Nahalka István: Minél gyorsabban kinyomnák a gyerekeket a gép mellé, hogy termeljék a GDP-t
Az idei tanévben „ajánlást” kaptak a tankerületi fenntartású gimnáziumok arról, hogy a központi írásbeli felvételi vizsgán milyen eredményeket elért tanulókat érdemes felvenniük. Négy évfolyamos képzés esetében ez minimum 50, a nyelvi előkészítő esetében 60, a hat évfolyamos képzéseknél pedig 70 pont.
Az ajánlás persze nem kötelező, de az ebben megfogalmazott elvárások több gimnázium felvételi tájékoztatójában is megjelentek már. Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk arról, hogy milyen hatásai lehetnek a központi-ajánlásoknak a jelentkezésekre, és mit üzen mindez az iskolaigazgatóknak és a szülőknek?
– A tankerületek csak ajánlást küldtek a gimnáziumoknak. A jelenlegi viszonyok között azonban mennyire fogják ezt ukázként értékelni az egyes intézményvezetők?
– Ez nem egy jogszabály, tehát az iskola figyelmen kívül is hagyhatja, és szabadon dönthet arról, hogy milyen felvételi pontszámot határoz meg. Azonban jó kérdés, hogy a valóságos viszonyok között hogyan fog egy ilyen ajánlás érvényesülni. Az iskolák azért nem az ellenkezés nagy harcosai, és erősebbek azok a hatások, amelyek arra hajtják őket, hogy fogadják el. Nehéz megbecsülni, de várhatóan sok olyan gimnázium lesz, amelyik azt mondja, hogy nem fog ezzel szembemenni. Ennek amúgy nem lesz semmilyen hatása, mert sok helyen eddig is az ajánlásban megfogalmazott pontszámok fölött vették fel a tanulókat. Mindenesetre várható, hogy elég sok iskolában azt mondják majd, ajánlás, de azért ezt illik nekünk megcsinálni. Ráadásul a tankerületek is vélhetően errefelé fogják majd nyomni az intézményeket.
Ott meg nem lesz kérdés, hogy mi az, amit elfogadnak és mi az, amit nem.
– Azt mondta, hogy ennek az ajánlásnak a legtöbb esetben nem lesz semmilyen hatása. Miért?
– Azokban az intézményekben nem lesz hatása, ahol eddig is ezen határok fölött volt a felvételi pontszám. Azért nem lesz elhanyagolható azon intézmények száma sem, ahol viszont lesz hatása – ha elfogadják az ajánlást akkor negatív hatása. Azonban még kevés, amiket most tudunk ezekből a közleményekből, mert azt az adatot kéne ismernünk, hogy a gimnáziumokba felvettek között mennyien voltak, akik nem érték el a most ajánlott pontszámot. Ezt nem látjuk, de mindenesetre kevesen lehetnek.
– Akkor mi lehet a célja ennek az ajánlásnak, ha a legtöbb gimnáziumba jelentkező tanuló esetében ennek nem is lesz hatása?
– A hivatalos indoklás szerint ezzel a lemorzsolódást akarják csökkenteni a gimnáziumokban. Azt azonban már régóta tudjuk, hogy a szakképzésben körülbelül hétszer nagyobb a lemorzsolódás, mint a gimnáziumokban. Ez nem túl jó, de bizonyos értelemben természetes: a szakképzésbe a korábban gyengébb iskolai eredményeket elérő tanulók jelentkeznek, akiknél nagyobb az esélye, hogy ki fognak maradni az oktatásból. Tehát
A júniusban lezárult tanévben például egy százalék körül volt ez az arány. Az igazi oka az lehet, hogy a szakképzés felé tereljék a gyerekeket, és azért jöhetnek még emellé más intézkedések is, amik hathatósabbak lesznek. Ez amúgy lehetne akár egy legitim cél is, mert kevés az országban a szakmunkás, de ehhez nem lehet hozzáállni ilyen adminisztratív intézkedésekkel. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy a kormánynak, a Klebelsberg Központnak, vagy bárkinek, aki ezeket a folyamatokat irányítja, csak ilyen eszközök jutnak az eszébe. Nem gondolkodott el soha senki komolyan az iskolarendszer egészének a struktúráján. Hogy például
Ma nagyon sok gyerek és szülő is úgy gondolja, hogy ameddig lehet húzni kell ezt a döntést. Erre jó, hogy a gimnáziumban tanul tovább, mert onnan még minden lehet. Lehet utána szakmát is tanulni, vagy egyetemre menni. Ezt kellene átgondolni nagyon alaposan, és magához az iskolarendszerhez, az iskolastruktúrához hozzányúlni. Ilyen kérdések azonban ebben az oktatáspolitikában, ami ma van, nem szoktak felmerülni, csakis adminisztratív megoldások.
– A legtöbb gimnázium tehát már most is az ajánlásban szereplő pontszámokkal vette fel a diákokat. Hol jelenthet akkor azért gondot ez a magasabb pontszám?
– A kisebb, pedagógusokkal kevésbé ellátott vidéki iskolákban. Ezek lesznek azok az intézmények, ahol végiggondolják: ha betartjuk az ajánlást, akkor nem lesz annyi diákunk. És lehet, hogy ha kormányhoz hű igazgatója van az intézménynek, akkor még így is érvényesíteni fogják az ajánlást, de azért alapvetően nem akarják maguk alól kihúzni a szőnyeget. Szóval érdekes lesz látni, hogy milyen konkrét esetek lesznek.
– Ha a legtöbb iskola esetében az ajánlott pontszámok amúgy sem jelentenek változást, akkor miért kenik el ezt egy ajánlással? Miért nem alkotnak például kötelező érvényű jogszabályt erről?
– Ezt pontosan nem tudom, csak tippelek. Egyrészt, nagyon erős a kritika az oktatáspolitikával szemben, hogy borzasztóan centralizált. Így talán nehezebben vállalnak egy egy újabb centralizáció jellegű intézkedést. Persze ez is centralizáció, mert miért kell ajánlásokat központilag kiadni? Azonban sokkal inkább centralizált lenne, ha egy jogszabály jelenne meg. A másik, hogy az ajánlást elégnek tartják, és
El lehet mondani, hogy az ajánlást figyelmen kívül lehet hagyni, nem kell ezen vitatkozni, mert tudják, hogy az iskolák úgyis be fogják tartani. Csak azt hiszem, hogy azoknál az iskoláknál tévednek, amelyek ezekkel a ponthatárokkal veszélybe kerülnek. Itt persze bejön az a lehetőség is, hogy végül a tankerület fogja valamilyen módon ráerőszakolni az iskolára. Az oktatáspolitikában sokszor van ilyen, hogy nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, miért csinálnak valamit. Sokszor még hatalomtechnikai indokaim sincsenek ezekre.
– Mit üzen a szülőknek a központi ponthatár-javaslat?
– Hogy tessék elgondolkodni azon, hogy a gyereket inkább a szakképzés felé irányítsák. Csak mindezt szerintem nagyon rossz hatékonysággal teszik. A családi döntésekben ez játszik bizonyos szerepet, de a középfokra való jelentkezésnél a gyerekek több intézményt is megjelölhetnek. Általában az van, hogy akik gimnáziumokat jelölnek első helyeken, azok azért valahanyadik helyre beírnak egy-egy szakképző intézményt is, jellemzően technikumokat. Tehát benne van ez a gondolkodásban. Azonban mégiscsak
Ez határozza meg inkább a szülők gondolkodását. Kivéve persze azokban az esetekben, amikor a gyerek eredményei annyira gyengék, hogy nincs értelme gimnáziumban gondolkodni. Akkor eleve valamilyen szakképző intézményeket jelölnek meg, és ott sem a frekventált technikumok jönnek számításba, hanem a szakképző iskolák. Úgyhogy számukra szerintem ez túl sokat nem jelent. De most megint van min izgulni. „Úristen, eléri a gyerek az 50, a 60 vagy a 70 pontot?” Vagy, hogy akkor a kiszemelt iskolában megfogadják-e az ajánlást? Még az is lehet, hogy előnybe fognak kerülni azok az intézmények, amelyek leírják, hogy nem fogják ezt megtenni. Már ha ezt le merik írni.
– Augusztus végén a budapesti Madách Imre Gimnázium igazgatóját kirúgták, miután az intézmény bejelentette, hogy nem tiltják ki a mobilokat. Igaz, akkor a tiltásról egy jogszabály rendelkezett. Gondolom azért az intézményvezetők látják az előzményeket.
– Igen, megfélemlítés az van.
– A Klebelsberg Központ úgy fogalmazott, az ajánlás célja, hogy a diákok a „megfelelő helyen” tanuljanak. Ebből azért mégiscsak az következik, hogy szerintük most többen mennek gimnáziumba, mint kellene, vagyis kevesebb gimnáziumi férőhelyre lenne szükség. Ezt jól értem?
– Nagy Erzsébet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője erről úgy nyilatkozott, hogy amennyiben betartják a javasolt ponthatárokat, akkor
Ez elképzelhető, benne van a mai oktatáspolitikában. Ez az oktatáspolitika ugyanis nem szereti a gimnáziumokat.
– Miért nem?
– Mert ők a szakképzésre szeretnék terelni a tanulókat, mert munkaerő problémákkal küzd az ország. Csak nem tudnak távlatokban gondolkodni. Azok a gyerekek ugyanis, akik érettségit szereznek, utána még mindig szerezhetnek egy szakmát is. Sőt, sok szakma esetén eleve csak érettségin alapuló képzésekre lehet jelentkezni. Tehát ennek nem kéne gondot jelentenie.
Már évekkel ezelőtt meghirdette a kormány, hogy a gyerekeket a gimnáziumokból át kell terelni a szakképzésbe, de nem volt mögötte semmilyen intézkedés, csak óhajok hangzottak el. Nem történt semmi, közben pedig valójában nőtt a gimnáziumban tanulók száma. Én ezt azonban nem tartom problémának, ez jó dolog, Magyarországnak elsősorban erre van szüksége. Meg természetesen szakemberekre is. A szakmunkás oklevél megszerzésének azonban szerintem az érettségi után kellene megtörténnie.
– Akkor azért az egy valós érv lehet, hogy az országnak szakmunkásokra van szüksége?
– Hosszútávon nem. Mondhatjuk, hogy jönnek a multicégek, még felépítjük a hatvannyolcadik akkumulátor-gyárunkat is, és oda kellenek a munkások. Jó lenne akkor, ha már végezne ennyi és ennyi megfelelő szakképzettséggel rendelkező fiatal, és akkor őket oda el lehet helyezni. Tehát ilyen rövid távon való gondolkodásban lehet, hogy van értelme, de közép- és hosszútávon már semmi.
Annak is van értelme, hogy a pályaorientáció végre a helyére kerüljön, és igazi pedagógiai feladattá váljon az iskolában. Szóval máshova kellene nyúlni. Tartalmi kérdésekkel kellene foglalkozni, például az iskolaszerkezet átalakításával. Erre lenne szükség, és nem arra, hogy ilyen adminisztratív eszközökkel próbálják felpumpálni a szakképzést. Ami ráadásul nem is megy. Jól látszik, hogy eddig semmilyen eszköz nem volt jó erre. Ez közép- és hosszútávon egy öngyilkos stratégia.
