SZEMPONT
A Rovatból

Polyák Gábor: Semmi keresnivalója az államnak a médiapiacon, nullára kell csökkenteni a kormányzati reklámokat

Várhatóak-e tömeges kirúgások a közmédiában? Mi lesz a KESMA, az MTI, a Médiatanács sorsa? Hogyan szabályoznák a Facebookot? Az ellenzék médiaügyi szakpolitikai vezetőjével beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. február 17.



Január végén mutatták be az Egységben Magyarországért, vagyis az ellenzéki pártok szövetségének szakpolitikai vezetőit. Összesen 26 területen jelöltek ki egy-egy szakértőt, akiknek az a feladatuk, hogy a választásig hátralévő időszakban kommunikálják, mihez kezdene az ellenzék az adott területtel kormányváltás esetén. Korábban már megszólaltattuk Hadházy Ákost (elszámoltatás) és Inkei Pétert (kultúra), az alábbiakban pedig a médiáért felelős Polyák Gábort kérdeztük.

– Két hete merült fel, hogy a politikai szerepvállalása összeférhetetlen lehet az egyetemi oktatói státuszával, ezért bizalmi szavazást kér. Van azóta fejlemény ebben az ügyben?

– Valóban kértem egy szavazást (bár bizalminak én nem nevezném), és abban erősítettek meg a kollégák, hogy maradjak a tanszék élén. A lemondásomat senki nem szerette volna, a felfüggesztést támogatták néhányan, a túlnyomó többség viszont arra szavazott, hogy folytassam. A kar vezetése részéről sem merült fel összeférhetetlenség. Egyébként messze nem én vagyok az első, aki ilyen pozícióban közéleti szerepet vállal, ha körülnézünk a mostani kormányban államtitkári vagy osztályvezetői szinten, elég gyakori, hogy egyúttal egyetemi pozíciókat is betöltenek. Másrészt, ha hirtelen fontossá válik közéleti szempontból, amivel 20 éve foglalkozom, és én azt mondanám erre, hogy inkább maradnék külső szemlélő, azzal legalábbis furcsa színben tüntetném fel a társadalomtudományok létjogosultságát.

– Nehéz döntés volt nyíltan elköteleződni az ellenzéki pártok mellett?

– Abból a szempontból igen, hogy én tényleg egész életemben kívülről figyeltem a politika eseményeit, elemzőként és nem szereplőként voltam része a folyamatoknak. Másrészt viszont nem volt nehéz, mert továbbra sem köteleződtem el egyetlen párt mellett sem, 6 párt plusz egy miniszterelnök-jelölt csapatának a koordinátora vagyok. Másfelől a közéleti megjelenésem nem új, hiszen korábban, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjeként sem titkoltam el, mit gondolok a Fidesz médiapolitikájáról, illetve arról, ahogyan a párt az újságírókkal bánik.

Ha az a kérdés, visszatérjünk-e egy hibákkal bár, de mégiscsak működő demokrácia útjára, ahol 2010 előtt jártunk, vagy rohanjunk a fal felé a populista, autoriter sínen, megint csak nem engedhetem meg, hogy ne adjak rá egyértelmű választ. Éles választóvonalhoz érkeztünk Magyarország történetében, amikor tevőlegesen is ki kell állni a demokrácia mellett.

– Mit gondol a Médiahatóság elnökéről, Koltay Andrásról, akit 9 évre neveztek ki tavaly decemberben?

– Ez nyilvánvalóan azzal a szándékkal történt, hogy bebiztosítsák a pozíciót, hiszen az előző elnök, Karas Mónika mandátuma szeptemberben járt volna le. Koltay Andrásról nem szeretnék hosszan beszélni, végigcsinálta a Médiatanács első 9 évét, asszisztálva először a Simicska-birodalom, majd a Mediaworks térhódításához. Aktívan részt vett a 2010-es médiatörvény megírásában, szolgálatai jutalmául pedig beült a Közszolgálati Egyetem rektori székébe, ami megint csak nagyon erős bizalmi pozíció. Ettől még igaz, hogy ő egy szakember, tehát nem klasszikus megélhetési politikus, de arra, amit az elmúlt 12 évben a magyar médiarendszer leépítéséért tett, nem igazán lehet magyarázatot találni.

– Mi lesz, ha győz az ellenzék, de nem kétharmaddal? Marad a posztján 9 évig?

– Erről szól egy mostanáig fel nem oldható vita, ami az ellenzéki programalkotás kulcskérdése, és a média mellett érinti a KEKVA-któl (közérdekű vagyonkezelő alapítvány, ilyenekbe szerveztek ki például számos egyetemet) az ügyészségig az összes olyan pozíciót, amelyek egyébként elengedhetetlenek a valódi kormányzáshoz, de be vannak betonozva kétharmaddal sok évre. Fleck Zoltán vezetésével külön szakpolitikai csoportosulás foglalkozik a kérdéssel, egyelőre nincs rá általános válasz. Biztosan nem opció, hogy a kormányváltás másnapján bezárja a kapuit a Médiatanács, de be lehet rendezkedni egy olyan együttélésre, ahol a jelentősége egyre csekélyebbé válik. Igénybe lehet például venni az EU segítségét, mivel uniós jogszabály mondja ki, hogy függetlenül kell működnie, mégis egyértelműen pártérdekeket szolgál. Ezt egy európai vizsgálat alapján ki lehet és ki kell mondani, akkor pedig máris a kezünkben lesz egy eszköz arra, miért kell hozzányúlni.

Együtt kell élnünk a rendszerrel, alternatívákat viszont mutathatunk fel. Szükség van egy ombudsmani jellegű szervezetre, aminek elsősorban az lenne a dolga, hogy monitorozza a médiát és feltárja azokat a jogsértéseket, amelyek fölött a Médiatanács pártérdekből szemet huny. Ez ugyan nem old meg mindent, nem üresíti ki önmagában a Médiatanácsot, de mozgásban tudja tartani a rendszert, hiszen a médiaombudsman minden feltárt visszaélés esetén vizsgálatot indíthat, nagy nyilvánosságot adva a jogsértéseknek.

Tudom, hogy ez nem forradalmi gondolat, de lényegesen több annál, mintha belenyugszunk, hogy kétharmad nélkül semmit nem tudunk tenni, Egyébként hosszú távon is egyértelműen egy ehhez hasonló, szűkebb mozgásterű, kevesebb feladattal felruházott hatóság lenne a jó megoldás, sokkal inkább, mint a monstrum NMHH-Médiatanács. Ez tehát alapja lehet egy jövőbeni, újragondolt médiafelügyeleti rendszernek is.

– A rádiós piacot és a megyei napilapok piacát jelenleg szinte kizárólag Fidesz-közeli vállalkozások uralják. Hogyan változtatnának ezen?

– Itt megint csak az a helyzet, hogy nem reális elvárás, hogy a KESMA majd a választások másnapján megszűnik, és az ott dolgozó összes szerkesztő felismeri, hogy amit eddig csinált, az vállalhatatlan volt. Nem is számítok erre, ugyanakkor a teljes Fidesz-média esetében érzékelhető változást fog hozni, amikor egyszer csak megszűnik hozzájuk áramlani a pénz. Deklarált elem a programunkban, hogy a kormányzati hirdetésekre moratóriumot vezetünk be, senki semmilyen állami forrást nem fog kapni. Így volt ez 2010 előtt, amikor a reklámpiac elenyésző, 1-2 százalékos részét adta az állami költés, most ez egyes években 30-35 százalék. Semmi keresnivalója az államnak a médiapiacon, ami azzal is jár majd, hogy a piaci hirdetők elkezdenek valóban piaci hirdetőkként viselkedni: nem ott helyezik el a reklámjukat, ahonnan aztán valami jutalmat várnak, hanem ott, ahol valóban érdemes. Ez komoly fellélegzés lesz a piac összes szereplőjének.

– Mi történik Ön szerint a fideszes médiabirodalommal, ha csökken az oda áramló állami pénz mennyisége?

– Nem álltatnék senkit azzal, hogy akkor majd egyből összeomlik, hiszen elképzelhetetlen vagyonokat halmoztak fel mögötte. Bőven van elég forrás akár egy teljes ciklus átvészelésére is ugyanezzel a lendülettel. Persze egy TV2 esetében biztosan fájni fog az a 10-20 milliárd kiesés, ahogy vélhetően a KESMA működését is újra kell majd gondolni, arra ugyanakkor nem számítok, hogy bármelyikük is csődöt jelentene. De legalább már nem öntünk majd beléjük évi 50-60 milliárdot.

– A közmédia 2022-ben 130 milliárdos állami támogatásból működik. Mennyiből tartanák fenn Önök? Milyen területeken csökkentenék a költségeket?

– Erre is azt tudom elsőként válaszolni, hogy meglepő módon még az összeg is (nem a 130 milliárd, hanem 96 milliárd) bele van írva kétharmaddal a médiatörvénybe. De ez az a pont, ahol végül úgyis a költségvetési törvény a döntő.

Azt hiszem, itt nincs min gondolkodni: ha az a kérdés, kell-e akár kétharmados törvény megsértése árán csökkenteni ezt a döbbenetes mennyiségű pénzt csökkenteni, egyértelmű igen a válaszom. A jogtechnikai megoldásán dolgozunk, konfliktusos lesz, de fel kell vállalni. Azt viszont nem tudom megmondani, mennyibe kerüljön egy közszolgálati média fenntartása.

Magyarországon ahhoz vagyunk szokva, hogy adnak adott mennyiségű pénzt, mondván tessék, ennyit kell elkölteni. Ez természetesen a lehető legegyszerűbb dolog, miközben az egésznek a filozófiája ezzel pont ellentétes lenne: mondjuk meg, mit várunk el a közmédiától, árazzuk be, és annyi lesz a támogatás, egy forinttal se több. Egy korábbi interjúban már határozottan kiálltam amellett, hogy nem kell M4. Semmi szükség arra, hogy Forma-1-et, Bajnokok Ligáját közpénzből finanszírozzunk, ezt majd a piac megoldja. Hasonló logika mentén kell végiggondolni a többi csatorna működését is, és egészen biztos, hogy ha kiszámoljuk a szükséges költségvetést, az nem a 130 milliárdhoz lesz közelebb, hanem egy ennél jóval alacsonyabb összeghez. Egyébként az Európai Bizottságnak is ez a hivatalos állásfoglalása, valamiért mégsem bírálták el 2016 óta az ilyen témában náluk lévő beadványt.

– Van bármilyen garancia arra, hogy kormányváltás esetén a közmédia tényleg független lesz, nem csak simán átfordítják a másik oldalra?

– A kérdés és az mögötte meghúzódó aggály bennem is felmerült. Nagyon kemény 12 év van mögöttünk, ennek során felnőtt egy egész generáció: újságírók, politikusok, akik soha nem láttak mást. Akik pedig még emlékeznek a 2010 előtti időkre, elképesztő frusztrációt és sebeket hordoznak. Nagyon komoly önmérsékletre van szükség ahhoz, elsősorban a politikai elit részéről, hogy belássák, ez így nem mehet tovább. Valakinek végre ki kell mondani, hogy én nem akarok úgy tekinteni a közmédiára, mint a saját hitbizományomra, hanem hagyom, hogy valódi kulturális értéket teremtő intézménnyé váljon.

– Lát szándékot erre a pártok részéről?

– Ezt nem tudom megítélni, mivel egyetlen párttal sem vagyok olyan mélységű kapcsolatban, hogy belelássak a fejükbe. Amihez a nevemet tudom adni, mint szakmai program, abban biztosan benne van, hogy próbáljuk meg kitalálni ennek a garanciáit. De ez már kétharmados kérdés, hiszen az MTVA-t is úgy ahogy van, bebetonozták. Ha viszont valamilyen módon átugorjuk a kétharmados akadályt, akkor arra kell vigyázni, hogy magán a szervezeten belül legyen egy olyan szakmai és etikai kontroll, ami által az újságírók megtanulják, hogy nekik a köz érdekeit kell szolgálni, nem a politikáét.

– Kell számítani tömeges kirúgásokra?

– Nem szép dolog erre őszintén válaszolni, máshogy viszont nem érdemes. Azt gondolom, hogy aki döntéshozóként részt vett ebben a folyamatban, az arcát és nevét adta ahhoz, ami nap mint nap történik az állami médiában, attól nem azért kell elköszönni, mert egyfajta bosszúhadjáratba kezdünk. Sokkal inkább azért, mert aki feltétel nélkül kiszolgálja egy párt érdekeit, minden kérdését és lélegzetvételét ahhoz igazítva, mit gondol az adott párt világról, annak a munkájára egyszerűen nincs szükség a közmédiában.

– Fekete-Győr András tavaly azt nyilatkozta, eltiltaná foglalkozásuktól a szándékosan valótlan tényeket közlő propagandistákat. Mi erről az egyesült ellenzék álláspontja?

– Ilyen terv nem szerepel a programunkban, valószínűleg nem is lenne kivitelezhető, hiszen a nyilvánosságnak ma már elég nagy az a szegmense, ahol a szó szoros értelmében bárki és bármi megjelenhet.

Az ilyen típusú fenyegetések ezért nagyjából egy napig érdekesek, de aki akarja, biztosan megtalálja a maga számára megfelelő felületet. Ezért értelme sincs olyan konfliktusokba belemenni, amiknek nem lehet valódi nyertese, viszont könnyen mártírrá tehetünk embereket, amire semmi szükség.

– Szükség van-e állami hírügynökségre? Ha igen, hogyan alakítanák át az MTI-t?

– Mindenekelőtt ki kell mondani, hogy ez is kétharmados hatáskör. Az MTI jelenleg nem létezik önálló intézményként, a Duna Médiaszolgáltató egyik részlegévé tették. Én egy teljes mértékben önálló hírügynökségnek vagyok a híve, annak örültem volna legjobban, ha a piac szereplői úgy döntenek, hogy finanszíroznak egy független, nem állami forrásokra támaszkodó szervezetet. Erre nem láttam kezdeményezést, pedig igény biztosan lett volna rá, de fogadjuk el, hogy nálunk az állami modell a járható út. Egy önálló hírügynökségre biztosan szükség van, ami kiemelt figyelmet fordít a magyar vidék és legalább Európa, de inkább az egész világ dolgaira, miközben nem próbál meg egyeduralkodóként ránehezedni a teljes tájékoztatásra, nem akarja formálni az egyes médiumok arculatát.

– Az újságírók munkáját most számos kormányzati rendelkezés nehezíti. Változtatnának-e a közérdekű adatok kiadásának gyakorlatán?

– A közérdekű adatok esetében a javaslatunk egyik pontja, hogy ne lehessen a végtelenségig azt játszani, hogy megtagadom a kért adatok kiadását, amíg a bíróság nem kötelez rá. Adott mennyiségű, mondjuk 2 vagy 3 elbukott per után ezt személyi konzekvenciák kell, hogy kövessék, amit fenyegetésként bele kell írni a törvénybe. Persze az egész leginkább politikai kultúra kérdése: most azért húzza mindenki az időt, mert tudják jól, hogy következmény nélkül megtehetik.

– Nyilatkozhatnának-e központi engedély nélkül az iskolák és a kórházak vezetői? Mi történne azokkal a parlamenti szabályokkal, amelyek korlátozzák az újságírók mozgását az épületben?

– Határozottan igen. Csak nagyfokú autonómiában tudok gondolkodni, ahol elfogadjuk, hogy a kinevezett vezetők nem bolondok, és ha van valami mondandójuk, akkor azt elmondják. A parlamenti tudósítás korlátozását szintén egyértelműen meg kell szüntetni.

– A mostani kampányt az jellemzi, hogy a pártok látszólag civil szervezetek mögé bújva költenek hatalmas összegeket plakátkampányokra és facebook-hirdetésekre. Elfogadhatónak tartja-e ezt, és ha nem, hogyan lehetne változtatni rajta?

– Szerintem ezt nagyban mindig csak a Fidesz játszotta, az ellenzékre nem jellemző, hogy ilyen módszerekkel él. Én nem tartom elfogadhatónak, ez a kampányszabályok kijátszása. Emlékezzünk, milyen hadjáratot folytatott a kormány a külföldről támogatott civil szervezetek ellen, és fordítsuk ezt meg: az igazi problémát sokkal inkább az állam által támogatott álcivil szervezetek jelentik.

A CÖF-öt nyilvánvalóan a Fidesz tartja életben és pénzeli abból a célból, hogy Békemenetet, plakátkampányokat szervezzen. Szerencsére ezt viszonylag könnyen meg lehet oldani, listázás nélkül is: onnantól kezdve, hogy egy szervezet költségvetésében kimutatható, hogy a bevételei adott százalékát egy párttól kapja, a politikai jellegű tevékenységét egy kalap alá kell venni a pártéval.

– A magyar reklámpiacról rengeteg pénzt visz ki a Facebook (vagyis most már Meta) és a Google. Kell-e, lehet-e ezen szabályozási oldalról változtatni?

– Az a helyzet, hogy van nekünk egy reklámadónk, amit a Facebook tavaly először már befizetett, és úgy tűnik, hogy az Európai Bíróság előtt is megáll. Én ezt semmiképp nem szüntetném meg a Google és a Facebook vonatkozásában, a befizetett összeg pedig egy sajtóalapba kerülhetne, amit aztán szétosztanánk a bizonyos méret alatti szerkesztőségek között. Persze az, hogy mi lesz ezekkel az óriáscégekkel, végső soron nem Magyarországon dől el, és nekünk nagyon aktívan közre kell működnünk abban, hogy az EU egyre hatékonyabban találjon fogást rajtuk. Fontos továbbá rögzíteni azt is, hogy a rajtuk keresztük elköltött hirdetési pénzek ugyanúgy számítsanak bele a kötelező kampányköltségvetésbe.

– Az ELTE médiatanszékének vezetőjeként hogy látja, milyen állapotban van most az újságíróképzés Magyarországon? Van-e a kormánynak dolga ezen a területen?

– Én mindig szomorú vagyok, amikor a magyar újságíróképzés kerül szóba. Az ELTE kommunikációs tanszéke még a kivételek közé tartozik: itt komolyan veszik az újságírás-oktatást, jó a kapcsolatrendszer, a diákokban is megvan a kellő érdeklődés. De ha a nagy egészet nézem, Magyarországon végiggondolt, tudományosan alátámasztott újságíróképzés tulajdonképpen nem létezik. Nincs önálló tanszék, sem professzorok, valahogy magára hagyták a területet. Én ezt komoly hibának tartom, szerintem ez is része annak a nagy összeomlásnak, ami 2010-ben bekövetkezett. A sajtószabadság szempontjából kulcskérdés lenne, hogy megerősítsük az újságírás egyetemi és akadémiai hátterét.

– Hogy lehet a jelenlegi helyzetben eljuttatni az ellenzék üzeneteit a nagyvárosi értelmiségen kívülre, különösen a falusiakhoz?

– Az biztos, hogy nagyon komoly kihívásról van szó, amire az ismert politikai vitaműsorok nem elegendőek.

Nagyon dühös vagyok, amiért a 2019-es önkormányzati választás után nem gondolták újra alapjaiban a helyi nyilvánosságot. Akkor lett egy csomó ellenzéki vezetésű város, akiknek komoly hatókörük van a saját megyéjükben. Összefoghattak volna, hogy együtt tegyenek erőforrásokat egy alternatív helyi nyilvánosság kialakításába, de ezt elmulasztották, ami számomra felfoghatatlan hiba.

Úgyhogy maradt nekünk a Nyomtass te is, ami előtt le a kalappal, illetve a kopogtatás, ami elképesztően erőforrásigényes, de hatásos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk