Nem tudnak mit tenni a kórházak, ha a beteg nem fogadja el az ellátást
Tavaly márciusban egy férfi részegen megszédült és beverte a fejét. A mentők koponyasérülésekkel szállították be a Merényi Gusztáv Kórházba, ahonnan másnap reggel távozott. Mivel a betegnek koponyaűri vérzése volt, ami több napos megfigyelést igényelt volna, a kórház értesítette a rendőrséget az eltűnésről, és kérte a férfi visszaszállítását. A kezelőorvos elmondása szerint a betegnek elvonási tünetei voltak, de nem minősítette egyértelműen ön- és közveszélyesnek. A rendőrség megkezdte a férfi keresését, de nem adott ki körözést.
Végül néhány nappal később holtan találták rá Bicskén.
Első olvasatra egyértelműnek tűnik az ügy: figyelembe véve a beteg sérülésének súlyosságát és az elvonási tüneteket, gondolhatnánk, hogy a kórház helyesen járt el, amikor értesítette a rendőrséget. Ezzel szemben az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a kórháznak nem volt joga erre, sőt, a jogszabályok szerint semmit sem kellett volna tennie. 2014-ben ugyanis kikerült az egészségügyi törvényből, hogy a kórház értesítheti a rendőrséget, ha a beteg bejelentés nélkül hagyta el az intézményt és állapota ezt indokolja. „Az viszont előtte sem volt benne a törvényben, hogy fel lehet kérni a rendőrséget, hogy hozza vissza a beteget, márpedig a kórház ezt tette, egyértelműen jogellenesen. Ha ilyet meg lehetne tenni, az nagyon súlyos szabadságjog-korlátozás lenne” – magyarázta Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa. Az egészségügyi törvény szerint a kórházak kizárólag fertőző betegségekkel összefüggő esetekben (például járványügyi vizsgálat, járványügyi megfigyelés) kezdeményezhetik valakinek az előállítását, ez esetben viszont nem erről volt szó.
Ha kapott volna gyógyszert, talán bent marad
Betegjogi szakértők egyetértettek abban, hogy nehéz jó gyakorlati megoldást találni arra, hogy cselekvőképtelen betegeket ne hagyják el a kórházat – példaként a karszalagot említették, ami részben megkönnyítheti a személyzet dolgát. De az egyértelmű, hogy nem lehet őket lekötözni vagy lenyugtatózni csak azért, hogy bent maradjanak. Felvetődik a kérdés, feladata-e az államnak, hogy megvédje az ember életét, akár akarata ellenére is? Asbóth Márton szerint a válasz egyértelműen nem, mert ez túlzott beavatkozás lenne az ember magánszférájába.
[#2]
A kórház egy másik hibát is elkövetett; az orvosi dokumentációban nem tüntették fel, hogy a betegnek tényleg voltak-e alkoholmegvonási tünetei, ami fontos információ lett volna az ellátás szempontjából. Így az sem derülhetett ki, mennyiben befolyásolta a beteg belátási képességét az elvonási tünetek. Ráadásul az ombudsman szerint, ha a beteg kapott volna gyógyszert ezek enyhítésére, akkor kisebb eséllyel hagyja ott a kórházat.
A január végén kiadott jelentés szerint a rendőrség sem kezelte jogszerűen az esetet, hiszen elkezdte keresni a beteget, pedig erre nem volt hatásköre. Ugyanakkor az ombusdmani vizsgálat arra is rámutatott a konkrét eset kapcsán, hogy a körözési törvény nem követte az egészségügyi törvény 2014-es változását, mert továbbra is megengedi, hogy körözést rendeljenek el az ellen, aki egészségi állapota miatt képtelen magáról gondoskodni. A rendőrség módszertani útmutatója (amit a rendőrök munkájuk során használnak, de nem jogszabály, csak egy ajánlás) már tartalmaz bizonyos megkötéseket, ezek azonban nincsenek összhangban az egészségügyi törvénnyel, ezért az ombudsman felkérte a Belügyminisztériumot, hogy módosítsa az útmutatót.
Megkérdeztük a rendőrséget, tavaly hány alkalommal érkezett jelzés kórházaktól betegek önkények távozása miatt, azt a választ kaptuk, hogy erről nem vezetnek statisztikát.
Jön a részeg fejsérült a Gozsdu udvarból
Orvosok és betegjogi képviselők elmondása alapján az ehhez hasonló esetek – bár nem ilyen tragikus kimenetellel – szinte mindennaposak a nagyforgalmú traumatológiákon, ahol rengeteg beteg fordul meg jellemzően részegen vagy kábítószer hatása alatt elszenvedett kisebb-nagyobb sérülésekkel. “Jön a többnyire részeg fejsérült: alapvetően a Gozsdu udvarban elesett vagy összevert fiatalok és a hajléktalanok” – szemléltette a helyzetet egy sebész. Az orvosok ilyenkor megpróbálják megértetni velük, hogy milyen kockázatai vannak, ha elhagyják a kórházat. “A realitás azonban az, hogy erre egyszerűen nincs idő és kapacitás, ha egy éjjeli műszakban bejön körülbelül 100-120 beteg. Ha éber és nem zavart a tudata, akkor gyakorlatilag azt csinál, amit akar.” Ezenkívül legtöbbször
idős betegek esetében merül fel még a kórház elhagyásának kérdése:
nem ritka, hogy jogalap nélkül tartják bent őket. A hozzátartozók jellemzően olyan esetekben tesznek panaszt, amikor idős beteg jött el a kórházból, mondta egy betegjogi képviselő.
[#3]
Más eset, amikor a beteg képes tudatos döntést hozni, és úgy utasítja vissza a kórházi ellátást. “Mélyvénás trombózis miatt már tüdőembóliája volt a betegnek, akut életveszélyben volt, többen mondtuk, hogy bent kell maradnia. Teljesen kiakadt a beteg, hogy ki fogja etetni a kutyáját, mivel egyedül él. Ragaszkodott hozzá, hogy haza akar menni, aláírt mindent, és elment.” Ehhez joga volt a betegnek, minden a jogszabályoknak megfelelően történt.
Attól még nem lehet bezárni a beteget, hogy magában beszél
Az ombudsmani vizsgálat rámutat egy általánosabb jogi problémára is, miszerint nincs megfelelően szabályozva, ki állapíthatja meg a beteg cselekvőképtelenségét, milyen szempontokat kell ebben a helyzetben mérlegelni. Az egész problémakör kulcsa a kissé nyakatekert állapotcselekvőképtelenség fogalma, ami azokra a helyzetekre utal, amikor a beteg átmenetileg veszti el a cselekvőképességét: például idős betegeknél lehet gyakori, de gyógyszer hatására vagy elvonási tünetek miatt is előállhat. Ennek azért van jelentősége az orvosi ellátásban, mert aki nincs cselekvőképes állapotban, nem képes eldönteni, hogy milyen kezelést fogad el vagy utasít el. Csakhogy
a jogszabályokban csak tartalmilag szerepel ez a fogalom, ezért sem világos, milyen jogok korlátozódnak ilyenkor, illetve ki gyakorolja a beteg helyett ezeket a jogokat.
Ebből is fakad, hogy a rendőrség és a kórházak sincsenek tisztában azzal, mit kell tenniük, ha egy beteg bejelentés nélkül hagyja el az egészségügyi intézményt.
Asbóth Márton elsősorban életvégi döntések ügyében találkozott a problémával. “Ha valaki előzetesen rendelkezik, hogy milyen kezelést, ellátást szeretne visszautasítani, ha olyan egészségi állapotba kerül, amikor már nem tud erről nyilatkozni, annál kulcskérdés, hogy belátási képessége birtokában van-e. Nekünk az az álláspontunk, hogy ezt az orvosnak kell megállapítania, de ezt sem mondja ki egyértelműen jogszabály. Ez a terület szabályozásért kiált.” Az ombudsman ezért kezdeményezte az Emberi Erőforrások Minisztériumánál az egészségügyi törvény módosítását, illetve az „állapotcselekvőképtelenség” kritériumrendszerének kidolgozását.
Ezzel szemben a pszichiátriákon, ahol alapvető kérdés annak eldöntése, hogy a beteg visszautasíthatja-e a kórházi kezelést vagy sem, jóval egyértelműbb a szabályozás. Az orvos akkor tarthatja bent a beteget a pszichiátrián, ha megítélése szerint közvetlen veszélyt jelent magára vagy másra nézve: például öngyillkosságot kísérelt meg, és utána is szuicid gondolatai vannak, súlyos depresszióval diagnosztizálható. Bíróság rendelheti el a gyógykezelést;
az elmeszakértői vélemény és a beteg meghallgatása alapján a bíróság 72 órán belül dönt erről.
"Tegyük fel, hogy egy beteg hallucinál a villamoson, magában beszél, nevetgél. Az utasok hívják a rendőröket, akik bekísérik a pszichiátriára. Ha ott nem derül fény arra, hogy a beteg veszélyeztető, akkor a hallucináció önmagában nem elég a bíróság értesítéshez, a beteget egyből el kell engedni" – magyarázta az Abcúgnak egy pszichiáter.
