Nem az anyaság ellen írták a pszichológusok a levelet
Nyílt levelet írtak magyar pszichológusok Bagdy Emőkének. Levelükben azt kifogásolják, hogy kollégájuk Kövér László és Kovács Ákos szavaival egybecsengve úgy próbálja beállítani, mintha csupán az anyaság lehetne a női élet egyetlen célja. A nyílt levélről korábban itt írtunk.
Azóta több mint hatszázan írták alá a levelet: pszichológusok, pszichológus hallgatók és segítő szakmákban dolgozók. Az elsők között volt Molnár Erika pszichodráma vezető és Máriási Dóra pszichológus. Leültünk beszélgetni a levélről és a női sorsról.
Mi, nők magunk mellé, fölé helyezzük párunkat, hogy védjen és szeressen meg minket. (...) Ez az alárendelődő, szeretetteli odatartozás, amely határtalanul átadja magát, nem félve, hogy önmagát kiszolgáltatja, és rábízza magát a férfi szeretetére, ez a tiszta nőiség megnyilvánulása” írja Bagdy Emőke Hogyan lehetnénk boldogabbak? című könyvében."
- Mit éreztek, miért kellett megírniuk a levelet, az Önök számára mi volt az utolsó csepp a pohárban?
Molnár Erika: A princípium. Mivel sokan nem értették a szó körüli felháborodás okát, fontos tisztáznunk a jelentését. A princípium nem megengedő, hanem előíró szó, vagyis, ha nem teljesítem, akkor "nem vagyok teljes értékű" nő, ember, anya. Azt mondja, nincs választásod, ilyennek kell lenned. A másik oldalon, a gender-szemlélet megengedő, azaz ránk bízza, hogy a biológiai nemünket milyen társadalmi tartalmakkal töltjük fel, hogy például határozott vagy határozatlanabb nők leszünk-e, szeretünk-e főzni avagy nem, egyáltalán: hogy akarunk-e gyereket vagy sem. A választás joga a miénk. Óriási a különbség a két szemlélet között.
Máriási Dóra: Nekem személy szerint az volt az utolsó csepp, hogy ismert szaktekintélyként nem lehetünk ennyire előíróak. Ha ez a nézet nehéz érzéseket kelthet emberekben, ez ellen fel kell emelnünk a szavunkat.
A gender szó jelentése: társadalmi nem. Vagyis: mindazon tulajdonságok, viselkedésformák és szerepek, melyet a társadalom az egyéntől biológia neme folytán elvár. Tehát azoknak a dolgoknak az összessége, amit a férfiaknak és a nőknek tulajdonítanak, vagy amit a nőktől, illetve a férfiaktól elvárnak.
A gender-elmélet azt mondja: az ismert közhelyek (a férfiak hűtlenek, a lányok nem értik a matematikát) nem bizonyíthatók biológiai alapon. Azt vallja, hogy a nők és férfiak csoportján belül is óriási különbségek lehetnek egyes emberek között.
A gender-elmélet egyáltalán nem a biológiai nemet kívánja háttérbe szorítani, hanem az azokhoz társított elvárásokat.
Máriási Dóra: A probléma az, hogy kollégánk szaktekintélyként olyan álláspontot képviselt, amely, ha van rá szándék, könnyen felhasználható pártpolitikai célokra és akaratra. Ráadásul ez az álláspont sokak számára kirekesztő. A kirekesztés, megkülönböztetés a kutatások szerint szenvedést okoz. A hátrányosabb helyzetben levő nők esetében sokkal gyakrabban jelennek meg önértékelési zavarok, szorongások. Fontos, hogy ne csak egyéni szinten vagy terápiás térben támogassuk a klienseinket, ne csak ott próbáljuk feldolgozni ezeket a nehézségeket, hanem nyilvánosan is támogassuk őket. Mert szakemberként abban is felelősségünk van, hogy mi szűrődik le a közéletben zajló folyamatokból az emberekben.
Molnár Erika: A pszichodráma képzésen úgy lettünk kondicionálva, hogy mi csak feldobhatunk labdákat, javaslatot tehetünk különböző megoldásokra, és legfeljebb az mondhatjuk: „ha ezt vagy azt igaznak érzed, mondd ki, akkor ez a te utad.” Nagyon kevés prekoncepciónk van arról, hogy a klienseink milyen megoldást találnak a kérdéseikre. Régen rossz, és szakmailag kifogásolható eljárás, ha a segítő szakember úgymond előre tudja, hogy egy terápiás folyamatnak milyen irányba kell haladnia, és milyen “kívánatos” végeredménnyel kell zárulnia.
- Ezek szerint nem az anyaság ellen íródott a tiltakozó levél?
Máriási Dóra: Egyáltalán nem az anyaság ellen vagyunk, mert az valóban sok nőnek lehet szabad választásából az önkiteljesedése csúcsa. Ám emellett rengeteg más faktor van. Az anyaság, bizonyos elméletalkotók megközelítésében, a nő személyiségfejlődésének egyik állomásaként tekinthető, de előtte és utána illetve mellette még ezek az elméletek is megengednek más feladatokat.
Molnár Erika pszichodráma vezető, a Szereprulett alapítója. 1999-ben pénzügyi és vezetői információs rendszerek szakon szerzett diplomát, az üzleti szférában dolgozik tanácsadóként, emellett 2002 óta foglalkozik pszichodrámával. Módszertani képzését a Magyar Pszichodráma Egyesületben végezte, 5 éve vezet önismereti csoportokat. 2004-ben alapította a Szereprulettet, amelyen belül gender-érzékeny csoportterápiás módszertan kidolgozására és alkalmazására fókuszál. Önismereti csoportjaiban kifejezetten törekszik arra, hogy tágabb társadalmi kontextusba helyezze az egyéni folyamatokat, és a nemi szerepeikkel kapcsolatos tudatosság növelésével segítse a csoport tagjait konkrét problémáik megoldásában.
- A levél hogyan született, és ki fogalmazta?
Máriási Dóra: Alulról szerveződő Facebook-csoportból indult, a pszichológusok magánszemélyként vettek ebben részt. Bárki véleményezhette, hozzászólhatott.
- Milyen visszajelzéseket kaptak szakmán belül?
Molnár Erika: Az az eddigi benyomásom, hogy akik a nemtetszésüket fejezték ki a szakmabeliek közül, azok inkább a levél formájával nem értettek egyet. Kimondottan a tartalmat kifogásoló, szakmai érveket felsorakoztató ellenvéleménnyel csak elvétve találkoztunk.
Máriási Dóra: Mivel sokszínű a szakma, sokféle reakció érkezett. Születtek ezzel ellentétes vélemények is – ez várható volt. Úgy gondolom, hogy ennyi aláíró jelentős támogatást jelent, az üzenete az, hogy érdemes volt meglépni. Azért nem volt előzmények nélküli a téma.
- Hogyhogy?
Máriási Dóra: Több kollégánk is adott interjút, publikálta a kutatásait, szervezett kerekasztal-beszélgetést, tartott konferenciákat akár a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban, akár arról, hogy a genderszemlélet mennyire menjen át terápiába, tanácsadásba. Ám ezek nem kaptak nagy nyilvánosságot, nem szivárgott át a köztudatba, tudományos szakmai körökön belül sem túlságosan terjedt el a téma.
- Mennyire lehet hatásos ez a levél, amikor tele van online petíciókkal a net?
Molnár Erika: Elértük, hogy a téma bekerült a köztudatba, és ettől fogva erről nem lehet ugyanúgy beszélni, mint korábban. Feltételezésem szerint, aki "princípiumban utazik", és ezzel kapcsolatban nyilatkozik, lehet, hogy ezután óvatosabban fogalmaz. Ha ez mégsem így történne, akkor is sokkal nagyobb mozgástér nyílt a kritikákra és a reakciókra.
- Tehát felkiáltójelnek és ellensúlynak szánták a nyílt levelet?
Máriási Dóra: Az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet: nem csak egyfajta hang létezik a szakmán belül. Az még kérdés, hogy ennek az ügynek a hosszú távú hatása mi lesz, abban továbbra is felelősségünk van, hogy termékeny viták szülessenek, és ne fajuljon bebetonozott állásból folytatott csatározássá – ami itthon a közéletre jellemző. Reméljük, a pszichológusi szakmán belül is elindulhat a belső formáink megkérdőjelezése, illetve a működésünk felülvizsgálata is, hogy elkerüljük, hogy ennyire gendervakon, tudatosság és kontroll híján működjünk.
Molnár Erika: Amit Dóri mond, az nem is olyan egyszerű, mivel tudomásom szerint kimondottan gender szemléletű módszertani képzés nincsen. A pszichodráma képzésünk alatt soha nem találkoztam olyan megközelítéssel, még felvetés szintjén sem, amely behozta volna a genderes szempontot. Jelenleg azon dolgozunk, hogy kialakítsunk egy olyan módszertant, amely az egyéni folyamatok és a társadalmi kontextus egyidejű figyelembevételével működik Kicsit ugyan még mi is tapogatózunk, hogy miként lehet ezt beépíteni a gyakorlatunkba, de az világosan látszódik, hogy errefelé kell mennünk, hiszen nem légüres térben élünk. Az egyéni problémák nem függetleníthetőek attól a környezettől és társadalmi berendezkedéstől, amelyben keletkeztek.
- A "sztárpszichológusok" és "sztárpszichiáterek" szereplése hogyan befolyásolja a szakmát?
Máriási Dóra: Kutatóként közvetlenül talán nem feltétlenül befolyásolja. Inkább azt, hogy egy-egy témáról mi terjed el a közgondolkodásban, hiszen ennek formálásában, valószínűleg, sokkal nagyobb szerepük van, mint azoknak a kollégáknak, akik a háttérben maradva végzik a munkájukat.
A leendő kliensek magukról való gondolkodását befolyásolják: mitől kellene boldognak lenniük, mi a "normális", milyennek "kellene lennie" egy férfinak vagy egy nőnek… Lesz, aki felvilágosultabban érkezik, konkrétabb elvárásai lehetnek a pszichológussal szemben. Lesznek viszont olyanok is, akik - ha esetleg nem pontosan fogalmaz a szakember, vagy olyasmit állít, amely egy másik nézőpontból/irányból megkérdőjelezhető - szenvedni fognak a kinyilatkoztatásoktól, szorongást, félelmet váltanak ki belőlük.
- A pszichológusi szakma megítélése változik?
Molnár Erika: A pszichológusok mellett az egyéb segítő szakmák képviselőjeként gyakran tapasztalom azt az önismereti csoportjainkban, hogy akit korábban megpróbáltak betolni a tanácsadók ebbe a női princípiumba, például spirituális-ezoterikus irányból, arról nagyon sok munkával jár levenni ezt a terhet. Nem kevésbé azt a nyomást, hogy egy másik segítő a szakértő pozíciójából azt mondta az illetőnek : „márpedig neked ezen értékek szerint kell működnöd”. Ilyenkor azt is meg kell erősítenünk, hogy a kliens nyugodtan elengedheti ezt a korábbi tanácsot.
- Mintha az elmúlt 25 évben nem hangzott volna el ennyi alkalommal, mint mostanában, hogy a nők mit ne akarjanak csinálni, ki ne akarjanak lenni, mi a dolguk.
Máriási Dóra: Fontos kérdésre mutatott rá. A pszichológia sem létezik politikai, illetve történelmi kontextus nélkül. Ez nem ördögtől való dolog, ezzel mi számolunk. A gender-tudományok figyelembe veszik, hogy a huszonegyedik századig milyen változások zajlottak a nők életében és azt is, hogy a gazdasági-politikai folyamatok hogyan alakították a pszichés tapasztalataikat és a kapcsolataikat.
Most ilyen időket élünk: átpolitizálódott a nők élete, önmegvalósítása, a nők szerepe a családban. Ezáltal a pszichológusok munkája is, hiszen ők is elkezdtek reflektálni erre aszerint, mit vélnek helyesnek a szakmai tudásuk, tudományos kutatásaik alapján.
Molnár Erika: Jó esetben a segítők is sokat dolgoznak a saját mintáikon, de alapvetően egy adott szocializációs háttérrel rendelkezünk. Mi is a pillanatnyi társadalmi közegben mozgunk, nyilvánvalóan van saját értékrendünk, működésmódunk, beidegződéseink. Ezekett képviselnünk is kell, ettől válunk hitelessé a kliensek számára. De a saját értékrendünket csak egy határig képviselhetjük, nem tolhatjuk rá azokra, akik hozzánk fordulnak. A segítő szakma nem írhatja elő a klienseknek, hogy milyenek lehetnek.
Máriási Dóra: Az se feledjük el, hogy azokat a problémákat, amelyeknek társadalmi gyökerük van, például hogy egy kisgyermekes anya elmenjen-e dolgozni, vagy maradjon otthon évekig, nem csupaszíthatjuk le olyan kérdéssé, hogy ő jó anya-e vagy sem! A döntéseinket társadalmi, gazdasági, családi, párkapcsolati tényezők befolyásolják, valamint az, hogy a választott szakmánk mit vár el tőlünk. Az csapda, ha pártpolitikai célokat - akár félreérthetően - támogatva teszünk kijelentéseket arról, hogy egy nő mikor működik jól és mikor nem.
- Sokan megfogalmazták, hogy olyan érzésük van, mintha 19. századi nézetek bukkannának fel újra és újra. Ez mennyiben lehet veszélyes?
Máriási Dóra: Olyan szerepeket kínálunk fel ezzel a nőknek, amelyek korlátozzák a lehetőségeiket, a 20. század során elért politikai jogokat, a foglalkoztatásban elért eredményeket. A nők mára magas pozíciókig is eljuthatnak a munkahelyükön, csakúgy, mint a férfiak - a még mindig tapasztalható különbségek ellenére. Ha szűkebb mozgástérbe kényszerítjük a nőket, veszíteni fognak az autonómiájukból.
Ilyenkor a mi szakmai felelősségünk az, hogy kritikusan kezeljük azokat az elméleteket, amelyekkel a társadalmi jelenségeket magyarázzuk. Elképzelhető, hogy a 19. század végén azok az elméletek nagyon jól meg tudták magyarázni az akkori helyzeteket és a nők akkori élményeit, de ezek azóta változhattak. Így egy elmélet, ami valamikor talán jó volt, most már nem biztos, hogy helytálló.
- A családok életében milyen kockázatokat rejt magában, ha a nőknek előírnak kötelező viselkedésformákat?
Molnár Erika: A külvilág elvárásai és a belső ambíciók találkozása hatalmas feszültséget okozhat.. Ha egy anya belecsúszik egy érzelmileg ellentmondásos, többnyire erős szorongást kiváltó helyzetbe, akkor tapasztalataim szerint ezt a feszültséget valahol levezeti. Mivel mindenki "lefelé rúg", ilyenkor kerülhet anyaként bántalmazó szerepbe egy nő. Óriási a veszély, hogy a felülről érkező szerepnyomás a végén a gyerekeken fog csattanni. Ember legyen a talpán, aki egy feszült érzelmi állapotban ezt magában tudja tartani és nem a gyerekek felé nyitja ki a szelepet, hanem segítőhöz fordul vele.
Máriási Dóra: Ugyanakkor a nőknek is nagy a felelősségük abban, hogyan reagálnak, milyen egyéni döntéseket hoznak. Az a célunk, hogy hidat képezzünk a szakma és a klienseink között, és a nőket segítsük megfelelő döntéseket hozni. Hiszen elsősorban mi a klienseinkre tettük fel a hivatásunkat, és ebben a kérdésben is az ő szempontjaikat igyekszünk figyelembe venni.
