SZEMPONT
A Rovatból

Armageddon belülnézetből – a romániai Covid-helyzetről beszélnek ott élők

Alacsony átoltottság, alacsony bizalom a közintézményekben, információhiány, megvásárolható oltási igazolvány. Van olyan is, hogy az orvosok is oltásellenesek. Egy elkerülhető katasztrófa receptje.


Romániából hetek óta döbbenetes híreket kapunk. Van, ahol az elfogyó oxigén miatt haltak meg betegek, de általános tapasztalat, hogy még a kórházi kezelésre szoruló súlyos betegeknek is napokat kell várni, mire felszabadul egy ágy. A valódi tragédia az, hogy az esetszámok és sajnos a halálozás hajmeresztő növekedése megelőzhető lett volna az oltások felvételével. Ez sajnos csak a lakosság harmincöt százalékának sikerült teljes mértékben, de legalább egy oltással is csak az összlakosság harminchét százaléka rendelkezik.

A nagy képet ismerjük, én most inkább arra voltam kíváncsi, hogyan élik meg ezt a rendkívüli és tragikus helyzetet azok, akik ott élnek. Erdélyi ismerőseimet kérdeztem, és két orvost, mi van ott, miért alakult ez így.

A téma érzékenysége miatt többen csak név nélkül vállalták a nyilatkozatot, az ő nevüket megváltoztattam.

László, Marosvásárhely

– Nálunk most kormányválság is van, ez is zavarosabbá teszi a helyzetet. Eközben a fertőzések robbanásszerűen növekednek. A maszk szabadtéri használata újból kötelező.

– Próbálták motiválni az embereket, például az oltottsági lottóval. Elvileg szabadnapot vagy ételjegyet adnak annak, aki felveszi az oltást. De az az ismerősöm, aki ma ment oltásra, az semmit nem kapott. Ez elég veszélyes szerintem, mert inkább oda fog vezetni, hogy az emberek lesni fogják a jutalmat, egyre kapzsibbak lesznek.

Most lesz a Szent Piroska ünnepe, ami a legnagyobb zarándoklat Romániában. Ilyenkor az egyház félrenéz, az egyik ember a másik után csókolgatja Szent Piroska ereklyéjét, ez is a lehető legrosszabbkor történik.

– Egyre nagyobb az oltottak és az oltatlanok közti szakadék. Kijárási tilalom lesz, de csak az oltatlanoknak. Kezd kialakulni egy kényszerhelyzet, hogy az oltatlanok ellehetetlenülnek. Egyre több munkahelyen ajánlják, hogy oltsd be magad.

– Az a tapasztalat, hogy különbség van Erdély és Románia más megyéi között a fegyelemben, ahogy az emberek a korlátozásokat betartják.

– A társadalom a frissen felcsapott oltásszakértők befolyása alatt van. Eleinte az volt, hogy beoltom magam, mert félek, aztán volt az, hogy beoltom magam, mert nem félek, de biztonságos, most jött az, hogy beoltom magam, mert nincs más választásom. Van egy masszív oltástagadó réteg. Most az oltatlanok kezdenek megbetegedni. Viszont rengeteg hamis oltási papír is forgalomba került, bűnügyi eljárások is folynak. Ilyenek is megtörténhetnek, mert a lehetőségek országa vagyunk.

– Ha ez nem elég, bizonyos vallások tiltják az oltást. A focimeccsekre bár nem engedik be az embereket, de a kapun kívül, mint a heringek tolonganak az emberek, az a senki földje, ott már senkinek sem a felelőssége, mi történik.

– Az első hullámban egyetlen ismerősöm sem volt covidos. A második hullámban sem volt. A harmadik hullámban majdnem minden ismerősöm covidos lett. Ebben a hullámban egy-két emberről tudok, akik megbetegedtek, de az enyhébb változattal.

– Amikor először megérkeztek az oltások, még sok oltóanyagot ki kellett dobni, mert senki nem akart menni, olyan nehézkes volt a rendszer. Aztán érkezett még. Regisztráltam a kormány oldalán, és három-négy hetet kellett várnom, úgy jutottam hozzá. Azóta annyi oltópontot nyitottak, hogy boldog-boldogtalan mehet, amikor csak akar. A harmadik oltást pár hete lehet felvenni, a feltétel csak annyi, hogy az első kettő legyen meg. Most én is elmegyek egy oltóközpontba, hogy felvegyem a harmadikat. Ezt úgy vehetem fel, hogy csak simán besétálok a két papírommal és megkapom rögtön. Nagyon egyszerű.

– Jelenleg akik gyorsan túl akarnak esni a dolgon, a Johnsonra hajtanak. Akik nem akarnak sokat várni, és hamar újra dolgozni akarnak olyan munkahelyen, ahol kötelező az oltottság, azok ezt veszik fel, mert azzal tíz nap után már védettnek számítanak.

– Az oltóközpontokban van elég oltás, viszont sok ember nem él a lehetőséggel. Ez a mentalitás talán a radikális ortodox tudat miatt is van, azt gondolják, hagyd el, mert Isten megsegít. Aztán az intenzíven majd észbe kapnak.

– Én beoltattam magamat, mert jobb a békesség, nem is tudom, használ-e vagy sem, de így biztonsággal tudok mozogni bárhova.

– Volt egy olyan helyzet, amikor a román digitális oltási igazolványokon sok esetben elrontott QR-kódok voltak. Én például két Pfizerrel Hollandiában jártam úgy, hogy nézegették az igazolványomat és nem ismerték el érvényesnek a rossz kód miatt. Nincs román vagy holland Pfizer. Testvéreim Angliában élnek, ott oltatták be magukat, pont ezért, hogy ebbe a hülyeségbe ne ütközzenek. De mikor hazajöttek, akkor persze az itteni repülőtéren az ő papírjaikat bogarászták agyon. Azóta talán már fejlődött odáig, hogy ilyenekből ne legyenek gondok.

Covid-19 betegségben szenvedőknek előkészített oxigénpalackok a bukaresti Bagdasar-Arseni kórház intenzív osztályának folyosóján. (Fotó: MTI/AP/Andreea Alexandru)

Kálmán, Marosvásárhely

– Itt Vásárhelyen megugrotta a járvány a hat ezreléket, és azt mondták a munkahelyemen, nem mehet be az, aki nincsen beoltva. Nagyon kényes a helyzet. Eddig minket családilag nem érintett a dolog, de most apósom unokatestvére haldoklik. Neki azt tanácsolták, ne menjen be a kórházba, mert volt otthon oxigénpalack, és a kórházban nem tudtak volna neki még ilyen feltételeket sem biztosítani. Otthon maradt, és már nagyon rossz stádiumban került be a sürgősségire, egy százaléka van a túlélésre. Nem volt beoltva. Csak a gyógyszerek tartják életben, mesterséges kómában van.

Van olyan is, hogy az orvosok is oltásellenesek. Én beoltattam magamat, mert jónak láttam. Elmentem egy rutinvizsgálatra, más ügyből kifolyólag, és ott a doktornő olyasmiket mondott, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Egy szakember, egy laikusnak!

– Egy másik szakember ismerősöm viszont azt mondja, most lesz a baj, mert akik csak most fertőződnek meg, az mind csak ezután jelenik meg. De hát hiába. Mit mondjak.

Rengeteg az álhír a Facebookon. Egy példa: egyik kolléganőm már elmehetett volna nyugdíjba. Visszatartották, mert mindenki nagyon szereti, jól dolgozik, jó munkatárs. Nincs beoltva. Mondták, nem jöhet be dolgozni. Bőgött szerencsétlen, de mondta, hogy ezt és ezt olvasta a Facebookon. Szerencsétlent, szívem szakadt meg, úgy sajnáltam, decemberig szeretett volna maradni, de nem engedték. De csak azért sem oltatja be magát.

– Az egyik főnököm is mondta, hogy gyerekek, azokban az országokban, ahol az emberek felvették az oltást, nincsen ekkora baj. De itt nálunk, meg Bulgáriában, Ukrajnában meg, ahol alig van átoltottság, itt van. Talán a bizalomhiány miatt is van.

Covid-19 betegségben szenvedő páciensek a bukaresti Bagdasar-Arseni kórház intenzív osztályán (Fotó: MTI/AP/Andreea Alexandru)

Enikő, színésznő, Csíkszereda

– Az igazgatóm mondta, hogy huszonhárman voltak a tegnapi előadáson. Csak zöldkártyával lehet már bemenni. De hát Románia a lehetőségek országa. Ha valaki nagyon be akar jönni, simán meghamisítja az igazolványt. Nem akarok lázadni, de például az unokatestvérem is simán lefizette, akit kell. És kapott így igazolványt, pedig nincsenek beoltva.

Meg lehet venni az igazolást a családorvostól. Persze a családorvos megkérte, ne mondja el senkinek, mert akkor őt bezárják.

– Amikor a magyar húsvét volt, ami előbb volt most, mint a román, akkor lettem covidos. Haza akartam menni, mindenkinek hazudtam.

Hazudtam a DSP-nek (tisztiorvosi szolgálat Romániában), felmentem és megmutattam, hogy pozitív, és mondtam, hogy nem akarok karanténban lenni, de haza akarok menni Bihar megyébe, mivel ugye Hargita megyében vagyok. Akkor azt mondták, na jó, akkor ezt nem jegyzik és fussak gyorsan.

– Akkor a társulatból szinte mindenki elkapta a betegséget. Mindenkinek elment a szaglása és az ízlelése. De most a negyedik hullámban nem ismerek olyat, aki beteg lenne. Annyit tudok csak, hogy mindenhova zöld kártyával lehet menni, és akinek nincsen zöld kártyája, az otthon ül öt után.

Tavasszal átestem a betegségen, utána oltattam be magamat. Volt is ilyen kártyám, de amikor nyáron Magyarországon voltunk, és kiderült, hogy már nem kell maszk, meg semmi sem, én kidobtam az első kukába. Most megint más a helyzet, mindenhova kell a kártya. Szerencsére egy ismerősöm segített, hogy meg kell lenni az adataimnak és a védettségi igazolványnak az e-mailemben is, elő is kerestem.

– Május óta elmegy a látásom, úgy három hetente, begyullad a szemem. Kaptam rá cseppeket, de mindig visszatér. Nem tudnak mondani semmit. Nálunk a családorvosok azt mondják, hogy ne oltsd be magadat, ne tartsd oda a karodat, ha gyereket akarsz, akkor ne oltasd be magadat. Én már be vagyok oltva, én már rothadok. De én elintézem, hogy tovább ne legyek beoltva. Én már többet nem oltatom magamat, inkább lefizetem az orvost 100 vagy 150 euróval, ha még oltatni kellene, hogy inkább csak az igazolást kapjam meg, de nem adom oda a karomat.

Emőke, színésznő, Nagyszeben

- Március közepén nálunk leállt minden. Akkor megkerestek művészeket az Osztrák Kulturális Intézettől, hogy rövid videó formájában a pandémiával kapcsolatban oszd meg a gondolataidat. Mindenki maga vette fel a filmecskéjét. Ez először megjelent sorozatban, bizonyos időközönként a Facebookon. Azután ebből az egészből egy rendezőnő, Carmen Lidia Vidu, aki sok dokumentumszínházi előadást csinált, készített egy dokumentumfilmet. Az a címe, hogy #NewTogether. Nagyszebenben az Astra dokumentumfilm fesztiválon bemutatták. S most október vége felé lesz a film bemutatója Bécsben.

- A mostani helyzet annak is betudható, hogy Romániának az átoltottsága alacsony. Területileg ez egyenetlenül oszlik el, most néztem, a városok közül a leginkább átoltott Kolozsvár, ahol ez az adat ötven százalék. Az a top. De volt például olyan kis falucska, ahol 0,4%. Itt Szebenben kicsit nagyobb, mint az átlag. Nálunk a színházban azokon a kollégáimon, akiknek más, krónikus betegségei is vannak, jobban látom, hogy félnek most. Ők inkább tartják a távolságot, viselik a maszkot. A színházban a beoltottság több mint kilencven százalék. Főleg a művészek között. Az igazgatóság is ebbe az irányba terelte a diskurzust az oltásról. Most van négy oltott kollégám, akik be voltak oltva, most mégis elkapták a betegséget. Persze mindegyik könnyű lefolyású.

- A maszkviselés nálunk már kötelező, mert a város meghaladta a nyolc ezrelékes fertőzöttséget. A beoltatlanoknak este kijárási tilalom van. De ők napközben sem mehetnek sem vendéglőkbe, sem kávéházakba. A színházba sem mehetnek be oltatlanok.

- Az ismerőseim zöme be van oltva. Persze akad néhány oltatlan, akiket megpróbálok meggyőzni, hogy vegye fel az oltást.

Én például nem is feltétlenül magam miatt oltattam be magamat, hanem a szüleim miatt, akik nemrég költöztek ide közel hozzánk, az idősebb kollégáim miatt, akiknek még más betegségük is van. Én úgy gondoltam, hogy ennyit tényleg meg tudok csinálni értük, mert nem egy nagy ügy. S próbálok ezzel érvelni mindenkinek. Eddig nem nagyon sikerült.
Elemér, orvos, Kolozsvár

– Innen nézve is elég ijesztő a helyzet, a járvány kezdete óta talán most a legrosszabb. Valószínű, hogy nem én vagyok az az ember, aki a leghitelesebb képet tudja leírni, mert én Kolozsváron dolgozom, ráadásul a gyerekkórházban, így kicsit enyhébb a helyzet (Kolozs megye átoltottsága az 50%-hoz közelít és a gyerekekkel is kicsit könnyebb). A gyerekek is érintettek, bár általában könnyű lefolyású a betegség. Azokat a gyerekeket, akiknek az állapota rosszabb, általában beutaljuk, főleg, ha tüdőgyulladás is jelen van. A helyek számával állandóan gond van, de valahogy mindig sikerül úgy elosztani őket, hogy mindenkinek jusson, igaz, sokszor órákat várunk PCR eredményekre, mentőkre, hogy ez sikerüljön, szóval a kórház teljes kapacitását használjuk. Csak remélni tudjuk, hogy nem lesz rosszabb a helyzet. Intenzíven is vannak covid betegek, legtöbben más betegségben is szenvednek. Alapjában egészséges gyerek ritkán kerül intenzívre, de sajnos előfordul, például a sokszervi gyulladás, mint a covid szövődménye.

– Kolozsváron, a felnőttekkel már rosszabb a helyzet, tele vannak a kórházak, az egyszerű covid-osztályok is (a betegek napokat is várhatnak egy kivizsgálásra), de a nagy gond az intenzíves helyekkel van. A nyári csend után egy pár hete megint olyan sok a súlyos beteg, hogy a sürgősségen várják a betegek, hogy szabaduljon egy-egy hely az intenzíven (ez természetesen a többi sürgősségi esettől vonja el a helyet és a személyzetet). Kollégáim elmondása szerint a betegek sokkal nagyobb százaléka szorul oxigénes kezelésre, mint eddig.

A legzavaróbb tényleg az, hogy ez a felnőtt lakosságnál elkerülhető lenne, ha nagyobb lenne az átoltottság. Az esetek több mint 80%-a oltatlan, egyesek a kórházban sem akarják elhinni, hogy a betegség tényleg létezik, onnan még nagyon hosszú az út, amíg meggyőződik, hogy érdemes be is oltatni magukat. De van, akinek már úgyis késő.

Az ország többi részén még rosszabb a helyzet, főleg az alacsony átoltottság miatt, de emellett az is gond, hogy az emberek nagyon későn mennek kórházba, amikor a betegség már előrehaladott stádiumban van, a gyulladás túl nagy, megjelennek a szövődmények, olyankor már elég kevés esély van a gyógyulásra, még akkor is, ha mindenkinek teljesen felszerelt intenzíves hely jutna. Én személyesen nem kerültem oda, hogy el kelljen döntsem, hogy ki kerül lélegeztetőgépre és ki nem, de sajnos van ilyen is. Kollégáktól hallom, hogy minden lélegeztetőgép, non-invazív gép és oxigénes hely foglalt, állandóan improvizálni kell, sokan nem azt a kezelést kapják, amit kell, mert nincs gép (pl lélegeztetőgép kéne és csak sima oxigént kap), s leggyakrabban úgy szabadul fel egy gép, hogy valaki meghal. Szóval elég háborús a hangulat, főleg a nagyobb központokban. A hab a tortán, hogy a személyzet is elég fáradt, s azzal ijesztgetnek, hogy az elkövetkező hetekben szabadságot sem lehet majd kivenni. Úgy számolják, hogy a mostani hullám csúcsát október második felében érjük el, valószínű, hogy a kórházakban a helyzet nem enyhül az elkövetkező hónapban.

– Az oltakozási hajlandóság mintha enyhén nőne, főleg, ha valakinek egy közeli ismerőse beteg lesz, vagy ha egy ismertebb oltásellenes lebetegszik, és álláspontot változtat. Ilyen is volt, jót szórakoztunk rajta, de sajnos túl ritka. Nem igazán értem, hogy miért nem akarják beoltatni magukat az emberek, biztos köze van az intelligenciaszinthez (de most nagyon nem lenne szép részemről ezt elemezgetni), és a mostani bizonytalan politikai helyzet sem segít. Az emberek nem bíznak sem a politikusokban, sem az orvosokban, sajnos. Hiába magyarázom az ismerősöknek, hogy mi mennyire vártuk az oltást, és mekkora segítség ez nekünk, nagyon sokan nem hallgatnak meg, makacsul ragaszkodnak a véleményükhöz.

A hétköznapokban mindenki másképp éli meg a járványt, egyesek alkalmazkodnak a korlátozásokhoz és élik a visszafogott életüket, mások balkáni módon tagadják a vírus létezését, de intenzíven harcolnak a korlátozások és az oltás ellen, így az ő mindennapjuk is a járványról szól.

– Ismerőseimen is látom, hogy későn mennek orvoshoz, s így nem lehet segíteni, ez zavaró és frusztráló. Plusz megnehezíti a munkát, hogy védőöltözet nélkül nem tudok nyugodtan odahajolni egy gyerekhez segíteni.

Fotó: MTI/AP/Andreea Alexandru

Hunor, orvos

– Egy vidéki kisvárosban dolgozom, itt is van oltóközpont, én vezetem, mi Pfizerrel oltunk. A lehetőség arra, hogy bárki beoltassa magát, meg volt adva, vidéken is, kisvárosban is.

Nagyobb városokban oltóközpontok vannak még a nagyáruházak parkolóiban is, vagy akár bent az épületben. Ez példásan meg van oldva. Most már ráadásul a háziorvosok is olthatnának, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nem igazán igényelték az oltást.

– Az átoltottsági eredményünk, ez a harmincöt százalék nagyon kevés. Hogy minek tudható be? Valószínűleg kommunikációs hiba történhetett, egész magas szintről szerintem nem volt megfelelő módon az emberek felé eljuttatva az információ. Az emberek ilyenkor mit szoktak csinálni? Hát keresik az információt a Facebookon, a közösségi médiában, és ott mit találnak? Általában hamis információt, fake newst. Emiatt alakulhatott ki ez a közel katasztrofális helyzet most Romániában.

– Nagyon sok a beteg, eléggé túlterhelt már a rendszer. Azt gondolom, a hírekben mindenki láthatja, hogy a kórházakban mindenütt, folyosón is, matracokon is betegek fekszenek. Oxigénhiány van, nincs elég lélegeztetőgép.

– Ennek a helyzetnek a hatására látni lehet, hogy egy kisebb hullám elindult az oltóközpontban is, valamivel többen jönnek oltásért. De egyelőre inkább csak azok az emberek jelennek meg, akiket közvetlenül érint. Tehát vagy családtagjukat, közeli ismerősüket látták szenvedni, vagy netán, Isten őrizz, meghalni, ezek az emberek elindulnak. De sajnos van egy nagy többség, aki még mindig abban hisz, amit látott, olvasott a Facebookon, meg itt-ott. Tehát, hogy nem is létezik ez az egész, ezt csak a politikusok találták ki, hogy az embereket irányíthassák, meg ilyenek. Hallottam én is olyat, hogy egészségügyisek is mondják az embereknek, hogy ne oltassák be magukat. Konkrétan nem tudok ilyen személyt, aki ilyet állítana, szerintem ez azért nem olyan nagy arányban fordul elő. Azért az egészségügyben az orvosok például egész magas arányban be vannak oltva, Nagy részének megvan a harmadik oltása is, ezt látom koordinátorként. De ez nem befolyásolja az embereket.

– De például a Facebookon látom időnként, hogy még ki is van hangsúlyozva egy hírnél, hogy például magyarországi ilyen-olyan professzor mondott valamit,

sokszor a kontextusból kiragadott részleteket raknak össze úgy, hogy oltásellenes kicsengése legyen a dolognak. Sajnos ez jelen van nálunk, és az emberek nagy része befolyásolható ezekkel az álhírekkel, ez óriási probléma.

– Azok az intézkedések, amiket most hoztak, részben hasznosak, például a maszkviselés, de mondjuk az oltatlanok kijárási tilalma, hogy éjszaka nem járkálhatnak nem oltottak az utcán inkább csak ösztönzés, nyomásgyakorlás lehet, hogy menjenek el és oltassák be magukat, a védekezés szempontjából nagy haszna nincsen. De az igaz, hogy valamit muszáj tenni. Cselekedni kell. Bár a járványügyi szabályok egyértelműek, sajnos él az a szemlélet, hogy mindenhez fentről várnak utasítást, de ilyen utasítások nem jönnek, mert ahonnan jönnének, ők is fentről várják az utasításokat. Persze ez sem egyforma mindenhol. Mert vannak olyan, önálló polgármesterek, akik nagyon jól dolgoznak most is, önálló és gyors döntéseket hoznak, erre van is jogkörük, ezeket nemrég osztották le, helyi szinten lehet dönteni akár lezárásról, akár más védekezési intézkedésről.

– Csak sok helyen valóban ez a gyermeki szemlélet a baj, várják, hogy a szülő, jelen esetben a központ mit mond, mit kell tenni.

– Május végéig teljes kapacitással működött a központ, hét napban, napi tizenkét órában, így kilencvenhat személyt tudtunk beoltani naponta. Ez volt a maximális kapacitásunk. Most is ez a maximális kapacitás tizenkét órában, most viszont már csak három napot működünk egy héten. A napi kihasználtságunk viszont így is csak ötven-ötvenöt százalékos, tehát az eredeti maximális (a hét napos) kapacitásnak ez már csak a húsz-huszonkettő százaléka.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Feri bácsi most kicsit pihenni fog, és utána friss erővel szét fogja darabolni Orbán Viktort!” – Az utca emberét kérdeztük Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról
Megoszlottak a vélemények Gyurcsány politikai szerepéről és hagyatékáról, de a megkérdezettek többségének nem fog hiányozni a volt miniszterelnök. Emlékezetes pillanatot viszont mindenki fel tudott idézni.


Mindenkit – egyes hírek szerint talán még őt magát is – derült égből a villámcsapásként ért, hogy Gyurcsány Ferenc múlt csütörtökön váratlanul minden tisztségéről lemondott, visszavonul a közélettől, ráadásul még feleségével, Dobrev Klárával is válnak. Az esetet még különösebbé tette, hogy erről maga Gyurcsány a mai napig nem beszélt a nyilvánosság előtt, mindent a párt többi tagja kommunikált.

Kíváncsiak voltunk, hogy mit szól az utca embere ahhoz, hogy a magyar politika 2004 óta egyik legmeghatározóbb szereplője, a Fidesz és Orbán Viktor legfőbb ellenfele, sőt ellensége úgy tűnik, végleg visszavonul.

A járókelőket megosztotta a kérdés: voltak, akik szerint a DK volt elnöke gonosz dolgot tett 2006 októberében, míg mások bíznak abban, hogy Dobrev Klárának lehet még keresnivalója a magyar politikában. A többség nem fog könnyeket hullajtani a távozása miatt, sőt olyannal is találkoztunk, aki még a nevét sem akarta kiejteni a vieóban.

Az utca embere Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: Erdő Péter a három legesélyesebb jelölt között volt a pápaválasztás első körében
A később pápává választott Robert Prevost, Pietro Parolin és Erdő Péter kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban, írja az amerikai lap. Erdő Pétert egy konzervatív szövetség támogatta, de hamar világossá vált, hogy nem győzhet.


A New York Times több mint egy tucat bíborossal készített interjút, hogy feltárja, mi történt a zárt ajtók mögött. A cikkből kiderül, hogy első nap a konklávét megnyitó elmélkedés elhúzódott, emiatt az első szavazás csak késő este kezdődött.

A voksok nem hoztak egyértelmű eredményt: három esélyes maradt versenyben. Köztük volt a 72 éves magyar Erdő Péter, aki mögött egy konzervatív szövetség állt, köztük több afrikai támogató.

De a New York Times szerint hamar világossá vált, hogy a magyar jelölt nem győzhet egy olyan konklávén, amelynek tagjait nagyrészt Ferenc pápa nevezte ki.

Rajta kívül sokan szavaztak Pietro Parolinra, a 70 éves olasz bíborosra, aki Ferenc pápa alatt gyakorlatilag a Vatikánt irányította. Azonban az első szavazáson ő sem kapott elsöprő támogatást. Az olasz tábor megosztott volt, ráadásul többeknek nem tetszett, hogy Parolin nem fektetett kellő hangsúlyt a közös tanácskozásokra – ezek Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos részei voltak.

És a legesélyesebbek között ott volt a később pápává választott Robert Prevost is, aki korábban misszionáriusként dolgozott, majd egy szerzetesrendet vezetett, ezután perui püspökként szolgált, végül a Vatikán befolyásos szereplőjévé vált. Így sok olyan elvárásnak megfelelt, amelyeket a különböző bíborosi csoportok fontosnak tartottak - írja az amerikai lap. Azzal, hogy látszólag egyszerre képviselte Észak- és Dél-Amerikát, Prevost két kontinens bíborosai körében is népszerű volt. Amikor a többiek kikérdezték a latin-amerikai bíborosokat, akik jól ismerték őt, tetszett nekik, amit hallottak róla. A konzervatívok is úgy látták, hogy nem megosztó.

„Prevost bíborosban megvolt minden olyan tapasztalat, amit kerestünk”

– mondta Vincent Nichols, Anglia bíborosa. „Egy igazi misszionárius szívével rendelkezik, mély tudással és széles világlátással. Püspökként vezetett egy egyházmegyét, így közvetlen kapcsolatban volt a hívekkel, ugyanakkor dolgozott a Kúriában is – abban a római hivatalrendszerben, amely az egyház kormányzását segíti.”

Másnap világossá vált, hogy Prevostnak esélye van megszerezni a szükséges támogatást. Amikor a délutáni szavazáson elérte a 89 szavazatot – azt a kétharmados többséget, amely ahhoz kell, hogy valakit pápává válasszanak –, a terem tapsviharban tört ki, és mindenki felállt. „És ő csak ült tovább!” – mesélte a lapnak egy bíboros. „Valakinek fel kellett húznia. Mindannyiunk szemébe könny szökött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Polyák Gábor: Ilyen brutális ágyúkkal csak akkor lőnek, amikor már a háború vége felé közelednek, és már mindegy
A médiajogász szerint a nagytakarítási törvénnyel minden szerkesztőség veszélybe kerül, az is, amelyiknek csak külföldi a tulajdonosa. Ez az irány már kívül van az Európai Unión, itt már nem akarják eljátszani, hogy tudnak késsel-villával enni. Nagyinterjú.


Kedd este, nem sokkal éjfél előtt Halász János benyújtotta a parlamentnek „A közélet átláthatóságáról” szóló törvényjavaslatot. A javaslat értelmében ezentúl a Szuverenitásvédelmi Hivatal bárkit listára tehet, akit külföldi pénzek elfogadása miatt „veszélyesnek” ítél a magyar szuverenitásra, legyen szó civil szervezetről, médiumról.

A törvénytervezet annyira szélesre tárja az értelmezés kapuit, hogy gyakorlatilag bárkit be lehet vonni alá. Aki listára kerül, nem gyűjthet többé 1 százalékot, támogatóiról nyilatkoznia kell, és ha hibázik, 25-szörös bírságot fizethet. Az egész mechanizmusban nem nagyon van jogorvoslat, viszont a NAV és a rendőrség is házkutatást tarthat, akár „preventíven” is. Polyák Gábor jogász, médiaszabályozási és kommunikációs szakértő segített értelmezni, hogy mit is jelent ez a törvényjavaslat a gyakorlatban.

– Nem tudom elképzelni, hogy Halász János ült este a konyhában a hokedlin, és szorgalmasan törvényjavaslatot körmölt. Mégis egyéni képviselői indítvány ez is, mint annyi más eddigi törvényjavaslat volt eddig is, amivel meg lehet spórolni a társadalmi vitát, ami csak akkor kötelező, ha a minisztérium lenne az előterjesztő.

– Ez teljesen nyilvánvaló. Őszintén szólva nem tudom, ki ez a Halász János, de mindegy is. Emögött is ugyanaz az apparátus áll, amely előkészíti az igazságügyminiszter által előterjesztett törvényeket, abban az értelemben, hogy ugyanazok az ügyvédi irodák, ugyanazok a szakemberek dolgoznak ezeken.

Ehhez Halász Jánosnak pont annyi köze van, mint önnek, meg nekem.

Lehet, hogy mi már jobban ismerjük, mint ő. Szerintem ő nem olvasta ezt a törvényt.

– Kezdjük az elején. Mi minősül egyáltalán külföldi forrásnak?

– Ez azon kevés fogalmak közé tartozik, ami valamilyen módon még definiálva is van a törvényben. Bármi, ami pénz és külföldről érkezik, bármilyen jogcímen, ez legyen támogatás, vagy akár a tulajdonostól érkező vagyonjuttatás vagy vagyontárgy, vagy akár csak egy megbízási szerződés, bármilyen munkavégzéssel kapcsolatban, bármilyen feladat elvégzésével kapcsolatban. Gyakorlatilag bármilyen olyan külföldi kapcsolat. És itt nagyon érdekes, hogy akár a tulajdonosi kapcsolat is olyan, ami ezt a külföldi pénzmozgást megalapozza, akkor elvileg célkeresztbe helyezi az adott szervezetet.

Tehát ha egy Magyarországon működő vállalatnak külföldi tulajdonosa van, és van a médiapiacon még egy darab ilyen, akkor az nem érezheti magát biztonságban,

pusztán ettől a ténytől fogva, még ha soha nem is pályázott semmilyen európai uniós vagy pláne amerikai forrásra.

– Tehát például ez a cég a saját nem hazai anyacégétől sem kaphat semmilyen juttatást?

– Pontosan. De az egy félreértés, hogy önmagában minden külföldi pénzmozgás, vagy határokon átnyúló pénzmozgás problémás. Hogy az legyen, lehessen, kell egy első lépés. A Szuverenitásvédelmi Hivatalnak listáznia kell azokat a szervezeteket, melyek szerinte veszélyeztetik a magyar szuverenitást.

És ehhez nincs támpont, ez teljesen szubjektív, önkényes fogalom.

Ebből a listából a kormány egy rendeletet készít, és ennek a rendeletnek a listáján szereplő szervezetek lesznek azok, amelyeknek a pénzmozgását onnantól kezdve lényegében befagyasztja ez a szabályozás.

– Van itt öt olyan pont, amit kifejezetten nevesít a törvény, hogy mit nem szabad. Például nem szabad negatív színben feltüntetni az ország független demokratikus jogállami jellegét. Azzal a mondattal például, hogy „ez az ország nem jogállam”, már megvalósul a negatív színben való feltüntetés?

– Így van. Ha utal rá, hogy 7-es cikkelyes eljárás folyik Magyarország ellen, aminek az alapja az, hogy a jogállamiság feltételeit rendszerszinten nem tartják tiszteletben, akkor az hiába egy hivatalos eljárás, egyértelműen ebbe a körbe esik, tehát máris ön, vagy az ön lapja, az célkeresztbe kerülhet.

– Ugyancsak bírálhatatlan a nemzet egysége és a határon túli magyarokért való felelősség?

– Így van.

– Ha egy civil szervezet, független újság bírálja Orbán Viktor Simionról mondott szavait, akkor már indulhat az eljárás?

– Azért ennél abszurdabb helyzet szinte elképzelhetetlen, de így van. Jelen állás szerint, ha Simiont próbálja bírálni, akkor ezzel a magyar kormány határon túli politikáját kritizálja. Egészen nonszensz dolgok jönnek ki ebből.

Nincs olyan kritikus vélemény, ami ne lenne felhúzható erre az öt pontra.

Mert a keresztény értékek, meg az alkotmányos identitás negatív színben feltüntetése, ezek megfoghatatlan dolgok. Ezekre hivatkozva nincs olyan kritika, ami alapján ne lehetne bárkit célkeresztbe tenni.

– A szöveg szerint olyan tevékenységekkel lehet veszélyeztetni a szuverenitást, amelyek alkalmasak a közvélemény befolyásolására...

– Így van.

– Például az újságírás az alkalmas erre.

– Igen, de még egyszer hangsúlyozom, hogy van itt egy eljárási feltétel. Ha Lánczi Tamásnak szemet szúr, hogy itt egy lap, és az ne adj isten, a demokratikus vitákat befolyásolja, és listára kerül az adott médium, akkor lép mindez életbe. A demokratikus viták befolyásolása mellett még a választói akarat befolyásolása is szerepel, itt még annál is cifrább a helyzet. Nyilvánvalóan nincs olyan médium, amely ne befolyásolná, de még egy bulvárlap sem mentesül ez alól. Naná, hogy befolyásolja a demokratikus vitákat egy bulvárlap is! De egy Facebook-poszt is befolyásolja, azért teszem közzé.

Ez egy nagyon érdekes színvallás, amiben a Fidesz bevallja, hogy mit gondol a demokráciáról és abban a nyilvánosságról. Azt gondolja, hogy kuss!

Nem tudom ezt szebben fogalmazni, azt gondolja, hogy egy dolgot lehet gondolni, egy dolgot lehet mondani, mégpedig azt, ami az ő álláspontja.

– A véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság alapjog, amit véd az alkotmány. Tehát elvileg Alkotmánybírósághoz lehetne fordulni.

– Ha Magyarországnak lenne valódi alkotmánya, amely egy értékrendszert valóban kifejez, és nem csak elbáboz valamiféle keresztény ideológiát, akkor Magyarországnak lenne alkotmánybírósága is, amelyik abszolút meggyőződésből mindent megtenne a legjobb szakmai tudása szerint, hogy a magyar jogrendszer összhangban legyen ezzel az alkotmányos értékrendszerrel, akkor ennek a törvénynek nem lenne esélye, hogy egy másodpercig is létezzen.

Egy icipici kis szakmai alapon működő alkotmánybíróság, amelyik nem pusztán egy pártnak a kiszolgálása céljából létezik, az egyértelműen mindenféle komolyabb gondolkodás nélkül az egész törvényt a kukába dobná.

Ez az egész törvény teljes mértékben bizonytalan szövegű, aránytalan, gyakorlatilag bármelyik szervezet pillanatok alatt megszüntethető ennek alapján. Nincs olyan eleme, ami a 2010 előtti világban bármelyik akkori alkotmánybíróság gyakorlatában ne lett volna egészen biztos bukás. Az alkotmányjogi vizsgán egy könnyű beugró kérdés lenne, hogy keressen öt hibát ebben a törvényben 10 másodperc alatt. Csak ahhoz, hogy ezt most kimondják erről a törvényről, kellene egy alkotmánybíróság, ahol gerinces, szakmailag elkötelezett emberek ülnek, meg kellene egy alkotmány, ami nem azért gránitszilárdságú, mert így hívják, hanem azért, mert van egy stabil értékrendszere. Ezek egyikével sem rendelkezünk.

– Nézzük csak tovább. Az is van a szövegben, hogy minden támogatásról teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot kell kérni, hogy a pénz nem külföldről jött. Tehát ha én havonta ezer forinttal támogatom valamelyik médiumot, akkor nekem minden hónapban egy bizonyító erejű magánokiratba kell foglalnom, hogy nem külföldről van az az ezresem, amit elküldtem nekik?

– Azt nem látom bele, hogy nekem magánszemélyként igazolnom kell, hogy nekem biztosan nem a chicagói nagynénim küldte, de akik kapják, azoknak tudniuk kell bizonyítani ezzel az okirattal, hogy az egy magyar forrásból származó bevétel.

– A NAV a rendőrséggel együtt kivonulhat a listázott szervezetekhez, belenézhet mindenhova, iratokba, számítógépekbe. De ha nincs külföldi pénz, akkor a NAV nem illetékes. Ezek szerint az a médium, amelyik nem fogad el külföldről forrásokat, az bátran leírhatja, hogy Magyarország nem jogállam?

– Ezt leírhatja, de akkor felkerülhet a listára, és onnantól kezdve esélye sincs elfogadni külföldről forrásokat. Ha van egy médium vagy van egy civil szervezet, amely biztosan tudja, hogy van egy rejtett aranybányája, ahonnan minden nap kibányássza a megfelelő mennyiségű apanázst, és ehhez nem kellenek külföldi pályázatok, mondjuk EU-s pályázatok (ez nem tudom hányadik bugyra pokolnak...), akkor ő kritizálhat, de kockáztatja, hogy listára kerül. Tehát a rendeletbe akkor is belekerülhet, csak lehet, hogy a banktól nem érkezik riasztás, mert nem jön külföldi utalás.

– A törvényjavaslat lehetőséget ad a szervezetek megszüntetésére is is, ha nem tudják 15 napon belül befizetni a 25-szörös bírságot.

– Igen. Illetve a második jogsértésnél. Két eljárásban el lehet jutni odáig, hogy egy szervezetet felszámoljanak.

– Ki lehet-e ezt játszani olyan módon, hogy úgy, ahogy van, például az egész szerkesztőség kiköltözik mondjuk Bécsbe, és ott újraalapítja magát?

– Ma már ezt kérdezték tőlünk, hogy miért is nem alapítunk szervezetet máshol. Ha erre a törvényre úgy tekintünk, mint egy jogilag létező és komolyan veendő dokumentumra, akkor ez egy lehetséges válasz. Attól, hogy egy szerkesztőség külföldről működik, miért ne írhatna magyar nyelvű tartalmakat? Ez ugyanúgy hozzáférhető marad Magyarországról. Persze ezzel is lemondana az 1%-ról, akinél ez számít, annak ezt a veszteséget el kellene, hogy könyvelje. Ha egy szerkesztőséget tényleg kiviszünk, és nem csak imitáljuk, hogy az külföldön működik, akkor annak jelentős költsége van. Azokat az embereket, akik dolgoznak, meg kell győzni, hogy nekik ez jó lesz. Semmiképpen ne adjunk tippeket a jogalkotónak, hiszen ez a törvény még akár formálódhat is. Már számos korábbi jogszabálynál felmerült, hogy hát miért maradtok itt, miért nem külföldi székhelyről működtök tovább?

Eddig ezek a kiutált civilek meg szerkesztőségek sokkal inkább hazafiként működtek, ők nem Dubajban kerestek lakást. Ők ebben az országban akarnak tevékenykedni, ennek az országnak az állampolgáraiként, ennek az országnak a sorsáért aggódva.

Van egy ilyen dac is, hogy hát menjetek ki ti, ha nem férünk meg egy légtérben! Nekünk itt a helyünk, nekik egyébként is van már Dubajban lakásuk, akkor talán használják azt.

– Láttunk olyat, hogy a Fidesz nagyon durva törvényeket lengetett be, aztán nem lett belőle semmi, vagy csak annak a torzója lett, esetleg végül az egész csak csehovi puskaként lóg azóta is a szögön. Ön szerint ez a törvény létre fog jönni ebben a formában?

– Nem szeretnék tippelni. Húsvétkor kicsit mindannyian „átverve” éreztük magunkat, hogy az Orbán Viktor által belengetett húsvéti nagytakarítás elmaradt. Akkor Lázár János be is jelentette, hogy az addigra elfogadott, a pride-ot betiltó, és a gyülekezést megnehezítő jogszabályok, illetve a gyerekvédelmi alaptörvény-módosítás, és a kettős állampolgárok állampolgárságának felfüggeszthetőségéről szóló törvénnyel ők befejezettnek tekintik ezt a nagytakarítást. És akkor most pár napja Orbán Viktor újra elővette a témát, hogy a közélet átláthatósága fontos. Ha belegondolunk, ennek a törvénynek az első előszele már évekkel ezelőtt megvolt, mégpedig az, hogy vissza kell majd utalni a külföldről érkezett adományokat vagy bevételeket. Ez kétéves történet legalább. Tehát valami hasonló gondolat már nagyon korán érlelődött ahhoz képest, hogy most van itt a törvény.

Gyanítom, hogy ennek a törvénynek már szövege is megvolt, de valamiért most jött el a pillanat, amikor ezt letették az asztalra.

Az, hogy a jogalkotás folyamata milyen tempóban fog zajlani, érdekes kérdés. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy ezt gyorsan keresztülviszik, gyorsan nekiállnak a lehető legtöbb szervezetet lehetetlen helyzetbe hozni, hogy már a választási kampányra úgy menjünk neki, hogy legalábbis nagyon megreccsent a még létező független nyilvánosság, mert nem lesznek benne civil szervezetek, nem lesznek benne független médiumok, ami egy tragédia. De azt is eljátszhatják, és ez egy másik reális forgatókönyv, hogy egy darabig nem veszik tárgysorozatba, csak tárgyalnak róla, aztán egyszer csak majd valamikor elfogadják, valamikor kihirdetik. De itt még további jogalkotásra lesz szükség. Tehát igazából utána a kormányon múlik, hogy mikor foglalja rendeletbe azt a listát, amit a Lánczi összeállít. Tehát el lehet ezzel úgy is játszani, hogy a választásokig a témát napirenden tartjuk, és Orbán Viktor újra és újra felhevült arccal elmondja, hogy a poloskákat most már aztán kisöpörjük, és akkor a hívek megint boldogok, és már senki nem emlékszik rá, hogy ezeket a poloskákat már rég ki kellett volna söpörni, állítólag. Mind a két forgatókönyv megvalósítható. A Fidesznek mindenre van eszköze, meg az ellenkezőjére is. Most nem tudom megtippelni, milyen politikai helyzetnek kell előállni ahhoz, hogy az egyik vagy a másik forgatókönyv valósuljon meg.

– Vajon lesz itt jövőre egyáltalán egyetlen független szerkesztőség is?

– Ha ezt a törvényt úgy, ahogy most látjuk, elfogadják, akkor tényleg bármelyik független szerkesztőség levehető a térképről. Ez a lehetőség ebben a törvényben benne van. A nyilvánosság szempontjából ugyanilyen fontos a civil szervezetek léte, akik kritikát tudtak megfogalmazni szakmailag megalapozott módon, akik már eddig a Szuverenitásvédelmi Hivatal ádáz ellenségeiként jelentek meg. Ezek nélkül nincs létező és működő nyilvánosság, és működő nyilvánosság nélkül még csak imitálni sem lehet tovább a demokráciát. Az, hogy most még vannak független szerkesztőségek, az Orbán-rendszer egy legitimációs alapja, mert mindig lehetett mutogatni, hogy lám, milyen sokan kritizálják őt.

Az, hogy ezt a legitimációs alapot most önként feladni látszik a rezsim, illetve elindul ebbe az irányba, az nagyon komoly változás. Ez egy teljesen új tárgyalási pozíció az Európai Unióval szemben. Nem lesz mire hivatkozni.

Így már nem lehet azt mondani, hogy itt minden rendben van, hiszen minden pont olyan, mint mondjuk Észtországban, csak egy picit másképp fogalmaztunk, ahogy eddig ezt mindig megpróbálták előadni. Most már teljesen egyértelműen minden európai sztenderden kívül fogunk esni.

– És mi lehet az oka, hogy az Orbánék ezt bevállalják?

– Hát ez egy politológiai kérdés, és az időzítést sem tudom megmagyarázni, hogy miért mostanáig húzták. De most sok minden történik. Itt van az egész ukrán kémbotrány. Láthatóan nagyon komoly támadás indul a Tisza Párt ellen. Az is benne van a pakliban, hogy egy másik vonalon a Tisza Párt legitimitását is kétségbe vonják. Most egy sokkal durvább támadás indul, és megint nem tudjuk, hogy aztán végigmegy-e, de egy olyan offenzívát látunk, ahol minden kritikus szereplő egyszerre került célkeresztbe, mintha nem lenne vesztenivalója a rendszernek.

Ilyen brutális ágyúkkal csak akkor lőnek, amikor már a háború vége felé közelednek, és már mindegy.

Már nem érdemes bíbelődni, hogy meggyőzzük az Európai Uniót, hogy még azért vannak olyan fideszesek, akik tudnak késsel-villával enni, ezt már nem kell eljátszani. Most már bele kell adni apait-anyait, hogy egy másik, és általam nem értett koordinátarendszer szerint próbálják meg a hatalmukat stabilizálni. De ez a rendszer már nem az Európai Unióban van.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Gáspárik Attila: Magyar Péter menetelése olyan, mint egy népmese, lehet, hogy bejön, de a lépesmézről nagyon nehéz lejönni
A Simion mellett kiálló Orbán Viktorról sokak számára kiderült, az erdélyi magyar kisebbségnél és Románia demokratizálódásánál fontosabb neki, hogy az Európai Unióban blokkolni tudja az Oroszország elleni határozatokat - mondja a marosvásárhelyi színház volt igazgatója.


A korábban magyarellenes megnyilvánulásaival ismertséget szerző szélejobboldali román elnökjelölt, George Simion már Orbán Viktor róla szóló mondataival kampányol Erdélyben. Támogatói olyan szórólapokat osztogatnak, amin a magyar miniszterelnök fotója és egy tőle származó idézet szerepel. Orbán Viktor ugyanis május 9-én a Tihanyi Apátságban Simion szavait idézte egyetértően: „most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje.” Hozzátette, „biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben.” Simion azonnal megköszönte a szavakat: „Köszönöm a nagyszerű üzenetet, Orbán Viktor! Meg kell nyernünk a harcot! Együtt!” - írta.

Azóta erdélyi magyar értelmiségiek, politikusok és történészek sorra szólaltak meg – közülük többen párhuzamot vontak az őszödi beszéddel, mások szerint Orbán ezzel nyíltan beavatkozott a román választásba, méghozzá egy szélsőséges, Nyugat-ellenes, magyarellenes politikus javára. Magyar Péter hazaárulással vádolta Orbán Viktort, és bejelentette, szerdán gyalog indul Erdélybe. Gáspárik Attilával, a marosvásárhelyi színház volt igazgatójával a történtekről beszélgettünk.

– A miniszterelnök tihanyi szavai elfordíthatják-e a Fidesztől a romániai magyar szavazók többségét?

– Ha most lennének a magyar választások, valószínűleg. De mivel hogy 11 hónap van még, addig biztos még egy-két stadiontervet be fognak mutatni.

Nekünk nincs annyi fantáziánk, amilyen módon itt a pénzt tudják osztogatni, és milyen módszereket tudnak kitalálni.

De itt hálózatépítés folyik. Például az MCC, a Mathias Corvinus Collegium folyamatosan nagyon elit rendezvényeket szervez, és vonja el a szürkeállományt az erdélyi magyarok közül, fizetik őket, és építenek egy új elitet szép csendesen. Ez csak egy a sok közül, rengeteg hálózatot építettek. Talán Magyar Péternek a most bejelentett menetelése, ami nagyon szép, olyan, mint egy népmese, lehet, hogy bejön, és az erdélyi magyarok egyszer csak azt mondják, na jó, akkor nézzük, hogy ő mit ajánl, vagy mit tud.

Persze nagyon nehéz a lépes mézről lejönni, arról a lépes mézről, amiért igazából nem kell csinálni semmit.

Úgy érzem, nagyon sok ember részéről, hogy bizakodva és reménykedve néznek Magyar Péter politikai aktivitására Erdélyből, és neki itt is lesz elég dolga, hogy segítsen a szellemi romeltakarításában, amit a Fidesz itt is okozott a klientúra kiépítésével. Gyurcsány Ferenc óta Bukarestben nem volt román–magyar közös kormányülés. Mégiscsak egy szomszédos országról van szó, szeretem, nem szeretem. Az Európai Unió hetedik legnagyobb országáról beszélünk, ez Románia. A Fidesz az ebben rejlő lehetőségekkel soha nem élt, vagy nem akart élni. Török cégek csinálják itt az országutakat. Jó volna, ha a két ország végre szorosabban is együttműködne, ha Magyar Péter erre ráerősítene.

– Magyar Péter mostani menetelése stabilizálhatja azt a fajta elfordulást a Fidesztől, amit említettél?

– Első körben inkább az eddigi passzív embereket fogja megszólítani. Ez pedig egy gondolkodó réteg, mert elsősorban a gondolkodó réteg fordult el a Fidesztől, mert nem szereti azt, ami történik. Akik rájöttek, hogy ide mindent importálni akarnak. Csak egy példa:

Székelyföldön nem él meg a parlagfű. Amikor a magyar kormány parlagfűellenes államtitkárt állított, akkor Székelyföldön is egy-két politikusnak eszébe jutott, hogy irtsuk ki a parlagfüvet.

Vagy amikor a magyar kormány bevezette a kormányinfót, akkor a Kovászna megyei tanácselnök kitalálta, hogy akkor mi tartunk megyeinfót. Erdélyben a politikai elit leszokott az önálló gondolkodásról és arról, hogy azokra a kérdésekre fókuszáljon, amiket nekünk kell itt megoldani.

– Ez most megváltozhat?

– Abban a pillanatban, hogy Magyar Péter megerősödik, akkor lesz egy tömegvonzás. Egy csomó ember elindul a Damaszkusz kávéházba, és Paulusként megfordulva azt fogja mondani, „jaj, kényszerből tettem”. Rengetegen lesznek már, nagyon sokan vannak, akiknek különböző belső fórumokon már nagyon-nagyon elegük van, mondogatják, mikor jön már valami más. De egyelőre sokan inkább a magyar költségvetést nézik, hogy abból hogyan lehetne még érzelmi alapon pénzeket kizsarolni. Ez egy hosszú folyamat, erről majd a szociálpszichológusok sok-sok tanulmányt fognak írni. Mindez Antall József idejében indult el. Kedves ember lehetett, meg jó ember is, de elhitette a határon túliakkal, hogy ez nekik jár. Minden jár. Nem kell jegyet vegyenek a buszon, a metróba, mert határon túliak, erdélyiek. Holott nem halat kellett volna adni, hanem hálót, ahogy a régi japán mondás is mondja.

– Most pedig itt van az elnökválasztás, és Orbán Viktor legújabb favoritja, George Simion. Mennyire fontos Romániában, hogy ki lesz a köztársaság elnöke?

– Romániában félelnöki rendszer van, ami azt jelenti, hogy az államelnököt közvetlenül a nép választja, és sokkal nagyobb felhatalmazása van, mint Magyarországon. A miniszterelnöknek is nagyon komoly funkciói vannak, de az államelnök felel a külpolitikáért, főleg az európai integrációért, ő képviseli az országot az Európa Tanácsban, és ő nevezi ki a titkosszolgálatok és a korrupcióellenes hatóság vezetőit. Tehát erősen képes befolyásolni az ország vezetését és állapotát. Igaz, minden kinevezés át kell menjen a parlamenten is, ahol bár sokan vannak a Simion-féle AUR pártból, de nem elegen ahhoz, hogy mások nélkül ez a szavazás átmenjen. Tehát

a fékek és ellensúlyok rendszere, bármilyen furcsa, Romániában eddig még működött, még mindig működik.

Hogy megértsük, mi történt, vissza kell menjünk december elejére. Akkor volt egy elnökválasztás, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített, mivel az derült ki, hogy akkor második fordulóba került volna egy Georgescu nevezetű, teljesen kívülről jött ember, aki Putyin-imádó, és semmilyen politikai háttere addig nem volt neki, csupán középkáder vezető volt, de nagyon látványosan úszott a hideg vízben, és lovagolt. A második helyre pedig egy tévébemondónő érkezett be – ugyan egy párt révén –, de annak a pártnak nem volt akkora jelentősége. Már akkor észrevehette volna az ország és annak vezetői, hogy a lakosok nagy része nem akar az eddigi politikai elitből elnököt magának, hanem teljes megújulást akar, legalábbis az a része, amelyik elment választani. Ez körülbelül a választók 50%-a. Világosan látszott az elvárás, és két héttel ezelőtt, a megismételt első fordulóra olyanokat kellett volna jelölni, akik eddig nem kompromittálódtak a politikai életben.

Ehelyett a legnagyobb koalíció, amelynek az RMDSZ is része volt, „kikukázott” egy tíz éve lelépett, volt nemzeti liberális pártvezetőt.

A hangsúly Romániában a „nemzeti”-n van, a liberalizmust csak a gazdasági liberalizmusra értik. Ez a jelölt nem jutott be a második fordulóba. Az RMDSZ végig Lázár János kampánycsapatával dolgozott, körülbelül ugyanazok végezték a kampányt, akik Lázár Jánosnak is végzik.

– A magyarországi miniszterről beszélünk?

– Igen. Porcsalmi Bálint volt a kampányfőnök. Ők a legaljáról összeszedett second-hand Fidesz-reklámokkal kampányoltak. Tehát: „Előre, sohase hátra!”, „Mindig előre!”. Ez nem érdekelte az embereket, miközben az RMDSZ iszonyatosan erőszakosan kampányolt, azt sulykolta, hogy végveszély van. Az első fordulóban végig arról beszéltek, hogy a második fordulóba jutottunk, ám az történt, hogy egy fociultra végzett az első helyen, második helyen pedig Bukarest főpolgármestere végzett, aki egy érdekes figura. Erdélyben született, Fogarasban, odavalósi, ahonnan Jancsó Miklós is származott. Ott a török időktől kezdve románok, németek, magyarok együtt éltek, tehát neki van érzéke a kisebbségekhez. Ezen kívül egy híres matematikus, a Sorbonne-on doktorált matematikából, 50 alig múlt el, tehát politikusnak szinte fiatal, eléggé hasonlatos Karácsony Gergelyhez, egy megfontolt, higgadt ember, akinek nagyon széles látóköre van, és nagyon hosszú távra is tud tervezni, mert átlátja ezeket a kérdéseket. Az RMDSZ kénytelen volt vele menni a második fordulóra, miután az első fordulóban elmondta róla, hogy nem jó semmire. Ez már nagyon nehéz volt. Egyik napról a másikra azt mondani, hogy ami eddig fehér volt, az igazából fekete.

Ráadásul kezdetben Gulyás Gergely, majd Orbán Viktor is azt mondta, hogy a magyar kormányt igazából nem érdekli, mi történik a választáson, neki teljesen mindegy.

Miközben a két országnak rengeteg közös érdeke van. Például a magyar kormány azzal hiteti a magyar közvéleményt, hogy Európa legnagyobb földgáztartalékát, amit Romániában találtak meg a Fekete-tengerben, majd Magyarországgal közösen fogják kiaknázni. Ez pedig koránt sincs eldőlve, miközben Magyarországnak roppant fontos, hogy gázhoz jusson, és az orosz importról le tudjon válni. Tehát nem mondhatja semmilyen felelős magyar politikus – legyen az kormánypárti vagy ellenzéki –, hogy neki teljesen mindegy, hogy mi történik itt. Rá egy napra azt üzente Orbán Viktor, hogy jó keresztény ez a Simion, és ő támogatja a nemzetállamok Európáját. Mi, erdélyi magyarok már nagyon sokszor elmondtuk, hogy nem lehet szó nemzetállamok Európájáról, mert akkor Szlovákiában is, Romániában is majd lesz nemzetállam – kisebbségek nélkül. Nem hiszem, hogy ez valakinek az érdeke lenne.

– Mi volt erre a reakció?

– Próbálták az RMDSZ politikusok megmagyarázni, hogy ez csak arról szólt, hogy jó keresztény ember. Mintha a másik nem volna keresztény ember. Persze, ha nem volna keresztény ember, akkor se volna probléma. Romániában megpróbálják az államot és az egyházat elválasztani, ami azt jelenti, hogy a közintézményektől is távolabb tartják ezeket a dolgokat. Tehát akkor az RMDSZ politikusok kezdték mosdatni Orbán Viktort, amire óriási felháborodás tört ki a különböző internetes fórumokon, és azzal fenyegetőztek a választók, hogy nem is mennek el választani. Ezután sokan megszólaltak, jeles értelmiségiek, hogy ez tarthatatlan, Orbán Viktor súlyosan megsértette a játékszabályokat. Erre történt az a telefonbeszélgetés, amire hivatkozni szoktak, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Orbán Viktor megegyeztek, hogy nincsen semmi gond, Magyarország nem szól bele a választásokba. Tehát lefordítom az én egyszerű gondolkodásomra: az megint azt jelenti, hogy mindegy, akár lehet is Simion Románia elnöke.

Ha Románia elnöke lesz Simion, persze nem lesz világvége, de hogy az erdélyi magyarság újrakezdheti ott, ahol George Funar alatt abbahagyta.

Harcolnunk kell megint azért, hogy egy magyar nyelvű plakátot, egy színházi plakátot kitehessünk az utcára, vagy harcolnunk kell azért, hogy az idősgondozásban vagy a gyermekorvosoknak valamilyen módon kötelező legyen, hogy a kisebbségek nyelvét ismerjék, legalább olyan helyeken, ahol 20%-nál több magyar él. Tehát ez egy borzalmas hátrányt jelent nekünk, és megállítja az építkezésünket. Szijjártó Péternek sikerült mindezt megtetéznie azzal a kifejezéssel, hogy hát mi csak jóban szeretnénk lenni Románia eljövendő elnökével. Tehát ők már eleve elkönyvelték azt, hogy Simion nyerni fog. Ennek az az olvasata, hogy

Orbánnak az erdélyi magyar kisebbségnél és Románia demokratizálódásánál fontosabb, hogy az Európai Unióban blokkolni tudja az Oroszország elleni határozatokat.

Mert ne mindig csak az erdélyi magyarokért sírjunk. Magyarországnak szerintem kötelessége, joga és feladata, hogy egy demokrácia legyen a szomszéd államban, hogy legalábbis segítsen ebben, mint ahogy minket is érdekel, hogy Magyarországot demokratikus erők vezessék. Minden román, mikor nyugatra megy, Magyarországon keresztül kell menjen. És mi, erdélyi magyarok nagyon kényesek vagyunk arra, hogy ők milyen élményeket szereznek ott. Hogy beszél velük a rendőr, hogyan szolgálják ki őket. Sajnos az utóbbi időben nagyon sok panasz érkezett, hogy pokróc módon bánnak az átutazókkal, akik nem ismerik a magyar nyelvet, de azokkal is megtörténik ilyen az utóbbi időben, akik ismerik.

– Egy dolog, mit szeretne a magyar kormány, de mi a valóság? Hogy állnak most a jelöltek?

– Most úgy néz ki a felállítás, hogy lehet, hogy behozta a lemaradást Nicuşor Dan, Bukarest főpolgármestere, tehát nyitott a harc. Érdekes ez a helyzet. Két héttel vagy egy héttel ezelőtt, mikor volt az első forduló, megnéztem a magyarországi eredményeket, nagyon kevesen mentek el szavazni, tehát nem mozgósított sem az RMDSZ, sem a Fidesz, sem a magyarországi ellenzék azok között a román állampolgárok között, akik Magyarországon élnek.

Akik mégis elmentek szavazni, azok 60%-ban Nicuşor Dant választották, aki most is a demokratikus erők jelöltje.

Tehát a Magyarországon élő román állampolgárok pontosan látják és tudják, tudták az első fordulóban is, hogy ki az, akire lehet számítani.

– Azt mondtad, hogy kikukázott pártvezetőt találtak csak az első fordulóra. Ezek szerint Romániában is létező probléma, amit például az Egyesült Államokban észrevehettünk. Elfáradt a politikai elit?

– Egyrészt elfáradt, és ennek az oka pedig az, hogy ma a politikában dolgozni nem egy kifizetődő dolog. Ugyanis Románia viszonylag komolyan veszi a korrupció elleni harcot, ami azt jelenti, hogy ha feljelentettek, már indul is a vizsgálódás. Ki a fenének van kedve folyamatosan bizonyos hatóságokkal a nyakában vezetni akár csak egy iskolát vagy egy egyetemet, egy állami vállalatot? Borzalmas a folyamatos vegzálás. Borzalmas az is ugyanakkor, hogy a forrásokat megtalálni, az állami forrásokat, az mindig valami sógorkomaság alapján lehetséges. Tehát nem elég, hogy te okos vagy. Kapcsolatokkal kell rendelkezni. Jó kapcsolataid pedig akkor vannak, ha visszasegíted a másikat, aki pénzt utalt neked, vagy pénzt utalsz valakinek. Tehát lett egy zárt kaszt, ami nem tudott megújulni. Így hát itt

a romániai Menczer Tamások kezdtek el politizálni, akik folyamatosan nagyokat tudnak mondani, hatalmas nézettséget tudnak generálni, és ezt a nézettséget szavazatra tudják konvertálni.

Ma igazat mondani szerényen, az nem hoz szavazatokat és nem hoz nézettséget.

– Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy már az is baj, ha a korrupció ellen egy országban határozottan fellépnek?

– Nem, egyáltalán nem mondom, csak a másik oldalon meg nincs semmi. Ez egy kicsit hasonlít a Gulliver Lilliputban történetéhez: ha valakinek valami nem tetszik, akkor feljelenti a másikat, és elindul egy eljárás, miközben az igazi nagy korruptak sok esetben – tudjuk jól – meglépnek.

– Mit veszíthetünk, ha Orbán favoritja lesz Románia elnöke?

– Például nagyon-nagyon jó lehetőséget is tud nyújtani jelenleg Románia olyan csak magyar állampolgároknak, akik Magyarországon kisodródtak politikai beállítottságok vagy csupán a nem lojális magatartások miatt. Például elég sok magyarországi színházi rendező és drámaíró is ma Erdélyben él, vagy legalább félig itt él, és itt alkot, és a román adófizetők pénzéből élnek. Ami egy fantasztikus dolog! Erről álmodtunk! Az értékek menjenek, jöjjenek egymás között! Mohácsi János most fejezte be Székelyudvarhelyen a rendezését. De ha most választások lettek volna, az a színész, akit ő rendez a színpadon, csak elővesz egy borítékot, beírja a szavazatát, és érte jönnek, és elviszik, és máris leszavazott. Mohácsi Jánosnak ugyanezért haza kellene mennie Budapestre.

Tehát az a több ezer Erdélyben dolgozó magyarországi magyar, akik identitást építenek, akik a magyarság megtartásán dolgoznak, azoknak fel kell ülniük egy vonatra vagy repülőre, és csak otthon szavazhatnak. Igazából nem érint, de bosszant ez a dolog. Én Stuttgartban voltam decemberben, amikor az első, megsemmisített elnökválasztás volt. Hála a NER-nek, mert Bagossy László ott igazgató, úgyhogy meglátogattam a stuttgarti Theater Tri-bühné-t. Ha egy normális Magyarország lenne, akkor Budapesten találkoztunk volna, esetleg Kaposváron. Szerencsére elmentem Stuttgartba, ott pedig elmentem a román konzulátusra, ami az általa igazgatott színháztól 400 méterre van, és bementem szavazni. Nagyon boldogok voltak, kérdezték, mit csinálok? Mondtam, meglátogattam a magyar barátomat. Mondták, jaj, de jó, szóljak még másoknak is, hogy jöjjenek szavazni. Tehát bárhova be lehet sétálni, nem kell lajstromozni, nem kell bejelölni – ez egy normális, mobilis Európa. Erről álmodtunk, hogy mindenki oda menjen, ahol dolga van.


Link másolása
KÖVESS MINKET: