SZEMPONT
A Rovatból

Ranschburg Zoltán: Számomra is érdekes, hogy Orbán mennyire nyíltan beszél arról, hogy gondok vannak

A miniszterelnök azt mondta, benne van az erdőben, és bár hisz a győzelemben, már kevesebb egyéni választókerületet tart nyerhetőnek. Fordíthat-e a Fidesz, miután a Medián a pártot választani tudó biztos szavazók körében 20%-os Tisza előnyt mért? Erről beszélgettünk.


Orbán Viktor szerda este arról beszélt, „benne van az erdőben”, és „már a saját felméréseiket is kétkedve olvasgatja”. Mindezt a Medián friss számaira reagálva közölte, amiket szerinte nem lehet komolyan venni. Ebben a pártot választani tudó biztos szavazók között 20%-os előnyt mértek a Tisza javára, a teljes népességben is 11%-kal előzte meg az ellenzéki párt a Fideszt. A Nézőpont azonnal kihozta saját eredményeit, amik szerint továbbra is stabil a kormánypárt előnye. A miniszterelnök pedig közölte, a győzelemhez azokat is mozgósítani kell, akik nem mennének el szavazni, ha nem kopogtatnának be hozzájuk.

A kormányoldal reakció azt mutatják, a Fideszt is érzékenyen érinthették a választások előtt alig hat héttel mért Medián-adatok. Hann Endre és több politikai elemző is úgy látja, a választás eldőlni látszik, már ha a kormány betartja a demokratikus játékszabályokat. A kormány közben bejelentette, katonákat és rendőröket vezényelnek a magyar energetikai infrastrúra védelmére, amit ukrán támadás fenyeget. Magyar Péter válaszként figyelmeztetett, nehogy önmerényletre készüljenek. Valóban ennyire ledolgozhatatlan már a Fidesz hátránya? Fordíthat-e ezen a kormánypárt, ha még tovább fokozza a háborús veszély hangoztatását vagy jobban mozgósít? És mi a helyzet a többi párttal? Ranschburg Zoltán politikai elemzőt kérdeztük.

— Ezeket az eredményeket már a gödi botrány és hálószoba-ügy után mérték. A lejárató kampányok nem hatásosak?

— A hálószoba-ügy érdekes, mert még mindig nem tudjuk, hogy mi az ügy. Valójában azon túl, hogy megjelent egy oldal, még semmi konkrétumot nem láttunk. Ebben az esetben Magyar Péter közzétett egy videót, ahol ő a saját oldaláról megmagyarázta, hogy mit láthatunk majd esetleg egy videón. De ennél többet nem tudunk, tehát ez még persze gyűrűzhet. De én úgy látom, hogy annak ellenére, hogy nagyon aktívan folyik a kampány, érdemi elmozdulások nagyon nem történtek; illetve történt elmozdulás, de csak a Tisza irányába. Tehát a Fidesznek nem sikerült megállítani a Tisza népszerűség-növekedését.

A február kulcsfontosságú volt ebből a szempontból, hiszen a hónap elején elkezdtek érkezni azok a pénzügyi juttatások, amelyekhez, én azt gondolom, hogy a Fidesz nagyon komoly reményeket fűzhetett.

Itt a fegyverpénzre gondolok, a 14. havi nyugdíj részletére és így tovább. De ennek a hatása nem látszik ezekben a Medián-számokban.

Ez mindenképp egy nagyon-nagyon komoly probléma a Fidesznek. Én most először gondolom azt, hogy itt tényleg... Nem akarom azt mondani, hogy eldőlt a választás, de most már csak valami egészen földcsuszamlásszerű dolognak kellene ahhoz történnie, hogy ez megfordulhasson.

— Mi fordíthatná meg ezt a trendet?

— Fogalmam sincs. Ha ezek a Medián-számok így stimmelnek, akkor... nem tudom. 2022-ben nem láttuk előre, hogy Oroszország le fogja rohanni Ukrajnát. Ez nyilván alapvetően megváltoztatta a kampány utolsó bő másfél hónapját. Valami hasonló, földcsuszamlásszerű esemény persze most is történhet, de a különbség akkor is óriási. Mert hogy olyasmi tud-e történni, ami alapvetően megingatja azokat, akik a Tisza Pártra voksolnának, és a Fidesz felé terelné azokat, akik jelenleg a bizonytalanok közé tartoznak, az előfordulhat, de én nem tudom, hogy minek kell történnie ehhez.

Az is igaz azonban, hogy egy számsor nem számsor.

Nem a Medián mai adataiból kell kiindulni, hanem meg kell nézni, hogy mit mért a Medián az előző hónapokban, és meg kell majd nézni azt is, hogy a többi kutatóintézetnek lesznek-e legfrissebb számai, amelyek már a február hónap eseményeit is figyelembe veszik, tehát amelyek február második felében, végén készültek, akkori adatfelvétellel. Ha ezeket megnézzük, akkor nem csak az az érdekes, hogy most hogy áll a Tisza és most hogy áll a Fidesz, hanem az látszik, hogy egy hónapok óta tartó trendről van szó, ami a Fidesz stagnálását, esetleg enyhe gyengülését és a Tisza erősödését mutatja.

Ezt a hosszú folyamatot kellene valahogy megfordítani, nem a mai állást. És ez az, ami miatt ennyire nehezen látom, hogy mi lehet az, amit még be tud vetni a Fidesz.

Főleg úgy, hogy ugye már aktívan zajlik a kampány. Tehát most már nem arról van szó, hogy Magyar Péter pörög az online térben, és mindenki rá figyel, és a Fidesz meg közben morfondírozik, hanem folyamatosan zajlik az oda-vissza küzdelem a két nagy párt között. Orbán Viktor személyesen országot jár, gyakorlatilag minden nap megszólal valahol, tele van vele az összes hírmagazin, híradó és minden egyéb hírforrás. És még így sem sikerült ezen a trenden változtatni. Szerintem ezt így, ebben a kontextusban érdemes nézni. Innen nézve mondom azt: fogalmam sincs, mi lehet az, ami még ezt meg tudná változtatni.

— Nem gyengíti Orbán Viktor a saját pozícióit azzal, hogy az országjárása gyakorlatilag titkosított, míg Magyar Péter nyilvánosan hirdeti meg, hol lép fel, akár egy nap több helyen is?

— Ami az országos nyilvánosság szintjét illeti, azt gondolom, hogy Magyar ettől láthatóbb, jobban fel lehet rá készülni. Azért nyilván Orbán Viktor szerepléseiről is kapunk híreket utólag. De az biztos, hogy Magyar Péternek a személyes elérése nagyobb.

— A mérés szerint a fideszes tábor bizonytalanabb, amit nézhetünk úgy is, mint mozgósítási tartalékot. De azt is jelentheti, hogy ha több kutatás is megerősíti ezt a trendet, hogy elérkezünk most már egy lélektani ponthoz, amikor a bizonytalanok elkezdenek a vélhető győztes, a Tisza felé áramlani. Melyik a hihetőbb magyarázat?

— Az, hogy a Fidesz szavazói kevésbé aktívak, nem új jelenség; ezt nagyon régóta mutatják a kutatások. Ezért van az, hogy a Tisza jellemzően jelentősen nagyobb arányban vezet a biztos szavazó pártválasztók között, mint a teljes népességben. Tehát többen mondják a Tisza szavazói közül, hogy biztosan el is mennének szavazni; azaz az ő esetükben a mozgósítottság szintje magasabb. A Fidesz-közeli elemzők nagyon szeretik ezt úgy értelmezni, hogy a Fidesznek több a tartaléka, és ebben valamennyi igazság van is, bár nagyon sok tekintetben szerintem lehet ezzel vitatkozni, hiszen nagyon meglepődnék, ha Orbán Viktor egy évvel ezelőtt azt gondolta volna, hogy de jó lesz nekünk, ha csak mondjuk 80 százaléknyi a mozgósítottságunk, és nem 90. Nem hiszem, hogy ez a helyzet. Igazából két különböző feladat áll most a Tisza és a Fidesz előtt.

A Fidesz dolga az, hogy a kevésbé aktív választói mozgósítottsági szintjét növelje, őket aktivizálja, hogy mindenképpen elmenjenek szavazni.

A Tiszánál nem nagyon van már hova fokozni: majdnem 100 százalékon áll azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy el is mennének a Tiszára szavazni. Az ő esetükben az a kihívás, hogy ezt a szintet fenntartsák április 12-ig. Valójában ugyanis az a lényeg, hogy a választás napján érje el a maximumát a mozgósítottság. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a Tisza előtt álló kihívás ebből a szempontból jóval kisebb. A tiszás mag nagyon aktív, a választóik nagyon aktívak, aminek nyilván kedvez az (és ezt a kutatások is igazolják), hogy egyre nagyobb lehetőség van a kormányváltásra, a rendszerváltásra. Ez önmagában is olyan tényező, ami fenntarthatja ezt a mozgósítottsági szintet. A Fidesznél nem tudom, meddig lehet fokozni azt az aktivitást, ahol most állnak. Nyilván ez az elképesztő háborús őrület, ami kezd beindulni megint a Fidesz részéről, és az egyre agresszívabbá és konfliktusosabbá váló kommunikáció Ukrajna kapcsán ezt a célt szolgálja. De még ha a fideszes szavazótábor mozgósítottsága magasabbra is nőne, az sem lenne elég.

A Fidesznek az is kell, hogy a bizonytalanok közül tudjon maga felé terelni újabb választókat a félelemkeltéssel, azzal az üzenettel, hogy a Fidesz az egyedüli párt, amely képes biztonságot nyújtani az állampolgároknak.

Számomra kérdéses, hogy sokan vannak-e azok, akik hitelt adnak ennek az üzenetnek, illetve azok az emberek nincsenek-e már most a Fidesz mögött.

— Az országot elárasztották a Fidesz, a kormány és a hozzájuk köthető szervezetek plakátjai. Ez az egyszólamú, háborús veszélyre épülő stratégia elég lehet a Fidesznek a helyzet korrigálására?

— Ez az, amivel kapcsolatban az előbb azt mondtam, hogy vannak kétségeim, mennyire tud ez még eredményes lenni. Nem csak azért, mert négy éve, a 22-es kampányban már ugyanerre épített a Fidesz, és még a 2024-es EP-kampányban is, hanem azért, mert nagyon régóta folyamatosan zajlik a háborús riogatás. Nincs olyan érzése a választónak, hogy na most berobbant a kampány, most aztán jönnek a kampányplakátok. Több olyan hirdetőfelülettel találkoztam én magam is, például üres telkek előtt álló hirdetőtáblákkal, ahol faltól falig arról szólnak a plakátok, hogy Von der Leyen és Zelenszkij dróton rángatja Magyar Pétert, és Magyar Péter kiszolgálja a brüsszeli érdekeket. Ez nem új dolog. Szerintem ehhez nagyon-nagyon hozzászoktak már a választók.

Nem tudom, mekkora újdonságerővel tud még bírni az, ha még további plakáthelyekre is kikerülnek hasonló hirdetések.

Ezt én különválasztanám a politikusok hirdetéseitől. A Tisza elmondta, hogy óriásplakátokat nem fognak kihelyezni, viszont az egyes politikusaikat, az OEVK-ban induló jelöltjeiket fogják hirdetni. Nyilván ennek van egy ismertségi oka: egyszerűen el kell érni, hogy a sokszor helyben kevésbé ismert, újonc tiszás jelöltek névismertsége terjedjen, egyre többen tudják, kik a tiszás jelöltek. Ezen a szinten nyilván a Tisza is jelen lesz. Ami magukat az üzeneteket illeti, tehát ami nemcsak a politikusok ismertségére vonatkozik, hanem a politikai üzenetekre, ott a Tisza eddig is nagyon eredményes volt óriásplakátok nélkül, a Fidesz pedig mindig is operált ilyenekkel. Nem tudom, nehezen látom magam előtt, hogy most akkora óriási robbanás lesz ebben a típusú közterületi kampányolásban, ami alapvetően megváltoztatná az eddigi viszonyokat.

— Ha ennyire nyílik az olló, a Fidesz gondolhatja-e úgy, hogy mégiscsak ki kellene állni egy miniszterelnök-jelölti vitára?

— Egy miniszterelnök-jelölti vita mindig a kihívó számára jelent előnyt, hiszen egy szintre kerül a kihívottal, az inkumbens miniszterelnökkel; számára lehet ez igazán eredményes. Ha a Fidesz azt gondolja, hogy nagyon nagy hátrányban van, én akkor is nehezen tudom elképzelni a vitát. De azért pár hónappal ezelőtt sokkal egyértelműbben mondtam volna nemet erre. Most is azt gondolom, hogy valószínűbb, hogy nem fog sor kerülni a miniszterelnök-jelölti vitára, mert ez egyértelműen a gyengeség beismerése lenne. De jobban nem látok bele.

— A független és a kormányközeli közvélemény-kutatók mintha másik valóságban élnének. Most, hogy alig 40 nap van a választásokig, kockáztathatja-e bárki a hitelességét azzal, hogy a valóságtól durván eltérő adatokat közöl?

— Egyfelől ez valóban kérdés lehet, viszont másfelől azt gondolom, hogy ezért is fontos különbséget tenni az egyes pártoktól függő és a valóban a piacról működő közvélemény-kutatók között. Egy, a kormánytól vagy a kormánypártoktól függő kutatóintézetnek vagy think tanknek nem az a sikerszempont, hogy jól eltalálja a számokat; tőlük nem ezt várják el. Ami azt is jelenti, hogy nekik ebben az értelemben nem kell majd elszámolni, vagy nem igazán kell elszámolni a számaikkal. A közvélemény felé nyilván valamilyen magyarázatot kell majd adni, de az nem jelenti azt, hogy politikai megrendeléseket ne kapnának a jövőben.

Egy piacról működő közvélemény-kutatónak ebből a szempontból sokkal óvatosabbnak kell lennie, mert náluk nyilván, ha nagyon mellélőnek, ha valami óriási hibát követnek el, amit nem lehet megmagyarázni, akkor annak hatása lehet egyszerűen arra, miből fognak megélni a jövőben.

Tehát ez egy fontos különbség. Egyébként, ami a tendenciákat illeti, azokban még a kormányközeli kutatóintézeteknél sem nagyon más a helyzet, mint a függetleneknél. Nyilván a számok maguk mások, de náluk is, ahol azért a Fidesz vezet, ott is a két párt közeledését mutatják már régóta. Ott is csökken a különbség a Fidesz és a Tisza között. El tudom képzelni, hogy valamilyen magyarázatot utólag szőnének arra, ha nem az ő számaiknak megfelelő eredmény jönne ki, de hát ezt persze nyilván mindenki megteszi.

— Orbán Viktor nemrég elismerte, hogy a pesti agglomerációban nehéz helyzetók van. Ez azt jelenti, hogy a választókerületi átrajzolás, a gerrymandering hatástalan lett?

— A gerrymanderingnek van hatása, nyilván ezért is csinálják, de önmagában nem dönt el egy választást; lehet hatása rá, de ez csak egy a sok tényező közül.

Az számomra is érdekes, hogy Orbán mennyire nyíltan beszél arról, hogy gondok vannak.

Én azt hiszem, hogy itt most az a fontos, és ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre fontosabbá válik, hogy érezzék a fideszes szavazók, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy nem mennek el szavazni. Ez egy érdekes probléma a Fidesznél, ami már régóta megvan: egyszerre kell kétféle üzenetet kommunikálniuk. Az egyik a magabiztosság, a másik pedig az, hogy óriási a tét, muszáj elmenni. Figyelemreméltó volt, hogy még az évértékelőjében Orbán mennyire magabiztosan beszélt; ott fel sem merült, hogy ez nyitott kimenetelű választás lenne. Bár előtte is és azóta is több helyen célzott rá, hogy valójában korántsem tartja ezt megnyert választásnak. Én azt hiszem, hogy itt ez a legfontosabb üzenet minden választókerület irányába. Úgyhogy mondom: a gerrymanderingnek lehetett hatása, biztos, hogy okkal került sor ezekre, de hát változtak azóta az idők.

— Nézzük a kispártokat. A Mi Hazánkat befutóra mérik, de a DK-nak a jelek szerint az aláírásgyűjtés is nehezen megy. Okozhat-e meglepetést a Mi Hazánk azzal, hogy mérleg nyelveként hatalomra segíti a Fideszt?

— Erre az utóbbi kérdésre azt tudom mondani, hogy előfordulhat, de nem akarok eredményeket tippelni. Nyilván a matematikai lehetőség megvan rá, tehát ez előfordulhat. És valóban a három még játékban maradt kispárt közül a Mi Hazánk tűnik a legesélyesebbnek. Ha megnézzük a korábbi választási eredményeiket: a Mi Hazánk környékén volt egy viszonylag stabil, olyan hat százaléknyi választói réteg, amely leadta a szavazatát a pártra. Most ez nagyon érdekes helyzet lesz, több okból. Egyrészt, ha nagyon a bejutási küszöbön egyensúlyoz a Mi Hazánk, akkor nem érzik-e a választói, hogy inkább biztosra mennek, és átszavaznak olyan pártra, amelyik biztos bejutó. Ez az egyik. Azért ennél általában elkötelezettebbek a Mi Hazánk-szavazók. Akkor viszont az a kérdés merül fel, hogy a Mi Hazánk szavazói inkább a Fideszt támogatnák-e, vagy inkább a kormányváltást? Mert az a nagyon érdekes helyzet, és ezt Szabó Andrásék tavaly év végi, nagymintás közvélemény-kutatásából szűrtem le, hogy

a Mi Hazánk-osok között elég magas azoknak az aránya is, akik kormányváltást szeretnének.

Nyilván nem a Tisza lenne az elsődleges választásuk, hanem a Mi Hazánk. De nem rajongói a Fidesznek. Emellett viszont sokan vannak, akiknek mégiscsak a Fidesz a másodlagos preferenciája. Tehát ha átszavaznak a Mi Hazánk-szavazók, számomra nem teljesen egyértelmű, hogy az fideszes szavazatként konvertálódik át. Úgyhogy ezt még meglátjuk. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy a Fidesznek lehet a Mi Hazánknál nagyobb tartaléka. Ha ez viszont igaz, akkor a Mi Hazánk-szavazóknál az merül fel, hogy ha azt látják, hogy bajban a Fidesz, akkor nem gondolják-e azt, hogy inkább átszavaznak a Fideszre. Ezt azt hiszem, ezt április 12. előtt nagyon nehéz megmondani. Egy közvélemény-kutatásban, ahol megkérdezik, melyik a preferált pártja, melyik pártra szavazna egy elméleti helyzetben, ha most lennének a választások, azért könnyebben mondja az ember a saját valós pártpreferenciáját, minthogy utána effektív döntést kelljen hoznia erről. Tehát itt további spekulációba nem mennék bele. Ami a DK-t és a Kutyapártot illeti: igen, nagyon jól látszik, mennyire küzdeniük kell.

— Mi a helyzet az örök dilemmával: mi van, ha a régi ellenzéki jelöltek, mint Hadházy Ákos vagy Tordai Bence, annyira megosztják a szavazatokat, hogy nevető harmadikként a Fidesz fut be egyéniben? Ezen múlhat a választás, vagy a Tisza kétharmada?

— Megint csak azt mondom, hogy a matematikai esélye nincs kizárva, de kevés esélyt látok rá. Elsősorban azért, mert azokban az OEVK-kban, ahol erős, tiszán kívüli, régi ellenzéki jelöltek vannak, ott a Tisza borzasztóan erős. Ezek túlnyomó többségben budapesti OEVK-k.

Nagyon erőn felül kellene a Fidesznek teljesítenie ahhoz, hogy nevető harmadikként fusson be, és ne csak simán harmadik helyezett legyen egy ilyen helyzetben.

Tehát nem látom igazán esélyét, hogy ezen múlna a dolog. Az előző választásokon is jellemző volt, hogy alapvetően az egyéni jelöltekre is pártszimpátia alapján szavaznak a legtöbben. Általában elég kicsi volt az eltérés a listákra és az egyéni jelöltekre leadott szavazatok száma között, ezért kicsi esélyét látom annak, hogy a régi ellenzéki jelöltek olyan mértékben vinnék el a Tisza voksait, hogy ezen múljon a Tisza győzelme. Ha ez mégis előfordulna, akkor viszont nagyon nem lennék azoknak a jelölteknek, vagy azoknak az akkor már megválasztott képviselőknek a helyében, akiken ez adott esetben elúszott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt” – Magyari Péter Orbán búcsú nélküli távozásáról
Az újságíró egy Facebook-posztban kommentálta azt, hogy Orbán Viktor nem vesz részt az utolsó EU-csúcsán. Magyari szerint „Európa önjelölt fenegyereke” nem búcsúzik, „csak eltűnik csendben.”


Magyari Péter újságíró a Facebook-oldalán kommentálta a hírt, Orbán Viktor miniszterelnök nem vesz részt a következő európai uniós csúcstalálkozón.

Mint írja, a megszokott eljárás, hogy a Tanács a leköszönő tagjait kedves gesztusokkal búcsúztatják. Mivel Orbán a legrégebbi tagja a testületnek, normális esetben külön elköszönne tőle az elnök a csúcstalálkozót záró sajtótájékoztatón.

Példaként említi, hogy még Mateusz Morawieckitől is normálisan elköszöntek 2023 őszén, pedig Magyari szerint a Tanács tagjainak többsége nem titkolta, hogy megkönnyebbült a lengyel kormányfő választási veresége után. Az újságíró úgy fogalmaz, „a búcsú a szokásosnál fagyosabb volt, de méltóságteljes.”

Amikor Angela Merkel már leköszönő kancellárként az utolsó ülésén vett részt, Magyari felidézése szerint az akkori elnök többek között ezt mondta róla: „Olyan lesz nélküle a testület, mint Párizs az Eiffel-torony nélkül, de a lelke és a tapasztalata velünk marad”.

Hasonlóan méltóságteljes volt a holland Mark Rutte búcsúja is, aki 14 év után vett részt élete utolsó ülésén. Az újságíró szerint bár Rutte is „nagy vétózó volt, nagyon nehezen adott pénzt a közösbe, de méltósággal és tisztelettel búcsúztatták.”

Magyari Péter kiemeli, hogy Merkel és Rutte mellett ebben a században csak Orbán Viktor volt a Tanács tagja több mint 10 évig. Azonban, mint írja, a miniszterelnök „mégsem búcsúzik, csak eltűnik csendben.”

„Európa önjelölt fenegyereke, a fokossal a többiekre rontó, a Brüsszel elfoglalását ígérő harcos nem vállalta, hogy ott legyen az utolsó ülésén. Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt hosszú éveken át”

– jegyezte meg posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Ellátásbiztonsági zavar nem lesz, de a védett ár helyett áfa-csökkentés kell az üzemanyagoknál
Sok autóst aggaszthat, hogy a kőolajtartalék 80 százaléka elfogyott a híradások szerint. Az energetikai szakértő szerint mindez a védett ár miatt van, ami helyett azonban létezik más megoldás, amivel ugyanilyen alacsonyan, vagy még alacsonyabban tarthatnák az üzemanyagok árát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 16.



Riasztó hírek láttak napvilágot arról, hogy a magyar stratégiai üzemanyag-készlet 20 százalékra apadt. Orbán Viktor és Magyar Péter energiaválságról beszél, miközben a leendő miniszterelnök szerint a mostani kormánytól semmilyen tájékoztatást nem kapnak. A Tisza elnöke többek között ezzel indokolta, hogy minél előbb össze kell hívni az új országgyűlés alakuló ülését, és meg kell alakítani az új kormányt. Magyar Péter arról is beszélt, hogy a lehető legalacsonyabb árat biztosítanák az autósoknak, de megkerülte azt a kérdést, fenntartanák-e a jelenlegi védett árat. Ehelyett a lengyel példát hozta fel, ahol ÁFA csökkentéssel még a mostani magyar áraknál is olcsóbban árulják a benzint és a dízelolajat a kutakon, annak ellenére, hogy a világpiacon még mindig az egekben vannak az árak az iráni háború miatt.

Kifogyhat-e az üzemanya a benzinkutakon? Meddig fenntartható a választási kampány idején fenntartható védett ár? És mire számíthatnak az autósok, ha az új kormány kivezeti? Erről beszélgettünk Holoda Attila energetikai szakértővel.

— Erősen fogyóban vannak a kőolajtartalékok, körülbelül 20 százalékra apadtak le. Mit jelent ez a 20 százalék?

— Ez törvény alapján működik: a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség feladata, hogy biztonsági készletet tartson a következő termékekből: nyerskőolaj (tehát feldolgozásra alkalmas nyerskőolaj), benzin, dízel, kerozin és földgáz. A földgáznál van még egy úgynevezett különleges készlet is; ez korábban egy normál kereskedelmi mennyisége volt a Szőreg-1 tárolónak, de 4-5 évvel ezelőtt a kormány átminősítette ezt a részt, és most már különleges készletnek hívják. Azt szoktam mondani, hogy Magyarországon alapvetően földgáztárolóból elég sok készlet áll rendelkezésre, de a nyersolaj- és a feldolgozott termékkészlet nagyjából megfelel a Nemzetközi Energiaügynökséghez tartozó országok által elhatározott, 90 nap körüli tartaléknak.

Egészen decemberig-januárig még én magam is azt mondtam, hogy körülbelül 96 napra elegendő ilyen tartalékunk van, ami három hónapot jelent.

Csakhogy ennek a készletnek, tehát a biztonsági készleteknek, az a feladata, hogy amennyiben valamilyen ellátási zavar van, akkor ezt be lehessen vetni. Például amikor a Druzsba-vezeték leállt a robbantást követően, akkor a MOL kérte, hogy ebből a nagyjából 650 ezer tonnányi nyersolajkészletből szabadítsanak fel 250 ezer tonnát. Így amíg megérkezik az Adrián az általuk megrendelt, nem orosz típusú olaj, addig is van miből dolgozni. De a készleteink nem is emiatt apadtak le annyira, hanem amikor a Hormuzi-szoros lezárása miatt hirtelen felszaladtak a nemzetközi árak, és akkor még a magyar forint sem volt ilyen remek állapotban, a kormány rádöbbent, hogy hirtelen komoly üzemanyag-áremelkedés következne be. Ezt szerették volna elkerülni, hiszen a választások előtt nem jön jól egy ilyen emelkedés.

Úgy gondolták, és ezt be is jelentették, hogy az általuk bevezetett úgynevezett „védett ár” kategória fedezete az lesz, hogy a stratégiai készletben lévő benzint és dízelt felszabadítják.

Ezzel tudnak spórolni, hiszen ezeket még korábbi, alacsonyabb áron szerezték be, azaz a nyilvántartási értékük jóval alacsonyabb, mint a most előállított készleteké. Gondolom, azt remélték, hogy ez majd szépen kitart a választásokig, aztán a választás után, amikor érzik, hogy ez kifogyóban van, bejelentenek valamilyen másfajta tompítást. Én akkor is elmondtam, amikor ezt bevezették, bár nem sokan figyeltek rá, hogy nem ezt kellett volna tenni. Ez újból egy beavatkozás a piaci folyamatokba, ami szabályozza a kereskedelemben elérhető mennyiséget.

Ilyenkor az importőrök azonnal megtorpannak és kivonulnak az országból,

nem hoznak be elegendő importárut. Ráadásul ez azért is okoz problémát, mert a MOL nem tudja teljes kapacitással üzemeltetni a százhalombattai finomítót. Tavaly ősszel volt az az ominózus baleset, amikor az AV-3-as sor, tehát az atmoszférikus desztillációs torony gyakorlatilag megégett. A javítása, legalábbis a MOL ígéretei szerint, valamikor 2026 őszére lesz esedékes. A finomító tehát egyelőre nem tud teljes kapacitással működni,

a kormány mégis bevezette ezt az intézkedést, nyilván kampányeszközként, mondván: „jó lesz ez, kihúzzuk valameddig”.

És elkezdett apadni ez a készlet. Ráadásul ilyenkor indulnak a mezőgazdasági munkák. A mezőgazdasági nagyvállalkozók, akik saját tartályparkkal, tárolási lehetőséggel rendelkeznek, mit szoktak csinálni, amikor ilyen kedvező ár van, mint a 480 forintos ársapka idején vagy a most 615 forintban maximált dízelárnál? Szépen elkezdenek felvásárolni nagy mennyiséget, mondván, ki tudja, hogyan alakul később az üzemanyagok ára. Ez azt is jelentette, hogy a fogyasztás meghaladta a tavaszi időszakra jellemző mértéket, ami havonta körülbelül 320 ezer tonna dízelolaj és 120 ezer tonna benzin. Jóval nagyobb volt a kereslet, mint amire számítottak, és a készletek nagyon erősen leapadtak. Így a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség honlapján jelenleg az látszik, hogy már csak 44 napra elegendő a készlet. Ez drasztikus csökkenés.

Ráadásul, ha megnézzük a számokat, azonnal látható, hogy a nyilvántartott, olcsóbb árú készletek már nem tudják fedezni a havi fogyasztást. Vélhetően a hónap vége előtt el fognak fogyni.

Ezt nyilvánvalóan mindenki tudja. Ugyanakkor vannak információim a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségtől, akik jelezték, hogy már elkezdték a visszapótlást.

— Hogyan is történik ennek az értékesítése?

— Vannak nagykereskedők Magyarországon, például a MOL, de mások is, akik hozzáférést kapnak ehhez az úgynevezett védett árú készlethez, és az ő feladatuk ellátni a benzinkutakat. Ezek a nagykereskedők, teljesen jogosan azt csinálták, hogy a számukra kiutalt készletet ki is fizették. Azaz azokban a nagy tartályokban, ahol ezek a feldolgozott üzemanyagok vannak, fizikailag több van, mint amennyi a nyilvántartásban szerepel. Amit ugyanis a nagykereskedő kifizetett a szövetségnek, azt az MSZKSZ már kivezeti a saját készletéből. Egy kicsit ellentmondásos,

nem teljesen átlátható a helyzet, mert még több ott az üzemanyag, mint ami a nyilvántartási számokból látszik, csak nem tudjuk pontosan, mennyivel.

A szövetség jelezte, hogy a nagykereskedők, akiknek feladatuk visszapótolni az általuk alacsonyabb áron igénybe vett üzemanyagot, már elkezdték ezt. Olyan információval rendelkezem, hogy április 13-án már 57 napra elegendő készlet volt. Sőt, azóta kapott pontosítás szerint arra törekednek, hogy a hónap végére nagyjából 65-70 napos készletet töltsenek vissza. Csak az már nyilván egy magasabb árú üzemanyag lesz, ami nem alkalmas arra, hogy a kormány által elképzelt védett árat finanszírozza.

— A MOL korábban az Adria-vezeték kapacitását vitatta. Mi volt ennek a hátterében?

— Ezt a kapacitást a MOL mindig is vitatta. Azt mondták, hogy az átadási kapacitás nem elég, mert nekik napi 44 ezer tonna szállítására lenne szükségük, a vezeték pedig ennyit nem tud. A horvátok persze állították, hogy de, tud annyit. Egyébként meg nem is kell, hogy ennyi szállítás legyen, mert nincs az a finomító, ami folyamatosan csúcskiterheléssel működik. Sőt, az a két finomító, amiről folyamatosan azt hallottuk, hogy évi 14 millió tonna olajra van szükségük, soha az életben nem dolgozott fel ennyit egy év alatt. Egyszerűen nem volt rá akkora igény.

— Tehát az ellátás nem került veszélybe, érkezik kőolaj?

— Igen, el tudja látni az országot, érkezik kőolaj.

Amikor a Druzsba-vezetéken bekövetkezett a baleset, a MOL, ahogy az egy professzionális cégtől elvárható, vásárolt tengeri úton szállított, nem orosz eredetű olajat.

Elsősorban észak-afrikai területekről, Líbiából, Egyiptomból, illetve az Amerikai Egyesült Államokból, és volt benne szaúdi olaj is, de olyan, ami már a tengeren volt, amikor megvették. A horvát szállítócég, a JANAF tájékoztatása szerint nagyjából másfél-két hete a MOL jelezte, hogy kilenc tanker fog érkezni. Akkor a JANAF már azt mondta, hogy négy meg is érkezett, és elkezdték a lefejtését és átszivattyúzását Százhalombatta irányába. Az elkövetkező időszakban megérkezik a maradék öt is.

Azaz kapunk olajat rendesen. Egy probléma van vele: ez az olaj most drága, mert a világpiaci ár nagyon felment. Gyorsan hozzáteszem: most az orosz olaj sem lenne olcsó.

Tehát nem azon múlik a dolog, hogy Zelenszkij visszaindítja-e a Druzsbát. Az orosz olaj ára borzasztóan felment az elmúlt időszakban. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy ami mindig olcsóbb szokott lenni, mint a Brent, az most drágább. Meg lehet nézni a tőzsdei árakon: nagyjából 110 és 120 dollár között van most az uráli olaj ára, miközben a Brent 104-105 dollár körül mozog. Jelenleg tehát az orosz olaj még csak nem is olcsó. Persze ettől még igaz, hogy a MOL orosz olajat szeret finomítani, mert arra van optimalizálva a technológiai folyamata: arra a kénes olajra, arra a viszkozitásra, arra a sűrűségre. Ráadásul az orosz olaj dízeltartalma magasabb, mint például a Brenté. Csakhogy a MOL által vásárolt úgynevezett könnyű arab olajnak, ami Líbia térségéből is érkezik, ugyanolyan magas a dízel- és benzintartalma, mint az orosznak, csak éppen nincs benne kén, tehát kevesebb vele a probléma, nem kell kénmentesíteni. Viszont drágább.

— A leendő miniszterelnök, Magyar Péter azt állítja, hogy a kormány a háború elején, amikor még 65 dollár volt az olaj, akkor is az orosz olaj újraindulását várta, és nem vásárolt eleget a nem orosz fajtából, amit most kell a 100 dollár fölötti áron pótolni.

— Ez így van. Amikor 65 dollár volt a Brent olajár, akkor az orosz olaj ára 48 volt. Nyilván azt vásárolták, ezt én sem vitatom. Az, hogy megvették azt a kilenc tankert, még a háború előtti információ volt. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek a kereskedők, akik az olajat eladják, nagyon ravaszak.

Kitört a háború, és hiába volt már egy lekötött szerződésük valamilyen áron, közölték, hogy „jó, akkor még plusz öt dollár”, aztán „plusz huszonöt dollár”.

Borzasztóan kihasználják a vevő szorult helyzetét: „oké, tudom, hogy megállapodtunk, de nekem most egyéb költségeim merültek fel, meg máshol talán jobban el tudom adni, tegyél még rá”. Durva piaci alkudozás folyik. Tehát miközben a MOL valóban vásárolt korábban, a nagyjából 70-75 dolláros áron, most arra kényszerül, hogy ha továbbiakat akar venni, azt csak a drága olajból tudja megtenni.

— Mi lehet a megoldás, ha a készletek kifogynak?

— Jelenleg a védett áron értékesíthető benzinből kevesebb volt nyilvántartva, mint amennyit az ország egy hónap alatt fogyaszt. Ezért mondom, hogy nagy valószínűséggel az ügyvezető kormány rá fog szorulni, hogy ezen változtasson. Az új kormány képviselői bejelentették, hogy ők nem ezt tették volna, hanem az adótartalomhoz nyúltak volna hozzá. Ettől a kormány úgy tartózkodott, mint macska a forró kásától: mindig mindenkire áthárított mindenféle költséget, csak a saját bevételeit nem akarta csökkenteni. Nem nyúlt hozzá sem az áfához, sem egyéb adótételekhez, miközben a költségvetési hiányuk már így is az egekben van a tervezetthez képest. Pedig ha a kormány segíteni akarna a lakosságon, mondhatná, hogy egy hónapra 5 százalékra viszi le az áfát, átmenetileg mentesíti a kiskereskedőket a különadótól, és felfüggeszti a szénhidrogén-készletezési díjat is.

Akkor legalább a védett árnak megfelelő szinten, sőt, számításaim szerint annál olcsóbban tudná adni az üzemanyagot.

Mondhatná, hogy „majd látjuk, hogyan alakul a nemzetközi helyzet”, és később lépcsőzetesen visszaemelné az adókat. Ezt csinálta Nyugat-Európa jelentős része is, ahol felfüggesztették például a jövedéki adót, vagy akár az áfát is levették, hogy segítsenek a polgáraiknak. A magyar kormány viszont mindig valamilyen trükköt keres, ahelyett hogy az adócsökkentés eszközével élne.

— Tehát nem lesz ellátási zavar, de az árak emelkedni fognak?

— Ellátásbiztonsági zavar nem lesz, nem ez a szűk keresztmetszet. De abban biztos vagyok, hogy ha bármelyik kormány, akár a mostani ügyvezető, akár az új, nem nyúl hozzá az adótartalomhoz, akkor nem fogják tudni tartani az alacsonyabb árat a stratégiai készletből. A készletben lévő olcsó termék ugyanis ki fog fogyni. Lesz ugyan stratégiai készletünk, csak az már drágább lesz, tehát nem segít abban, hogy pénzügyi fedezetként bevonhassa a kormány.

Tehát valamilyen áremelés fog bekövetkezni, ha az adókhoz nem nyúlnak hozzá. Ha viszont hozzányúlnak, akkor erőteljesen lehet mérsékelni az üzemanyagok árát, éppúgy, ahogy Európa más országai is teszik.

Ráadásul akkor nem kellene különbséget tenni, hogy „külföldiek igen, magyarok nem”, hanem mindenkire érvényes lenne.

— És a költségvetés ezt elbírná? Honnan lenne fedezet az adócsökkentésre?

— Én nem vagyok költségvetési szakember. Csak azt látom, hogy mennyit költöttek el propagandára az elmúlt időszakban. Az bőven fedezi. Ha mostantól nem költenek propagandára, ahogy azt a leendő kormányfő is ígérte, akkor ez simán megoldható, már csak abból is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András a NER-propagandistákról: „Nincs bocsánat, viseljék a következményeket”
Rácz András egy Facebook-posztban fejtette ki, hogy a NER-propagandistáknak nem jár megbocsátás a tetteikért. Szerinte a felelősségre vonás elmaradása azt üzenné, hogy a gyűlöletkeltésnek nincsenek következményei.


Rácz András a Facebookon fejtette ki véleményét arról, mi és hogyan legyen a NER után, különös tekintettel a megbocsátás és az elszámoltatás kérdésére. Álláspontja szerint azoknak, akik tudatosan vettek részt mások életének tönkretételében, nem jár bocsánat, mert ha a tetteik következmények nélkül maradnak, a történelem megismételheti önmagát.

Rácz András szerint egy új ország felépítése mellett „nem szabad elmulasztani a tanulságok levonását sem”. Úgy látja, a NER egy olyan propaganda-apparátust hozott létre, amely emberek tízezreinek életét tette tönkre megtervezett kampányokkal. Az aktuális ellenségkép változott, de a módszerek egyre durvábbak lettek, és egyformán sújtottak tanárokat, egészségügyi szakembereket, civil szervezeteket, CEU-s oktatókat, ellenzéki politikusokat, LMBTQ+ embereket vagy független újságírókat. Ennek következményeként szerinte „sok tízezren költöztek külföldre a mocsok elől. Százak szorultak pszichológiai segítségre, és olyan is volt, aki véglegesen megtört.” Konkrét példaként említi Szabó Zsolt alezredest, akinek halálában állítása szerint a lejáratásnak tevőleges szerepe volt.

Figyelmeztet, hogy ha az újrakezdés során, 1989-hez hasonlóan, elmarad a szembenézés, akkor mindez újra megtörténhet. „Ugyanis, ha mindazok megússzák, akik ebben az egész rettenetben nevüket-arcukat adva, és/vagy vezetőként részt vettek, akkor ez azt fogja üzenni, hogy mindezt újra meg lehet tenni.”

Személyes, egyéni választ ad arra, hol húzná meg a felelősség határát.

Véleménye szerint „aki NER-es propaganda-intézményben vezető volt, annak nincs bocsánat. Aki mindebben önként, tudatosan részt vett, mindezt irányította, fejlesztette, azzal többet nem lehet szóba állni civilizált helyen.”

Ugyanígy vélekedik azokról is, akik a propagandához nevüket és arcukat adták. „A 'megafonosok' és hasonlók sorsa legyen az intő példa a jövő generációk számára, hogy ilyesmit soha többet ne lehessen csinálni.” Álláspontja szerint ezekkel az emberekkel egy civilizált ember ne fogjon kezet, ne adjon nekik állást, mert ők kiírták magukat a civilizációból. Úgy fogalmaz, „senki sem tolt puskacsövet a szájukba, hogy ezt tegyék”. Kivételt talán azok esetében tenne, akik valódi megbánást mutatnak és aktívan közreműködnek a károk helyreállításában, de mint írja, ebben sem biztos.

Másként ítéli meg viszont azokat, akik nem exponált beosztásban, például adminisztratív vagy technikai munkatársként dolgoztak a rendszerben. „Akik viszont nem exponált beosztottként, közszolgaként, adminisztratív vagy technikai munkatársként tették a dolgukat, ott óvakodnék bármiféle általános ítélkezéstől.” Szerinte a többségük tisztességes ember, akikre az új Magyarországnak is szüksége lesz.

Rácz András személyes tapasztalatait is megosztotta, hogy adatokkal támassza alá, mit jelentett a propaganda célkeresztjében lenni. Elmondása szerint egy komoly fenyegetést kapott, amit a rendőrség korrektül kivizsgált. „Az elmúlt tizenhat évben kétszer veszítettem el kutatóintézeti állást egyértelműen politikai okokból.” Hozzáteszi, mindkét alkalommal heteken belül talált új állást, de ez külföldre költözéssel vagy ingázással járt, ami egy családos ember számára sokkal nagyobb nehézséget jelentett volna.

A személyes támadásokról szólva azt írja: „Gyalázkodó üzeneteket és kommenteket szó szerint ezrével kaptam.” Emellett „hétszáznál több olyan profilt tiltottam ki a saját Facebook-omról, amelyek anyáztak, személyeskedtek, szidtak, stb.” A lejárató cikkek számolását száznál hagyta abba, ezekben a NER-média brit, amerikai, német, ukrán és Soros-ügynöknek is nevezte.

Megjegyzi, hogy viszonylag védett helyzetben volt, mivel nem volt exponált politikai szereplő, egzisztenciálisan nem volt kiszolgáltatott, és finnországi tapasztalatai révén felkészült volt az orosz stílusú propagandára. Ennek ellenére a helyzetet egyáltalán nem élte meg könnyen. A posztot azzal a személyes zárszóval fejezi be: „Szerencsém van, mert kivételesen jó név- és arcmemóriával áldott meg a sors. Mindenkire emlékszem, tényleg mindenkire. És nem felejtek és nem bocsátok meg senkinek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Jeszenszky Géza a rendszerváltásról: Én már attól féltem, hogy ezt nem érem meg
Az Antall-kormány volt külügyminisztere szerint a magyar választási eredmény véget vetett annak a korszaknak, amelyben az ország Vlagyimir Putyin szövetségese volt. Úgy véli, a TISZA-kormány visszatér a nyugati szövetségesi rendszerbe.


Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történész és nagykövet volt az ATV vendége, ahol a Tisza Párt választási győzelme volt a fő téma.

Jeszenszky Géza szerint a választási eredményt nyugaton kitörő örömmel fogadták. Az amerikai sajtóban nagyobb hír volt a magyar választás, mint az, hogy mi történik a Hormuzi-szorosban, pedig az a világ olajszállítását is befolyásolja.

„Én nem vagyok vak optimista, de a magyar jövő tekintetében ez a vasárnapi eredmény teljesen megváltoztatta az én perspektíváimat is. Én már attól féltem, hogy ezt nem érem meg” – fogalmazott Jeszenszky Géza.

Szerinte neki, akik az első rendszerváltozás aktív részvevője, előmozdítója volt, úgy tűnt, visszatérünk a rendszerváltás előtti idők világába. „De most a saját kormányunk tett bennünket Putyin első számú csatlósává. És ez most megszűnt.”

Jeszenszky Géza úgy gondolja, az oroszok most leírták Magyarországot, mert reálpolitikusak ilyen szempontból. Álláspontja szerint Magyarország helye Ukrajna mellett van, mondván: „egy 56-os nemzet Ukrajna mellett kell, hogy álljon.”

Szerint most olyan perspektíváink vannak, hogy aminben ő nemcsak új Magyarország, hanem új Európa lehetőségét is látja.

„Én azt hiszem, hogy Fico napjai, de legalábbis a Smer napjai meg vannak számlálva. A szlovákiai politikát is felbolydította ez a magyarországi siker” - fogalmazott. Szerinte  Magyarország most utat mutat a lengyeleknek követni is, így jövőre nagy többséget kaphat a mostani Európa-barát, demokrata kormány.

Optimista a szerb-magyar kapcsolatok tekintetében is. „Látjuk, hogy Vučić, a szerb elnök azért óvatos duhaj volt, nem ugrott bele abba, hogy egy ilyen mondvacsinált, nevetséges álpuccskísérlettel próbálja segíteni Orbánt, távolságot tartott.” Ahogy a cseh miniszterelnök sem ugrott bele a „patrióták” ölelő karjába. „Hogyha Szlovákiában meglesz a változás, akkor már megvan a V3, és akkor a csehek is csatlakoznak, addig pedig V2-ként a lengyel–magyar tandem fog működni” - jósolta.

Ami Horvátországot illeti, Jeszenszky Géza szerint  Plenković miniszterelnökkel már meg van alapozva a jó viszony. Ez az Adria-vezeték miatt létfontosságú. A volt külügyminiszter abban is biztos, hogy a magyar eredmény befolyásolni fogja a szlovéniai választásokat, amit még nem tűztek ki, de nem lát más lehetőséget.

Romániában pedig szerinte egy kiváló elnök van, egy magyarbarát elnök. A román külügyminiszter már meg is hívta Orbán Anitát, a következő külügyminisztert.

Úgyhogy Jeszenszky Géza szerint „óriási lehetőségünk van, hogy egy erős közép-európai blokkot hozzunk létre”, ami szerinte erősebb lehet akár a  német–francia szövetségnél is.

Az uniós forrásokkal kapcsolatban a volt külügyminiszter úgy látja, a jóindulat megvan Magyarország felé, de a Brüsszel által támasztott 27 mérföldkőnek nevezett feltételt teljesíteni kell. Úgy látja, ez nem ultimátum, hanem olyan elvárások sora, amelyeket az Orbán-kormány is teljesíthetett volna. Úgy fogalmazott, „az Orbán kormány hihetetlen felelőtlenséggel kidobta az ablakon ezeket az európilliárdokat”.

A feltételek között említette a jogállamiságot, a bíróságok függetlenségét és az egyetemi autonómia helyreállítását, és hozzátette: „ezeketnek a teljesítése, benne van a TISZA programjában.”

Arra a kérdésre, hogy ezeket a feltételeket könnyű-e teljesíteni, a volt külügyminiszter a lengyel példát hozta fel, ahol Donald Tusknak nincs kétharmados többsége, így nehezebb dolga van. Magyarországon viszont a választási eredmény egy kétharmados többséget hozott. „A kétharmaddal valóban mindent el lehet érni” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ezek nem brüsszeli, hanem magyar érdekek.

Szóba került Trump is, aki már csak „volt barátomként” hivatkozott Orbán Viktorra. A volt tárcavezető felidézte Palmerston 19. századi angol miniszterelnök híres mondását, miszerint

„nincsenek örök barátaink, nincsenek örök ellenségeink, csak örök érdekeink”.

Trump jövőjével kapcsolatban úgy fogalmazott, a volt amerikai elnök ideje meg van számlálva. Szerinte legkésőbb három év múlva eltűnik, de mostani a kongresszusi és a szenátusi többségét már most novemberben elveszítheti. Ezután Jeszenszky Géza szerint Trump „béna kacsa lesz”, mivel az amerikai szenátusnak jelentős ellenőrzése van a külpolitika felett.

Elmondta, hogy Magyar Péter többször is utalt rá, hogy a magyar forradalom 70. évfordulója remek alkalom lenne Trumpnak, „hogy jóvá tegye a saját népe előtt, a saját választói előtt azt a hibát, azt a baklövést, hogy a rossz lóra fogadott.”

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET: