HÍREK
A Rovatból

Sikoltozva ébredtek fel, nem tudták, hová viszik őket – egy kiszabadított ukrán nő mesélt az orosz hadifogság borzalmairól

A 25 éves határőr a mariupoli acélgyárból került Ukrajna legrosszabb börtönébe, ahol nyáron 53 fogoly meghalt egy támadásban. Alina Panina elmondta, milyen volt ott raboskodni, és felidézte a pillanatot, amikor öt hónap fogság után végre kiszabadult 107 társával együtt.


Múlt hét elején 108 ukrán nő szabadult ki az orosz fogságból egy újabb fogolycsere során. Ez volt az első alkalom, hogy kizárólag nőket mentettek ki az orosz börtönökből. Az ukrán elnöki iroda vezetője azt mondta, anyák és lányok raboskodtak a megszállóknál, akik most hosszú idő után végre hazamehettek a családjukhoz.

A most kiszabadított nők közül 37-en azután lettek hadifoglyok, hogy az oroszok hosszú ostromlás után elfoglalták a mariupoli Azovsztal acélművet. Köztük volt Alina Panina is, aki a Guardian brit lapnak adott először interjút a kiszabadulása után.

A 25 éves határőr öt hónapig raboskodott Ukrajna leghírhedtebb börtönében, a donyecki Olenivkában. Egy négyszemélyes cellában számolta az órákat és a végtelennek tűnő napokat 28 másik nővel együtt.

Mielőtt odakerült, Mariupol kikötőjében szolgált határőrként. A háború kirobbanásakor éppen két keresőkutyával ellenőrizte az akkor beérkező rakományt. Miután azonban Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte a támadást Ukrajna ellen, parancsot kapott, hogy csatlakozzon a védelmi erőkhöz, akik az Azovsztalnál kisebb, Azovmash nevű acélgyárban gyülekeztek. Aztán ott is ragadt, amikor az oroszok bevonultak a városba. Az üzemet folyamatosan támadták, két kutyája pedig már a robbanások előtt nyüszíteni kezdett, jelezve, hogy baj közeleg.

Míg Alina a társaival az acélműben volt, körülöttük a város összeomlott a bombázásoktól. Hat héttel a háború kezdete után látott először orosz katonákat, alig 20 méterre voltak tőle. Nem sokkal ezután kapták meg a parancsot arra, hogy vonuljanak át a kikötő mellett lévő Azovsztalhoz, ahol az ukrán erők egy utolsó kísérletet tettek Mariupol megvédésére. Az acélgyár bunkere lett a fiatal nő új otthona 70 határőrrel, köztük két másik nővel.

„Nagyon ijesztő volt. A bunker alig 100 méterre volt a tengertől egy nyílt terepen, ahol nem védték fémszerkezetek”

- mesélte.

Az oroszok április 12-én fordították a figyelmüket az Azovmashról az Azovsztalra. Nehéztüzérséggel, rakétákkal és hadihajókkal is támadták az acélművet, a bunker pedig beleremegett minden egyes csapásba.

Alina csak azért merészkedett ki néhányszor, hogy a kutyái friss levegőt szívhassanak. Azok, akik harcolni mentek ki, nem is tértek már vissza. A nő szerint a 70 emberből legalább tízen meghaltak az ostromban.

Akik életben maradtak, húskonzerven, makarónin és főtt gabonán éltek, amíg el nem fogytak a készletek. Május elejére az oroszok megállapodtak az ukránokkal abban, hogy a civileket evakuálhatják Mariupolból. Május 16-án Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy a város védelmezői is felmentést kapnak, ez azonban nem jutott el Alinához és csapatához. A parancsnokuk azt mondta nekik, hogy a megadás az egyetlen lehetőség arra, hogy életben maradhassanak. Először a sérültek hagyták el az acélművet, majd a többiek.

„Félelmetes volt, mert fegyverek és védőmellény nélkül sétáltunk ki. Velem voltak a kutyák is. Öt kilométert gyalogoltunk a bunkertől az orosz katonákig. Körülöttünk már minden megsemmisült, a földből fel nem robbant rakéták álltak ki. Mintha kiásták volna a földet”

- emlékezett vissza.

Elmondása szerint az orosz katonák gondoskodtak arról, hogy a média is lássa, mi történik: videózták őket, amikor átnézték a felszerelésüket és kikérdezték őket. Alinától elvették a kutyákat, másoktól pedig a maguknál tartott ételt. A hadifoglyoknak fogalmuk sem volt, mi lesz velük ezután. Ötórás autóút következett, Alina pedig még akkor sem tudta, mi vár rá, amikor megjelent előttük Olenivka várostáblája. Ő ugyanis nem tudta, hogy ez Ukrajna legkegyetleneb börtöne, amely a bántalmazásokról és a rossz körülményekről ismert.

Amikor megérkeztek, a férfiakat és a nőket elválasztották egymástól, mindenkit átkutattak és levetkőztettek. Mindenüket elvették, még az órájukat és a gyűrűjüket is.

Alina hat másik nővel egy 6x4 méteres cellába került, ahol csak négy faágy volt ágynemű nélkül. Két nap múlva még két nő csatlakozott hozzájuk, egy hét múlva pedig már 28 nő tömörült a kis cellában. Pár nappal később ugyan kaptak néhány matracot, de nem volt elég alapterület ahhoz, hogy mindet kényelmesen lefektessék. A vécét egy földben lévő lyuk jelentette, zuhanyozni hetente egyszer volt lehetőségük.

Ruhát sem adtak nekik, abban voltak végig, amiben az Azovsztalból kijöttek. Ételt napi kétszer kaptak: reggel csirkehússal, este hallal kevert főtt gabonadarát. Naponta csak egyszer szabadulhattak ki a cellából, amikor 15 percet sétálhattak az udvaron. A férfiakat ugyan láthatták, de nem kommunikálhattak velük.

„A blokkban, ahol voltunk, 10 cella volt egy emeleten, ezek nőkkel voltak tele. A felső emeleten férfiak voltak. Nem szabadott beszélnünk velük, de láttuk, hogy fogynak, egyre vékonyabbak lettek.”

Alina cellájában két nőnek is súlyos sérülései voltak: az egyiknek eltört a karja, a másiknak a fején repeszsebek voltak. Az oroszokat azonban ez nem igazán zavarta: adtak néhány orvosi eszközt a nők között lévő két orvosnak, és rájuk bízták a sebek ellátását.

Az éjszakák is nagyon nehezek voltak számukra, hiszen rettegtek, hogy mit hoz a holnap.

„Sikoltozva ébredtek fel az emberek. Elaludni is nehéz volt, mert a legkisebb zajra is felriadtunk. De ez összehozott minket, olyanok lettünk, mint a testvérek. Receptekről beszélgettünk, befontuk egymás haját... Én sokat olvastam is. Az oroszok adtak nekünk pár könyvet, ami a történelmükről szól. Például Nyikolaj Osztrovszkij Az acélt megedzik című művét az orosz polgárháborúról.”

Július 29-én este 10-kor az őrök a szokásos esti számlálásukat tartották, amikor hatalmas robbanás rázta meg a börtönt, majd sikolyokat lehetett hallani. Ekkor 53 ukrán hadifogoly halt meg, 75 megsérült, főleg az Azov-ezredből. Ukrán tisztviselők szerint az oroszok semmisítették meg a börtön egy részét, hogy elfedjék az ott fogva tartottak kínzását. A megszállók viszont azt állították, hogy ukrán sztrájk történt, amit persze a hadifoglyok nem hittek el.

Alináék raboskodása az olenivkai börtönben két héttel ezelőtt ért véget. Azon a napon délelőtt 10 órakor kirendelték a nőket és 28 férfit a cellájukból és buszokra ültették őket. Három órát utaztak egy orosz kikötővárosig, Taganrogig, ahonnan katonai járművekkel átszállították őket Rosztov-na-Donuba, majd onnan katonai repülővel Voronyezsbe. Két hétig a város börtönében voltak, aztán visszavitték őket Taganrogba, majd a Krím-félszigetre repültek. Onnan buszokkal szállították el őket Herszon megyén át Zaporizzsja megyébe.

A foglyok egész idő alatt nem tudták, hogy miért viszik őket ide-oda, és egyáltalán hová fognak kerülni, ugyanis az oroszok semmit nem mondtak nekik. Akkor értették csak meg, hogy mi történik, amikor Herszonból elindultak Zaporizzsja megye felé, majd a senkiföldjére.

Amikor leszállították őket, kéz a kézben sétáltak át a hídon, amely az ukrán és az orosz haderő bázisa közötti senkiföldjén emelkedik egy folyó fölé. Még ekkor sem voltak biztosak abban, hogy biztonságos helyre mennek, hiszen az őket szállító buszok motorja még mindig járt. Ez olyan érzetet keltett bennük, mintha bármelyik pillanatban visszavihetnék őket.

„A legjobban arra emlékszem, amikor ott álltunk és megláttuk, hogy mi vár ránk: ukránok és az ukrán föld. Amikor megláttuk a katonáinkat, többen nem tudták visszafogni az érzelmeiket. Néhányan elkezdték énekelni az ukrán himnuszt, mások azt kiabálták, hogy »Dicsőséget Ukrajnának!« Sokan térdre rogyva sírtak, mert nem tudták visszatartani a könnyeiket, amikor végre a saját nyelvünket hallottuk.”

Eközben az orosz hadifoglyok arra vártak, hogy az ukránok átadják őket az oroszoknak. Alina rájuk nézett, ők azonban nem néztek a szemébe, a földet bámulták.

A fiatal határőr társaival együtt egy katonai kórházba került, most ott lábadoznak. Már a szülei is meglátogatták, így lelkileg is egyre jobban érzi magát.

„Jól vagyok. Azoknak a srácoknak, akik még mindig orosz fogságban vannak, azt kívánom, hogy ők is átélhessék a fogolycsere utáni boldog pillanatokat. Nagyon várjuk őket!”

- mondta.

Címképünkön: Az ukrán hadsereg tagjait viszik busszal az Azovsztal feladása után Olenivkába.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


HÍREK
A Rovatból
Török Gábor: a nemzeti konzultáció a Fidesz egyik legnagyobb ajándéka TISZA Pártnak
A politológus szerint az újabb konzultáció azt is mutathatja, hogy a kormánypárt elképzelhetőnek tartja az ellenzéki párt kormányra kerülését.


Orbán Viktor a kötcsei beszédében jelentette be, hogy újabb nemzeti konzultációt indítanak, ezúttal a TISZA Párt adóterveiről. A beszéd végén azt mondta: „Nemzeti konzultációt indítunk a kiszivárgott tiszás adóemeléssel kapcsolatban.”

A hírre Magyar Péter is reagált: a TISZA Párt az új nemzeti konzultációval párhuzamosan több tízezer önkéntessel újabb pultozós kampányt indít, amellyel az adócsökkentési programjukat népszerűsítik majd – közölte.

A kormánypárt konzultációs elképzelését Török Gábor a közösségi oldalán elemezte.

A politológus azt írta:

„Vajon jó ötlet-e egy kormánypárttól, hogy a politikai kommunikációjának középpontjába a kihívójának programját helyezi?

Utoljára talán Horn Gyula és az MSZP stratégiája volt ez az 1998-as kampányban, amikor folyamatosan a Fidesz akkori programját (7 százalékos gazdasági növekedés, adócsökkentés stb.) próbálta meg hitelteleníteni. Az emlékezetes Horn-Orbán vitán is ezzel próbálkozott az akkori miniszterelnök, folyamatosan kétségbe vonva az ellenzéki párt ígéreteinek realitását, megalapozottságát” – emlékezetteett Török.

Szerinte a Fidesz most másképp csinálja, mert nem a megvalósíthatóságról beszél, „hanem a Tisza által cáfolt állítólagos adóemelési terveket ("Tisza-adó") erősíti fel minden lehetséges fórumán. Ugyanakkor a mechanizmus mégis hasonló: az ellenzéki párt programjáról szóló beszéd – miközben az adóemelés vádja természetesen veszélyes és ártalmas a Tisza számára –, még ebben a formában is segítséget nyújt Magyar Péter pártjának” – véli a szakértő.

Török Gábor szerint a Fidesz konzultációja lehetőséget ad a TISZA Pártnak arra, hogy

„nagyobb figyelem mellett mondhassa el saját programját, másrészt indirekt módon a Fidesz is azt üzeni az ellenzéki párt programjáról való beszéddel (és különösen azzal, hogy csodafegyverét, a konzultációt is erre használja), hogy elképzelhetőnek tartja a kormányra kerülésüket, márpedig ez minden "kormányszűz" pártnak az egyik legnagyobb ajándék”.

A politológus úgy véli, hogy nem volt véletlen, hogy a kormánypárt korábban nem az akkori ellenzék programjával kampányol, hanem például a rezsicsökkentéssel, majd a migrációval, legutóbb pedig a háborúval. „Ha tehát tartalmilag nem is, de ennyiben megállhat az 1998-as párhuzam” – teszi hozzá Török Gábor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
HÍREK
A Rovatból
A luxusban élő politikusok ellen tüntetők felgyújtották a miniszterelnök házát, aki lemondott – videó Nepálból
A kormányzati negyed, ahol a miniszterelnöki hivatal, a parlament és több minisztérium is található, szintén kigyulladt. Hiába rendeltek el előzőleg kijárási tilalmat, a fiatalok az utcákra vonultak.


Kedden felgyújtották Nepál volt kormányfőjének házát, a rendőrség pedig nem tudott közbelépni – írja a Reuters.

Mint írják, tovább fokozódik a feszültség Nepálban: kedden

a kormányellenes tüntetők felgyújtották a leköszönő miniszterelnök, K.P. Sharma Oli magánrezidenciáját. A demonstrálók előbb betörtek az épületbe, összetörték a bútorokat, kifosztották a házat, majd lángba borították azt.

A hatóságok képtelenek voltak megfékezni a helyzetet. A helyszínen tartózkodó biztonsági erők létszámban alulmaradtak, így nem tudtak közbelépni, miközben az épület teljesen leégett.

A dühös tömeg más politikusokat is célba vett. Megtámadták Sher Bahadur Deuba volt miniszterelnököt és feleségét, Arzu Ranát is, aki a külügyminiszteri posztot töltötte be Oli kormányában. Szemtanúk szerint több más miniszter háza is lángra kapott, egyeseket katonai helikopterrel kellett kimenekíteni.

A Singha Durbar nevű kormányzati negyed, ahol a miniszterelnöki hivatal, a parlament és több minisztérium is található, szintén kigyulladt.

A tüntetések mögött az egyre erősebb kormányellenes és korrupcióellenes hangulat áll.

A demonstrációk közvetlen kiváltó oka K.P. Sharma Oli vitatott döntése volt, amellyel betiltotta a közösségi médiát.

A tüntetéssorozatot a fiatal nepáliak szervezték. A megmozdulásokra a „Z generációs felkelés” elnevezést használták, és elsősorban a korrupció, az egyenlőtlenség és a lehetőségek hiánya elleni tiltakozásként jellemezték. Többen kiemelték, hogy a mindennapi nehézségeik éles ellentétben állnak a politikusok és családjaik „fényűző életmódjával”, amely gyakran téma volt a közösségi médiában a tiltás előtt is.

Hétfőn már súlyos összecsapásokra is sor került:

tizenkilenc ember életét vesztette, több mint százan pedig megsérültek, amikor a rendőrség könnygázzal és gumilövedékekkel próbálta megfékezni a parlamentet ostromló tömeget.

A tiltás a kritikusok szerint épp az ellenkező hatást váltotta ki: a közösségi média korlátozása olyan erőteljes elégedetlenségi hullámot indított el, amely évtizedek óta nem látott zavargásokat hozott az országban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


HÍREK
A Rovatból
Börtönkosztot kapnak a gyerekek a Balmazújvárosban, mert még mindig nem tudtak megegyezni a politikusok
A börtönkonyháról érkező étel állítólag friss és változatos, húslevestől a tejberizsig minden került az asztalokra. A kicsik napi háromszor-négyszer kapnak ételt.


A Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet biztosítja átmenetileg a napi étkezést Balmazújváros 11 közintézményében: három általános iskolában, öt óvodában és két bölcsődében - közölte a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP) az MTI-vel kedden.

Makula György ezredes, a BvOP kommunikációs főosztályának vezetője az MTI-nek elmondta:

a következő időszakban a tiszalöki büntetés-végrehajtási intézet gondoskodik arról, hogy a Balmazújvárosban található bölcsődékbe, óvodákba és iskolákba járó közel 1400 kisgyermek mindennap tápláló és finom ételt kapjon.

Hozzátette: az intézeti konyha napi háromszori, illetve néhány intézményben napi négyszeri étkezést biztosít a gyerekeknek, amelyből az előírásoknak megfelelően egy meleg étel.

Hétfőn reggelire, tízóraira és uzsonnára friss pékáru és gyümölcs került az asztalokra, míg ebédre többek között húslevest, sárgaborsó főzeléket, sertés pörköltet, tejberizst vagy éppen natúr csirkeszeletet fogyaszthattak a kicsik. A menük elkészítése szabályos és ellenőrzött környezetben történik, kollégáink maximális odafigyeléssel gondoskodnak arról, hogy az ételérzékenységgel élő gyerekek is igényeiknek megfelelő ételeket ehessenek – emelte ki.

Emlékeztetett rá: a hazai büntetés-végrehajtás élelmiszer-ellátottsága nagyrészt önellátó. A fogvatartottak munkáltatásával működő büntetés-végrehajtási kft.-k, mezőgazdasági és ipari egységek (állattenyésztés, növénytermesztés, pékségek, tésztagyár, vágóhíd) biztosítják az alapanyagok döntő részét. A büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai évente 250-300 tonna csirkehúst és 650-700 tonna sertéshúst dolgoznak fel, valamint mintegy 550 tonna pékárut és 250 tonna tésztát állítanak elő, így a hazai börtönkonyhák működése egyszerre felel meg a szigorú élelmiszer-biztonsági előírásoknak és a költséghatékonysági elvárásoknak.

Korábban komoly botrány volt abból, hogy a városban a politikai csatározások miatt nem tudtak megállapodni az iskolai étkeztetésről.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


HÍREK
A Rovatból
24.hu: Négy terabájtnyi intim, bosszúpornós fotót és videót halmozott fel több ezer magyar férfi egy internetes csoportban
A felhasználók közül sokan ex-barátnőjükről vagy jelenlegi párjukról töltöttek fel tartalmakat, de gyakorlatilag bárki áldozattá válhatott. Az ügyben a rendőrség eljárást indított.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2025. szeptember 09.



A 24.hu-hoz eljutott információk szerint az elmúlt másfél évben a Telegramon és a Discordon virágzott egy magyar férfiakból álló, többezres közösség, amely nagyüzemben cserélgetett egymás között magyar nőkről készült intim fotókat és videókat – az érintettek tudta és beleegyezése nélkül.

A lap szerint a közösség kisebb megszakításokkal nagyjából másfél éve működött: júniusban az adminok azt írták, hogy a húszezresre nőtt discordos csoportot végleg törölték, a nyár második felére pedig a telegramos gyűjtőoldal is elérhetetlenné vált.

Ezen az oldalon állítólag mintegy 4 terabájtnyi intim fotó és videó halmozódott fel, amihez előfizetés után hozzá lehetett férni.

A felhasználók közül sokan ex-barátnőjükről vagy jelenlegi párjukról töltöttek fel tartalmakat, de gyakorlatilag bárki áldozattá válhatott: kerültek fel képek mit sem sejtő anyákról is, akik játszótérre vitték le a gyereküket, de volt, akiről tinikori fotóiból deepfake-kel kreáltak intim tartalmakat.

De a 24.hu szerint

az is előfordult, hogy valakiről a tinédzserkori képeiből készítettek deepfake intim anyagokat.

A képeket a legkülönfélébb módszerekkel szerezték be – ám gyaníthatóan szinte kivétel nélkül a fotókon szereplők tudta és beleegyezése nélkül.

A közösségen belül tematikus alcsatornák működtek: külön gyűjtötték például a terhes nőkről és a roma nőkről készült tartalmakat, és vármegyék szerint felosztott csoportok is voltak.

Az áldozatok egy része nem mer a hatóságokhoz fordulni, akik mégis megtették, keserű tapasztalatokról számoltak be.

Az áldozatok közül, akik feljelentést tettek, többen azt mondták, hogy a rendőrség azzal utasította el az ügyüket, hogy a lesifotókon nem látszik az érintett arca.

A 24.hu megkereste a rendőrséget: először azt a választ kapták, hogy az érintetteknek kell feljelentést tenniük, majd újabb kérdésre kiderült, hogy a weboldallal kapcsolatban büntetőeljárás van folyamatban, de a nyomozás érdekeire hivatkozva nem közöltek több részletet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: