„Pintér úr azért elég dörzsölt, majd életbe léptet néhány hangulatjavító intézkedést”

Totyik Tamás (PSZ)

– Változott a hatalom hozzáállása?

– A kormány bizonyos kérdéskörökben mozdíthatatlan, ráadásul olyanokban is, amelyek egy fillérjébe sem kerülnek. A béremelést a közoktatás nagyon komoly átalakításához akarja kötni. Úgy tűnik számunkra, hogy az életpályamodell csődöt mondott, ezt akarják most átalakítani. Viszont ez ad-hoc jelleggel történik, nem előzte meg semmilyen kutatás. Most ugyan volt egy kérdőíves felmérés, de az, hogy az átalakítás milyen következményekkel fog járni, vagy a közoktatási rendszerre milyen hatással lesz, arról semmilyen mérést nem készített a kormány ismereteink szerint. Egy kicsit pozitívabb hír az, hogy az eddigi kormányzati kommunikációval ellentétben az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások során a kormány álláspontja elmozdult.

Az arányokon még mindig van köztünk vita: első lépésben mennyit kell emelni, milyen bértábla legyen, de az eddigi merev állásponttól ez egy elmozdulás. Az Európai Bizottság is tett gesztust a kormánynak. Mivel előrehozzák a bérfelzárkóztatást, az eddigi 400 milliárd forint uniós támogatást 600 milliárd forintra emelik. A béremelésre szánt pluszkiadásokat fele-fele arányban az Európai Bizottság és a magyar kormány állja majd. Mindezek ellenére a tiltakozások nem állnak le, mert a kormánynak a másik három sztrájkkövetelésre nincs pozitív válasza, ráadásul vannak olyan követeléseink, amelyekért nem lehet sztrájkot szervezni.

Ezen sürgősen változtatni kell, a lehető legrövidebb időn belül. A mi megítélésünk szerint a diákok pontosan ezt érzékelték, amikor csatlakoztak a megmozdulásainkhoz.

– A sztrájktörvény megváltoztatása is szerepel az önök követelései között?

– Igen, egyértelműen. Az idén elfogadott, sztrájkot korlátozó törvénymódosítás eltörlését követeljük. Ez ugyan nincs a sztrájkkövetelések között, de elvárásaink között szerepel, vissza akarjuk kapni a sztrájkhoz való jogunkat! Egyébként november 7-én Alkotmánybírósághoz fordultunk a sztrájktörvényt korlátozó törvénymódosítás miatt, illetve korábban a strasbourgi bírósághoz is, tehát nemzetközi szintére is kivittük ezt az ügyet. Rendkívül felháborítónak tartjuk, hogy az oktatást ugyanolyan gazdasági ágazatnak tekintik, mint az energiaszolgáltatást, vagyis szinte nem lehet sztrájkolni.

– Szerepel-e az önök feltételei között, hogy az oktatás átalakítása csak egyeztetve történjen?

– Egyértelműen, bár ez a sztrájkkövetelések között nem jelent meg, de ez egyértelműen elvárás a kormány felé. Ráadásul van egy jogalkotási törvény, eszerint a kormánynak kötelezettsége is az érdemi egyeztetés. Nem arról beszélek, hogy három nappal előtte kiküldenek valamit a szakszervezeteknek, hanem már az előkészítési folyamatba is be kell vonni bennünket.

– Szóba került-e a tankerületi rendszer megszüntetése. és az iskolák önállóságának visszaállítása?

– Nem került szóba, de egyértelmű elvárásunk, hogy a helyi társadalomnak vissza kell adni az oktatási intézmények működtetését, a központosítás ugyanis nagyon sokat ártott.

– Volt-e a kormánytól olyan elvárás, hogy hagyjanak fel a megmozdulásokkal, cserébe azért, hogy ismét tárgyalóasztalhoz ültek?

– Tavaly decemberben volt olyan javaslatuk, hogy 200 ezer forintos cafeteriával kifizetnék a pedagógusokat, és még adnának 30 ezer forint tankönyvpénzt, de akkor hagyjunk fel a sztrájkkal. Idén ilyen komolytalan kijelentés nem hangzott el.

– Komolynak ítéli meg a kormány szándékait, vagy időhúzásnak látja, ami most történik?

– Az biztos, hogy a kormány időhúzásra játszik, elsősorban arra, hogy hideg lesz. Pintér Sándor belügyminiszter többször kijelentette, hogy állampolgári joga az utcán tiltakozni bárkinek, meg sztrájkolni, majd elfáradnak, elfogy a pénz, és hazamennek. De ez eddig nem járt sikerrel, hiszen igazán az elbocsájtások után indultak meg a nagyobb tiltakozó akciók.

– Ha osztályzatot kellene adni a tegnapi tárgyalásokra, akkor mit mondana?

– Egy olyan ketteske, mert a kormány eddigi viselkedéséhez képest ez egy előrelépés volt. A tökéletestől még nagyon messze van, bár azt hozzá szeretném tenni, hogy amióta Maruzsa Zoltán államtitkár a tárgyalópartner, azért a hangnem megváltozott a tárgyalásokon.

Komjáthy Anna (PDSZ)

– Ön hányast adna Maruzsa Zoltánnak?

– Külalak, vagy tartalom?

– Nézzük sorba!

– Külalakból hármas alá, mert szerintem a külalak egy kicsit megjavult, abból a szempontból, hogy már készült hangfelvétel, és lesz jegyzőkönyv. Mi ezt sokszor követeltük, eddig eredménytelenül, de most készültek. És Maruzsa úr is sokkal udvariasabb, mint az előző tárgyalópartnerünk volt.

Nekünk vannak érvényben levő sztrájkköveteléseink, melyek az eredetiekhez képest kicsit enyhültek. Amikor mi a tanári bér minimálbérhez kötését kértük, akkor az több mint 60%-os emelés lett volna a 2021-es adatok alapján, ha 2022-t nézzük, akkor annál is magasabb. Viszont mi nyár elején azt mondtuk, hogy a kétszer 10% pótlékot építsék be az alapbérbe, és ezen felül kérünk 45%-ot azonnal, 2022-ben. Erről többször elmondták, hogy ez nem lehetséges.

– Tehát tárgyalni sem akartak az idei béremelésről?

– Igen. Többször megkérdeztük, hogy ezek szerint ki lehet mondani, ebben az évben egyáltalán semmi sem fog történni? Azt válaszolták, hogy igen, nincs ilyen terv. Amiről viszonylag részletesen beszéltek, az volt, hogy amennyiben forrás érkezik az Európai Unióból, hogyan fogja elérni 2025 végére a pedagógusbér a diplomás átlagbérek 80 százalékát. Ezt részletesen elmagyarázták számokkal, melyik évben mi mennyi. Mi erre azt mondtuk, hogy az, hogy 2025-ben mennyi lesz a diplomás átlagbér 80 százaléka, egyáltalán semmi összefüggésben sincs azzal, hogy folyamatosan mennek el a tanárok a pályáról, már most több mint 16 ezer tanár hiányzik!

Lehet, hogy ez egy szép bérfejlesztési hullám, de a mostani helyzetet nem befolyásolja, az biztos. Márpedig itt tűzoltásra van szükség. Mi azért mondtuk azt, hogy most rögtön 45 százalék, mert akkor talán, aki még a pályán van, az nem megy el.

– Tehát csak az EU-val történő megállapodás után megvalósuló, hosszú távú tervekről beszéltek?

– Igen. Talán már ki is adtak egy nyilatkozatot tegnap, hogy a rendszerváltás óta a legfantasztikusabb, legnagyobb pedagógus-bérfejlesztésre kerül sor, amennyiben az Unióval létrejön a megállapodás.

– Nem lehet, hogy ez a tárgyalás a kormány unióval szembeni kommunikációs játszmájának a része csupán?

– Azért azt tudják, hogy ez nem csak a mi problémánk.

Tehát a Fideszre szavazók is a vesztesei ennek a helyzetnek. Az ő gyerekeik ugyanúgy nem kapják meg a megfelelő oktatást. Persze próbálnak nagyon elit iskolákat létrehozni, de ezek csak egy szűk kör részére elérhetőek. Bár pontosan tudjuk, hogy az országgyűlési képviselők gyerekeinek a 90 százaléka magániskolába jár, vagy alapítványiba. A saját gyerekeiket már kimenekítették az omladozófélben levő oktatásból. Mondjuk pont a Maruzsa úr gyerekei állami iskolába járnak.

– A pedagógusbérek rendezésén túl milyen követeléseik vannak, és azokra hogy reagáltak?

– Ott van például a nem pedagógusbérek ügye, mert az oktatásban foglalkoztatottak egy része nem pedagógus, hanem úgynevezett oktatást közvetlenül segítő munkatárs. Az ő bérük is katasztrofális. Ők a közalkalmazotti bértábla szerint kapják a bérüket, ami 2008 óta nem változott! Az ilyen alkalmazottak 80 százaléka garantált bérminimumot kap azért, mert a bértáblázat szerinti bére ennél is alacsonyabb lenne, és arra kötelező felemelni.

A harmadik követelésünk ugyanis az volt, hogy térjünk vissza a kötelező óraszámhoz, legyen kimondva, hogy 22 óra kötelező, és ami felette van, azt fizessék ki. Ezzel kapcsolatban egy nagyon furcsa dolgot mondott az államtitkár úr. Nem azt mondta, hogy ezt tervezik, hanem azt, hogy rugalmasabbá kellene tenni a rendszert, mert ha majd megjön a pénz, és megvalósul ez a hihetetlenül fantasztikusan magas béremelés, akkor meg kell jelenni a bérekben annak a különbségnek, hogy valaki több órát tart. Mert ő is úgy gondolja, igazságtalan, hogy valaki 22 óráért ugyanannyi fizetést kap, mint a másik 26-ért. Arra a kérdésre, hogy miért nem egyszerűbb az, hogy 22 óra a kötelező és a többit kifizetik, nem válaszolt. Szerintem azért nem, mert az uniós pénzek nem egy nagy zsákban jönnek majd, hogy itt van, ezt osszátok ki a tanároknak, hanem egy komplett oktatásfejlesztési koncepciót kell nekik letenni az asztalra, és ez nem sikerült mostanáig.

– Ha már az oktatásfejlesztési koncepciónál tartunk, korszerűtlen maga az egész struktúra, az is, ahogy, és amit tanítaniuk kell. Erről szó esett?

– Ez nem témája a sztrájktárgyalásoknak. Persze szó esik róla, de nem sztrájkkövetelés szintjén, mert sztrájkkövetelés ilyen témában nem lehetséges. Sztrájkot hirdetni ugyanis csak az élet- és munkakörülmények javítása érdekében lehet Magyarországon.

– Ha ezt a Lech Wałęsa tudta volna, akkor Lengyelország ma is népköztársaság.

– Igen.

– Úgy értem, biztos, hogy önöknek csak azokat a sztrájkköveteléseket kell képviselniük, amit megenged a rendszer? Nem kellene tágítani ezeket a határokat?

– Nézze, mi nem tudjuk tágítani, mert sztrájkkövetelésnek az minősül, ami a sztrájktörvény kereteibe belefér.

– Még egyszer mondom, hogy Lech Wałęsa...

– Mindenféléről lehet beszélgetni, de sztrájkolni nem lehet annak érdekében, hogy változzon meg a Nemzeti Alaptanterv. Az a sztrájk, ami ennek érdekében jön létre, az jogellenes.

– Erre mondom, az is jogellenes volt, amit a Lech Wałęsa csinált. Jogellenes volt, mégis győzött. És pontosan azért, mert bátor volt, és megtették. Tehát az a kérdésem, hogy nem kellene elkezdeni kilépni a keretekből ahhoz, hogy valóban eredményeket mutassanak fel? Tehát nem alibizés az, hogy azt mondják, hogy a legfontosabb kérdésekről...

– Nézze, ha ön azzal vádolja a szakszervezeteket, hogy alibizés, amit csinálunk, ennek én nagyon nem örülök, mert szerintem hihetetlen sok energiát fektetünk abba, hogy megmozdítsuk az embereket, hogy a legkisebb falvakban is legyen annyi bátorság valakiben, hogy ha sztrájkolni nem is mer, de kimenjen fényképezkedni az utcára. Úgyhogy ezt így nagyjából kikérném magunknak. Elmondom még egyszer, hogy mindenféle társadalmi mozgalmat lehet indítani.

Nem is lehet róla tárgyalni, és ha erről nem tárgyal a kormány, akkor ezt megteheti. Ez nem jelenti azt, hogy a PDSZ-nek ezek nem céljai.

– Másként teszem föl a kérdést. Engem szülőként két dolog érdekel. Az egyik az, hogy megfelelően motivált és megfelelően jó fizika és mentális állapotban lévő tanárok tanítsák a gyerekemet. Ezeket a követeléseket terjesztették elő most a sztrájk tárgyalásokon. A másik pedig az, hogy mit és hogyan tanítanak a gyerekemnek, hogy ne valami XXI. századi rabszolgát képezzenek belőle, hanem egy modern, gondolkodni, kérdezni, kritikusan gondolkozni merő és tudó embert. Ez az a dolog, amire azt mondja, hogy ez nem képezheti a sztrájktárgyalások alapját. Akkor viszont milyen eszközök vannak arra, hogy a dolognak ezt a felét kikényszerítsék? Mert ez engem érintettként legalább annyira érdekel, mint a másik fele.

– Ezeken a területeken a szülők térfelén pattog a labda. A szülők képviselik a gyerekeik érdekeit ilyen szempontból, és a gyerekek érdeke pedig nagyon nagy mértékben sérül azáltal, hogy nem biztosítja számukra az állam a megfelelő szintű oktatást. Vannak szülői csoportok, amelyek foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet ezt például jogi útra terelni. A TASZ-szal tárgyaltak erről, nem tudom hol tartanak. Azon kívül, hogy kimennek az utcára, mert azért most már a szülők kimennek, meg a diákok is.

Ilyen kutatások folynak, a jogászok foglalkoznak ezzel, hogy ez lehetséges-e.

– Azt nem kérték a tárgyalásokon, hogy legyenek szívesek, hagyjanak fel a tanárok elleni hangulatkeltéssel?

– De, szóba került. Megkérdeztük, hogy mi a véleményük a söpredékezésről, és azt mondta Maruzsa úr is, meg a Kisfaludy úr is, hogy nagyon nem értenek ezzel egyet, természetesen.

De mi elmondhatjuk, hogy ők nem értenek egyet.

– Az utcai megmozdulásokon látszik, hogy van önök mögött egy nagy társadalmi bázis, egy olyan bázis, ami eddig nem volt. Tudnak-e ezzel nyomatékot adni a követeléseiknek ezeken a tárgyalásokon?

– Szerintem nincsenek még elég jó pozícióink. Mi jobbára azt látjuk, ami a fővárosban történik, meg a nagyobb városokban, viszont a kisebb településeken és pláne az ország távolabbi részein nagyon más a társadalmi támogatottság. Beszélgettünk olyan kollégákkal is, meg szakemberekkel, akik a szegregátumokban kiismerik magukat. Abban a faluban, ahol összesen két embernek van állandó fizetése, a pedagógusnak és az orvosnak, a többiek pedig mind közmunkán vannak, azok szemében a pedagógus egy irigyelt ember.

– Végül is miben maradtak, folytatódnak a tárgyalások? Vagy ez egy egyszeri alkalom volt?

– Folytatódni fognak, mert eleve azért jött létre ez a tárgyalás, mert mi kétszer írtunk a miniszterelnök úrnak levelet, hogy a sztrájktörvény folyamatos együttműködést ír elő a két fél között, és nem látjuk ennek a megnyilvánulását a részükről. Úgy látszik, ezt felfogták. Azonban azt gondolom, hogy nagy változás nem lesz, mert ők arra várnak, hogy megszülessen egy megállapodás az Unióval, és akkor majd lepapírozzák.

Például az életpályamodellnek olyan nagyon nyűgös és értelmetlen részei vannak, mint a portfólió írása, a kötelező minősülés, ami azt jelenti, hogy ezeket kötelező megcsinálni, mert aki kétszer megbukik, annak megszűnik a jogviszonya. Szerintem ők is rájöttek már, hogy ez teljesen ostoba dolog, ettől semmi sem lett jobb. A pedagógusok rettenetesen utálják, nagyon sok plusz teherrel jár, és teljesen értelmetlen. Ezeket például lehet, hogy vissza fogják vonni. Arra gondolva, hogy akkor fellélegeznek a pedagógusok, és úgy érzik majd, mégiscsak kaptak valamit.