Philip Zimbardo: A magyar ember örök pesszimista, de hiszek a változásban
A 84 éves pszichológus-sztár - merthogy sztár - szelfikészítésre készen, poénkodva és huszonéveseket meghazudtoló lelkesedéssel vett részt az interjún. A világhírű szociálpszichológus ma már nem a gonosz és az agresszió eredetét, sokkal inkább az emberi jóságot vizsgálja: pontosabban azt, hogyan válhatnak teljesen átlagos emberekből hétköznapi hősök.
Frissen megjelent Pszichológia mindenkinek című kötete kapcsán, a döntéseinket meghatározó kritikus gondolkodásmódról és a pályáját befolyásoló emberi tényezőkről mesélt. Ezúttal tudományos eredmények és paradigmák helyett személyes élményekről és belső motivációkról beszélgettünk.
Amellett, hogy a Pszichológia mindenkinek tankönyv, enciklopédia és történetmesélés, megtanítja az olvasót a kritikus gondolkodásmódra is. Mi volt ezzel a célja?
- Mindenek előtt el kell, hogy mondjam: Amerikában ez egy 14 fejezetből álló egyetemi tankönyv, amely a „Psychology: Core Concepts” nevet viseli. Magyarországon négy kötetben jelenik meg, és ezúttal a nagyközönségnek szól, ahogy a neve is mutatja, „Pszichológia mindenkinek”. Ez a koncepció csodálatos kihívás volt számomra, egyrészt, mert imádok tanítani, másrészt, mert úgy fogalmaztam meg a pszichológia alaptételeit, hogy az mindenki számára olvasmányos és érthető legyen.
Fotók: Mervai Márk
A könyv egyik legfontosabb fejezete az észlelés, melyet számos tényező befolyásol, mint például a média vagy az adott kormány, amely megmondja, hogy mit tegyünk, és mit ne. A kritikus gondolkodásmód elsajátítása segíthet abban, hogy hátralépjünk egyet, és megpróbáljuk másképp szemlélni, értelmezni a dolgokat: azt, hogy pontosan mi is történik körülöttünk. Ha például segíteni szeretnénk valakinek az utcán, akkor előfordulhat, hogy azért nem tudunk, mert a probléma bennünk van, például fizikailag képtelenek vagyunk rá. Az is előfordulhat viszont, hogy a környezetünk, az adott szituáció akadályoz bennünket.
Van, hogy például vallási vagy kulturális meggyőződésből egy férfi nem érhet hozzá egy idegen nőhöz, akinek baja esett az utcán, így nem tud segíteni rajta. Fontos, hogy lépjünk egyet hátra, és vizsgáljuk meg, milyen tényezők akadályoznak bennünket, és, hogy milyen következményekkel jár az, ha megteszünk, vagy nem teszünk meg valamit. A Hősök Tere-program szlogenje: „Az vagy, amit teszel”, a tetteinket pedig a gondolkodásunk határozza meg, amelyen lehet változtatni.
Ha már vallási és kulturális körülmények… Említette, hogy római katolikus neveltetésben részesült. Milyen mértékben határozta ez meg a gondolkodásmódját?
- Szoktam mesélni, hogy egy nagyon szegény szicíliai gettócsaládból származom, Bronxban nőttem fel. Abban a meggyőződésben neveltek, hogy a jót és a rosszat egy éles határvonal választja el. Egyszer, kisgyerekkoromban kórházba kerültem tüdőgyulladással – nem volt pénz gyógyszerre, rendes kezelésre, igazából egy valamit tudtunk tenni: várakozni.
Teltek-múltak a hetek, és éjszakáról éjszakára kevesebben lettünk. A nővérek azt mondták, hazaengedték a többieket, de valójában egyre többen haltak bele a betegségbe. Akkor arra a következtetésre jutottam, hogy éjszakánként az ördög van szolgálatban, ezért vele is alkut kötöttem. Egyszóval hipnotizáltam magam annak a szellemében, hogy a jóval és a rosszal is egyezségre jutottam. És meg is gyógyultam.
Philip Zimbardo sokszínű pályáját a tudományos paradigmák és feltevések mellett személyes élmények, hullámhegyek és hullámvölgyek alakították. A most megjelent Pszichológia mindenkinek a börtönkísérletek, holokausztvizsgálat, stressz-kutatások, a személyes időperspektíva-elmélet, vagy a félénkség vizsgálata stb. mellett azért is érdekes, mert ahogyan ő fogalmaz, ez a bevezető kötet egy „Neverending Chapter” - vagyis véget nem érő fejezet - a szakmai pályájában.
A négykötetes sorozat négyévente frissül, és a legaktuálisabb kutatási eredményeket és esettanulmányokat felhasználva ad átfogó képet a pszichológia tudományáról. Nem utolsó sorban pedig megtanítja az olvasót pszichológus fejjel, kritikusan gondolkodni.
Számos kutatása azon a feltételezésen alapul, hogy nem létezik eredendően jó és gonosz: az ember nem születik rossznak, alapvetően jók vagyunk, és a körülmények sodornak minket a rossz irányba. Hogyan változtak meg a fent felvázolt meggyőződései a jó és a gonosz fogalmáról?
- Gyermekkoromban minden vasárnap ellátogattunk a templomba. Imádkoztunk, és meghallgattuk a prédikációt. Folyton a kísértésről esett szó, és azokról a tényezőkről, amelyek a rossz irányba terelnek minket. Nem értettem, hogy
Egyszóval a megközelítését nem értettem a témának. Alaptevően elkezdett érdekelni a jó és rossz mibenléte, és bár mókásan hangzik, de már akkor kibújt belőlem a kis tízéves pszichológus. Mindennél jobban érdekelt az emberi természet, folyton másokat tanulmányoztam, figyeltem a környezetem, és ez a mai napig mit sem változott. Emellett, ahogy a könyvbemutató előtt is beszéltem róla: fiatalkoromban olvasott könyvek, különböző szépirodalmi művek is formálták a gondolkodásmódom. Ilyen alkotás volt például a Dr. Jekyll és Mr. Hyde, vagy a Legyek Ura, amely miatt elkezdett érdekelni: mi történne, ha az emberekre álarcot tennénk, és megvonnánk tőlük saját személyiségüket. Ennek hatására (is) kezdtem el például az anonim agresszió eredetét kutatni.
Fel tud idézni olyan pillanatot a fiatal korából, amikor könnyebb lett volna a rossz utat választani, vagy inkább úgy kérdezem: amikor hátralépve egyet, és kritikusan szemlélve a helyzetet, a jó döntést hozta meg?
- Ahogy említettem, egy nagyon szegény szicíliai családból származom, és a bronxi gettóban nőttem fel. A barátaimmal sokszor estünk kísértésbe, az élet választás elé állított bennünket: ellopod azt a tíz dollárt, vagy dolgozol érte egy hónapig. A srácok közül sokan a pénzt nem munkával, hanem inkább lopással keresték meg. Akkor feltettem magamban a kérdést: mi a különbség köztem és köztük? A válasz az volt, hogy az ő tettük következményeképpen kihívták a rendőrséget, így mindannyian börtönbe kerültek. Jó döntést hoztam.
Megtanulhatunk tehát másképp gondolkodni és így a tetteinken pozitív irányba változtatni, egyszóval képesek vagyunk hétköznapi hőssé válni. De mi a helyzet Magyarországgal? Mi, az örök pesszimisták is tudunk változtatni tetteinken? Már három éve működik nálunk a Hősök Tere-program. Mik a tapasztalatai?
- A magyarok pesszimizmusa nagy kihívás volt számomra, de én örök optimista vagyok: valahol bízom például abban is, hogy Donald Trump egyszer eltűnik a színről... Viccet félretéve, Budapest a kedvenc európai városom, de az biztos, hogy
A képzés egyébként Magyarországon, egyedi módon ingyenes, és az önkéntesek száma is példaértékű. Hihetetlen ereje van ennek a közösségnek, amely egyre inkább duzzad - egyre több közös program és még több a közös jótett. Ez mindenképpen optimista hozzáállásra ad okot.
A Hősök Tere-projekt a részvételre hivatott felhívni a figyelmet és a közönnyel szeretne leszámolni – missziójának alapgondolata, hogy tegyünk meg apró dolgokat másokért, tegyünk jót.
A Hősök Tere-kezdeményezés tudományos hátterét a Heroic Imagination Project (HIP) adja, amely azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a hétköznapi hősiességet helyezi előtérbe és a bátor irányítás, vezetés fontosságát hangsúlyozza. A HIP alapítója Dr. Philip Zimbardo, székhelye San Franciscóban található.
A Hősök Tere-kezdeményezés mára kinőtte magát: a program alapjául vett modell ágyaz meg tréningeknek, workshopoknak, amelyek a mindennapi életben előforduló, frusztrációt okozó, nehezen kezelhető helyzetekre adnak megoldást.
A Pszichológia Mindenkinek is segít ebben – megtanít másképpen gondolkodni, jobban cselekedni?
- A kötet egyfajta bevezető könyv – a pszichológia tudományának alapjaival ismertet meg. Emellett segít a pszichológiai gondolkodásmódot elsajátítani, megtanít kritikusan gondolkodni, ahogy beszéltünk is róla. Harminc évig írtam ezt a könyvet, úgy szoktam fogalmazni, hogy ez egy Neverending Chapter (véget nem érő fejezet- a szerk.) az életemben. Ami azért is olyan fontos számomra, mert nemcsak taníthatok általa és egyfajta küldetése is van, hanem én magam is tanulhattam a megírása közben. Bizonyos kérdésekben szaktársaimhoz fordultam, például Dr. Thomas Gordonhoz. Őt megkértem, tanítson a releváns témákban, hiszen csak így tudom én magam is átadni az olvasóknak az ismereteket úgy, hogy azt a legkönnyebben megértsék, elsajátítsák.
