SZEMPONT
A Rovatból

Ne bántsd a Tilost! – a rádió az utolsó, valóban szabad és örök ellenzéki hang a budapesti éterben

Szerzőnk, a Tilos Rádió munkatársa megpróbál rávilágítani arra, miért lenne történelmi jelentőségű hiba egy ilyen egyedülálló közösségi rádió ellehetetlenítése. Vélemény.


Ezeket a sorokat éppen akkor írom, amikor hazaértem a... honnan is? Második munkahelyemről? A hobbimból? A barátaimtól? A második-harmadik családomtól? A természetes szellemi közegemből.

Amennyire nehéz definiálnom, hogy mit jelent számomra a közege és közössége, annyira nem nehéz rámutatni arra, hogy miért van szüksége a tágabb közösségünknek, a városnak, az országnak, a (maxoljuk már ki a patetizmust) nemzetnek egy olyan képződményre, mint a Tilos Rádió.

A tényeket nézve egyszerű a dolgunk: a Tilos Rádió definíció szerint egy közösségi rádió, azaz nem állami és nem is reklámpénzekből, hanem a műsorkészítőkből és hallgatókból álló közösség apanázsából él, azaz mindennél erősebben függ a befogadó közegtől. Ezt számos izgalmas zenei és szöveges műsorral, tematikus napokkal, szabad hozzászólási lehetőséggel, gyakorta „tilosos” bulikkal, rendezvényekkel igyekszik meghálálni. Amit a hallgatók pedig alkalmi és rendszeres adományokkal, 1%-os felajánlásokkal és nagyon gyakran tárgyi dolgokkal vagy szívességgel honorálnak.

Mindezt immár több mint 30 éve. A rádió 1991-ben kezdte meg (eleinte illegális) sugárzását. Ekkor jött a felismerés sokaknak, hogy a rendszerváltás szabadsága nem jelent automatikus szabadságot a médiapiacon is: azt az eddigi szigorú állami felügyelet helyett (majd ismét: mellett) a piac logikája határozza meg. Így születnek meg a „legváltozatosabb slágereket” szolgáltató rádiók, amik nagyjából kétóránként ugyanazokat a számokat ismételgetik, egyféle stílusban, örök körforgásban, időnként „kívánságműsort” hazudva elhitetve, hogy ezt Marcsi, Peti és a Nagyi kérte-küldte „mindenkinek, aki szereti”.

A Tilosban ezzel szemben a valódi szabadság azt jelenti, hogy nem a klasszikus értelemben vett szerkesztőség állítja össze a műsorlistát, de még magukat a műsorokat sem. Időnként megjelennek különc figurák az ajtóban, akiknek remek trécselős vagy zenei műsorötletük van, a rádió teret ad nekik, és ha ez találkozik a közönség igényeivel (továbbra se feledjük: ők a legfontosabb ítészek és a fenntartók is), akkor létrejön a kedvelt és adott esetben a hazai médiapiacon nem ritkán hiánypótló műsor. Mindezt mindenki (több százan!) ingyen és bérmentve, sőt havonta egy jelképes tagdíjat befizetve teszi.

Talán mondanom sem kell, mekkora meglepetést okozott annak idején, a 90-es évek elején egy olyan rádió, ahol nem fahangú műsorvezetők olvastak fel papírszagú szövegeket, nem az unalomig ismert slágereket játszották, hanem (olykor egyébként akár bájosan gyatra minőségben) beszélgettek „olyan emberek, mint én”. Néha kicsit hadartak, bénáztak, olykor komoly vitákba keveredtek, felháborodtak vagy mindent elröhögtek, de mindenképp felpezsdítő volt annak, aki hallgathatta őket, sőt (és ez mindmáig egyedülálló a magyar médiában) hozzászólhatott a diskurzushoz. Ugyanez igaz volt a zenei kínálatra is: sokan döbbenten figyelték, ahogy a Tilos dj-i megismertették a fülüket barbadosi dzsesszel, japán trance-szel, indonéz rappel vagy bolíviai klasszikus zenével.

A világ persze változik, a podcastok és világrádiók korszakában már nem tűnik akkora kuriózumnak, ha valaki a bolygó minden sarkából szállítja a dallamokat, ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, ilyet FM-en továbbra sem sok helyen hallunk. Ahogyan teljesen kötetlen, bárkit a mikrofon mellé engedő beszélgetéseket sem a világ nagyon kicsitől a legnagyobb dolgaiig. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindezt a hallgatók folyamatos interaktivitása mellett.

Magam idén épp 10 éve tartozom ehhez a közösséghez, a csatlakozásom a létező legprofánabb módon történt. Legjobb barátommal megláttunk egy hirdetést, amiben szövegesműsor-készítőket kerestek, jelentkeztünk, kipróbáltak minket, beváltunk. Azóta készíthetünk műsort teljes szerkesztői szabadságban, soha, senki által nem irányítva, egy olyan helyen, ahol csak akkor szólna bele bárki a munkánkba, ha kirívó szabálytalanságot tennénk. Üdítő környezet. Egyszer egy Tilost nem ismerő, fiatal barátom naivan feltette a teljesen adekvát kérdést: ha már szeretek rádiózni, miért pont a Tilosban? Miért nem egy nagyobb elérésű rádióban, ahol többekhez jutna el a hangom? Azelőtt sosem gondolkoztam a kérdésen, de – talán éppen ezért – nagyon is kész válasszal szolgáltam:

mert én sokkal jobban szeretek „tilosozni”, mint rádiózni.

Természetesen a kettő metszete igen jelentős, de „tilosozni” mást és többet jelent, mint pusztán rádiót csinálni. Kevés a terjedelem és a tehetségem, hogy pontosan kifejezzem, mennyivel többet, de ez valóban nagy adag plusz a rádiózáson túl. Egy közösséghez tartozás, aminek a tagjaira (immár nagyrészt barátaimra) számíthatok, ha szükségem van – legyen az műsorkészítő-kolléga vagy hallgató. Hétről hétre új emberek, új látásmódok, új perspektívák megismerése – mind műsorvezetőként, mind rádióhallgatóként. Egy segítő közeghez tartozás, akikkel minden esetben kiállunk – sokszor tevékenyen is – elnyomott, bántalmazott, elhallgattatott, ideiglenesen vagy folyamatosan nehéz helyzetbe került emberek (hajléktalanok, mélyszegénységben vagy fogyatékkal élők, bármilyen kisebbséghez tartozók) mellett. A létező legszélesebb skálán mozgó, okos, a világra nyitott emberek megismerése, elfogadása.

Amikor ezt írom, a tilosos lejátszási listámon van műsor a sajtkészítésről, egy Ázsiát bebicikliző párról, Kornai és János és a kínai gazdaság kapcsolatáról, a városi bringázás tudnivalóiról, az alternatív pedagógiáról, a magyarországi francia közösség mindennapjairól, az orosz űrkutatás hajnaláról, Podmaniczky Frigyes munkásságáról, kormányközeli üzletemberek szerepéről a 2022-es választási kampányban, a költészet napjáról – és ez csak néhány a most lementett legalább 50 műsorból. Az elmúlt héten pedig hallottam a rádióban amerikai punkzenét, svéd dzsesszt, indiai klasszikust, osztrák hip-hop-ot, japán technót, nemzetközi elektropopot, magyar drum and bass-t – csak amire emlékszem.

Azt hiszem, ha van sokszínűség, valami ilyesmi lehet az. Magyarországon nem hogy nincs még egy ilyen rádiócsatorna, de valószínűleg ha az összeset összeadnánk, akkor sem jönne ki ennyi változatosság.

És hogy miért írom ezt a személyes „szerelmi vallomást”? Mert most, 2022 húsvétján, 30 és fél évi működés után komoly veszély fenyegeti a rádió létét. A médiahatóság „súlyos” és „ismételt” jogsértésekre hivatkozva nem hosszabbította meg a frekvenciaengedélyt, aminek köszönhetően újra kell pályázni a 90.3-as hullámhosszra. Meg is teszik (tesszük) persze, de azért a Civil és a Klubrádió példája a szemünk előtt előrevetíti, körülbelül milyen esélyekkel. Persze ha egy rádió nem tartja be a rá vonatkozó szabályokat, jogos lehet a büntetés. Azonban a szabálytalanságokat reprezentálandó, idézném a rádió ügyvezetője, Csabai Gábor (a Tilos nagyjából 400 önkéntesének csak: Papó) mondatait, amit a Mércének nyilatkozva mondott:

„Minden egyes műsorelemről számot kell adnunk. Elkezdődik egy műsor, megszólal a szignál, megtörténik a bejelentkezés, elkezdődik a beszélgetés. Ez már három műsorelem, utána lejátszanak egy zenét, az már négy. Ezeket a műsorelemeket nekünk pontosan dokumentálnunk kell, mikor és mettől meddig tartottak, mik hangzottak el és így tovább, összesen 16 rubrikát kell kitöltenünk”.

Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy minden egyes héten nagyjából 300-350 műsorelemről részletes beszámolót kellene készíteni – ez egyetlen héten körülbelül 27 ezer(!) adminisztrálásra váró műsorelemet jelent. Egy közösségi rádiótól ilyen szigort elvárni szinte nonszensz. A közösség azonban még erre is összedobott egy szoftvert, amivel nagyjából tisztességesen megoldották a feladatot, az NMHH el is fogadta azt, de így is kifogásolnak. Ahogy a "kiskorúak védelmét" is szörnyen komolyan veszik: az elmúlt 8 évben nagyjából egy kézen megszámlálható alkalommal csúszott be a kötetlen élő beszélgetések közé egy-egy oda nem illő szó – amiért a műsorvezetők többnyire azonnal elnézést is kértek. Egy laza, hétköznapi beszélgetésben ez tulajdonképpen egészen vállalható arány – de az országban, ahol ugyebár mindent közismerten precízen, pontosan be kell tartani és tartatni, sajnos nem fér bele ennyi lazaság.

Természetesen az utóbbi napok híreiben mindkét oldalról voltak túlzások: az igazság valahol az „Ennyi volt, vége!” és a „Nem baj, majd folytatják online, úgyis a netes rádióé a jövő” között helyezkedik el. A rádió minden idegszálával arra koncentrál, hogy megmutassa: erős és összetartó közösség, és értelemszerűen pályáznak a szeptember 3-án lejáró frekvenciára. Ugyanakkor muszáj megemlíteni, hogy a rádióhallgatás a vártnál konzervatívabb műfaj:

az emberek túlnyomó többsége FM-rádión szereti hallgatni a műsorokat, és ha egy rádió eltűnik az éterből, nem feltétlenül követi mindenki az internetre.

A Fidesz, ha nem is csúfosan, de egyértelműen kikapott az április 3-i választáson a fővárosban. A Tilos Rádió pedig az utolsó, valóban szabad és örök ellenzéki hang a budapesti éterben. Tippem szerint ha valamilyen furmányos, valós vagy mondvacsinált indokkal el akarják lehetetleníteni, talán nem egy Karc FM-féle harcosan kormánypárti csatornát tesznek a helyére. Éppen elég ha érkezik az n+1-dik, csak kicsit kormányközeli oligarchákhoz köthető, „legnagyobb slágereket” sugárzó csatorna, ahol egy óra konzervzene és bugyuta semmitmondás után 5 percben jönnek az MTI hírei: migránsok, gazdasági sikerek, rezsiharc, Brüsszel és a vágbesenyőfalvi állatpark újszülött kaukázusi törpetapírja. Mindenki boldog, az agyak kilúgozva.

Egy, az átlag adófizetőnek egyetlen fillérjébe sem kerülő, ám szabad, „fentről” nem kontrollálható, sokszínű, széles érdeklődésű hanggal kevesebb a hazai médiapiacon. Szerintem mindannyian el tudunk képzelni egy ilyen forgatókönyvet. A kérdés mindössze annyi: egy ilyen, talán ha százezres hallgatottságú, teljesen egyedi hangú és működésű közösségi rádió a magyar éterben vajon miért tilos?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyan helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk