Örökre pályakezdő marad, akinek nincs szerencséje

Rebeka hiába dolgozott 16 éves kora óta, a munkáltatók ezt nem számították tapasztalatnak, Mira pedig hiába rendelkezett több végzettséggel, az egyetem után nem tudott elhelyezkedni, most, 33 évesen pedig már nem is fog tudni. Az egyetem befejezte után sokan válnak pályaelhagyóvá, mert nem találnak a végzettségüknek megfelelő munkát. Ilyenkor a frissdiplomások valamilyen alternatív munkakörben helyezkednek el, de ha pár éven belül nem próbálkoznak újra a szakmájukkal megegyező munkát találni, akkor akár egész életükön át csaponghatnak a munkahelyek között.

„Ott álltam az egyetem végén, hogy most Úristen, mi lesz? Ez a kapunyitási pánik abszolút megvolt nálam, teljesen levert a víz”

– meséli Pataki Rebeka, aki az egyetem befejeztével szembesült azzal, hogy semmit nem érnek az addigi munkatapasztalatai.

Ha az egyetem után nem tud valaki azonnal vagy az azt követő 1-2 évben elhelyezkedni a szakmájában, akkor jó eséllyel később sem fog sikerülni. Ilyenkor jönnek a vészmegoldások: az olyan munkák mint a bolti eladó vagy irodai munka, de ezek nem számítanak munkatapasztalatnak, ezért később ugyanolyan nehéz lesz szakmába vágó munkát találni, mint az egyetem végén.

Az Oktatási Hivatal 2016-os felmérése szerint

a frissdiplomások átlagosan csaknem 4 hónapon keresztül keresnek munkát, mire találnak.

Ám ez alól kivételt képeznek a társadalomtudomány, a bölcsészet és a természettudomány területéről jelentkezők, akiknek akár 5 hónapba is telhet mire munkához jutnak, és még ekkor sem biztos, hogy a végzettségüknek megfelelően.

Azokat, akik nem szakmai munkát végeznek éveken keresztül, a cégek később azért nem veszik fel, mert az egyetem óta túl sok idő telt el ahhoz, hogy kellően felkészültek legyenek a szakmájukban. Az egyetemi szakmai gyakorlatok rengeteget segítenek abban, hogy az egyetemista a szakmájában maradhasson, de a hallgatók szerint a szakmai gyakorlat és az egyetem nem készíti fel őket kellően.

Az Oktatási Hivatal felmérése szerint a legtöbb pályaelhagyó a bölcsészet, a társadalomtudomány és a sport területéről kerül ki. Az orvos- és egészségtudományi, jogi, pedagógiai, műszaki és informatikai diplomákkal viszont nagy eséllyel a végzettségnek megfelelően lehet munkához jutni.

Ritka, hogy valaki már a suli alatt tud olyan munkát találni, ami illeszkedik a tanulmányaihoz, mert a diákoknak elsődleges szempont, hogy rugalmas legyen és fizessenek a munkájukért, ezért csak kuli diákmunkákat vállalnak el.

Az egyetem befejeztével viszont a szakmabeli munkáltatók ezt a munkatapasztalatot nem veszik figyelembe, mert más területen érték el. A multicégeknél valamivel jobb a helyzet, mert ott nem feltétel a szakmai tapasztalat, mivel a cégek maguk képzik ki a munkavállalókat, de itt is elsősorban a pénzügyi vagy informatikus végzettségűek járnak jól.

„A marketing és gazdasági pályák nagyon telítettek, épp úgy, mint az általánosabb asszisztensi, rendezvényszervezői, HR-es, tréneri munkakörök. Az óriási túljelentkezésben csak egyedi dolgokkal, plusz tudással, elkötelezett személyiséggel tudják magukra felhívni a figyelmet a pályakezdők, amit egy önéletrajzban visszaadni nagy kihívás” – magyarázza Pethő Anikó, az Aarenson Consulting fejvadász cég szakmai vezetője.

Pataki Rebeka 16 éves kora óta folyamatosan dolgozott, rengeteg munkatapasztalata volt, az andragógia szak elvégzése után mégsem talált olyan munkát, amiből meg is tudott volna élni. Rebeka 2011-ben azért jelentkezett andragógiára, mert úgy látta, hogy ebben a szakmában rengeteg lehetőség rejlik, hiszen széleskörű tudást ad, sok helyen el fog tudni vele helyezkedni. Az andragógia alapvetően a pedagógia egy speciális ága, ami a felnőttek oktatásával és képzésével foglalkozik. Az egyetem alatt játszóházi animátorként dolgozott nettó 640 forintért óránként, de akkoriban örült, hogy egyáltalán pénzt kap a munkájáért. Egy közművelődési intézményben volt szakmai gyakorlaton, de csak aktákat tologatott és a nyomtatót kezelte, szakmai felkészítést egyáltalán nem kapott.

Rebeka a végzettsége alapján mehetett volna rendezvényekre vagy múzeumba dolgozni, de már az egyetem alatt is azt sugallták neki a tanárai, hogy minimális esély van elhelyezkedni a szakmájában, mert annyira belterjes a közeg, hogy frissdiplomásként lehetetlen bekerülni. A fiatal lány ezért mindenféle pozícióra jelentkezett, irodai asszisztensnek, szálloda recepciósnak, HR asszisztensnek, de egyik helyre sem vették fel. Úgy érezte, hogy hiába van adókedvezmény a pályakezdő alkalmazottakra, a cégek mégsem szívesen veszik fel őket, elvárják a tapasztalatot, holott rengeteg munkatapasztalata volt, csak épp nem ugyanazon a területen.

Rebeka úgy döntött, hogy minden mindegy alapon beadja a jelentkezését mesterszakra, ez a képzés már jóval gyakorlatiasabb volt, mint az alapszak. A lány szerint ez a magyar bolognai oktatási rendszer nagy hibája, ugyanis

az alapszakos képzések nem adnak megfelelő gyakorlati képzettséget, csak a mesterfokozat.

Pedig alapvetően úgy kellene lennie, hogy azok jelentkeznek mesterszakra, akik tudományos pályán szeretnének maradni és doktorira jelentkezni. Az alapszak elvégzése után viszont csekély az esély a szakmabeli elhelyezkedésre.

A mesterszak alatt tudományos asszisztensként végzett szakmai gyakorlatot egy kulturális intézményben, mellette pedig hétvégenként a játszóházban dolgozott. Miután lejárt a szakmai gyakorlata és az egyetemet is befejezte, óriási szerencséjére épp elbocsátottak két embert attól a cégtől, ahol dolgozott. Több másik fiatallal versengett a pozícióért, de Rebekának előnye volt velük szemben.

„Iszonyatos szerencsés vagyok, hogy jókor voltam jó helyen. Azonnal jelentkeztem és kihasználtam az informális ismeretséget. Tudtam, hogy mennyi fizetést kell mondani ahhoz, hogy felvegyenek, egy másik jelentkezőt viszont nem vették fel, mert túl sokat kért” – mondja Rebeka.

Rebeka szaktársai közül szinte csak ő tudott a saját pályáján elhelyezkedni, a többiek között van, aki modellnek, ruhabolti eladónak, csomagküldő szolgálathoz ügyintézőnek, teniszedzőnek ment.

Az Oktatási Hivatal felmérése is azt támasztja alá, hogy a legnagyobb esély a munkaszerzésre még mindig az ismerősökön keresztül történik. Formális úton, tehát pályázat beküldésével az álláskeresők mindössze 25 százaléka talál munkát, 19 százalék az, aki úgy jut munkához, hogy személyesen keresi fel a munkavállalót, tehát nem álláshirdetésre jelentkezik. Az álláskeresők 47 százaléka viszont valamilyen korábbi ismertség alapján kerül be az adott helyre.

Ha nincs tapasztalat, jön a kezdő fizetés

Sokszor a munkavállalók ki is használják, hogy a pályakezdő annyira szeretne elhelyezkedni a szakmájában, hogy ezért még éhbérért is hajlandó dolgozni, abban a reményben, hogy egyszer majd előrébb léphet. A kezdő fizetések szakterületenként nagyon eltérőek lehetnek.

Király Dénes (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk) Budapesten szociális munkásnak tanult alapszakon, de ő is úgy látta, hogy ezzel az egy diplomával lehetetlen lesz elhelyezkednie, ezért beiratkozott kriminiológia mesterszakra. Az utolsó félévben neki is látott munkát keresni, megpályázta a Közigazgatási Ösztöndíj Programot, de az utolsó fordulóban kiesett. Úgy döntött, hogy inkább hazamegy a szülővárosába, Szekszárdra, és ott próbál szerencsét.

Dénes egy idő után már szakterülettől függetlenül is keresgélt, és felkutatta minden ismerősét, aki segíthet neki munkát találni. Jelentkezett a helyi cégeknél ügyintézőnek, de annak sem vették fel. Végül egy ismerősének köszönhetően bekerült a kormányhivatalba, de ott eredetileg meg sem nézték az önéletrajzát, csak akkor, amikor már tudták, hogy kinek az ismerőse.

Két diplomája volt, a kezdő fizetése mégsem érte el a bruttó 200 ezret, ami nagyjából nettó 130 ezer forint,

és azóta sem emelkedett túl sokat ez az összeg.

Dénes most a szüleinél lakik, egy ekkora fizetéssel vidéken még csak-csak találna albérletet, de Budapesten labdába sem rúghat. Az Abcúg egyik korábbi cikkében már megírta, hogy az egyetem után éppen az alacsony kezdő fizetés miatt kényszerülnek vissza vidékre a frissen végzett budapesti egyetemisták.

Ugyan sokat lehet hallani, hogy munkaerőhiány van, de ez egyáltalán nem vonatkozik minden területre, sőt, kifejezetten csak a mérnökszakmákat, az informatikusokat és a szakmunkásokat érinti.

Somodi Bettina, a Beck and Partners karriertanácsadója szerint,

ha valakinek nem sikerül rögtön elhelyezkednie és a szakterületétől eltérő munkát kell vállalnia, akkor mindent meg kell tennie azért, hogy ne ragadjon benne évekig,

minden szakmai lehetőséget ki kell aknázni a cégen belül, hogy később legyen mit felmutatnia.

„Ha valaki tévpályára kerül, akkor okosan kell csinálnia ezt az átmeneti időszakot, tudatosan kell építenie a szakmai kapcsolatait. Nem felejtheti el, hogy ki akar lenni, mert különben több év munka után is ugyanabban a helyzetben lesz, mint az iskolából kilépve: nincs tapasztalata” – mondja a karriertanácsadó.

14 éve nem sikerült elhelyezkednie

Ebbe az ördögi körbe került Mira is, aki 2011-ben kezdett el először munkát keresni a tanulmányai után, de nem sikerült elhelyezkednie a szakmájában, a cégeknek pedig most már éppen ezért nem kell.

Mira több végzettséget és rengeteg különböző területen szerzett munkatapasztalatot tudhat maga mögött, a most 33 éves nőt mégsem veszik fel a mai napig a szakmájába. Mira 2004-ben kezdett a pécsi egyetemen földrajz-környezettanár szakon, mert az EU-ba való belépés miatt az a hír járta, hogy sok környezetvédő szakemberre lesz majd szükség. Csakhogy később kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így, ráadásul ezzel a szakpárral nem tud iskolában sem tanítani, mert a középiskolákban nincs környezettan.

Mira mentve a menthetőt, párhuzamosan beiratkozott környezetmérnök szakra, de mire befejezte a szakot, addigra kiderült, hogy bizony ez a diploma sem lesz piacképes, mert csak kevés helyen alkalmaznak környezetmérnököt. Hasonló pályán, tűzvédelmi munkatársként elhelyezkedhetett volna, de ehhez újabb képesítésre lett volna szüksége, ráadásul a tapasztalatot is elvárták.

Ezután megpályázott több külföldi ösztöndíjat is, még a szakmai gyakorlatát is külföldön, egy delfináriumban végezte. Ezek után egyáltalán nem gondolta, hogy Magyarországra visszatérve nehéz lesz elhelyezkednie, mégis ez történt.

A munkakeresést nagyon megnehezítette, hogy Mirának olyan munkára volt szüksége, amiből egy albérletet is ki tudott volna fizetni, mert csak egy nyaralójuk volt a Balatonnál. Siófokon jelentkezett egy környezetvédelemmel foglalkozó céghez, de 3-5 éves szakmai tapasztalatot vártak volna tőle. Nyolc év után végül mégis felvették a vízügyhöz mint műszaki ügyintézőt, ami közel állt a végzettségéhez, de mindössze 104 ezer forintot kapott, ebből pedig nem tudott megélni. Úgy döntött, hogy külföldön is szerencsét próbál, Angliában dolgozott egy jégpályán később pedig a BMW csoport egyik autógyárában nehéz fizikai munkát végzett. Ennek köszönhetően megromlott az egészsége, daganatos betegség miatt haza kellett térnie, és csak a gyógyulás után állhatott neki újra munkát keresni.

Elvégezte a testnevelés tanári szakot, de a kezdő tanári fizetésből nem tudta volna megoldani a lakhatását. Mivel a lakhatása a Balatonhoz kötötte, ezért a környéken kezdett munkakeresésbe, de ezen a vidéken egyébként sincs munkalehetőség, ha mégis akad, akkor azt ismerősöknek adják. Mirának csak nyári idénymunkákat sikerült vállalnia.

A középkorú nő már több fejvadászcégtől is kért segítséget, de szinte már az utolsó köröket futja, mielőtt újra kimenne külföldre dolgozni. Mirának az a legnagyobb problémája, hogy

hiába dolgozott sok helyen, egyik területen sem tudott összegyűjteni 3-5 év munkatapasztalatot, ezért még ma is pályakezdőnek számít a munkavállalók szemében.