SZEMPONT
A Rovatból

Nahalka István: Minél gyorsabban kinyomnák a gyerekeket a gép mellé, hogy termeljék a GDP-t

Központi ajánlást kaptak a gimnáziumok arról, hogy milyen pontszám felett érdemes felvenniük a tanulókat. A többiek a kormány szerint jobb helyen lennének a szakképzésben. Nahalka István oktatáskutató szerint akár kisebb gimnáziumok is megszűnhetnek.


Az idei tanévben „ajánlást” kaptak a tankerületi fenntartású gimnáziumok arról, hogy a központi írásbeli felvételi vizsgán milyen eredményeket elért tanulókat érdemes felvenniük. Négy évfolyamos képzés esetében ez minimum 50, a nyelvi előkészítő esetében 60, a hat évfolyamos képzéseknél pedig 70 pont.

A tankerületi központokért felelős Klebelsberg Központ szerint az ajánlás célja a gimnáziumi képzés „presztízsének” növelése, hogy a diákok a megfelelő helyen tanuljanak.

Az ajánlás persze nem kötelező, de az ebben megfogalmazott elvárások több gimnázium felvételi tájékoztatójában is megjelentek már. Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk arról, hogy milyen hatásai lehetnek a központi-ajánlásoknak a jelentkezésekre, és mit üzen mindez az iskolaigazgatóknak és a szülőknek?

– A tankerületek csak ajánlást küldtek a gimnáziumoknak. A jelenlegi viszonyok között azonban mennyire fogják ezt ukázként értékelni az egyes intézményvezetők?

– Ez nem egy jogszabály, tehát az iskola figyelmen kívül is hagyhatja, és szabadon dönthet arról, hogy milyen felvételi pontszámot határoz meg. Azonban jó kérdés, hogy a valóságos viszonyok között hogyan fog egy ilyen ajánlás érvényesülni. Az iskolák azért nem az ellenkezés nagy harcosai, és erősebbek azok a hatások, amelyek arra hajtják őket, hogy fogadják el. Nehéz megbecsülni, de várhatóan sok olyan gimnázium lesz, amelyik azt mondja, hogy nem fog ezzel szembemenni. Ennek amúgy nem lesz semmilyen hatása, mert sok helyen eddig is az ajánlásban megfogalmazott pontszámok fölött vették fel a tanulókat. Mindenesetre várható, hogy elég sok iskolában azt mondják majd, ajánlás, de azért ezt illik nekünk megcsinálni. Ráadásul a tankerületek is vélhetően errefelé fogják majd nyomni az intézményeket.

Azt is vegyük figyelembe, hogy az elmúlt időszakban az iskolák egy jó részében igazgatócsere volt, és mondjuk ki az igazat: inkább a kormányhoz hű vezetők kerültek nagyon sok gimnázium élére.

Ott meg nem lesz kérdés, hogy mi az, amit elfogadnak és mi az, amit nem.

– Azt mondta, hogy ennek az ajánlásnak a legtöbb esetben nem lesz semmilyen hatása. Miért?

– Azokban az intézményekben nem lesz hatása, ahol eddig is ezen határok fölött volt a felvételi pontszám. Azért nem lesz elhanyagolható azon intézmények száma sem, ahol viszont lesz hatása – ha elfogadják az ajánlást akkor negatív hatása. Azonban még kevés, amiket most tudunk ezekből a közleményekből, mert azt az adatot kéne ismernünk, hogy a gimnáziumokba felvettek között mennyien voltak, akik nem érték el a most ajánlott pontszámot. Ezt nem látjuk, de mindenesetre kevesen lehetnek.

– Akkor mi lehet a célja ennek az ajánlásnak, ha a legtöbb gimnáziumba jelentkező tanuló esetében ennek nem is lesz hatása?

– A hivatalos indoklás szerint ezzel a lemorzsolódást akarják csökkenteni a gimnáziumokban. Azt azonban már régóta tudjuk, hogy a szakképzésben körülbelül hétszer nagyobb a lemorzsolódás, mint a gimnáziumokban. Ez nem túl jó, de bizonyos értelemben természetes: a szakképzésbe a korábban gyengébb iskolai eredményeket elérő tanulók jelentkeznek, akiknél nagyobb az esélye, hogy ki fognak maradni az oktatásból. Tehát

a Klebelsberg Központ azon érvelése, hogy sokan vannak, akik nem tudják a gimnáziumot elvégezni, az nem igaz.

A júniusban lezárult tanévben például egy százalék körül volt ez az arány. Az igazi oka az lehet, hogy a szakképzés felé tereljék a gyerekeket, és azért jöhetnek még emellé más intézkedések is, amik hathatósabbak lesznek. Ez amúgy lehetne akár egy legitim cél is, mert kevés az országban a szakmunkás, de ehhez nem lehet hozzáállni ilyen adminisztratív intézkedésekkel. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy a kormánynak, a Klebelsberg Központnak, vagy bárkinek, aki ezeket a folyamatokat irányítja, csak ilyen eszközök jutnak az eszébe. Nem gondolkodott el soha senki komolyan az iskolarendszer egészének a struktúráján. Hogy például

tényleg jó-e, hogy 14 évesen kell eldönteni, milyen útra lép a gyerek.

Ma nagyon sok gyerek és szülő is úgy gondolja, hogy ameddig lehet húzni kell ezt a döntést. Erre jó, hogy a gimnáziumban tanul tovább, mert onnan még minden lehet. Lehet utána szakmát is tanulni, vagy egyetemre menni. Ezt kellene átgondolni nagyon alaposan, és magához az iskolarendszerhez, az iskolastruktúrához hozzányúlni. Ilyen kérdések azonban ebben az oktatáspolitikában, ami ma van, nem szoktak felmerülni, csakis adminisztratív megoldások.

– A legtöbb gimnázium tehát már most is az ajánlásban szereplő pontszámokkal vette fel a diákokat. Hol jelenthet akkor azért gondot ez a magasabb pontszám?

– A kisebb, pedagógusokkal kevésbé ellátott vidéki iskolákban. Ezek lesznek azok az intézmények, ahol végiggondolják: ha betartjuk az ajánlást, akkor nem lesz annyi diákunk. És lehet, hogy ha kormányhoz hű igazgatója van az intézménynek, akkor még így is érvényesíteni fogják az ajánlást, de azért alapvetően nem akarják maguk alól kihúzni a szőnyeget. Szóval érdekes lesz látni, hogy milyen konkrét esetek lesznek.

– Ha a legtöbb iskola esetében az ajánlott pontszámok amúgy sem jelentenek változást, akkor miért kenik el ezt egy ajánlással? Miért nem alkotnak például kötelező érvényű jogszabályt erről?

– Ezt pontosan nem tudom, csak tippelek. Egyrészt, nagyon erős a kritika az oktatáspolitikával szemben, hogy borzasztóan centralizált. Így talán nehezebben vállalnak egy egy újabb centralizáció jellegű intézkedést. Persze ez is centralizáció, mert miért kell ajánlásokat központilag kiadni? Azonban sokkal inkább centralizált lenne, ha egy jogszabály jelenne meg. A másik, hogy az ajánlást elégnek tartják, és

nem kell vállalni a jogszabállyal együtt járó vitákat.

El lehet mondani, hogy az ajánlást figyelmen kívül lehet hagyni, nem kell ezen vitatkozni, mert tudják, hogy az iskolák úgyis be fogják tartani. Csak azt hiszem, hogy azoknál az iskoláknál tévednek, amelyek ezekkel a ponthatárokkal veszélybe kerülnek. Itt persze bejön az a lehetőség is, hogy végül a tankerület fogja valamilyen módon ráerőszakolni az iskolára. Az oktatáspolitikában sokszor van ilyen, hogy nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, miért csinálnak valamit. Sokszor még hatalomtechnikai indokaim sincsenek ezekre.

– Mit üzen a szülőknek a központi ponthatár-javaslat?

– Hogy tessék elgondolkodni azon, hogy a gyereket inkább a szakképzés felé irányítsák. Csak mindezt szerintem nagyon rossz hatékonysággal teszik. A családi döntésekben ez játszik bizonyos szerepet, de a középfokra való jelentkezésnél a gyerekek több intézményt is megjelölhetnek. Általában az van, hogy akik gimnáziumokat jelölnek első helyeken, azok azért valahanyadik helyre beírnak egy-egy szakképző intézményt is, jellemzően technikumokat. Tehát benne van ez a gondolkodásban. Azonban mégiscsak

az működik inkább, amit az előbb már említettem, hogy hadd legyen a gyerek továbbra is olyan általános képzésben, amiből még sokfelé lehet menni.

Ez határozza meg inkább a szülők gondolkodását. Kivéve persze azokban az esetekben, amikor a gyerek eredményei annyira gyengék, hogy nincs értelme gimnáziumban gondolkodni. Akkor eleve valamilyen szakképző intézményeket jelölnek meg, és ott sem a frekventált technikumok jönnek számításba, hanem a szakképző iskolák. Úgyhogy számukra szerintem ez túl sokat nem jelent. De most megint van min izgulni. „Úristen, eléri a gyerek az 50, a 60 vagy a 70 pontot?” Vagy, hogy akkor a kiszemelt iskolában megfogadják-e az ajánlást? Még az is lehet, hogy előnybe fognak kerülni azok az intézmények, amelyek leírják, hogy nem fogják ezt megtenni. Már ha ezt le merik írni.

– Augusztus végén a budapesti Madách Imre Gimnázium igazgatóját kirúgták, miután az intézmény bejelentette, hogy nem tiltják ki a mobilokat. Igaz, akkor a tiltásról egy jogszabály rendelkezett. Gondolom azért az intézményvezetők látják az előzményeket.

– Igen, megfélemlítés az van.

– A Klebelsberg Központ úgy fogalmazott, az ajánlás célja, hogy a diákok a „megfelelő helyen” tanuljanak. Ebből azért mégiscsak az következik, hogy szerintük most többen mennek gimnáziumba, mint kellene, vagyis kevesebb gimnáziumi férőhelyre lenne szükség. Ezt jól értem?

– Nagy Erzsébet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője erről úgy nyilatkozott, hogy amennyiben betartják a javasolt ponthatárokat, akkor

megszűnhetnek osztályok – ez reális. Sőt, szerintem akár kisebb gimnáziumok is.

Ez elképzelhető, benne van a mai oktatáspolitikában. Ez az oktatáspolitika ugyanis nem szereti a gimnáziumokat.

– Miért nem?

– Mert ők a szakképzésre szeretnék terelni a tanulókat, mert munkaerő problémákkal küzd az ország. Csak nem tudnak távlatokban gondolkodni. Azok a gyerekek ugyanis, akik érettségit szereznek, utána még mindig szerezhetnek egy szakmát is. Sőt, sok szakma esetén eleve csak érettségin alapuló képzésekre lehet jelentkezni. Tehát ennek nem kéne gondot jelentenie.

Csak ők nem ebben gondolkodnak, hanem abban hogy minél gyorsabban kinyomják a gyereket a szakképzésből, rögtön a gép mellé, és termelje a GDP-t. Ez egy nagyon rövidlátó gondolkodás, és nem is éri el a célt.

Már évekkel ezelőtt meghirdette a kormány, hogy a gyerekeket a gimnáziumokból át kell terelni a szakképzésbe, de nem volt mögötte semmilyen intézkedés, csak óhajok hangzottak el. Nem történt semmi, közben pedig valójában nőtt a gimnáziumban tanulók száma. Én ezt azonban nem tartom problémának, ez jó dolog, Magyarországnak elsősorban erre van szüksége. Meg természetesen szakemberekre is. A szakmunkás oklevél megszerzésének azonban szerintem az érettségi után kellene megtörténnie.

– Akkor azért az egy valós érv lehet, hogy az országnak szakmunkásokra van szüksége?

– Hosszútávon nem. Mondhatjuk, hogy jönnek a multicégek, még felépítjük a hatvannyolcadik akkumulátor-gyárunkat is, és oda kellenek a munkások. Jó lenne akkor, ha már végezne ennyi és ennyi megfelelő szakképzettséggel rendelkező fiatal, és akkor őket oda el lehet helyezni. Tehát ilyen rövid távon való gondolkodásban lehet, hogy van értelme, de közép- és hosszútávon már semmi.

Annak van értelme, hogy minél inkább az egész életen át tartó tanulásra készítsük fel a diákokat, és hogy a felnőttképzés az normális legyen.

Annak is van értelme, hogy a pályaorientáció végre a helyére kerüljön, és igazi pedagógiai feladattá váljon az iskolában. Szóval máshova kellene nyúlni. Tartalmi kérdésekkel kellene foglalkozni, például az iskolaszerkezet átalakításával. Erre lenne szükség, és nem arra, hogy ilyen adminisztratív eszközökkel próbálják felpumpálni a szakképzést. Ami ráadásul nem is megy. Jól látszik, hogy eddig semmilyen eszköz nem volt jó erre. Ez közép- és hosszútávon egy öngyilkos stratégia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk