Raskó György: A magyar társadalom egy szűk rétege nagyon meggazdagodott, 40 százaléka pedig döbbenetes mértékben elszegényedett
Raskó György agrárközgazdász az év első napjaiban a KSH adatai alapján kiszámolta, hogy egy négytagú családnak azonos mennyiségű élelmiszer-fogyasztása mennyibe került 2020-ban és 2024-ben. Az eredmény medöbbentő: amíg 2020-ban 1.248.000 forintból, azaz havonta 104 ezer forintból, tehát fejenként 26 ezer forintból lehetett kijönni, ez az összeg 2024-ben már 2.352.000 forintra emelkedett, ami havonta 196 ezer forintot, fejenként pedig 49 ezer forintot jelent.
Ezalatt a négy év alatt például a fehér kenyér ára 163%-kal nőtt, de az alapélelmiszerek közül a legkisebb emelkedés is 73% volt. Akárhogy is osztunk-szorzunk, az eredmény lesújtó: az élelmiszer-infláció messze meghaladja a hivatalosan számított inflációs értékeket. Ha ehhez hozzávesszük, hogy minél szegényebb egy család, a jövedelmüknek egyre nagyobb hányadát teszi ki az élelmiszervásárlás, az adatok tisztán mutatják meg az elszegényedést számokban. Az adatokról Raskó Györggyel beszélgettünk.
– Mi vette önt rá arra, hogy itt az év első napjaiban alaposan kielemezze a KSH adatait?
– Az, hogy Magyarországon minőségi változás történt a társadalmi rétegződésben, és példátlan az a nagy leszakadás, ami szociális téren történt. Igazából a pandémia alatt és az utána következő időszakban,
Eddig minden kormány, a kádári kormány is, törekedett arra, hogy az élelmiszerek lehetőleg olcsók legyenek, mert az társadalmi stabilitást adhat egy olyan országban, ahol egyébként szerény keresetek vannak. 2022 óta egyértelműen sérült ez a rendkívül fontos mindenkori kormányzati cél, mivel az élelmiszerek olyan mértékben drágultak, amire soha korábban példa nem volt. Ráadásul mindez két év leforgása alatt, 2022 és 2023 között zajlott le, és sem a bérek, sem más juttatások, elsősorban a nyugdíjak, még csak megközelítőleg sem követték ezt a magas élelmiszer-inflációs emelkedést. Ez nemcsak Magyarországon vagy Közép-Európában, de az Európai Unióban sem fordult elő ilyen mértékben. Az uniós élelmiszerinfláció az elmúlt négy évben Magyarországon körülbelül 70 százalék volt, Nyugat-Európában pedig 21–22 százalék körüli, ami szintén irtózatos emelkedés a korábbi időszakhoz képest, de még mindig csak a harmada annak a mértéknek, mint ami nálunk történt.
– Volt már kísérlet az árak megfékezésére, ez a bizonyos ársapka, a hatósági árszabályozás. De hogyan lehetne elérni alacsonyabb élelmiszerárakat más eszközökkel?
– Adócsökkentéssel. Az élelmiszerinfláció legnagyobb felelőse a kormány, hiszen az ársapkát választások előtt politikai célzattal vezette be. Nagyon jól tudták a szakemberek ebben az ágazatban, hogy a kereskedők majd az ársapkás termékeken keletkezett veszteséget rá fogják terhelni más árucikkekre, és azok ára is emelkedni fog, ami egyébként nem történt volna meg, ha nincs az árbefagyasztás. Tehát az árbefagyasztás nagyon jó politikai húzás volt a választások előtt,
Minderre a kormány még rátett egy lapáttal, amikor bevezette a kiskereskedelem büntetőadóját. Először csak 2,6%, de most már 4,5%, és ez a 4,5% is több százmilliárd forint plusz terhet jelent a lakosságnak, ugyanis a kiskereskedelmi különadót is a magyar vásárló fizeti meg. Tehát a 27%-os áfaszintre rájött ez a 4,5%, ráadásul emellett pedig még olyan adókat is irracionális mértékben megemelt a kormány, mint a NETA, tehát a népegészségügyi termékadó, ami miatt olyan olcsó élelmiszerek, mint például a lekvár, olyan brutális mértékben drágultak meg, hogy ma szinte nem lehet eladni befőttet vagy éppen lekvárt. Tehát ezek az adók Európa más országaiban nem léteznek. Csak ez a két tétel nagyjából 320–330 milliárd forint plusz teher a lakosság számára, és maga a 27%-os áfa is a legmagasabb Európában.
Ebben Magyarország egyértelműen világrekord szinten van. Magyarországon nem véletlen, hogy az élelmiszerek árszínvonala 2023 tavasza óta, tehát most már lassan két éve meghaladja az Európai Unió átlagos élelmiszerárszínvonalát, ami egyedülálló abban a tekintetben, hogy ugyanakkor a vásárlóerő csak jó harmada a nyugat-európai vásárlóerőnek. Azaz arányaiban nézve Magyarországon a legdrágább az élelmiszer Európában. Lengyelországban, Romániában, a Balti államokban, Bulgáriában az élelmiszerek fogyasztói árszínvonala az uniós szint 70–75%-án van.
– És akkor még nem beszéltünk a 416 forintos euróról.
– Igen, ez a gyenge forint előbb-utóbb a kereskedőket újabb áremelésre fogja kényszeríteni, hiszen az élelmiszerek esetében az importált élelmiszerek aránya most már jóval 30% fölött van. Tehát az élelmiszerdrágulás folytatódni fog a forintromlás miatt 2025-ben is Magyarországon. Persze drágulnak az ipari termékek is, melyeket importálunk, az üzemanyagokról nem is beszélve, hiszen az tőzsdei jegyzéshez van kötve. Így aztán ma Magyarországon a legdrágább az üzemanyag, legyen szó gázolajról vagy benzinről. Ez mind a kormány elhibázott gazdaságpolitikájának a következménye, hibát hibára halmoznak, amiből sokan csak a GDP stagnálását, a recessziót emlegetik, pedig ennél sokkal nagyobb a lakosság tragédiája, hiszen
A lakosság egyes rétegeit eltérő módon érintette ez az áremelkedés, de azok a termékek drágultak legnagyobb mértékben, amelyeket a kisjövedelmű családok fogyasztanak, a szalonna meg a zsír, vagy éppen a tej, töpörtyű. Ezek mind száz százalék fölött drágultak. A káposzta, azaz az olcsó zöldségek, a burgonya is, majdnem 100%-ban drágult. Az ország szegényebb térségeiben, például Borsod megyében 45 kiló burgonyát eszik meg egy fő egy évben. Budapesten csak tizenötöt.
– Ha megnézem, hogy a kenyér 163%-ot drágult, vagy a burgonya 83%-ot, ez nem szimplán a megnövekedett adótartalom miatt van. Tehát mi az, ami ezeknek az élelmiszereknek az árait ilyen durván fölfelé tolta?
– A sütőiparban egészen brutális mértékben nőttek az energiaköltségek. Egyik pillanatról a másikra öt-hatszoros gázárat kellett fizetniük, és a kenyérsütéshez gázfűtésű kemencéket használnak. Mivel a gáz ára elképesztő mértékben emelkedett, emiatt a kenyér árát messze átlag fölött kellett emelni. A kenyér esetében ráadásul maga a búza is több mint 100%-kal drágult 2022-ben, ezáltal a liszt is. A péksütemények egy részét kézzel készítik. Azok olyan mértékben drágultak meg, hogy a legtöbb élelmiszerbolt kínálatából ezek szinte eltűntek,
Ez a legtöbb családnak már megfizethetetlen.
– De az energiaárak emelkedése egész Európában megtörtént...
– Magyarországon kiugróan emelkedtek.
– A magyar kormány rendre Európa többi részére mutogat, hogy azokhoz képest nálunk milyen alacsonyak az energiaárak. Többek között az orosz gáznak köszönhetően. Komolyan, egy németországi, finnországi, szlovákiai, lengyelországi vállalkozó kevesebb pénzért kapja az energiát, mint egy magyarországi?
– Sokkal kevesebbért, igen.
– Nagyságrendileg mennyi a különbség?
– A német árak vannak így előttem hirtelen, azok feleakkorák, tehát hatalmas a különbség.
– Mit kellene csinálni, hogy ez a helyzet megváltozzon? Hiszen az államkassza közben üres.
– Rövid távon nyilvánvalóan nem lehet látványos eredményeket elérni, mert a magyar gazdaságnak súlyos strukturális problémái vannak. Mi olyan termékek gyártásával foglalkozunk, amelyekben nincsen magas hozzáadott érték. Például a mezőgazdasági munkásaink ugyanolyan szorgalmasak, mint egy osztrák vagy egy olasz, mégis az a szomorú tény, hogy az általuk teljes munkaidőre átszámított nemzeti jövedelemtermelés 2024-ben nem volt több, mint 23 ezer euró. Miközben egy belga mezőgazdasági munkás 55 ezer eurót termel meg. A hollandok pedig, akik egyébként világelsők, közel 100 ezer eurónyi értéket termelnek egy évben. Akárhogy is nézzük, ez brutális különbség. Márpedig a munkatermelékenységtől nem lehet független bérpolitikát folytatni. Olyan nincs, mint ahogy az Orbán-kormány akarja, hogy voluntarista módon emeljük a minimálbért.
Tehát lehet, hogy Magyarországon az emberek értékteremtő képessége elméletben megvan, de olyan tevékenységekkel foglalkoznak, amelyekben ez a hozzáadott érték azért kicsi, mert maga a tevékenység természete olyan, hogy ott nagy hozzáadott értéket nem lehet előállítani.
– Mit tud ez ellen tenni a kormány és mit a vállalkozók?
– Teljesen rossz politikai irány a munkaalapú társadalom. Behoztak,
Arra, hogy kreatív tevékenységet végezzenek, aminek magas a hozzáadott értéke, olyan ágazat Ázsiából nem jött be Magyarországra, és legyünk őszinték, az autógyárakkal is az a probléma, hogy annak is relatíve alacsony a hozzáadott értéktartalma. Ugyanakkor a pénzüggyel, informatikával, kutatás-fejlesztéssel, innovációval kapcsolatos tevékenységek teljesen elsorvadtak Magyarországon.
– De mégis, mit lehet rövid távon tenni?
– A legegyszerűbb az, hogy a kormány abbahagyja azt az elképesztő pazarlást és költekezést, amit nem produktív tevékenységhez kapcsolódóan ad a gazdaságnak, azon belül is elsősorban a NER vállalkozóknak. Az állami költekezés elképesztő mértékű. Egy példa: klasszikusan a stadionépítést emlegetik, de rengeteg pénzt visz folyamatosan a focicsapatok támogatása. Azaz a magyar állam, a magyar adófizetők pénzéből évente 5 millió eurót ad egy szlovák, ráadásul nem is felvidéki csapatnak, hanem valamilyen olyan szlovák klubnak, aminek meglepő módon magyar származású tulajdonosa van.
De támogatjuk a horvát, a szerb, az erdélyi focicsapatokat is. Szép dolog, hogy ad egy ország, de legyünk őszinték, a gazdasági fejlettségünkhöz képest ezek a nagyvonalú támogatások elviszik a pénzt a magyar családok zsebéből. Ez az igazság.
– Ha ezeket a kifizetéseket megszüntetnénk, elegendő forrás lenne ahhoz, hogy érdemben csökkentsék mondjuk az áfát az élelmiszereken, és bizonyos különadókat kivezessenek?
– Igen.
– Hova lehet még tovább szegényedni?
– Az biztos, hogy a magyar gazdaság egészének fejlődését nem nagyon segíti elő, amikor Mészáros Lőrinc és haverjai már nem tudják, hogy milyen luxusjachtot vásároljanak, vagy éppen repülőt. Ez mind nem termelő tevékenység.
Ez csak egy ember, de mondhatnám a többi nagy ilyen potentátot, akiknek Dubajtól kezdve Marbelláig ott vannak az ingatlanjaik, például a Tiborcz nevűt, a nemzet vejét. Ingatlanspekulációval foglalkozik többek közt. 2023-ban Csehország egy főre jutó nemzeti jövedelemtermelése átlépte a 33 ezer eurót, Magyarországé megvan 22 ezer euró körül, vagyis 11 ezer euróval magasabb nemzeti jövedelmet termel Csehország, mint Magyarország. Mindkét ország közép-európai volt szocialista ország, és az Unióba történő belépésünkkor a csehek előnye Magyarországgal szemben százalékos arányban olyan 10 százalék körül volt, most ez 30 százalékra nőtt.
– Tegyük fel, hogy holnaptól mindent jól csinálnának. Mennyi idő kellene ahhoz, hogy ezt a leszakadásunkat ledolgozzuk?
– Körülbelül két évtized. 15–20 év.