Síklaki István: A magányosoknak lesz most még nehezebb a karácsony
Enyhíteni semmiképp sem kellene az ünnepekre, mert annak az lenne az üzenete, hogy nem is olyan vészes a helyzet, most már nyugodtan elengedhetjük magunkat – így látja Síklaki István szociálpszichológus, az ELTE tanszékvezető docense.
Arról is kérdeztük, hogyan éreztessük egyedül élő, idős családtagjainkkal: saját érdekükben nem látogatjuk meg idén őket, de ettől még fontosak számunkra.
– A koronavírus-járvány első, tavaszi hulláma is megviselte mentálisan az embereket, de többektől azt hallom, hogy ez a mostani, második hullám még nehezebb. Mi lehet az oka?
– Érződik egyfajta erős lelki kifáradás. A Covid-19 kirobbanása év elején váratlanul történt, sokszerű hatása volt, és az emberek hittek abban, hogy a korlátozások betartásával le fogják küzdeni az egészet. Majd csak túl leszünk rajta. És ez így is lett, a karanténfrász lecsengett, ám a következményei itt maradtak velünk.
A válások számának hirtelen megnövekedése is jelzi: a kényszerű összezártság nagy feszültségekkel járt, sokaknak ráment a kapcsolatuk. Voltak, akik a munkájukat, az egzisztenciális biztonságukat is elveszítették. Esetleg azóta sem találtak állást. És ezeknek a terheit máig cipelik. Most pedig kiderült, hogy a járványon sem vagyunk túl, sőt, az egész újrakezdődött.
Ezt a minden kezdődik elölről” érzését a legnehezebb elviselni. Ráadásul a járvány jóval súlyosabban tért vissza, sokkal több a halott. Nehéz ebben a légkörben lelki energiával feltöltődni."

Illusztráció: Pixabay
A kormány is felelős mindezért? Nem készítették fel a lakosságot arra, hogy jöhet a második hullám, ami az elsőnél is rosszabb lehet. Holott a szakértők erre többször figyelmeztettek.
- Rövidtávú politikai érdekekből a kormány úgy gondolta, oldani kell a tavaszi feszültségeket. A nyarat végiglazsálták, s úgy voltak vele, ha jön is a második hullám, majd csak lesz valahogy. Meg hátha megússzuk. Én a kormányzati mulasztást inkább abban látom, hogy az egészségügyi dolgozókat, a nővéreket egyáltalán nem készítették fel az újabb, még nagyobb megterhelésre. A szociális szférát is elhanyagolták, pedig sokan munka és jövedelem nélkül maradtak.
Ugyanakkor a közhangulat oldása vagy az emberi kapcsolatok javítása nem a politika feladata. A társadalmi szervezetek ezért többet tehetnek, és akiket én ismerek, tényleg erőn felül dolgoznak is. Más kérdés, hogy a civil szervezetek lehetőségei és mozgásterük is jelentősen beszűkült az elmúlt tíz évben.
De visszatérve a jelenhez: van egy másik oka is annak, hogy az újabb korlátozásokat és a fenyegetettséget nehezebben viseljük. A téli, sötét hideg sokak számára eleve depresszívebb időszak.
– A járvány megterheli a téli ünnepeinket is. Holott a karácsony normál időszakban sem mindenkinek a családi boldogságot jelenti.
– A karácsonnyal kapcsolatban erős társadalmi elvárások vannak. Ez a szeretet ünnepe, ilyenkor találkozni akarunk egymással, ajándékokat adunk. Csakhogy, akinek nincsenek családi kapcsolatai, vagy a baráti körökből is kiszorult, az nagyon megszenvedi ezeket a napokat. Ahogyan azok is, akik anyagi okokból, vagy az egészségi állapotuk miatt nem tudnak méltó módon ünnepelni.
Számukra a karácsony nyomasztó teherré válik, úgy érzik, nem tudnak a társadalmi elvárásoknak megfelelni: nem teljes értékű emberek.
Az ünnepi rítusokkal önmagunk előtt is vizsgáznunk kell: jól sikerült a karácsonyom? Jó volt-e a kaja, szép a fa, örültek az ajándékoknak? Vajon megfeleltem a szülői, házastársi vagy akár a házigazda szerepnek? Így az egész karácsonyozást eluralhatja a görcsös teljesítménykényszer.
– Ha ön lenne a miniszterelnök mentálhigiénés tanácsadója, mit javasolna neki: szigorítson vagy enyhítsen a korlátozásokon az ünnepek idejére?