Insurance number igényléséhez. E nélkül nem lehet hivatalosan elhelyezkedni. Szerencsém volt, hogy a pékség ennek ellenére adott bért az első hetekben, amíg nem kaptam meg a számot. Egy hónapig dolgoztam ott, aztán novemberben már a jelenlegi munkahelyemen voltam. Ez egy recepciós állás egy elsősorban amerikai diákokat és arab családokat elszállásoló apartmanházban. Izgalmas miliő és kényelmes meló, közel a Marble Arch-hoz, a belvárosban.

Érdekes dimenzió az a környék, egyfajta inverz Andrássy út, ha lehet ezzel a faramuci példával élni. A Marble Arch-tól induló Edgware Road egy mini-Arábia, végig kávéházakkal és mobiltelefon/elektromos cigaretta üzletekkel, éjszaka kelet-európai lányokkal. Éjjel-nappal nyüzsgés, de azért főleg éjjel. Sishát szívó arab férfiak, nők, gyerekek, plusz káromkodó lengyel kurtizánok. Minden üzlet, vendéglátóipari egység non-stop nyitva.

Ehhez képest egy utcával arrébb már a legelegánsabb brit negyedek kezdődnek: Marylebone, Paddington, szemközti sarkon a Hyde Park. Az az igazi eltartott kisujjal teazós, sznob, brit közeg.

Elsőre bizarr kettős, megszokva kimondottan izgalmas. Ez a bizonyos épület, ahol dolgozom, az Edgware Roadtól egy saroknyira van, pont a két hangulat határán.

Summa summarum, az első hónap olyan, mint a háború, három dolog kell hozzá: pénz, pénz és pénz, ami kiváltható némi szerencsével és kapcsolati tőkével. Meg persze mozgósítható nyelvtudás sem árt. Anélkül azért mérsékeltek a lehetőségek.

img_0348

A legendás Montague Square 34.

img_0132

Byng Place

img_0387

Baker Street - Marylebone sarok

– Milyen lélektani, anyagi, társadalmi helyzet jellemzi a kinti magyarokat?

- Hujuj, ez meredek téma. Ugyanis közelről szemlélve, főleg megélve jóval összetettebb, mint sejtettem. Kiváltképp a lélektani rész. Otthonról azt gondolnánk, hogy nettó habzsi-dőzsi az egész némi honvággyal. Valóban ez is a váz, de a valóság árnyaltabb. És sajnos sötétebb.

Egyrészt az anyagi biztonságérzet abszolút jelen van. Nem okoz gondot egy olyan műszaki cuccot zsebből kifizetni, amit Magyarországon a többség hitelből vesz meg. Ahogy például a minőségi röviditalok sem számítanak luxuscikknek.

Az iPhone-ban semmi menő nincs, mert mindenkinek az van. A mindennapi élelmiszerek sok esetben olcsóbbak, mint otthon – hatványozott fizetések mellett.

Köztudottan a lakhatás és a közlekedés nagyon drága, egyedül lakást bérelnie egy minimálbért kereső bevándorlónak lehetetlen. Ez leginkább Londonra igaz, de a nagyobb városokban is hétről hétre nőnek az árak. Egy fővárosi dupla szoba rentjéből viszont vidéken házat lehet bérelni. Csak ott kevés a meló.

Visszatérve a minimálbérre és ránk, mint bevándorlókra: Hát, igen, el kell fogadni, hogy az itteni társadalomban a cselédszobában kaptunk helyet. Persze idővel közel lehet kerülni ahhoz a körhöz, fizetéshez, ranghoz, ami egy iskolázott britnek csípőből jár. De az itteni magyarok 90%-a be sem lövi ezt célnak. Megelégszik a fent említett biztonságérzettel. Cserébe elviseli, hogy 35, 40, 50 vagy akár 60 évesen úgy él, mint egy kollégista. Osztozik a konyhán, fürdőszobán, életteren, intim zónán. Rendben, gondolnánk, ez egy precízen lefektetett, korrekt deal. Valamit valamiért.

Igen ám. De szörnyű csapdák tömkelege vár itt az illuzórikus elégedettségben tengődő magyarra. Illúziók hada. Amik, ha már egy picit nem figyelünk oda, megkeserítik a saját életünket és a környezetét egyaránt.

Az egyik ilyen, hogy sokan otthonként tekintenek a lakhelyükre és elkezdenek az alapvető etiketten túlmutató elvárásokkal élni. Elfelejtik, mire hivatott az épület, ahol a szobájuk van. Hogy az szállást nyújtson, lehetőséget arra, hogy tisztán, pihenten, feltöltődve járjon a delikvens dolgozni.

Aztán majd egyszer, ha már megteheti, továbblibbenjen egy saját ingatlanba, vagy ha összegyűlt a tervezett összeg, hazamenjen, stb. Nem, sokan beleszaladnak a tévhitbe, hogy ez már az. Hátradőlnek. Otthon vannak. De valami nem stimmel. Mert óhatatlanul rájuk üvölt a valóság, valaki mindig belepiszkít az „otthon” nyújtotta harmóniába. És persze ilyenkor kevesen haragszanak magukra, amiért olyan buták voltak, hogy elhitték: ez már az. A másikra haragszanak, aki a puszta jelenlétével, egyéniségével, szokásaival, lényével jelzi, hogy tévedés. Ez nem az. És akkor jön a jó magyar virtus. Perlekedés, áskálódás és társaik. Egyesek hamar rájönnek, hogy jobban járnak, ha nemzetközi lakóközösségbe vonulnak.

Az egyik kollégám inkább kemény plusz munkákat vállal, hogy fizetni tudjon egy belvárosi lukat, ami ugyan kétszer drágább, mint egy dupla szoba a hármas zónában (vagy kijjebb), de legalább békés, multikulti közegben van. Sajnos szomorú, de igaz: a hallott sztorik alapján az ilyen lakásokban ritkább a balhé.

– Hová járnak szórakozni a londoni magyarok?

– Már az első utamon gyanússá vált, hogy az itt élő magyarok nagy többsége nem azzal az érzelmi töltéssel érkezett ide, mint én. Sokan kifejezetten rühellték Angliát és ezt a miliőt, időjárást.

Vannak, akiknél ez változott, akadnak bőven, akiknél nem. A nagy részének igazából nem jelentett semmit, sőt, sajnos olyanról is tudok, aki nem tudta igazán pontosan, merre van az a London. Hogy az egy ország, vagy város? Egy hely az Óperencián túl, a burkus király birodalmán is túl, ahol sok pénzt lehet keresni... Szóval kevesen vannak, akik a rock-popkultúra Mekkájaként, a Rolling Stones, a Motörhead, a Clash, stb. bölcsőjeként, az Abbey Road városaként, netán Shakespeare, H.G. Wells egykori lakhelyeként tekintenek Londonra.

Ebből fakadóan a szórakozási lehetőségeket sem használja ki a többség. Pedig nap, mint nap koncerteznek itt legendák, akár stadion-, akár klub-szinten. Ehhez képest jobbára az igen népszerű, magyar bulikba járnak a legtöbben, illetve a bátrabbak olyan kultikus, elektronikus zenei szentélyekbe, mint a Ministry, vagy a Fabric. Akiknek ízlése inkább szinkronizál a hely másik szellemével, gyakran járják a camdeni pubokat, ahol hétköznap is príma klubkoncertek, némelyikben hajnalig (ritka!) tartó rockpartyk mennek.

"
Privát kedvencem a The Elephant’s Head, Amy Winehouse egykori törzshelye: a The Hawley Arms, az Underworld és az azzal szoros egységben működő The World’s End.img_0390

The Hawley Arms - Camden

img_0064

Soho

De a legnagyobb adu a The Blues Kitchen, ahol ugyan nem szoktak nagy nevek fellépni, de a feeling nagyon üt, a vasárnapi, lakossági jam session-ök pedig egyenesen lenyűgözőek. A eurythmics-es Dave Stewart hajdani klubjában, a most O2 Academy Islington-ban és a legendás Brixton Academy-n (ami most szintén a mobiltársaság nevét viseli) minden hétre akad izgalmas koncert. A Sohóban pedig két lépésenként sorakoznak a színházak, jazz-klubok. Ne feledjük, hogy London még mindig a világ fővárosa sok szempontból, de gazdasági és kulturális síkon mindenképp.

– Összehasonlítható-e London Budapesttel?

– Persze, mint minden mindennel, ennek még értelme is van. Mivel nagyon érzékeny vagyok a helyek energiáira, csak zamatos települések jöhetnek szóba lakhelyül, ebben rokon a két város. Mindkettőért lehet rajongani, nagyon karakteres, mással nem hasonlítható hangulatok, amiket persze utálni is lehet. Az igazi varázslatok itt is leginkább a kis zugokból áradnak, nem a kötelező turistalátványosságokból. Szép a Parlament a Big Ben tornyával, lehengerlő a St. Paul katedrális, de összességében a Temze-parti látvány inkább ízléstelenül kusza. Főleg a budai látványhoz képest. Itt egy műemlék, ott egy felhőkarcoló… tömény és rendezetlen.

London látványosságai inkább csak a történelmükkel együtt hatnak igazán, míg Budapest bárminemű információk nélkül is hat. A Piccadilly egy nagy zéró, de ha belegondolunk, hogy a múlt század elején is ilyesmi volt a látvány, máris vaszisztdasz. Viszont a kis mews-ok, sikátorok, udvarok, na, ott bujkálnak a finom dolgok. Az igazi London.

Ott van például Hampstead. A kettes zónában van, Camden és Golders Green között. A belváros után ott vannak a legdrágább ingatlanok. Viszonylag központi, de tele zölddel – ott van a Hampstead Heath, egy irgalmatlan méretű park, helyenként teljesen beépítetlenül, vadon – elegáns házak, kis utcák, tele antikvitásokkal, néhányasztalos éttermekkel. Ott találkoztam azzal az érzéssel, ami gyerekkorom óta hív Londonba. És ezzel csak most találkoztam, korábban, amikor turistaként jártam itt, nem.

img_0389

Big Ben

img_0388

Az Oxford Street karácsonyi díszben

Szerintem Londonnak öt markáns arca van:

• a történelmi-royal, azaz az 1. zóna;

• a rock n’ roll-London Camdennel, Brixtonnal és a többi újabb „cool” vidékkel;

• a lakóövezetek, ahol a tipikus sorházak hemzsegnek;

• az üzleti, a banknegyed a felhőkarcolókkal.

• Az ötödik képviseletében pedig ezek a bizonyos ékszerdobozok, mint Hampstead vagy Richmond, amelyek rendeltetésszerűen lakózónák, de a gusztusos fajtából. Ha ajánlanom kéne londoni vidéket, leginkább ezeket mondanám. Képtelenség megunni. A többit egyszerűbb.

– Tapasztalható-e a Brexit a hétköznapi életben?

– A népszavazás éjszakáján épp műszakban voltam, így nyomon tudtam követni percről percre. És valami nagyon bűzlött az ügyben, főleg a vége fele. Hajnali négykor még bőven vezetett a maradás, aztán egy nem várt dramaturgiai fordulattal - a finis előtt percekkel - változott az állás. Majd, ugyebár, úgy is maradt. Valahogy színielőadásnak tűnt az egész, de gondoltam, kombinálok, paranoia. A dolgok jelenlegi állása szerint ismét felmerült bennem a gyanú: ez az egész egy komponált történet.

Persze nem merném állítani, még egyszer mondom: gyanú. A hivatalos fáma, ugye az, hogy a felvilágosult, fiatal angolok plusz Skócia, London szinte 100%-ban a maradásra szavaztak, a kilépés-pártiak javarészt iskolázatlan, vidéki angolok, illetve a még hajdani romantika tévképzetében, a dicső „Brit Birodalomban” élő öregek.

Sok Brexitre szavazó nyilatkozta másnap, hogy nem is gondolta komolyan, csak úgy ikszelt egyet.

"
Nehéz eldönteni, mi ijesztőbb: kamu a Brexit, vagy az, hogy ennyi ilyen ember él itt.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy a tudatosan kilépésre szavazókat is meg lehet érteni, illetve a kormány azon fertályát, akik ezt szorgalmazzák – bizonyos tényezőket figyelembe véve. Ugyanis valóban sokan jöttek Kelet-Európából azzal a szándékkal, hogy palira vegyék a Királyságot. Ráadásul igen nagy sikerrel. Amikor kijöttem, és a régóta itt élők elkezdték sorolni, milyen előnyök, juttatások járnak, első körben ledöbbentem, majd egy jóságos, gazdag nagybácsiként kezdett kirajzolódni előttem Nagy-Britannia, afféle, akit könnyen lehúznak, átvernek a csóró rokonok.

Az én elméletem szerint – és mondom, erre újra utalnak jelek – arra ment ki a játék, hogy a beáramlást mérsékeljék, és a bizonytalanokat hazaküldjék. Ez utóbbi sikerült is, sokakat ismerek, akik visszavonulót fújtak.

Az újak helyzetéről pedig egy röpke sztori:

Néhány hete kijött egy fiatal lány, hogy még gyorsan benne legyen a pixisben. Sikerült hamar szállást szereznie, címe volt, elkezdte hát szorgalmasan hívogatni az NI number-hez szükséges telefonszámot. Azt viszont nem vette fel senki. Illetve kicsöngött, szólt is a Négy Évszak – Tavasz tétel rendületlen, időközönként elnézést kért a géphang, hogy „busy” a „line”, de hiába tartotta félórákig… végül nem reagált senki.

Próbálta reggel, délben, délután, próbáltunk segíteni neki, hogy mi is hívjuk a saját számainkról, de semmi. Végül elfogyott a pénze – ami itt gyorsan megy, bármekkora összegről is legyen szó -, és hazament. A legfrissebb hírek szerint – mondjuk, ezt eddig is tudtuk – a parlament szavazása nélkül nem lehet kivitelezni a Brexitet, ez a művelet pedig még nem történt meg. Ha a végén nem lesz az egészből semmi, akkor működik a konteó.

Egyelőre csak a legérzékenyebb területen, a feketepiacon érzékelhető drágulás, a font zuhanása első körben azt érintette. Vártuk a prognosztizált többit, de közben elkezdett visszatáncolni az árfolyam. Mostanában durván ingázik. Összességében tehát alig érezni a kilátásba helyezett kilépést, és minket, akik már itt vagyunk, van állásunk, fizetjük az adót, stb. nem is fog érinteni. A többit meglátjuk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET: