Sz. Bíró Zoltán szerint az ukrajnai háború bebizonyította, hogy Oroszország nem egy erős állam
– mondta Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő Veiszer Alinda műsorában. A szakértő szerint Európa vezetői – a magyar miniszterelnököt kivéve – erőteljesen dolgoznak azon, hogy a szabályokhoz kötött világrend fennmaradjon – írta szemléjében a Telex.
Sz. Bíró szerint Oroszország erejének csökkenését jól mutatja, hogy negyedik éve háborúzik egy nála jóval kisebb népességű és gazdasági erejű, atomfegyverrel nem rendelkező országgal, Ukrajnával. A négy éve tartó háborúban a már meglévő 7 százaléknyi ukrajnai területhez mindössze 13 százalékot tudott hozzátenni. Míg a 2015-ös szíriai válság idején Oroszország még tudott erőt mutatni, a közelmúltbeli konfliktusokban, például Irán esetében már nem tudott semmi érdemit tenni a rezsim megmentéséért.
Az oroszok és az ukránok legutóbb február közepén tárgyaltak a békekötésről Genfben, amerikai közvetítéssel. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint a tárgyalások nehézkesen haladtak, és azzal vádolta meg Oroszországot, hogy szándékosan késlelteti a megállapodást. Az Arte német-francia televízió szerint bár az újjáépítés terhei nagyrészt Európára hárulnak majd, a kontinensnek nincs helye a tárgyalóasztalnál.
A történész a magyar kormány Ukrajnával kapcsolatos propagandáját szégyennek nevezte. „Annak ellenére is, hogy nyilván a magyar társadalom jelentős része azt gondolja, hogy szégyen, amit a magyar kormány tesz, de mégis ez a szégyen, ha a kormányé is és a kormány híveié is, bizonyos mértékig ránk is vetül, mert lehet, hogy tehettünk volna többet annak érdekében, hogy ez a fajta propaganda ne legyen ilyen hatékony” – fogalmazott.
Sz. Bíró 2012 óta nem lát lehetőséget arra, hogy a putyini uralmat választásokkal le lehessen váltani, szerinte Oroszországban az ellenzékiség teljesen szimulált. Példaként említette, amikor 2016-ban a Kreml egyik tévécsatornája rejtett kamerás felvételeket mutatott be Mihail Kaszjanov volt miniszterelnökről, amint az egyik kolléganőjével keveredett félreérthetetlen helyzetbe. „Mi is egy szobát néztünk hetekig” – reagált erre a műsorvezető, Veiszer Alinda. Hasonló módszerrel mondatták le Jurij Szkuratov főügyészt is, aki a korrupt elitet érintő vizsgálatokba kezdett.
Az orosz emlékezetpolitika változását mutatja, hogy a Gulág Múzeumot évekkel ezelőtt bezárták tűzvédelmi problémákra hivatkozva, majd olyan néven nyitották újra, ami már a szovjet nép elleni népirtásra utal. A gulágba elhurcoltak emléktábláit 2019 óta tömegesen szüntetik meg.
– mondta Sz. Bíró. Hozzátette, a putyini rendszerben még nincs így, hogy aki nem ért egyet a rezsimmel, az automatikusan illegalitásba kényszerül, ebben „bizonyos értelemben olyan, mint a múlt század 20-as évek Oroszországa”.
A történész, aki a Szovjetunióban tanult, felidézte, hogy akkor még nem volt kritikus a rendszerrel, de három dolgot elfogadhatatlannak tartott. „Két dolog volt, amivel kapcsolatban világos volt, hogy ez elfogadhatatlan. Inkább három. Az a fajta önünneplés, ami jellemzi a kor Szovjetunióját” – mondta. A másik kettő a borzalmas közgyógyellátás és a bürokrácia volt, amire példaként említette, hogy egyetemistaként a vizsgák után órákat kellett sorban állnia egy papírért, ami engedélyezte, hogy vonat- vagy repülőjegyet vehessen a hazaúthoz.
A háború Oroszországnak sem jó, mert évekre visszaveti a fejlődését, és a világgal való viszonya is helyrehozhatatlanul megromlik. „Úgy tűnt, hogy azok az előítéletek, amik hosszú évekig meghatározták Európa középső és nyugati részének Oroszországhoz való viszonyát, azok eltünedezőben vannak. Ez a háború ezt a folyamatot radikálisan visszafordította” – zárta gondolatait Sz. Bíró Zoltán.