SZEMPONT
A Rovatból

Nahalka István: Minél gyorsabban kinyomnák a gyerekeket a gép mellé, hogy termeljék a GDP-t

Központi ajánlást kaptak a gimnáziumok arról, hogy milyen pontszám felett érdemes felvenniük a tanulókat. A többiek a kormány szerint jobb helyen lennének a szakképzésben. Nahalka István oktatáskutató szerint akár kisebb gimnáziumok is megszűnhetnek.


Az idei tanévben „ajánlást” kaptak a tankerületi fenntartású gimnáziumok arról, hogy a központi írásbeli felvételi vizsgán milyen eredményeket elért tanulókat érdemes felvenniük. Négy évfolyamos képzés esetében ez minimum 50, a nyelvi előkészítő esetében 60, a hat évfolyamos képzéseknél pedig 70 pont.

A tankerületi központokért felelős Klebelsberg Központ szerint az ajánlás célja a gimnáziumi képzés „presztízsének” növelése, hogy a diákok a megfelelő helyen tanuljanak.

Az ajánlás persze nem kötelező, de az ebben megfogalmazott elvárások több gimnázium felvételi tájékoztatójában is megjelentek már. Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk arról, hogy milyen hatásai lehetnek a központi-ajánlásoknak a jelentkezésekre, és mit üzen mindez az iskolaigazgatóknak és a szülőknek?

– A tankerületek csak ajánlást küldtek a gimnáziumoknak. A jelenlegi viszonyok között azonban mennyire fogják ezt ukázként értékelni az egyes intézményvezetők?

– Ez nem egy jogszabály, tehát az iskola figyelmen kívül is hagyhatja, és szabadon dönthet arról, hogy milyen felvételi pontszámot határoz meg. Azonban jó kérdés, hogy a valóságos viszonyok között hogyan fog egy ilyen ajánlás érvényesülni. Az iskolák azért nem az ellenkezés nagy harcosai, és erősebbek azok a hatások, amelyek arra hajtják őket, hogy fogadják el. Nehéz megbecsülni, de várhatóan sok olyan gimnázium lesz, amelyik azt mondja, hogy nem fog ezzel szembemenni. Ennek amúgy nem lesz semmilyen hatása, mert sok helyen eddig is az ajánlásban megfogalmazott pontszámok fölött vették fel a tanulókat. Mindenesetre várható, hogy elég sok iskolában azt mondják majd, ajánlás, de azért ezt illik nekünk megcsinálni. Ráadásul a tankerületek is vélhetően errefelé fogják majd nyomni az intézményeket.

Azt is vegyük figyelembe, hogy az elmúlt időszakban az iskolák egy jó részében igazgatócsere volt, és mondjuk ki az igazat: inkább a kormányhoz hű vezetők kerültek nagyon sok gimnázium élére.

Ott meg nem lesz kérdés, hogy mi az, amit elfogadnak és mi az, amit nem.

– Azt mondta, hogy ennek az ajánlásnak a legtöbb esetben nem lesz semmilyen hatása. Miért?

– Azokban az intézményekben nem lesz hatása, ahol eddig is ezen határok fölött volt a felvételi pontszám. Azért nem lesz elhanyagolható azon intézmények száma sem, ahol viszont lesz hatása – ha elfogadják az ajánlást akkor negatív hatása. Azonban még kevés, amiket most tudunk ezekből a közleményekből, mert azt az adatot kéne ismernünk, hogy a gimnáziumokba felvettek között mennyien voltak, akik nem érték el a most ajánlott pontszámot. Ezt nem látjuk, de mindenesetre kevesen lehetnek.

– Akkor mi lehet a célja ennek az ajánlásnak, ha a legtöbb gimnáziumba jelentkező tanuló esetében ennek nem is lesz hatása?

– A hivatalos indoklás szerint ezzel a lemorzsolódást akarják csökkenteni a gimnáziumokban. Azt azonban már régóta tudjuk, hogy a szakképzésben körülbelül hétszer nagyobb a lemorzsolódás, mint a gimnáziumokban. Ez nem túl jó, de bizonyos értelemben természetes: a szakképzésbe a korábban gyengébb iskolai eredményeket elérő tanulók jelentkeznek, akiknél nagyobb az esélye, hogy ki fognak maradni az oktatásból. Tehát

a Klebelsberg Központ azon érvelése, hogy sokan vannak, akik nem tudják a gimnáziumot elvégezni, az nem igaz.

A júniusban lezárult tanévben például egy százalék körül volt ez az arány. Az igazi oka az lehet, hogy a szakképzés felé tereljék a gyerekeket, és azért jöhetnek még emellé más intézkedések is, amik hathatósabbak lesznek. Ez amúgy lehetne akár egy legitim cél is, mert kevés az országban a szakmunkás, de ehhez nem lehet hozzáállni ilyen adminisztratív intézkedésekkel. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy a kormánynak, a Klebelsberg Központnak, vagy bárkinek, aki ezeket a folyamatokat irányítja, csak ilyen eszközök jutnak az eszébe. Nem gondolkodott el soha senki komolyan az iskolarendszer egészének a struktúráján. Hogy például

tényleg jó-e, hogy 14 évesen kell eldönteni, milyen útra lép a gyerek.

Ma nagyon sok gyerek és szülő is úgy gondolja, hogy ameddig lehet húzni kell ezt a döntést. Erre jó, hogy a gimnáziumban tanul tovább, mert onnan még minden lehet. Lehet utána szakmát is tanulni, vagy egyetemre menni. Ezt kellene átgondolni nagyon alaposan, és magához az iskolarendszerhez, az iskolastruktúrához hozzányúlni. Ilyen kérdések azonban ebben az oktatáspolitikában, ami ma van, nem szoktak felmerülni, csakis adminisztratív megoldások.

– A legtöbb gimnázium tehát már most is az ajánlásban szereplő pontszámokkal vette fel a diákokat. Hol jelenthet akkor azért gondot ez a magasabb pontszám?

– A kisebb, pedagógusokkal kevésbé ellátott vidéki iskolákban. Ezek lesznek azok az intézmények, ahol végiggondolják: ha betartjuk az ajánlást, akkor nem lesz annyi diákunk. És lehet, hogy ha kormányhoz hű igazgatója van az intézménynek, akkor még így is érvényesíteni fogják az ajánlást, de azért alapvetően nem akarják maguk alól kihúzni a szőnyeget. Szóval érdekes lesz látni, hogy milyen konkrét esetek lesznek.

– Ha a legtöbb iskola esetében az ajánlott pontszámok amúgy sem jelentenek változást, akkor miért kenik el ezt egy ajánlással? Miért nem alkotnak például kötelező érvényű jogszabályt erről?

– Ezt pontosan nem tudom, csak tippelek. Egyrészt, nagyon erős a kritika az oktatáspolitikával szemben, hogy borzasztóan centralizált. Így talán nehezebben vállalnak egy egy újabb centralizáció jellegű intézkedést. Persze ez is centralizáció, mert miért kell ajánlásokat központilag kiadni? Azonban sokkal inkább centralizált lenne, ha egy jogszabály jelenne meg. A másik, hogy az ajánlást elégnek tartják, és

nem kell vállalni a jogszabállyal együtt járó vitákat.

El lehet mondani, hogy az ajánlást figyelmen kívül lehet hagyni, nem kell ezen vitatkozni, mert tudják, hogy az iskolák úgyis be fogják tartani. Csak azt hiszem, hogy azoknál az iskoláknál tévednek, amelyek ezekkel a ponthatárokkal veszélybe kerülnek. Itt persze bejön az a lehetőség is, hogy végül a tankerület fogja valamilyen módon ráerőszakolni az iskolára. Az oktatáspolitikában sokszor van ilyen, hogy nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, miért csinálnak valamit. Sokszor még hatalomtechnikai indokaim sincsenek ezekre.

– Mit üzen a szülőknek a központi ponthatár-javaslat?

– Hogy tessék elgondolkodni azon, hogy a gyereket inkább a szakképzés felé irányítsák. Csak mindezt szerintem nagyon rossz hatékonysággal teszik. A családi döntésekben ez játszik bizonyos szerepet, de a középfokra való jelentkezésnél a gyerekek több intézményt is megjelölhetnek. Általában az van, hogy akik gimnáziumokat jelölnek első helyeken, azok azért valahanyadik helyre beírnak egy-egy szakképző intézményt is, jellemzően technikumokat. Tehát benne van ez a gondolkodásban. Azonban mégiscsak

az működik inkább, amit az előbb már említettem, hogy hadd legyen a gyerek továbbra is olyan általános képzésben, amiből még sokfelé lehet menni.

Ez határozza meg inkább a szülők gondolkodását. Kivéve persze azokban az esetekben, amikor a gyerek eredményei annyira gyengék, hogy nincs értelme gimnáziumban gondolkodni. Akkor eleve valamilyen szakképző intézményeket jelölnek meg, és ott sem a frekventált technikumok jönnek számításba, hanem a szakképző iskolák. Úgyhogy számukra szerintem ez túl sokat nem jelent. De most megint van min izgulni. „Úristen, eléri a gyerek az 50, a 60 vagy a 70 pontot?” Vagy, hogy akkor a kiszemelt iskolában megfogadják-e az ajánlást? Még az is lehet, hogy előnybe fognak kerülni azok az intézmények, amelyek leírják, hogy nem fogják ezt megtenni. Már ha ezt le merik írni.

– Augusztus végén a budapesti Madách Imre Gimnázium igazgatóját kirúgták, miután az intézmény bejelentette, hogy nem tiltják ki a mobilokat. Igaz, akkor a tiltásról egy jogszabály rendelkezett. Gondolom azért az intézményvezetők látják az előzményeket.

– Igen, megfélemlítés az van.

– A Klebelsberg Központ úgy fogalmazott, az ajánlás célja, hogy a diákok a „megfelelő helyen” tanuljanak. Ebből azért mégiscsak az következik, hogy szerintük most többen mennek gimnáziumba, mint kellene, vagyis kevesebb gimnáziumi férőhelyre lenne szükség. Ezt jól értem?

– Nagy Erzsébet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője erről úgy nyilatkozott, hogy amennyiben betartják a javasolt ponthatárokat, akkor

megszűnhetnek osztályok – ez reális. Sőt, szerintem akár kisebb gimnáziumok is.

Ez elképzelhető, benne van a mai oktatáspolitikában. Ez az oktatáspolitika ugyanis nem szereti a gimnáziumokat.

– Miért nem?

– Mert ők a szakképzésre szeretnék terelni a tanulókat, mert munkaerő problémákkal küzd az ország. Csak nem tudnak távlatokban gondolkodni. Azok a gyerekek ugyanis, akik érettségit szereznek, utána még mindig szerezhetnek egy szakmát is. Sőt, sok szakma esetén eleve csak érettségin alapuló képzésekre lehet jelentkezni. Tehát ennek nem kéne gondot jelentenie.

Csak ők nem ebben gondolkodnak, hanem abban hogy minél gyorsabban kinyomják a gyereket a szakképzésből, rögtön a gép mellé, és termelje a GDP-t. Ez egy nagyon rövidlátó gondolkodás, és nem is éri el a célt.

Már évekkel ezelőtt meghirdette a kormány, hogy a gyerekeket a gimnáziumokból át kell terelni a szakképzésbe, de nem volt mögötte semmilyen intézkedés, csak óhajok hangzottak el. Nem történt semmi, közben pedig valójában nőtt a gimnáziumban tanulók száma. Én ezt azonban nem tartom problémának, ez jó dolog, Magyarországnak elsősorban erre van szüksége. Meg természetesen szakemberekre is. A szakmunkás oklevél megszerzésének azonban szerintem az érettségi után kellene megtörténnie.

– Akkor azért az egy valós érv lehet, hogy az országnak szakmunkásokra van szüksége?

– Hosszútávon nem. Mondhatjuk, hogy jönnek a multicégek, még felépítjük a hatvannyolcadik akkumulátor-gyárunkat is, és oda kellenek a munkások. Jó lenne akkor, ha már végezne ennyi és ennyi megfelelő szakképzettséggel rendelkező fiatal, és akkor őket oda el lehet helyezni. Tehát ilyen rövid távon való gondolkodásban lehet, hogy van értelme, de közép- és hosszútávon már semmi.

Annak van értelme, hogy minél inkább az egész életen át tartó tanulásra készítsük fel a diákokat, és hogy a felnőttképzés az normális legyen.

Annak is van értelme, hogy a pályaorientáció végre a helyére kerüljön, és igazi pedagógiai feladattá váljon az iskolában. Szóval máshova kellene nyúlni. Tartalmi kérdésekkel kellene foglalkozni, például az iskolaszerkezet átalakításával. Erre lenne szükség, és nem arra, hogy ilyen adminisztratív eszközökkel próbálják felpumpálni a szakképzést. Ami ráadásul nem is megy. Jól látszik, hogy eddig semmilyen eszköz nem volt jó erre. Ez közép- és hosszútávon egy öngyilkos stratégia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos a NER-luxizásról: Olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak
Ha nem lenne Matolcsyné vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszébe sem jutna, hogy létezik Birkin táska - mondja a független képviselő, aki szerint a célja nem a hergelés, hanem annak bemutatása, mit is jelentenek az ellopott milliárdok.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 10.



400 ezres borjúbőr Church's cipő, 1 milliós Dolce & Gabbana nadrág, 5 milliós Cartier nyaklánc, 29 milliós Cartier óra, 120 milliós Hermès Birkin táska... Sorozatosan mér csapásokat a NER-világ ékszerekkel és luxuscikkekkel kirakott világára Hadházy Ákos.

De miért szaporodtak meg ennyire ezek a fotók? Honnan jönnek a képek? Miért van egyre nagyobb visszhangjuk? És hogyan reagálnak a szereplők? A NER-luxizás tanulságairól beszélgettünk.

– Újabb és újabb posztokat tesz közzé, amelyekben különböző NER-közeli szereplők ruházatát, ékszereit, kiegészítőit vizsgálja. Akad köztük néhány igazán figyelemre méltó darab is, és az biztos, hogy egyik sem olcsó. Miként lehet ezek nyomára bukkanni, és hogyan lehet ezeket beárazni?

– Skrabski Fruzsina, aki Novák Katalin szakértői bizottságának tagja volt, egyszer kiírta, hogy ha nem lennék én, akkor ő nem is értené ezeket a luxusmárkákat, sőt, talán nem is tudná, hogy léteznek ilyenek. Magamról is ezt kell mondanom:

ha nem lenne Matolcsyné, vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszembe sem jutna, hogy léteznek ilyen táskák vagy papucsok.

Természetesen nem vagyok ezek szakértője. Például azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Birkin táska.

– De akkor hogy találja meg ezeket?

– Elolvasom a nekem küldött üzeneteket. Szerencsére nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy elküldik a véleményüket, információikat. Vannak honfitársaink, akik figyelemmel követik a hölgyek és olykor urak saját maguk által posztolt Instagram- vagy Facebook-bejegyzéseit, és akik tényleg értenek ezekhez a kiegészítőkhöz. Ők hívják fel a figyelmemet ezekre, és ők küldik el a fotókat is.

Ma már vannak képfelismerő szolgáltatások, így ellenőrizni is tudom az információkat.

Ráadásul gyakran mellékelik a linkeket is, amelyek alapján meggyőződhetek róla, hogy az adott darab tényleg annyiba kerül.

– Annak idején, talán a 2010-es évek közepén Habony Árpád táskája volt az első ilyen megdöbbentő eset, de az talán csak pár százezer forintos tétel volt. Azóta viszont jócskán más a szint a NER-es luxusholmik piacán...

– Különösen annak fényében, hogy a Fidesz annak idején támadta az előző kormányt, mondván, hogy luxuskormány. Ehhez képest most ez tényleg visszás. Persze minden alkalommal el kell mondanom: nem az a baj, ha valaki gazdag. Az viszont már problémás, ha ezzel hivalkodik, az ízléstelen és helytelen. De ami igazán visszatetsző, az az, hogy

olyanok hivalkodnak a vagyonukkal, akik ezt a vagyont nyilvánvalóan a politikai kapcsolataiknak köszönhetik.

És még valami: korábban is posztoltam hasonló tartalmakat, és azoknak is volt visszhangja, de messze nem akkora, mint most. Ez azt mutatja, hogy talán van egyfajta változás a levegőben, egyre többen döbbennek rá, hogy ez így nincs rendben. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy az általános életszínvonal nem emelkedik, sőt, inkább csökken, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érintette a válság, mint azokat az országokat, ahol kompetens, demokratikusan működő kormányok vannak.

– Úgy tűnik, két dolog mozgatja meg igazán az embereket. Az egyik az infláció, a napi megélhetés költségei, a másik pedig ezek a fényűző javak. Ami a kettő felett van, például a több százmilliárdos vagyonok, az már túl elvont számukra. Könnyebb felfogni egy egymillió forintos nadrágot Mészáros Lőrinc feleségén, mint 1400 milliárd forintot a család zsebében.

– Szokták mondani, hogy hergelem az embereket, de szeretném, ha megértenék, mit jelentenek azok az ellopott milliárdok, amelyekről régóta beszélek. Ezek a „néhány milliós” papucsok, táskák, ruhák jobban megragadják az emberek figyelmét, mert kézzelfoghatóbbak. Az ellopott milliárdokat nehezebb felfogni, mert azok olyan nagyságrendek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva.

Matolcsy feleségének Birkin táskáit, vagy azokat a lakásokat, luxusvillákat, amiket bemutattam, valóban könnyebb megérteni, mint azt a több százmilliárd forintot, amit az adófizetői pénzekből kisíboltak.

Rendszert kell váltani. Tudni kell ezekről. A rendszerváltásnak ma nem azt kellene jelentenie, hogy visszatérünk a kommunizmushoz vagy a szocializmushoz, hanem azt, hogy legyen következménye a dolgoknak. Az ellopott állami százmilliárdoknak, ezermilliárdoknak is következménye kell, hogy legyen.

– Lázár János tavasszal honosította meg a „luxizás” kifejezést a politikában. Mintha összebeszéltek volna...

– Valószínűleg nem ez volt a szándéka, de úgy gondoltam, ha már szóba hozta, akkor menjünk rá erre a témára. Ez egy véletlennek tűnő, de mégis helyes kommunikációs fogás lehetett a részéről.

– Nem gondolja, hogy Lázár ezzel a húzással ki akarta fogni a szelet az ön vitorlájából?

– Nem volt világos akkor sem, és most sem az, miért hozta ezt szóba. A Fidesznél ritkán történik bármi véletlenül. És ami véletlennek tűnik, az sem biztos, hogy az. Az is lehet, hogy Lázár saját magát akarta ezzel fényezni, de az is, hogy a kritikusabb fideszes szavazókat akarta megszólítani. Most sem vagyok biztos benne, hogy eljutunk oda, mint a kínai kommunista párt, amely időnként példát statuál, ha nő az elégedetlenség. Lehet, hogy ez annak volt az előjele, de nem látjuk a folytatást.

Nem tűnik úgy, hogy Mészáros Lőrinc ideje lejárt volna, és Matolcsyt sem vonták felelősségre.

Az igaz, hogy a kis Matolcsy Dubaiba távozott, az apjáról viszont nem tudunk biztosat, de lehet valóságalapja annak, hogy amnesztiát kaptak.

– Amióta közöl divat- és ékszerposztokat, tapasztalt valamit? Rejtőzködőbbek lettek a NER szereplői? Visszafogottabbak?

– Vannak jelei annak, hogy egyesek próbálnak óvatosabbak lenni. Csakhogy ezek a képek el vannak mentve. Egyébként olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak.

– Ez új fejlemény, hogy szivárogtatnak, hiszen korábban a rezsim egy zárt rendszer volt.

– Korábban is előfordult, én akkor is közöltem ilyen képeket. Csak akkor nem volt akkora visszhangja. Sok esetben nem is tudom név szerint, hogy kitől származnak a képek. Ez mutatja, hogy nem arról van szó, hogy valaki jó pontot akar szerezni egy esetleges új hatalomnál. Egyszerűen még azokat is felháborítják ezek a dolgok, akik benne vannak ebben a közegben.

– Itt a nyár, indulnak a jachtok a Földközi-tengeren. Vagy lehet, hogy idén mégiscsak megfogadják Gulyás Gergely tanácsát, hogy „kevesebb yacht, több szerénység”?

– A yachtokról nem tudok, de ha megnézzük, hogy Mészáros Lőrinc hogyan utazott New Yorkba meccset nézni, hogyan repült magánhelikopterrel a reptérre, és milyen luxusszállodában szállt meg (abban, ahol Kevin a „Reszkessetek, betörők!”-ből is megszállt), az nem arra utal, hogy megértették volna, mi a probléma. Vagy ott van Mészáros Andrea, aki „fanyalgókról” beszélt, miközben

ötmilliós nyakláncban jelentette be, hogy 200 millió forintot osztanak szét nyaralási támogatásként.

Az, hogy ezt egy 850 ezer forintos szoknyában tette, nem éppen szerénységre vall.

– Próbálta már kiszámítani, hogy mondjuk a Matolcsy család ökológiai lábnyomát hogyan lehetne „ledolgozni”? Hány éven át kellene nekem például PET palackot gyűjteni és tömegközlekedéssel járnom és komposztálnom, hogy lenullázzam azt, amit ők elhasználnak egy kéthetes nyaralás alatt?

– Ez nagyon nehéz, de amikor ilyen összegekről beszélünk, érdemes kiszámolni, hogy egy átlagos bérrel hány ezer évig kellene dolgozni, hogy valaki ilyen vagyonhoz jusson. Ilyenkor nagyon tanulságos történelmi párhuzamokat lehet levonni.

– Van még „tartalékban” ilyen képe vagy története? Mikor jön ki az új anyag?

– Lehet, hogy már a héten kiteszünk egy újabbat.

– Azt mondta, „kiteszünk”. Többes számban. Hányan dolgoznak ezen?

– Van egy kis stábom, akik segítenek a munkában. Például az árak ellenőrzésében, mert ahogy mondtam, nem vagyok ezek szakértője. Néha magam is megdöbbenek, és megkérem a kollégákat, hogy nézzenek utána. Sajnos a legtöbbször kiderül: az ár tényleg annyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a jövő évi választásról: Reménytelen lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre
A politikai elemző egy több szempontot figyelembe vevő értékelés után árulja el, hogy mit gondol, ki és milyen arányban nyerhet a 2026-os választáson.


Török Gábor a közösségi oldalán közzétett egy többféle szempontot elemző előrejelzést arról, hogy mi várható szerinte a 2026-os választáson. A politikai elemző szerint azonban a jelenlegi információkat vette alapul, és ezekből vont le következtetéseket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindezek folyamatosan változnak majd, ezért a prognózisát rendszeresen frissíteni kell majd.

Azt írta:

"Miután az előző posztban arról írtam, hogy a politikai elemzés és az előrejelzés milyen viszonyban állnak egymással, és hogy utóbbit - számos ok miatt - nem érdemes igazán komolyan venni, most mégis előállok egy prognózissal.

Ez az előrejelzés azonban - bár bizonyára sokaknak ez lesz csak fontos vagy érdekes - nem arról szól, hogy ki nyeri meg a következő választást, hanem arról, hogy mit tudunk ma a helyzetről, és ez alapján mi látszik valószínűnek.

Nem a végkövetkeztetéssel érdemes tehát vitatkozni, mert az tényleg szubjektív és bizonytalan, hanem azzal, hogy mi számíthat és ami számíthat, ott ma mit látunk.

Ez tehát egy pillanatkép, amit mondjuk havonta érdemes lesz majd frissíteni, annak fényében, ami már addigra mögöttünk lesz. Jó hír: ahogy haladunk majd előre az időben, egyre okosabbak leszünk, hiszen ami ma beláthatatlan jövő, akkor már politikai tudás lesz.

Majd hozzátette:

"Mindezt persze nehéz - vagyis reménytelen - lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre, de ez pont egy olyan szépsége/élvezete az elemző szakmának, amit kár lenne kihagyni."

Török szerint bár a TISZA Párt jelenleg vezet, és ha most lenne a választás, akkor több szavazatot kaphatnának, de a jövő évi választásig még sok minden befolyásolja a végeredményt. Többek között a jelöltek személye, a kommunikáció, a propagandára költhető keret, a gazdasági helyzet, és a még hátralévő időszakban kiosztható pénzek is. Mindezeket figyelembe véve úgy látja, hogy a Fidesznek van esélye a nyerésre. Azt is megírta, mi kellene ahhoz, hogy a TISZA Párt legyen a nyerő.

Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Három napja áram nélkül Pomázon: olvadozó mélyhűtők, csend, romantikus vacsora gyertyafénynél
A postás, mint régen, felkiabál a házaknál, ahova levél érkezett. Három betonoszlopot is kidöntött a szél, várni kellett a speciális munkagépekre, majd arra, hogy megkössön a beton. A polgármester szerint van tanulság, amit érdemes levonni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 11.



„Ha áram van, minden van” – így szólt a kilencvenes évek egyik hirdetése. De mi van, ha nincs? A pomázi Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán utcában hétfőn ment el az áram, és csütörtök délutánig sem jött vissza.

Az utcák csendesek, ahogy egy kertvároshoz illik. Ha nem tudnám, hogy itt már harmadik napja ez a helyzet, semmi sem tűnne fel. Szülők sétáltatják gyermekeiket, nyugdíjasok beszélgetnek a házak előtt. Máshol éppen autót szerelnek a ház előtt. Nyugalom van, szinte idilli. Persze, amikor szóba kerül az áramszünet, kiderül, már nagyon várják, hogy vége legyen a nomád életnek.

A legtöbben ki sem merik nyitni a fagyasztót, reménykedve abban, hogy a hőszigetelése még tartja a hűvösséget, és talán nem romlanak meg a benne tárolt ételek.

Azért némi kétségem támad, hogy több mint 72 óra után mi lehet a hűtőkben, az a néhány centis hőszigetelés ekkora csodákra nem képes, de nem akarom elkeseríteni beszélgetőtársaimat.

Egy nyugdíjas nő mesél a viharról: az utcában is fákat csavart ki, a szomszédja most is darabolja az udvarán, szerencsére az épületekben nem esett kár. Előkerültek a gyertyák, és várnak, más nem is tudnak csinálni. Két férfi a garázsuk előtt szerel egy Skodát. Éppen a vége felé járnak. Megkérdem, hogyan tudnak dolgozni áram nélkül? Kiderül, hogy akkumulátoros szerszámaik vannak, szerencsére a lámpa is akkuval megy, és fel is volt töltve. Amúgy a szerelésnek lassan a végére érnek, kell az autó, az idősebb férfi azzal jár dolgozni. Ott tudja tölteni a telefonját.

A postás csengő híján felkiabál a házakba – meséli nevetve, könyékig olajosan. Rákérdezek, hogyan tud így megfürdeni, mielőtt dolgozni indul? Van még egy kicsi meleg víz a bojlerban, takarékoskodnak, de ha elfogy, marad a hideg víz.

Odébb, egy másik garázs előtt fiatal nő takarít éppen. Megszólítom. Kiderül, a 13 éves lánya éppen táborban van, így hát az otthoni kalandtáborból kimaradt. Az áramszünet romantikus oldaláról mesél.

Esténként gyertyafényes vacsorát rendeznek a férjével, nincs zaj, nincsenek ingerek, internet sincs, közösségi média sincs, lelassult és elnyugodott minden.

„De íme, itt jő” - mintha egy színdarab lenne, megérkezik a férje egy nagy csokor vörös rózsával. Átadja a feleségének, megölelik egymást. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a romantikus vacsoráknak köszönhető-e a csokor, de nem – szerinte neki van a legcsodálatosabb felesége, egyébként is hozott volna most neki. Home office-ban dolgozna, de pont erre a hétre vett ki szabadságot, nincs izgulás tehát emiatt sem.

A garázsok előtt kisebb aggregátor, valaki innen oldja meg az áramellátását, nyilván korlátozottan. Amikor le akarom fényképezni a készüléket, az emeletről rám kiabálnak, hogy nincsen ehhez jogom. Hiába magyarázom, hogy nem a tolvaj, hanem az újságíró vagyok, nem sikerül meggyőznöm a lekiabálót.

Sokkal barátságosabb egy idős asszony. Számára az áramszünet a mindenki által említett hűtőgondok mellett leginkább a tévé hiányát jelenti, ami nem is fog megoldódni egyhamar.

Az áram ugyan visszajön most már talán hamarosan, de a szintén leszakadt kommunikációs kábeleket csak később kötik vissza, az nem az áramszolgáltató feladata.

Az utca végében most is dolgoznak: előbb az oszlopot kell felállítani, utána az áramszolgáltató vezetékeit helyezik rá vissza, és csak utána jöhetnek a társbérlők: a televíziós és internetszolgáltatók.

Pomáz polgármesterével, Leidinger István azt mondja, hogy összesen kilenc helyen volt áramkimaradás a településen, egy 20 kilovoltos vezeték szakadása miatt. Ezekből mára már csak a zeneszerzőkről elnevezett utcák maradtak. Ott ugyanis két villanyoszlopot is kidöntött a szél, tehát a helyi vezeték is elszakadt. És itt jön a nagy gond: a villanyoszlop visszahelyezésekor betonozásra is szükség van.

A beton elvileg 28 nap alatt köt meg teljesen, a szilárdsága 50 százalékát is csak három nap után éri el.

Megfelelő adalékokkal ezen lehet valamennyit gyorsítani. Végül szárazbetonnal és megfelelő eljárással sikerült ezt pár napra rövidíteni. Ha sikerül az oszlopot körbebetonozni, és az stabil lesz, akkor lehet szó arról, hogy a vezetékekkel biztonságosan megterheljék az oszlopot. Ezt eldönteni, hogy mikor lehetséges, a szakemberek dolga.

És hogy mik a tanulságok?

„A 112-es rendszer gyakorlatilag összeomlott, és telefonálni nem lehetett, a telekommunikációs rendszerek összeomlottak, ha hétfőn 15 és 19 óra között valakinek mentőt kellett volna hívni vagy kigyulladt volna a háza valakinek villámcsapás következtében, nem tudott volna segítséget hívni” - mondja a polgármester. Emellett szerinte a tűzoltóság kommunikációja is összeomlott, az úgynevezett EDR-rendszer, amit használnak, az sem működött.

A legkritikusabb órákban az a megoldás maradt, hogy az embereknek be kellett sétálni a tűzoltóságra segítséget kérni.

További tanulság az, hogy a gallyazásokat akár lakossági tiltakozások ellenére is el kell végezni, nem szabad hagyni, hogy a távvezetékeket a fák veszélyeztessék. Vannak jogszabályok, szabályok, amik előírják, hogy mekkora védőtávolságot kell biztosítani az adott vezetékek körül, ahova nem ültethető fa, hogy a szolgáltatás zavartalanul tudjon működni. Ha ez nincs meg, akkor történik az, ami most történt.

Arra a kérdésemre, hogy lesz-e erre pénz, a polgármester annyit tudott mondani, hogy „jó kérdés”.

„Nem tudom még, hogy honnan, de erre pénzt kell fordítanunk, és át kell gondolnunk a védelmi struktúrát.”

A polgármester szerint itt lakosságnak is van feladata: villamos vezetékek alá ne ültessenek fákat, mert annak bizony ilyen következményei lehetnek.

Rákérdezek arra is, hogy az események után összeülnek-e a településvezető kollégákkal és a katasztrófavédelemmel, hogy átbeszéljék a tapasztalatokat, amire a polgármester egy vallomással válaszol.

„Előző életemben tűzoltóparancsnok voltam, és minden olyan nagyobb esemény után, ami hozott tanulságokat, én mindig készítettem egy összefoglaló jelentést javaslatokkal, hogy mit kellene átgondolni. Ugyanezt fogom csinálni, és ezt természetesen el fogjuk küldeni a Belügyminisztérium felé, a kormányzat felé, mert ezekkel bizony foglalkozni kell.”

Vissza az Erkel utcába: a kanyaron túl munkagépek. Már éppen levonulóban vannak. Áll az oszlop, a vezetékek is felkerültek már. Ezek szerint kellőképpen megkötött a beton. Néhány utcabeli kérdezgeti a szakembereket: mikor lesz készen a vezeték? Készen vannak, ők már végeztek – hangzik a válasz –, most már az E.ON dolga, hogy visszakapcsolja a vezetéket. Még nagyon sok helyen dolgoznak ezek a brigádok, tehát arra még várni kell egy kicsikét.

Az új oszlop mellett a földön fekszik a kettétört régi. A földön darabokban a televíziós kábelek. Még sok idő, amíg minden helyreáll Pomázon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Fagyoskodva indult az EFOTT - gumicsizmában, kabátban buliztak a sárban a fesztiválozók
A lenge nyári szettek egyelőre a táskákban várják, hogy előkerülhessenek, a fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az utóbbi napok időjárása.


A lehűlés közepén, szerdán indult a 2025-ös EFOTT Fesztivál a Velencei-tónál. A tipikus, rövid, lenge fesztiválos szettek viszont egyelőre még a táskák alján maradtak.

A sukorói fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az előző napok időjárása: júliushoz képes elképesztően hideg volt, kellett bizony a hosszúnadrág, a pulcsi, a kabát, sőt még a gumicsizma is, hiszen napok óta esett már.

A hangulat azért visszahozott némi nyári életérzést, bulizni ugyanis így is lehetett, ráadásul a jelmezes fesztiválozók is örülhettek, hiszen legalább nem sültek meg a különféle szettekben. A Mikulás-jelmez pedig még találó is volt.

Mutatjuk fotósunk, Nagy Bogi képeit az első napról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: