SZEMPONT
A Rovatból

„Akkor se mernék visszamenni Ukrajnába, ha vége lenne a háborúnak” – riport Tiszabecsről

A határ menti kis faluban, ahová csütörtök óta tömegével érkeznek a menekültek, egy emberként fogott össze mindenki. Helyiek mellett kárpátaljaiakkal, ukránokkal és a segélyszervezetek munkatársaival is beszélgettünk.


Tiszabecs alig 1400 fős, rendes körülmények között álmos település közvetlenül a magyar-ukrán határon, Budapesttől bő három órányi autóútra. Egy hete ilyenkor aligha gondolta bárki, hogy rövidesen hazai és nemzetközi stábok sokasága dolgozik majd itt, tudósítva a krízishelyzetről és az ennek nyomán kibontakozó páratlan összefogásról.

A háború kitörése egyik pillanatról a másikra állította feje tetejére a helyi lakosok életét, akik közül szinte mindenki kiveszi a részét valamilyen módon az újonnan adódott feladatokból: vagy a szállításban segít, vagy ételt-italt oszt, tolmácsol, esetleg szállást ad a rászorulóknak, akár a saját házában is.

Az egyik önkormányzati dolgozó kérdésünkre két esetet tudott felidézni, amikor hasonló összefogás kellett: az 1998-as, majd a 2001-es nagy árvizet. De most talán még annál is keményebb munkára van szükség, hiszen sokkal több ember élete és jólléte forog kockán, mint amennyien Tiszabecsen és környékén élnek.

A falu „szívcsakrája” most egyértelműen a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, amit teljesen a menekültek fogadásának rendeltek alá: az előtérbe kihelyezett asztalokon enni-inni kaphatnak, a tornateremben sorban egymás mellé leterített matracokon pihenhetnek, a rendezvényterem pedig óriási raktárrá alakult át. Itt helyezik el az ország minden részéből érkezett rengeteg adományt, amelyet szortírozni is hatalmas kihívás.

Az iskola igazgatójától, Borbély Pétertől megtudtuk, hogy hétfőtől három nap igazgatói szünetet rendelt el, de a dolgok állását nézve nem sok esélyt ad rá, hogy csütörtökön helyreáll a rend.

„Nem tudjuk, mikor vehetjük ismét birtokba az épületet, hiszen ha mindenki elment, még fertőtleníteni is kellene az egészet. Úgy számolok, hogy a héten itt már nem lesz tanítás” – mondja, hozzátéve: folyamatos kapcsolatban vannak a tankerülettel, próbálják megszervezni a digitális oktatást, hogy legalább ilyen formában tanulhassanak a gyerekek.

Borbély is azt látja, hogy mindenki megmozdult a jó ügyért: a tantestület és az iskolai dolgozók nagy része beállt önkéntesnek, de még a hetedikes-nyolcadikos diákok közül is sokan jönnek segíteni, szüleikkel együtt.

„Házat, kocsit, mindent otthon hagytunk”

Az iskola előcsarnokában várakozó menekültek közül először egy két nőből és két kisgyerekből álló társaságot szólítottunk meg, akik Szőlősgyuláról érkeztek, nem messze a határ túloldalától. Magyarországi testvértelepülésük a Tolna megyei Tengelic, jó a kapcsolatuk, korábban is többször jártak már egymásnál látogatóban. Most szintén őket várták, hogy elvigyék és elszállásolják őket.

„Még nem tudjuk, kinél fogunk lakni ott, de valaki biztosan befogad, gyakorlatilag az egész falu felajánlotta a segítségét. Még külön élelmiszergyűjtést is szerveztek nekünk” – meséli az egyik középkorú asszony. Ők hétfő reggel indultak útnak, az első néhány napban még remélték, hogy nem kell menekülniük, de végül a gyerekek miatt nem kockáztattak, hiszen „az ő életük felett nincs jogunk dönteni...”

Bár kérdésünkre azt felelték, bíznak benne, hogy akár már 2-3 nap múlva hazatérhetnek, az arcukon és hangjukon érződött, hogy ők maguk sem fűznek ehhez túlzott reményt.

Utánuk a Beregszászról érkezett, 30 éves Józsival beszélgettünk, aki kettős állampolgár, így elméletileg gond nélkül be kellett volna jutnia az országba. Mégse így történt: hiába mutatta fel magyar útlevelét az ukrán oldalon, meg se nézték, csak közölték vele, hogy nem engedik ki.

Ezután Beregsuránynál próbálkozott, de ott is visszafordították, végül harmadjára, Tiszabecshez visszatérve járt sikerrel. Feleségével és gyerekével Magyarországon szeretnének letelepedni, ezen belül mindegy nekik, hogy hol, hiszen a teljes ismeretlenbe érkeztek, senki nem várja őket.

„Nem érdekel semmi, csak az a lényeg, hogy biztonságban legyünk. Akkor se mernék visszamenni Ukrajnába, ha vége lenne a háborúnak. Bármikor kitörhet újra, még jobban, mint most.”

Ők még szerdán sem adtak volna rá semmi esélyt, hogy tényleg háború lesz, ehhez képest a legrosszabb forgatókönyv valósult meg. Most úgy gondolják, annál bármi jobb opció, minthogy visszatérjenek.

Egy idősebb, de még bőven 60 év alatti, szintén beregszászi férfi hasonlóan járt: péntektől hétfő reggelig négyszer kellett megpróbálnia, mire kifogott egy olyan műszakot a határon, akik átengedték.

Most már az egész, közel 20 főt számláló családjuk Magyarországon van. A tervük az, hogy megpróbálnak munkát keresni Budapesten, és ha sikerül nekik, tartósan is ott maradnak.

„Házat, kocsit, mindent otthon hagytunk, de engem már nem érdekel. Ha meg tudunk élni itt, soha többé nem megyünk vissza Ukrajnába.”

Józsi eredeti szakmája bádogos, de azt mondja, bármilyen munkát szívesen elvállal, cserébe azért, hogy új életet kezdhessenek. Szerinte egészen biztos, hogy Kárpátaljáig is elér a front, akár már napokon belül.

„Mindenki menekül onnan, még az idős asszonyok sem maradtak otthon. Olyan lett Beregszász, mint egy szellemváros” – teszi hozzá, majd azt is elmondja, mennyire hálásak Orbán Viktornak és a magyaroknak azért, hogy befogadták őket.

„Isten áldjon meg minden egyes magyart: élelmet, szállást biztosítanak nekünk, a nők és a gyerekek ráadásul útlevél nélkül, személyi igazolvány és keresztlevél felmutatásával is átjöhettek. Ez óriási segítség nekünk és az ukránoknak.”

„Az első gondolatom az volt, hogy most azonnal el kell hagynom az országot”

A húszas éveik elején járó Alina és Katarina unokatestvérek, a nyugat-ukrajnai Lviv közeléből származnak. Helyzetük abból a szempontból speciális, hogy mindketten elköltöztek már hazájukból: Alina 7 éves kora óta Brüsszelben él édesanyjával, Katarina pedig tavaly óta Bécsben tanul.

Most családlátogatásra érkeztek haza, múlt hétvégére megvolt a visszaútra szóló repülőjegyük, azonban a járatokat törölték, így mindent újra kellett tervezniük.

„Persze tisztában voltunk a helyzettel, de Ukrajnában már 2014 óta háborús állapot van. Számunkra ez mindig nagyon távolinak tűnt: mi az ország nyugati felébe tartottunk, úgy gondoltuk, odáig semmiképp nem érhet el a front” – indokolták, miért nem mondtak le a hazaútról az elmúlt hetek történéseit olvasva sem.

Csütörtök reggel a konkrét harci zajokból még semmit nem hallottak, csak a híreket olvasva szembesültek vele, mi történt. Mindkettőjük első gondolata az volt, hogy most azonnal el kell hagyniuk az országot.

Először a lengyel határ felé próbálkoztak, mivel ez volt nekik közelebb. Egy családi barátjuk vitte el őket autóval a csütörtökről péntekre virradó éjjel, de odaérve hamar rájöttek, hogy ez nem lesz egyszerű menet.

„Akkora kocsisor volt, hogy legalább egy napba telt volna, mire sorra kerülünk, így inkább kiszálltunk, és gyalog mentünk tovább” – idézik fel. Összesen 18 kilométert gyalogoltak majdnem 6 óra alatt, de odaérve azzal szembesültek, hogy gyalogosan is több ezren várnak az átkelésre.

Újabb 6 órát vártak a hidegben, de ez alatt legfeljebb 200 métert haladtak előre. Óránként 10 embernél többet nem engedtek át a határőrök. „Pánikhangulat alakult ki, a gyerekek sírtak, a nők jajgattak. Rájöttünk, hogy itt esélytelen átjutnunk” – mesélik.

Úgy döntöttek, nem érdemes tovább várni, inkább a magyar határ felé indultak, ahová kalandos körülmények között, egy rokonuk segítségével és stoppolva jutottak el. Itt már simán ment az átkelés is, elmondásuk szerint a tiszabecsi határt jóval kevesebben ismerik az ukránok közül, mint a Lviv közelében lévő átkelőket. Mindketten Budapest felé vették az irányt, Alinának már megvolt a repülőjegye Brüsszelbe, Katarina pedig vonattal ment tovább Bécsbe.

„Persze, aggódunk az itthon maradt rokonainkért, de nagyon bízunk benne, hogy ott később sem lesznek harcok” – mondják. Mindketten azt remélik, 1-2 hónapon belül újra biztonságosan hazalátogathatnak majd.

„Tegnap reggel érkeztem, azóta semmit nem aludtam”

Ahogy fentebb szó volt róla, a menekültek ellátását a helyi református gyülekezet és a tiszabecsi lakosok kezdték, de hamarosan a hivatásos segélyszervezetek is megérkeztek.

Az első napokban elég nagy kavarodás volt azzal kapcsolatban, ki hol segítsen, vasárnap viszont a kormány leosztotta a határátkelőket az egyes szervezetek között.

Tiszabecset a Baptista Szeretetszolgálat kapta, akik azelőtt Lónyán és Nyíradonyban dolgoztak, most viszont már ide koncentrálják erőforrásaik nagy részét. Nagyjából 15-en vannak itt egyszerre, egy csapat 2-3 napot marad, ezután leváltják őket. Sok önkéntesük és környékbeli munkatársuk is csatlakozott hozzájuk, ők végzik az operatív munka javát.

„Az első napokban két helyszínünk volt, az iskola mellett a határon is fogadtuk, eligazítottuk az érkezőket. Vasárnap éjfélkor viszont megváltoztak a szabályok, azóta mindenkit buszra tesznek egyből a határátlépés után, és az iskolához szállítják őket” – meséli Révész Szilvia, a Baptisták egyik helyi koordinátora.

Az önkéntesek már a buszok érkezésekor, a megállóban fogadják a menekülteket, átadnak nekik egy-egy szendvicset és csokit, majd útbaigazítják őket. Szilvia szerint ide jelenleg sokkal több ukrán érkezik, mint kárpátaljai magyar, nagyjából 80-20 százalék lehet az arány.

A többség vonattal érkezik Belső-Ukrajnából, és rövid idő múlva mennek is tovább a rokonaikhoz, például a Csehországban vagy Ausztriában dolgozó férjhez. Vannak, akiket rögtön várnak, amint leszálltak a buszról. Akikért csak később jönnek, azok az iskolában pihennek meg, de az éjszaka közepén is sokan kelnek útra, estétől reggelig a matracok nagy része gazdát szokott cserélni a tornateremben. Akiknek pedig nincs hova menniük, az önkéntes szállítókban bízhatnak: ők sokszor csak elkiáltják magukat, mi a célállomásuk, és várják a jelentkezőket.

Bár a határon vasárnap óta mindenkit azonnal buszra tesznek, így is vannak néhányan, akik már itt segítenek az érkezőknek. Például az Áthidaló Alapítvány három munkatársa, akik minden érkezőnek összepakolnak egy csomagot, szendviccsel, édességgel, ásványvízzel, szükség esetén pelenkával és popsitörlővel.

„Tegnap hoztam egy autónyi adományt, azóta dolgozom. Egész éjszaka ébren voltam és ma sem aludtam eddig semmit. Egyelőre jól bírom, hajt az adrenalin” – mondja a szervezet kuratóriumi elnöke, Holló Ágnes.

Vasárnap reggel még volt egy nagy sátruk és több asztaluk is, de a rendőrség utasítására mindent le kellett bontaniuk. Ezzel párhuzamosan azt is megtiltották „felsőbb utasításra”, hogy autóval közelítsék meg a határt, így akiért megérkezett a hozzátartozója, annak majdnem egy kilométert kellett gyalogolnia. Ágnes elmondása szerint olyan is előfordult, hogy ő vitte valakinek a csecsemőjét. Az autós megközelítést azóta újra engedélyezték, de így sem ideálisak a körülmények, mégis mindenki kitart.

Holló Ágnes (jobb szélen) és segítői a határon

„Most kaptam szállást a szomszéd falu lelkészétől, szóval ma már tudok majd aludni. Hogy meddig maradok? Szerdán szerintem már megyünk haza, mert nincs több váltás ruhánk, de otthonról továbbra is próbálunk segíteni.”

Ennél is többször hallottuk azt a választ a fenti kérdésre, hogy „ameddig szükséges, mert ez most nem rólunk szól.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában, mintha már nem lenne ura az államnak
A miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül, erre válaszoltak a tömegek - mondja a politikai elemző. Óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben.


A szervezők szerint 200 ezer ember is lehetett a betiltott Pride-on. Bár nehéz megbecsülni, igazuk van-e, de az biztos, hogy nemcsak minden idők legnagyobb Pride-ja volt szombaton Budapesten, de az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai demonstrációja is. Karácsony Gergely szerint a résztvevők „egy jó nagy fityiszt mutattok a pöffeszkedő és gyűlölködő hatalomnak.”

A hatalom által betiltott, de a budapesti önkormányzat által mégis megszervezett vonuláson ott voltak európai polgármesterek, képviselők, sőt, a spanyol miniszterelnök-helyettes is. A tiltó határozatot meghozó rendőrség pedig biztosította a rendezvényt, és megakadályozta, hogy bármi bajt okozzon a maroknyi szélsőjobboldali ellentüntető. Ezután a Mi Hazánk feljelentette a rendőrséget, mert szerintük nem tartották be a törvényeket. Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk a nap tanulságairól.

– Orbán Viktor az évértékelőjének egyik leghangsúlyosabb üzenete volt, hogy szerinte idén nem kell bajlódni a Pride megszervezésével, majd az alaptörvényt és a kétharmados gyülekezési törvényt megváltoztatva el is érték, hogy a rendőrség betiltsa a demonstrációt. Idézek egy klasszikust: „de sikerült?”

– Nem sikerült. Nagyon nehéz szavakat találni arra, ami történt, mert ennél nyilvánvalóbb kudarc kevés volt Orbán Viktor számára. Az elmúlt hónapokban voltak más olyan ígéretei, amelyeket nem tudott betartani, de ez, hogy miniszterelnökként kijelenti, kétharmados többség birtokában, rendeleti kormányzás mellett, hogy senki ne készüljön a Pride-ra, mert az be lesz tiltva, és ehhez meg is teszik a megfelelő lépéseket, betiltják, majd mégis létrejön Magyarország történetének talán legnagyobb tüntetése, vagy vonulása, ahol emberek azért mennek el, hogy világossá tegyék: a miniszterelnök nem mondhatja meg nekik, mit tehetnek és mit nem. Ez a tömeg azt bizonyította, hogy a miniszterelnök szava már nem bír akkora súllyal, hogy amit kijelent, azt valóban végre is tudja hajtani.

Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában.

– Mi történik akkor, amikor egy rezsim eljut oda, hogy az akaratát semmibe veszik a polgárok?

– Felmerül a kérdés: milyen hatalmi viszonyok között élünk, ha a rendőrség egy betiltott tüntetést professzionálisan, dicséretre méltó módon, felelősségteljesen úgy vezényel le, hogy közben hivatalosan azt kommunikálja: a tüntetés illegális, be lett tiltva. A rend fenntartói tudatában vannak annak, hogy hiába a politikai akarat, mely szerint a tüntetésnek nem lenne szabad létrejönnie, százezer feletti embertömeg biztonságát szavatolniuk kell, ez a feladatuk, ezért tartjuk fenn az adóinkból. És

a rendőrség kiváló munkát is végzett, miközben Orbán Viktor rákényszerítette őket, hogy hivatalos közleményeikben hazudozzanak, az állam békés polgáraival szemben fenyegetőleg lépjenek fel.

Ez a kettősség a politikai akarat és az államigazgatási gyakorlat között nagyon beszédes, rámutat az állami irányítás viszonylagos szétesésére. Ma már nem csak az állami szolgáltatás minősége okoz problémát az embereknek, hanem az a látvány is, hogy

mintha a megválasztott vezetőjük, a kormányfő nem lenne ura annak az államnak,

amelyet elméletileg nap mint nap kezelnie kellene.

– Mennyi szerepe lehetett ebben annak, hogy sok európai polgármester, EP-képviselő, sőt még egy miniszterelnök-helyettes is ott volt? Így azért nagyobb tétje lett volna a rendőri fellépésnek...

– Nyilván volt szerepe. Bár felvetem: Orbán Viktort ez mikor érdekelte? De azt is gondolom, hogy a jelen lévő diplomaták nélkül is egy ország rendőrségének így kellene működnie. Nem tudom a pontos számot, hányan voltak a tüntetésen. De sokan. Ha százezer ember együtt mozog a fővárosban, egységes akarattal, teljes nyugalomban, és kiáll valamiért, akkor a diplomaták jelenléte nélkül is csak egy megoldás marad a rend fenntartására: az, amit a rendőrség most is tett. Nem volt igazoltatás, végigvitték a rendezvényt,

felismerték, hogy létezik a népszuverenitás, tehát hogy a nép dönteni akar a saját sorsáról, ezt pedig ki is fejezik.

És ha a nép így döntött, akkor a rendőrség dolga, hogy biztosítsa a rendet. Ez is történt. Csakhogy a rend biztosítása most szembement a politikai akarattal és a politikusok által megteremtett törvényi, jogszabályi háttérrel. Ez a feszültség eddig nem volt része a demokráciánknak. Ez szerintem független volt a diplomaták jelenlététől. Ki kell mondani: Orbán Viktor felelőssége, hogy előállt ez a helyzet.Mert nem lehe t mást feltételezni, mint hogy

a miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül,

vagyis hogy betiltja a Pride-ot, mert neki ez politikailag így tetszik. Erre válaszoltak a tömegek: vállalták a fenyegetéseket, az esetleges bírságokat, amelyek nem lesznek.

– Nekem végig volt egy „light-os 56-os" érzésem: október 23-án délelőtt is ment a huzavona, hogy be van-e tiltva a délutáni felvonulás vagy sem. Aztán szerencsére az analógia itt véget is ért, mert nyugodtan zajlott le minden.

– Nekem inkább az 1988-as Bős–Nagymaros párhuzam jutott eszembe. Ott is volt egy ügy, amiről azt gondolta a hatalom, hogy senkit nem fog érdekelni, mégis egyre nagyobb tüntetések lettek belőle, amelyek elindították a rendszerváltást. Most is valami hasonló történik:

óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben. Az emberek nem hisznek a miniszterelnöknek és a kormányának. Azt mondják: ha te, Orbán Viktor azt mondod, hogy nem tehetek meg valamit, akkor én csakis ezért már meg fogom tenni.

A kérdés az, hogy ez az attitűd milyen más területekre fog még kihatni. Ez a tegnapi esemény ugyanis nem pusztán csak egy Pride volt. A kormány részéről a következő hetekben nyilván megpróbálják elérni, hogy mindez csak egy Pride-ként maradjon meg az emlékezetben. De ez nem csak az volt. Ott volt természetesen a hagyományos Pride-közönség is, de mellettük megjelent a magyar polgárság tízszeres erővel, sokan közülük életükben először. Nem azért jöttek, mert Pride-on akartak részt venni, hanem mert úgy gondolták: ha valaki Pride-ot akar szervezni, akkor azt nyugodtan megtehesse az Európai Unió egyik fővárosában.

Megvédeni jöttek a Pride-osokat, és ezt igen felemelő volt látni.

Miközben ez a jelenség messze nem független attól, hogy ők Orbán Viktort hibáztatják ezen helyzet fennállásáért, és persze számos más dologért is, amelyet ezzel a tüntetéssel, mert ez az volt, ki tudtak békésen és vidáman fejezni.

– Állított-e ez elő olyan kollektív társadalmi tapasztalatot, ami meggyorsíthat bizonyos folyamatokat? Az emberek e Pride után felvérteződtek a tapasztalással, hogy igenis meg tudjuk csinálni azt, amit akarunk, és ez talán a még apátiában lévőket is felrázhatja?

– Ami biztosan kijelenthető, hogy Budapest hosszú távra elveszett a Fidesz számára. Az viszont továbbra sem látható, hogy mi történik Budapesten kívül. Egyelőre nem lehet ebből a nagy Pride-eseményből országos következtetéseket levonni. Az látszik, hogy országos szinten a Fidesz már elveszítette a többségét. A Medián és az Závecz kutatásai számomra többet jelentenek, mint a Nézőpont Intézeté, amely túlságosan sok kormányzati megrendelést kap, nem is létezne ezek nélkül. Korábban is voltak jelek arra, hogy Budapesten elindult Hankiss Elemér szavaival, egy második polgárosodás, vagy második társadalom kialakulása.

A NER alatt is épül egy tudatos polgárság, amely képes ilyen tettekre, mint amit tegnap láttunk. Azt azonban ettől még nem tudjuk pontosan, mi van a vidéki Magyarországon.

A kutatások azt mutatják, mintha a városok szintjén is elindult volna az átbillenés, a Fidesz elvesztette a bizalmat ezeken a helyeken is. Ha ez igaz, akkor nagyon nehéz lesz megnyernie a következő választást.

– Sokan mondják, hogy a Fidesznek még van egy nagy eszköz a tarsolyában: a választási törvény módosítása. Nem nőtt meg ennek a kockázata Orbán Viktor számára a mai tömeget látva?

– A választási törvényt még lehet módosítani, és én is számítok rá, hogy lesz ilyen próbálkozás. Az a változtatás meg fogja mutatni, hogy Orbán Viktor hogyan is gondolkodik, a 2026-os választásokról, illetve hogy milyen politikai berendezkedésre készül. De ezzel még várnunk kell. Ne felejtsük el azonban azt, hogy

ma újra megerősödött egy politikus: Karácsony Gergely. Ráadásul érdekes módon Karácsony és Magyar Péter most egymást akaratlanul is erősítették.

Magyar Péternek jó volt, hogy nem neki kellett felvállalni ezt a tematikát, hanem megtette helyette egy másik politikus, Karácsony Gergely, ő áll ugyanis Pride-ügyben vitában a kormánnyal. A kormány pedig így nem tudott közvetlenül Magyar Péterrel konfrontálódni Pride-ügyben, pedig ez lett volna az eredeti szándéka. Karácsony nagyon jó pozícióba került azzal, hogy kockáztatott és élére állt ennek az eseménynek. Karácsony győzött. Ez nagy politikai siker neki. Így most az ellenzéki oldalon Magyar Péter mögött már van minimum egy olyan szereplő, aki adott esetben a helyébe tud lépni, ha valami miatt Magyar meggyengülne. Ha az ellenzéki tábor egyben tud maradni, mert felismeri, hogy Orbán Viktort csak egységben lehet legyőzni, akkor mindig lesz olyan politikai vezető, aki képes lesz vezetni ezt a tábort a Fidesszel szemben.

– Még mindig elképzelhető, hogy megpróbálják levenni a tábláról Magyar Pétert?

– Ebben az országban, ismerve a történelmét akár több száz évre visszamenőleg is, sok mindent elképzelhetőnek tartok. Jelenleg csak abból tudunk kiindulni, amit látunk:

Magyar Péter jól csinálja, Karácsony Gergely jól csinálta, és Orbán Viktor pedig egy újabb politikai kudarcot könyvelhet el. 2025 nem az ő éve eddig. ahogy 2024 sem volt az. Az a fajta tévedhetetlenség, ami eddig körüllengte őt, megszűnt.

Szerintem már a saját táborán belül is érzik, hogy a főnök mintha stratégiai homályba került volna.

– Kíváncsiak lehetünk, mit mutatnak majd a következő mérések a Pride után?

– Persze, nagyon is kíváncsiak vagyunk rá, mit fogunk látni. És nem csak arra, hogy a számok mit mutatnak, hanem hogy ez az esemény a lelkekben milyen folyamatokat indít el. Ha csak a közösségi médiát nézzük: már a tüntetés előtt is az emberek az arcukkal vállalták, hogy részt vesznek rajta. A tüntetés alatt is, és utána is kommunikálták, hogy ott voltak. Minimum százezer ember, nyilván családtagjaik, barátaik is vannak, közöttük a politika beszédtéma. Ez óriási erő, főleg úgy, hogy közben

ott volt a fenyegetettség, hogy akár több százezer forintra is megbüntethetik a résztvevőket. És ez sem érdekelte őket.

Orbán Viktornak keresnie kellene, hogyan tudná megfordítani ezeket a rá nézve negatív folyamatokat. Ő ugyanis súlyos stratégiai hibát követett el: kivezényelte magát a politikai centrumból. Végigsétáltam a tüntetésen, és azt láttam, hogy kulturált, középosztálybeli emberek vonulnak, miközben a másik oldalon, elkülönítve, ott állt 15 ember fekete ruhában, akik a Pride ellen tüntettek, olyan üzenetekkel például, hogy „mi vagyunk Spárta, nem Athén”, meg hasonlók. Szomorú volt látni, hogy Orbán Viktor most ezeknek az embereknek az oldalán áll. Velük szemben, vele szemben pedig ott álltak a tömegek.

– Az korábbi Pride-okon alig volt kevesebb ellentüntető, mint most, miközben most erős bátorítást kaptak a kormányzattól.

– Ráadásul hatalmas kampány előzte meg az egészet. Én is azt gondoltam, hogy erős ellentüntető mag lesz. De nem volt. Semmi nem volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Kuncze Gábor a Pride-ról: A rendőrség meg sem próbál büntetni, akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek
A volt belügyminiszter szerint súlyos tévedés volt Orbán Viktor részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott, a rendőrség pedig a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.


A rendőrség már napok óta hallgat arról, számíthatnak-e büntetésre azok, akik részt vettek a Pride-on, pedig korábban a kormány még a gyülekezési törvényt is megváltoztatta, hogy lehetővé tegye arcfelismerő kamerák bevetését a betiltott rendezvényeken, Tuzson Bence igazságügyi miniszter kijelentette, szabálysértésnek minősül, ha valaki részt vesz a felvonuláson.

Kuncze Gábor 1994 és 1998 között volt Magyarország belügyminisztere. Őt kérdeztük arról, szerinte kell-e bárkinek is büntetéstől tartania, és hogyan értékeli a rendőrség szombati fellépését.

– Miközben a rendőrség folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szombati rendezvényt betiltotta, meg sem próbálta feloszlatni a tömeget, ehelyett biztosította az útvonalat. Mi történhetett?

– Ennek a hátterét természetesen nem ismerjük pontosan, de a rendőrség a törvényben foglalt feladatainak megfelelően járt el. Ha elolvassuk a vitában megszólaló jogászokat (nem politikusokat), nekik egyöntetűen az a véleményük, hogy a főváros, vagy bármely önkormányzat a saját területén nem köteles engedélyt kérni rendezvény megtartására. Természetesen, ha közterületet vesznek igénybe, akkor a rendőrségnek jelen kell lennie a rend fenntartása érdekében. Ezen túlmenően a rendőrségnek jelen esetben nem voltak további feladatai.

A rend fenntartását viszont kiválóan ellátták: elterelték a tömeget, és így megelőztek egy spontán összetűzést a szélsőjobboldali tüntetők és a demonstrálók között.

Ez a döntés a rendőrség részéről dicséretes és szakszerű volt.

– Számomra úgy tűnik, mintha a rendőrségnek lenne egy politikai „énje”, amelyik azt kommunikálta, hogy ez egy betiltott rendezvény, miközben engedélyt adott a szélsőjobboldalnak szinte ugyanarra a területre, és van egy szakmai énje, amelyik közben rendben végzi a dolgát.

– Inkább az ön szavaival élve, a rendőrségnek van egy „énje”, és van egy „felettes énje”. Az „énje” az, amelyik ismeri a jogszabályokat és azok szerint cselekszik. Felettesei pedig törvényes felügyeletet gyakorolnak felette, és a dolgok így mennek a maguk útján. Természetesen előfordulnak túlkapások is, láttunk ilyeneket az elmúlt 30 évben bőven, de jelen esetben a rendőrség a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.

Hogy a korábbi napokban és hetekben milyen politikai handabandák kísérték ezt az egészet, az egy más kérdés.

Valószínűleg a rendőrség az utasításoknak megfelelően kommunikált, de a rendezvény során a törvények szerint végezte a dolgát.

– Akkor nézzük ezt a „felettes ént”, amely most akár ismét előtérbe kerülhet, és azt mondhatja: nosza, kezdjünk el büntetni. Az arcfelismerő rendszer használata kapcsán ez egyáltalán lehetséges? Van rá jogszabály, ezt tudjuk, de technikailag kivitelezhető-e, hogy több tízezer emberrel szemben indítsanak eljárást? Van erre elegendő emberi erőforrás, papír, infrastruktúra?

– A rendőrség jelenleg nem akar büntetni. Természetesen lehet büntetni felvételek alapján, például ha valaki közterületen súlyosan megszegi a közlekedési szabályokat, a rendőrség büntethet, és az meg is áll jogilag. De jelen esetben nincs olyan felvétel. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha valakinek az volt az ötlete, hogy Budapestet Peking mintájára kamerákkal figyelje meg, az is problémás lenne. Ráadásul maga a rendőrség terelte más útvonalra az embereket. Ha például az Erzsébet hídra terelés ott helyben született döntés volt, akkor utólag nehezen lehetett volna oda kamerákat felszerelni. De ezt nem tudom biztosan.

Viszont, ha a rendőrség mégis ezzel próbálkozna, akkor újra életbe lép a jogállam.

Az ügyek eljutnak a bíróságra, és ott azt vizsgálják majd, hogy a demonstráció törvényes volt-e. Véleményem szerint a bíróság azt fogja megállapítani, hogy az volt, így nincs alapja bírság kiszabásának. Egyébként is, engedély nélküli demonstráción való részvétel miatt büntetni a fővárosi rendezvény résztvevőit, ez teljesen kizárt. Ha a rendőrség önállóan jár el, ebbe bele sem kezd.

– A feljelentéseiről elhíresült Tényi István ezúttal azt javasolta, hogy gyakoroljanak közkegyelmet a Pride-on résztvevőkkel szemben.

– Ez a javaslat körülbelül olyan, mint amikor azt mondták, hogy „Orbán Viktor mesterterve valósult meg”, miszerint ő szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hogy az ellenzéket egy ernyő alá sodorja, ami egyszerűen nevetséges. A közkegyelemre való hivatkozás is hasonló. Ha közkegyelem alapján mindenkit mentesítenének, azzal úgy tüntetnék fel magukat, mint nagyvonalú, megértő szereplők, miközben

valójában elkerülnék azt a vitát, hogy egyáltalán joguk volt-e szankcionálni.

Egyébként közkegyelmet már gyakoroltak korábban. A taxisblokád idején is, majd a 2006-os zavargások résztvevőit részesítette a Fidesz 2010 után, közkegyelemben. De mekkora különbség van a két korábbi eset és a mostani között! A szombati rendezvényen semmilyen atrocitás nem történt, rendben lezajlott, míg 2006-ban súlyos összecsapások voltak. A közkegyelem mostani emlegetése egyszerű kimenekülési kísérlet. A Fidesz így próbálja menteni a menthetőt.

– Van-e annak jogi lehetősége, hogy valaki azt mondja: „én nem kérek közkegyelmet”, és jogi útra tereli az ügyet?

– Ahhoz, hogy jogi útra lehessen terelni az ügyet, előbb valakit konkrétan fel kell jelenteni a részvételéért, névvel, címmel. A trükk éppen az, hogy a közkegyelemre hivatkozva nem indítanak eljárást senki ellen.

– Orbán Viktor eleinte kijelentette, hogy nem lesz Pride, kár is készülni rá. Aztán, ahogy haladtak az események, előálltak azzal, hogy nem fognak beavatkozni, mert „nem szokás Magyarországon bántani egymást”. Majd szombaton minden eddiginél nagyobb Pride-ot rendeztek. Hogyan lehet definiálni egy olyan államhatalmat, amely képtelen érvényt szerezni a saját akaratának?

– Én ezt kissé másként látom. Az állam képes cselekedni, és képes nagyokat hibázni is. Ha hibázik, a legszerencsésebb, ha ezt belátja, és visszavonul. Most ez történt. Súlyos tévedés volt a miniszterelnök részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott.

Ez egyértelműen politikai haszonszerzési kísérlet volt, semmilyen más célja nem volt.

Amikor kiderült, hogy ez nem fog működni, nem visszavonultak, hanem fenyegetőzéssel és törvénykezéssel próbálták érvényt szerezni az akaratuknak. Mikor ez sem vált be, kommunikációs trükkökkel próbálják visszavonulásukat győzelemként beállítani. De a valóság az, hogy egy nagyon rossz elképzelés megbukott. Akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek. Ami ennél is fontosabb: a civil társadalom és a jogállam viszont győzött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás a Pride-ról: Zászló, zászló, szív - Ezt még Kapu Tibor is látja
A színész posztja alapján szintén ott sétált a 200 ezresre becsült tömegben. A rövid bejegyzésben kétszer is odaszúrt Orbán Viktornak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. június 28.



Szombat délutáni bejegyzése alapján Lengyel Tamás is a 200 ezresre becsült tömegben sétált a Pride-on. A színész fotója alapján akkor járhatott a Ferenciek tere magasságában, amikor az emberek már teljesen megtöltötték az Erzsébet hidat.

Lengyel két szivárványos zászló mellé egy piros szívet tett a poszt elején, utalva az Orbán Viktor által életre hívott Harcosok Klubja elhíresült sorvezetőjére.

Ezután ugyancsak a miniszterelnök egyik korábbi, választási győzelem után elmondott győzelmi beszédéhez hasonlóan írta le a tömeg méretét:

„Ezt még Kapu Tibor is látja”

- olvasható a színész bejegyzésében, aki a héten a Nemzetközi Űrállomásra első magyarként eljutó árhajósra célzott.

Lengyel Tamás ezzel Orbán 2022 áprilisában mondott beszédére utalt. Akkor a miniszterelnök a negyedik kétharmados választási győzelem után úgy fogalmazott: „Akkora győzelmet arattunk, hogy még a Holdról is látszik, de Brüsszelből egészen biztosan”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Havas Henrik: Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése
Az újságíró szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.
F. O. - szmo.hu
2025. június 28.



Havas Henrik Orbán Viktor szerda reggeli, brüsszeli rögtönzött sajtótájékoztatójáról fejtette ki véleményét a közösségi oldalán. A miniszterelnök az Ukrajna uniós csatlakozása ellen indított kormányzati szavazás eredményéről azt mondta: a leadott szavazatok 95 százaléka, vagyis 2 168 431 szavazat nem támogatta Ukrajna európai uniós csatlakozását.

„Vastagabb lett, férfiasabb lett a hangom, végül is több mint kétmillió magyar ember hangján fogom ma azt mondani a tárgyaláskor, hogy Magyarország nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Ezek a szikár tények” – mondta Orbán Brüsszelben.

„Engem egyetlen egy dolog érdekel ebben a pillanatban: ki volt az az idióta, aki azt mondta a magyar miniszterelnöknek, hogy vastagabb, férfiasabb lett a hangja?

Nem tudok másra gondolni, mint hogy Orbán hormonkezelésen esett át, és már arra készül, hogy egy újabb Voks25-tel megalapozza a halálbüntetés visszaállítását,

és akkor még vastagabb lesz a hangja” – fogalmazott az újságíró a Facebookon, ezután pedig arról írt, hogy megpróbált utánajárni, „mivel magyarázható, hogy Orbán Viktor valóban azt gondolja, hogy nem 26 EU-s tagországnak van igaza, hanem egyedül neki”.

„A szakirodalom szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.

Miután annak idején 8 hónapig a Lipóton dolgoztam, pontosan tudom, hogy ezek a tünetek hatalmas megterhelést jelentenek a betegek számára, ezért Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése.

Ha valaki a fentiek alapján bipoláris zavarra tippel, az téved. Én annak idején a pszichiátrián elég sok skizofréniában szenvedő emberrel találkoztam… Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy lesz még nemzeti konzultáció a halálbüntetés visszaállításáról. Ez olyan biztos, mint Orbán Viktornak az az álláspontja, hogy ha nem is értünk mindig egyet egymással, nem szoktuk bántani egymást. 2006-ban sem ostromolta senki a tévészékházat, az csak egy közönségtalálkozó volt” – írta Havas.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: