Puszi, Erzsi! – hogyan lett 66 ezer rajongója az ország leghíresebb macskájának?
Homonnay Gergely hosszú ideje dolgozik újságíróként, cikkei jó néhány lapban és internetes portálon megjelentek már. Az emberek jelentős része azonban nem emiatt ismeri. Ugyanis ő a gazdája – vagyis saját szóhasználatával élve szolgája – Erzsinek, az ország leghíresebb macskájának, akit tízezrek imádnak.
Az Erzsi for President Facebook-oldalt jelen állás szerint kis híján 67 ezren követik, és ez a szám egyre csak nő. Pedig a szabályok szigorúak: vitatkozni tilos, kizárólag a dicsőítő kommenteknek van helyük, amelyek végén előre megszabott formában el kell köszönni. Aki nem tartja be, kíméletlenül ki lesz tiltva, hacsak nem ír szabályos rímképletű, megbocsátásért esedező szonettet. Ezt egyébként meglepően sokan meg is teszik.
Hogy indult ez az egész?
Erzsi néhány évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, amikor meglépett budai otthonából, Gergely pedig 100 ezer forintos nyomravezetői díjat ajánlott fel érte. A felhívásról az összes nagy híroldal beszámolt, még Szellő István is bemondta a Híradóban.
Végül pár nap után szerencsésen előkerült, innentől pedig nem volt megállás. Bár már korábban is volt saját profilja, ahol a cuki macskás fotók mellett rendszeresen kifejtette a véleményét a fontosabb politikai kérdésekről is, ezután még nagyobb fordulatszámra kapcsolt.
„Rájöttem arra, hogy ha én kiírok valamit a Facebookra, kapok rá 5 lájkot, ha viszont Erzsi ír ki bármit, kap rá minimum 500-at”
– meséli Gergely.
Persze azok közül, akik csak a cicás képek miatt iratkoztak fel, elég sokan megrökönyödtek, amikor egyszer csak azt látták a falukon, hogy »Orbán Viktor drága kincs, jó ha van, de jobb, ha nincs«. És így tovább, rendszeresen.
„Tucatjával írogatták a hosszú leveleket arról, hogyan kellene szerintük viselkednie egy macskának. Ez azért elég abszurd, ha belegondolsz. Erzsit persze egyáltalán nem érdekli, kinek mi a véleménye róla.”
De mi a célja ezzel az egésszel? Gergely erre így válaszol:
„Azt gondolom, hogy föl kell rázni az embereket, különösen a választások előtt. Legtöbben ugyanis egyfajta úri huncutságnak – vagy még inkább gusztustalan, undorító dolognak – tartják a politikát úgy általában. A kormánynak pedig az az érdeke, hogy ez ne is változzon. Addig probléma nélkül fenn tudják tartani a hatalmukat.”
Szerinte igenis mindenkinek lehetősége van arra, hogy a saját életét alakítsa. Erre szeretne minél többeket ráébreszteni Erzsi posztjaival.
A diktatórikus hangvétel, a kötelező köszönés, a szabályok megszegéséért járó kitiltás fokozatosan alakult ki, de Gergely azt mondja, magától értetődőek voltak. Szerinte akinek van macskája, az villámgyorsan rájön, hogy ezek az állatok személyi kultuszt igényelnek. Ha valamit akarnak, annak úgy kell lennie, és kész.
A Facebookról a bestsellerlisták élére
Tavaly novemberben jelent meg a Puszi, Erzsi! című könyv, ami akkora siker lett, hogy már karácsonyig két utánnyomásra volt szükség belőle, és még idén nyáron is stabilan tartotta helyét a Libri kiadó 10 legnépszerűbb kiadványa között.
Pedig Gergely először nem is akarta elvállalni a felkérést: „Nem rendelkeztem semmilyen írói tapasztalattal, viszont rettenetesen csodáltam a könyvet mint műfajt. Ezért volt bennem egy jó adag félelem és frusztráció, képes lennék-e megugrani a saját magam által felállított lécet.”
Végül kötélnek állt, és egész könnyen össze is hozta a könyvet. A hatalmas érdeklődés láttán pedig nem volt kérdés, hogy a folytatást is megrendeli a kiadó. Ennek születésére így emlékszik:
„Jóval nehezebb volt, hiszen ő csak egy macska, aki a napjának nagy részét alvással tölti. Alapvetően nagyon jól elvagyunk egymással, alig vannak konfliktusaink, de egy könyv nyilván tök unalmas lenne konfliktusok nélkül. Szóval ki kellett találnom jó párat. Szerencsére az élet is hozta magával a történeteket.”
Az új könyv borítója
Az elnökasszony – A bundás választás Gergely szerint szerkezetileg sokkal jobb lett, mint a Puszi, Erzsi!: a sztorik jóval inkább egymásra épülnek, mint az első könyvben.
„Nem pályázik Esterházy Péter-i magasságokra, arra viszont igen, hogy minél több embert jókedvre derítsen. És azt hiszem, meg is van rá minden esélye”
– mondja róla. Hamarosan kiderül: a könyv december 15-én kerül a boltok polcaira.
Néhány hete megjelent egy másik könyvecske, az Erzsi bölcsességei is, ami 7 témakörben 49 jó tanácsot tartalmaz az Elnökasszonytól, színes rajzokkal illusztrálva. Beszédes, hogy ebből már most utánnyomásra volt szükség.
„Ha senki nem ismerné, akkor is felelősséggel tartoznék érte”
Gergely egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy Erzsi követőinek száma ilyen ütemben nő. Talán csak az elején döbbent meg egyszer, amikor megjelent a róla szóló első cikkek egyike, és ezután percenként nagyjából 20 új lájk érkezett. „Épp utaztam a villamoson, és csak néztem a telefonomat, hogy ez most mi...” – emlékszik vissza.
A fokozatos növekedés mellett ezután is voltak kiugró hullámok, a legutóbbi például azután, hogy politikai nézetei miatt kitiltották Erzsit a TV2-ből. (Meghívták az egyik műsorba, mire Gergely a csatorna beállítottságát ismerve rákérdezett, biztosak-e benne. Hamarosan jött a sajnálkozó bocsánatkérés: felsőbb utasításra vissza kell mondaniuk a szereplést.)
A hírt gyakorlatilag minden nagy portál lehozta – aznap nagyjából 2000 ember csatlakozott az oldalhoz.
Őt magát hetente párszor ismerik fel, az elején furcsa volt neki, de most már egész jól kezeli. Ráadásul személy szerint is rengeteget köszönhet annak a szeretetnek, amit a macskája rajongóitól kap.
„Bulvárújságíróként mindig hallottam a hírességektől, mennyit jelent számukra a közönség szeretete, akár a munkájukban, akár magánemberként. Én ezt az egészet hatalmas hülyeségnek, tipikus üres frázisnak gondoltam” – idézi fel.
De aztán történt valami, ami gyökeresen megváltoztatta az életét: tavaly nyelvrákot diagnosztizáltak nála.
„Még most is hibásan ejtek ki bizonyos hangokat, de volt néhány hét, amikor egyáltalán nem tudtam beszélni. Pedig ha valamitől, hát számomra ettől élet az élet.”
Nem volt hajlandó találkozni egyetlen ismerősével sem, sőt még a telefont se vette fel. „Bezárkóztam a lakásba a macskával, csak írásban kommunikáltam. Fogalmam sem volt, javul-e majd az állapotom, és ha igen, vajon mikor – meséli a kilátástalan helyzetet. – Teljesen meg voltam zakkanva, egy ponton odáig is eljutottam, hogy köszönöm szépen, ebből a vegetálásból inkább nem kérek. Magyarországon nincs eutanázia, de komolyan elgondolkodtam rajta, akarok-e így élni.”
Egy dolog azonban minden másnál erősebben visszatartotta: az, hogy mi lesz nélküle Erzsivel. És ehhez semmi köze nem volt annak, mennyire vált időközben híressé a macskája.
„Nem az számít, mekkora sztár. Ha senki nem ismerné, akkor is felelősséggel tartoznék érte, hiszen minden szükségletét én teremtem elő.”
Fotó: Vizslafotozas.hu
A hírnévnek azonban mégiscsak volt szerepe, mivel betegségéről rendszeresen hírt adott Erzsi oldalán is. És elképesztően sok pozitív, bátorító üzenetet kapott.
„Amikor ott vagy életed legnagyobb hullámvölgyében, és egyszer csak jön egy vadidegen ember, aki azt mondja: k**vára szeret, az azért hatással tud lenni rád. Rengeteget jelentettek nekem ezek a levelek és kommentek.”
Végül újra megtanult beszélni, de mint mondja, elképzelni is nehéz, támogatás nélkül hogyan vészelte volna át ezt az időszakot.
„Ma már ő tart el”
Gergelynek az íráshoz hasonlóan eleinte a marketingben sem volt semmilyen tapasztalata. Amikor először megkeresték azzal, hogy ebből az egész dologból pénzt is lehetne csinálni, mert Erzsiből brand lett, elmondása szerint azt se tudta, mit jelent ez a kifejezés.
Aztán lassan elkezdett képbe kerülni, és ma már heti több megkeresést kap potenciális hirdetőktől. Azonban szigorú elvek szerint dönti el, mire mond igent. Tavaly év végén például hét számjegyű összeget ajánlott neki egy cég, egyetlen feltétellel: ha a kampány négy hete alatt nem megy ki politikai poszt az oldalra.
„Megmondtam nekik, hogy ebbe a világon senkinek nincs beleszólása, majd Erzsikém eldönti, miről ír az oldalán.”
Nem is lett szerződés a dologból. Aztán a hónap végén visszapörgette a posztokat, és kiderült, hogy egyetlen egy politikai sem volt köztük, mivel épp nem történt semmi. De egyáltalán nem bánja a makacsságát: elmondása szerint nincs akkora összeg, amiért hajlandó volna szembeköpni magát.
Az első könyv hatalmas sikere után azt találta ki, hogy ha lesz egymás után három olyan hónap, amikor Erzsi több pénzt keres nála, akkor felmond a Story magazinnál. Tavasszal jött el ez a pillanat, ami jól egybevágott azzal, hogy betegsége alatt eldöntötte: nem szeretne visszamenni a laphoz.
Azóta félállásban angolt tanít egy középiskolában, több helyre ír cikkeket szabadúszóként, de bevételeinek legnagyobb részét már Erzsi adja. „Ő tart el” – mondja mosolyogva.
Egészen új fejlemény, hogy elindult a puszierzsi.hu weboldal, aminek része egy webshop is mindenféle termékkel, a könyvek mellett a pólóktól a naptárig. A rajongói visszajelzések alapján úgy tűnik, utóbbiakra is legalább akkora az igény.
„A szabadság a tonhalnál is fontosabb”
Lehet bármennyi bevétele Erzsiből, Gergely ennél is nagyobb hangsúlyt fektet a jótékonykodásra. Mint mondja, ennek is komoly közösségépítő ereje van, és olyan kezdeményezésekre hívja fel a figyelmet, amelyek mellett valószínűleg szó nélkül elmennének az emberek.
Az Élelmiszerbank számára egy nap alatt 600 ezer forintot gyűjtöttek, amire a szervezet egyik munkatársa azt mondta, ennyit egyetlen celeb sem kalapozott még össze nekik.
De volt már véradásra szóló felhívás is a Vöröskereszt támogatására – hosszan kígyózott a sor –, legutóbb pedig egy hajléktalan nőnek segítettek, aki utcára kerülése óta is ugyanúgy visszajár etetni a cicáját. Az összegyűjtött pénzt karácsony előtt a szegedi dedikáláson kapja meg a hölgy.
A Budapest Pride a másik olyan ügy, ami mellett Erzsi évek óta kiáll. Annak ellenére, hogy a marketingesek óva intették tőle. Idén már több mint 140 rajongó vett részt Gergellyel a felvonuláson, mivel „a szabadság a tonhalnál is fontosabb”.
Ehhez a témához kapcsolódik egyik legmeghatározóbb élménye is. Egy meleg srác mesélte el neki egy dedikálás után levélben, hogy durván homofób családban nőtt fel egy kis faluban, sokáig elképzelhetetlen volt számára, hogy felvállalja másságát. Azonban a család női tagjai hatalmas Erzsi-rajongók, aki ugyebár rendszeresen posztol az elfogadás fontosságáról.
„Előbb az anyuka, majd a nagynéni és a nagymama kezdett el gondolkodni azon, hogy talán nem is annyira megbocsáthatatlan bűn a melegség. A srác végül nemrég coming outolt otthon. Az apja még nem tudja, a többiek viszont pozitívan fogadták, és ez Erzsi nélkül aligha történhetett volna meg”
– meséli Gergely. Egy másik dedikáláson pedig az elsők között egy nagyon mosolygós nő ment oda hozzá Erzsis pólóban. Puszit adott, meg is ölelte, de nem szólt szinte egy szót sem. E-mailben viszont még aznap leírta a történetét.
Kiderült, hogy az öccse öngyilkos lett egy lány miatt, majd alig egy évvel később az anyja halt meg rákban. Ekkor ő is elgondolkodott azon, van-e értelme tovább élnie. Terápiára járt, gyógyszereket szedett, nem sok eredménnyel. De aztán megismerte Erzsit, és újra elkezdett mosolyogni. Ma pedig már jól érzi magát.
Arra is volt példa, hogy egy ismerőse írt üzenetet Gergelynek, eljöhet-e hozzá dedikáltatni a könyvet, amit az anyukájának vett karácsonyra. El is jött – ez egyébként már tavasszal volt –, és mesélni kezdett.
„Huszonéves a srác, a szülei elváltak, az anyja az egyik legfontosabb személy az életében. Az édesanya depresszióba zuhant, több öngyilkossági kísérlete is volt, egyik terápiáról járt a másikra. A fia már-már kilátástalannak érezte, hogy valaha javulhat az állapota. Gyerekkora óta nem látta őt vidámnak. Aztán megvette neki a Puszi, Erzsi!-t, és az anyuka szenteste elkezdett mosolyogni a könyv olvasása közben.”
Gergely hangja szabályosan elcsuklik, ahogy a fentieket felidézi. „Basszus, mindjárt elbőgöm magam” – mondja, és tényleg látszik rajta, hogy nagyon mélyen megérintik ezek a történetek.
„Az ilyenekre vagyok igazán büszke, nem arra, hogy felépítettem egy brandet – az rohadtul mindegy. De ha akár egyetlen embernek is jobbá tettem az életét a macskám segítségével, már megérte az egész.”
