Siralmas a vízhálózat állapota: ebben a tempóban 300-350 évente újítanak fel egy vízvezetéket – van, ahol a víz 60-70%-a elfolyik
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, Nyergesújfalu, Lábatlan és Süttő napokra víz nélkül maradt. A helyzet annyira súlyos volt, hogy a helyi önkormányzat lajtoskocsik és palackos víz rendkívüli beszerzésével próbálta enyhíteni a bajt, miközben az Északdunántúli Vízmű épp a hatodik csőtörést próbálta elhárítani ugyanazon a szakaszon. A történet sajnos nem egyedi: hasonló problémák sorra bukkannak fel az ország más pontjain is, legutóbb épp Vonyarcvashegyen és Keszthelyen szakadt be egy vízvezeték a főút alatt, elárasztva a környéket és megbénítva a forgalmat.
Tényleg ilyen rossz állapotban van a magyar ivóvízhálózat? Miért ömlik el a víz még mindig az azbesztcement csövekből? Erről kérdeztük Kun Csaba vízépítő mérnököt, aki harminc évig dolgozott a víziközmű-szolgáltatásban, kilenc évig az Energiahivatalban volt elnökhelyettesi tanácsadó, 2021. után pedig egy civil szervezet, a Víz koalícó felkérésére készített tanulmányokat a víziközmű-rendszerekről, közérdekű adatigénylések alapján.
– Nyergesújfalu környékén nemrég napokig nem volt víz, de Keszthelyen is problémát okozott egy csőtörés. Mintha egyre több lenne az ilyen hír....
– Igen, a víziközmű-hálózatok meglehetősen régiek. A fiatalabbak is nagyjából 50-60 évesek. Azokon a rendszereken, ahol például az agglomerációban jelentős áthelyeződtek a felhasználói súlypontok, lakossági betelepülések, ipari beruházások történtek, a meglévő hálózathoz jellemzően csak hozzátoldottak, a teljes rendszer átfogó vizsgálata, tervezése nem történt meg. Így egyes helyeken alulméretezett, máshol túlméretezett hálózatrészek jöttek létre. Mindkettő eset lehet problémás: ha kis átmérőjű csövön kell sok vizet szállítani, az rongálja a rendszert; ha pedig nagyobb átmérőjű csövön kicsi a terhelés, az vízminőségi problémákat okozhat. Rendszeresen, 15-20 évente szükség lenne egy átfogó hidraulikai vizsgálatra, nem csak szakaszokra, hanem a teljes rendszerre. Sajnos ezek nem történtek meg.
– Miért nem?
– Ennek több oka is van. A rendszerváltás előtt 33 állami, illetve tanácsi működtetésű víziközmű-szolgáltató működött. A rendszerváltás után ezek száma 410-412-re nőtt, mivel az önkormányzatok megkapták a víziközmű-vagyont. Valahol egyben tartották a szolgáltatót, máshol minden kis településen külön vízműszolgáltató jött létre, sokszor egyetlen szakemberrel, aki ismerte a rendszert. 2011-ben jött a víziközmű-törvény, amely integrációt indított el: a kis szolgáltatókat nagyobb szervezetekbe olvasztották. Így nagyjából újra kialakult a korábbi 33-35 szolgáltató, de
Jobb a helyzet ott, ahol egyben maradt a korábbi vízmű, például Sopron vagy a Bakonykarszt Veszprém megyében, ahol a szolgáltatási terület állandó maradt, a szakembereket is meg tudták tartani, és a szolgáltatási színvonalat is magas szinten tudták tartani, így az integráció is gördülékenyebben zajlott. Ahol azonban az integráció során sok kistelepülés került egy szolgáltatóhoz, ott nem volt egységes műszaki színvonal, a rendszerek állapotáról sem álltak rendelkezésre pontos ismeretek.
A régi nyilvántartásokat vitték tovább, így jelenleg sok még a fekete folt.
– És akkor jött a rezsicsökkentés…
– Igen, 2013 júliusától. A szolgáltatók forrásai lecsökkentek, mert a díjbevételük felülről korlátozott lett.
– Mire számítottak? Honnan lesz pénz karbantartásra?
– A vízdíj-politikát többféleképpen lehet alakítani. Az is járható út, hogy nem a lakosság viseli a költségek nagy részét, hanem az állam pótolja ki a szükséges összeget a költségvetésből.
A díjakat 2011 előtt befagyasztották, és azóta sem történt módosítás. 2023 őszén történt egy váltás: a nem lakossági fogyasztók díját jelentősen megemelték, de ez sem mindenhol jelenthet megoldást. Ahol kevés a nem lakossági felhasználók aránya, ott ez talán nem hozott érdemi változást. Az elosztást sem lehet átlátni: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nem tette közzé, hogy milyen elvek alapján számolták ki a kompenzációt, ki miért ilyen mértékben fizet be hozzájárulást vagy részesül benne.
– Ráadásul a díjak is egyenetlenek voltak már a befagyasztás előtt is.
– Igen, az önkormányzati testületek állapították meg a díjakat, nem volt országosan egységes rendszer. Ahol a testület érdeke azt kívánta, ott az indokoltnál esetleg alacsonyabb díjat szabott meg, ahol előrelátóbb volt, ott magasabbat, amely fedezte az indokolt költségeket is. A rezsicsökkentés egységesen befagyasztotta ezeket, függetlenül attól, hogy korábban milyen költségtényezőket tartalmaztak ezek a díjak. A nem lakossági díjak változása sem rendezte ezt a nem egységesített lakossági díjrendszert.
– Így a nyergesújfalusihoz hasonló helyzetek most egyre gyakrabban fordulnak majd elő?
– Igen, és exponenciálisan növekszik a számuk.
– Reagált erre a kormány?
– Elvileg van egy országos, kormány által elfogadott víziközmű-stratégia.
A nyilvános részei nem adnak választ az alapvető kérdésekre, a nem nyilvánosakat pedig nem ismerjük.
– Én még a szocializmusban nőttem fel, és nem emlékszem ilyen méretű ellátási zavarokra.
– A tanulmányokban minden évben közzétettük a legfontosabb mutatókat. Átfogó kockázatelemzés egyetlen rendszerre sem készült, mégis sok helyen megjelent már, hogy a rendszerek 86%-a kockázatos, vagy kiemelten kockázatos. Ez téves megállapítás, mert ez nem egy valódi kockázatelemzés eredménye, hanem a MEKH adatbekérése alapján kockázatos anyagú vezetékek (azbesztcement és PVC anyagú csövek) arányát mutatja, mivel ezeknél gyakoribbak a csőtörések. Egy ilyen anyagú cső is lehet megbízható, ha nem éri jelentős terhelés, például vibráció, talajmozgás, lökésszerű terhelés. De átfogó kockázatelemzés a hazai vízellátó rendszerekre nem készült.
– Az ismert, hogy rengeteg víz folyik el a hibás vezetékek miatt. Ha az állam befektetne a rendszerek rekonstrukciójába, akkor az így megtakarított víz nem fedezné a rezsicsökkentést?
– Szerintem igen, legalábbis mérsékelné a negatív hatásokat. Vannak extrém adatok, egyes térségekben például a hálózatba adott víz 60-70%-a nem jut el a fogyasztókhoz.
– Tehát ha egyszer rendbe tennék a rendszert, utána a rezsicsökkentés önfenntartó lehetne?
– Igen, ez volt a beszélgetésünk eleje is: egy rendszeresen karbantartott, a tervezett élettartamhoz igazodó ciklusban felújított víziközmű rendszer üzemeltetési költségeinek elsődlegesen a szolgáltatásért fizetendő díjban kell megtérülniük, ahogy ezt nagyon helyesen a víziközmű törvény költségmegtérülés elve is megfogalmazza.
Erre jelentős forrásokat kell az ágazatba koncentrálni. A szolgáltatók most is próbálják a legkritikusabb szakaszokat felújítani, de a rendelkezésre álló forrás nagyon kevés.

Van, ahol a mai tempót feltételezve, majdnem egy évezred alatt lehetne felújítani a hálózatot.
Az ábrát a Víz Koalíció engedélyével közöljük
– Mennyibe kerülne rendbe hozni ezeket a közműveket?
– A szakmában különböző számok keringenek: én hallottam már 2000-től 5000 milliárdig, de ezek szubjektív becslések, nem áll rendelkezésre pontos adat, legalábbis nem nyilvánosan.
– És mennyi pénzt vontak el a szolgáltatóktól a rezsicsökkentéssel az elmúlt 12 évben?
– A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal erre vonatkozóan talán pontos számokkal rendelkezik, én nem szeretném ezt megbecsülni, de minden bizonnyal ma már ezt nehéz lenne a költségvetésből pótolni.