Raskó György a Sulyok-ügyről: Ha egy ügyvéd nem vette észre, miben vesz részt, akkor nem tudom, hogy szerezte a diplomáját
Az elmúlt napokban újabb politikai botrány kavarta fel a magyar közéletet, miután Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció vezetője, komoly vádakat fogalmazott meg Sulyok Tamás köztársasági elnökkel szemben. Dobrev Klára szerint Sulyok Tamás a kilencvenes években ügyvédként részt vett olyan úgynevezett „zsebszerződések” lepapírozásában, amellyekkel külföldieknek játszottak át magyar földeket. A DK-s politikus egyenesen „köztörvényes bűnözőnek” nevezte a köztársasági elnököt.
A köztársasági elnök hivatalán keresztül visszautasította az őt ért vádakat, az állítva, hogy az államfő ügyvédi tevékenysége során mindenben a hatályos jogszabályoknak és ügyvédi esküjének megfelelően járt el. Raskó György agrárközgazdásszal beszélgettünk arról, mik is ezek a zsebszerződések, hogyan működtek, egyáltalán: lehetséges-e, hogy egy ügyvéd ilyen szerződést ír anélkül, hogy átlátná a szerződés mögötti jogellenes szándékot?
– Elég régen voltak már ezek a bizonyos zsebszerződések. Tulajdonképpen mik is voltak ezek?
– Az Unióba történő belépés előtt még az uniós tagállami polgárok sem vásárolhattak termőföldet Magyarországon, az unión kívülieknek végképp nem. Azonban mindenki tudta, hogy előbb-utóbb Magyarország az Unió tagja lesz, ezért a kilencvenes években és a kétezres években ügyvédek olyan szerződéseket kötöttek, melyek de facto vételi megállapodások voltak, de jure viszont hosszú távú bérleti szerződések.
Ezek a hosszú távú bérleti szerződések, amelynek álcázták a vételt, jogilag rendben voltak. Ezeket ugyanis nem tiltotta a törvény, és ezért az ilyen hosszú táv után egyben kifizetett földbérletet a földhivatalok bejegyezték, és ez a lényeg. A földhivatalok álláspontja az volt, hogy az egy érvényes szerződés. Noha nyilvánvalóan a földhivatal is tudta, hogy ez valójában zsebszerződés. Ezeket a trükköket az egész országban használták az ügyvédek, és ahogy mondtam, a földhivatalok ezeket be is jegyezték, mert jogilag, legálisan ezt meg lehetett csinálni, de hangsúlyozom, hogy
– A földhivatal nem tulajdonjogot jegyzett be, csak bérleti jogot.
– A bérleti jogot bejegyezte húsz vagy harminc évre.
– És ebből hogyan csinált aztán végül tulajdonjogot a zsebszerződő fél?
– Miután beléptünk az Unióba, Magyarország a földtulajdon szerzésre kapott 7 év derogációs időt, plusz 3 évet, tehát összesen 10 évet arra, hogy ne utasíthassa vissza a magyar fél az uniós agrártermeléssel foglalkozó vállalkozók földvásárlását. Tehát ez a 10 év lejárt 2014. április 30-án. Akkor a parlament hozott egy törvényt, amivel elismerte, hogy az uniós tagállami polgár,
Tehát ha a tulajdonosnak volt eladási szándéka, akkor már a földhivatal nem utasíthatta vissza, hogy egy osztráknak, németnek vagy olasznak a tulajdonjogát bejegyezze, de kizárólag uniós tagállami polgárokra vonatkozott ez a kedvezmény.
– Ezek szerint még egyszer ki kellett fizetnie a földet az uniós polgárnak ezek után? Mert egyszer már kifizette a vételárat bérleti díjnak álcázva. Másodjára már nem kellett vételárat felmutatni a szerződésben? Tehát akármennyi forintért átírták a tulajdonjogot?
– Az a két fél megegyezése.
– Ez érdekes. Az adóhivatal szokta vizsgálni, ha a piaci ár alatt jelentősen történnek adásvételek. Akkor nem történt ilyen vizsgálat?
– Amennyiben az új tulajdonos vállalta, hogy legalább öt évig műveli a megvett földet, akkor nulla forint volt a rá kiszabott illeték. Így az adóhivatal vizsgálata nem volt releváns.
– Egy ügyvéd, aki ilyen ügyletben részt vett annak idején, lehetett-e úgy ebben benne jóhiszeműen, hogy fogalma sem volt arról, hogy miben vesz részt valójában?
– Nem, ezt kizártnak tartom. Az ügyvéd biztosan tudta, hogy miben vesz részt.
Persze az egy más dolog, hogy mi az, ami erkölcsileg visszatetsző és elutasítandó, és mi az, amit a jogszabály megenged...
– Tulajdonképpen egy ügyvéd, ha részt vett egy ilyen szerződésben, akkor a jog szerint nem volt kifogásolható, amit csinált, de mégis szembement a jogalkotó akaratával és a törvénnyel. Azaz kijátszotta a törvényt teljesen legális módon, egy kiskapuval?
– Igen. Aztán hozott a Fidesz egy törvényt, ami visszamenőleges hatállyal semmissé tette a zsebszerződéseket, mert rájöttek, hogy egymás után konvertálják át a hosszú lejáratú bérleti szerződéseket földtulajdonná.
– Ezt értsem úgy, hogy ha valaki ezzel a törvénnyel élni akart, akkor azt mondhatta akár a külföldi tulajdonszerzőnek, hogy enyém a vár, tiéd a lekvár, eddig tartott a bérleti szerződés. Volt, aki élt ezzel a lehetőséggel? Jártak így pórul külföldiek?
– Igen, történt ilyen.
– Korábban, a kilencvenes években, amikor ez még zajlott, lett-e bármilyen zsebszerződéses ügyből büntetőügy? Találtak-e meg ügyvédet vagy szerződő feleket hatóságok azzal, hogy így ügyeskedtek? Egyáltalán meg lehetett-e ezt fogni büntetőjogilag?
– Olyat tudok, akit ezért felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Ha túlságosan feltűnő volt, akkor lehetett lebukni. Például egy székesfehérvári ügyvéd, aki sorozatban csinálta ezeket, ő lebukott. Egyenszerződést fabrikált rá, és zsinórban minden héten beadott négy-öt ilyen konverziós szerződést, ami ezért feltűnő volt, és akkor azzal elkezdtek foglalkozni. Ezt az ügyvédet konkrétan el is ítélték, a nevét nem tudom, de székesfehérvári volt.
– Csak azt nem értem, hogy ha ez forma szerint legális volt, mert ez egy kiskapu volt, akkor milyen alapon tudták elítélni ezt az ügyvédet?
– Azt tudták bizonyítani, hogy színlelt volt a szerződés. Magam is vásároltam rengeteg területen földet, persze legálisan, mert magyar mezőgazdasági vállalkozóként megfeleltem minden feltételnek, legalább 300 szerződést kötöttem én is az ország különböző részein, ahol valamilyen érdekeltségem volt. Nyilvánvaló, ezért jól informált vagyok ezekről a tranzakciókról. Azt merem állítani, hogy
és mindegyik megtalálta a maga megszövegezését, sokan annyira megtalálták a kiskaput a törvényben, hogy a Fidesz-kormánynak legalább háromszor kellett a földtörvényt módosítani, hogy sorban bezárja ezeket a kiskapukat. Például ma már nem lehet úgy bekerülni a közös tulajdonú földhasználatba, hogy megveszek egy aranykorona értéket, és akkor utána, ha már belül vagyok, akkor ott az elővásárlási jogommal élek. A kiskapukat sorba zárták be, de addig, amíg a törvény betű szerinti értelmezésébe belefértek ezek a trükkök, addig az ügyvédek ezen nagyon jól kerestek.
– Sulyok Tamással és az ő tevékenységével ez ügyben találkozott-e akkoriban?
– Azt az ügyet ismerem, ami most előkerült vele kapcsolatban, de magát az urat személyesen nem. Akkor hallottam először a nevét, amikor alkotmánybírónak nevezték ki. De nekem nem arrafele volt érdekeltségem, azon a részen én nem vásároltam földet.
– De azt mondja, hogy azt az ügyet azért ismeri. Kimondható, hogy az vélhetően egy zsebszerződés volt?
– Valószínűleg ilyenféle trükkös szerződés volt. Nem láttam a pontos szövegét, de a tapasztalatom szerint nagy valószínűséggel abba az „ügyvédi kreativitás” kategóriájába tartozik, amit aztán
– Amit Sulyok Tamás csinált?
– Amiben állítólag ő is benne volt. De ha ez 2004. május 1-je előtt készült, akkor ez teljesen legális volt.
– Az ön becslése vagy tapasztalata szerint körülbelül mennyi földet szerezhettek meg zsebszerződéssel Magyarországon?
– Biztos, hogy elérte a 200 ezer hektárt.
– Ez arányaiban mekkora hányada a magyarországi termőföldeknek?
– Magyarországon nagyjából 5,5-5,6 millió hektár mezőgazdasági terület van, ehhez viszonyítva a 200 ezer hektár, csupán 0,25 százalék lehet. Az ország egyes részein ez lehet, hogy elérte a 10 százalékot is, mert szerintem Vas és Zala megyében inkább a 10 százalék közelében van. Viszont az ország többi részén már nagyon kicsi lehet az arány, mondjuk Békés vagy Szolnok megyében, lehet, hogy csak pár tized százalék.
