A Rovatból

Nahát, ez egy kórház, és mosolyognak rám!

Nemcsak pénzkérdés, hogy a magyar egészségügy Európa legrosszabbjai között van. A betegek elégedettsége sokszor nem is a tárgyi felszereltségen vagy a várakozási időn múlik, hanem azon, hogy milyen személyes bánásmódot kapnak.
Szurovecz Illés írása az Abcúgon, fotó: Pixabay - szmo.hu
2018. szeptember 02.



Nemcsak pénzkérdés, hogy a magyar egészségügy Európa legrosszabbjai között van. A betegek elégedettsége sokszor nem is a tárgyi felszereltségen vagy a várakozási időn múlik, hanem azon, hogy milyen személyes bánásmódot kapnak. Ha a beteg nem érzi, hogy csak púp a kórház hátán, hanem mosolyognak rá, és még néhány biztató szót is kap, az a nehézségeket is elfeledteti. Ahol ez jobban működik, ott komolyan veszik a betegek véleményét, és az orvosok is rosszul járnak, ha panasz érkezik rájuk.

“Soha korábban nem voltam mentőautóban, pláne nem külföldön. Minden adott volt ahhoz, hogy roppant kiszolgáltatottnak érezzem magam: egy darab merülő mobiltelefonnal, fürdőruhában és papucsban vittek kettőnket egy városba, aminek még a nevét sem hallottam sohasem, és ahol egy napot töltöttünk el. Mégsem éreztem magam kiszolgáltatottnak, mégpedig azért, mert mindenki mindent megtett, hogy ne így legyen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mikor és miért mi történik”.

Így kezdődik az a beszámoló, amely néhány hete jelent meg a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) blogján. A cikkben a szervezet szakmai igazgatója, Szabó Máté Dániel mondta el, milyen élményeket szerzett olaszországi nyaralása során, amikor egy baleset miatt kórházba kellett mennie. Legnagyobb meglepetésére csupa olyan dolog történt vele, amit itthon nehezen tudna elképzelni: a személyzet felvilágosította a jogairól, nyitottak voltak a kérdéseire, türelmesek voltak vele, és egyszer sem oktatták ki, vagy szóltak be neki.

Kíváncsiak voltunk, hogy mások milyen tapasztalatokat szereztek nyugat-európai vagy amerikai utazásaik során, ezért beszéltünk néhány emberrel, akik kapcsolatba kerültek már egy másik ország egészségügyi rendszerével. Kiderült, hogy a beteg elégedettsége sokszor egyáltalán nem pénzben mérhető dolgokon múlik. Sokkal inkább azon, hogy kap-e valakitől néhány biztató szót, és érzi-e, hogy tényleg segíteni akarnak rajta.

Hátul kullogunk

A fent idézett példa azért is fontos, mert az olasz mentősök, nővérek és orvosok úgy keltettek jó benyomást egy lányáért aggódó turistában, hogy közben az egészségügyi rendszerük távolról sincs a világ tetején. A Health Consumer Powerhouse (HCP) nevű szervezet Európa-szerte figyeli a különböző országok egészségügyi ellátásának teljesítményét. A várólisták hosszától a vesetranszplantációk számán át a betegek jogainak érvényesüléséig egy sor statisztikai mutatót vesznek figyelembe, így minden országnál kijön egy szám, ami minél magasabb, annál jobb. (A legutóbbi, 2017-es elemzést itt olvashatja el angolul).

2017-ben Olaszország inkább az európai mezőny második felébe tartozott, bár így is bőven Magyarország előtt végzett. Mi csak a litvánokat, a görögöket, a bolgárokat és a románokat előztük meg.

Ez volt az összesített kép, de lássuk, hogyan teljesítenek a különböző országok egészségügyi rendszerei, ha csak a betegjogok és a betegek számára elérhető információk alapján ítéljük meg őket! A HCP itt olyan szempontokat vesz figyelembe, mint hogy bevonják-e a pácienst a döntéshozatalba, megkapja-e az orvosi kartonját, tájékoztatják-e arról, hogy mikor, mi fog vele történni, vagy foglalhat-e online időpontot. Magyarország ebben is eléggé hátul kullog: 2017-ben a maximális 125-ből 79 pontot kapott, a leggyengébb Görögország 58-at, a legerősebb Hollandia és Norvégia pedig 125-öt.

Biztosan megnyugodtál?

“Amikor Magyarországon elkísértem valakit az ügyeletre, egy napig vártunk, hogy végül az orvos felírjon egy receptet. Pedig még protekciónk is volt” – mesélte Anna, aki több mint egy éve él a hollandiai Utrechtben. “Nemrég meglátogatott egy barátnőm, akkor öthónapos terhes volt. Most várja az első gyerekét, és nagyon megijedt, amikor elkezdett vérezni pisilés közben, és mivel sehogy sem akart elmúlni, megkért, hogy keressünk egy orvost”.

Annának addig nem volt dolga hollandiai kórházban, ezért azt sem tudta, merre kellene elindulni. Találomra kiválasztottak egyet az interneten, majd beültek egy taxiba. “Amikor bemondtuk a címet, a sofőr ránézett a terhes barátnőmre, és azt mondta, hogy a helyünkben egy másik kórházba menne. Szerintem nem is volt holland, inkább horvát vagy szerb lehetett, mindenesetre nagyon együttérző volt, rengeteget segített nekünk. Kíváncsi volt, hogy mi a probléma, még a váróba is bejött, és segített tolmácsolni. Így még azzal sem kellett szenvednünk, hogy angolul elmagyarázzuk a helyzetet az ügyeletes nőnek”.

Anna és barátnője, Krisztina ezután túljutottak a betegfelvételen, majd egy váróba kísérték őket, ahol néhányan már várakoztak előttük. “Nem úgy nézett ki, mint egy magyar ügyelet, ahol zsúfoltak a folyosók, összevissza rohangálnak az emberek, és kitolt ágyakon fekszenek a vérző, törött karú emberek. Teljesen barátságos volt a légkör” – mondta Anna. Ekkor már tudták, hogy Krisztinát nem szakorvos fogja megvizsgálni, viszont a kórház az ügyelet közvetlen szomszédságában volt, így nagy baj esetén rögtön át tudták volna szállítani.

Krisztina egyedül ment be a rendelőbe, ahol tolmácsra sem volt szükség, mert angolul is elboldogultak. A vizeletvizsgálat után az orvos igyekezett megnyugtatni, hogy semmi baja a babának, egyszerű hólyaghurutról van szó. “Szerettem volna, ha megvizsgálják a babát is, de ragaszkodott hozzá, hogy erre nincs szükség. Szerintem úgy érezte, hogy egy kicsit túlreagálom a helyzetet” – mesélte Krisztina, aki hiába próbálta elérni, hogy nézzék meg a szívhangot.

“Ez idegesített, jobban örültem volna, ha megvizsgálják. Úgy éreztem, hogy ez így nem elég alapos”. Ennek ellenére mégsem érezte úgy, hogy az orvos hanyagságból nem akarna mélyebben foglalkozni vele, hiszen sok energiát fektetett abba, hogy megnyugtassa őt. “Többször elmondta, hogy minden rendben van, ő tudja, mi a helyzet, és nem kell félnem. Amikor már elindultunk volna, újra megkérdezte, hogy biztosan megnyugodtam-e, teljesen partneri viszony volt köztünk”. Ezzel szemben itthon épp az ellenkezőjét látja, néha éppen, hogy ráijesztenek az emberre, és rögtön gyógyszereket írnak fel.

Krisztina úgy tapasztalta, hogy a holland orvoshoz hasonlóan Magyarországon is sokszor igyekeznek éreztetni az emberrel, hogy “az orvos az, aki tudja a tutit”, de itthon ez egészen más hangulatban zajlik. “Nekem nagyon jó nőgyógyászom van, de van, aki úgy kezel, mintha egy kisállat lennél. Nem mondja el, hogy mi van veled, elég, ha ő tudja. Szerintem megvan ez az alá-fölérendeltség”. A hazautazás után a biztonság kedvéért egy magyar ügyeletre is elment, ahol nagyon el voltak havazva, és továbbküldték az urológiára. Ott kiderült, hogy tényleg hólyaghurutja volt.

Húsz percig magyarázta, mi bajom

Orsolya néhány évvel korábban, a szintén hollandiai Maastrichtban ment orvoshoz nőgyógyászati problémák matt. “Felhívtam a legközelebbi rendelőt, ahol úgy fogadtak, hogy nem voltam beregisztrálva Maastrichtba. Kaptam egy időpontot, vártam tizenöt percet, és már mehettem is. A rendelő inkább egy nagyon menő irodára hasonlított, ennek a hátsó részében volt egy olyan rész, ami tényleg úgy nézett ki, mint egy rendelő. Megvizsgált, és nagyjából 15-20 percig magyarázta, hogy mi a bajom, és mit kell rá szednem. Nagyon tetszett, hogy az egész ilyen gyorsan zajlott, ennyire kedvesek voltak, és így elmagyarázták a diagnózist”.

Melinda Németországban járt háziorvosnál, amikor egy fél évet erasmusos diákként töltött Regensburgban. “Elég rosszul éreztem magam, lázas voltam, úgyhogy keresgélni kezdtem az egyetem oldalán, hátha van háziorvosuk. Kiderült, hogy ilyen nincs, azt ajánlották, hívjam fel a legközelebbi háziorvost”.

“Az asszisztens nagyon kedves volt a telefonban, 2-3 óra múlva már mehettem is. Húsz percet kellett várnom, az orvos nagyon érdeklődő volt, még azt is megkérdezte, mit tanulok, miért jöttem Regensburgba. Elég alapos és körültekintő volt, nemcsak fél szemmel pillantott rám”. Ez különösen jó élmény volt Melindának, aki itthon olykor úgy érzi, csak “futószalagon megy a beteg”, néha még a háziorvosához is nehezen jut be. Egyedül az adminisztráció zavarta kicsit. “Mivel új beteg voltam, ki kellett töltenem egy 2-3 oldalas nyomtatványt”.

Hol kérdezik meg a beteget, elégedett volt-e?

Hegedűs Zsolt, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének alelnöke évekig dolgozott Angliában, ahová ma is havi rendszerességgel jár ki. “Eleinte nagyon furcsa volt, ott teljesen más a beteg-orvos kapcsolat. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi időt tudok egy betegre szánni. Ha itthon naponta 60-80 pácienst fogadok, nehéz alaposan megvizsgálni, illetve korrekten tájékoztatni őket. Angliában a legfontosabb, hogy aki bejön egy műtét előtti konzultációra, arra legalább 25 percet szánunk, egy kontrollvizsgálatra pedig 10-15-öt. Így biztosított a minőségi munkavégzéshez az idő”.

Amikor az angol kórházi menedzsment szűkíteni akarta ezt az időkeretet, az orvosok ellenálltak, mondván hogy ha így lesz, növekedni fog a panaszok száma. Ez nyomós érvnek számított, mivel ott nem csak kikérik, de tényleg adnak is a betegek véleményére, mivel azok publikusak is. “Ha itthon elmegy egy ambulanciára vagy egy sürgősségire, hol kérdezik meg a beteget, hogy elégedett volt-e az ellátással? Illetve hol publikálják azt? Abban az angol kórházban, ahol dolgozom, minden sarokban van egy doboz papírral és tollal együtt, hogy az emberek visszajelzést adhassanak, bátorítjuk is őket erre. Ezek a visszajelzések lehetnek teljesen anonimak, azt sem látjuk, melyik beteg, melyik dobozt használja”.

Ezek a papírok aztán nem a süllyesztőben landolnak, hanem fontos szerepet játszanak az orvosok és a kórház megítélésében. “Évente van egy szakmai felülvizsgálat, amikor fel kell mutatnom, hogy milyen visszajelzéseket kaptam a betegektől. Ha kapok egy thank you lettert, vagyis egy köszönőlevelet, azt is el kell tennem”. Az orvosok ezen kívül havonta visszajelzést kapnak róla, érkezett-e rájuk panasz, és ha igen, arról a kollégák is értesülnek, hogy tanuljanak mások vagy a rendszer hibájából. “Így ösztönöznek minket. Senki sem akar kikerülni a szégyenfalra”.

Ráadásul Angliában bárki megnézheti az interneten, hogy a betegek milyen véleménnyel vannak a különböző kórházakról. “Ha valaki látja, hogy ezer betegből ötszáz nem jó véleménnyel volt a tisztaságról, nem fog odamenni, inkább keres egy másikat. Ez a fajta átláthatóság nagyon fontos ösztönző az egészségügyben”.

Hegedűs szerint a magyar kórházak egy részének is van elégedettségi kérdőíve, “de azt vagy nem használják a mindennapi gyakorlatban, vagy a betegek nagyon kis százaléka ad visszajelzést, a kérdőívek eredményei pedig nem publikusak”. Ugyanígy “a központilag elrendelt elégedettségi mérések átláthatósága, publikálása is nagyon kérdéses”. (Ez itt például a Bács-kiskun Megyei Kórház kérdőíve).

Itthon a 2010-ben megszüntetett Egészségbiztosítási Felügyelet működtetett nyilvános, bárki számára elérhető és kereshető kórházi indikátorrendszert, amely betegbarát intézkedéseket is vizsgált. “Ilyen volt például, hogy a szülészeten van-e lehetőség alternatív szülési módokra, az újszülött édesanyjával való együttes elhelyezésre, mennyire támogatják az apás szülést, de néztük azt is, hogy a szakrendelő felkereshető-e munkaidőn kívül, be lehet-e jelentkezni telefonon, interneten” – mondta Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász, a szervezet korábbi elnöke.

Szerinte “túlzás volna azt állítani, hogy mindez mélyreható szemléletváltást eredményezett akkor, a többség teherként élte meg az adatszolgáltatást, de voltak a szakmebeliek között jó néhányan, akik örültek a felmérésnek, a betegek tájékozottságát pedig nagyban növelte”. Ez a nyilvános, kereshető rendszer aztán a felügyelettel együtt megszűnt.

Honey

Júlia néhány hónapja az Egyesült Államokban, egy sivatag közepén szenvedett autóbalesetet. “Las Vegas volt a legközelebbi város, de így is túl messze volt, ezért először valahonnan közelebbről jöttek ki önkéntes mentősök. Látszott rajtuk, hogy nem nagyon találkoznak súlyos esetekkel, ezért ők is eléggé megijedtek”. Végül egy darabig ők szállították Júliát, majd félúton átvették a Las Vegas-i mentősök, és bevitték a sürgősségire.

“Ott volt egy kis fennakadás, mert nem volt elég ember, de akik odajöttek hozzám, mindg nagyon kedvesek voltak. Akkor se voltak türelmetlenek, amikor összehánytam a sürgősségi padlóját, csak mondogatták, hogy nincs semmi baj, ez mindenkivel megesik. Utána elkerültem egy szobába, ahol másfél napot töltöttem, majd átköltöztettek egy másikba. Összesen négy napig feküdtem bent”.

Szerinte a nővérek végig “szuper aranyosak” voltak vele, és “honey”-nak, vagyis drágámnak szólították őt. “Látszott, hogy rengeteg dolguk van, de nagyon megnyugtató atmoszférát teremtettek. Mindig mosolyogva jöttek be, és bármit kértem, nagyon gyorsan próbálták teljesíteni. Az első napokban például annyira rosszul voltam, hogy egy falatot sem bírtam enni, de a harmadik nap végén sikerült letuszkolnom a torkomon egy kenyérbucit”. Bár az ebéd többi részét még mindig nem tudta megenni, a nővér rögtön elrohant még két kenyérért, és nagyon örült, hogy végre evett valamit. “Ezek apróságok, de nagyon fontosak voltak”.

Miután kiengedték a kórházból, Júlia még egy hónapig járt orvosokhoz vizsgálatokra, akkor már nem ebbe a kórházba, hanem különböző rendelőintézetekbe. “Az orvosokkal sem volt gond, válaszoltak a kérdéseimre, és jófejek voltak, de itt is a nővérek tettek hozzá sokat. Bár Amerikában is sok beteg türelmetlenkedik, mégsem láttam senkit morcosnak vagy feszültnek. Nagyon rugalmasak voltak, a recepción még egy papírt is segítettek kinyomtatni, amit be kellett vinnem az orvoshoz, de nekem csak e-mailben volt meg”.

Egyedül a biztosítással kapcsolatban merültek fel gondok. “Semmit sem tudtam az amerikai egészségügyi rendszerről, nem tudtam, hogyan működik a biztosításom, és nem találtam embert, aki ebben igazán segíteni tudott volna. Az elején volt egy ember, aki felvette az adataimat, de akkor nem volt nálam a biztosítási kártyám, fejből pedig nem tudtam megmondani a biztosító társaság címét. Később aztán gond is volt belőle, mert először nekem küldték a számlát a teljes összeggel, és ezerszer kellett hívnom a kórházat, hogy ne nekem küldjék, hanem a biztosítónak”.

Szerinte nem voltak felkészülve arra, hogy egy beteg tényleg semmit sem fog tudni a rendszerről, bár “az amerikaiak nagy részének sincs fogalma erről. Persze próbáltak válaszolgatni, de minden biztosító társaság egy kicsit más, nem volt világos, hogy az enyém mit fedez, és mit nem. De ez inkább a rendszer hiányossága, nem emberi mulasztás”.

Elnézést, hogy nem tudok magyarul

László sem ismerte jobban az amerikai egészségügyi rendszert, amikor Maine államban gyerekeket táboroztatott, és benőtt a körme a jobb lábán. Korábban is történt már vele ilyen, és tudta, hogy ha így marad, le kell mondania a kéthónaposra tervezett túrájáról. Szerencséjére a tábori nővér egyeztetett a biztosítóval és a két és fél órányi autótra fekvő kórházzal is, ami László szerint inkább hasonlított egy rendelőintézetre.

“Amikor megérkeztem, két recepciós fogadott. Rögtön a lényegre tértek, adtak egy kétoldalas nyomtatványt, majd fapofával közölték, hogy nem fognak ellátni, mert nem érvényes a biztosításom. Próbáltam érvelni, hogy telefonban elvileg mindent előre elintéztünk, de hajthatatlan volt. Sajnos nem egy amerikai, hanem egy magyar munkatársam kísért el, úgyhogy nem voltunk elég felkészültek ahhoz, hogy megoldjuk a helyzetet. Végül felhívtuk a biztosítót, ahol azt kérték, adjam oda a telefont egy alkalmazottnak. Szerencsére a recepción hajlandóak voltak erre, és nagyjából három perc múlva minden rendben is volt”.

Bár a recepción nem kértek elnézést Lászlótól, szerinte “a nővér ezt nem valami személyes csata elveszétesként élte meg, ahogy itthon előfordul”, egyszerűen arról lehetett szó, hogy azon a környéken kevés külföldi jár, és nem nagyon fordulnak meg ott ennek a biztosítónak az ügyfelei. Rövid várakozás után aztán bement a vizsgálóba, ahol egy mosolygós nővér várta. “Azzal viccelődött, hogy olyan az akcentusom, mintha brit lennék, kérdezgetett Európáról, közben végigmentünk a kórelőzményemen, megmérte a vérnyomásomat, és vízzel kínált”.

Pár perc múlva aztán megérkezett az orvos, aki elnézést kért, hogy magyarul nem tudja elmagyarázni a helyzetet, de szívesen megpróbálja németül. “Mondtam, hogy nyugodtan maradhatunk az angolnál. Ezután biztosított róla, hogy tényleg vágni kell, de igyekszik úgy csinálni, hogy kiélvezhessem a nyarat az országukban. Visszakérdezett, hogy biztosan mindent értettem-e, aztán a beavatkozás közben azzal szórakoztatott, hogy németül énekelt nekem, és sajnálkozott, hogy magyarul nem képes erre”.

Az átláthatóság az első lépés

Hegedűs Zsolt szerint akkor javulhatnának az ilyen, nem pénzben mérhető dolgok az egészségügyben, ha Angliához hasonlóan itthon is megkérdeznék a betegek véleményét, és kórházakra lebontva nyilvánosságra hoznák az eredményeket. “Az orvost is motiválja, ha tudja, hogy értékelni fogják a munkáját, és a pozitív visszajelzések is mindig megjelennek róla. Az ilyen átláthatósághoz persze politikai és szakmapolitikai bátorság is kell, de ez lenne az első, legfontosabb lépés egy 21. századi egészségügyi reformhoz”.

A másik eszköz szerinte a betegutak hatékony szervezése lenne, mert hiába lehet itthon is sokszor időpontra menni az orvoshoz, ha senki sem elemzi hatékonyan, hogy mikor, melyik rendelésen voltak a legtöbben, vagy hol volt üresjárat. “Ezt nem az orvosokra és a nővérekre kell fogni, ez a menedzsment feladata. Elvileg itthon is vannak erre kiképzett emberek, de még nagyobb hangsúlyt kellene rá fektetni. Most akkor számít sikeresnek egy kórházigazgató, ha pénzügyileg jól működik az intézmény. Azt viszont senki sem nézi, hogy ez milyen áron történt. Lehet, hogy sok beteget nem vagy nem megfelelő minőségben láttak el, vagy például egy időre bezárták a sürgősségi osztályt, mert nem volt rá elég szakszemélyzet vagy forrás”.

Itthon sokszor az sem világos, hogy egy kórházi kezelés után hová vezessen a beteg útja, ahogy ezt nemrég egy konkrét történetben is bemutattuk. Hegedűs személyesen is tapasztalt hasonlót. “Egy rokonomnak műtét után rehabilitációs helyre volt szüksége, amit tulajdonképpen magának kellett elintéznie. Angliában ilyen esetben elmondják, hol van szabad hely, és utánanézhet, hogy mennyire elégedettek a betegek, milyen szakmai mutatókkal rendelkezik a kiválasztott osztály. Nem a betegnek kell utánamennie, rehabilitációs osztályt, orvost keresnie, bizonytalanságban lenni több napig, majd esetleg hálapénzt fizetni”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A Fidesz teljesen átrajzolta Budapest választókerületi térképét - összegyűjtöttük, ki hová tartozik most
A Tisza választókerületenként közzétette a jelöltjeit, csakhogy sokan nem tudják, most melyik választókerületbe tartoznak, idén ugyanis minden a feje tetejére állt. Segítünk eligazodni.


Tavaly novemberben még csak döbbenten nézték a képviselők a térképeket, hogyan szabdalják fel a körzetüket, júliusra azonban a Nemzeti Választási Iroda közzétette a végleges utcalistát is a főváros új választókerületi beosztásáról. A tavaly december 31-én hatályba lépett törvénymódosítás értelmében Budapesten 18 helyett már csak 16 országgyűlési egyéni választókerület van, miközben az agglomerációt lefedő Pest vármegyében 12-ről 14-re nőtt a számuk.

A változás talán Dél-Pesten a leglátványosabb, ahol tíz év után szétválasztották az eddig egy körzetet alkotó Csepelt és Soroksárt. Az új, 9-es számú körzet központja Csepel lett, de a kerülethez olyan, korábban teljesen máshová tartozó területeket csatoltak, mint a XI. kerületi Budapart, a IX. kerületi ferencvárosi rendezőpályaudvar környéke és Pesterzsébet egy része.

De a belső pesti kerületeket sem kímélte az átrajzolás: a korábban egyben kezelt, erős ellenzéki bázisnak számító VI. és VII. kerületet gyakorlatilag több körzetre bontották, a VIII. és IX. kerületet pedig nagyrészt egybeolvasztották. Újpestet (IV. kerület) egyszerűen kettévágták, részeit pedig két, politikailag teljesen más hangulatú szomszédhoz, a XIII. és a XV. kerülethez csatolták.

A kormányoldal a módosítást a lakosságszám-változások miatti aránytalanságok megszüntetésével indokolta, mivel a törvény legfeljebb 20 százalékos eltérést enged a körzetek lélekszáma között.

„A helyzet egyszerű: Budapest lakosságszáma az elmúlt évtizedben jelentősen lecsökkent, míg a fővárosi agglomerációé nőtt” – áll a Fidesz-frakció közleményében. Független elemzések ugyanakkor úgy látják, hogy a határok ilyen mértékű átszabása és az ellenzéki, illetve kormánypárti szavazóbázisú területek „keverése” egy szoros országos választási eredmény esetén a kormánypártoknak kedvezhet.

A változásokat az érintett politikusok is döbbenten fogadták. „Ma arra ébredtem, hogy hirtelen négy körzet képviselője lettem” – mondta a Telexnek Kunhalmi Ágnes, a XVIII. kerület eddigi MSZP-s képviselője, miután régi körzetét négy új választókerület között osztották szét.

A Tisza hétfő éjjel közzétette, hogy az egyes válaszótkerületekben kik pályáznak az egyéni képviselőjelölti mandátumra. Csakhogy nem könnyű követni, egyáltalán ki hová tartozik. Ebben próbálunk most segíteni.

Melyik terület hová tartozik?

Budapest 1. OEVK (központ: V. kerület)

Mely kerületrészek tartoznak ide: az I. kerület teljes egésze, továbbá az V., VI., VII., XI. és XII. kerület egyes – belső – részei; a körzet átnyúlik a Dunán.

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): Tanács Zoltán (a Tisza programalkotásért felelős vezetője)

Budapest 2. OEVK (központ: VIII. kerület)

Mely kerületrészek: a VIII. és IX. kerület túlnyomó része, kiegészítve az V. kerület egy részével

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): Bódis Kriszta (a Tisza szakértője)

Budapest 3. OEVK (központ: XII. kerület – Hegyvidék)

Mely kerületrészek: a XII. kerület és a XI. kerület egy része összevonva.

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): Magyar Péter 

Budapest 4. OEVK (központ: II. kerület)

Mely kerületrészek: a II. kerület egésze (a korábbi, III. kerületi átnyúlások megszűnnek)

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): nincs

Budapest 5. OEVK (központ: VI. kerület – Terézváros)

Mely kerületrészek: a VI. kerület nagy része, Erzsébetváros (VII.) belső zónájának kiválása után a körzet a XIII. kerület bizonyos részeivel egészül ki.

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): nincs

Budapest 6. OEVK (központ: XIV. kerület – Zugló)

Mely kerületrészek: a XIV. kerület egésze a bázis, ehhez társul Külső‑Erzsébetváros (VII. külső része) és a XV. kerületből (Újpalota) egy kisebb szelet.

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): Velkey György László (Magyar Péter kabinetfőnöke)

Budapest 7. OEVK (központ: X. kerület – Kőbánya)

Mely kerületrészek: Kőbánya a mag, a körzethez csatlakoznak a szomszédos, kőbányai–zuglói–józsefvárosi határsáv egyes részei (Józsefvárosból is kerül át terület).

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): nincs

Budapest 8. OEVK (központ: XIX. kerület – Kispest)

Mely kerületrészek: a XIX. kerület mellett átkerül ide a József Attila‑lakótelep (IX. ker.), valamint a XVIII. kerületből a Havanna‑, Lakatos‑, Szent Lőrinc‑lakótelep és Liptáktelep.

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): nincs

Budapest 9. OEVK (központ: XXI. kerület – Csepel)

Mely kerületrészek: Csepel az alap, ehhez csatolták a XI. kerületi BudaPartot, a IX. kerületi ferencvárosi rendezőpályaudvar környékét és a XX. kerület (Pesterzsébet) Gubacs–Erzsébetfalva részét. Soroksár (XXIII.) leválasztva átkerült a 16. OEVK‑ba

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): nincs

Budapest 10. OEVK (központ: XXII. kerület – Budafok‑Tétény)

Mely kerületrészek: a XXII. kerület nagy része és a XI. kerület délnyugati sávja

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): Kulcsár Krisztián (volt MOB‑elnök)

Budapest 11. OEVK (központ: III. kerület – Óbuda)

Mely kerületrészek: Óbuda–Békásmegyer (III.) túlnyomó része kerül ebbe a körzetbe (a korábbi IV–XIII. vegyes körzet helyett).

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): nincs

Budapest 12. OEVK (központ: XIII. kerület)

Mely kerületrészek: a XIII. kerület döntő része; Újpestet (IV.) kettévágták, egyik fele ehhez a körzethez került.

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): nincs

Budapest 13. OEVK (központ: XV. kerület – Rákospalota–Pestújhely)

Mely kerületrészek: a XV. kerület bázisterülete, Újpest (IV.) másik fele ehhez a körzethez került

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): nincs

Budapest 14. OEVK (központ: XVI. kerület)

Mely kerületrészek: a XVI. kerület mellett a X. kerület egy sávja, továbbá a XVIII. kerületből Erzsébet‑ és Bélatelep.

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): nincs

Budapest 15. OEVK (központ: XVII. kerület – Rákosmente)

Mely kerületrészek: a XVII. kerület egésze (ez az egyetlen budapesti körzet, ahol 2022‑ben a Fidesz nyert; a mostani átrajzolás ezt a körzetet is érinti, de továbbra is rákosmenti központú).

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): Porcher Áron (fővárosi képviselő).

Budapest 16. OEVK (központ: XXIII. kerület – Soroksár)

Mely kerületrészek: Soroksár (XXIII.) és Pesterzsébet (XX.) nagy része egy körzetbe került; Kispest felé a 8. OEVK vette át a kapcsolódó részterületeket.

Országosan ismert TISZA‑jelölt(ek): Tarr Zoltán (EP‑képviselő, a párt alelnöke).

Ha cím alapján szeretné ellenőrizni, hogy Ön melyik új OEVK‑ba tartozik, használja az NVI honlapján közzétett (2025. július 3‑án frissített) részletes, utcára lebontott listát és térképet, amit ITT TALÁL


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyan helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk