SZEMPONT
A Rovatból

Ne bántsd a Tilost! – a rádió az utolsó, valóban szabad és örök ellenzéki hang a budapesti éterben

Szerzőnk, a Tilos Rádió munkatársa megpróbál rávilágítani arra, miért lenne történelmi jelentőségű hiba egy ilyen egyedülálló közösségi rádió ellehetetlenítése. Vélemény.


Ezeket a sorokat éppen akkor írom, amikor hazaértem a... honnan is? Második munkahelyemről? A hobbimból? A barátaimtól? A második-harmadik családomtól? A természetes szellemi közegemből.

Amennyire nehéz definiálnom, hogy mit jelent számomra a közege és közössége, annyira nem nehéz rámutatni arra, hogy miért van szüksége a tágabb közösségünknek, a városnak, az országnak, a (maxoljuk már ki a patetizmust) nemzetnek egy olyan képződményre, mint a Tilos Rádió.

A tényeket nézve egyszerű a dolgunk: a Tilos Rádió definíció szerint egy közösségi rádió, azaz nem állami és nem is reklámpénzekből, hanem a műsorkészítőkből és hallgatókból álló közösség apanázsából él, azaz mindennél erősebben függ a befogadó közegtől. Ezt számos izgalmas zenei és szöveges műsorral, tematikus napokkal, szabad hozzászólási lehetőséggel, gyakorta „tilosos” bulikkal, rendezvényekkel igyekszik meghálálni. Amit a hallgatók pedig alkalmi és rendszeres adományokkal, 1%-os felajánlásokkal és nagyon gyakran tárgyi dolgokkal vagy szívességgel honorálnak.

Mindezt immár több mint 30 éve. A rádió 1991-ben kezdte meg (eleinte illegális) sugárzását. Ekkor jött a felismerés sokaknak, hogy a rendszerváltás szabadsága nem jelent automatikus szabadságot a médiapiacon is: azt az eddigi szigorú állami felügyelet helyett (majd ismét: mellett) a piac logikája határozza meg. Így születnek meg a „legváltozatosabb slágereket” szolgáltató rádiók, amik nagyjából kétóránként ugyanazokat a számokat ismételgetik, egyféle stílusban, örök körforgásban, időnként „kívánságműsort” hazudva elhitetve, hogy ezt Marcsi, Peti és a Nagyi kérte-küldte „mindenkinek, aki szereti”.

A Tilosban ezzel szemben a valódi szabadság azt jelenti, hogy nem a klasszikus értelemben vett szerkesztőség állítja össze a műsorlistát, de még magukat a műsorokat sem. Időnként megjelennek különc figurák az ajtóban, akiknek remek trécselős vagy zenei műsorötletük van, a rádió teret ad nekik, és ha ez találkozik a közönség igényeivel (továbbra se feledjük: ők a legfontosabb ítészek és a fenntartók is), akkor létrejön a kedvelt és adott esetben a hazai médiapiacon nem ritkán hiánypótló műsor. Mindezt mindenki (több százan!) ingyen és bérmentve, sőt havonta egy jelképes tagdíjat befizetve teszi.

Talán mondanom sem kell, mekkora meglepetést okozott annak idején, a 90-es évek elején egy olyan rádió, ahol nem fahangú műsorvezetők olvastak fel papírszagú szövegeket, nem az unalomig ismert slágereket játszották, hanem (olykor egyébként akár bájosan gyatra minőségben) beszélgettek „olyan emberek, mint én”. Néha kicsit hadartak, bénáztak, olykor komoly vitákba keveredtek, felháborodtak vagy mindent elröhögtek, de mindenképp felpezsdítő volt annak, aki hallgathatta őket, sőt (és ez mindmáig egyedülálló a magyar médiában) hozzászólhatott a diskurzushoz. Ugyanez igaz volt a zenei kínálatra is: sokan döbbenten figyelték, ahogy a Tilos dj-i megismertették a fülüket barbadosi dzsesszel, japán trance-szel, indonéz rappel vagy bolíviai klasszikus zenével.

A világ persze változik, a podcastok és világrádiók korszakában már nem tűnik akkora kuriózumnak, ha valaki a bolygó minden sarkából szállítja a dallamokat, ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, ilyet FM-en továbbra sem sok helyen hallunk. Ahogyan teljesen kötetlen, bárkit a mikrofon mellé engedő beszélgetéseket sem a világ nagyon kicsitől a legnagyobb dolgaiig. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindezt a hallgatók folyamatos interaktivitása mellett.

Magam idén épp 10 éve tartozom ehhez a közösséghez, a csatlakozásom a létező legprofánabb módon történt. Legjobb barátommal megláttunk egy hirdetést, amiben szövegesműsor-készítőket kerestek, jelentkeztünk, kipróbáltak minket, beváltunk. Azóta készíthetünk műsort teljes szerkesztői szabadságban, soha, senki által nem irányítva, egy olyan helyen, ahol csak akkor szólna bele bárki a munkánkba, ha kirívó szabálytalanságot tennénk. Üdítő környezet. Egyszer egy Tilost nem ismerő, fiatal barátom naivan feltette a teljesen adekvát kérdést: ha már szeretek rádiózni, miért pont a Tilosban? Miért nem egy nagyobb elérésű rádióban, ahol többekhez jutna el a hangom? Azelőtt sosem gondolkoztam a kérdésen, de – talán éppen ezért – nagyon is kész válasszal szolgáltam:

mert én sokkal jobban szeretek „tilosozni”, mint rádiózni.

Természetesen a kettő metszete igen jelentős, de „tilosozni” mást és többet jelent, mint pusztán rádiót csinálni. Kevés a terjedelem és a tehetségem, hogy pontosan kifejezzem, mennyivel többet, de ez valóban nagy adag plusz a rádiózáson túl. Egy közösséghez tartozás, aminek a tagjaira (immár nagyrészt barátaimra) számíthatok, ha szükségem van – legyen az műsorkészítő-kolléga vagy hallgató. Hétről hétre új emberek, új látásmódok, új perspektívák megismerése – mind műsorvezetőként, mind rádióhallgatóként. Egy segítő közeghez tartozás, akikkel minden esetben kiállunk – sokszor tevékenyen is – elnyomott, bántalmazott, elhallgattatott, ideiglenesen vagy folyamatosan nehéz helyzetbe került emberek (hajléktalanok, mélyszegénységben vagy fogyatékkal élők, bármilyen kisebbséghez tartozók) mellett. A létező legszélesebb skálán mozgó, okos, a világra nyitott emberek megismerése, elfogadása.

Amikor ezt írom, a tilosos lejátszási listámon van műsor a sajtkészítésről, egy Ázsiát bebicikliző párról, Kornai és János és a kínai gazdaság kapcsolatáról, a városi bringázás tudnivalóiról, az alternatív pedagógiáról, a magyarországi francia közösség mindennapjairól, az orosz űrkutatás hajnaláról, Podmaniczky Frigyes munkásságáról, kormányközeli üzletemberek szerepéről a 2022-es választási kampányban, a költészet napjáról – és ez csak néhány a most lementett legalább 50 műsorból. Az elmúlt héten pedig hallottam a rádióban amerikai punkzenét, svéd dzsesszt, indiai klasszikust, osztrák hip-hop-ot, japán technót, nemzetközi elektropopot, magyar drum and bass-t – csak amire emlékszem.

Azt hiszem, ha van sokszínűség, valami ilyesmi lehet az. Magyarországon nem hogy nincs még egy ilyen rádiócsatorna, de valószínűleg ha az összeset összeadnánk, akkor sem jönne ki ennyi változatosság.

És hogy miért írom ezt a személyes „szerelmi vallomást”? Mert most, 2022 húsvétján, 30 és fél évi működés után komoly veszély fenyegeti a rádió létét. A médiahatóság „súlyos” és „ismételt” jogsértésekre hivatkozva nem hosszabbította meg a frekvenciaengedélyt, aminek köszönhetően újra kell pályázni a 90.3-as hullámhosszra. Meg is teszik (tesszük) persze, de azért a Civil és a Klubrádió példája a szemünk előtt előrevetíti, körülbelül milyen esélyekkel. Persze ha egy rádió nem tartja be a rá vonatkozó szabályokat, jogos lehet a büntetés. Azonban a szabálytalanságokat reprezentálandó, idézném a rádió ügyvezetője, Csabai Gábor (a Tilos nagyjából 400 önkéntesének csak: Papó) mondatait, amit a Mércének nyilatkozva mondott:

„Minden egyes műsorelemről számot kell adnunk. Elkezdődik egy műsor, megszólal a szignál, megtörténik a bejelentkezés, elkezdődik a beszélgetés. Ez már három műsorelem, utána lejátszanak egy zenét, az már négy. Ezeket a műsorelemeket nekünk pontosan dokumentálnunk kell, mikor és mettől meddig tartottak, mik hangzottak el és így tovább, összesen 16 rubrikát kell kitöltenünk”.

Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy minden egyes héten nagyjából 300-350 műsorelemről részletes beszámolót kellene készíteni – ez egyetlen héten körülbelül 27 ezer(!) adminisztrálásra váró műsorelemet jelent. Egy közösségi rádiótól ilyen szigort elvárni szinte nonszensz. A közösség azonban még erre is összedobott egy szoftvert, amivel nagyjából tisztességesen megoldották a feladatot, az NMHH el is fogadta azt, de így is kifogásolnak. Ahogy a "kiskorúak védelmét" is szörnyen komolyan veszik: az elmúlt 8 évben nagyjából egy kézen megszámlálható alkalommal csúszott be a kötetlen élő beszélgetések közé egy-egy oda nem illő szó – amiért a műsorvezetők többnyire azonnal elnézést is kértek. Egy laza, hétköznapi beszélgetésben ez tulajdonképpen egészen vállalható arány – de az országban, ahol ugyebár mindent közismerten precízen, pontosan be kell tartani és tartatni, sajnos nem fér bele ennyi lazaság.

Természetesen az utóbbi napok híreiben mindkét oldalról voltak túlzások: az igazság valahol az „Ennyi volt, vége!” és a „Nem baj, majd folytatják online, úgyis a netes rádióé a jövő” között helyezkedik el. A rádió minden idegszálával arra koncentrál, hogy megmutassa: erős és összetartó közösség, és értelemszerűen pályáznak a szeptember 3-án lejáró frekvenciára. Ugyanakkor muszáj megemlíteni, hogy a rádióhallgatás a vártnál konzervatívabb műfaj:

az emberek túlnyomó többsége FM-rádión szereti hallgatni a műsorokat, és ha egy rádió eltűnik az éterből, nem feltétlenül követi mindenki az internetre.

A Fidesz, ha nem is csúfosan, de egyértelműen kikapott az április 3-i választáson a fővárosban. A Tilos Rádió pedig az utolsó, valóban szabad és örök ellenzéki hang a budapesti éterben. Tippem szerint ha valamilyen furmányos, valós vagy mondvacsinált indokkal el akarják lehetetleníteni, talán nem egy Karc FM-féle harcosan kormánypárti csatornát tesznek a helyére. Éppen elég ha érkezik az n+1-dik, csak kicsit kormányközeli oligarchákhoz köthető, „legnagyobb slágereket” sugárzó csatorna, ahol egy óra konzervzene és bugyuta semmitmondás után 5 percben jönnek az MTI hírei: migránsok, gazdasági sikerek, rezsiharc, Brüsszel és a vágbesenyőfalvi állatpark újszülött kaukázusi törpetapírja. Mindenki boldog, az agyak kilúgozva.

Egy, az átlag adófizetőnek egyetlen fillérjébe sem kerülő, ám szabad, „fentről” nem kontrollálható, sokszínű, széles érdeklődésű hanggal kevesebb a hazai médiapiacon. Szerintem mindannyian el tudunk képzelni egy ilyen forgatókönyvet. A kérdés mindössze annyi: egy ilyen, talán ha százezres hallgatottságú, teljesen egyedi hangú és működésű közösségi rádió a magyar éterben vajon miért tilos?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter Orbán Viktor rajzáról: Nemzetbiztonsági alapelv, hogy a vezető elméjét nem mutatjuk meg a világnak
Szerinte „a miniszterelnök kézzel írt jegyzete nem »ártatlan firka« egy interjú alatt, hanem pszichológiai profil-térkép”.


Tarjányi Péter a Facebookon bírálta élesen a kormányzati kommunikációt, miután nyilvánosságra hozták Orbán Viktor miniszterelnök egy interjú közben készített kézírásos jegyzetét.

„Soha – ismétlem, soha – nem ad ki egyetlen profin működő ország sem olyan anyagot, mint amit tegnap láttunk. A miniszterelnök kézzel írt jegyzete nem »ártatlan firka« egy interjú alatt, hanem pszichológiai profil-térkép”

– fogalmazott a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint ilyet egy vezető nem mutat meg, és egy kommunikációs stáb pláne nem publikál.

Tarjányi úgy véli, minden vonal, szám és irányjel információt hordoz egy vezető gondolkodási szerkezetéről, döntési logikájáról és stresszreakcióiról.

„Egy ilyen lap aranybánya minden hírszerző szolgálatnak, keleten és nyugaton egyaránt. Aki azt mondja, hogy ebben a rajzban nincs titok, nincs lelepleződés – az ostoba”

– írta bejegyzésében.

A szakértő szerint ez nem esztétikai kérdés, hanem egy nemzetbiztonsági alapelv megsértése. Úgy fogalmazott:

„a vezető elméjét nem mutatjuk meg a világnak. Mert ami egy miniszterelnök fejében van – az a haza védelmi vonala.”

Hozzátette, hogy ha ő képes olvasni a jegyzetben, akkor mások is, akár jobban is.

Mint azt mi is megírtuk: kedden Orbán Viktor több mint egyórás interjút adott az ATV Mérleg című műsorában Rónai Egonnak. A beszélgetés közben a miniszterelnök végig jegyzetelt, rajzolgatott. Az interjú után a közösségi oldalán közzétett egy kulisszavideót is, amelyen megmutatta a beszélgetés közben készített, „nonfiguratívnak” nevezett rajzait, és röviden el is magyarázta, melyik ábra milyen témát jelképezett. A felvételen az is látszik, hogy a lapot a műsorvezető lefényképezte, a részlet pedig gyorsan vitát indított a médiában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Sok fiatal megköszöni a pénzt, és az ellenzékre szavaz” - Bódi Mátyás a Fidesztől elforduló fiatal nemzedékről
A Fidesz demográfiai csapdában van, hiába népszerű az idősek körében, ha a szavazók száma abban a korcsoportban egyre fogy - mondja az szakértő. Meg kellene szólítaniuk a fiatalokat, de a próbálkozásaik gyakran inkább önmaguk paródiájának tűnnek.


„Lowkey hatalmasat szólt a Trump tali” - írta Orbán Viktor Washingtonból hazafelé tartva a lelkes rajongók által körbevett Szentkirályi Alexandrának, a Fidesz egy új kampányvideója szerint. Ő úgy válaszolt, „Nagyon adom! Tali a választáson!” A Fidesz láthatóan mindent megtesz, hogy megszólítsa a fiatalokat. A miniszterelnök október 23-i beszédében is üzent nekik, lázadásra hívta fel őket, igaz, nem a fennálló hatalom, hanem Brüsszel ellen. És persze hangsúlyosan nekik szól az Otthon Start, ami az egyik legnagyobb valós problémájukra reflektál: a saját otthon megteremtésének nehézségeire.

Nem véletlen a sok erőfeszítés. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatalok körében megroppant a Fidesz támogatottsága. A választókorúak alsó harmadában nagyobb a Tisza előnye, mint amennyi a Fideszé az ennél idősebbek között. Bódi Mátyás, a Választási földrajz szakértője minderről a Válasz Online-ban írt részletes elemzést, melyben azt is kimutatja, ha semmi sem változna, már önmagában a természetes fogyás miatt is több százezerrel csökkenne 2030-ra a Fidesz tábora. Fordíthat-e ezen a kormánypárt, és hol veszíthették el a fiatalok támogatását? Erről beszélgettünk vele.

— Emlékszem, hogy még a 2010-es években szinte evidens volt: aki fiatal egyetemista, az leginkább a Fideszre szavaz. Mi történt?

— A pártnak van ifjúsági szövetsége, tehát akár lehetne is fiatalos. Az biztos, hogy globálisan, európai szinten is igaz, hogy a kormányzásban eltöltött idő általában rontja a fiatalok körében mért népszerűséget. Hatalmon lenni, kormányozni, az elit része lenni nem szexi.

A fiatalok lázadni szeretnek, kifejezni a véleményüket. Egy 15 éve hatalmon lévő pártnak ez a csoport nem feltétlenül vonzó.

Nagyjából 2017–2018 óta látjuk a mérésekben, hogy a Fidesz nagyon megerősödik az idősebb generációk körében. Korábban nem volt ennyire jelentős a generációs szakadék a magyar választók között. Voltak törésvonalak, például amikor a szocialista párt volt nyolc évig kormányon, ők is az idősebb választókra támaszkodtak, és akkor a Fidesz volt relatíve erősebb a fiataloknál. A 2010 előtti világban nem volt ennyire éles a különbség. Ma a Fidesznek már több választója van a 65 év fölötti generációban, mint a 40 év alattiakban, ami jól mutatja, hogy a kormányzó párt döntően az idősebb választókra épít. Szerintem a kormányzati évek kikezdték a támogatottságukat a fiatalabbaknál, miközben megerősítették őket az idősebbeknél.

— Azért vannak próbálkozások. Orbán Viktor például október 23-án azt mondta a fiataloknak, hogy lázadjanak – mondjuk Brüsszel ellen. Meg itt vannak persze TikTok-os megjelenések is. Vajon ez eredményes lehet?

— A TikTok-kal kapcsolatos próbálkozások nekem inkább önmaguk paródiájának tűnnek. A brüsszeli lázadásra való felhívásnál is, ha jól idézem, a miniszterelnök azt mondta a fiataloknak, hogy „le kell jönnötök a gépről, és ki kell hajítani a brüsszeli infúziót”. Ez egy „Mátrixos” hasonlat, de a Mátrix is már több mint húszéves film. Nem hiszem, hogy a mai tizen- és huszonévesek többségének ez élő referenciapont. Ezek a kommunikációs panelek nehezen megfoghatók, és kevésbé reflektálnak a fiatalok napi problémáira.

— Néhány éve nagy diáktüntetések voltak, azok a középiskolások mostanra választókorúak. Az számíthat?

— Igen, bár ennek az össztársadalmi hatását korlátozottnak láttam: döntően elit gimnáziumok diákjai tüntettek. A nyári fesztiválokon idén felcsendülő Fidesz-ellenes rigmusok is ezt erősítették, hogy ezek főleg középosztálybeli fiatalok köreiben voltak jellemzők. A Fidesz népszerűsége a fiataloknál tényleg nagyon alacsony, de ezt inkább a közvélemény-kutatásokból érdemes levezetni, semmint ezekből a jelenségekből.

Elég beszédes például, hogy a kormányközeli intézetek által publikált pártpreferencia-mérésekben ritkán látunk korcsoportos bontást, nem tudom, miért.

— Helmut Kohl maga mellé vett egy fiatal, kelet-német származású, volt FDJ aktivistát, Angela Merkelt, aki sikeresen továbbvitte a pártot, nagyon hosszú időt töltött kormányzással. Tehát lehetségesek olyan stratégiák, hogy egy kormányzó párt megújuljon, nyisson a fiatalok felé. A Fidesznél ez szóba sem jött?

— Voltak a Fideszben politikusok, akik alkalmasak lehettek volna erre a szerepre, például Varga Judit vagy Novák Katalin, de a kegyelmi botrány nyomán nagyon gyorsan lekerültek a politikai színtérről. Ez komoly veszteség volt a kormánypártnak a fiatalok megszólítása szempontjából is, hiszen két női politikustól kellett megválnia, akik hitelesebben tudtak volna gesztusokat tenni a fiatalabb generációk felé. Az utánpótlás oldalon most nem nagyon látok olyan neveket, akik a következő tíz évben komoly politikai szereplőkké válhatnának, és új választókat hoznának be a nyilvánosságba. Az is különbség, például az amerikai helyzethez képest, hogy ott Trump mellett organikusan nőttek fel saját közönséget építő influenszerek és podcasterek, mint Joe Rogan és mások, akik tudtak segíteni.

Nálunk inkább mesterségesen próbáltak felépíteni szereplőket, amit a fiatalok az első pillanattól „kamunak” éreztek.

Ezért sem működik, ha valakit csak pénzzel, paripával, fegyverrel kreálnak híressé, és nem organikusan nő fel. A kegyelmi ügy pedig lezárta a lehetőséget több, a fiatalok felé eladható hiteles arc számára.

— És még itt van a demográfia, ami szintén nem kecsegtet jóval. Ön írta meg a Válasz Online-ban a minap, hogy ha semmi sem változna, négy év múlva pusztán demográfiai okokból sok százezerrel több szavazója lehet a Fidesszel szemben álló ellenzéknek. Ha a Fidesz politikai tényező akar maradni, mit lehet ez ellen tenni?

— Alapvetően nem is az okozza majd a legnagyobb gondot, hogy nagy lesz az időskori lemorzsolódás. Hanem az, hogy belép nagyjából 480 ezer új választó a mostani 13-17 éves korosztályból, és köztük, ha minden úgy marad, mint most, a nagy többség ellenzéki preferenciát mutat. Durván 260-280 ezren lehetnek új „tiszás” szavazók, miközben fideszesből csak 60-90 ezer, azaz itt már önmagában plusz 200 ezres ellenzéki többlet jön a belépő fiatalokból. Ehhez adódik az idősek természetes fogyása okozta veszteség,

így jön ki a körülbelül 300 ezres demográfiai különbség 2030-ra, ha minden változatlan marad.

A fiataloknál sokkal nagyobb a TISZA-előny, mint amekkora a Fidesz előnye az időseknél, például a Medián korcsoportos számai is ezt rajzolják ki.

— Érdemes egyáltalán a Fidesznek a következő, már nem is egészen öt hónapban a fiatalok felé gesztusokat tenni, vagy inkább a meglévő bázist kell egyben tartani?

— A Fidesz sok hangszeren játszik. G. Fodor Gábor szokta mondani, hogy úgy működnek, mint egy szimfonikus zenekar. Az elsődleges preferencia most is az idősebbek megtartása. A 13. havi nyugdíj, a háborús retorika, a biztonságérzet hangsúlyozása. De voltak próbálkozások a fiatalok felé is: a 25 év alattiak szja-mentessége, a 30 év alatti anyák adómentessége, családtámogatások. Ezek hatékonyságában azért kételkedem:

sok fiatal megköszöni a pénzt, és az ellenzékre szavaz.

— A Fidesz jelenleg vezérelvű, nagyon központosított párt. Amikor elindult, még az alapszabályában is benne volt, hogy 35 év a felső korhatár a tagságnál; aztán a vezetés megöregedett, és vele a párt is. Egy olyan párt, amiről elmondható némi túlzással, hogy egyetlen személy a párt maga, ott lehet-e egyáltalán fiatalítani?

— Lehetne fiatalítani, ha a döntéshozó úgy dönt.

— Hiteles lehet-e az a döntés, ha marad Orbán Viktor a párt élén, és közben fiatalokat tolnak előre?

— Persze, simán lehet. Mivel az ő személyét senki nem kérdőjelezi meg a saját oldalán, erős ember. Aki próbálta, az nem járt jól, 2006 környékén láttunk példákat. Attól még, hogy nem demokratikusan működik a párt, taktikai elemként előtérbe helyezhetne fiatal politikusokat. Volt pár próbálkozás, de az említett okok miatt ezek a szereplők lekerültek a színpadról, és nem nagyon jöttek helyettük újak.

Akiket fiatalnak szoktak mondani, mondjuk Orbán Balázsék, ők is majdnem 40 évesek.

— Nekem ezekről a középkorú fiatalokról a ‘80-as évek KISZ-vezetői jutnak eszembe...

— Én 1988-ban születtem, de valóban, a családi történetek szólnak ilyenről. Sok hasonlóság fedezhető fel a két korszak között, nemcsak emiatt.

— Nyilván, ahogy mondta: a Fidesz „szimfonikus zenekar”, sok hangszeren játszik, tehát még egy-két nyulat elő tud húzni a kalapból. De az „álmoskönyv” szerint nyerhet-e választást úgy egy párt, hogy a fiatalabb generáció felől gyakorlatilag vákuum van?

— Választást az nyer, akinek többsége van. Szélsőséges helyzetben előállhat, hogy a Fidesz nyer, miközben brutálisan népszerűtlen a fiatalok körében. Nem lehetetlen, csak sokkal nehezebb, mint ha korcsoportonként kiegyensúlyozottabb lenne a tábora. Ez egy demográfiai csapda, és az idő nem nekik dolgozik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Lakner Zoltán: A Fidesz nem ért el áttörést, ilyen szoros győzelmi várakozás sosem volt korábban
A politikai elemző a Szabad Európa Elemző című műsorában arról beszélt, a Fidesz már nem a fellendülést ígéri, hanem a meglévő, langyos biztonságot.Szerinte az a fő üzenetük, hogy a kiszámítható rendszer még mindig jobb, mint a káosz, amit az ellenzék hozna.
F. O. - szmo.hu
2025. november 14.



Az Elemző című műsorban Lakner Zoltán politikai elemző, a Jelen főszerkesztője értékelte az elmúlt hetek politikai eseményeit. A szakértő szerint a Fidesz az utóbbi időben némileg sikeresebben tudta formálni a politikai napirendet, de ez nem jelent áttörést.

Lakner egyetértett azzal a felvetéssel, hogy a Fidesz „kicsit jobban jött ki” az utóbbi hetek narratív harcából, de szerinte ez egy folyamatos küzdelem, amelyben hol az egyik, hol a másik félnek vannak jobb periódusai.

Úgy látja, az Orbán–Trump-találkozó és a TISZA Párt adatlopási ügye lehetőségeket kínált a kormánypártnak, de kétségei vannak afelől, hogy a Fidesz magyarázatai hosszú távon mennyire lesznek meggyőzőek. A pártpreferenciák mozgása kapcsán megjegyezte, látott már korábban is a Fidesz erősödését mutató kutatásokat, amelyek később korrigálódtak.

„Én olyan változást nem látok, ami ahhoz vezetne, amire a Fidesznek igazán szüksége van: hogy ki tudja egyenlíteni ezt a küzdelmet, és vissza tudja szerezni azt a pozíciót, amelyben – ezt ne felejtsük el – 2006 júniusa óta van”

– jelentette ki.

A TISZA Pártot érintő adatügy kapcsán Lakner Zoltán hangsúlyozta a helyes szóhasználatot: szerinte nem szivárgásról, hanem lopásról van szó. „Ha tőlem kilopnak adatokat – és szerintem nagyon helyesen mondtad, hogy „kilopták”, nem „kiszivárgott” –, akkor onnantól kezdve viszonylag nehéz jól keretezni egy ilyen ügyet, hiszen nem én tettem meg az első lépést” – fogalmazott. Rámutatott, hogy több adatbázis összegyúrásáról van szó, ami komoly háttérmunkát feltételez.

Az ügy politikai súlyát az adja, hogy az applikáció a TISZA belső előválasztását szolgálta volna, aminek a meghiúsítása szerinte alapvetően politikai kérdés.

Az elemző szerint a Fidesz kommunikációja ellentmondásos volt az ügyben. „Nem lehet azt egyszerre állítani, hogy nemzetbiztonsági kockázat, hogy kikerülnek az állampolgárok adatai; majd a kormánysajtó elkezdi közölni az állampolgárok adatait; ezután pedig arról beszélni, hogy milyen szörnyű, hogy a párt nem tudja kezelni az adatait” – mondta, hozzátéve, hogy a kormánypárt végül az utolsó narratívánál maradt.

Úgy véli, a történetnek még nincs vége, és felmerül a kérdés, hogy egy ellenzéki pártnak milyen esélye van az adatbiztonság fenntartására, ha professzionális erők dolgoznak ellene.

Lakner Zoltán becslése szerint a bizonytalan szavazók közül nagyjából 5-600 ezer ember mozgósítható, ami körülbelül megegyezik a Fidesz és a TISZA Párt közötti jelenlegi különbséggel. Ebből arra következtet, hogy

a Fidesznek nem elég csupán a bizonytalanokat megnyernie.

„Neki arra is szüksége van, hogy elbizonytalanítson TISZA-szavazókat: vagy ne menjenek el szavazni, vagy annyira bizonytalanítsa el őket, hogy válasszanak egy másik ellenzéki pártot” – állítja.

A Fidesz jelenlegi kommunikációs stratégiáját a leginkább realitásokhoz közel állónak tartja. Míg korábban a kormány gazdasági fellendüléssel és a bizalom visszaszerzésével tervezett, ez mára meghiúsult. Emiatt

a fő üzenet az lett, hogy a jelenlegi, nem tökéletes, de kiszámítható rendszer még mindig jobb, mint a káosz, amit az ellenzék hozna.

„A kormánynak most valóban az az ígérete, hogy jó, nem lesz piros a paradicsom, de ha nem én leszek, akkor sárga sem lesz” – foglalta össze a helyzetet. Ebbe a logikába illeszkedik szerinte a washingtoni út is: „pluszokat ígértek, és most annak kell örülni, hogy nem lesznek mínuszok”.

Az Orbán–Trump-találkozó kormányzati kommunikációjával kapcsolatban Lakner Zoltán arra emlékeztetett, hogy korábban egy magyar miniszterelnök amerikai elnöki fogadása rutin eseménynek számított. „Az, hogy a magyar miniszterelnököt fogadja az amerikai elnök, voltak időszakok, amikor magától értetődő volt” – mondta, hozzátéve, hogy a találkozó világtörténelmi eseménnyé tupírozása már egy politikai narratíva része.

Bár elismeri, hogy

Orbán Viktor karakterének része, hogy „el tud intézni dolgokat”, és Trump ismert politikus Magyarországon, nem hiszi, hogy a találkozó tömegeket fordítana a Fidesz felé.

A legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy mit hoz a találkozó a hétköznapi embereknek. Az ellennarratíva lehetősége szerinte a kérdésben rejlik: „oké, de ebből mit hoztál haza?” Lakner úgy látja, az eredeti terv egy Trump-győzelemre és az abból fakadó gazdasági fellendülésre épült, de mivel ez utóbbi elmaradt, a kormánynak „beforgatható matéria nélkül kell, pusztán szavakkal kampányolni”.

A győzelmi várakozásokat fontos indikátornak tartja, de rámutatott, hogy bár a kutatások szerint a Fidesz némileg átvette a vezetést ebben a tekintetben, a helyzet össze sem hasonlítható a négy évvel ezelőttivel.

„Ilyen szoros győzelmi várakozás sosem volt korábban”

– jelentette ki a Nézőpont Intézet adataira hivatkozva.

Azzal a felvetéssel vitatkozik, hogy a Fidesz teljesen átvette volna a napirend irányítását. Szerinte az olyan témák, mint a gyerekszegénység, amikről Orbán Viktor nem szívesen beszél, pontosan „kijelölik, melyek azok a témák, amelyekben nagyon is lehet versenyezni a Fideszszel szemben”. A TISZA egyszemélyes kommunikációjával kapcsolatban megjegyezte, hogy a Fidesz is hasonló utat jár be.

„A Fidesz kommunikációjának nagy fordulata, hogy óriási keresgélés után megtalálták a főkommunikátorukat, Orbán Viktort, és most már tényleg minden üzenetet rajta keresztül mondanak ki”

– mondta.

A TISZA Párt jelöltállításával kapcsolatban úgy véli, a legfontosabb, hogy a párt egy üzemszerűen működő szervezet képét mutassa. A jelölteket érő várható támadásokról pedig kijelentette: „oké, hát ez a feladat része”. Arra számít, hogy

a kiélezett verseny miatt a választókerületi küzdelmek másképp fognak kinézni, mint korábban.

„Egy szoros versenyben éppen az ismert fideszes jelöltek „viselt dolgai” sokkal többet fognak számítani – és ez nem biztos, hogy pozitív lesz számukra” – jósolta.

Az elnöki rendszer bevezetésének felmerülését Lakner Zoltán egy lehetséges kommunikációs fogásnak tartja, amivel Orbán Viktor azt üzenheti, hogy bár megtehetné, mégsem teszi meg, ezzel a mérsékelt politikus képét mutatva. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a miniszterelnök jelenlegi hatalma már most is felér egy elnöki rendszerével.

Az ellenzéki oldalon tapasztalható mozgolódásokat (pl. Cseh Katalin és Barabás Richárd mozgalma) nem tartja jelentősnek, inkább azon lepődött meg, hogy Magyar Péter egyáltalán foglalkozik a „régi ellenzékkel”.

A mesterséges intelligencia politikai alkalmazásával kapcsolatban – utalva a Magyar Péterről készült hamis videóra – szintlépésről beszélt.

„Ezzel talán a hazugság fogalmán is túllépünk, vagy a lefülelt és kihasználható rossz mondatok világán is túl vagyunk” – fogalmazott. Szerinte ez a technológia lehetővé teszi, hogy bárkiről bármit állítsanak anélkül, hogy annak bármi alapja lenne, a gyanútlan választók pedig igaznak vélhetik. Hozzátette, különösen súlyos, hogy ezt a kormány hatalmi pozícióból, közpénzből teszi. Bár nem szereti az apokaliptikus látomásokat, és szerinte „elkoptatott szó a „szintlépés”, de ez egy újabb lépcsőfok”.

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
A Drogriporter a ByeAlex-ügyről: Kormánykritikus dallal jött elő - és ezért most meg kell büntetni
A stigmatizáció és előítéletek ellen küzdő alapítvány facebook oldalán azt írják, a hazai drogprobléma nem attól fog megoldódni, hogy a kormányzat háborút indít az ellenzéki fogyasztókkal szemben.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Szerda reggel 6:30-kor rendőrök tartottak házkutatást ByeAlexnél. A hírről elsőként a Blikk számolt be, az énekes később megerősítette a lap értesüléseit. Azt sem tagadta, hogy a hatóságok kábítószert találtak a lakásán.

„A mai hírek velem kapcsolatosan igazak! Valóban találtak nálam egy nagyon kis cuccot!” - fogalmazott ByeAlex szerda este a Facebookon.

Az énekesnél tartott házkutatásról ugyancsak a közösségi médiában osztotta meg a gondolatait a Drogriporter, a Társaság a Szabadságjogokért által létrehozott alapítvány oldala, amelynek alapelve, hogy a büntetőjogi elrettentésen alapuló drogpolitika nem lehet sem hatékony, sem pedig igazságos, mivel szerintük sokkal nagyobb ártalmat okoz, mint a drogfogyasztás maga.

Azt írják, ByeAlex „az orbáni drogellenes kultúrharc legújabb áldozata”.

„Beleillik a sorba, nem is olyan régen ő is kormánykritikus dallal jött elő - és ezért most meg kell büntetni”

- olvasható a bejegyzésben.

„Egészen hajmeresztő tényleg, ami itt kezd elszabadulni. Lehet, hogy ennek sokan tapsolnak most a "nem kellett vóna drogozni" egybites gondolkodású emberek csoportjában - de szerintem egyre többen vagyunk olyanok, akiknek tele van a hócipője ennek a pálinka-liberalizációs kormánynak a zavaros, kettősmércés kultúrháborújával és szelektív zéró-toleranciájával. Szerhasználóknak és nem szerhasználóknak egyaránt. Olyanok, akik szeretik a drogokat, és olyanok is, akik utálják őket. Szülők, hozzátartozók. Segítő szakemberek. Jogtudatos polgárok. Konzervatívok és liberálisok” - írja posztjában a Drogriporter.

Szerintük egyre többen látják be, hogy „ez az egész társadalmi probléma nem attól fog megoldódni, hogy háborút indítanak bizonyos (értsd: ellenzéki) fogyasztók ellen”.

„Lehet, hogy a változás lassú, hogy sok visszaesés van, de a társadalom előbb-utóbb fel fog épülni ebből a drogháború-függőségből. Ez a múlt, nem a jövő. Meg fog bukni - és vele buknak azok, akik felelősek érte” - zárják a bejegyzést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk